Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-28 / 150. szám, csütörtök

A termelőszövetkezetek szervezeti es gazdasági megerősítésének reiiadaiai Magyarországon UJ SZO 1951 június 28 Irta; HEGEDŰS ANDRÄS a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. Az alábbi cikket kivonato­san a „Tartós békéért, népi demokráciáért" cimü lupból vettük át és azzal közöljük, hogy a cikkben foglaltak a mi EFríz-einknek is segítségere lehetnek és útmutatásként szolgálhatnak. Ugyanazt a fel­adatot, amit az MDP II. kon­gresszusán Rákosi Mátyás elv­társ tűzött ld, hogy a termelő' szövetkezeteket politikailag és gazdaságilag meg kell szilár. ditani, — ugyanazokat tűzte elénk — Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottságá­nak februári ülésén elfogadott hat pontjában, melynek 4. pontja így szól: „Meg kell szilárdítani a meglévő EFSz-eket és ezeket magasabb típusba kell átvezet­ni. A magasabb típusú EFSz­ekben meg kell teremteni a közös szövetkezeti állattenyész. tést és megnövelni a meglévő EFSz.ek tagságát. Fokozato­san új szövetkezeteket kell alapítani azokban a községek­ben, ahol még nincs, emellett szigorúan az önkéntesség és a szemléltető meggyőzés elvé­nek szemmel tartásával". Magyarországon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nagyobb szám­ban, nem egészen három esztendő­vel ezelőtt, 1948 őszén kezdtek megalakulni; azóta e mozgalom alap. jában véve egészségesen fejlődik és a termelőszövetkezeteinkben a teljes önkéntesség alapján több és több dolgozó paraszt lép be. A tavaszi munkák megkezdéséig termelőszö­vetkezeteink száma meghaladta a 4200-at, szántóterületük pedig elér­te az 1,270.000 kat. holdat, ami az ország szántóterületének több mint 13 százaléka; ezideig termelöszövet­kezteinkhez már közel 200 ezer dol­gozó paraszti család tartozik. Az elmúlt évek gyakorlati tapasz­tala országunkban is kétségbevon, hatatlanul bebizonyította a jól mű­ködő társas gazdaságok jelentőségét a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésében. Termelőszövetkezeti mozgalmunk ott fejlődött a legnagyobb mérték­ben, ahol már 1948-ban nagy szám­ban alakultak termelőszövetkezeti csoportok, amelyek időközben meg­erősödtek és már a mult évben jó terméseredményeket értek el. Ilyen területeken — főként gabonatermelő vidékeinken — a nagy mezőgazda sági városokban is, mint amilyen a 27.000 lakosú Mezőtúr, a 26.000 la­kosú Karcag, a 13.000 lakosú Tür­kévé, a dolgozó parasztok túlnyomó többsége, kevés kivétellel még a ta­vaszi munkák előtt belépett a ter­melőszövetkezetekbe. Országunkban a termelőszövetke­zetek megszilárdítása jelenleg külö nősen azért nagyfontosságú feladat, mert meglévő termelőszövetkezeteink több mint felének, 4200_ból 2500-nak az idei év az első gazdasági éve, most aratnak először közösen. Az összes termelőszövetkezeti családoknak pe­dig mintegy a fele, több mint 100.000 család még négy-öt hónappal ez­előtt is egyénileg gazdálkodó dolgo zó paraszt volt. Szívós és széleskörű politikai és gazdasági munkára van szükség ahhoz, hogy gyorsan meg­nőtt termelőszövetkezeteink már ebben az évben jé eredményeket érjenek el, az alapszabályt*; szerint dolgozzanak és így minden tekintetben nagy von­zóerőt tudjanak gyakorolni az egyé. nileg gaadálkodó dolgozó parasztok­ra. A termelőszövetkezetek megszilár­dulása hazánkban nagy jelentőség­gel bír mind a 1 mezőgazdaság továb. bi átalakítása, mind a mezőgazda ság terméshozadékának gyors eme­lése szempontjából. ötéves tervünk nemcsak azt a célt tűzi Pártunk és dolgozó népünk elé, hogy az ötéves terv végéig jelenté, kanyen előbbre vigyük a mezőgazda­ságban a szocializmus ügyét, hanem azt is, hogy 1954-re mezőgazdasá­gunk termelését 1949-hez viszonyít va mintegy 50 százalékkal emeljük. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének ideje alatt csak úgy lehet ilyen gyors ütembein növelni a mező. gazdasági termelés színvonalát, ha áUami és pártszerveink egy pillanat­ra sem feledkeznek meg a termelő­szövetkezetek megszilárdításáról, mert csak így biztosítható, hogy az újonnan alakult termelőszövetkezetek máir első gazdasági évykkgjj jg jsjgjk­tősen növeljék növénytermelésük színvonalát és hogy gyors ütemben fejlesszék mind közös, mind háztáji állatállományukat. A termelőszövetkezetek megerősí tése a mezőgazdasági termelés fej­lesztése szempontjából azért is nagy fontossággal bír, mert a termeiő.zöveike '.eíek jó munká a az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa. rasztok termelésére is serkentően hat. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok többsége igyekszik meg­tanulni a termelőszövetkezetektől az ott alkalmazott jó eredményeket — és közben rájön arra is, hogy a fejlett módszereket, a modem nagy gépeket csak a nagyüzemi gazdasá­gokban lehet megfelelően alkalmaz­ni. Termelőszövetkezeteink megszilár­dítása és továbbfejlesztése egyre élesedő osztályharc közepette megy végbe. A kulákság mindent elkövet, hogy akadályozza a termelőszövet­kezetek megerősítését és fejlesztését. Amig a termelőszövetkezetek gyöngék, a kulákság főként kívülről igyekszik kompromittálni a termelő, szövetkezeti mozgalmat, arra törek­szik, hogy szembeállítsa az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztokat a termelőszövetkezetek tagságával, amellett gyakori eset az is, hogy ku­lákok megtámadják a termelőszövet­kezetek vezetőit, falusi pártfunkció náriusaínkat, vagy, hogy a termelő­szövetkezetek gazdaságában kísérlik meg a kártevést. Ott ahol az egyé nileg gazdálkodó parasztok nagy több sége már belépett a termelőszövet­kezetekbe, ott a kulákság egy része köpenyeget változtat, ügy igyekszik magát feltüntetni, mintha a termelőszövetkezeti moz­galom híve lenne. A kulákoknak az elmúlt télen is sok községben sike­rült megtéveszteniük a termelőszö­vetkezetek tagságát és befurakod­niuk közéjük. Az ilyen szövetkeze­tekben nem következett be megszi. lárdulás; lemaradtak a munkában, lábrakapott az egyenlősdi, stb. és csak akkor indult meg az egészséges fejlődés, amikor / pártszervezeteink leieplezték a termelőszövetkezeti tag­ság előtt a kulákok aknamunkáját, kizárták őket a termelőszövetkeze­tekből és így megakadályozták, hogy a kulákok belülről tovább folytat­hassák bomlasztó munkájukat a ter­melőszövetkezetek ellen. Pártunk a népi demkoratikus ál lam politikájának — beleértve a gaz­dasági politikát is — megdönthetet­len alapja a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak munkásosz­tály.vezette szövetsége. Ezért Pár­tunkat a szövetkezeti mozgalom meg­erősítésére és fejlesztésére irányuló politikájában a dolgozók e két osz­tálya közötti szövetség további meg­erősítésének nagy elve vezérli. Ezzel magyarázható az a széleskörű gon. doskodás, amely Pártunk és a mun­kásosztály részéről megnyilvánul ab­ban, hogy megkönnyíti a szegény, és középparasztok százezreinek az ő sa­ját érdekükben álló átmenetet az el­maradt kis egyéni gazdálkodásról az élenjáró szövetkezeti nagygazdaság útjára. Egyre fokozódik az ipari munkás­ság közvetlen segítsége is a terme, lőszövetkezetek felé. Kifejlődőben van az ipari munkások pakonths-mozgataM Közei négyszáz patronázs-csoport működik már azzal a feladattal, hogy segítsék megszilárdítani a meg. alakult termelőszövetkezeteket. E­mellett Pártunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének elősegí­tésére már eddig is sokszáz ipari munkást küldött falusi munkára; já­rási pártbizottságokba, járási és fa­lusi tanácsokba, gépállomásokra ál­lami gazdaságokba. Termelőszövetkezeteink megszilár­dításához, amezögazdaság szocia­lista átszervezésének minden kérdé. sében, föltoecsülhetetlen értékű, önzet­len segítséget nyújt a Szovjetúnió. A termelőszövetkezeteket irányító párt­és állami szerveink funkcionáriusai és termelőszövetkezeteink vezetői a Szovjetúnió szocialista mezőgazda­ságának tanulmányozása segítségé­vel sokkal könnyebben tudják le­győzni a kezdeti nehézségeket. Tudó. saink és szákembereink is egyre fo­kozódó lelkesedéssel ismerkednek meg .-» ^ígŠIÄ 0 ssfi^al^a mesögfj&ir Az Üj Szó cikke nyomán Pódatejed saját munkaerejével fejezi be a cukorrépa utolsó kapálását A pódatejedi III. típusú EFSz 20 hektár cukorrépa földjét teljesen el­lepte a gyom. A szövetkezet tagiai vakarják a fejüket, hogy mit is csi­náljanak ezzel a rengeteg cukorrépá­val, mikor munkaerő nincs- Már két kapálásért fizették ki a jutalmat, de a répa olyan, mintha nem is lett volna benne rrég kapa. A cukorrépa ápo­lás' munkáiban való elmaradás okát már a vetésnél kell keresni. Ugyan­is a cukorrépa sortávolságát túlságo­san sűrűre vették, úgy hogy mikor a cukorrépa kikelt, a sűrű sortávolság miatt nem lehetett géppel megsara­bolni. Persze, hogy ez aztán nagy hátramaradást okozott a munkákban. A másik hiba abból eredt, hogy a munkaegységekért járó jutalmat a csoportvezető Kulacs János a lépa­egyelésnél és az első kapálásnál nagyon bőkezűen osztoga'ta Nem törődött azzal, hogy ki mit csi­nál, hogyan végzi el a munkát- Na­pokig nem is látta senki kint a földe­ken. Igv aztán mivel fiatal lányok és gyerekek is voltak a dolgozók közt és felügyelet nélkül maradtak, ezek egy kicsit megpiszkálták a földet, nem töiődve azzal, hogy a gyomot elpusz­tísztották-e vagy sem. A munkaegy­ségeket pedig írták bőkezűen, akár megdolgoztak értük, akár nem. Voltak olyan gyerekek is, akik 10—11 napra 2.300—2.500 koronát is kaptak, tehát jóval több pénzt fizettek ki, mint amennyi tervezve volt, úgy hogy a két első kapálásra már a harmadik kapálásért járó jutalmat is kifizették. A szövetkezet most a legnagyobb baj­ban van. Hogyan érjék el, hogy rá ne fizessenek? A hibák keletkezéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a szövetkezetnek nincsen rendes köny­velője. Hetenként egyszer vagy két­szer ha kijön Dunaszerdahelyről a VDP-től valaki segíteni a könyvelés­ben- így aztán egyik is csinálja, a másik is és a végén mégse csinálnak semmit. Ha pedig hiba csúszik be, senki sem vállalja a felelősséget, egyik a másikra tolja. Ennek az álla­potnak a szövetkezetben a legrövidebb időn belül meg kell szűnnie. A póda­tejedi szövetkezetnek egy jó könyve­lőről kell gondoskodni, aki állandóan ugyanazt a munkát végzi. A szövetkezet vezetősége és a helyi Nemzeti Bizottság elnöke az Üj Szónak a cukorrépa ápolási mun­káiról szóló cikkéből kiindulva, az összes helyi szervezeteket mozgósítot­ta. hogy legyenek segítségükre a szükséges munkaerők megszerzésé­ben. Az Üj Szó nagyon helyesen álla­pította meg, — mondja Nagy Kálmán a helyi Nemzeti Bizottság elnöke, — hogy 'a cukorrépakapá'.ást a legsür­gősebben be kell fejezni. Iparkodnunk kel! a n unkálatokat elvégezni, mert pár nap múlva meg kell kezdeni az aratást. Az Üj Szó-ban megjelent cikk után azt a gondolatot, hogy a VDP-nek, vagyis a fölöttünk véd­nökséget vállaló üzem munkásait híviuk segítségünkre, elvetettük. Meg­próbáltak a faluban előteremteni a szükséges munkaerőt Ez sikerült is,és vasárnap több mint 200 ember dolgozott a cukorrépa föl­deken. A helyi Nemzeti Bizottság .elnöke azt is mondta, hogy a cikkben az is benne volt, hogy a magyarlakta terü­leteken a CSEMADOK-csoportok je­lentős segítséget nyújthatnak, de ne csak 1—2 napos b-igádmunkával, ha­nem meggyőző munkával is segítse­nek a szövetkezeteknek. Hát sajnos, ez náluk nincse meg. Pódate jeden a CSEMADOK, vagy CsISz még mun­kával sem nvúit segítséget, nem hogy meggyőző munkát végezne. Az egész községben jó ha két CsISz-, vagy CSEMADOK-tagot lehet találni. A kulák még mindig szolgát és szolgálót tart Ott dolgozik a répaföldeken Gódány Arpád is szolgájával és szolgálójával együtt- Gódány Tibor is elküldte szol­gáját, de ő sajátmaga nem vett részt a munkában. Egy kicsit furcsán hang­zik a szolga és szolgáló szó, ez még a letűnt kapitalistaviiágra emlékezteti vissza az embert, de Pódate jeden ez még így van. Sajnos, hogy a község vezetői nem akarnak tudomást venni róla. Gódány Arpád 40 hektáros kulák, a birtokának felét átadta a szövetke­zetnek, a másik felét pedig a két cse­lédjével dolgoztatja meg. Gódány Ti­bor szintén követte Gódánv Arpád példáját, de ő már szerényebb, ő csak egy szolgát tart- Megkérdezem Gó­dány Árpádot, hogy nem tudja-e, hogy nem szabad szolgát tartani? Gódány Arpád a következőket mondja: — Tu­dom b ;z' én, de hát magam nem tu­dom megdolgozni a földeket, csalá­dom meg nincs, aki dolgozhatna. Ez pedig teljes hazugság, mert igenis van Gódány Árpádnak egy lánya, Gódány Blanka, csakhogy ám a kulák­csemete nem mehet a napra, mert félti, hogy a csemete kiszárad az erős napsütésen, gyenge arcocskáját el­égeti a nap. A gyenge kulákcsemetét be kellett ültetni a dunaszerdahelyi VDP-be, a jó hűvös irodába, hogy meg ne süsse a nap. Kint a földjükön pedig gürcöljön, dolgozzon a szeren­csétlen Harcsai lány, akinek csak annyit fizetnek, amit meg bír enni. Nem tudom, ha a VDP meg a FRSz nem volna, hol tudnának a munka­kei ülő kulákcsemeték elhelyezkedni? A szövetkezet gabonavetései szé­pen kezdenek érni. A szövetkezet tnktoristáí éjjel-nappal dolgoznak két traktor megjavításán, hogy az aratási munkálatokat zavartalanul végezhessék el. A szövekezet dolgo­zóinak minden reményük a szép tábla­vetésekben van. Lesik a pillanatot, mikor kezdhetik meg az aratást. Nem szabad az aratá's megkezdésével egy napot sem késni, de nézzük csak minden egyes tag készül-e az aratás­ra? Sajnos nem- Nézzük meg Simon M :klós molnárt. SimíSn Miklós szö­vetkezeti tag, de nem munkaegységre dolgozik, hanem rendes havi fizetést kap, 6000 koronát egv hónapra. Ez pedig helytelen, mert ha szövetkezeti lag, akkor dolgozzon ő is munkaegy­egységre és elvégzett munkája után kapjon jutalmazást. Nem lehet az, hogy a szövetkezet többi tagjai a vég­zett munkájuk arányában, a munka­egységek szerint vannak jutalmazva, Simon pedig kiáll a kapuba és 6090 koronát mégis zsebrevág, ezenkívül az évvégi elszámolásnál még oszta­lékot is követel. És ha Simon Miklós legalább becsületesen végezné a mun­káját, — de hanyag. Itt van az ara­tás ideje, — mondja Nagy Kálmán, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke —i és az aratáshoz szükséges gépek nin­csenek rendben, a cséplőgépet is ja­v'tani kellene, de Simon Miklós in­kább kiáll a kapuba és nem törődik semmivel. Simon Miklós nem úgy nézi a szövetkezetet, mint a többi szö­vetkezeti tagok. Simon Miklós azt gondolja, hogy a szövetkezet fejős tehén és ő csak fejni fogja, do ellenértéket nem ad semmit sem­SZARKA ISTVÁN. Szépe Erzsébet III. osztályos gimnazista 950 méter hosszú répasort egyelt ki két és félóra alatt A bálványi állami birtokon, külö­nösen az idénymunkák idején, na­gyon kevés a -munkaerő. A birtok több mint 250 hektáron termel ka­pásnövényeket, amelyeknek az ápo­lási munkáival, különösen, hogy a hosszas esőzés késleltette a munká­kat, bizony elmaradtunk. így aztán a gazdaság vezetősége minden rendelkezésre álló erőt a növényápolási munkára állított be. Bekapcsolódtak a mukákba az ál­lattenyésztési csoportok dolgozói, a különféle műhelyek munkásai és az összes irodai alkalmazottak, de ez még mind kevésnek bizonyult, úgyhogy a járástól brigádsegítséget kellett kérnünk, amit meg is kap­tunk. Ennek a brígádsegftoégraek ugyan előzményei vannak, änift azért i® írok meg, mert l®Svetésre méltó pél­da lehet a többi állami birtokok szá­mára is. Ugyaanfts egyik napon az üzemi tanAcs épj»en üiéet tartott a növényápolási munkákkal kapcsolat­ban, amikor megjelent a komáromi magyar gimnázium vezetője és kérte a birtok vezetőségét, hogy előleg­képpen adjon 18.000 koronát, hogy a diákok megtekinthessék a prágai kiállítást és ha visszajönnek, akkor ezt az összeget brigádmunkával le­dolgozzák. így is történt. A komá­romi magyar gimnazisták meg is kapták a kért összeget és amikor visszajöttek a prágai útról, egy héten keresztül minden nap százan jöttek brigádmunkára dol­gozni és hozzáfogtak az elmaradt répa egyeléséhez. Már az elsó' nap végzett munkán láttuk, hogy a diákok nemcsak a 18.000 koronát dolgozzák le, hanem annál még sokkal többet ls, olyan jól dolgoz­nak. A diákok közül a legjobb teljesítményt Szépe Erzsébet III. osztályos gimnazista lány érte el, aki két és fél óra alatt »50 méter hosszú répasort kiegyelt és ki­gyomlált és ezt a teljesítményét négy napon keresztül megtartotta. Szépe Erzsébetet a birtok vezetősége ezért a kiváló munkateljesítményéért a »endes jutalmazáson felül még 5 kg cukorral jutalmazta meg. Gál Ferenc, bálványi állami birtok. Az ajnácskői középiskolások a dohánykapálásban segítettek Június közepe után egy napon az ajnácskői középiskola tanulói, bri­gádmunkával segítségére siettünk az almágypusztai állami birtoknak. A tanulók most lelkesedéssel vit­ték a könyv helyett a kapát, hogy munkájukkal megszabadítsák a nagy tábla földeken lévő dohányt a gyom­tól. Az állami birtokok munkásai megmagyarázták és megmutatták a diákoknak, hogyan kell a dohányt kapálni és aztán nekifogtunk a mun­kának. A tanulók egész nap jókedv­vel és örömmel dolgoztak s amikor estefelé hazamentünk, egész úton csak arról beszélgettek, hogy melyikük dolgozott a leg­jobban, meg hogy ki ért el leg­hamarabb a sor végére. A brigádmunkával nemcsak azt értük el, hogy hasznos segítséget nyujtottunk az almágypusztai állami birtoknak, hanem a diákok meg is kedvelték a mezőgazdasági munkát és ígérték, hogy ha legközelebb szükség lesz valahol munkáskézre, akkor újra szívesen elmennek dol-' g-ozni. Lóska Lajos. ságával és érdeklődéssel olvassák a szovjet mezőgazdasági tudomány legújabb eredményeiről szőlő cikke­ket és könyveket és egyre meré­szebben alkalmazták azokat magyar viszonyokra. A Szovjetunióban járt magyar parasztküldöttség tagjai és a különböző mezőgazdasági delegá­ciók nemcsak a kólhozmozgalom si keréről győződtek meg, hanem sok tapasztalattal tértek haza, amelye­ket széleskörűen alkalmaznak a ter melőszövetkezetek megszervezésében és a mezőgazdasági termelés min­den ágában. Sok értékes, fontos ta­pasztalatot adtak át a Szovjetunió­ból országunkba látogatott delegá­lj* llf ä lunfc járt kolhozparaeztküldöttség. Országunkban tehát megvan a le­hetősége annak, hogy megtevő tormeftsztivetfceaatefakd megerősítsük és csakhamar virágzó szövetkezeti gazdaságokká fejlesszük s ezzel biz­tos alapját teremtsük meg termelő­szövetkezeteink további 3Bámszerü fejlesztésének, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének. Pártunk megkönnyíti termélöszö­veetkezeti mozgalmunk fejlődését, az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­äfijfäeét a ^wet^ezgtŕ dálkodásra akkor, amikor a lenini, sztálini tanítások alapján a szövet­kezeti gazdálkodás kifejlesztéséhez felhasználja a szövetkezetek éegysze­rübb formáit, a földmüvesszövetke. zeteket és az I. és II. típusú terme, lőszövetkezeteket. Még csak kezdetén vagyunk a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé, nek. Az eddigi eredmények azt bizo­nyítják, hogy dolgozó népünk a le­nini-sztálini úton, a kolhozmozga. lom kibontakozásának útján, Pár tunk és Rákosi elvtárs vezetésével sikerrel fölépíti a mezőgazdaságban is a szocializmust; megteremti a szo­cialista ipar mellett a szocialista ma-

Next

/
Thumbnails
Contents