Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-28 / 150. szám, csütörtök

1951 június 28 OJ sin Csütörtökön lesz ítélet Gröszés banditáinak bűnügyében A Magyar Népköztársaság fővárosában, Budapesten péntek óta folyik a per Grösz József és bandája ellen. A szomszédos népi demokratikus országok népei nagy figyelemmel kísérik a gyalázatos árulók és gyilko­sok perének lefolyását. E per során világosan bontakozik ki, hogy a nép ellenségei mily gálád és alávaló módon törtek arra, hogy megfosz­szák a magyar dolgozó népet mindazoktól a vívmányoktól, amelyeket 1945-től fogva, arhlkor a dicsőséges Szovjetunió hadserege széttörte a fasiszta igát és meghozta a felszabadulást, a magyar dolgozó tömegek elértek. A magyar dolgozó nép azonban, mint e per is bizonyítja, ébe­ren őrt áll, védi országa szabadságát, függetlenségét és megakadályoz minden olyan tettet, amely az országi érdekeivel ellenkezik, minden olyan gálád bűncselekményt csírájában eltipor, amely a dolgozó nép szabad­ságát és vívmányait akarná megdönteni. A Szabad Nép június 26-i számában az összeesküvők tárgyalásával foglalkozva, ezeket írja: Mint egy kísértetjárás színhelye, olyan a tárgyalóterem. A tanúk vo­nulnak fel: egyetlen kivételtől elte­kintve a mult kísértetei. Horthysta képviselő, volt gyártulajdonos, akit még Bethlen István juttatott a par­lamentbe, ostenburgista tiszt, aki most is úgy beszél, mintha csendőr­jelentést tenne, ügyvédjelölt, aki „a spájzban 27 puskát és 24 revolvert tartott lebetonozva", uradalmi inté­ző, aki cselédgyerekeket nyársalta­tott fel, bérgyilkos, aki 50 pengőért és egy kancsó borért szovjetkatona­kat ölt le. És papok,.papok hosszú Josephus, a „homo regius", a kulák­gyerekből lett 50.000 holdas egyház­tő, aki a magyar dolgozó nép nyakára az átkos emlékű Habsburg-fattyat akarta rászabadítani* Grösz József arra spekulált, hogv Koreát csináljon Magyarországból, ahol amerikai geng­szterek és Titó-banditák az általa lé­tesített belső terrorcsapatokkal kar­öltve gyilkolhatják majd a dolgozó magyar nép lejobbjainak ezreit és tízezreit. sorban. Gyilkos papok, akik a „krisz­tusi szeretet nevében" azt prédikál­ták, hogy gyűlölni kell a kommunis­tákat. Farizeus papok, akiknél egy mise egy dollár volt, akik a breviá­riumukba, mindennapos imaköny­vükbe, a szentkép mögé két 50 dol­lárost ragasztottak be, akik most cinikus mosollyal ismerik el, hogy egy egyszerű napfogyatkozást •— csodának hitettek el és ezen a „cso­dán" 30.000 forintot kerestek. Ki­sértetek. de veszedelmes kísértetek. A kezükben bicska volt, a suhogó reverendák revolvereket, a simára borotvált arcok, a jólfésült koponyák gyilkse gondolatokat rejtegettek. Annyira bíztak abban, hogy — Payr Hugó szavaival — „a harmadik világháború kitörése napok, vagy hetek kérdése", hogy amerikai és jugoszláv csapatok tiporják le a ha­za földjét, hogy jóelöre fel is osztot­ták maguk között a zsíros álláso­kat. Ugy osztozkodtak Magyarorszá­gon, mint egy nagy hitbizományon. Még válogattak is. Halács Ágoston minden további nélkül elfogadta a földmüvelésügyi miniszter bársony. székét, de már Takács fogorvos úr­nak „nem feküdt" a főpolgármeste­ri állás, megegyezett hát társaival, hogy inkább polgármester lesz. Sza­bó Gyula sem vállalta azt, hogy pol­gármester legyen, megmaradt He­ves megye alispáni székénél, abban már volt gyakorlata: a német meg­szállás alatt is ezt a tisztet töltötte be. Az persze eszükbe se jutott — annál „okosabbak" voltak —, hogy a régi állásokba, a busásan jövedel­mező hivatalokba hazaárulás nélkül visszajuthatnak. Payr, ez a ravasz, mindenre elszánt gyáros-politikus vi­lágosan megfogalmazta: „A népi de­mokráciát csak külső erőhatalmi té­nyező beavatkozásával lehet meg­dönteni". A magyar nép igenli, he­lyesli azt, ami ma Magyarországon történik. A magyar nép ellenségei csak a világ népeinek legdühödtebb ellenségeire, a trumanokra, a titok­ra támaszkodva ülhetnének ismét a nép nyakára. Megindult hát a talp­nyaló versengés az amerikaiak ke­gyeiért. Friedrich István, a minisz­terelnökjelölt, 1919. böllérbicskása jóelőre megfogalmazta a Grösz ke­zébe teendő eskü szövegét. Ezzel akarta magának biztosítani az „anyaszentegyház" bizalmát. De ezt nem érezte elégnék. Payrnak egyre arról beszélt: reméli, hogy az ame­rikaiak bizalmát is megnyerheti, hogy a megszálló hatalmak katonai parancsnoka öt bízza meg újra — akárcsak 19 után — a kormányala­kítással. Grösz bizalma és az ameri­kaiakj|bizalma: ennyi kellett Fried­richneE az üdvösséghez, vagy egy­szerűbben: a miniszterelnökséghez. A magyar nép bizalma? Ilyen apró­sággal igazán nem törődhetett. Amíg a nép jj életet épített ma­gának, ez a vakondhad a föld alatt rombolt, pusztított. Amíg a pálcs­szentkuti parasztok — Tóth Illés, a kulák-korcsmáros is beismeri — „örömmel fogadták a szovjet kato. nákat", addig Vezér-Vizer azzal kér. kedett ebéd közben pálos-rendtár.sai­nak, hogy „sok szovjet katonát el­nyelt a pálosszentkuti homok". 19t0. augusztus 20-án az egész ország az alkotmányt ünnepelte — ezen a na. pon Grösz József „ténylegesen átvet­te" az összeesküvés vezetését. A dol­gozó nép hidakat épített — Balázsi Sándor terroristái hídalkatré,ízeket szállító vonatot siklattak ki. Május elsején milliók és milliók tüntettek a béke mellett — Papp Ervin gár­distái háborúra uszító röpcédulákat osztogattak. Egy verseskötetet ter­jesztettek, az volt a címe: ,,Szemben az árral". És az volt az értelme: szemben a néppel. A tanácselnöki asztallal szemközt­álló mikrofon előtt a hosszú három nap alatt egyetlen becsületes hang halatszot mindössze. Szabó Mihályé lyé, annak a szerencsétlen paraszt, gyereknek az apjáé, akit a ciszterci, ta papok vasvillája felnyársalt a Re­tyege-tóban. Mint az élő vád, úgy állott szemben Szabó Mihály gyereke gyilkosaival. Egy évben született En­drédy-Hadarics Vendellel, majd egy évtizeddel fiatalabb Grősz érseknél — de a félévszázados szolgaságban úgy elnyűtt, úgy tönkrement, hogy a ve­le egykorú apátúr apjának is beille. ne. Döbbent csendben sorolia el: ho_ gyan „bökte meg a vella a kisfiát' 1, hogyan „dobott ki gúnyosan Hagyó­Kovács 30 pengőt az asztalra, hogy takarítsa el a gyereket", hogyan utasították a csendőröket, hogy csak úgy „öregibül-nagyjából vegyék fel az ügyet". Megölték a fiát s egy szót sem szólhatott az igazáért, hi­szen „üres volt a zsebe". Hagyó-Ko­vác$, a ciszterci pap pedig azt mond. ta: „Ezen a földön én vagyok az is ten Mert ha én nem adok kenyeret, az isten sem ád". Ma Szabó Mihály egykori arató­embernek 11 hold földje van. Mióta felszabadult az ország, szabadon, megelégedetten, ember módjára él. „Ezért akarták maguk vissza a régi világot" — fordult a tanácselnök Grösz felé. És az érseki gonosztevő félig felemelkedve, hidegen bólintott rá: „Igen, ezért". Ezért söpri el őket útjából a mi új, szabad világunk. Fratierk Jetiit Curie levele a Béke Bizottság fogadását elutasító Warren Austinhoz Frederic Jolliot Curie. a Béke Hívei világtanácsának elnöke. Warren Austinnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete biztonsági tanácsának ame­rikai tagjához levelet intézett, amelyben válaszol Warren Austin 1951 május 25-1 megnyilatkozására. Warren Austin elutosította a Béke Hívei Világtanácsa által kijelölt küldöttség- fogadását. Erre az elutasító levélre válaszolt most Fredeiic Jolliot Curie, a Béke Hívei^Világtanácsának el­nöke. Frederic Jolliot Curie levelében többek között ezeket írja: A Béke Hívei Világbizottságának fogadtatá­sát azért kértük, hogy legalább a re menyét megtarthassuk annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete visszatér alapelveinek útiára. Mély meggyőződésem, hogy nagyon hasz­nos dolog, ha valamennyi nemzet bé­keakíwatának kifejezése, még azoké is, akik nem tagiai az Egyesült Nemzetek Szervezetének tolmácsolást nyer a Biztonsági Tanácsban, ha ar­gumentumaikat meghallgatják, ja. vaslatalkat áttanulmányozzák. Azt hiszem, mennél inkább fog fo. kozódni a fegyverkezés, annál nehe­zebbé válik a vélemények kicserélése, és pedig annál is inkább, mert a gyű­lölködés és a hisztéria kampánya még csak fokozódna azokban az orszá' gokban. amelyek elutasító magatar tást tanúsítottak azzal a kívánság, gal szemben, hogy hozzanak törvényt, amely .megtiltja minden háborús pro­pagandát. A fejlődésnek ez a folya­mata elkerülhetetlenül háborúhoz ve­zet. Hogy etttől a borzalmas kata sztrófától megmentsük a világot, azért kívánjuk a békepaktuin meg­kötését. Azért, hogy az öt nagyhata­lom. amelynek egyhansúsági elvére alapították az Egyesült Nem. Char­táját, ma már nem tárgyalhat többé az ENSz-ben éspedig annál az indok nál fogva, mert az ENSz alapokmá­nyát megsértették, a Kínai Népköz­társaságot nem engedték bejutni. Ép­pen ezért felszólítjuk a nemzeteket, hogy kormányaiktól követeljék a tár gyalások megindítására vonatkozó lépések megtételét, amelvnek célja pedig a békepaktum megkötése vol­na. Ön, Warren Austin űr. diplomata, még hozzá egy nagy országot képvi. sel, nagy nemzetet, amely, mint a többi népek is. a békét kívánják. Az Ön hivatása nagy felelősséggel jár tehát. Mi ugyancsak tudatában vagyunk a ránkháruló felelősségnek és minden egyes ember az egész földkerekségen, aki a stockholmi felhívás ütián meg­győződött arról, hogy saját maga is felemelheti hangját, saját maga is hathatósan felszólalhat e nemzetkö­zi drámai vitában, tudja azt, hogy ebben a kérdésben felelősség terheli őt is. Éppen ezért lehetőleg a legszéle­sebb nyilvánosság előtt akarjuk tol­mácsolni ezen embereknek gondola­tait, az egészséges ész nyelvén kí­vánunk beszélni, amelyen azok az emberek beszélnek, akiknek alkal­muk nyilt arra. hogy kifejezésre jut­tassák véleményüket, bármilyen is a meggyőződésük, bármelv felekezet, hez vagy fajhoz is tartozzanak. A Bé­ke Hívei Világbizottsáffának kapui a világ minden jóakaratú embere előtt nyitva állnak és nyitva állnak min­den becsületes gondolat számára. Azt hiszem, az itt közölt indokok alapján elismeri, hogy súlyos lépés Ilyen komoly okok fennforgása mel­lett elutasítani fogadtatásunkat. Is. mételten arra kérjük tehát Ön, és valamennyi külföldi kollégáját, fo­gadják a Béke Hívei ViláJtt anácsának küldöttségét, amit a jelenlegi súlyos nemzetközi helyzet teljes mértékben igazol, — fejeződik' be Frederic Jol liot Curie, a Béke Hívei Világtanácsa elnökének levele Warran Austinhoz. Gromiko elvtárs elhagyta Párizst Hétfőn A. Gromiko, a Szovjetunió kiilügymlniszterhelyettese, aki Párizs­ban a külügyminiszterhelyettesek tanácskozásán a Szovjetunió delegációját képviselte, elhagyta a francia fővárost. Uruguayban sikeresen folyik a békealáúási akció A Béke Hívei Világtanácsának fel­hívására Uruguayban is folyik a békealáírási akció és amint Montevl­deoból érkező jelentések igazolják, a lakosság országszerte nagyszámban csatlakozik a Békepaktumot követelő felhíváshoz. Az utolsó két nap során az uruguayi hékebizottság több mint ötezer új aláírást szerzett. Búcsúztatására a párizsi repülőté­ren me elent a Szovjetunió francia­országi nagykövete, valamint a pári­zsi szovjet nagykövetség tagjai. A szovjet delegációtól a repülőtéren a francia kormány nevében Seydoux, a francia külügyminisztérium európai osztályának főnöke vett búcsút. A szovjetdelegáció június 25-én Berlinbe érkezett, ahol a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesét Georg Dertinger, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, vala­mint A. Ackermann, a Német De­mokratikus Köztársaság külügymi­nisztériumának államtitkára fogadta­A szovjet vendégek üdvözlésére a re­pülőtéren megjelent I. F. Semiscsanov, a szovjet ellenőrző bizottság elnök­helyettese, valamint G. M. Puskin nagykövet, a Szovjetunió németorszá­gi missziójának vezetője­A Japán ipar az amerikai agresszió szolgálatában A japán külügyminisztérium gazda sígi osztályának egyik jelentéséből kitűnik, hogy Josida kormánya teljes en az amerikai imperialisták koreai agressziójába való bekapcsolódás mell ett foglalt állást. A Josida-kormány határozata értelmében az amerikai ká tonai inváziót stratégiai és ember­anyaggal fogják támogatni. A japán ipar további katonai természetű meg­rendeléseket fogadott el, a japán gyá rak az amerikaiak tankjait, repülőgé­peit és egyéb megrongált hadieszkö­zeit fogják megjavítani. Japán már a támadás megindulása óta hathatósan támogatta az ameri­kaiak agres6zióját_Koreában. A japán tőkések üzemei mindent elkövettek, hogy az amerikai megrendeléseknek, amelyek kizárólag háborús természe­tűek, minden tekintetben eleget tegye­nek. A Kijodo ügynökség jelentés© sze­rint az amerikai katonai megbízottak 400 millió dollár erejéig kötöttek szer­ződéseket hadianyag leszállítására. Ez az összeg Japán 1950-es kivitelének 49.3%-át teszi ki. Áprilisban az ame­rikai hadsereg a japán tengeri hajók 36.3%-át foglalta le és a vasúti park­nak 40%-át, hogy azokat katonai cé­lokra felhasználja. A jelentések sze­rint eddig- közel 200.000 japán áll az amerikai agresszorok katonai szolgá­latában. Egyre erőteljesebben hangzik Amerika népének békét követelő és a háborús uszítókat elítélő szava A délcsikágói U. S. Steel Co és a Republic Steel-üzemek dolgozói a leg­utóbbi napokban békeszavazáson vet­tek részt, amelyet az amerikai béke­mozgalom valósított meg. A dolgozók százainak kérdőívei adtak át, amelye­ken kérdések szerepeltek és amelyekre az alábbiak szerint válaszoltak: Amellett van-e, hogy Koreában a háborút azonnal beszüntessék és hogy csapategységeinket visszavonják az USA területére? E kérdésre a megkérdezettek 92%-a igennel, 3.9%-a nemmel és 2.9%-a nem tudom-ma! felelt. Amellett van-e, hogy az öt nagy­hatalom képviselői összeüljenek, hogy Az olasz kormínif újabb fasiszta intézkedésekkel akar támadást indítani a dolgozók legelemibb jogai ellen Az olasz minisztertanács legutolsó ülésén elhatározta, hogy a legdur­vább eszközökkel megakadályozza az állami alkalmazottaknak azt az elha­tározását, hogy béreik emelését sztrájk útján fogják kiharcolni. A minisz­tertanács úgy döntött, hogy megsz'ak 1* minden tárgyalást az állami alkal­mazottak bizalmijaival és ugyancsak elhatározta, hogy szankciókat fog azok ellen alkalmazni, akik resztvettek a legutolsó sztrájkban. Az olasz minisztertanács legutolsó ülésén a fasiszta reakciós olasz kormány tagjai határozatot hoztak, hogy pár napon belül a parlamenthez előterjesztik an­nak a demokráciaellenes törvénynek végleges szövegét, amely megtiltja az állami alkalmazottaknak, hogy sztrájkban résztvegyenek. E törvény egyik szakasza leszögezi, hogy a jövőben az állami alkalmazottak mindennemű bérkövetelését, különleges parlamenti bizottságra bízza. Ugyanakkor az állami alkalmazottaknak megtiltja, hogy szakszervezeti akciókban részt­vegyenek. Az olasz minisztertanács felháborító határozatával foglalkozik az Unita egyik legutolsó száma, cikke során megszólaltatta di Vittorio elvtársat, az olasz szakszervezeti szövetség fő­titkárát is. Di Vittorio elvtárs hang­súlyozta, hogy a kormány döntése, amellyel meg akarja tiltani az állami alkalmazottak sztrájkjogát, csak fo­kozza a dolgozók és minden demokra­tikus érzelmű polgár felháborodását az olasz kormány ellen. Meggyőződé­sem, — folytatta az Unitának adott nyilatkozatában di Vittorio. hogy Olaszország minden becsületes demo­kratája szorosan felzárkózik a mun­kásosztály mellé, hogy a legenergiku­sabh harcot indítsa sztrájkjogának vé­delméért. Di Vittorio egyebek között kijelentette, hogy június 25-én a szakszervezeti k^ajyselők ülést tar­tottak, amelyen foglalkoztak a jelen­legi helyzettel és a közös nyilatkoza­tukban a legélesebben tiltakoznak az olasz kormány népellenes újabb tény­kedései ellen- A szakszervezeti szerve­zetek közös kiáltványukban hangsú­lyozzák, hogy minden szükséges in­tézkedést megtesznek e munkáselle­nes törvény meghozatalának megaka­dályozására, amely sérti az alkot­mányt. i elhárítsák azt a veszedelmet, amely a világbékét fenyegeti? E kérdésre a válasz 84.4%-ban igen volt, 3.3%-ban nemleges volt a válasz és a megkérdezettek 10.1 %-a nem adott határozott választ. Amellett száll-e síkra, hogy a bérek befagyasztását megszüntessék és hogy az árak csökkentését elrendeljék? Erre a kérdésre a megkérdezettek 84%-a adott igenlő, 5%-a nemleges választ és 10.6%-a a megkérdezettek­nek „nem tudom"-mal felelt. Detroitban a város különböző poli­tikai, vallási és társadalmi beállított­ságú lakosainak kiküldöttei tartottak békegyűlést és ezen ismét kifejezésre juttatták megbízottaiknak azt az el­határozását, hogy továbbra is a Béke Hívei világmozgalmának célkitűzé­seiért akarnak harcolni. A delegátusok között voltak munkások, földművesek, kereskedők, négerek és fehérek, ame­rikai bennszülöttek és bevándoroltak éspedig nemcsak detroiti lakosok, ha­nem elküldték delegátusaikat Flint, Ann Arbor, Gren Rapic, St. Joseph, Port Hutton, Ypsilanti. Almonac, Ply­mouth, Aplegat kiküldöttei is. A kon­ferencia a békeharc további megerő­sítése érdekében tervet dolgozott ki, amely a következőket tartalmazza: 1. Fokozni kívánjuk kampányunkat Moody és Fergusson szenátoroknál petíciók, levelek és látogatások formá­jában, hogy támogassák Edwin John­son szenátor szenátusi határozati ja­vaslatát, amelyben a koreai háború be­szüntetését követeli. 2. Fokozni kívánjuk békegyűléseink számát és azon leszünk, hogy a csiká­gói békekongresszusra a legnagyobb számú kiküldöttet küldjük el. 3. Június 23. ,és 24-én az egyházak templomokban '•a békéért fognak imádkozni. 4. Június 25-én a koreai harcokban mindkét oldalon elesettek emlékére beszüntetjük a munkát, 5. Kapcsolatot fogunk keresni az ENSz és az amerikai kormány vezető tagjaival, felszólítjuk őket, hogy írják alá az öt nagyhatalom k"zötti béke­egyezmény megkötését követelő fel­hívást és foglal ianak állást Nyugat­Németország felfegyverzése ellen. \ \

Next

/
Thumbnails
Contents