Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-05 / 130. szám, kedd

SELLYEI JÓZSEF: Az alábbiakban részletet közlünk Sellyei Józsefnek 1932-ben megjelent riportjából. „Korán elhunyt nagytehetségű parasztírónk ebben az írásában vádbeszédet mond arról, hogyan kötötte gúzsba a cseli kapitalizmus a falu szegényeit és hogyan tette tönkre a profitéhes gyári vállalkozás a kisemberek egész tömegét. Búcsú készülődött valahol a faluban, a meszesek ismerték a dátumokat, mint a koldus a névnapot, hogy felköszöntse. Elment a meszes a búcsúhoz készülődő faluba: — Meszet vegyenek! Meszet! — kiabálta a meszet, ez volt a reklámja. Alit a parasztasszony az utcán, várta a meszest: — Szép-e? — Tiszta akár az arany. — Árpát adnék érte. — Két kosárral egy kosárért. Kihozta az asszony az egj kosár árpát, két kosár meszet kapott érte. Az idegen pedig ott próbálkozott a falu élete fölött. A falu és a hegy közel volt a vasúti állomáshoz, azért kellett neki az a hely. De a falu védte. Nem engedte be a hegybe a gyárat, a tőkét. — Vegye meg a mi kis kemencében égetett meszünket, adja el nagy sok haszonnal! — mondta neki a bíró. De ez nem kellett az idegennek. Neki a hegy kellett és a jog a mész kitermeléséhez. Az élet ennyi volt: örökölt az ember az apjától egy vagy két lovat, egy pár barázda földet, rétet és jogot a közös erdőhöz, a mészköves hegyhez. A kenyér javarészét a meszes hegy adta. A lovak még a teheneknél is íontosabbak voltak, kellettek a teherhúzáshoz, hogy a hegy jogához legyen min osztozni az ivadékoknak. Megtörtént, hogy megdöglött a két ló, felfordult, mint ősszel a légy s ilyenkor hanyatvágódott a paraszt. Ha szegényebb yolt, kevesebb volt a barázdái száma. A szikkadt főidet megművelhette kézzel, de meszet már nem égethetett, mert nem volt, aki kocsiját elhúzza. Az ilyen emebereknél mintha fölösleges lett volna, hogy jussuk legyen a hegyhez. j Elment az idegen az ilyen emberhez: — Megveszöm jogát a hegyhez. Dupla árt adok érte, ne szalassza el az üzletet! De a paraszt azt mondta: — Neköm a ló hiányzik ahhoz, hogy egész ember legyek. Mindenem úgy van, ahogy volt, de hiányzik a ló a kocsim elé Azért van már Amerikában a fiam, a lányom meg a városban szol* gál. — Pénzt adok a jogért, maga meg lovat vesz rajta. — Akkor lesz lovam, de mi hasznom belőle, ha nem lesz jogom a hegyhöz? Nem ásom-e föl magam is a kétszázölnyi földem? A hegyhöz kell a ló! Vegye meg a földem és hagyja meg a jogot. — Elszegődhet a lóval fuvarosnak hozzám. Az idegen az egyikre rtem állt rá, a paraszt a másikra. Volt ember, aki ebből a faluból nősült, de öt-hat faluval is odábblakott a síkon, szélesebb búzamezők ringató ölében. Gondolta az idegen: — ez majd eladja a jogát. — Lecsapott rá: — Adja el a hegyhez való jogát! RáMmult a paraszt: — Miért adnám el? — Maga messze lakik onnan, nem mehet oda meszet égetni, meg nem is ért hozzá Maga nem használja a maga jogát, a többien, akik ott elnek. használj. : ki a maga jogát is. De másnap már ott volt a meszes falu bírája és rábeszélte a messzire férjhez ment lányt és az urát arra, hogy mondjanak le a hegyhöz való jogukról a falu javára. fgy harcolt a falu a hegyért. Az idegen belátta, hogy nem mehet semmire, otthagyta a falut. Néhány ki.ométerrel odébb, ahol a hegyek már magasabbra húznak az ég felé, az útak nehezebbek és a fuvarozás a szakadékos utakon körülményesebb, vett a pénzén jogot egy másik mészhegyhez. Ott alapította meg a maga mészégető üzemét olyan tőkével, hogy a parasztok vagyonát nem is lehetett ahhoz hasonlítani. A parasztok egyre kevesebb és kevesebb meszet égettek és egészen elszegényedtek. A gyár eljött a faluba de sokkal kevesebb munkás kellett a gyárnak, mint amennvi paraszt elvesztette a keresetét. Az emberek batyukat kötöttek a hátukra, nagy zsákokba varrták megmaradt holmijaikat: — Már maguk is Amerikába mennek? — Hová mehetnénk máshová? Jött a háború. Nagyon sok férfit megöltek. De akik megmaradtak a faluban, még mindig sokan voltak, hogy mind munkát kapjanak a mészégető gyárban. Megint batyut kötöttek a hátukra, megint zsákba varrták kevésded holmijaikat: — Már maguk is Franciaországba mennek munkát keresni? — Hová mehetnénk máshová? Egy napon hivatalos - irást kapott a mészégető falu. 1926-ban volt. A telekkönyvvezető küldte a hivatalos írást, mely szerint egy cseh tőkés kérdezi a hegy értékét, mert megakarja az államtól venni. Másnap ott volt a faluban az idegen, akinek néhány kilométerrel odébb már dolgozott a mészégető gyára. — Na most, megjárták! — mondta az 'degen a bírónak. — Most majd odaadhatják az államnak ingyen, amit nekem nem adtak pénzért. — Az államnak sem adjuk. — Amit egy cseh tőkés meg akar venni megveszi. Majd meglátják, ingyen lógják odaadni a hegyet az államnak — Nem adjuk a hegyet az államnak, sem pedig i cseh tőkésnek. — Nem adjuk! — már az egész falu ordított Az idegen nevetett: — Szembe akarnak szállni az állammal? — Lázedás, katonaság, tizedelés — Nsm adjuk a hegyet! — Adok maguknak ••> hegyért nyolcvan hold rétet közlegelőnek! Ez legalább •negma'ro En majd aztán kivédem a magam jog'át az állammal szemben 'S. Tanáis üit össze, soi: vitával, sok káromnodással, nehézszagú parasztokkal, kétségbeeséssel. A parasztok kurtául kiabáltak: — Cseh tőkésnek nem adjuk a hegyet! Elég, ha szétszaggatták az országol. —• A hegyei nem adjuk ingyen. Ha viszi az í.iiam, vigye mástól. Nekünk maradjon a ryolcvan bőid rét. Odaadtá»- i hegyet Az idegen nevetett. Es közben a vasúthoz közel alapította meg nagy tőkével a második mészégető üzemét. Naponta tíz vagon meszet termel, de csak ktvés munka® ke? neki. Az e-nbeirk nem Kötnek batyut a hátuk-a, nem kötik megmaradt holmijaikat zsákokba, mert: — nincs hová kivándorolni, mert s*ho! s

;rcs munka. Október van, novembet jön. A parasztok csűrei a mészégető faluban üresen kor%anak a reminyte'en tél elé. Ismerem £zi a falut, az embereket is ismertm. Láttam a rrészégető üzem kéményeit a magasba nőni és a parasztokat elnviülni a semmibe. i a HL Vilápszivetiég felhívása Béke Világfesztivál alkalmából A CSEMADOK Hazafiak ezrei senyvednek Tito börtöneiben, de a cella alán keresztül is hallják az elvtársak dacos énekét, a köeledö megtorlás dübörgő hangjait s a börtör-.rács m ege 11 lesküsznek a harcra, küzdelemre a zsarnok eilen. „Egy ab va!lom.1sá"-nak nevezi a forradalmi fogadalmat tevő ersét Gavrilo Mitrovics, de valójában az egész rabságban ínylödö, jugoszláv nép nevében beszél. Ám a jugoszláv nép em türi soká a véres jármot s amint a múltban is fegyert fogott elnyomói ellen, — ma is lerázza majd magáról gyűlölt zsarnoki uralmat. GAVRILO MITROVICS: rab vallomása Míg agg gyümölcsfánk ágai közt elsuhant a hold, hallottam én is éjben a hasító, az ájult csendet remegve szétszakító halálhörgést és félelmes sikolyt. Láttam saját szememmel az embert, a börtönablak rácsai mögött, és mint a kés, ha élét húsába vágja, tapadt azokon a rácsoknak árnya s hallottam, ahogy a vasbilincs csörög. a rab szemébe én is belenéztem: ifjúságunk, hallottam szavad. Ismerem vad lázát haragodnak s álmaid, amelyek kavarognak szíved mélyén, hogy rab vagy, nem szabad. Börtönbe zártál puffadt szörny: Titó — ki világ falára a fasizmus mocskát kennéd fel ismét, miközben elfeledted győztes dalát a szovjet fer vereknek s a katjusának harsány d amát. De riadj zsarnok, lobog a bosszú lángja, hogy számonkérje tetteid a nép millióknak eltiport életét, / a kiontott vért, mi bűneid kiáltja. Én is álltam a rácsok megett, tekintetem a tetőkre esett, fogoly voltam s ahogy az éjben ablak fölé hajoltam, cellám falán keresztül meghallottam a sűrű éjből közeledő zsongást, érctorkú zengést, dübörgő harangkongást, a Kreml tornya szent üzenetét, elvtársaim köszöntő énekét s midőn körülvett szózata a hangnak, fogadalmat suttogtam Sztálinnak. Népem nevében, fogoly hazám nevében, felesküszöm a harcra, küzdelemre, megesküszöm bilincsbevert kezemre, a szabadságra, a testvériségre. Esküszöm Neked, Sztálin, hogy a parancsot követni fogom, és e forró fogadalom kössön össze seregbe mindazokkal, akik zászlaink a magasba tartják s ne nyugodjon meg mindaddig karom, amíg csak népem nem leszen szabad s rab hazámra is nem süt fel a nap. Fordította: Vihar Béla. A Szakszervezeti Világszövetség felhívást közöl az ifjúság és a diákság harmadik Béke Világfesztiváljának támogatására. A felhívás a következőket mondja: „A Demokratikus ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség kezdeményezése, amelyek Berlinben aug. 5-ike között rendezik meg az ifjúság és a diákság III. Béke Világfesztiválját, nagy visszhangot keltett a világ ifjú dolgozói körében. A dolgozó ifjúság jól tudja, hogy a béke létének és további fejlődésének első feltétele Németország és Japán újrafelfegyverzése és az imperialista háború előkészítése a világban egyre borzasztóbb helyzetet teremtenek. A Szakszervezeti Világszövetség felhívja összes tagjainak nemzeti központjait és szakszervezeteit, hogy a leghatározottabban és a leghatásosabban támogassák az Ifjúsági Béke Világfesztivál szervezését és sikeres végrehajtását. Szakszervezeteink aktív részvétele mellett a fesztiválnak még jobban meg kell szilárdítania az összes ifjú dolgozók egységét, amelyre szükség van céljaink megvalósítására: a béke megvédésére, a világ összes országai fiatalságának szabad és boldog jövője biztosítására. I A „boldog Nyugat" életéből A „FÖLDI PARADICSOM" Az amerikai reklámok Kaliforniát földi paradicsomnak festik. Milyen is hát ez a „földi paradicsom" a valóságban? A National Guardian című haladó szellemű 'ap megírja, mi van például San Diego városában. Az emberek ezrei élnek szemelesládák hulladékaiból. Helyzetük 6emmiben sem különbözik a kóbor kutyáétól Ugyanez a lap megírja azt is, hogy Airvia városban a szerencsétien emberek tömege kutatja a szállodákból kikerült hulladékokat, hogy valami ennivalóhoz juison. íme: az amerikai „földi paradicsom". FRANCO MISEJE Madridból jelentik: Franco, a fasiszta genszter az egyik székesegyházban misét celebráltatok legjobb barátjának, Hitlernek emlékére, a náci szörnyeteg halálának évfordulója alkalmából! LEVONÁSOK - KÉMEK RÉSZÉRE. A legutóbbi bérfizetés alkalmával több nyugatberlini üzemben külön összegeket vontak le a munkások béréből. Borítékukban egy cédulát találtak, amelyben közölte az igazgatóság, hogy a levont összegeket az „amerikai szabadságmozgalom" céljaira fordították Mint kiderült, ennek a „szabadságmozgalomnak" élén egy amerikai kém áll és a'mozgalom valójában kémszolgálat Nyugat-Németországban a munkásokkal fizettetik meg az amerikai kémszolgálatot. KÜLÖNÖS CSOMAG. Tommy Pearson leszerelt angol tengerész srapnelldarabokat küldött Attlee angol munkásáruló miniszterelnöknek, a német újrafegyverkezés elleni tiltakozásul. Ezeket a srapnelldarabokat a testéből operálták ki. Azt irta a kísérőlevélben, hogy nem küld többet a srapnellszilánkokból, mert még Nyugat-Németországba kerülnének, hogy ezekből is új bombákat gyártsanak a békeszerető népek ellen. A PARLAMENT ELŐTT Az Angol Háziasszonyok Ligájának négy vezetője elégette élelmiszerjegyeit és személyi okmányait a londoni parlament előtt. Igy hívták fel a kormány figyelmét az angol nép fokozatos elszegényedesére ás az elviselhetetlenül szűk fejadagokra. A GENSZTEREK MENNYASSZONYA New Yorkban nemrégiben zajlott le a genszter-per, amelynek során a kormánnyal együtt dolgozó banditákat arra kötelezték, hogy ezentúl üzleti könyveket vezessenek. A per során kihallgatták Virgina Hi!t, akit Amerikában a genszterek „menyasszonya" néven ismernek. Megkérdezték tőle, mennyit kapott a banditáktól esztelen költekezéseire. A tárgyaláson Virginia „úrhölgy" hisztérikus rohamot kapott. A tanúk padjáról odarohant a szenzációt hajhászó újságírókhoz. Az egyik riporternőt állonvágta, egy riportert nyakonvágott, a harmadiknak síposont jába rúgott, majd lekapta egyik cipőjét és azzal ütötte a negyedik újságíró fejét, miközben ezt rikácsolta: „Ti kutyakölyköt, remélem, rátok szakad az atombomba!" Népnevelőink a A CSEMADOK központi vezetősége folyó évi május hó 27-én kerületi népnevelői értekezletet tartott. A kerületi titkárok és a népnevelők beszámolóiból arról győződhettünk meg, hogy a CSEMADOK népnevelői megértették nagy feladatunkat. Az április végén befejeződött hathetes népnevelői tanfolyamról hazaérve, lelkesedéssel kapcsolódtak be a májusi ünnepségekbe, — amelyek valóban a békeharc jegyében folytak le, — és most új tudással felfegyverkezve, új lendülettel fogtak a munkához. Megértve Široký elvtársunknak a SfcKP áprilist központi bizottsági ülésén elhangzott szavait. Már a tanfolyamon egyéni, békektelezettséget vállaltak elsősorban sajtóterjesztésre, továbbá a CsISz, a CSEMADOK és az EFSz-ekbe való tagszerzésre, valamint brigádmunkák ledolgozására. A kerületi értekezlet beszámolóiból megállapíthatjuk, hogy a CSEMADOK népnevelői a békeszavazási akcióban az akciós bizottságokkal együtt örömmel és lelkesedéssel végzik feladatukat, mert nagyon jól tudják, mit kel! megvédenünk és hogy van mit védenünk! Tudják, hogy a dolgozó népnek hazánkban soha nem volt ilyen szabadsága, ilyen életszínvonala és ilyen jövőbéke védelméért je, mint ma. Tud ják, hogy mindezt elsősorban a nagy Szovjetuniónak, Pártunknak és bölcs vezetőnknek, Gottwald elvtársnak köszönhetik. E szent meggyőződésben dolgoznak a CSEMADOK népnevelők a falvakon, ahol nem bizonyul nehéz feladatnak meggyőzni dolgozóinkat a békenyilatkozat aláírására. A népnevelők egyértelműen arról számolnak be, hogy oly egyöntetű a békeakarás, hogy szinte 6enki sem akad, ki a szavazás ellen volna. Ellenkezőleg, dolgozóink tudják, hogy a békét nemcsak kívánni keli, hanem munkatúlteljesítésael, egyéni és kollektív kötelezettségvállalással erősítik a CSEMADOK-tagok is a békét. Igy felelnek nyugati imperialisták háborús törekvéseire, követelik až öt nagyhatalmi békeszerződés aláírását, munkával harcolnak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A CSEMADOK népnevelő harcukat azzal ke?dték, hogy egymással versenyezve szerzik a „Tartós békéért, a népi demokráciáért" hetilapra az előfizetőket Ez a nemzetközi békeújság segíti őket legjobban mindennapi munkájukban és segítőtársa minden dolgozónak a békeharcbán. Farkas Kálmán CSEMADOK népnevelő, egy este 36 előfizetőt szerzett a Tartós békére, — Koncz Béla elvtárs pedig eddig 17-et. Szabadi István sem akar a versenyben lemaradni és eddig 12 előfizetőt, Uhro1951 június 5 HÍREI I

vics Lajos pedif 13 előfizetőt szerzett. De a CSEMADOK népnevelők nem állnak meg ennél az eredménynél, egyéni versenyüket folytatják és meggyőződésüket tovább terjesztik a szeles néptömegek között. A CSEMADOK kerületi értekezletén a népnevelők ígéretet tettek, hogy mindvégig kitartanak békénk megvédése mellett és a következő határozatot hozták: „Mi, kerületi titkárok és járási népnevelők teljes erőnkkel veszünk részt a békeszavazásban, de ezzel nem tartjuk befejezettnek munkánkat, hanem meggyőző munkával felvilágosítunk minden dolgozót az imperialisták aljas háborús készülődéseiről és a szolgálatukban álló hazai reakció ellen kíméletlen harcra neveljük békét akaró, becsületes dolgozóinkat. Mindvégig kitartunk a Szovjetunió, a béke mellett, -mert csak így tudjuk megvédeni hazánkat, kultúránkat. Járási kultúrbrigádokat szervezünk, meglátogatjuk velük a falvakat, előadásokat tartunk és aktivizáljuk helyi csoportjainkat a sajtóterjesztésben. Meggyőző munkánkkal is hazánk felvirágoztatásán fáradozunk n.ind ipari, mind mezőgazdasági téren." Helyi csoportjaink kötelezettségvállalásáról és a békeszavazás eredményéről külön sz'mólunk be. A CSEMADOK Központi Titkársága, Bratislava.