Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-08 / 133. szám, péntek

Tömeggyilkosok Tizenegy hónapja, hogy az amerikai imperialisták orvul megtá nadták a koreai népet. A betolakodók válogatott hadosz­tályaikat vetették harcba, nagy erőket vontak össze. Mégis az amerikai tervek sorra kudarcot vallottak. A hős koreai katonák és a bátor kínai önkéntesek egyik csapást a másik után mé­rik ráiuk. Az imperialisták ve­szett diihüket.'a sorozatos vere­ségek felét í. védtelen asszonyok és gyermekek tömeges íelkon­colásán töltik ki. Ezek a rabló­lovagok, amint azt még a reak­ciós lo idoní Timesnek is el kel­lett ismernie — „angol, belga, görög segédcsapalaikat küldték tüneményesen gyors visszavo­nulásuk fedezésére"... de jó­val a front mögött — amit szin­tén a Times vallott be: ,,az ame­rikaiak ... a liszinmanistákat is felülmúlták abban, hogyan kell a hüvelykujjuknál fogva fel­akasztani lányokat és hogyan kell néhány perc alatt petróleum­mal leönteni és felperzselni egy falut". A koreai néphadsereg és a kí­nai önkéntesek áprilisi támadá­sa után a felszabadított terüle­tek lakossága az amerikai hóhé­rok borzalmas tetteiről számolt be. Pak Jun Szik, indzsei pa­rasztfiatal elmondotta, hogv két nappal a város kiürítése előtt, a beavatkozók felperzselték a la­kóházakat, a betegekkel együtt levegőbe röpítették a kórháza­kat. Az utóbbi hetekben az ame­rikai gyilkosok újablj szörnyű bűntettei kerültek napvilágra. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya az ENSz közgyűlése elnökéhez intézett levelében feltárta, hogy az ame­rikai háborús bűnösök bevetet­ték a baktériumfegyvert. Az amerikaiak a bafctérMimfegyvert a békés polgár lakosság ellen használtak A visszavonuló bi­tangok több városban az élelmi­szerkészletét himlőbaktériumok­kal, a kutakat pedig tifuszba­cillusokkal fertőzték meg. Áp­rilisig háiomezerötszáz himlő­megbetegedés fordult elő, ezek közül minden tizedik halálos ki­menetelű volt. Ugyanakkor pestisbacillusokkal oltották be a fogságbaesett kínai önkéntese­ket. Trumen vitézei a „közönsé­ges" tömegmészárlásokról át­tértek a „tudományos" kivég­zésekre. A mult háború fasiszta bűnöseit igyekeznek felülmúlni. Az amerikai imperialisták a német és japán fasiszták gya­lázatos útját járják, amikor ,,tudoDiányos" tömegmészárlás­sal akarnak sikert elérni, tíz­éves gyermekek, asszonyok megmérgezésével próbálják el­kerülni a vereséget. Amilyen az útjuk, olyat, lesz végük. A had viselésnek e gyalázatos mód szerei nem törik meg a koreai nép erejét és az amerikai be­avatkozókat sem mentik meg elkerülhetetlen vereségüktől. Feladataink a Kongresszus után Hejzlár elvtárs, a CsISz el­nöke igazán nagyra becsülte dicsőséges első Szlovákiai Kon­gresszusunkat. örömteljes ese­mény volt ez minden szlovákiai fiatalnak, hiszen ifjúságunknak legjobb képviselői számoltak ilt be csoportjaink és ezzel Szövet­ségünk munkájáról, új feladato­kat tűztek ki hazánk örömteljes építésében és a világ békéjéért való harcban A Kongresssus teljes egészében igazolta azt, hogy ifjú nemzedékünk a leg­nagyobb szeretettel és örömmel zárkózik fel szülőpártunk, a Csehszlovák Kommunista Párl mellé, amely rendíthetetlenül és győzelmesen harcol ifjúságunk boldogságáért. A Kongresszus éljenezte Široký, Gottwald és Sztálin elvtársakat és az elkép­zelhető legnagyobb szeretetét fejezte ki a Szovjetunió iránt. Leírhatatlan lelkesedéssel fejezte ki, hogy a CsISz minden akadály ellenére is hűségesen megfogja valósítani reá jutó részét a Párt által irányított nagymére­tű, szocializmust építS tervünk­ből. Leszögezte a Kongresszus, hogy ragyogó példaképünk, a hősi szovjet Komszomol útján akar haladni, hogy el akarja sa­játítani gazdag tapasztalatait, tanulni akar a Nagy Honvédő Háború if-jú hőseitől, Zójától, Maresjevtol és Oleg Koselejlól. Meg akarja tanulni tőlük a ha­za. a dolgozó nép és a Párt iránti határalalan szeretetét. A Kongresszus delegátusai világosan kifejezték, hogy min­den ifjú legszentebb feladata minden erejét latba vetni a vi­ágbéke megvédésére. Szlovákia egész ifjú nemzedéke nevében szilárd elhatározásunkat fejez­tük ki, hogy a Demokratikus Világifjúsági Szövetségben megbonthatatlan egységben fo­gunk haladni az egész világ haladószellemö ifjúságával, a világbéke megerősítése érdeké­ben. Mindezt kemény, odaadó munkával, új munkasikerekkel és rendszeres tanulással fogjuk bebizonyítani. Kongresszusunk olyan öröm­teljes feladatokat tíizöit ki, ame­lyeket csak igazán szabad ifjú­ság tud vállalni. Nem lehet na­gyobb szerencse ifjú embernek, mint ebben a gyönyörű kor­szakban élni és aktivan részt­venni a szocializmus építésében, Szlovákul szocialista iparosítá­sában. Minden szövetségi tag feladata elsajátítani azokat a tennivalókat, amelyeket a Kon­gresszus kitűzött, tanulmányoz­ni a kongresszusi beszámolókat, (melyeket megtalálunk az Uj Szó május 2ö. és 27-i számai­ban, valamint a CsISz járási titkárságain külön füzetekben) és átvinni az életbe, megvaló­sítani őket. Nagy felelősség há­rul ebben minden szervünkre és funkcionáriusunkra felülről lefelé egészen helyi szerveze­teink vezetőségéig, akiknek fel­adata a taggyűléseken megtár­gyalni a kongresszusi határoza­tokat. A Kongresszus sikere tu­lajdonképpen attól függ. hogyan visszük át jelentős határozatát ŕgész mozgalmunkba, hogyan tudjuk biztositaiü mindennapi életünkben e határozatok bátor és lelkes megvalósítását, ho­gyan tudjuk megvalósításukra mozgósítani a még szervezetlen ifjúságot. Az üzemekben ki kell ter­jeszteni a norn-ySk felülvizsgálá­sát. Bátrabban kell vezetni ifjú­ságunkat az új munkamódsze­rekhez, legjobb éknunkásaink és a szovjet sztahanovisták külön­leges tapasztalatai és módszerei elsajátításához. Fel kell lelkesí­teni ifjúságunkat arra, hogy az élmunkás, az újító, a sztahano­vista és a munka hőse legyen ideáljuk. Tovább és szélesebb alapokra kell kiterjesztenünk az élmuokásniozgálmat és a szocia­lista munkaversenyt, amely na­gyon fontos módszer a terme­lőmunka emeléséhez, amely le­hetővé leszi gyorsabb haladá­sunkat a boldog szocializmus felé. Szövetségünknek a falvakban aktívabban, harciasabban kell terjeszteni a falu szocializálásá­nak gondolatát. Nagy lehetőség lesz erre néhány nap múlva az aratásnál. Nagyobb kezdemé­nyező erővel, több aktivitással meg kell győzni a kis- és kö­z č p parasztok a t a szocialista falu előnyeiről. Több kulturális, pro­paganda és agitációs tevékeny­séget kell kifejteni a magasabb­típusú EFSz-ek érdekében Bát­rabban kell megvalósítani a mezőgazdasági termelés új, ha­ladó szocialista formáit. Trakto­rosainknak a falu szocializálása apostolaivá kell váiniok. Legyen példaképűk a Köztársasági­renddel kitűntetett Loksa László elvtárs, Az ifjúsági építkezések pedig a legme'gtiszteiőbb feladataink. Ezekért az új öntudatos ifjú, szocialista ember, ha kell, áldo­zatokat is fog tudni hozni. Bé­keszerető és hazafias feladatunk a „Szocializmus ifjú építői'' építkezését, a Szovjetunióval való Szövetségi Vasútat és az Ifjúsági Gátat a tervezett idő előtt befejezni. Iskolai csoportjaink nagy fel­adatok előtt állnak előkészülni i a záróvizsgákra, amelyek egybe vannak kötve a helyes pályavá­lasztás megvilágításának kam­pányával. A kongresszus hatá­rozatainak megtárgyalása, nagy­ban elősegíti a diákok döntését a pályválasztásnál Nagy figyelmet ke l szentelni a pionír-mozgalom felépítésének és megszilárdításának. A gyer­mekek riagy többségét be kell szervezni a pionírok közé. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a marx-lenin­izmus tanulmányozásáról és kü­lönösen nagy súlyt kell rája fektetnünk. Minden nappal be­bizonyosodik, hogy a marx­leninizmus elsajátítása, a szo­cializmus tanulmányozása és a szovjetirodalom tanulmányozása nélkül nem tudnánk építeni a szocializmust. Kongresszusunk után minden mozgalmi kampányunkat a kö­zelgő Világifjúsági és Diákfesz­tivalra állítsuk be. Sz. J Bányász vagyok — ki több nálam? Ifjúságunk hazaszeretetét az­zal bizonyítja, hogy ismerve öt­éves tervünk feladatait, minden erejével azon dolgozik, hogv a terv teljesítésével napról-napra szebbé és gazdagabbá te­gye hazánkat. Nehéziparunk és általában gazdasági éle­tünk alapja a bányaipar. Érthető tehát, hogy leg­öntudatosabb, legodaadóbb fia­taljaink indullak le a bányákba, hogy a föld „gyémántját", a szenet felszínre hozzák és ipa­runk éltető elemét gyárainkba, üzemeinkbe küldjék Páll László elvtárs Rimaszom* balba való. Az ifjúsági munká­ból jól kivette a iészét minden­kor. Az ifjúsági színjátszó együttesben pedig kiváló játé­kával szórakoztatta, nevelte Rimaszombat lakosságát hosszú ideig. Egyébként szabósegéd. Job­ban mondva csak volt, mert né­hány héttel ezelőtt elhatározta, hogy álad ja helyét — munká­mat elvégezhetik a lányok is, — mondta és jelentkezett köz­pontunknál az Ifjúsági Bányá­1 ba. Még aznap elutazott Mlin­kybe, Néluiny nap múlva rövid­ke levelet írt, mely így hang­zik: — Este félkilencre érkeztem meg. így csak másnap száll­tunk le munkahelyeinkre. Egy reg bányász, mint újonctól huncut mosollyal ajkán meg­kérdezte tőlem: Nem félsz? — Mitől félnék? — feleltem és fütyürészve indultam le a bá­nyába. Az első napon a „ka­csákat" raktuk.' így kezdődött bányászmunkám. Egyébként mindennel elége­dett vagyok. A koszt jó. Szoba­társaim szeretik a rendet és nagyon szép a szobánk mindég. Csak éppen az furcsa, hogy nagyon kevés magyar fiú van közöttünk. A mi barakkunkban egyedül csak én vagyok ma­gyar. Szeretném, ha megüzen­hetném minden magyar ifjúnak, hogv várjuk őket. Ifjúsági Mi a válaszotok?

Next

/
Thumbnails
Contents