Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-12 / 136. szám, kedd

UJSZ0 1951 júnhis 12 A versenyben tegfontcsaäls a tömegek kezdeményezése A szocializmus egyik legnevezete­sebb vívmánya, a dolgozók milliói­nak versenye, a szovjet élet minden­napi gyakorlatába ment át. A szov­jetemberek önfeláldozó munkájukkal napról napra előbbre viszik a nép­gazdaság fejlődését, meggyorsítják a kommunista építőmunka ütemét. A békés alkotó munkával elfog­lalt szovjet nép óriási lelkesedéssel dolgozik a kommunizmus óriási épít­kezésein, amelyek a Szovjetunió ha­talmának élő megtestesülései és ren­díthetetlen béketorckvésének kifeje­zői. A kommunista építés grandiózus müvei a szovjetnépet a munka hős­tetteire lelkesítik. Az iparban napról napra szélese­dik a részlegek, műhelyek, vállala­tok magastermelékenységü sztahano­vista munkáért indított mozgalma. A szovjetemberek milliói versenyez­nek a nyers- és segédanyagok meg­takarításában. a kitűnő minőségű termékek előállításában és az önkölt­ség csökkentésében. A szocialista versenyben aktívan vesznek részt a szovjetfalu dolgo­zóinak milliói. A kolhozparasztság, a gép- és traktorállomások, a szov­hozok dolgozói nagy lendülettel har­colnak a nagy terméshozamért, az állattenyésztés fellendítéséért és a természetátalakítás nagy sztálini tervének teljesítéséért. A dolgozók nagy vezérei, Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy a ver­seny az emberek millióinak életér­deke, alkotó ügye. A verseny sikere a tömegek kezdeményezőkészségétől és aktivitásától, a Pártnak, a gaz­dasági és szakszervezeteknek attól a képességétől függ, hogy mennyire tudják vezetni a dolgozó tömegeket, mennyire tudják buzdítani és irá­nyítani termelő tevékenységüket. A pártszervezetek, Moszkva, Le­ningrád, az Ural, a Donyec-meden­ce és más ipari központok pártszer­vezetei a termelés hírneves élenjá­róinak, a versenyző tömegek vezetői­nek, az új munkamódszerek kezde­ményezőinek ezreit nevelték fel. Melléjük zárkóznak fel az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak milliói. A szocialista verseny sikerének legfontosabb feltétele a széles nyil­vánosság, az eredmények nyilván­tartása és összehasonlításának lehe­tősége, az élenjáró új tapasztalatok általánosítása a termelésben. A Szovjetunióban már megszokott je­lenség, hogy sztahanovisták előadá­sokat, beszámolókat tartanak, sőt a kiadóvállalatok könyveket, brosúrá­kat bocsátanak ki, melyek az élen­járó tapasztalatok propagálásának szolgálatában állanak. A kiváló sztahanovisták kezdemé­nyezéseit a minisztériumok vitatják meg és rendszabályokat dolgoznak ki ezeknek propagálására és a ter­melésbe való bevezetésére. így a könnyűipari minisztérium megtár­gyalta Alexandr Csutkih, Lidia Ko­rabelnyikova, Pjodor Kovaljov és más újítók javaslatait, a géjkocsi­és traktoripari minisztériumok Nina Nazarova javaslatát és rendeletet adtak ki az előterjesztett újítások és kezdeményezések támogatására. A szocialista verseny, mely a dol­gozó milliók teremtő tevékenységé­nek kifejezője, nem tűr semmiféle bürokratikus korlátot, elsöpör min­den akadályt útjából, mely a ver­senyt mesterkélt keretek közé akar­ja szorítani és megfosztja a legfon­tosabbtól, a tömegek kezdeményezé­sétől. Az egész népet átfogó versenyben sikert a tömegek kiapadhatatlan al­kotó kezdeményezése hoz. Ezért a Párt, a szovjet gazdasági és szak­szervezetek, valamint a Komszomol­szervezetek kötelessége minden le­hető módon fejleszteni és támogatni a tömegek kezdeményezését, napról napra konkréten irányítani a ver­senyt. Milliók szocialista versenye a fej­lődés hatalmas mozgatóereje. A ver­seny támogatása, propagandája és az újítók kezdeményezésének beve­zetése az eredményeket az összes dolgozók közkincsévé teszi. A szocialista verseny további len­dülete, a tömegek alkotó tevékeny­ségének fejlődése elősegítik a mun­katermelékenység szüntelen emel­kedését a kommunista építőmunka ütemének meggyorsítását. CT Ž (iataL&k (f úíílúi elha táľúzáSitk elélt Pártsz segítségére Változtatások és pótlások az úi párttagsági és jelöiti igazolványokban Az új tagsági igazolványok 15. ol­dalán uía itások vannak ,,Az adatok változásának bejegyzése a második ol­dalon" címmel, mely szerint: „Bármi­lyen kiegészítést vagy változásokat az igazolványban csakis a pártszervezet es;közölhet okmányok alapján; minden javUást meg kell jelelni és ezen az ol­dalon kelettel, pecséttel és aláírással ellátni". Név- és foglalkozás változásokat az alapszervezet jegyez be, az összes töb­bi változást a Központi Bizottság tit­kársága. Ugyanígy leli eljárni a jelöiti iga­zolványok esetében is. A Központi Bizottság titkársága végzi a születési adatok és hely, erede­ti foglalkozás és a „CsKP tagja .. -tói" vagy a „CsKP tagjelöltje..-tói" ro­vatokra vonatkozó bejegyzéseket. Eze­ket a változtatásokat okmányok alap­ján írják be. A születési adatok és hely, vagy az eredeti foglalkozás megváltoztatási iránti kérvényhez, hivatalos okmányt kel! csatolni (polgári igazolványt, ta­nonclevelet stb.). A jelöltség megváltoztatása iránti kérvénvekhez mellékelni kel! azon alap­szervezet nyilatkozatát, amely az illetőt a Pártba jelöltként felvette — annak megjelölésével, hogy a kérvényben kért változtatásokra az illető jogosult. Az alapszervezet nyilatkozatát a kerü­leti bizottság erősíti meg. A Pártba való belépés idejének meg­változtatása iránti kérvényhez a kö­vetkező okmányokat kell csatolni: nyi­latkozatot amely igazolja, hogv miért nem volt a belépés kérvényezett idő­pontja bevezetve az igazolványba; az aiapszervezetnek a kérvényezőre vo­natkozó bírálatát és ajánlását; a Pártba való belépés okmányát és az illetőnek a kérvényzett időponttól való megszakítás nélküli pártmunkáját iga­zoló okmányt. A Pártba való belépés idejének meg­változtatása iránti kérvényhez a^ fen­tieken kívül mellékelni kell legalább két tag írásbeli nyilatkozatát — ha az első Köztársaság idejében való tagság elismeréséről van szó — arról, hogy a kérvényező a megielölt időpont óta, megszakítás nélkül tagja volt a Párt­nak, és a megszállás idején résztvett a Párt illegális tevékenységében, eset­leg, hogy politikai fogoly stb. volt. Ha a kérvényező azt állítja, hogy nem ve­hetet részt a megszállás alatti illegális tevékenységben, akkor szükséges azon járási bizottság vizsgálata, nyilatkozata és véleményezése, amely járásban az illető a megszállás ideje alatt élt. Abban az esetben, ha az illetőnek a megszállás it'eje alatt Pártba való be­lépésének elismeréséről van szó, mel­lékelni kell egalább 2 tag írásbeli nyi­latkozatát arról, hogy a kérvényező mint párttag résztvett a Párt illegális tevékenységében. A Pártba való belépés idejének meg­változtatása iránti kérvényeket a ke­iflletJ pártbizottság javasolja, hitelesí­ti és kiegészíti. Az új igazolványokban és jelöiti iga­zolványokban eszközlendő összes vál­toztatások iránti kérvényeket a tagok, vagy jelöltek az alapszervezetekhez nyújtják be, amely azokat az összes okmánvokkal egyetemben a járási bl­bizottsághoz terjeszti fel. A kerületi bi­zottságok a kérvényeket elintézés vé­gett a Központi Bizottsághoz továb­bítják. Az évek tutnak, a gyermekek felnő­nek, az ember nem is veszi észre és már is tizenötéves fia van. Minthogy Molnárné gondos anya, az utóbbi Idő­ben álmatlanul tölti az éjszakákat. Azon töpreng, mi lesz tizenötéves Fe­ri fiával, ki ez évben végzi el a II. fo­kú középiskolát. Ez nem hagyja nyu­godni, feje olyan mint egy méhkas, amelyben a gondolatok egymást űzik — hajtják. Gondolatban visszatekint fiatalságá­gára, azokra az időkre, amikor ő is 15 éves volt. O maga csak a népiskola öt osztályát végezte el. Az utolsó padban ült. Senki sem törődött iskolai előme­netelével, senki sem látta el tanáccsal, de segítségére sem jöttek. S így ele­get tett az iskolai kötelezettségének na, amikor kezében az utolsó bizonyít­na,amikor kezében az utolsó bizonyít­vánnyal elhagyta az iskolát, vájjon volna-e kedve a továbbtanuláshoz, avagy hogy mit szándékozik most ten­ni. A szülők nem igen törődhettek ve­le; hiszen alig tudták megszerezni mindendennapi kenyerüket. Az volt a nézetük: hogy.akad részére otthon elég munka, hiszen egészséges. Ha pedig pénz dolgában a család megszorulna, men­jen szolgálni! Nem fog otthon henyél­ni. Nem született úri gyereknek, tehát nincs joga válogatni. így fejezte be iskoláit Mornárné, így ért véget nagy álma, hogy a szomszéd szabónénál tanonc lehessen és aztán kitanulva, mint jó szabónő önállósít­hatja magát. — Feri, Feri! mi volna számodra a legjobb — sóhajt fel Molnárné és mindjárt arra gondol, hogyan <s le­hetne fiának segítségére. Meg kell ezt beszélnie férjével és a fiával, a tanító elvtárs is ad tanácsot, hiszen a múltkor megállította az utcán és kérdezőskö­dött Feriről, hogyan viselkedik odaha­za, segítségére van-e? Lehetséges — gondolta magában Molnárné —, hogy Feri is gondolkodott már afelől, milyen pályára szeretne menni. A következő napon délben összejöt­tek mindhárman az ebédnél. Feri igen víg volt, az egész idő alatt testvérké­jét térdein ringatta. Végül, amikor megebédeltek, Feri tétovázva emelte fel fejét a tányér mellől és így szólt: — Msma, ma Handlováról bányász­tanulók jöttek iskolánkba. A tanító elv­társ az igazgató elvtárssal együtt be­vezették őket osztályunkba. Elbeszél­ték nekünk, milyen az élet náluk. Jó soruk van! Az anya meglepődve felállt és ha­marjában nem tudta, mit is válaszoljon. Feri még sohasem beszéit így vele. Éppen olyan, mint édesapja, szűkszavú. — Megbeszéltük Szendével és Lassú Jánossal, hogy mi is beálinánk bá­nyásznak. Az iskolát úgy is hamaro­san elvégezzük. Az apa, aki ritkán zavartatta magát nyugalmában, erre mégis csak meg­mozdult. Kényelmesen ellielyezkedett a széken, meglepődve nézett a fiára és így szólt: — Es mikor határoztad el magad erre? Lesz-e elég erőd hozzá? Az a munka nehéz ám, odalent a föld alatt, te pedig gyenge legényke vagy. — Es vájjon Szende Józsival, avagy Lassú Janival másként áll a dolog? — szólalt meg a mama. — ök erősebbek talán? Hiszen egy 15 éves fiú nem lehet olyan erős mint te. Majd a munkában ő is megerősö­dik. Nem állhatta meg, hogy ezt meg ne mondja; megnyilatkozott benne a sértett anyai önérzet. Kis idő múlva Molnárné ajtaján be­kopogtattak a bányásztanulók: ugyan­azok akik délelőtt az iskolában is vol­tak. Molnárék szívélyesen fogadták őket. A handlovaíak észrevették azon­nal, hogy Feri már bejelentette otthon szándékát, hogy az iskolaév befejez­tével a záróvizsga után Handlovára megy a bányába. Apja most kivétele­sen megszólalt és beszélgetni kezdett velük. Észre sem vették, hogy elmúlt a délután. — Azután, Feri, azt s záróvizsgát júniusban sikeresen tedd le, jól láss neki a tanulásnak, nehogy szégyent hozzál a fejünkre, — szólt a búcsú­zásnál a bányászok egyike. — Megmondjuk majd társainknak, hogy heten jöttök közénk Somorjáról. — A viszontlátásra! — kiáltották a többiek. — Üdvözöld nevünkben tár­saidat, iskolátok kis bányászcsoport­ját. Az éjjeli csendes eső után verőfé­nyes reggelre ébredtek. A somorjai gyerekek ölömmel mentek az iskolába. Ott, éppen olyan zaj volt, akár egy gyárban. Az osztályajtók nyitva vol­tak és a tanulók a széles fehér folyo­sókon ide-oda özönlöttek. A tanítás még nem kezdődött meg. Molnár Feri és a többi negyedosz­tályos a leendő bányászpajtások, hir­telen összefutottak a folyosón. Sehogy sem lehetett őket szétkergetni. Se vé­ge, se hossza nem volt a titkos tár­gyalásuknak. Csöngettek I — A zaj elcsendesedett. A folyosók egyszerre megüresedtek, az osztályajtók bezá­rultak, megkezdődött a tanítás. A lá­nyok IV. osztályában a tanítónő elv­társ már megkezdte a földrajzórát, amikor az igazgató elvtárs, aki egy­úttal a záróvizsgák vizsgáztató bi­zottságának elnöke voit, váratlanul belépett az osztályba. A leányok nem lepődtek meg. A tanítók, az igazgató, az orvos és a szülők most a záró­vizsgák előtt fokozott figyelemben részesítik őket Valamennyien igye­keznek a vizsgákra a lehető legjobban előkészíteni őket, hogy a szülők és s nyilvánosság előtt bebizonyíthassák, mit tanultak az Iskolában és elhatá­rozhassák, hogy milyen pályára alkal­masak. Éppen Kerekes Mária tanuló felelt. Mária büszke arra, hogy ilyen tisztelt és kedves vendég előtt megmutathat­j munikásnő akai lenni a bratislavai cérnagyárban. Budai Jolán gyári mun­kára jelentkezik Partizánskéba, meg ! akarja tanulni a cipőgyártáshoz szük­' séges felsőbőr-készítést. Milyen terve van a többi leánynak? Egyesek az élelmezési, mások a fel­sőbb gazdasági iskolákat, néhányan a pedagógiai gimnáziumot, a III. fokú középiskolákat akarják látogatni. Szekeres Ibolyka, a tanulók CsISz­szervezetének elnöknője félénken fel­; állt és megkérdezte, vajion eljön­nek-e az iskolába munkájukról beszél­getni a textilgyárak munkásnői is? Ibolyka ugyanis textilgyárba szeretne dolgozni. Afelől még nem határozott, vájjon a takácsságban, a szövetjaví­tásban, vagy pedig a íésülőgép meMett fog-e dolgozni. A textilmunkások éle­téről még keveset tud. Az igazgató elvtárs megígérte, hogy az intézet nevében majd ír, Trencsénbe, vagy Rybárpolera a V. I. Leninről nevezett Tavaszi üzenet LADANYJ LASZLO VERSE Áttörve felhőt, zord eget, a tavasz bátran lépeget, s derül, amerre jár. Fejük kidugják boldogan a kis rügyecskék s megfogan jövőjük már: a nyár. Virágszedő gyermekcsapat a megújuló rétre tart s az ég virít szemén, az ifjú lányok is lesik szerelmesük, ha érkezik s hajukra tűz a fény. A gyárak tágas udvarán, az épülő házak falán vidáman gyál a nap t a forró vasra ráverik kibontakozó terveink az Izmos férfiak. Az esőverte földeken kihajt az érő győzelem, traktor szántotta fel. álmodva már a dús vetési szélesen, mint a nevetés pacsirta énekel. Te lombos erdő, ősi fák, tavaszba forduló világ, morajló tengerek, hirdessétek a felnövő ezer résből előtörő hatalmas életet. Csak szálljatok, daloljatok, serény munkába fogjatok alant és odafent! Duzzadó, hízó, nagy vizek vidáman hömpölyögjetek! Sztálin elvtárs üzent:. A béke műve fennmarad, termést a gazda learat, kémények füstje száll, ha minden ember összefog közös erővel győzni fog a gyilkosok hadán. Készüljetek, vigyázzatok, jól őrizzétek házatok! % Fölötte ölyv kereng. A háború nem sorscsapás, az építőnek terve más. Sztálin elvtárs üzent t Napként ragyog ránk bölcs szava, induljunk békeharcra ma, liogy pusztuljon a gaz, t röpítse e vén földön át az emberiség úi dalát a győzelmes tavasz! ja, mit tanult a modelláló körükben a repülőgép szerkezetéről. Ez szintén a földrajz keretébe tartozik. Barátnője, Horváth Irén a magyal ázatnál seged­kezett neki. Szép és értelmes magya­rázatot adtak; látszott, hogy értik dolgukat és hogy a tervező segítsé­gével fel tudnák szerelni a repülőgép kis modelljét. Az osztály figyelmesen*', hallgatta őket. Máriát a leányok a Csehszlovák­Szovjetbarátok "Szövetsége iskolai csoportjának elnöknőjévé választották. Ezt a kitüntetést meg Is érdemelte, mert napról napi a arra törekedett, hogy mindinkább hasonlóvá váljék a szovjet leányokhoz, a komszomolkák­hoz. A záróvizsgákra való előkészület idejét alaposan kihasználta. Szorgal­mas tanulása mellett azonban nem fe­ledkezett meg á gyengébb előmenetelfl tanulókról, kiknek délutánonként kész­ségesen segített. Eletének legkomolyabb szakát éli most, pályaválasztásról van szó. Ho­gyan határozzon? Mire alkalmas? — De ő már döntött. A mult héten meglátogatták isko­lájukat a bratislavai postás műszaki tanintézet elvtársnői és elvtársai. Be­széltek a IV osztályosoknak munká­jukról és arról, miként töltik szabad­idejüket. A vita folyamán Mária első­nek jelentkezett technikusnőnek. Pél­dáját több társnője követte. Fellelke­síilek, mikor hallották, hogy milyen internátusban fognak lakni és milyen esti iskolákat és kuizusokat látogat­nak majd a munka után; mennyit fognak olvasni és mi mindent látni a színházban és a moziban. Mindjárt az első napon határo­zott. Ma, egy héttel ai említettek után, már azt hangoztatja, hogy az alapszakiskoiákban elvégzett három évi gyakorlat után beiratkozik majd az Isparisko'ába és azután esetleg a technikára. És amint ismerjük, elhisz­szük Máriának, hogy amit fejébe vesz, azt meg is valósítja. — Leányok. — így szólította meg az osztályt. Táncos igazgató, — kik választottak már pályát közületek? — A leányok felemelték kezüket. Kiss Mariska szabónő, egy másik leány pamutszövő műveknek, hogy a mun­káselvtársak látogassák meg iskolá­jukat. — Segíteni kell a leánykának, — mondta Bárdos osztálytanító a tan­testületi gyűlésen. — Nagy Mária esztergályosnak jelentkezett, de ott­hon erről hallani sem akarnak. Nem rég azt mondta nekem a leányka: „A mama még hagyján, ő elengedne en­gem a gyárba, de az apám hallani sem akar róla. Azt mondta, ha dolgozni akarok, otthon is dolgozhatom, nem kell idegenbe mennem. Bizony úgy van, Nagy nem Mol­nár. Molnárék nem akadályozták meg Ferit, hogy bányász legyen, hanem örültek elhatározásának. Nehéz dol­gunk van az olyan szülőkkel, akik azt hiszik, hogy legjobb lesz, ha gyere­keik otthon maiadnak. A tantestület úgy határozott, hogy meglátogatják Mária szüleit, ahogy meglátogattak más szülőket is már azelőtt. Meg akarják győzni őket. Elbeszélgetnek velük Máriáról és fel­hívják figyelműket az ügyességére és tehetségére. Kár volna otthon hagy­ni. Mária édesanyja engedékenyebb. Talán rá lehelne beszélni, lehet, hogy csak azért akadékoskodik, mert félti leányát, nem éri-e egy idegen inter­nátusban. valami baj. Fel kell tehát hívni figyelmét az internátusok gyö­nyörű modern épületeire, melyekben munkásnőink és tanulóifjúságunk la­kik. Legjobb lenne, ha ő maga győ­ződne meg erről Bizonyos, hogy az­után belegyezését adná és nyert ügyünk Iwine. A keményfejű apát'az­után a két nő könnyen megpuhítaná. A szülők meggyőzésének felada­tát Mária osztálytanítója vállalta. Máriát azonban még ezek a nehéz­ségek sem zavarták meg a tami'ási ban. Becsületesen készülődött életé­nek fontos pillanatára, amikor majd bebizonyíthatja, hogy belőle jó eszter­gályos lehet és lesz is. ö már ezt eleve elhatározta. M. L

Next

/
Thumbnails
Contents