Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)
1951-06-03 / 129. szám, vasárnap
1951 június 453 5— uj szo BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A példás katonák békeharca A béke, szabadság, népünk boldogsága nevében zúgnak gyára'nkban és a földeken a gépek, amelyeket munkásaink, földműveseink, műszakijaink keze vezet. Az élmunkások, az újítók, a traktoristák és a szövetkezeti tagok ezrei napról napra folytatják lelkes munkájukat életszínvonaluk emeléséért, a szocializmus építéséért. Az új gyárak, az új EFSz-ek, a gépek, az építkezések, a vízierőművek: mindez gazdálkodásunknak fokmérője abban az államban, ahol a dolgozó nép a gazda. Dicső Kommunista Pártunk vezetésével dolgozóink a szocializmust, a szebb jövőt építik. Boldog építésünknek, örömteljes életűnknek ellenségei is varrnak. Néhány kilométerre nyugati határaink mögött az új Wehrmachtot fegyverzik fel, stratégiai jelentőségű utakat, repülőtereket építenek. A fegyvergyárak teljes üzemben vannak. Ujabb gyilkosokat képeznek ki a Morganbank védnökségé alatt. Néhány kapitalista őrültsége azonban nem törheti meg népünk szilárd elhatározását, hogy úgy építi kl országát, hogy olyan lejyen itt az élet, mint a Szovjetunióban. Népünk • békét és a szabadságot a legtöbbre becsüli. És ezért harcol érte mindennapi munkájával, a munkatermelékenység fokozásával, az újítójavaslatokkal, az új szocialista erkölccsel. Építő munkánkat, szebb jövőnket az imperialisták törekvései ellen népi hadseregünk védi, amely dolgozd népünk büszkesége. A Béke Világtanács felhívása hadseregünket akkor éri, amikor a legnagyobb lelkesedéssel és kitartással következetesen sajátítja el a dicső szovjethadsereg katonai tudását. Ez a tudás hazafiasságra, a nép építő sikereinek tiszteletére, a világ minden békeszerető nemzetének megbecsülésére neveli katonáinkat. És ugyanakkor gyűlöletre tanítja néphadseregünk minden tagját azok ellen, akik kizsákmányoló érdekeik védelmére új világháborút akarnak kirobbantani. Hadseregünk felkészült arra, hogy ezeknek az őrült politikusoknak terveit meggátolja. Napról napra fokozza harckészségét és szaktudását. A példás katonák százai és a mozgalomban résztvevő ezrek fegyvereiknek mesterei, a béke emgbízható őrei. Szívükből gyűlölik a fasizmust és hordozóit, az imperialistákat. Berki közkatona oktató, ezeket a szavakat intézte az altisztekhez: „Ismerem azt a nyomor 1, amely a kapitalizmus útját jellemzi. Ezért mind többet fogok tanulni .és másokat is tanítani, hogy megálljuk helyünket az osztályellenség elleni harcban. Annak az egységnek elvtársai, ahol Balsánek tiszt dolgozik, azzal harconlak a békéért, hogy a többi elvtársakat előkészítik a példás lövészek jelvényének elnyerésére. Dekiczky. Martinec, Sutor, Prikril elvtársak ennek a jelvénynek viselő!, versenyre hívták ki a többi bajtársakat is a jelvény elnyerésére. K HI HMMMWMWW MI HI MMWWMHWW JAKUB KOLASZ: Á Komszomol harcosokhoz Ö. if jú sasok, ti. Jól ismerem én Bátor, vad erőtök A harc mezején. Az ostromotokra Renc mély s a magas. Ütéseitekre Megha jlik a vas. • Hős komszomol ifjú. Tankista, tüzér, — Hegvek lavinája. Friss májusi szél. Földön, vizén, égen Gvőzött ez a had, Ragadva magával Nép, zászlaidat. Kreml csillaga vagytok A messze úton ... Hősök! Titeket már így ismer a hon. Ó. ifjú sasok, ti, Vérünk, tüzelő, — Népünk szemefénye, S a büszke jövől Ez a versenyfelhívás már eddig is szép eredményeket hozott Kubácsek közkatona példás tüzér, azzal vesz részt a békeharcban, hogy szolgálati ideje letelte u*án is megmaradt a Néphadsereg kötelékében. Egysége katonai akadémiára küldi, hogy újtípusú tisztté váljon. Igy felel Kubácsek katona az amerikai fasiszták háborús provokációira. Mlkuljenka és Prvy szakaszvezetőknek szakaszai legjobbak a hadtestükbea De az elvtársak ezzel még nem elégedtek meg. A békeharc megköveteli tőlük, hogy még jobban sajátítsák el a hadi tudományokat. Es tudják ennek fontosságát a többi példás katonák is. Mindannyian tudatosították, hogy a kiképző táborokban jó alkalmuk lesz arra, hogy tökéletesítsék ismereteiket, harci felkészültségüket, politikai, kulturális és testnevelési fejlettségüket. Ezért minden egységünk azzal a tudattal megy a kiképzési táborokba, hogy kötelessége még jobban megtanulni a fegyverforgatást a béke megvédése, hadseregünk dicső hagyományai és az egész békeszerető emberiség boldogsága érdekében. P. L. Testvéri egységben vettünk részt a prágai díszszemlén 1945 május 6-án a Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat a fasiszta rabság alól. Ennek a hatéves évfordulójára Prágában katv nai díszszemlét rendeztek, amelyen mi magyar nemzetiségű katonák is résztvettünk. Lázas készülődés volt a katonák között és mindenki a legjobb tudásával készült a szemlére. Mindannyian kitüntetésnek vettük, hogy résztvehetünk a szemlén és hogy legfőbb parancsnokunk, Klement Gottwall előtt menetelhetünk. Már elmenetelünk előtt jól kiképeztek bennünket. Politikailag is százszázalékosan tudatában voltunk annak, hogy. mi a szemle célja és mi a jelentősége. Politikai kiképzésünkről Bartos tiszt elvtárs gondoskodott és fáradhatatlanul foglalkozott velünk épúgy, mint a többi tiszt elvtársak. Gyakorlatunk eros volt, de tudatában voltunk nagy feladatunknak és minden lehetőt megtettünk, hogy kiérdemeljük legfőbb parancsnokunk és a dolgozó nép elismerését. Jó kiképezve és felkészülve mentünk Prágába, ahol szintén erős és kemény gyakorlataink voltak, de mindig jókedvűek voltunk és fáradságot nem ismertünk. Állandóan nótáztunk és l^JóMá. Építjük a nyári tábort. magvar nóták visszhangra találtak és az utcákon a nagy tömegből ki-kiszólíak „Szépen énekeltek, fiúk." Prága dolgozó népe is nagy lelkesedéssel fogadott bennünket. Különösen kitűnt ez a május 1-i felvonulásnál, amikor civil és katona összefogott és hiteit tett amellett, hogy céljaink közösek. Egy célért harcol a dolgozó nép és a katona is és ez a közös cél a béke. Soha nem látott örömmámorban úszott az egész város és tele tüdőből kiabálva tüntettünk a béke mellett. Soha nem láttunk még olyan embertömeget, mint május 1-éu. Minden dolgozó es rmnden katona arcáról az öröm sugárzott. Lelkesedésünk akkor tört legmagasabbra, amikor köztársasági elnökünk előtt vonultunk el. örömmel üdvözölt bennünket az elnök elvtárs és szinte leolvastuk arcáról, amit nekünk, magyar nemzetiségű katonáknak mondani akart. A dolgozó néptöneg állandóan zúgta a fülünkbe: Éljen a néphadsereg! s mi magyar nyelven válaszoltunk a nagv éljenző .re. Mtarriutattuk a dolgozóknak, hogy közöttünk, katonák kőzött, nincs nemzetiségi különbség, egyek vagyunk s egy a célunk. Boldogan tértünk vissza állomáshelyünkre, ahol kijelentették, hogv délután szabad kimenő lesz este kilenc óráig. Jóízűen elfogyasztottuk az ebédet és siettünk vissza a Václavtérre, amelv örömmámorban úszott. Nagy örömben részesítettek bennünket a kis pionírok és a CslSz-tagok, akik körültáncoltak bennünket. Mi is hozzáfogtunk a tánchoz és a kis békeharcosokkal egvütt őrültünk a szabad május l-nek, a dolgozók legnagyobb ünnepének. A nagy táncban és örömben nagyon hirtelen ránkköszöntött az esti kilenc óra, azonban nem feledkeztünk meg kötelességünkről és mindannyian hazamentünk. Állomáshelyünkön aztán mindenki elmondotta élményeit és elbeszélgettünk a május I. jelentőségéről. Másnap aztán megkezdődtek az előkészítő gyakorlatok a nagy napra, május 6-ra. Ki kell emelnem Stefanovics tiszt elvtársat, aki magyar nyelven magyarázta meg a gyakorlatokat és javítgatta állandóan a még felmerülő hibákat. Bartos tiszt elvtárs, mint politikai oktató, minden kis szabadidőt kihasználva, oktatott bennünket és állandóan újabb és újabb sikereket értünk el telkesítésével. MJR. STAUDINGER JÓZSEF: rogyincev Iá homok Rogyincev tábornok megfeszített munkában töltötte ezt az éjszakát. A háború alatt Rogyincev sok megpróbáltatáson ment át. Hadosztálya harcolt Kievnél, Sztalinkából kiverte az »előretörőt SS-ezredeket. nem egyszer törte át a bekerítők gyűrűjét, védelemből heves támadásba csapva át. Szenvedély, akaraterő, nyugalom, gyors elhatározás formálta a fiatal tábornok katonai jellemét. Tudott támadni, amikor mindenki már úgy látta, hogy támadásra még csak gondolni sem lehet. Taktikai tapasztalata és óvatossága egyéni bátorsággal párosult. Es a tábornok jelleme hadosztályának jellemévé vált. Gyakran találkoztam a hadseregben emberekkel, akik lelkes fiai voltak ezredüknek, tüzérségüknek, páncéldandárjuknak. De talán sehol sem láttam olyan ragaszkodást, olyan csapat-patriotizmust, mint itt. Megható s egyben kissé mulattató volt. A hadosztály persze elsősorban saját harci sikereire, tábornokára, hadfelszerelésére büszke. Da ha meghallgatjuk a parancsnokokat, akkor sehol másutt nincs még egy szakács, aki oly művészettel sütni a fánkot, olyan borbély, mint Rubincsisk, aki nemcsak nagyszerűen borotvál, hanem remekül hegedül is. s>0, a mi hadosztályunk* — csak ezt lehet hallani beszélgetés közben. Ha valakire rá akarnak pirítani, azt mondják neki: >Az Isten tudja, mit keresel te a mi hadosztályunkban.« Gyakran azt is lehet hallani: Megmondom a tábornoknak... a tábornok meg lesz elégedve... a tábornok megharagszik ... A veteránok, az alapítók — ahogyan magukat nevezik —, amikor a nagy haditettekröl beszélnek, okvetlenül belefűzik a beszélgetésbe: Már az így szokott lenni, hogy a mi hadosztályunk mindig a legfelelősebb frontszakaszon verekszik«. A sebesültek a hadikórházakban nyugtalankodnak, hátha más csapategységhez osztják be őket, I leveleznek bajtársaikkal, felgyógyulásuk után pedig hosszú és nehéz utal tesznek meg. csakhogy rátaláljanak j hadosztályukra. Nehéz lett volna elképzelni bonyolultabb és kedvezőtlenebb viszonyok között induló harcot. A Sztálingrádba érkező hadosztály részekre oszlott, először is hadtápja és nehéztüzérsége a keleti parton maradt és a Volga elválasztotta őket az ezredektől. Másodszor az átkelt ezredek a várgsban sem alkothattak összefüggő arcvonalat, mert a fasiszták már ott álltak a gyári körzetbe átvitt két ezred és a harmadik között, amely le j eb b kelt' át a Volgán és a város központjában foglalt állást. A városban nehéz volt a helyzet. A fasiszták arra számítottak, hogy Sztálingrád elfoglalása napok, vagy talán csak órák kérdése. Védelmünk főereje — mint súlyos helyzetben már annyiszor — a tüzérség volt. De a fasiszták erélyesen és meglehetős sikerrel harcoltak ellene golyószóróval. A város fekvése lehetővé tette, hogy észrevétlenül az ágyúkhoz férkőzzenek és meglepetésszerű sortűzzel végezzenek a legénységgel. Már-már előretörtek e folyópartig, hogy a Volgába szorítsanak bennünket. De nem hiába robogtak éjjel-nappal a porfelhőbe burkolt gépkocsik, nem hiába borította a sztyepét sűrű füst. Másnap reggel Rogyincev tábornok motoros csónakon átment Sztálingrádba. A hadosztály felfejlődött és harcra készen állt. De mit tegyen most, amikor belépett a Sztálingrádot védő csapatok sorába. Hadtápja a Volga másik partján volt, parancsnoksága a víz partjától öt méternyire, egy ezredet pedig a fasiszták félreszorították a többitől. Védelmi állást foglaljon? Ássa be magát gyorsan, vesse meg a lábát a házakban? Nem, ezt nem. A helyzet annyira súlyos volt, hogy Rogyincev egy másik, félelmetes eszközhöz folyamodott, amit már Kievnél kipróbált — támadást indított! Támadott valamennyi ezredével, hatalmas tüzérségének minden eszközével, tudásának minden erejével, teljes lendülettel. Támadni kezdett azzal a keserű haraggal, amely elfogta a katonák ezreit, amikor megpillantották a felkelő nap vörös fényében a fasiszták által súlyosan megsebzett várost. A pusztuló fehér házakat, a csodálatos gyárakat, a széles utcákat és tereket. A fasiszták nem vártak támadást. Bizonyosak voltak abban, hogy csapatainkét a Volgába fogják szorítani, — így nem is erősítették meg komolyabban a terepet. Jolin gárdaezrede és két másik ezred rohamozta a város fasiszta megszállás alatt álló kerületeit. Nem azt tűzték ki első célul, hogy egyesüljenek. Főcéljuk az volt, hogy lesújtsanak az ellenségre és elragadják tőle az előnyös állásokat, amelyek lehetővé tették, hogy a fasiszták megfigyeljék a partot és a Volgát és ellenőrizzék a központi átkelőhelyeket. Jolin ezrede rohamra indult anélkül, hogy látta volna a két testvérezredet. De az ezred érezte és hitte, hogy nem egyedül teszi meg ezt a kockázatos lépést. Ösztönszerűen érezte, hogy a két másik gárdaezred is ott liheg közvetlen közelében, hallotta dübörgő lépteiket, ágyúik dörgése úgy hangzott, mint a testvérek szava és a harc közben magasba csapódó füst és porfelleg arról beszélt, hogy a gárda előrenyomul. A zuhanóbombázók, mint felriasztott vércsék keringtek reggeltől estig a harcoló gárdazászlóaljak fölött. Jolin ezrede elfoglalta a fasiszták támaszpontjait — egy hatalmas épületcsoportot. Ilyen harcot még nem látott a világ! (Rendeljétek meg a »Sztálingrád hőseim című könyvet és tanulmányozzátok. Olyan érdekfeszítő könyv, hogy le nem teszed a kezedből, míg végig nem olvasod.) Elérkezett május 6. Már a hajnali öröm sugárzott arcunkról, amikor a órákban talpon volt az egész ezred. Mindenki bizakodóan és izgatottan várta az indulás pillanatát. Ezredünk elindult a virágokkal és jelszavakkal teli prágai utcákon. A dolgozók kisérték sorainkat és mi jókedvűen fújtuk végig a városon a magyar nótát. Megérkeztünk a szemlére és ott húszas sosorokba fejlődtünk és aztán elfoglaltuk a számunkra kijelölt helyet. Feszült figyelemmel vártuk a szemle megkezdését és közben nagy tapssal fogadtuk az emelvényre érkező vendégeket. Különösen nagy tapssal és hurrával fogadtuk a szovjet küldöttséget, élükön Konyev marsailal. Aztán sorra helyet foglaltak az emelvényen a különböző országok kiküldöttei. Mi katonák szép egyenesen, sorokban vártunk és örültünk, hogy migmutathatjuk a vilaf?nak tudásunkat és felkészültségünket. Aztán elhangzott a szemleparancsnok vzényszava: „Vojska pozor, pocta zbraiíl" Kezünkben pattogtak a fegyverek és arcunk reménysugara minden vendég és dolgozó arcát megvilágította. Megkezdődött a szemle. Dr. Alexej Csepieska nemzetvédelmi miniszter megszemlélte a felsorakozott egységeket és üdvözölt bennünket. Mi teljes tüdővel és kipirosodott arccal válaszoltunk: „Zdar s. ministŕe!" Ezután a zenekar a csehszlovák és a szovjet himnuszt játszotta, miközben a katonaegységek állandó hurrázása hallatszott. A himnusz elhangzása után Klement Gottwald köztársasági elnök tartott ünnepi üdvözlő beszédet, amelyben kiemelte a szovjetnép hősies harcát s vázolta a béketábor hatalmas erőit. Beszéde végén legszívélyesebb üdvözletünket és köszönetünket tolmácsolta a felszabadító szovjethadseregnek és a szovjetnép nagy vezérének, Sztálin generalisszimusznak . A köztársasági elnök beszéde után a hatalmas katonai egységek megindultak, hogy megmutasság erejüket és képzettségüket. Egymásután vonultunk fel legfőbb parancsnokunk, Klement Gottwald előtt. Egyszerré lendült a vállunkról a fegyver és biztos tartással, kemény, bizakodó tekintettel néztünk az elnök elvtárs szemébe. így mulattuk meg a köztársasági elnöknek, a dolgozó népnek és a megbújt reakciónak hatalmas erőnket és hitet tettünk amellett, hogy a béketabor hatalmas, erős és törhetetlen. Aztán végigvonultunk a díszbe öltözött prágai utcákon és a dolgozó nép sűrű sorai között, amelyek állandóan zúgták a fülünkbe: „Nech žije ľudová arrr.ádal" A nép nagy lelkesedésére magyar nótákkal feleltünk és a néptömeg még jobban ujjongott örömében. Ilyen örömrivalgás között jött ezredünk egészen állomáshelyünkig. Másnap aztán fájó szívvel búcsút vettünk fővárosunktól, Prágától. Az állomáson még maga közé gyűjtött a tábornok elvtárs és megköszönte katonás magatartásunkat és hogy megmutattuk tudásunkat, hogy jó úton haladunk és annak a reményének adott kifejezést, hogy nem állunk meg és nem elégszünk meg ezzel a győzelemmel, hanem továbbképezzük magunkat, hogy méltók lehessünk a szovjethadsereghez és kiérdemelhessük annak brráti jobbját. Azután búcsút, vett tőlünk és a tiszt elvtársaktól. Egyik bajtársunk válaszában örömének adott kifejezést és megköszönte mindazt, amit itt tanultunk, láttunk és tapasztaltunk. örülünk, hogy nincs közöttünk semilyen nemzetiségi ellentét és az a hadsereg, amely ennyire összetart, valóban képes lesz, hogy megvédje a békét és képes lesz továbbra is a szocializmus útját járni, hogy elérhessünk a végső célhoz, a kommunizmushoz. Aztán egr meleg kézfogással elbúcsúzott a tábornok elvtárs a közkatonától és mégegyszer megköszönte nekünk, magyar nemzetiségűeknek, hogy valóban méltó katonái vagyunk a néphadseregnek. Beszálltunk a vonatba, a gőzös éles füttye jelezte az indulást, megcsikordultak a nehéz vaskerekek, aztán teljes gőzzel elindultun* hazafelé. Sokáig néztük még az örökké felejthetetlen Prágát, de aztán a távolság homályt vetett a fővárosra és eltakarta szemünk elől a fények városát. Szerelvényünk aztán teljes sebességgel haladt a szépen zöldülő búzáéi rozstáblák között. A természetben ú i élet kezdődött, újra zöldbe burkolózott erdő-mező. Bennünk katonákban is új élet kezdődött, és ez az új élet magával hozza majd a szebb és boldogabb jövőt és magával hozza majd a világ minden dolgozójának vágyát: a világbékét. ONDREJCSAK FERDINAND közkatona.
