Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-08 / 133. szám, péntek

1951 június 8 ít IH. évfolyam, 24. szám Az ifjúság legbecsületesebb hivatása (BALAZS ANDRAS) Az Iskolaügyi Minisztérium határozatot hozott, hogy a tanköteles tanulók a középiskola tpolgári iskola) IV. osztályát zá rovizsgával lejezik be. A záróvizsgák kép-ít nyújtanak arról, nogy a kötelező iskolalátogatás ideje alatt a tanulók milyen ismereti színvonalat értek el. A záróvizsgák megmutatják azt is, hogy a kötelező iskolát bevegzö ifjúságnak milyen az értelmi és erkölcsi fejlettsége, hogy az iskola milyen ismeretekkel fegyverezte ľ I a továbbtanulásra és a munkába való belépésre. Záróvizsgákat ebben az iskolai évben készítünk elő először. Sokat tanulhatunk a szovjet pedagógusok tapasztalataiból, akik a záróvizsgákat már régebben és sok sikerrel szervezik. A záróvizsgával a középiskola munkájának jobb ellenőrzését biztosítjuk, amivel hozzájárulunk a tudásszínvonal emeléséhez. A vizsgák beiejezése után a vizsgáztató bizottság az egyes tanulókat és azok szüleit meghívja a beszélgetésre. Ez a beszélgetés segít a tanulóknak a pályaválasztásban, vagy ped

:g jelenti a III. fokú iskolába való jelentkezés lehetőségét. A pályaválasztás a tanuló szellemi és fizikai adottsága és képessége, valamint érdeklődési köre és tervgazdasagunk szükséglete alapján történik. A szülők jelenléte biztosítja, hogy a tanuló elhatározását a szülők jóváhagyják. Alapos beszélgetés után a bizottság felkéri a szülőket, hogy írják alá a tanuló kötelező jelentkezését, valamelyik foglalkozási ágba, vagy pedig a III. fokú (közép) iskolába. A záróvizsgák jelentőségüknél fogva alapos előkészületet igényelnek. A záróvizsgák előkészületeibe a tömegszerveze•eknek, a népi köz gargatás-iak főleg az iskola-, munka- és népjóléti- é« egészségügyi megbízottaknak, de elsősorban a tanítóságnak kell bekapcsolódnia. Ebből a munkából az egyes üzemek és a dolgozó ifjúsági központok úgy veszik ki részüket, hogy pártfogásukba vesznek egy-egy másodfokú iskolát és gondiskoonak arr-1, hogy az ifjúság a pályaválasztás lehetőségeiről helyes tájékoztatást kapjon. A tan'tóságnak minden egyes tanulóról pontos áttekintése kell, h^gy legyen. Ismernie kell a tanuló gyenge oldalait és hiányosságait. érdekkörét és szociális viszonyait, stb. Már az iskolaév kezdetén az oktatásnak arra kell irányulnia, hogy a tanufck helyes irányítással válasszáVmeg fáiyájukat. Ennek az igyekWe'.nck a íáróvzsgáK előtti hetekben annyira kell fokozódnia, hogy a záróvizsga ünnepélye jelieget öltsön, hogy a helyes pályaválasztási felvilágosító munka csúcspontja legyen. A tanítóságnak biztosítania kell a szülők részvételét a záróbeszélgetéseken nemcsak Írásbeli meghívók szétküldésével, hanem személyes látogatásával és a vizsgák utáni záróbeszélgetés jelentőségének helyes megvilágitásával. A Cs'.'hs7'ováki&' Nők SZJvetsége szervezeteinek ebben a meggyőző skcióban nagy lehetőségeik vannak egyrészt a gyrrmokek helyes pályaválasztásának irányításában, másrészt a szülők résívéteiétvk biztosításában i zá. c vizsgák utáni megbeszéléseken. Ugyanígy a ROH üzemi sze.vezeteinek ni^y lehetőségei \ annak a <z'i!ők meggyőzésében a he yes pályaváiasztáiiól, ítban, ho

c;y a fiúk a legbecsületesebb pályát — bányászati, kohászati, kőműves, ácsmesterséget - válasszák, hogy a lányok a ftukiCd! vál'vitve kapcsolódjanak be a fémiparba és jpítés2etbe, hogy mint szakképzett munkaerők helyettesítse': a fé fiakat e fontos te.me.ö-ígakban. Ez év februárjában állapították meg azon tanulóknak az egyes foglalkozások iránti érdeklődését, akik ebben az iskolaévben fejezik be kötelező iskolalátogatásukat. Ebben az akcióban szereett adatok azt bizonyítják, hogy az ifjúság érdeklődébe, eltérően az elmúlt években szerzett tapasztalatoktól, fokozatosan alkalmazkodik a tervgazdálkodás szükségleteihez. A bányászat iránt ez év februárjában már 1217 fiú és 106 lány érdeklődött, míg az 1950-es év ugyanezen időszakában csak 136 fiú és 4 leány érdeklődő volt. A fiúk érdeklődése a fémipar iránt mindig is nagy volt és megfelelt a szükségletnek. De nem volt elégséges a lányok érdeklődése ezen iparág iránt. Ebben a tekintetben is látni az érdeklődés növekedését. 1949-ben a fémipar iránt mindössze 64 leány érdeklődött. Ez a szám 1950-ben megnőtt 115-re és ez év februárjában már 1057 leány érdeklődése fordult a fémipar felé. Ez az eredmény bizonyítéka annak, hogy az iskola helyes irányba tereli az ifjúság érdeklődését, azonban- még mindig nem érte el azt az arányt, amelyet tervgazdálkodásunk megkövetel. Az ifjúságnak az egyes szakmák iránti érdeklődése nem kielégítő s ezért minden intézkedést meg kell tenni, hogy az évvégi vizsgák idejéig az ifjúság érdeklődése arányban legyen a tervgazdálkodás szükségleteivel. Milyenek az eddigi eredmények? Az ifjúság megnyerésének legfontosabb feladata — elegendő számú bányász és kohász tanulót toborozni a Lány-i akció keretén belül. Az eddigi eredmények alapján a III. fokú iskolákból a szülők beleegyezésével 2484 fiú jelentkezett, tehát több mint kétszer annyi, mint ez év februárjában az ifjúságnak e szakmák iránti érdeklődése megállapítása alkalmával. Ezenkívül még néhány száz fiú jelentkezett szülői beleegyezés nélkül. Szükséges mindenekelőtt, hogy ezek a szülők is megadják beleegyezésüket még a záróvizsgák előtt. Ezért meg kell őket látogatni, rá kell mutatni a bányásztanoncok jó életére, rá kell mutatni a bányász felsőbb iskolákon való magántanulás lehetőségeire. Annyi bizonyos, hogy a szülők helyes meggyőzésével jelentős mértékben fag növekedni azon tanulók száma, akik szüleik beleegyezésével jelentkeztek bányásznak és hogy a záróvizsgákon minden egyes bányásznak jelentkezett ifjú megismétli elhatározását szülei jelenlétében. Leányoknak a fémiparba való bevonása terén szintén emelkedés tapasztalható. Eddig a II. fokú iskolákból erre a szakmára 1932 leány jelentkezett, ebből 1932 leány jelentkezett, ebből 1047 nehézgépiparba. Azonban ebből egyezésével csak 546 leány jelentkezett. A leányokat meg kell nyerni a fémiparnak a Csehszlovákiai Asszonyok Szövetsége segítségével és a szülők beleegyezését is ki kell kérni. Néhány iskola már az üzemekke' és a szülőkkel együtt látogatásokat tett a tanoncközpontokban, ahol a szülők meggyőződhettek arról, hogy az esztergályos, finom-mechanikus, lakatos, villanyszerelő tanoncoknak és tanonclányoknak milyen életük van. A látogatás után a legtöbb szü'ő, akik azelőtt nem akarták lányukat ipari tanulónak adni, megadta a pályaválasztáshoz a beleegyezését. Közvetlen eredményt mutat a leányok megnyerése az építőiparba, ahová a II. fokú iskolákból eddig 197 leány jelentkezett, de ebből is alig néhány szülői beleegyezéssel. A II. fokú iskoláknak az a feladatuk, hogy a Csehszlovák Építőipari üzemek (ČSSZ) egyes ipari tanoncközpontjaival szorosabb kapcsolatot teremtsenek és szervezzék meg a tanonclányok látogatásait az egyes iskolákban és viszont a szülők és gyermekeik látogatásait az egyes tanoncközpontokban. Egyes tanítók abba a hioába estek, hogy az olyan foglalkozási ágakat propagálták, amelyek amúgy is népszerűek, amelyek iránt a fiatalság érdeklődése szerfölött nagy, jóval nagyobb, mint azt a fiatalságnak az egyes foglalkozási ágakba való bevonási terve már meghatározta. Ezért szükaéges a fiúk érdeklődését mindenekelőtt a bányászat, kohászat, építőipar és némely fémipari szakma (íémöntö-olvasztó, bádogos, mintázó, kovács, stb.) iránt felkelteni, a lányok érdeklődését pedig a fémmegmunkáló szakmák és némely építőipari szakma iránt (kőműves, szobafestő, mázoló, üvegező, stb.) Az iskolák irányszámokat k. ptak a növendékek szakképzésére és iskolai továbbtanulására vonatkozólag. Minden tanítónak és vizsgáztató bizott—gnak becsületbeli kötelessége ezeket az irányszámokat betartani. Amellett még számítani kell arra is, hogy az orvosi vizsgálat eredményeként néhány fiút és leányt át kell tenni más szakmába és ezeknek a helyét pótolni kell. A mostani záróvizsgák e'őkészületei folyamán az a hiányosság is felszínre került, hogy a növendékek túl nagy száma segédmunkák iránt érdeklődik. Ezt egyrészt az idézi elő, hogy egyesek mielőbb keresethez akarnak jutni, másrészt a szülők helytelen állásfoglalása a mielőbbi kenyérkeresethez. Ebben az évben nem akarunk segédmunkaerőt igénylő helyre beosztani egyetlen egy iskoláját befejező fiút sem, eltekintve a mezőgazd?<ságtól. A lányok legnagyobb részét is szakmunkát igénylő helyekre kell bevonni A növendékeket lehetőség szerint ipari tanonc-központokba kell helyezni és helyes propagandával el ke'l érni, hogy a segédmunkaerőt igénylő helyek utáni érdeklődés a lehető legkisebb legyen. (Folytatás a 2. oldalon.)