Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

8 u J sza 1951 június 24 olvan törekvést, amely a nemzeti érdeket fölébe helyezi az osztályérdeknek, a szocializmusnak és a békeharcriak. Ébren fogunk ügyelni soraink tisztaságára és kíméletlenül leleplezzük az osztályellenséget falun és városban. Harc a kulákok ellen Sok szó esik manapság a falvakon a zsirosparasztról és talán sokan azt hihetnék, hogy a kulákok ellen folytatott osztályharchoz a CSEMADOKszervezeteknek semmi közük nincs. Mert hiszen — úgy mond — mi csak kultúregyesület vagyunk, közöttünk a kulákok nem tehetnek nagy kárt. A valóság a fordítottja! Világítsunk csak iá egy-két jellemző esetre: Itt van pl- a martosi helyi csoport, az ógyallai járásban. Gyönyörű szép népviselet dívik a faluban, igen erös helyi csoportra volt itt szükségünk, hogy a magyar népi kultúra ezen gyöngye't minél szélesebb tömegekkel megismertessük olyképpen, hogy ottan egy népi tánc- és énekcsoportot növelnénk naggyá- De a CSEMADOK helyi csoportja gyenge és valahogy csak nem akar szaporodni. Még azok sem veszik át tagsági könyveiket, akik már jóideje, első felbuzdulásukban készséggel töltötték ki a belépési nyilatkozatokat. Valaki azt súgta a fülükbe, hogy majd jönnek a „miéink" és akkor jobb, ha valakinek nincs a zsebében a tagsági igazolvány. Vájjon kik lennének ezek a „méink"? TaJán bizony Hitler, Horthy, vagy Száltasi? Vaj ion ki súgta ezt a fülükbe? Mérget vehettek rá, kultúrtársaim, hogy a talusi reakció, a kulák és szövetségesei! Vegyünk egy másik példát, amely talán még érdekesebb. Legutóbb hírt kaptunk arról, hogy a dunaszerdahelyi járásban. Csallóköznádasdon a helyi csoport vezetősége 45.000.— korona egyesületi j3vedelemmel nem tud elszámolni. A nádasdi dolgozók munkába fogtak és elkezdtek élni. Kultúrestet rendeztek, és a falu közönsége örömmel támogatta őket, úgy, hogy meg is volt a sikerük és a sikerrel együtt a jövedelmük is- Csakhogy a vezetőségbe kulákok kerültek és természetesen a kultúrest pénztáránál is kulák-fattyak ültek, akik csak egy alkalommal nem kevesebb, mint 40 liter bort szoptak ki és nagy garmada szalámit falt be abból a pénzből, amit a falu dolgozói a magyar népi é® szocialista kultúra támogatására adtak össze. És most jön a java, kedves kultűrtársakl Mikor utána néztünk a központhan, hogv vájjon kik ülnek ebben a díszes vezetőségben, kisült, hogy erről a helyi csoportról semmiféle nyilvántartásunk nincs, soha meg sem alakultak, nincsen tagságuk, ennek következtében tagdíjat sem fizetnek, nem fizetik a központnak járó 5 százalékos részesedést a helyi csoport nyers jövedelméből, egyszóval léteznek, de csak illegálisan. íme elvtársaim, a bizonyíték: Ne engedjük be a kulákot a helyi csoportba, nehogy ott bomlasztó, züllesztő munkát végezzen és ha mégis bekerültek, le kell leplezni és kiszorítani onnan. Az éberség és az osztlyáharc kérdésével kapcsolatban rá kell mutatnom egy további jelenségre is, amelyet épp úgy, mint az előzőket, minden esetben vissza kell utasítanunk. Egyes helyi csoportjainkban i— többek között a nyitrai járásban — kísérletek történtek arra, hogy a falunak úgy evangélikus, mint katolikus papja a CSEMADOK helyi csoportját arra akarták felhasználni, hogy annak felekezeti felleget adjanak. A katolikus pap katolikus legényegyletet, az evangélikus pap szintén valami hasonlót akart alakítani a CSEMADOK-ból. Hát ezt talán mégsem! A dolgozók tömegeit megbontani katolikusokra és evangélikusokra, ugyanaz a reakciós törekvés, mint szembeállítani a magyar dolgozót a szlovák dolgozóval éš az ilyen törekvések ellen mi a legélesebben harcolni fogunk. Nekünk egyaránt kedves minden dolgozó, akár a katolikus, akár az evangélikus, akár pedig bármely más vallásnak a híve és mi soha sem fogjuk senki hitét megsérteni, de nem fogjuk tűrni, hogy egyik vallás becsmérelje a másikat és éppen ezért nem engedjük, hogy bomlasztó, reakciós szándékkal bárki is felekezeti villongást vigyen be csoportjainkba. Az éberség fokozása Éveiségünk fokozása megköveteli tőlünk azt is, hogy a diktátori törekvések minden formáját élesen bíráljuk és azokkal határozottan szembeszálljunk- Rossz CSEMADOK-funkcionárius az, aki azt hiszi, hogyha egyrzer elnöknek, vagy titkárnak választották meg. akkor már saját öklére határozhat minden kérdésben. Megsértése ez a demokratikus elvnek, amely feltétlenül megköveteli a kollektív munkamólszert. Igen, a funkcionáriusoknak kell tudni irányítani a helyi csoportoti de helytelen az. ha valaki ezt az irányítást összetéveszti dikiáíojj műszerekkel. E helytelen irányításra példának hozhatom fel Sebestyén kultúrtársat, az érsekújvári helyi csoport titkárát, aki, ha meggondolatlan intézkedéseit bírálják, büszkén a mellére ver és ilyesfajta kijelentést tesz: „Az én dolgom, hogv mit csinálok, niert én vagyok a titkár." Hasonló fölénveskedést és parancsolgató hajlamot mindenkor vissza kell utasítanunk különösen akkor, ha ezekkel a tulajdonságokkal olyasvalaki ékesíti magát, aki magát a nagyobb iskolázottsága végett többnek tartja egy más embernél. Ezek volnának azok a kérdések, amelyekre szervezeti életünkben különös figyelmet kell fordítanunk, újra ki kell hangsúlyoznom, hogy mindezek közül az első helyet a burzsoá-nacionalizmus veszélye foglalja el. Gottwald elvtárs 6 pontja így szól: „Mint szemünk fényét védelmezzük a Szovjetunióval való szövetségünket és barátságunkat." Ennek a pontnak a teljesítése azt a kötelességet rója a CSEMADOK-ra, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg a dolgozó tömegekkel a haladó szovjet tudományokat, a szovjet irodalmat, a szovjet művészeteket. Eddig is ez volt a törekvésünk és talán egyeseknek nem tetszett, hogy a Katóka őrmesternét, a Piros bugyellárist, meg a Falu rosszát levettük a műkedvelő színpadok programmjáról és helyettük haladószellemü darabokat adtunk, elsősorban szovjet darabokat. Hálánk és szeretetünk a Szovjetunió iránt Mi, azonban ezen az útón ki fogunk tartani, csakhogy sokkal többet kell tennünk, mint tettünk eddig azon a téren, hogy mindenki megértse, mit jelent számunkra és minden nemzet számára az, hogy minket a győzhetetlen Szovjet Hadsereg szabadított fel és nem a nyugati tőkések, imperialisták serege, amely ma a szabadságáért küzdő munkástestvéreinket gyilkolja Koreában. Jelenti ez számunkra a felszabadulást a tőkés és nemzetiségi elnyomás alól, jelenti számunkra a békét és a Szovjetunió szüntelen és önzetlen segítsége jelenti számunkra a mindennél fényesebb szocialista jövőt. A szovjet tapasztalatok és szovjet tudományok kimeríthetetlen kincsesháza, amelyért a szovjet elvtársaknak keservesen meg kellett harcolniok, s amelyet ma készen, tálcán nyújtanak elénk, hogy szabadon merítsünk belőlük, jelenti számunkra azt, hogy a szocializmust mi sokkal hamarább és kevesebb áldozattal fogjuk felépíteni, mint a szovjetdolgozók, hála a Szovjetunió önzetlen segítségének. A CSEMADOK feladata, hogy ezekkel a tapasztalatokkal és tudományokkal megismertesse a falu és város dolgozóit és ezért az ősz és tél foyiamán mindenütt tanulmányi köröket kell szerveznünk a dolgozók minél számosabb bevonásával. A népi demokrácia megkívánja a tudománytól, hogy arccal a nép szükségletei felé lorduljon. A CSEMADOK-nak olyan légkört kell teremtenie ezekben a tanulmányi körökben, hogy minden dolgozó kötelességének tartsa nemcsak jól dolgozni. hanem állandóan tanulni is. A tanulmányi körök munkáját központilag megszervezett előadássorozatokkal támogatni fogjuk, amelyről már előbb szóltam. Követendő példaképünk mindenben a szovjet kultúra, ami persze nem mondhat ellent annak, hogy nagy szeretettel fogjuk ápolni a haladószellemü magyar kutúrát, megismerkedünk a szovjet és a cseh nemzet kultúrájával, akikkel egy közös szocialista hazában élünk és nem hanyagoljuk el a többi nemzetek haladó kultúráját sem. Gottwald elvtárs 6 pontja közül az f?sö helyen a békeharc tokozásának feladata áll, de a 6 pont közül egyiket sem lehet elválasztani a másikV'.

1, mert minden egyes pout — ha azt teljesítjük — fokozza any;»gi és erkölcsi erőnket, amely nélkül a békét megvédeni nem tudnánk. Tekintsük tehát tnnden egyes oont keretében kitíir.ött szervezeti le.adat'mk telijesítlését békeharcunik elválaszthatatlan részének és ha feladatainkat következetesen végre is hajtjuk, akkor majd joggal elmondhatjuk magunkról, hogy becsületes harcosai vagyunk a világ béketáborának és hogy kiérdemeljük Pártunk, kormányunk és szeretett köztársasági elnökünk bizalmát. Most pedig engedjétek meg kedves kultúrtársak, hogy rátérjek arra a sarkalatos kérdésre, amely előfeltétele annak, hogy az eddigiekben kitűzött feladatainkat teljesíthessük. A káderkérdésről kell szólnom. Kitűzött feladatainkat olyan káderekkel valósíthatjuk meg, akiknek a szocialista kultúra ápolása, a népnevelés és a tömegek műveltlségiének emeJáse saját .híeíső szívügyük, akik a néppel élnek, a néppel éreznek, akik számára a dolgozó nép problémái azonosak saját problémáikkal. A körülmények úgy hozták hogv szervezőink hálózatát csak tavaly nyárcn kezdtük fokozatosan épíÍSfli.' JJgjt a jltósi aggaevf,ló',inkát. mint a központi titkárság szervező munkásait és lehetőség szerint az adminisztratív munkaerőket is a legöntudatosabb munkások ós parasztok soraiból válogattuk ki. Jóllehet hivatásos népnevelőink egészen ez év márciusáig előzetes kultúrpolitikai iskolázás nélkül végezték munkájukat, mégis megállapíthatom, hogy kevés kivétellel beváltak, mivel egészséges osztályösztönük iskolázás nélkül is megóvta őket attól, hogy nagyobb hibákat kövessenek el. Az egészséges osztályösztön azonban magában véve még nem elegendő, ha nem egészíti ki a tudás. Igy került sor arra, hogy ez év március és áDrilis havában a CSEMADOK megrendezte első 6 hetes kultúrpolitikai tanfolyamát, melynek ötven résztvevője majdnem egészen a dolgozó parasztság és munkásosztály soraiból került ki. A tanfolyamot 48 résztvevő végezte el és közel 80 százaléka o'yan fejlődésről tett snúsigot hogy bekapcsoltuk őket a CSEMADOK-ba és más munkahelyeken a hivatásos kultúrmunkások közé. A tanfolyam hallaertói közül bővítettük ki járási népnevelőink hálózatát oly mértékben, hogy ma már a magyarlakta vidékek majdnem minden járására egy-egy népnevelő esik. Jelentős lépés volt ez a CSEMADOK fejlődésében melvnek hatása már megmutatkozott azon rövid idő óta, hogy népnevelőink az iskola befelyezése után elfoglalták munkahelyüket Folytatjuk a nevelést Azt hiszem egyetért velem a közgyűlés, ha kijelentjük, hogy továbbra is ezen az úton fogunk haladni és célul tűzzük ki, hogy még ez év folyamán egy második tanfolyamot szervezünk, amelynek résztvevőit újfent a dolgozó parasztság és' a munkásosztály legjobbjai közül fogjuk helyi csoportjaink és népnevelőink segítségével kiválogatni. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy ne csak a központ, hanem a helyi csoportok is kövessék ezt az irányt funkcionáriusaik megválasztásánál. Fel kell számolnunk azt az előítéletet, amely szintén a kapitalista múltban gyökerezik, hogy kultúrmunkás csak az lehet, akinek legalább 8 gimnáziuma van, mint ahogyan erről nemrég Kazár kultúrtársunk Tornaijáról vélekedett. Ezzel kapcsolatban felvetődik a dolgozó értelmiséghez való viszonyunk kérdése. A marxizmus arra tanít minket, hogy a szocialista társadalmi forradalom nem lehet teljes, ha azt nem követi a kulturális forradalom és hogy ez a kultúrális forradalom nem hajtható végre a haladószellemű értelmiség segítsége nélkül. A haladó értelmiség zöme a szocialista építés eredményei láttán ma már a szocializmus felé fordult és munkájával hathatós segítséget nyújt nekünk a szocializmus építésében. Nekünk azonban meg kell nyernünk nemcsak munkájukat, hanem a lelküket is. Mi a dolgozó értelmiségben nem osztályellenséget, hanem ellenkezőleg, értékes segítőtársat, szövetségest látunk. De a dolgozó értelmiségnek, amely bekapcsolódik a mi népnevelő kultúrmunkánkba, sutba kell dobnia azt a helytelen elképzelést, ami esetleg még itt-ott mutatkozna, hogy nagyobb műveltsége miatt egy kicsikét felülről nézi kultúrmunkánkat és ha segít is munkánkban, a segítséget jóakaratú vállveregetés formájában nyújtja. Helyi csoportjaink tevékeny kultúrmunkásainak is meg kell szabadulniok attól a csökevénytői, hogy azt hiszik, saját erejükből nem képesek megteremtem egy egészséges, népi kultúréletet. Igenis, képesek megteremteni! Bizonyítékképpen álljon itt a galántai helyi csoport esete. Amikor megalakultak, nagy fába vágták fejszéjüket, Gogol vígjátékát, a Revizort, ezt az 5 felvonásos, halhatatlan társadalmi szatírát készültek betanulni, de sehogy sem tudtak zöldágra vergődni, mert azt hitték, hogy csak azoknak a gyakorlott színjátszóknak segítségével képesek megvalósítani, akik valamikor a Szemkében primadonnáskodtak. A kezdeményezés a kefe- és bútorgyár munkásaitól indult ki. De a primadonnák megmaradtak primadonnáknak, egyszer elvállalták, aztán megint visszadobták a szerepeket abban a biztos tudatban, hogy nélkülük a gyári munkások úgysem boldogulnak. Sok bosszúság és csalódás után azonban a munkások összeszedték bátorságukat és elhatározták, hogy megcsinálják egyedül, a primadonnák nélkül. Ott voltam a bemutató előadáson és nyugodtan állíthatom, hogy sehol sem vallanának szégyent a munkájukkal. Tehát vannak tehetségeink, akik minden primadonnáskodás nélkül, saját erejükből is tudnak kulturális munkát kifejteni. Meg kell találnunk ezeket a tehetségeket, ki kell emelnünk őket, mely egyúttal káderpolitikánk egyik további fontos feladata. Keresni fogjuk őket a munkások, a kis- és középparasztok soraiban és helyi csoportjaink, munkatársaink segítségével meg is fogjuk őket találni. Egy párat már ki is emeltünk, mint ..taaítalväíi ÍMÍišftäket* "vóncksí és mint falu járó színház magyar együttesének hivatásos színészeit, akik a falukat látogatva, szintén az új, szocialista ember kiuevelésében fáradoznak, Ellátogatnak minden faluba, ahol csak egy kicsit megfelelő helyiség van ahhoz, hogy fellépjenek. És ezzel elértem egy következő kérdés megvilágításához, amely gyakran foglalkoztatja és nehezíti is helyi csoportjaink munkáját; a helyiség hiánya. A szocializmus építése megköveteli, hogy elsősorban iparunkat, főleg nehéziparunkat építsük fel. A jelenlegi ipar alig győzi szállítani a szükséges anyagokat az ipari építkezések számára, így tehát a kultúrházak nagyobbarányú építésére csak akkor kerülhet sor, ha nehéziparunkat felépítettük. De addig is a legtöbb helyen segíthetünk magunkon olymódon, hogy romházat brigádmunkával helyrehozunk, mint ahogyan azt a tejfalusi, szárnyai, diósförgepatónyi. zempléni és sok más helyi csoport tette. Még mindig sok helyen akad korcsma helyiség, amelyet kultúrház céljaira ki lehet sajátítani és átalakítani. A szocializmus felé haladó falunak kultúrházra van szüksége, nem korcsmára. A többi tömegszervezetekkel kéz a kézben De helytelen volna az, ha csak a magunk számára, a CSEMADOK helyi csoportja számára akarnának kultúrházat létesíteni. A falu vagy a város életét nem oszthatjuk meg a CSEMADOK kultúréletére, a CsISz, 2ivena, vagy Szovjet Barátok kultúréletére külön-külön, hanem arra kell törekedni, hogy azt egységesítsük egy közös irányítás mellett. Erre törekszik kormányunk rendelete az Osvetová besedák létesítésével, amelyet magyarul leghelyesebben kultúrotthonnak nevezhetünk. Sok helyen a kultúrotthonokkal kapcsolatban, amelyek most vannak létesülőben, félreértések merültek fel, amelyet gyakran olyan egyének okoztak, akik ezzel a CSEMÄDOK és más szervezetek kultúrmunkáját akarják fékezni. Egyes községekbeS úgy értelmezték a kultúrotthonok létesítését hogy ebbe az összes többi szervezet beolvad és elveszti önállóságát. Sőt egyes községekben már hozzá is fogtak különféle formákban a CSEMADOK helyi csoportjai felszámolásához. Egyik helyen az Osvetová besedába, másik helyen a CsISz-be, de még olyan eset is volt — mint pl. a nagvmegveri járásban, — ahol a CSEMADOK helyi csooprtját az EFSz-be akarták beolvasztani, A nagymegyeri járásfton ennek kezdeményezője maga a népnevelési felügyelő volt, akit tudomásom szerint rnár elmozdítottak ebből a járásból és a jövőben is lesznek mozdítva a helyükről azok, akik a magyarlakta falvak kullúréletét kísérelnék hasonló módon aláásni. Az osvetová besedák, vagyis a kultúrotthonok mindenekelőtt azt a célt szolgálják, hogy tervszerűséget vrgyenek be minden szervezet kultúrmunkájába, hogy kultúrhelyiséget létesítsenek és ezeknek használatát biztosítsák a faluban működő összes szervezetek számára, amely népnevelő munkával foglalkozik. A kultúrotthont az éredekelt szervezetek képviselőiből kinevezett bizottság igazgatja. A fenntartásukhoz szükséges pénzt a Nemzeti Bizottságok kultúralap iából merítik és ha ez nem volna elegendő, a kultúrotthont irányító bizottság megegyezik az érdekelt szervezetekkel, hogy melyik milyen arányban járul hozzá önkéntesen a költségvetés hiányának fedezéséhez. Mindez azonban semilyen körülmények között sem érintheti az egyes szervezetek — tehát a CSEMADOK helyi csoportoknak sem — szervezeti és pénzügyi önállóságát, önálló kultúrténykedéšét, amelyet egyébként mindenkor az összes többi szervezetekkel szoros együttműködésben kell kifejteni. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a közös kultúrotthonon kívül — amennyiben erre lehetőség van — a többi szervezeteknek is saját kultúrhelyiségük legyen. Tekintsenek tehát helyi csoportjaink ezekre a hivatalosan létesülő kultúrotthonokra úgy, mint a dolgozók közös tulajdonára, mint a sajátjukra és támogassák azt minden erejükkel, mert hisz a kultúrotthonok arra vannak hivatva. hogy ebben és e körül bonyolóórjék le a falu szocialista építésében, a szövetkezeti mozgalomban eggyé forrott falu egységes szocialista kultúrélete. És hisszük, hogy hamarosan a ma még itt-ott kezdetleges kultúrotthon helyén igazi kultúrpaloták fog nak állni, amelyet a jobbat, többet és olcsóbban termelő, gazdag szövetkezeti falu a saját erejéből, a saját örömére és további művelődésére fog emelni a munkásosztály által felépített, megsokszorozódott szocialista iparunk segítségéveiKedves kultúrtársaim! Beszámolóm végére értem, amelyben szervezeti életünk néhány alapvető kérdésére mutattam rá, amely az eddig végzett és a jövőben végzendő munkánkat illeti. Engedjétek meg, hogy befejezésül röviden összefoglaljam szervezeti feladabúakati Mindenekelőtt meg kell teremteni szervezetünknek a széles dolgozók tömegeire fektetett alapjait. Tömegszervezetté kell válnunk, mert még nem vagyunk azok. Túl kell nőnünk a szűk egyesületi kereteket és népnevelő munkánk hatását ki kell terjesztenünk a nem-tagok legszélesebb rétegeire. Továbbá figyelmünket a tudományok népszerűsítése -felé kell fordítanunk. 'Hogy ezt megvalósíthassuk,mindenütt olvasóköröket, tanulmányi köröket ozervezünk, amelybe bevonjuk úgy a tagságot, mint nemtagokat. Nagy segítségünkre lesz ebben a munkánkban az, ha a taggyűléseket tervszerűen úgy készítjük elő, hogy minden tag és nem-tag, aki a taggyűlésről távozik, azzal az érzéssel távozzon, hogy adtunk neki valamit. hogy egy lépéssel előbbre jutott a művelődés útján. Ne legyen olyan taggyűlés, vagy kultúrest, amelyen ne voina legalább egy rövid, de tartalmas előadásHarmadszor. Meg kell tanítanunk a dolgozókat a betű szeretetére. Hogy ezt megvalósíthassuk, nap-nap mellett foglalkozunk a szocialista sajtó és a szocialista irodalom terjesztésével. Negyedszer. Elősegítjük a termelés fokozását és a szocialista éptés gyorsítását azáltal, hogy minden eszközzel segíteni fogjuk az Egységes Földműves Szövetkezeteket az idei békearatás társas megszervezésében, felvilágosító munkával megnyerjük az egyéni gazdálkodókat a szövetkezeti termelésnek és az így felszabaduló munkaerőket beszervezzük az ipari termelésbe. ötödször. Az oszt,ályegység ápolásával és szilárdításával felszámoljuk szervezeteinkben a burzsoá-nacionalizmus minden megnyilvánulását és a proletár-internacionalizmus, a szocialista honszeretet útjára vezetünk minden magyar dolgozót falun és városban. A bírálat és önbrálat fegyverével megszabadulunk saját hibáinktól, leleplezzük az osztályellenséget és ébren ügyelünk szervezeteink tisztaságára, megtiSztítjuk azokat minden javíthatatlan sovinistáktól. diktátortól, a szocializmus és béketábor minden ellenségétől. Végül pedig, de nem utolsó, hanem elsősorban minden munkánkat — kapcsolva, az egyik feladatot a másikkal — egyetlen közös fő cél, a békeharcunk fokozásának szolgálatába állítjukKultúrtársaim, csak annyit szeretnék még hozzázüzni, hogv feladataink nagyok, de csak az a szervezet tűzhet maga elé nagv feladatokat, amely a dolgozó nép forradalmi akaratára, építőere jére, a béke és a szocializmus ereiére támaszkodik. A CSEMADOK ezekre az erőkre, a dolgozó nép erőire támaszkodik és ezért teljesíteni is fogja feladatát. Biztos, hogy lesznek nehézségeink, de ezeket legyőzzük, mert előre nézünk és nem hátra. Abban az országban, ahol a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat, elegendő egy törvény ahhoz, hogy a kizsákmányolókat megfosszuk hatalmuktól és összeharácsolt gazdagságuktól és így utat nyissunk a szocialista építéséhez. Lenin elvtárs arra tanít minket, hogy a kapitalizmus bukása után hosszú ideig bűzlik még a kapitalizmus hullája. Ebből a jelenségből adódnak a mi nehézségeink, de mi ezeket a nehézségeket le fogjuk győzni ha tudatosítjuk, hogy minden szervezet az elvégzett munkája által és az annak során legyőzött nehézségeken keresztül feylődik és acélozódik meg éppen úgy, mint ahogy minden ember saját személyében is harcban a nehézségekkel növekszik és edződik. A napokban volt tízéves évfordulója annak, hogy a hitleri fasiszták megtámadták a béke és szocializmus, a világ dolgozóinak védőbástyáját, a Szovjetuniót. A hitleri fasizmus eltűnt, de a Szovjetunió, megnövekedve a népi demokráciák testvéri szövetsége által, erősebben áll a béke őrhelyén, mint valaha. A Hitier-fasizmus, amely a német nagytőke szülöttje volt és amelyet a nyugati kapitalisták növeltek nagyra, eltűnt, de a maradék kapitalista világ, a nyugati imperialisták megszülték a maguk újabb fasizmusát, arnely egy évvel ezelőtt újabb támadásba kezdett a népek szabadsága ellen, fegyveres erővel orvul megtámadva Koreát, hogy ezzel a támadással előkészítsen egy újabb háborút a világ szabadságszerető népei ellen.Nem fér hozzá kétség, hogy ezen újabb fasizmus is letűnik és az egész világ békeszerető dolgozó népe győzedelmeskedik a kapitalisták felett. A természet változatlan törvénye az, hogy ami túlélte magát, elenyészik, hogy helyet adjon a győzelmes, új erőknek. Ezeknek a győzelmes erőknek sors-bán áll a CSEMADOK is, valamint a népi demokratikus Csehszlovákia minden becsületes magyar dolgozója és ezekkel az erőkkel együtt győrni fogunk a békéért folytatott harcunkban a Szovjetunióval és az egé'-.z világ békeszerető dolgozóival, Sztálin elvtárssal. Pártunkkal és kormányunkkal. Előre Gottwald elvtárs* sal a békéért és szocializmusért!