Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-03 / 129. szám, vasárnap

1951 június 3 u j szö hogy a szabad húst, zsírt, vajat és tojást árusító Üzletek­ben áruhiány mutatkozik. Ennek az állapotnak lényeges oka az, hogy erősen emel­kedik a hús és állati termékek vásárlása mind a kötött, mind a szabad piacon. A kötött piacon jelentősen emelkedik a jegyre való fo­gyasztás, éspedig nem a lakosság természetes növekedésé­nek következtében, hanem főleg azért, mert a helyi nemzeti bizottságok jogosulatlanul jegyeket adnak ki olyan szemé­lyeknek, akiknek egyrészt nlncsen a jegyekre joguk, más­részt teljesen megengedhetetlen módon gazdálkodnak a ne­héz és nagyon nehéz munkások pótjegyeinek kiadásánál. A Párt építésében iktassuk következetesen érvényre a bolsevik elveket Elvtársak és elvtársnők! Nagy és jogos figyelmet szenteltünk a pártonbelüli kampány során a pártpolitika és a pártépítés kérdéseinek. A pártonbe­lüli kampány egész lefolyása abban tűnt ki, hogy sokkal szé­lesebb mértékben érvényesültek a pártépítés tekintetében a bolseviki elvek. Értem ezen elsősorban a pártonbelüli demokrí* cia elvét Ismeretes, hogy a Párt építésében többek között igen sok elégtelenség mutatkozott abban, hogy a Párt válasz­tott szervei semmiképpen sem töltötték be azon feladatukat, amelyek meg'llették volna a szervezési szabályzatok értelmé­ben és funkciójukat a Párt apparátusa, t párttitkárság, sőt bi­zonyos esetekben egyesek töltötték be. Megfeledkeztek arról, hogy a választott szerveknek ténykedésükről felelniök kell a tagság előtt és hogy a tagságnak kötelessége ellenőriznie az általa választott szerveket. Ilyen feltételek mellett a választó szervek kollektív döntését nem ritkán egyesek döntése pótolta, vagy pedig a választott szerv döntésének csak formális jellege volt. E tekintetben, ahogy ezt a bratislavai kerület tapasztala­taiból is tudjuk, a járási konferenciákon jelentőségteljes válto­zás állott be és hasonlóképpen megmutatkozott ez a taggyűlé­seken, a járási bizottságok és egyes alapszervek munkájában. A járási pártbizottságok választásait túlnyomó többségben gondosan készítették elő és a konferencia delegátusai aktíve és felelősségteljesen vettek részt a választásokban. Hasonló­képpen folyt le sok alapszervezetben Is a bizottságok válasz­tása. Ennek keretén belül megindult soha nem látott szélességben és mélyrehatóan a kritika és önkritika alkalmazása. Az elvtár­sak vita hozzájárulásaikban gyakran iget. fontos pártpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, kritikai szemmel megvilágították, hogy a Párt egyes üzemekben, vagy szektorokban nagy hiva­tását miképen tölti be s rámutattak legfőképpen arra, hogy a pártszervek gyakorta mint helyettesítik az állami, népi vagy gazdasági szervek munkáját, ahelyett, hogy biztosítanák azok jó munkáját. A járási konferenciák küldöttel jogosan kritizál­ták az oktatás módszerét, a járási bizottság elégtelen segély­nyújtását az alapszervezeteknek, a bürol-ratlkps és adminisztra­tív módszereket, amelyek egyes járási titkárságokon elhatalma­sodtak, ahol ténylegesen a járás; titkárság pótolta a Párt járási bizottságát és elnökségét. Ez a kritika meghozta már első gyümölcsét is. Számtalan üzemünkben a funkcionáriusok kriti­kai vizsgálat tárgyává tették ténykedésüket, amely túlságos szakszerűségével gyakran helyettesítette az üzemi igazgatósá­got, ugyanakkor elhanyagolta az üzem' dolgozók politikai tu­datának erősítését. Politikailag tanulnak dolgozni és ugyan­akkor egy pillanatra sem mulasztják el. hogy figyelmüket a termelési kérdésekre fordítsák. A pártonbe'üli kampány sikeres lefolyása feljogosít bennünket annak megállapítására, hogy a Párt bratislavai kerületében meg vannak m'rtden lehetőségek arra, hogy azon feladatuknak eleget tehessen, amelyek a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának határoza­tából erednek, természtesen olyan előfeltételek mellett, hogy az elvtársak a jövőben «s gondos figyelmet fognak fordítani a pártépítés kérdéseire, a Párt politikai kérdéseire, a szervezeti életre, az ideológia; megerősödésre, sőt, ha e kérdésekre még intenzívebb, még mélyebb figyelmet fognak fordítani, mint eddig. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az uralkodó párt hely­zetében a diktátorságra, a parancsolgatásra való hajlamosság állandó eleven veszélyt jelent, amely ellen csak úgy lehet har­colni, ha a tagság legszélesebb tömegeit bekapcsoljuk az aktív munkába. A járási bizottságok nagy többsége még nem áll elég magas színvonalon, pedig ezek jelentik az; alapkapcsolatokat a Párt vezető szervei és az alapszervezetek között. Nem jut még elégségesen érvényre a járási bizottság és elnöksé­gének szerepe, mint vezető, döntő szervé. A járási bizottsá­gok égető kérdése továbbá az instruktorok kérdése. Nagy számban van már kiváló és önfeláldozó instruktorunk. Ezek­ről a delegátusok a járási konferenciákon a legnagyobb el­ismeréssel és hálával nyilatkoztak. Am egészben véve a járá­si bizottság által szervezett oktatásokat éles és jogos kri­tika érte. Elég alkalmas és önfeláldozó elvtársunk van, akik ezt a funkciót elláthatnák. Am, ha magukat az instruktorokat kat sem látjuk el kellő oktatással, ha az oktatás bürokratikus adminisztrálásba fullad, az oktatást mindenféle lélektelen utasí­tásokra használják, sőt még megengedhetetlen parancsolga­tási formában, vagy különféle statisztikai adatok gyűjtésé­re, akkor az eredmény nem lehet jó. Az instruktor funk­ciója felettébb megtisztelő és felelősségteljes, — a szer­vezet politikai tanácsadója, ám nem felettes szerve. A leg­több járásban az elvtársak nem vették részletes taglalás alá az oktatás kérdését, nem tették meg a szükséges intézke­déseket, hogy az oktatást megfelelő szintre emeljék. Pártéletünk további nagy gyöngéje, ami különösképpen a járási konferenciákon mutatkozott meg, a pártlskolázás évének, a járási pártiskolák és -kurzusok előadói ideológiai színvonalának elégtelensége. A kérdés azonban még szélesebb­körű, mert a helyzet még rosszabb a szakszervezetben, az Ifjú­sági Szövetségben és másutt előadó tanítók és előadók dol­gában. Pártunk ez iránt sem lehet közömbös. £» itt ugyanaz a kérdés mint az instruktoroknál. Elég alkalmas és önfelál­dozó elvtársunk van, Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanításainak lelkes apostolai. A hiba csak ott van, liogy nem vezették ó'ket kellően, nem ellenőrizték őket és ha volt ls ellenőrzés, az csak formális volt, statisztikai. És nem hallani semmi olyasmit, hogy ennek megjavításához hozzá­kezdtek volna. Állandóan és behatóan kell foglalkozni a to­vábbi tanító-káderek nevelésével, tapasztalataik kicserélésé­vel és munkájuk állandó ellenőrzésével. A szabadpiacon a kereslet oly nagy mértékben növekedik, hogy már a mai keresletet sem lehet kielégíteni a felvásárlás és az állattermelés lényeges javítása nélkül. Ezért komoly figyelmet kell szentelnünk az állattermékek felvásárlásának és az állattenyésztésnek. Most a jelen pillanat­ban a legrosszabb a helyzet a sertéstenyésztésben. A házi és amellett a meg nem engedett fekete vágások nagy száma a sertésállományt főleg anyadisznókban csökkentette. A pártszer­vezetek a népi közigazgatás szervei, stb., a helyzetnek ezt a helytelen alakulását nem vették kellő komolysággal figyelembe, fcbben biztosan része van az osztályellenség, a falusi gazdagok és spekulánsok ártó kezének. Nos, éppen ezért volt helyén a kétszeres éberség és a lelkiismeretes gondosság. Hogy ez a kérdés mennyire el van nálunk hanyagolva, ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy a szocialista szektorban — az állami birtokokon és az Egységes Földműves Szövetkezetekben, — az állatállo­mány jelentősen a tervezetlen alul marad. A legégetőbb feladat az adott pillanatban, hogy a lehető leghamarább elérjük a serté­sek tervezett állományát, különösen az anyadisznókét és hogy az állami birtokok és az Egységes Földműves Szövetkezetek elérjék a tervezett állományt és túl is haladják. Természetesen egy pi'anatra sem szabad figyelmen kívül hagynunk a szarvas­maihaáliomány fejlődését, elsősorban a tehenekét. Nem szabad megengednünk, hogy az osztályellenség ezen az érzékeny pon­ton megkárosíthasson bennünket. Fel kel! hívni különösen a helyi és járási nemzet! bizottságok kommunistáit és a falusi szervezetek tagjait és funkcionáriusait, hogy legyen mindenre szemük, hogy szorosan felzárkóztassák a Párt körül a kis- és középföldműveseket és vegyék rá őket az állattenyésztési ter­melési feladatok teljesítésére, az állatállomány tervszerű emelé­sére, hogy csírájában fojtsák el a falvakon az osztályellenség minden kísérletét, amellyel állattenyésztésünket meg akarja károsítani s kényszerítsék a falusi gazdagokat is a marha- és sertésállománynak a tervben előírt számban való tenyésztésére. A piacot nem lehet ellátni, ha nem vásárolják fel a tervben előírt mennyiségű állati termékeket. Némely állati termék fel­vásárlásitervét, főleg a sertéshús, továbbá a tej és tojás felvá­sárlási tervét nem teljesítik. A sertéshús felvásárlási tervének teljesítése az utóbbi időben még rosszabbodott is. Rosszabbodik a felvásárlás a bratislavai kerületbn is. Igy például a nagyme­gyeri járás a felvásárlási tervet a május 21-től 27-ig terjedő héten 53 százalékban, Somorja 50 százalékban, Galánta 30 szá­zalékban, Szered 35 százalékban, Dunaszerdahely 19 százalék­ban teljesítette. És a sertések felvásárlási tervét a bratislavai kerületben május 27-ig átlagosan 84 százalékban teljesítették. Az elválasztott malacok felvásárlási tervét 84 százalékban telje­sítették. A tej felvásárlási tervét a bratislavai kerület még nemrégiben sikerrel teljesítette, májusban azonban úgy elma­radt, hogy most az év kezdetétől való tervteljesítés csak 97 szá­zalékot tesz ki. A tojás felvásárlását 86 százalékra teljesítették. A pártszervezetek nem gondoskodtak arról, hogy a felvá­sárlással megbízott szervek feladataikat rendesen végezzék és nem irányították elíggé szívósan és hathatósan a falusi szerve­zeteket arra, hogy jó politikai munkával biztosítsák a beszolgál­tatásí kötelességek teljesítését. Nyilvánvalóan felvásárló szer­vezeteinket és a népi közigazgatási szerveinket, kezdve a helyi nemzeti bizottságoktól a kerületi nemzeti bizottságukig nem bántja különösen, ha a felvásárlási terv nincs teljesítve. Itt az ideje, hogy ismét valóban kommunista magatartást követeljünk a terv feladata hoz. A dolgokat automatikus fejlődésükre bízni: — az ilyen állásfoglalásnak radikális véget kell vetni. Az elv­társaknak tudatosítaniok kell és nagyon jó kell tudatosítaniok, hogy a felvásárlástól függ a dolgozók élelmiszerellátása és mindenkitől meg kell követelni, hogy kötelességét pontosan és pillanatnyi késedelem nélkül teljesítse. Helyesen kell érvényesíteni államunk és gazdasági életünk felépítésében a Párt vezető szerepét. Azt akarjuk, hogy a Párt biztosítsa valamennyi állami, népi és gazdasági szervnek jó munkáját az ott alkalmazott dolgozók közreműködésével. E tekintetben a legnagyobb elégtelenségeket az üzemi szerve­zetekben tapasztaljuk, ahol a pártfunkcionál iusok még mindég elmulasztják a tömegmunkát, nem gondoskodnak a népneve­lőkről, a tízesekről, nem építik ki és nem erősítik meg a rész­szervezeteket, mert ehelyett az igazgató, vagy a bevásárlási osztály, stb. munkáját végzik és a dolgozók sok esetben ennek alapján meg sem különböztetik őket az üzem adminisztratív szerveitől. Emlékeztek-e még arra, elvtársnők és elvtársak, hogy két-három évvel ezelőtt nagy erőfeszítést kellett tennünk hogy üzemi szerveink figyelme a termelésre irányuljon. Ez sikerült is és ennek köszönhető, hogy iparunk soha nem látott Iramban fejlődik. Am, a munka hevében az elvtársak néha meg­feledkeznek arról, hogy politikai szervek és nem helyettesítik az igazgatóságot. Ez az Irányzat arra a veszedelemre vezet, hogy az üzemi szervezet választmánya nemcsak a nuinkástö­megektöl, hanem a saját tagságától is elszigetelődik. Az üzemi pártszervezet bizottsága csak abban az esetben dolgozik jól, ha nem a igazgatóság munkáját végzi, hanem biztosítja azt, hogy az igazgató munkáját jól végezhesse el. Sztálin elvtárs, aki Lenin elvtárssal együtt alkotója és alapítója az újtípusú pártnak, a bolseviki pártnak, erről ezeket mondja: „Elkerülhe­tetlen tehát, hogy a gazdasági szervek a bolseviki vezetés módszerét elsajátítsák, amely abban áll, hogy rendszeresen segítünk e szerveknek, hogy rendszeresen megszilárdítjuk őket, hogy a gazdaságot nem e szervek kikapcsolásával vezet­jük, hanem az ö közreműködésükkel." Befejezésül még valamit az ellenőrzésről. Lenin és Sztálin arra tanítanak bennünket, hogy nem lehet a bolseviki stílusú munkáról beszélni, ha az elfogadott határozatok teljesítését nem ellenőrzik rendszeresen. Megállapítottam az imént, hogy az iskoláztatás ellenőrzése nálunk a pártszervezetek többségé­ben csak formális, stat sztikai jellegű volt. Am. nemcsak az iskoláztatás az egyetlen szektor, ahol az ellenőrzés ilyen for­mális volt. A formális, a bürokratikus jellegű ellenőrzéssel na­gyon gyakorta találkozunk. A terv teljesítését például vizsgá­lat tárgyává teszik, ugyanakkor azonban nem kutatják mi van a számok mögött, a konkrét elégtelenségeket nem leplezik le és annál kevésbbé tönk a fejüket azon, miképpen lehetne ezeket az elégtelenségeket kiküszöbölni. A helyes bolsevik ellen­őrzésnek két alapvető előfeltétele van. Nem elégséges, ha az illetékes pártszerv egyik vagy másik kérdéssel csak általános­ságban foglalkozik, hanem konkréten bele kell merülnie a problémákba, megismernie lényegében a feladatot, amelynek teljesítését meg kell oldani. Másodsorban itt van a pártszerve­zet, valamint a tagság és a tömegek életteljes kapcsolatának kérdése. A pártépítés néhány főkérdésérő) szóltam és b'zonyára min­den szervezetben, minden járásban más kérdések egész sora felmerülhet. \ bratislavai kerületben a további pártépítés és a felmerült kérdések további sikeres megoldása érdekében nagy jelentőséggel fog természetesen bírt)i a kerületi bizottságnak munkája, amelyet ezen a konferencián fognak megválasztani. Az új kerületi bizottság a pártmunkát akkor fogja gyorsan megjavítani, ha a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának a pártépítésről hozott határozatát állandóan és lelkesen fogja végrehajtani, ha a Pártot Lenin és Sztálin a pártról megállapított bolsevista alapelveinek szellemében fogja építeni. A pártépítésnek ez a formája elengedhetetlen előfeltétel »h­hoz, hogy továbbra is sikeresen teljesíthessük Szlovákia meg­gyorsított iparosításának feladatait, hogy az iparban, az épí­tészetben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, gazdasági életünk minden szakaszában bevezethessük az új munkamód­szereket, amelyekről szóltunk Központi Bizottsági ülésünkön. Egyszóval, minden szektorban nagy feladatok elvégzése előtt állunk, minden szektorban nagyok az akadályok, amelye­ket íe kell győzni. És én úgy vélem, hogy a bratislavai kerület kommunistái sem a nagy feiadatoktól, sem a nagy akadályoktól nem félnek és hogy a bratislavai kerület kommunistáinál is úgy lesz, hogy mentől nagyobb feladatok megoldása előtt állnak, annál nagyobb lelkesedéssel fognak teljesítésükre sietni. Hi­szen a nagy feladatoknak nemcsak az az eredménye, hogy tel­jesítésükkel nagy és magas célokat érünk el, hanem további eredményük, hogy az értük kifejtett törekvéssel es a munka­feladatok teljesítésével új emberek nőnek, megacélozódottak, akik szervezési tapasztalatokra tesznek szert, magukban új és edd g soha nem ismert képességeket fejlesztenek ki. Am a nagy feladatok teljesítéséhez nem elégség,'.s pusztán a mani­fesztációs helyeslés, hanem kell hozzá a nvndervnapi megfeszí­tett, aprólékos munka is. Pártunk ezekben a napokban ünnepelte megalapításának harmincéves évfordulóját. Dicsőséges szülőpártunk, a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt útja kemény és a burzsoázia, az imperialista reakció, valamint csatlósai elleni szívós harcokkal volt tele. Győzelmét Gottwald elvtárs vezetése alatt érte el, aki 22 éve ál! a Párt. élén. A bratislavai kerület dolgozói em­lékeznek a nagy harcokra, amelyeket Pártunk vezetése alatt fcíytattak, emlékeznek a nagy földmunkás sztrájkokra, a bur­zsoá kormány kosuti véres gaz tettére, a szlovákiai pro­letáriátus dicsőséges vörös bástyájára, a nagyszombati Co­burgra, visszaemlékeznek az építőmunkások sztrájkja'ra, a bratislavai proletáriátus hűségére és szilárdságára, visszaem­lékeznek a Tiso-rendszer, a hitleri ügynökök elleni harcunkra, a Szlovák Nemzeti Felkelés mozgalmas napjaira. Emlékeznek a felszabadulásért folytatott harcokra, a dicsőséges 1948-as feb­ruárra. Hiszem, hogy a kerületi konferencia a bratislavai kerü­leti kommunistákat felvértezi, hogy szívósan és hősiesen küzdjenek a mindennapi apró munkában, akadályokra és nehéz­ségekre nem telíntve, hogy így teljesítsék és elvégezzék azo­kat a feladatokat, amelyeket a Párt kijelölt. Megacéiozódva, szoros egységbe tömörülve, egységben megerősödve, a Párt harcos sze'lemével felvértezve a bratislavai kerületben is foly­tatni fogjuk győzelmes harcunkat a békéért és a szocial zmu­sért. Igen, Elvtársak és Elvtársnők, a bratislavai kerületben is a Párt hatalmas erejűvé nőtt, és a dolgozó nép élén szervezi a szocializmus leiépítését, szervezi az ország gazdasági és kul­turális fejlődését. A kommunisták régi, megacélozott kádereihez csatlakoztak a fiatol harcosok, e kerület dolgozó népe legjobb fiainak és lányainak tízezrei. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata lehetővé teszi, hogy dicsőséges Pártunk soraiba felvehessük a legjobb munkásokat, szövetkezeteseket, CsISz-tagokat, érteimiségieket. A Párt élő organizmus és szüksége van új fiatal vérre. Fordítsatok tehát az új tagság felvételére nagy gondot, hogy Pártunkba olyan emberek jöjjenek, akik méltóak Pártunk dicsőséges történői­mének folytatására. Olyan harcosokat fogadjatok Pártunkba, akik készek minden erejükkel a szocializmus és a kommunizmus nagy ügyét szolgálni. Marx, Engels, Lenin, Sztálin győzelmes zászhja alatt, Pártunk bölcs kormányosának. Gottwrll elvtársnak vezetése alatt előre tehát a békéért, a hazaért és a szocializmusért.

Next

/
Thumbnails
Contents