Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-12 / 136. szám, kedd

1951 jűnius 12 msm Új munkamódszerekkel, anyagtakarékoskodással harcol a békéért a korompai MEZ munkássága A korompai MEZ-üzem udvarán folyik a szorgalmas munka. Megkér­dezem a munkásokat, hogy merre ta­lábm meg aa üzem vezetőségét. Ne keress sehol, mert itt van közöttünk — feleli az egyik elvtárs. Az is be­kapcsolódott a brigádmunkába. Dovala Gyula az üzemi pártszerve­zet elnöke közelebb lép és ezeket mondja: — örülünk, hogy a szerkesztőség is meglátogat bennünket. Üzemünk munkájának menete érdekel ugy-e? — Ügy van, elvtárs. Kivált az érde­kel. hogy milyen munkát fejttek ki a dolgozók kőzött a békealáírással kap­csolatban. — E« nem okozott nehézséget, — feleli Dovala e vtárs. — Koronipa har­cos múltja ismeretes a dolgozók előtt. De ismeretes az egész Köztársaság te­rületén. Üzemünkben a dolgozók 100 százalékosan a békére szavazlak Van itt sok fiatal munkás is, akik nam i»­m« k azokat a véres napokat, amelye­it* a burzsoa-kapitalista rendszer alatt á .tünk. Nem ismerik, de ismeretes < íőttük a második világháború boizal­tna. Dolgozó népünk jól emlékszik rá, tiogy a második világháborúban degen érdekekért éhezett és szenvedett. Ezért szavaz a békére. Senki nem kiván rna a dolgozók közül háborút Senki 6em akarja feláldozm gyermekét és béKés otthonát esak azért, hogy a nyugati imperialista pénzhajhászók még jobban megtömhessek zsebüket. Vélt Ferenc 25 éves fiatal munkás ezeket mondta i békeszavuás fontos­táfcáiói: — Aláírtam a békeívet, me?: nem akarom, hogy hazánk területén vér folyjon és romboljanak, mint a német fasiszta megszállás alatt. Nem akarok többé földjeinken futóárkot látni ?hol a széltől hullámó búzateng-ir a 6zebb és a boldogabb életet hirdeti. Meghallgatjuk Kobelák Máriát is: — Nem akarok rombolást látni, de éhezőket sem. Mi a béke mellett te­szünk hitet, de ha a nyugati impeiia­listák újabb háborút provoká'nak kt. hazánk és a békés építő munkánk vé­delmére bármikor kiállók. Smegner Erzsébetben a rossz emlé­kek sora fűződik a második világhá­borúhoz. — Apám vasöntő volt és sokszor be volt börtönözve. — monja —, mert a dolgozók jogaiért síkra szállt. Én is azon az úton haladok, ámenen apám haladt. Igaz, most más a helyzetünk. Most nem kell harcolni munkáért, ke­nyérért, mint apámnak, hanem a bé­kéért kell harcolni. Es harcolni is fo­gunk, mert a háború semmi mást nem hozna, csak nyomort. Már pedig ini a szebb és boldogabb életet fikarjuk épi­eni Akármelyik munkást megkérdezzük, mindenkiben hagyott a má^odk világ­háború valamilyen 6zomoiú emléket. Tkács József 20 éves CslSz-tag, aki a kapcsoló szerelőműhelyben do'gozik. ezeket mondja: — A második világháborúban elesett az egyik testvérem s ezért gyűlölöm a háborút. A béke megvédéséért, a ter­melékenység fokozásáért fogunk har­colni. Megkérem Dovala elvtársat, hogy mondjon '„mit az üzemi pártszerve­zet munkájáról. Dovala elvtárs így fe­lel: — Szervező munkánk eredménye, hogy a mérnökök és technikusok a munkásokkal felvették a kapcsolatot. A szocialista munkaversenybe 61 szá­zalék kapcsolódott be és 220 munkái rendelkezik élmunkáskönyvecskével. Pártunk 30 éves évfordulója alkal­mából dolgozóink szocial'-'a köte­lezettségvállalásokkal feiezték ki szeretetüket szülőpártjuk iránt. Egyé­ni és kollektív kötelezettségvállalásuk­kal szilárdítják teljesítményi normá­jukat és csökkentik a termelési költ­séget. Dolgozóink, valamint a párt­tagok kötelezik magukat, hogv ez év végéig 30 új párttagot szereznek, akikből példás, hü tagokat nevelnek szülőpártunk számára. Vállalták, hogy augusztus elsejéig 30 előfizetőt szereznek a pártsajtó részére. Kobelák Mária egyéni kötele­zettséget vállalt, hogy 30 százalékkal emeli teljesítményét és egyben 20 szá­zalékkal megszilárdítja normáját. A 144-es műhely dolgozói vállal­ták, hogy Korabelnyiková takaré­kossági módszere alapján fognak préselni, ami azt jelenti, hogy heten-1 ként egy napot a megtakarított I anyagból fognak dolgozni. A 167-es műhely dolgozói szintén vállalták, hogy bevežetik Korabelnyiková ta­karékoskodási módszerét és a terv 105 százalékos teljesítését rendsze­resen tartani fogják. Ezenkívül versenyre hívják ki az öj-szes szere'ő műhelyeket a legjobb műhely címéért. A közraktár dolgozói sem akarnak elmaradni a kötelezett­ségvállalásban. A dolgozók itt is elha­tározták, hogy a*, eddigi 15-ről 12-re csökkentik a raktárban dolgozók lét­számát és így három munkást áten­gednek a termelésnek. Hiba az, hogy. üzemünkben egészségtelen a kritika, I mert csak a hátunk mögött kritizálnak S a munkások — mondja Dovala elv-1 társ. — Látjátok, ez a ti hibátok. Az üzemvezetőség hibája. Hozzatok csak hamar egy üzemi újságot, hadd álla­pítsuk meg: — Üzemi újság nálunk még nincs, — felelik az elvtársak. — Látjátok, ez a hibal Ha üzemi újságtok volna, akkor a munkások nem kritizálnának a hátatok mögött. Miért nem szervezitek ezt meg. Akkor nem kellene olyan kritikát hallanotok, amelyre azt mondjátok, hogy egész­ségtelen. Az üzemi pártsajtón keresztül a munkások kifejeznék véleményüket a munkaversenyröl. Kifejlődne a bí­rálat és az önbírálat a dolgozók kö­zött. Megtennék észrevételeit, rá­mutatnának a hibákra és a dolgozók még nagyobb gondot fordítanának arra, hogy az üzem még eredménye­sebb munkát végezzen. KERTÉSZ IMRE. A szülői értekezletek margójára Lidice emléke fokozott békeharora ösztönöz A lidicei asszonyok üzenete a világ minden békeszerető emberéhez Vasárnap, június 10-én Prága és környékének lakosai békemanifesztá­ciót rendeztek. Békés dolgozóink hatalmas tömege Lidicén, a fasiszták által kiégetett faluban, gyűlt össze s egyhangúlag követelte a békét, követelte az öthatalmi békeegyezményt, tiltakozott Nyugat-Németország felfegyverzé­se ellen és az ellen, hogy a nyugati imperialisták újabb vérfürdőt, faluk és városok felperzselését tervezzék békés hazánk ellen. Tíz óra előtt a manifesztáció részt­vevői és a vendégek, közöttük Hodino­vá-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke és a Csehszlovákiai Békevédők Tanácsá­nak elnöknője, František Komzala, a nemzetgyűlés alelnöke, Václav Nősek belügyminiszter, dr. Alojz Neumann póstaügyi miniszter, dr. Václav Vacek, Prága város főpolgármestere, továbbá a Csehszlovákiai Békevédök elnóksegé­nek tagjai, a Csehszlovákiai Kommu­nista Párt és a tömegszervezetek kül­döttei gyülekeztek azon a helyen, ahol valaha Ldice-község állott. A mani­fesztácíón megjelentek továbbá a Né­met Demokratikus Köztársaságból ér­kezett vendégek, a Béke Hívek Német Tanácsának tagjai, Ottó Neuschke, a Német Demokratikus Köztársaság mi­níszterelnökhelyettese, Stephan Herm­liii költő, Fritz Gross, a Német Demo­kratikus Köztársaság prágai nagykö­vete és Jean Lafitte, a Béke Világta­nácsának központi titkára. Tíz órakor a fasiszták által meggyil­kolt lldiceí lakosok emlékkővére elhe­lyezték a nemzetgyűlés, a kormány, a Cséhszlovák Bék'evédők Tanácsa, a Né­met Békevédők Tanácsa, a Csehszlo­vákiai Kommunista Párt és a tömeg­szervezetek koszorúit. A csehszlovák és szovjet himnuszok elhangzá a után Václav Kejmar élmun­kás, a békevédők kerületi tanácsának alelnöke megnyitotta a manifesztációt. Két úttörő azután Hodinová-Spurná­nak, a nemzetgyűlés alelnöknőiének vörös virágcsokrot nyújtott át azzal a kívánsággal, hogy minden polgárunk a béke fáradhatatlan harcosává váljon. Hodinová-Spurná asszony, a Cseh­szlovákiai Béke Hívei Tanácsának elnök­nője ünnepi beszédet mondott. Utána O. Nuschke, a Német Békevédők Taná­csának küldötte s a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányának alel­nöke. besjélt A manilesztáció zárórészétíen Ruzse­na Petráková, az újonnan kiépített dice helyi Nemzeti Bizottságának c nöknője. felolvasta a lidicei asszonyok üzenetét a világ béketanácsához és ; világ összes hékeszerető emberéhez. A lidicei asszonyok üzennek! r Ml lidicei asszonyok, akik Csehszlo­vákia egyik újonnan rsiépített közsé­gében lakunk, amelyet a német f isisz­ták tíz évvel ezelőtt a föld színével egyenlővé tettek, a békeegyezményie és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen szavazunk éppen úgy, mint az egész világ lakosságának százmilliós tömegei, akik magukévá tették a Világ Béketanácsának felhívását. Amikor a békére szavazunk, sze­münk előtt lebeg az a borzalmas nap, mikor a náci gyilkosok puskái legyil­kolták férjeinket, gyermekeinket és testvéreinket, mikor házaink égtek és mikor községünk házait és virágos­kertjeit teljesen elpusztították. Mikor a békére szavazunk, szemünk előtt le­begnek azok a községek és városok, melyeket a német fasiszták barbár mó­don elpusztítottak a Szovjetunióban, szemünk előtt lebeg a traneia Oradour kisközség, amelynek lakosalt a hitleri fasiszták halálra éheztették, az angol Coventrv-város, melyet Göring repülői egyenlővé tettek a föld színével. Gon­I dolunk Hirosima és Nagaszaki tekosai­I ra, akik tanúi voltak az atombomba ' szörnyű hatásának. És ezzel az atom­bombával fenyegetik ma a háborús uszítók a világot. A béke ügyét veszélyeztetik azok, akik az emberek halála árán a dollá­rok millióit keresik, akik gyilkoltatják Korea békeszerető népét, amelynek vá­rosai és falvai a teljes pusztulás képét mutatják. Ezek a háborús uszítók, akik új világháborút, a békeszerető emberek millióinak tőmeggyilkolását tervezik, további városokat és falvakat akarnak elpusztítani az egész világon, ból megismertük, hogy mit jelent ai Mi, lidicei asszonyok saját tapaszta­latainkból megismertük, mit jelent az SS JS5|9UJJ3Í3 '}3fJ3J '}Cde !U9)ZS9\|3 fedelet a fejünk fölött. Az egész világ­ba kiáltjuk: „Ne feleitsétek el l.idicét. amely a fasiszta vérengzésnek szimbó­lumává vált. Tudatosítsátok, hogv a háborús uszítók a békeszerető népekre az új l.idlcék ezreit készítik elő. Az emberek millióinak az élete veszélyez­tetve van; veszélyeztetve van kedve­seltek élete, minden veszélyeztetve van." A romokbol új Liuicét építettünk, amely már nem a fasiszta pusztítás szimoóluma, hanem az új, szabad Cseh­szlovákia szimbóluma. Mi .itt, eZen a környéken építjük új örömteli életün­ket es szilárd elhatározásunk az, hogy a békeszerető népek oldalán megvéd­jük ezt az új és szép vidéket, amely szemünk láttára gyarapszik. Értékesnek tartjuk a békét és ezért teljes erőnkből segíteni fogjuk, hogy a béke ügye az egész világon győz­zön a háború felett. Tudjuk, hogy a bé­kéért harcolni szükséges, egyetértünk azokkal, akik a békéért harcolnak. Li­dice község elpusztításának kilencedik évfordulója alkalmából forró harci üd­vözletünket küldjük az összes nemze­tek asszonyainak és férfiainak, bármi­lyen nyelven beszéljenek, bármilyen is legyen arcszínük, politikai- és vallási meggyőződésük. Egy akarat egyesít bennünket, hogy a békét megvédjük és közösen fogunk harcolni a békéért. Egyesüljetek mindnyájan, még job­ban szilárdítsátok meg soraitokat és még határozottabban lépkedjetek az új győzelmek útján, a béke szent ügyé­ért. Még határozottabban gátoljátok a béke ellenségeinek bűnös művét, akik új háborút akarnak kirobbantani. írjátok alá mindannyian a Világ Bé­ketanácsának felhávását, hogy az öt nagyhatalom: a Szovjetunió, a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kössön béke­egyezményt. Éljen a Világ Béketanácsa, az egész világ népeinek harci szervezője a bé­kéért és a szebb holnapért! Növekedjék a békeharcosok száz­milliós szoros és megbonthatatlan arc­vonalai Éljen a béke az egész világonl Lidice asszonyai. A manifesztáció délelőtti része a Munka-dalával ért véget. A délután folyamán kultúrműsor volt. amelyen dr. František Blaha, a nemzetgyűlés képviselője emlékbeszé­volt, amelyen dr. František Blaha, a szörnyűségeiről. Dr. Bláha beszé­de zárórészében a kővetkezőket mondotta: — Meg van a lehetőségünk ahhoz, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy a mult szörnyűségei meg ne ismétlődje­nek. Ezt csak úgy érhetjük el, ha még nagyobb igyekezettel fogunk dolgozni és kíméletlenül harcolni fogunk a há­borús uszítók ellen. Az iskolának az életre kell nevelni. Az életre nevelni, a marx-Ienini tanok szellemében. Ez a mi iskolánk első s legfontosabb feladata. Természetesen ezzel párhuzamosan és összhangban kell haladnia a nevelésnek a család körében is. És ezért fontosak a szü­lői értekezletek, az iskolabarátok ösz­szejövetelei. A kapitalista múltban azt mondták, hogy az iskolának 6emmi köze sincs a politikához, a világnézeti nevelés­hez, az iskolának a tudománnyal, er­kölccsel, a „jóneveléssel" keli törőd­nie. Tudjuk, hogy a kapitalista neve­lésnek ez csak alakoskodó külsősége volt, mert az iskolákban osztályszel­lemben, a kapitalista osztály szelle­mében folyt a nevelés. Ezt vagy ken­dőzötten, vagy nyíltan csinálták. A mai nevelés nyiltan hirdeti, hogy cél­ja a kommunista ember kinevelése és ennek főbiztosítéka a megbízható, lenini-sztálini eszmékkel áthatott 'taní­tói kar és az otthoni nevelés is. önbírálólag be kell vallanunk, visz­szatekintve a mult iskolaévre, hogy a szülői értekezletek jelentőségét a szü­lők nem eléggé tudatosították. Az értekezletek nem voltak eléggé láto­gatottak, ei különösen a falvakon mu­tatkozott meg erősebb mértékben. Pedig minden szülőnek megvan a le­hetősége, hogy kéthetente, vagy hó­naponként, sőt kéthőnaponként egy­szer eljöjjön egy-két órára a szülfi értekezletre. Sok szülő azonban téve* sen még mindig azt hiszi, hogy • gyerekekkel való törődés, nevelés esak a tanítók dolga. Ha a gyereknek rose* a magaviselete, gyenge az előmene­tele, sok szülő mindezt az iskolára há­rítja. Ezt azonban c&ak a tőkét rend­szerben lehet B yen egyszerűen elin­tézni. Ma a hibák eltávolítás* mind­annyiunk kötelessége. Ezért szüksé­ges, hogy a szülők, a szülői értekez­leteken megismerjék azokat akikre gyermekeik iskolai nevelésit bízták. A szülői értekezleteken kialakulnak azok az előfeltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy az iskolai és otthoni ne­velés kéz a kézben haladjon. A szülői értekezletek különös fontossága méf abban is rejlik, hogy segítségükkel ac iskolából kikerülő ifjúság helyesen vá­lasztja meg pályáját, azt a helyet fog­lalja el az életben, amely a maga és a társadalom szempontjából a leg­megfelelőbb. Lóska Lajos, levelező, Csorna. A politikai munka a termelés fokozásának feltétele A napokban összehívtuk Barslu­zsányban a köziizerntk összes alkalma­zottait, hogy megbeszéljük a politikai munka kiterjesztését és Így elősegít­sük a munkateljesítmények fokozását, ötéves tervünk sikeres teljesítéséhez szükséges minél jobb felvilágosító munkát folytatni a dolgozók között. A gyűlés folyamát az elvtársak rámu­tattak arra, hogy milyen fontos a po­litikai tízperceket megtartani minden üzemben. Ezeken kell megvitatni a munkateljesítmény fokozásának lehe­tőségeit és nevelő, meggyőző munkát kell kifejteni. Rámutattak annak fon­tosságára, hogy a közüzemek keretén belül politikai iskolázást kezdjenek meg. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a munkások öntudatosodjanak, állandóan fejlődjenek. Míg a kapitalista államokban a dol­gozók nyomora, a munkanélkülicég mindnagyobb méreteket ölt, míg ott a munkások sztrájkokkal küzdenek a mindennapi kenyérért, jogaikért éa míg ezek az államok őrült fegyverke­zést folytatnak, hogy az amerikai im­perialisták vezetésével egy új világ­háborút robbantsanak ki, addig nálunk magasabb munkateljesítménnyel épít­jük a szocializmust és így felelünk a háborús uszítóknak. Mi békében aka­runk élni, dolgozni és ezért mi, a köz­üzemek dolgozói is kivesszük részün­ket a békeharcból azzal, hogy jobban és többet termelünk. Jakubovlcs Ferenc, levelező, , Barsluzsányi. Hol a hiba? A napokban Dunaszerdahelyen ebé­deltem és legnagyobb meglepetésemre az ebédhez ma, amikor rengeteg a saláta, nem kaptam salátát. A vezető azt mondta, hogy a „Jednotától" nem kaptak és az üzemük kertészetéből nem hozhattak, mivel azt a FRSz (Földműves Raktárszövetkezet) nem engedélyezte, annak ellenére, hogy ezt a FRSz-en keresztül akar lák el­számolni. A közüzemek kertészetében hatalmas mennyiségű saláta van, de a FRSz az átvételnél sok nehézséget csinál. A kertészet át akart adni pár­ezer darab kalarábét, amelyből a FRSz csak az A árút akarta átvenni, a B­és C-t nem. Erre kérték a FRSz-t, hogy az át nem vehető árut rajta ke­resztül a piacra dobhassák, mivel ez pár nap alatt tönkremegy. Ezt sem akarták azonban megengedni. Itt fel kell tenni a kérdést, hogy mit jelent ez az eljárás, amelynek kö­vetkeztében nagymennyiségű zöldség tönkremehet. A zöldségfelvásárlással kapcsolatban még egy másik esetet is fel akarok említeni. A bajcsi állami birtok a na­pokban beszállított az ógyallai FRSz raktárába 5000 fej salátát. A FRSz csak 1500 fejet vett át, a többit visz­szaküldte. Erre az állami birtok a ke­rülethez fordult és ennek közbenjárá­sára átvették a visszaküldött salátát. Tehát jelenleg, amikor fel kell hasz­nálni minden munkaerőt, akkor az ógyallai FRSz fel és alá sétáltat egy fogatot emberekkel együtt Bajcsra és vissza. Közben természetesen a zöld­ség is sokat veszít értékéből, feltéve, hogy nem megy teljesen tönkre. Ezért rendet keli csinálni a közellátás ezen szakaszán is. Felvásárló szer­veinknek és elosztásunknak sokkal ru­galmasabban kell működnlök, hogy így dolgozóink igényeit teljes mérték­ben kielégítsék. St. I., Léva. A politikai kalandorok igazi arca Nem élnénk új életet, ha nem állna mellettünk a hatalmas Szovjetunió di­csőséges Bolsevik Pártja és drága Sztálin elvtársunk; nem élnénk új életet, ha harcainkban nem vezetne bennünket Csehszlovákia Kommunista Pártja, Gottwald elvtárs vezetésével. 1945-ben meghozta felszabadulásunkat a Szovjet Hadsereg és azóta építjük hazánkat, építjük a szocializmust. A kapitalisták újra járomba akarták hajtani a dolgozókat, 1948 februárjá­ban puccskísérletükkel azt akarták el­érni, hogy újia a kapitalizmus ural­kodjék itt. De Gottwald elvtárs nem volt Tusar és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, nem volt az áruló szo­ciáldemokrácia. A februári győzelem­mel a munkásosztály biztosította elő­rehaladásunknak feltételeit A munkás­osztály kiűzte a politikai kufárokat és kalandorokat És ezek most külföldön megmutatják igazi arcukat. Szövet­keznek a háborús uszítókkal, a hét­próbás gyilkosokkal, a véres SS-ekkel, Trumannal. Churchlllal, AchesotmaJ. Együtt szövik a terveket a koncentrá­ciós táborok volt parancsnokaival, a tömeggyilkosokkal. Ezeket a mi soiainkból való hábo­rús uszítókat és csatlósaikat, a Slin­geket, Svermovánékat, Husákokat, Clementiseket és Novomeskýeket a dolgozó nép megveti és gyűlöli. Ezek szerették volna hazánkat romokban látni, ezek kívánták a háborút, hogy a dolgozók véréből aranyat kovácsol­hassanak. De az árulók minden mes­terkedése hajótörést szenved a dolgo­zók ellenállásán, a m' békeharcunkon. Ebben a harcban nem állunk egyedül, mer velünk van a hatalmas szovjetnép és az egész világ békeszerető dolgo­zói. Becsületes munkánkkal haladunk előre a Gottwald elvtárs által kijelölt útunkon a szocializmus felé. Harcunk­ban éberek vagyunk és leleplezzük mindazokat, akik a béke ellenségei. Hudec Lajos, levelező, Lök.

Next

/
Thumbnails
Contents