Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-08 / 133. szám, péntek

A CslS* összes helyi szervezeteinek közös ieiadafai az aratással kapcsolatban A CsISz helyi szervezetének bizottsága, miután a járási bizottságtol megkapta az aratásra vonatkozó irányelveket hívjon össze azonnal munkáé' tekezletet és tárgyalja meg a szervezetnek az aratással és csépléssel kapcsolatos feladatait. Az értekezletre hívja meg az EFSz vezetősége és a helyi Nemzeti Bizottság képviselőit, esetleg az SzKP he'yí szervezetének képviselőjét is. Aprólékosan tárgyalják meg az irányelveket és javaslatot dolgozzanak ki, mely szerint az ifjúság segít majd az aratási- és cséplés! munkálatok elvégzésében. Ezt a javaslatot előterjesztik a taggyűlésnek. Továbbá a helyi szervezet bizottsága megvizsgálja vájjon vannak-e a szervezetben csak a háztartásban dolgozó, vagy szabadságolt tagok, mert ezeket is bekapcsoljuk majd az aratási munkálatokba, azaz egy ifjúsági munkacsoportot alakítunk az aratási munkálatok időtartamára. (10—12 nap.) A helyi szervezet bizottsága egy nappa: az aratás elkezdése eiőtt díszgyűlést hív össze, s erre meghívja a CsISz járási bizottságárak instruktorát is. A falut erre az alkalomra előre elkészítjük és kidíszitjíik. (plakátok, faliújságok). Elő kell készülni az aratási munkálatok ünnepélyes megkezdésére. Az aratás első napján a hangszóró útján rendszeresen híreket közlünk az aratásról. A CsISz helyi szervezete lépjen kapcsolatba a traktorállomás CsISz szervezetével és az EFSz-ben dolgozó CsISztagokkal. Ezeket rendszeresen meg kell hívni a munkaértekezletekre, íőleg az aratás megkezdése előtt velük közösen kell készülődni az ünnepélyes kivonulásra a mezőkre. A helyi szervezet az aratás egész időtartama alatt propagálja és ismerteti maid a kiváló munkaeredményeket, s a legjobban dolgozó csoportokat, vagy egyeseket példaképül állítja a többi elé, röpiratok, vagy a hangszóró útján és nyilvános gyűléseken. A CsISz-tagok az ifjúsági munkacsoportokban, vagy más csoportokban használják ki az ebédidőt a villámlapok és napilapok felolvasására, hogy munkatársaikat így megismertessék a többi munkacsoport és más EFSz-ek eredményeivel. A helyi szervezet fordítson több figyelmet az iparban dolgozó, de naponta hazajáró tagokra és kapcsolja be őket is az aratási munkálatokba. Az ilyen tagokból szervezzen egy készenléti munkacsoportot, mely szükség esetén segít az aratásnál és a cséplésnél. Minden helyi szervezet dolgozza ki hazafias feladatvállalását (hasonlóképpen mint a kötelezettségvállalást) és hirdesse ki a Berlini Ifjúsági Világtalálkozó tiszteletére. A hazafias feladatvállalásnak a konkrét segítség tervét kell tartalmaznia. A hazafias feladatvállalás kihirdetését a helyi szervezet azonnal jelentse be a CsISz Járási Bizottságán. Ahol meg lesznek annak kellő feltételei, a helyi szervezet bizottsága szervezzen egy önálló ifjúsági munkacsoportot, mely a cséplőgép körül teljesít majd szolgálatot. Az ifjúság alkalmazzon itt is jó munkamódszereket, szervezze meg jól a munkát és hivja versenyre más cséplőgépek kezelőit, hogy meggyorsuljon a cséplés. Ugyanúgy alkalmazzák az agitációs munka már említett módszereit. A CsISz helyi szervezete állítson őrséget a csűrökhöz és a gabonához. Szervezze meg a biztonsági szolgálatot, hogy az osztályellenség, — a falusi gazdagok és a spekulánsok ne szabotálhassanak, (hogy ne gyújthassák meg a csűröket és az asztagokat). A munkát úgy kell megszervezni, hogy a gabonát rögtön a cséplőgépliez juttasstík és ne rakjuk asztagokba. A helyi szervezet bizottsága legjobb tagjait ossza be az EFSz vezetőségéhez és a helyi Nemzeti Bizottsághoz, hogy segítsenek j az aratási munkálatok tervének I elkészítésében. Lukács tábornok 1937 június 11-én Huesca. nál (Spanyolország) hősi halált halt Zalkai Máté magyar író, a legendáshírű spanyol szabadságharcos, Lukács tábornok. Milyen volt Lukács tábornok? Vígkedélyü, középtermetű, vállas, nagyon barátságos, szabadságszerető ember volt. Nagyon szerette a szabadságot, az ifjúságot és a népdalokat. Először 1937-ben egy csendes, áprilisi estén a Jarama-i fronton találkoztan, vele. Sokáig beszélgetett velünk, magyar nemzetközi brigádistákkal. Többek között azt mondta: „Tanuljatok sokat, mert ha tanultabbak leszünk, kevesebb véráldozattal fogjuk kivívni a magunk éa minden nép szabadságát". Aztán sokáig dalolgattunk. Másodszor és utoljára pedig ugyancsak 1937 júniusában láttam öt Valenciában, de már csak halva. Mint kadét álltam díszörséget üvegfedelü koporsója mellett és ahogy néztem tetemére, úgy éreztem, azt kívánja tőlem, ha életben maradok, buzdítsak minden embert a zsarnokság ellen, az elnyomott dolgozó népek felszabadításáért, minden nemzet boldog, békés életéért. Legyen e nagy szabadságharcos utolsó kívánsága minden ifjú számára törvény: Harcoljunk a világ békéjéért. Száraz József. HRUBJAK EMIL: & oetfsiik hú ott... Tavaly történt. A tavaszi munkák már régen véget értek. A táj meleg, szinte nyári forrósággal ölelte körül a falut. A nap lassan nyugovóra tért. Ügy látszott, mintlm a túloldali fasor tetején egy pillanatra megált volna, hogy bágyadt sugaraival forróságot leheljen a falucska utcasorai közé. Megálltunk. Izzadó homlokunkat megtörültük. Egy Vízkelet felől o-'ő autó suhanva száguldott el mellettünk szürke porfelhőt kavarva maga után. Aztán csend lett. A porfelhő viszszahullt az útra. Elindultunk. Szürkés, homályos este lett mire Kosutra értünk. A templom merev, sáncszerü oldalának sötét árnya mellett gyorsan elsiettünk. Csak a téren állottunk meg egy pillanatra: Jobbkéz felől az iskola kivilágított ablakszemeinek sárgás pislogása úgy tűnt fel, mintha repesve hívogatott volna. A kapu sírós nyikorgással csapódott be mögöttünk. Az udvarra befordulva nagy csoport várakozó fiatalt találtunk ott. Félhangos beszédszó, sziporkázó cigarettafények mellett tanácstalanul álldogáltak. — Gyertek be, elvtársak! •— szótam rájuk. — Miért álldogáltok itt künn?! No — jöjjetek! És ezzel mindketten beléptünk az iskolaterembe. Mindenki utánunk iött. Szemünk összeszűkült néhány pillanatra. A fény kissé bántóan hatott. Sebtében kezetfogtunk néhány elvtárssal. Közben a terem zsúfolásig megtelt. Az Iskolapadok nyöszörögve fogadták be a fiatalokat, kik nagy termetükkel a szűk iskolapadok közé szorultak. Egyre halkabb csend lett. Szinte várták, hogy valaki megszólaljon. Felálltam. Néhány lépéssel a két padsor elé léptem. — Elvtársak! — Felfigyelt mindenki. A tekintetek vátakozva szegeződtek felém. A szemben lévő falró Gottwald elvtárs bekeretezett fényképe nézett rám. Szétnéztem. Eszembe jutott Major elvtárs elbeszélése a kosúti sortíízről. Beszélni kezdtem. — Ti mindannyian ismeritek a multat. Mint gyermekek tanúi voltatok a Párt hősi harcainak, melyeket az elnyomók, a földesurak, a gyárosok és a csendőrszuronyok ellen vívott. Az ablakmélyedésnek dőlve nyugodtan nézdegélt eddig egy korosabb, kékszemű férfi. Most közbeszólt: Nem felejtünk mi! Ha kell megfizetünk mi Zabka Sanyiért, meg a többiért is! Tovább folytattam. — Mint serdülő fiatalok tanú voltatok a hős szovjetkatonák felszabadító harcainak. Félhangos szóval közbeszólt az egyik fiatal: Még csak azok értettek igazán a géppisztolyokhoz! — Nos, elvtársak! — folytattam. — Most már rajtunk, fiatalokon a sor. Felnőttünk, megerősödtünk szellemileg, testileg egyaránt. Harcosok vagyunk most már mi is. A szabadságunkat, lehetőségeinket készen kaptuk. Apáink és a szovjetkatonák kiharcolták. Mi már az új élet, az építér harcosai vagyunk. Beszéljük meg tehát, hogy mit is kell tennünk. Lássunk munkához! Ezzel aztán egyszerű beszélgetés formájában megtárgyaltuk a tennivalókat. Széleskörű vita indult meg. Nagyon örvendtünk ennek, mert közben megfigyelhettük a hozzászólók tettrekészségét, ítélő és szervező képességeit, elgondolásait. Késő este lett, mire megbeszélésünk véget ért. A fiatalok j hazamentek. Csak néhánv elvtárs maradt velünk. Kiléptünk az éjtszakába. A csillagok kékes sziporkázással, mint ezernyi apró lámpás fényesítették a sötét eget. Botorkálva indultunk el az országúton Galánta felé. A falu túlsó végéről kutyavonítás hallatszott. Az egyik utcánál Pszota elvtárs elbúcsúzott tőlünk. — Csak így tovább, elvtársak! Csak így — a Párt liarcát tovább vinni! Jó éjtszakátl — Szabadsági A falu végén Simkó elvtáts is elbúcsúzott. — Bízhattok bennünk, — fiatalokban. — Jó éjtszakátl Ismét csak ketten maradtunk. Sző nélkül róttuk az útat. Csupán csak egyszer szóltam útitársamhoz. Meglásd a kosutiak, a Párt dicső harcának tanúi, az építés, az új élet igaz harcosai lesznekl Ma Kosúton nagyszerű szövetkezet működik. Simkó elvtárs az Ifjúsági Szövetség ]árási titkárságán a pionírvezető. Munkatársa, barátja Kosztolányi elvtárs, aki a Szövetségi Vasútvonal élmunkása volt és ma a járás ifjúságát vezeti harcra a jobb holnapért Munkánk nyomán új élet fakad hazánk földjén. Üj fiatalok, lányok és fiúk dolgoznak, küzdenek, hogy hazánk gazdag éá erős legyen. Tudom, hogy mindezt a Pártnak köszönhetjük Nemsokára meglátogatom majd Kosútot, a Párt egyik harcának színlielyét. A Párt vetése nő ott. Az a vetés, amelyet Široký, Major elvtársak és a régi komszomolisták vetettek.