Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-05 / 130. szám, kedd

1951 Június 5 u j szo Mindnyájan a békéért dolgozunk! Szavak helyett együtt dolgoztam a munkásokkal — A gO éves fennállását ünneplő CsKP munkájában 1921 óta vettem részt — mondja Dittinger Viktor, az Építkezési Üzemek igazgatója. — Komszomol voltam a pártmozgalom kezdetén. Mindig a békéért dolgoztunk és mindig érte harcoltunk. Engem a multam kötelez arra, hogy a népszavazást ne csak aláírjam, hanem széles körben meg kell győznőm az embereket arról, hogy most megvédjük mindazt, amiért a múltban oly nehezen harcoltunk. A háború a kapitalisták világát akarja visszahozni és ezt mi mindenáron megakadályozzuk, hogy a mi gyermekeink a boldog szocializmus korát már zavartalanul élvezhessék. — Építőmunkás voltam a múltban — folytatja Dittinger elvtárs — három sztrájkot éltem át. Munkát, kenyeret követeltünk és azt, hogy megtarthassuk órabérünket, amelyet minden kifizetésnél le akartak nyomni, mert a szocdem vezetők mindig a főnökökkel tartottak. — A népszavazással kapcsolatos békekőtelezettségvállalásom a következő volt: felszólítottak, hogy mint volt építőmknkás, menjek agitálni az építkezésekre a jobb munkamorál eléréséért és a normák teljesítéséért. Ügy éreztem, hogy a szónál sokkal többet ér, ha elmegyek a Novy Závod építkezésére és a munkásokkal együtt fogok dolgozni, így is történt. Együtt dolgoztam velük és a normát 540 százalékra teljesítettem. Először hitetlenül néz. tek rám, de amikor egy hónap múlva eljöttem az épületről, munkám nyomán többen 300 százalékra teljesítették már a normát — Nem beszéltem sokat, hanem együtt dolgozva velük meggyőztem őket arról, hogy most magunknak dolgozunk. A régi időben a pallér reggel kijelentette: ennyi és ennyi anyagot keU esüg elhasználnod és ha nem használtad el, kiadták a könyvecskédet. A mai normák nem olyan kemények, mint akkor voltak, a jövedelmünk pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb és mindenképpen jobban gondoskodnak rólunk. — Nem vitás — fejezi be beszélgetésünket Dittinger elvtárs —, hogv a béketábor legyőzi a háborús uszítókat és ehhez a győzelemhez ml munkások derekas és becsületes munkával járulunk hozzá. Hiszek a békében... Bugár Titusz elvtárs, egy régi harcos Dunaszeraahelyrői ezeket mondja a népszavazásról: — Két háborút éltem át és mind a két háború borzalmait ismerem. Utánam már jön az új nemzedék és én azt akarom, hogy ezeket a megpróbáltatásokat ne kóstolja meg. Ifjúságunk már oly boldog, hogy a szocializmus útján haladhat.. Hiszek a békében, mert a béketábor ereje napról napra hatalmasabb és a békeharcban résztvesznek nemcsak a kommunisták, hanem minden becsületes dolgozó segíti győzelmét. Még egyszer hangsúlyozom, hogy hiszek a békében és az új, fiatal nemzedék fogja győzelemre vinni, eljut a végső győzelemig, a szocializmusig, a kommunizmusig. , A háború nem elemi csapás — banditák gonoszsága idézi elő Jurák Miklós elvtárs, a Budúcnost mumkásigazgatója beszél a népszavazásról. Öntudatosak, erővel telik a szavai és azt a hitet kelti, hogy amit mond, azt mélytn átérzi és amit megfogad, azt meg is valósítja: — Azért írtam alá a népszavazási lapot, — mondja, — mert harminc éven keresztül éhezéem, rongyosan jártam és csak a munkanélküliséget ismertem. A burzsoa-demokrácia az első köztársaságban éhezést és börtönt jelentett számomra, a fasizmus pedig egész családomat elpusztította. Most mosolygó arcokat, boldog embereket látok és azt akarom, hogy továbbra is megmaradjon mindaz a szép és jó, amit munkásosztály vezette államunk megvalósftott. Munkámban Sztálin elvtárs szavai után igazodom, aki azt mondta, hogy a háború csak akkor elkerülhetetlen, ha az imperialistáknak sikerül a széles néprétegeket ámításaikkal félrevezetni és sikerül őket a háborúba sodorni. Ezért járom a magyar és szlovák falvakat, ahol szövetkezeti gyűléseket Vándorkönyvtár a dolgozók szolgálatában A népnevelésügyi minisztérium által útnak indított vándorkönyvtár első útján a Szövetségi Vasút dolgozóit kereste fel Bélyin. A könyvtár hangszóróval és filmvetítögéppel is el van látva. Az ezerötszáz kötetnyi könyvtárban. — amelyet a cseh dolgozók ajándékoztak szlovákiai dolgozó testvéreiknek — megtalálhatjuk a leghaladábbszellemű műveket szlovák és magyar nyelven. A Szövetségi Vasút dolgozói között óriási érdeklődést keltett a könyvtár. A kérgeskezű dolgozók boldog mosollyal kölcsönözték ki a könyveket. Meghatódtak,' hogy népidemokratikus köztársaságunk gondoskodik róluk. Gondoskodik szellemi életük színvonalának emeléséről. A következő állomás Kisgéres volt. Itt is rengteg könyvet kölcsönöztek ki a dolgozók. Filmet Is vetítettek. A kisgéresi dolgozók nagy figyelemmel kísérték az előadást. A filmnek különöseh az a része tetszett legjobban a dolgozóknak, amely bemutatta, hogyan dolgoznak az új automatagépek gyárainkban és hogyan könnyítik meg és egyszerűsítik le a férfiak és nők munkáját. Amikor végetért az előadás, elbeszélgettünk a dolgozókkal. Megmagyaráztuk a film tartalmát, mert szlováknyelvű volt. Meg kell emlékeznünk Kistóth András 65 éves kisgazdáról, valamint Ferencz István hasonlókorú munkatársáról, akik örömükben kijei lentették, hogy büszke lehet a fiatal nemzedék, mert nem kell már olyan nehezen dolgoznia, mint az elmúlt rendszerek munkásainak. Az öregeket nagyon felvidította a szép magyar zene, amit a hangszóró közvetített. Megelégedéssel búcsúztunk el a munkásoktól és kisparasztoktól. Ezután a vándorkönyvtár Nagygéresre ment, ahol hasonló örömet keltett a dolgozókban megjelenése. Elmondhatjuk, hogy mi is meghatódtunk attól az őszinte örömtől, amely becsületes szemükből ragyogott felénk s attól a szeretettől, amellyel népi demkoráciánk bölcs vezetője, Gottwald elvtárs hű gondoskodását fogadták. VERNER ISTVÁN, Királyhelmec. Szigligeti Liíiomfija Füleken Május 26-án és 27-én a CSEMADOK füleki helyi csoportjának lelkes színigárdája fáradságot nem kímélve, sok nehézség leküzdése után előadta Szigligeti Ede: „Liliomfi" című háromfelvonásos vígjátékát. A vígjáték előadását sajnálatos körülmény gátolta, az történt ugyanis, hogy egy héttel a bemutató előtt a földműves raktárszövetkezet irodája beköltözött a színielőadásra egyedül alkalmas kultúrhelyiségbe, a régi Vigadó színháztermébe. Ez az esemény nemcsak a színigárda tagjait keserítette el, hanem az egész község szocialista kultúrára szomjazó lakosságában is megütközést keltett. Csak az utolsó pillanatban sikerült a termet szabaddá tenni azzal, hogy a raktárszövetkezet irodáját más helyiségbe helyezték, át. A CSEMADOK helyi csoportjának vezetősége és az elcsüggedt szereplőgárda is kilélegezhetett. Most aztán hozzá kellett látni a színpadi próbához, de mivel közben még a prágai tanítók énekkara is hangversenyezett, a szereplők csak egy színpadi próbát tarthattak. Engem, mint járási oktatót, különösen jó érzés töltött el, amikor szombaton délután betekintettem a kultúrházba és láttam, hogy a CSEMADOK tagjai milyen serényen festik a kulisszákat s hogy buzgólkodnak a színpad és a terem rendbehozásán. Voltak olyan lelkes tagok, akik az üzemből egyenesen a kultúrhelyiségbe mentek, s még annyi időt sem engedtejj meg maguknak, hogy ebédeljenek, mert tudták^ hogy a munk,a sürgős, az idő pedig igen kevés. A példás szocialista munka meg is hozta a megérdemelt sikert. A termet mindkét napon zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapsokkal adott kifejezést megelégedésének. A zenekarban 9—13 éves iskolás gyermekeket láttunk a zongoránál, hegedűvel, dobbal és tangóharmónikával a kezükben. Kulományi zenetanár tanította be a gyermekeket, akiknek szereplése főerőssége volt a sikeres előadásnak. Szigligeti kedves zenés vígjátékát rövidesen harmadszor is eljátsszák, majd meghívásra ellátogatnak Rimaszombatra is, hogy az ottami dolgozókat is szórakoztassák. A színigárda tagjai túlnyomó részben a füleki élüzem dolgozói, akik komoly építői a szocializmusnak, és ezzel a munkájukkal most bebizonyították azt '8, hogy ugyancsak komoly terjesztői a szocialista kultúrának is. TARICS FERENC, ási járási oktató. hívnak össze, hogy minél szélesebb néprétegek megértsék, hogy a háború nem elemi csapás, csak banditák gonoszsága idézi elől Ennek a célnak az eléréséért, hogy minél többen győződjenek meg az igazságról, vállalatunk pártszervezetén keresztül, amelynek kultúrpropagandistája vagyok, megszerveztem a Pravda és Uj Szó eiőfizetesének gyűjtését. Üzemi pártszervezetünk kötelezettséget vállalt, hogy május 15-től június 15-ig 500 új előfizetőt szerzünk a pártsajtónak. A mai nappal 400-at már meg is szereztünk. Munkámmal, mint a. szövetkezet vezető alkalmazottja, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy Bratislava és környékének közellátását megjavítsam. A zöldségben mutatkozó hiányok megszüntetésére szerte a városban mindenütt felállítunk a munkahelyek előtt, minden forgalmasabb utcában, minden hivatal közelében elárusítóhelyeket. sátrakat. Megszigorítjuk az ellenőrzést, gondot fogunk fordítani az alkalmazottak politikai nevelésére, megakadályozzuk a pult alatti eladást. Nálunk kivétel nincs, minden gondunk a dolgozóink szükségleteinek legjobb kielégítésére irányul. Vállalatunkban és a falusi szövetkezetekben, ahová ellátogatunk, látjuk a gyűléseken, hogy a dolgozók mind a falvakban, mind a városokban lelkesedéssel szavaznak a békepaktum aláírására és ezért, meg vagyok róla győződve, hogy megvédjük a tartós békét, mert ebben a békeharcban a munkásosztály legjobbjai járnak élen a harmincéves fennállását ünneplő Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével. Hiszek a békében azért, mert a világ abszolút többsége akarja a békét, hiszek ennek megvédésébe és ezt a hitünket nem rendítheti meg semmi. DCtdatL Jflof O-relotán! Abból az alkalomból, hogy Köztársaságunk elnöke a Csehszlovák Köztársaság rendkiviili követévé és meghatalmazott miniszterévé nevezett ki Budapestre, a népi demokratikus Magyarországba, az üj Szó munkatársai és valamenynyi dolgozója a legszívélyesebb szerencsekívánataikat fejezik ki. A személyedet ért nagy kitüntetés valóban nagy örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, mert benne munkáséletednek megkoronázását látjuk. Tudjuk mindany• nyian, hogy új felelősségteljes munkahelyeden is teljében kifejted majd hazánknak, a Csehszlovák Köztársaságnak érdekében azokat a ragyogó képességeidet, amelyeket mint a Párt egyik legharcosabb tagja a Párt megalakulásának pillanatától 30 éves kitartó küzdelmén át minden időben és minden eddigi posztodon a dolgozó ember, a munkásosztály szolgálatába állítottál. Ott álltál a harcok élén ernyedetlen felvilágosító munkával, szóval és a toll fegyvererejével küzdve boldog jövőnkért, de rettenthetetlen elszántsággal is, amikor az emberi jogokat lábbal tipró önkény ellen kellett csendőrszuronyok és csendőrgolyók ellen harcbaszállni, amikor halálos veszedelmekkel dacolva vezetted a nagyobb falat kenyérért küzdő elnyomottakat. Ma éppen két évtizeddel a kosuti sortűz után a keserű emléket megédesíti az a tudat, hogy a dolgozók vére nem omlott hiába, minden cseppjébőt kicsírázott és kihajtott a szabadság virága, mint azokból a vércseppekböl, amelyeket a vörös hadsereg hősei és a mi legjobb hazafiaink ontottak értünk elnyert szabadságunkért, kivívott függetlenségünkért. Amikor ezekre a harcokra és a moszkvai emigrációban kifejtett lelkes munkásságodra emlékezünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy köszönetet mondjunk azért is, hogy az O j Szó ünnepi számait a te ragyogó tolladdal megírt cikkeid tették emlékezetessé éš felejthetetlenné. Tanításokat kaptunk belőlük, amelyek meged zettek bennünket a békés építő munkáért és hazánk boldog jövőjéért folytatott munkánkban. Előttünk, a sajtó munkásai előtt személyed mindig példakép lesz, a harcos bolsevik ember és a fáradhatatlan vezető példaképe. Üj munkahelyeden, ahol hivatásod a Csehszlovák Köztársaság és a népi demokratikus Magyarország dolgozóinak baráti szövetségét munkásságoddal megerősíteni, sok-sok sikert és jó munkát kívánunk. @jejzfiek Jllária a htkérSi A Kerületi Konferencia folyik. A gyáraknak, üzemeknek, szövetkezeteknek és közigazgatásunk legjobb munkásai eljöttek, hogy meghallgassák Pártunk iránymutatásit és megbeszéljék közösen a felmerült kérdéseket. Csesznek Mária, a Cáalovo járási pártszervezet előadónője, az öntudatos munkáskáder képviselője. A Slovnaft-üzemben dolgozott sokáig, mint élmunkásnő és a kerületi pártiskola elvégzése után került a csalovoi járásba. Megkérjük ót, beszéljen az elmúlt napok legfontosabb eseményéről, a népszavazás lefolyásáról, az <5 munkaterületén. — Járásunkban szépen folyik a szavazás. Az üzemekben már meg is történt, a falvakban is megkezdték már. Apácaszakállas dolgozói 100 százalékban írták alá a szavazócédulákat. Általában nagyon jó a hangulat a dolgozók között, jó volt a politikai előkészítő munka. En már az előkészítő munkálatokban résztvettem. Boldogan írtam alá én a magam személyében a népszavazási cédulát, elég keserű tapasztalataim voltak a mult világháborúban és én, aki a munkásosztályból kerültem mostani helyemre, a legjobban érzem azt, hogy most mennyivel jobb dolgunk van, mennyivel másképpen élünk és mennyivel más a helyzete a munkásosztálynak, mint régen. Ha kimegyek a falvakra és látom a gyermekek lelkes csoportját, hogy örülnek az életnek, hogy élvezik a szocialista intézmények nyújtotta előnyöket és hogy örülnek velük az anyák, amikor látják, hogy gyermekeik szépen fejlődnek testileg és szellemileg és mennyi gondot fordítanak rájuk, örömtől repes a szívem. Ezt a sok szépet és jót csak békében adhatjuk meg a gyerekeknek. Ha háborúra kellene kormányunk•nak készülni, nem telne gyermekeink jólétének biztosítására ennyi pénz és munka. Ezt megértették a mi földműves asszonyaink is, az EFSz dolgozói, akik a béke erősítéséért a munkacsoportokban három normát dolgoznak le egy nap. Példa erre a tanyi és csílizradványi szövetkezet, ahol a közigazgatás vezetőinek feleségei is mind bekapcsolódtak a munkába és ez nagyon jó mozgósító hatással volt a falu többi asszonyaira. Mindig több és több asszonyban tudatosítjuk, hogy ez a munka a békeharc legjobb fegyvere És asszonyaink értékelik is azt, hogy mit tesz értük kormányunk, például csak március óta hat napközi otthont nyitottunk meg, négy van előkészületben. Eleinte a napközi otthonokat csak 12 gyermek látogatta, a különféle mende-mondák hatása miatt. Ma már 40 gyermek van egy napközi otthonban, ebből is láthatjuk, hogy milyen jól érzik ott magukat a gyerekek. Alistálon beszéltem egy szövetkezeti taggal, Horváthnéval. Hat gyermeke van, hálával beszélt ezekről az intézményekről, amelyek lehetővé teszik neki, hogy mint hatgyermekes családanya — a legkisebb gyermeke egyéves — dolgozhat és mindennap pontosan ott is van a munkahelyén a kertészetben. A magam részről — folytatja Csesznek elvtársnő — konkrét kötelezettséget vállaltam a békeszavazásokkal kapcsolatban. A Csehszlovákiai Nőszövetséget átszervezzük Csalovon, mert nagyon rosszul dolgozott s rendbehozzuk. Agitkettősök fognak járni házról házra, aztán gyűlést hívunk össze és új járási vezetőséget szervezünk. A falvakban sokkal jobban dolgozik a Csehszlovákiai Nőszövetség, az asszonyok bekapcsolódnak mindig nagyobb és nagyobb tömegben a munkába. Nagyon bizokadó a hangulat közöttük, érzik, hogy a béketábor ereje nagyobb, mint a háborús uszitóké — mondotta befejezésül Csesznek Mária. T. M. Az évzáró vizsgák a fiatalokat a szocializmus építésére serkentik A felszabadulás után első ízben történik, hogy magyar tanulók érettségiznek. Először történik, hogy azok, akik különböző helyeken több éven át mint munkások dolgoztak, pótolhatták elmaradottságukat s ma az érettségi bizottság előtt adnak számot tudásukról és képességeikről. Az eddigi eredmények kielégítőek, egyes esetekben a feleletek meglepően szépek. Az érettségizettek legnagyobb része mult nyáron hathetes tanítói tanfolyamon vett részt. Mivel azonban tudatában voltak annak, hogy csak alapos és korszerű ismeretek elsajátításával lehetnek dolgozó társaCr.!munknak jó tanítói, különbözeti vizsgát tetek le és ma már érettségiznek. Üj szellem, új világnézet uralkodik az érettségizők közt. Már a folyosók és a vizsgáztató terem díszítésében is érezzük ezt. A tanteremben Sztálin szobra áll virágok közt az országzászlókkal az ötágú csillaggal feldíszített fal mellett. „Legyen az ifjúság a szocializmus építésének rohamcsapata, szeretjük a Csehszlovákiai Kommunista Pártot, dolgozó népünk pártját" — ilyen jelszavak díszítik a falakat. A faliújság kis cikkei is az új szellemről tesznek tanúságot. Ezek az új tanítók a munkásosztály gyermekei és az új társadalomnak, a szocializmusnak építői lesznek. Hármas csoportokban felelnek délelőtt és délután. Ma már más a viszony a tanár és a diák között, mint a múltban volt. Barátságos és közvetlen s ez jó hatással van a Jelöltekre, akik nyugodtan felelnek. Tanácskozás után Náklovsky Nándor tanfelügyelő-elnök különkülön minden Jelölttel közli a bizottság határozatát és atyai gondoskodással ad tanácsokat az új életre. Megkapó az érettségizők válasza. Egyikük sem mulasztja el megköszönni népi demokratikus államunk kormányának és a Kommunista Pártnak az internátust segélyt és a támogatást, amellyel elősegítették a magyar ifjúság tanulmányi lehetőségeit. És a Jelöltek valamennyien megfogadják, hogy a Párt irányvonalát követve fognak a falun munkálkodni. Üjtípusú emberek kerülnek kt aa iskolából. Megnyilvánul ez a haladó nézetekben, a munkához való viszonyban, a munkásosztállyal való szoros kapcsolatban és a kollektív szellemben. Ezeket a szocialista erkölcsöket a jelöltek nemcsak vallják, hanem a gyakorlatban is alkalmazzák. Alkalmazzék már most is a brigádmunkákon, az osztályok és folyosók feldíszítésében és a kollektív tanulásban. Kérdést intézünk az érettségizőkhöz, hogy mit fognak csinálni a következő napokban? — Brigádmunkára megyünk — mondják a fiúk és lányok lelkesen. — Akik leérettségiztek, azok már dolgoznak is. Egyre fejlödnek a termelési erük és egyre változnak, javulnak és fej. lödnek a termelési módok Az új termelési viszonyok szociális gondolkozású egyéneket kívánnak. Ezeket az újtípusú egyéneket láttuk mi a magyar pedogógiai gimnázium érettségijén. Hisszük, hogy az új tanítókban munkásosztályunk nem fog csalódni. Sinály Károly.