Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-01 / 127. szám, péntek

...mindezt azért, hogy új élet legyen a mi gyönyörű hazánkban! Pillanatképek a kongresszusról Május 25. Gyors lépésekkel igyekszem a dunaparti kiállítási csarnok ťelé. A város ünnepi díszben köszönt. Mindenhol kék­inges fiatalokkal találkozom. A Hviezdösiav-téren keresztülvág­va sietek a villamos megállóhoz. Fehéringes, pirosnyakkendŐs gyermek-csoport kerüí utamba. Nagy csoportokba verődve, buk. si fejeiket összehajtva valami­lyen fontos dolgot tárgyalhat­nak, mert alig veszik észre utat kérő szavaimat Hirtelen eüém­toppan egy fiúcska és határo­zott hangon kérdi: „Hová siet úgy az elvtárs?" — Hát a kongresszusra, — felelem. Utat! Utat! hangzik erre jobbról is, balról is. Köszönöm, köszönöm — felelgetem nekik és a közelgő villamost beérve felszállok. Vis­szatekintek a pionírok leié. Ote. mesen kiáltva éljenzik a kon­gresszust. Az az apró fiúcska fezenyli őket aki az előbb elém? állt A kiállítási csarnok előteré­ben hangos énekszó mellett körtáncot járnak a kongiesseusl küldöttek Közéjük állok Ai is­merősökkel csupán fejbólintá­sokkal köszöni j ük egymást. Mindenki énekel és (ária«l. Alig vesszük észre a hangszóró fi­gyelmeztetését, hogy ' foglaljuk el helyeinket. Befejezzük "a tán­cot A kötelezeltségvállaások kiállítási termén keresztülhalad­va bemegyünk a pompásan dí­szített nagyterembe. Mindenki elfoglalja a helyét. Felhangzott a megnvitó jei. — Ott! Ott! — A tribünre lép Široký elvtárs. -• Éljen! — Hurrá! Itt van Sykora elvtárs is! Nézd! — Hát nem beteg?! — De, feleli valaki — beteg, csakhogy nagyon szeret ben­nünket és eljött betegen is. — Éljen! A himnuszok után Lebenlwrdt elvtárs néhány szóval megnyit ja a kongresszust. Utána Široký szól a küldöttekhez. Értékelve eddigi munkánkat, beszédében vázolja az Ifjúsági Szövetség új tennivalóit. Irányvonalat ad kongresszusunknak, elkövetke­zendő új feladatainknak: Ifjúság bátrabhan előre! Sýkora elvtárs beszéde már részletesebben kielemezte eddigi munkánkat Beszélt gyengesé­geinkről is. Megmutatta a helyes útat. Pontosan összegezte a ten­nivalókat. Feszült" érdeklődéssel — köz­ben jegyzetelve — figyelik a küldöttek az előadókat Egy-egy fontosabb kijelentésnél dübörgő tapsvihar, lelkes hurrá-kiáltás tölti meg a termet. Közben­közben szétnézek. Ott egy cso­port katona. Amott a kassai ke­rület asztalánál néhány elvtárs­nőt látok, akik az SNB köteléké­ben dolgoznak. Távolabb — a nyitrai kerület asztalánál két traktoros ül. Ismerem őket, jó barátaim, de most nem néznek Kíe, tapsolnak — Hurrá! Mily sokan vagyunk! Hurrá! Este van A Nová Scénában vagyunk. Az „Arany csillag" című magyar operettet játsszál­A színpadon megelevenedik előttünk j néphadsereg munkás és paraszt fiatalokból képzett tiszti iskolájának hősi munkája. Az árvíztől veszélyeztetett fa lucskát megmentik. A reakciós földesurat és társaságát a kato­nasághoz önként jelentkezett borbély leleplezi. Mindenkinek tetszik a színda­rab. Az Igazi életet tárja elénk. Fordulatos. Eseménydús. Sok­szor nevetünk. A táncszámok és a zenei közjátékok gyönyörűek. Az előadás után mindannyian hazatélünk. Egy pionír kislány igyekszik előttem a kijárat felé. Megfogom, a kezét. Mosolyogva visezatifz Kez a Kézben nie­f yűnk a kijáratig. Ott büszke öször.tésseí válunk el. CesC prici! — Szabadság! Késő van Aludni készülök. Újra és újra a kongresszusra gondolok Mi mindent kelj még tennünk! De mily gyönyörű lesz majd munkánk nyomán a mi tozankl Nagy feladatok áll­nak előttünk, nehéz ieladalok, de megtesszük majd a magun­két, hisz hazánkat, saját életün­ket tesszük ez/.cl szebbé, boldo­gabbá. Alom kerülgeti szememet. Mosolyogva gondolok a jövőre. Mily szí.p les az élet az ötéves tervek után Akkor, ha majd kislányom a többi pionírokkai összefutjtvit fejecskéjét arról be­szélget majd, hogy annak idején az Ifjúsági Szövetségben mind­annyiuk édesapja hogyan dolgo­zott azért hogy szép iskola, sz?p falu, szép élet legyen a mi gyönyörű hazánkban! * Május 26 A reggeli után autóbuszra szálltunk. Szinte zaj­talanul suliau velünk végig a dunaparti úton A vár alagútja előtt zászló erdő tobog. A dunai siél játékosan engeli a zászló­kat Vörös zászló... de ott van a szövetségi zászló ifi... a többi nemzetek zászlai is . .: • Megkezdődik a kongresszus másodk napja. A küldötteké a szó. Élmunkások, brigádosok, t/aktoristák, nevelők, tanítók, írók szólalnak meg. Mindannyian az Ifjúsági Szövetség munkájá­ról beszelnek. Mit végeztek ed­dig. Milyen hibák fordultak elő. Hogyan kell. megoldani az előt­tünk álló feladatokat.;. Mind­mind ezekről a kérdésekről be­szélnek. Közben delegációk jön­nek, köszönteni, üdvözölni a kongresszust. Erős, íegyelme­zett katonák. Napbarnított bri­gádosok. Büszke építők az Ifjú­sági Faluból. Főiskolások. — Határtalan lelkesedés, tapsvihar, mosolygás fogadta köszöntésü­ket. Megszakítva a felszólalásokat délben mindenki ebédelni ment. A csarnok előtt már ott állnak az autóbuszok. Ismerősök kö­szöntet,ek. — No, csakhogy megtaláltalak, — köszönt rám Frankovics elvtárs Kassáról. Az­tán sietős szavakkal a kassai járás munkájáról beszél. De nem tudja befejezni, mert Suba elvtársat veszem észre és oda­hívom. Tovább folytatjuk a be­szélgetést Hirtelen Proksz elv­társnő toppan közénk. Mindjárt az iskolájáról, a pionírjairól be­szél. Az autóbuszok elmentek. Fel­szállmik a villamosra. Kikészí­tettük a viteldíjat. A jegykezelő elvtársnö mosolyogva közeledik felénk Mi is szeretjük az Ifjú­sági Szövetséget — kezdi. Ma a kongresszusi küldötteket in­gyen szállítjuk. Elmegy. Majd kissé visszafordul: adjátok elv­társak ezt a pénzt a berlini Vi­láglí júsági Találkozó gyarmati alapjára. Délután Loksa elvtárs, a ki­rályhelmeci járás köztársasági érdemrenddel kitüntetett trak­torosa kapott szót. Loksa elv­társ magyarul beszélt a kon­gresszushoz. Magyarul beszéft, de mindenki megértette. Május 27. Utolsó munkana> punk rnár ez! — köszöntött ben­nünket Major elvtárs. Mind­annyian lelkesen köszöntve szo­rítottunk vele kezet, hisz Major Ágoston elvtárt Szövetségünk Zd. Hejzlar képviselő, a CsISz Központi Bizottsága elnökének beszédéből (Folytatás az 1. oldalról.) munkánkban, megköveteli, hogy fokozzuk a munkában a felelős­séget és komolyságot. A szövet­ségi munkában sok felületessé­get és következetlenséget talál­hatunk. Zdenek Hejzlar képviselő, a CsISz Központi Bizottságának elnöke beszéde zárórészében él­tette a derék szlovákiai ifjúsá­got, az egyesített CsISz-t, a Csehszlovákiai Kommunista Pár­tot és elnökét, Klement Gott­wald köztársasági elnököt és legközelebbi muiikatársát, Viliam Širokýt és a világ összes dolgo­zóinak nagy vezárét, Sztálin elvtársat. csehországi központi iskolájáról jött a kongreszusra. Mceolyogva, büszkén, kihúzva magát néphadseregünk egyen­ruhájában Szigl Ferkó elvtárs állt elénk De nem sokat beszél­gethettünk, mert' megkezdődött a kongresszus utolsó napjának tanácskozása. A tanácskozás egyik szüneté­ben kisétáltunk a csarnok elé. Balról a Duna csobbanva fény­lett, jobbról a domboldal zöldje szinte hívogatva intett. Leültünk a domboldal pázsitjára. A kiállí­tási csarnok b atalmas épülete büszkén tekintett le reánk. Szántó elvtárs megszólalt: Jó idő van... De nézd ez a csar­nok o!y erős, oly nagy . .•. De, tudod, én úgy érzem, hogy a mi erőnk sokkal nagyobb..: Hány és hány ilyen épületet építünk majd ...!!! Visszamentünk a csarnokba és tovább folyta kongresszus utolsó napi tanácskozása. A felszólalá­sok folyamán lassan mindany­nyiunk előtt tisztán állottak a tennivalók. Mindent megértve lelkes ünnepléssel zártuk be a kongresszust. Mottóként fü­lünkben maradt Široký elvtárs biztató szava: Ifjúság bátrabban előre! * A kongresszus beíejeződöUj Egy lépéősel továbbjutottunk. Kongresszusunk után megacé­losodva kezdünk munkába. Uj erőt nyertünk. Most már bát­rabban és egyre merészebben nézünk szembe feladatainkkal. Široký elvtárs, a Párt kijelölte nekünk az útat. A Párt bízik bennünk. Es mi a Párt bizalmá­hoz méltóan helyt állunk majd mindenkor. A kongresszust követő na­pon a bratislavai pedagógiai gimnázium negyedéves növen­dékeinek búcsúünnepségén —­vagyis először a kongresszusunk után — reménykedve, féltő te­kintettel néztünk szembe a bú­csúzó fiatalokkal, a jövendő ta­nító nemzedékkel. Szőke elvtárs búcsúszavaiban a kongresszus erejét éreztük: Harcoljatok, dolgozzatok büszkén, lelkesen, méltón a Párt bizalmához! A kongresszus napjainali ap­ró kópéi, pillanatai összeolvadva a jövőt, a boldog holnapot mu­tatják. Ez a holnap a szocializ­mus. Érdemes érte küzdeni és dolgozni .•. • Munkára hát elv­társak! Hmbják Emik

Next

/
Thumbnails
Contents