Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-14 / 138. szám, csütörtök

1951 június 520 - UJSZO — A tervezett sertésállomány biztosításával, a felvásárlás megjavításával és a kulákok elleni fokozottabb harccal a serléshúsellátásban beállott zavarok eltávolításáért (b.l) Dolgozó népünk egyre emelkedő életszínvonala fokozottabb feladatok elé állítja élelmiszerellátásunkat s ennélfogva mezőgazdasági termelésünket is. A dolgozók egyre javuló keresete s nem utolsósorban az a körülmény, hogy népgazdaságunk minden ágába egyre több nő kapcsolódik be, annvtl jelentős mértékben emelkedik a családok teresete, természetes következményként hozza magával, hogy a mind nagyobb jövedelemmel rendelkező családok az eddiginél is jobban akarnak élni, hiszen van miből, telik a még jobb életre is. Magától értetődő és a legtermészetesebb dolog, hogy az, aki dolgozik és jól keres, az jól is akar élni, meg aztán jól Is kell neki élni. Az pedig, hogy a dolgozó ember jól éljen, nem egyéni cél és nem egyéni érdek. Mindnyájunk, népi demokráciánk célja és célkitűzése, liogy nálunk minden dolgozó embernek munkalehetőséget, a munkája után kijáró keresetet és jó, egyre jobb életet biztosítson. A mindennapi élettel szemben megnövekedett Igények természetes következménye, hogy dolgozó népünk igényei és szükségletei az élelmiszer- I ellátás terén egyre nagyobbak. Ha figyelemmel kísérjük, még a vak is láthatja, hogy ma sokkal több élelmiszer fogy el, mint tavaly ilyenkor és összehasonlíthatatlanul több élelmiszer fogy el, mint a kapitalista rendszer idején, pl. 1938-ban. Ez a nagy élelmiszerfogyasztás pedig nem abból származik, hogy talán hazánk lakosai nak száma ilyen mértékben megszaporodott volna, — mert hiszen ha eb bői származna, akkor Csehszlovákia lakosai számának az utolsó tíz év alatt legalább a kétszeresére kellett volna emelkednie, — hanem ez a rohamos mértékben növekvő fogyasztás a napnál Is világosabban bizonyítja dolgozó népünk rohamosan emelkedő életszínvonalát, azt, hogy évről évre egyre jobb és mind nagyobb jólétben élünk. Az élelmiszerellátás terén rohamosan megnövekedett igényeink fedezé sét csak úgy tudjuk biztosítani és csak akkor tudjuk kielégíteni, ha a fogyasztásnak megfelelő az ellátás és a termelés. Ha tehát élelmiszerellátásunk egyes ágaiban néha átmeneti nehézségek, hiányok mutatkoznak, en. nek elsősorban is élelmiszertermelésünk, a mezőgazdasági termelés elmaradottsága a

z okozója. Igényeink és a fogyasztás rohamos mértékben megnövekedtek az élelmiszerellátás terén, de semmiképpen sem fokozó' dott ilyen mértékben a szükségletek fedezését szolgáló mezőgazdasági termelés. Široký elvtáls a bratislavai kerületi pártkonferencián mondott beszédében a legutóbbi időkben előállott húsellátási zavarokkal kapcsolatban megállapította, hogy a tavalyi évhez viszonyítva a húsfogyasztás a szabadpiacon a négyszeresére emelkedett, de jelentős mértékben megnövekedett a kötött piacon is. Ugyanakkor, amikor a fogyasztás ilyen rohamosan nőtt, nem tartott vele lépést a termelés és a felvásárlás. Mi más lehetett ennek a következménye, mint az, ami, az utóbbi időkben be is következett, hogy a húspiacon hiányok mutatkoztak és ennek kiküszöbölésére sürgős javulásra van szükség, hogy a folyamatos húsellátást biztosítani tudjuk. Široký elvtárs kritikája nyomán az egyes járások felvásárló szervei fokozottabb gondot fordítanak a húsfelvásárlás tervének mind nagyobb mértékben való teljesítésére. Ennek az igyekezetnek»már most meg vannak az eredményei. Az elmaradott járásokban, mint pl a dunaszerdahelyiben, ahol május hónapban a sertéshús felvásárlásának a tervét csak 12.5 százalékra teljesítették, a Široký elvtárs kritikája után tett intézkedések következtében a felvásárlás rohamosan megjavult, a 68 százalékra javult felvásárlás az utóbbi napokban már 118 százalékra emelkedett. Ebben a járásban a felvásárlási terv nemteljesítésének az okozója a rossz felvásárlás volt. A duna szerdahelyi járásban nemhogy a tervezett mennyiségű sertésállománnyal rendelkeznének, hanem a tervet még túl is teljesítették, mert hiszen 2000-el több sertés van a járásben, mint amennyit a terv előír. A járási pártbizottság a legutóbbi ülésén hozott határozatokkal már megtette a szükséges intézkedéseket a felvásárlás megjavítására. Hogy a dunaszerdahelyi járás ne csak átmenetileg, hanem állandóan teljesíteni tudja a felvásárlási feladatokat, ennek első feltétele, hogy a felvásárlási apparátusból s elsősorban is a járási földműves raktái6zövetkezetből kisöpörjék az oda befurakodott reakciós elemeket Ezt tartsa a dunaszerdahelyi járási Dártbizottság a legsürgősebb feladatának, mert az egész járás dolgozó parasztsága előtt ismert dolog, hogy a dunaszerdahelyi földműves raktárszövetkezet egészen a legutóbbi időkig a volt horthysta katonatisztek, földbirtokosok, a kulákcsemeték és másféle reakciós elemek gyűjtőhelye volt. Ilyen apparátussal, pedig különösen most, amikor az osztályharc egyre élesebb lesz és a reakció mindent elkövet népi demokráciánk aláásására és meggyöngítéséie, — a felvásárlást teljesíteni nem lehet, mert hiszen ezeknek az elemeknek nem az a céljuk, hogy a felvásárlás tervét teljesítsék, hanem az, hogy elszabotálják. Más a helyzet a galántai járásban, ahol a sertéshús felvásárlási tervét mindezideig csak 43 százalékra teljesítették. Ebben a járásban a felvásárlási tervet hiánytalanul teljesíteni már sokkal nehezebb feladat, mint a dunaszerdahelyi járásban és a terv teljesítése nagy körültekintést és alapos munkát igényel. Amíg a dunaszerdahelyi járásban ugyanis a tervezett sertésálolmány meg van, sőt több is van és a felvásárlási terv nem teljesítése csak a járás vezetőségének a hanyagsága, addig a galántai járásban jóval kevesebb a sertések száma, mint amennyit tartani kellene. Ebben pedig a legnagyobb hiba az, hogy nemcsak a hizlalni való süldőállomány nincs meg, hanem anyadisznó állomány sincs. A terv szerint 3600 anyadisznónak kellene lenni és a valóságban, az áprilisi összeírásnál csak 1044 anyadisznó volt. Ez pedig olyan súlyos hiba, hogy ennek sürgős kiküszöbölésére mind a járás vezetőségének, mind pedig az egész járás dolgozó parasztságának, az EFSz-eknek, az állami birtokoknak és az egyénileg gazdálkodóknak mindent el kell követniök és meg kell találniok a módját, hogy a tervezett sertésállományt mielőbb biztosítsák. Világos, hogy ha a járásban nincs meg a szükséges sertésállomány, akkor a tervezett sertésállományhoz mért felvásárlási tervet sem lehet tervszerűen teljesíteni. Súlyos mulasztás terheli ezért mind a járási, mind pedig a helyi Nemzeti Bizottságokat, hogy a sertésállományt nemhogy emelték volna, hanem hagyták ilyen nagymértékben csökkenni. Éppen ezért a galántai járásban arra kell törekedni, hogy most necsak a felvásárlási tervet teljesítsék, hanem a hiányzó sertések pótlását is mielőbb biztosít sák. Persze, ez a sertéshiány nem szolgálhat mentségül a terv nemteljesítésére. A galántai járásban is meg vannak a lehetőségek arra, hogy a felvásárlási tervet teljesíthessék. Elsősorban alapos? n körül kell nézni a ku'ákoknál, akiknél bizonyára találni annyi be nem jelentett és feketén tartott, űzér kedés céljaira szánt sertést, hogy ezzel a felvásáilást nehézséget áthidalhatják. Kötelezni kell a kulákokat a szükséges sertésállomány tartására és ennek érdekében nem szabad viszszariadni a legszigorúbb intézkedésektől sem. Szigorú büntetések kiszabásával meg ktll akadályozni a fekete vágásokat, korlátozni kell a 6aját szükségletre való vágási engedélyek kiadását, amelyeket eddig szinte korlátlan számban adtak ki azzal, hogyha valaki teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét, akkor az annyit vághatott, amennyit csak akart. Ez pedig a ma fennálló helyzethez vezetett, ahhoz, hogy a járásban szinte kiirtották a sertésállományt. A sertéshúsban beállott hiánynak egyrészt az is volt az okozója, hogy a földműves szövetkezetek megalakításával' a szövetkezetek tagjaivá lett földművesek elintézettnek tekintették a sertéshús beszolgáltatásának gondját, viszont ugyanakkor sok szövetkezetben nem teremtették meg a megfelelő sertéstenyésztést és hizlalást A mult évi aratás után és ősszel sok új. szövetkezet alakult, még több szövetkezet tért át a magasabb típusokra, a harmadik és a negyedik típusra, amikoris a szövetkezet tagjai már közös gazdálkodást folytatnak, a tagoknak csak háztáji gazdálkodásuk van s így természetes, hogy nincsenek személyes beszolgáltatási kötelezettségeik. Annak a földművesnek, aki mult évben az aratás után belépett a magasabb tfpusú szövetkezetbe, földjeit és gazdaságát a közös gazdálkodásba adta attól kezdve megszűnt a beszolgáltatási kötelezettsége s így a sertéshús beszolgáltatási kötelezettsége is. A legtöbb szövetkezet viszont nem teremtette meg azonnal a szövetkezeti közös sertéstenyésztést s így aztán rem volt, aki a földterület nagysága után, járó sertéshúsbeszolgáltatási kötelezettséget teljesítse. Az idei sertéshúsbeszolgáltatás kiírásánál aztán a községek már nem a szövetkezet tagjaira írták ki a beszolgáltatási kötelezettséget, hanem a szövetkezetre, pedig éppen ellenkezőleg kellett volna eljárni. A helyzet ugyanis az volt, hogy az a földműves, aki mult évben a cséplés után lépett be a magasabb típusú szövetkezetbe, az csak a földjeit, a gazdasági felszerelését és esetleg a szarvasmarha állományát adta be a közös gazdálkodásba, de ugyanakkor nem adta be sertéseit és nem adta be a tervezett, vagy a meglévő sertésállománya meghagyott takarmánymennyiséget sem. Mivel pedig a sertéseket sem a szövetkezetbe nem adta be, sem pedig erre az évre sertéshúsbeszolgáltatást nem vetettek ki rá, ez a földműves aztán sertésállományának egy részét saját szükségletére levágta, másik részét pedig eladta, — a mult év második felében nem is volt semmi hiba sem sertéshúsbeszolgáltatásban, sem pedig a sertéshús ellátásában. Volt belőle bőven. Ezt a hibát mindezideig nem vette észre senki, csak most, hogy keresni kezdtük a sertéshúsbeszolgáltatás

1' terv nemteljesítésének az okait. Ezt hibát most már helyrepótolni nem lehet, ellenben okulni kell belőle és a magasabb típusú szövetkezeiteknek a legsürgősebb feladatuk legyen, hogy a megfelelő szövetkezeti sertéstenyésztésről és hizlalásról gondoskodjanak. Több szövetkezetben panaszkodnak, I hogy már régebben, még tavaly meg ! akarták kezdeni a szövetkezeti sertéstenyésztést. a tagok épúgy beadták volna a sertésállományukat a szükséges takarmánnyal együtt, mint ahogy beadták a szarvasmarha állományukat, azonban helyiség hiányában nem volt meg a lehetőségük a szövetkezeti sertéstenyésztés megkezdésére. Ez az érvelés azonban a legtöbb helyen nem fogadható el. A mult év novemberében kiadott, a szövetkezeti istálló létesítéséről szóló kormányhatározat megadja a lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek adaptálás útján ne csak tehénistállókat, hanem sertésistáilókat is létesítsenek Erre épület mindenütt van, csak utána kell nézni és mindjárt lehet találni megfelelőt. Nem mentség ez azért sem, mert a létesített tehénistállók befogadóképessége sok helyen egyáltalán nincs kihasználva, tehát ezeket az istállókat átmenetileg sertésistállóknak fel lehetett volna használni. A másik tanulság pedig ebből a do logból az, hogy ezentúl, ha egy szövetkezet a magasabb típusra tér át vagy ha új tagok lépnek be a szövet kezetbe, akkor, ha a szövetkezet tagjai tói a szövetkezet nem veszi át tenyésztés és hizlalás céljából a sertésállományt a tartásukra meghagyott takarmánnyal együtt, akkor arra az időre, amennyire az illető földművesnek sertésállománya számára a takarmányt meghagyták, a sertéshúsbeszolgáltatási kontingenst még a szövetkezeti tagra is ki kell vetni. Ennek viszont csak szükségmegoldásnak szabad lennie és helyette inkább arra kell törekedni, hogy a magasabb típusú szövetkezetek a legrövidebb időn belül megteremtsék a szövetkezeti sertéstenyésztést, ha pedig új tag lép be a szövetkezetbe, akkor annak a sertéshúsbeszolgáltatási kötelezettségét is azonnal vállalnia és teljesíteni kell a szövetkezetnek. Főleg az egyéni gazdálkodóktól, de néhány szövetkezetben is halljuk a panaszt, hogy azért nem tudják a tervezett sertésállományt tartani, mert nincs elég takarmány Ilyen panaszokat különösen az anyadisznókat tartó földművesektől hallani, s hogy nem tartanak elegendő mennyiségű anyadisznót, ezt azzal indokolják, hogy nincs elég mennyiségű korpa. Ezt panaszt általánosságban minden járásban lehet hallani, de sok esetben nem helytálló, csak kifogás, mellébeszélés. Az anyaállatok számára állandóan kiutalnak korpát. Hogy aztán az elosz tásban történnék szabálytalanságok és visszaélések és nemcsak a járási szerveknél, hanem a kerületi elosztásban is, ez megköveteli mind a kerületi, mind pedig a járási Nemzeti Bizottságoktól, hogy a korpa és egyéb takar mány kiutalására és igazságos elosztására az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak. Nem szabad meg tprlénnie annak* ami a somorjai járásban előfordult, hogy a bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottságtól járásban l-'vő 500 anyadisznóra mindössze 3 mázsa korpát kaptak s ugyanakkor a dunaszerdahelyi járásnak 16 vagon korpát utaltak ki. Ez semmiképpen sem nevezhető igazságos elosztás-r nak és ahol ilyesmi történik, ott az elosztás körül komoly hibák vannak. A sertéshús ellátásban beállott nehézségek egyik legfőbb okozója • a kulákok szabotálása volt mindjobban kiéleződött osztályharc megköveteli, hogy állandóan figyelemmel tartsuk a kulákokat és a falu többi Teakciós elemeit. Ezt az éberséget sok helyen elmulasztották. Az éberség hiányának tulajdonítható, hogy a kulákok ezt a számukra kedvező alkalmat felhasználva szinte tömegével irtották ki a sertésállományt és a feketevágások száma sok községben veszedelmesen elharapódzott. Viszont annak megakadályozására a legtöbb helyen, ha egyáltalán tettek valamit, akkor is csak nagyon enyhe intézkedéseket tetiek. Nem járnak el kellő szigorral. Ez pedig nem hogy helytelen eljárás, hanem egész dolgozó népünk közellátását veszélyeztető bűnös mulasztás. Az osztályharc kérdése létkérdésünk. Ellenségeink, a reakció, a kulákok semmitől vissza nem riadva, könyörtelenül harcolnak dolgozó népünk ellen s minden igyekezetüket és erejüke' latba vetik, hogy a dolgozó nép hatalmát megdöntsék, hogy népi demokráciánkat aláássák. Éppen ezért, mert a kulákok létünkre törnek, minden esetben a legnagyobb szigorral kell lesújtani rájuk. A beszolgáltatását nem teljesítő, a tervet szabotáló kulákokra a legszigorúbb bfintetéai kell kiróni Ezzel szemben pártszervezeteink, a helyi Nemzeti Bizottságok és a járási Nemzeti Bizottságok legtöbb esetben nemhogy keztyűs kézzel, hanem szinte bocsánatkérő jóakarattal szabják ki a szabotáló kulákok büntetéseit. A rimaszombati járási Nemzeti Bizottság büntető tanácsa mostanában több szabotáló kulák ügyében hozott ítéletet. Ezek a büntetések nem az osztályharc megkövetelt szigorával sújtottak le a kulákokra, hanem ellenkezőleg, feltűnően enyhe büntetések voltak. Zadi István 50 hektáros détéri kulákot azért, mert nem szolgáltatott be 22 mázsa gabonafélét, több mint 12 mázsa burgonyát, olajos magvakat, lent, zöldséget, takarmányt, szalmát, sertéshúst, tojást és több mint 1.500 1h ter tejet, š mert ezenkívül nem tartotta be a gazdaságára megállapított tervet, mindössze 30 napi szabadságvesztésre és 50.000 korona pénzbüntetésre ítélték. \ "' * ' , —[r, Ez az ítélet nem megtorlás a kulák szabotálásaiérf és még kevésbbé elrettentő példa a további szabotálok megakadályozására. Kiszámítottuk, hogyha a kulák a felsorolt terményeket fekete piacon értékesítette — és bizonyára ezt tette —, akkor nemhogy az 50.000 koronát, tehát pénzbüntetését, jianem ennél még többet is árult belőlük. Még enyhébb ítéletet hozott a büntetőtanács Zadi Béla kulák ügyében, vagy Csank István hosticei kulák ellen, akiket közélelmezésünk súlyos szabotálásáért az előbbit 25.000, az utóbbit pedig 15.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ilyen 'téleteknek aztán természetes következménye az, hogy a rimaszombati járás sertéshúsbeszolgáltatási tervét mindezidáig csak 51 százalékra teljesítette. SíLényegében ezek a hibák az okozói a sertéshús ellátásban beállott zavaroknak. Az itt felsorolt hibák nem helyi jellegűek és nem elszigetelt jelenségek, mert ugyanazok a hibák fellelhetők Szlovákia bármelyik járásában is. Nemcsak a dunaszerdahelyi járás felvásárlási aparátusa szorul tisztogatásra, hanem a többi járásoké is, nemcsak a galántai járásban nem tartották be a sertéstenyésztés tervét, hanem Szlovákiának még több más járásaiban sem és nemcsak a rimaszombati járásban bánnak kesztyűs kézzel a kulákkal, hanem tapasztalni ezt a többi járásban Široký elvtárs kritikája nyomán már most javulás mutatkozik a sertéshúsfelvásárlásban, azonban ez még nem kielégítő. A járási és a helyi Nemzeti Bizottságok tartsák egyik legfontosabb kötelességüknek, hogy a hibák kiküszöbölésével mielőbb eleget tegyenek a sertéshús felvásárlási tervének és a sertéshús ellátást állandóan és folyamatosan biztosítsák