Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

1951 jű«ius 24 m %m 9 _BÜSZKESEGÜNK A NEPHADSEREG. Mindennapi politikai munkával biztosítjuk a nyári kiképzés sikerét Miután egységeink a katonai kikép­zőtáborokba kerültek, hadseregünk­ben megkezdődött az új nyári kikép­zés időszaka, amely nagyjelentőségű népi hadseregünknek, a munkásosz­tály és egész dolgozó népünk hatal­mas fegyveres erejének további gyor­sított iramú kiépítésében. A katonai kiképzőtáborokban egysé­geink előtt nagy és felelősségteljes feladatok állnak, amelyeknek teljesíté­sével elérjük egész hadseregünk harci felkészültségének és politikai fejlett­ségének fokozását. Eezeknek a felada­toknak sikeres teljesítése attól függ, hogy milyen mértékben gondoskodnak az egységes politikai és pártszervek minden harci vagy taktikai gyakorlat helyes és politikai biztosításáról. Arról van szó, hogy a Párt és ifjúsági szer­vezetek munkáját úgy irányítsák, hogy életük teljesen hozzáidomul­jon az egységek életének szük­ségletéhez és hogy a politikai osztá­lyok a kisebb egységek gyakorlatozá­sait is biztosítsák. Ezt azért kell hang­súlyozni, mert egész hadseregünk harckészsége éppen a kisebb egységek harci és poltikai felkészült­ségétől, az egyének katonai tapasz­talataitól és politikai fejlettségétől függ. Mit értsünk a nyári kiképzőtáborok munkájának sikeres politikai biztosítá­sán? Elsősorban a fokozott nevelőmunkát a katonák körében. Az eszmei nevelés fokozását. A menetgyakorlatok, az éleslövészet, a terepgyakorlatok és a nyári kiképzés egész menete, amelyet olyan körülmények között kell vég­rehajtani, amelyek a legjobban meg­közelítik a tényleges harci helyzetet: mindez a katonáktól különleges fizi­kai kitartást, példás fegyelmet és a tanulásban való szívósságot köve­tel meg. Ezért nem lehet öncél a ka­tonák között végzendő eszmei nevelés, nevelőmunka. Feladata elsősorban az, hogy mozgósítsa a katonákat a harci és politikai felkészültség követelmé­nyeinek teljesítésére. Az agitáció és propagáció segítségével fokozni kell a forradalmi éberséget, el kell érni azt, hogy fokozott mértékben tartsák be az új szolgálati szabályzatokat és elő­írásokat, még jobban sajátítsák el a j katonai tudományt és arra kell irá­nyulnia, hogy gyűlöletet, támadószel­lemet és akaratot neveljen ki minden katonában az ellenséggel szemben. Más szavakkal kifejezve, a katonák között végzett nevelőmunka akkor lesz jó, ha legkonkrétebben ráirányít­ják a parancsnokok parancsai teljesí­tésének biztosítására. A nevelőmunka csak akkor lesz sikeres, ha a politikai munkások állandó kapcsolatban lesznek a katonák tömegeivel és ha a pártszer­szervezetek maguk körül kiépítik a a pártonkívüliek aktíváit. A mult évi tapasztalatok arra taní­tanak minket, hogy ott, ahol a polti­kai tiszt csak alkalmilag foglalkozott a katonák tömegeivel és ahol a párt­szervezetek tulajdonítottak nagy, sőt döntő fontosságot a pártonkívüliek ak­tívájának, ott a katonák között vég­zett nevelőmunka elgételen és öncélú volt és így a politikai biztosítás is elégtelen és hiányos volt. Ma, amikor a századokban a századparancsnokok politikai segítői dolgoznak, meg van­nak azok az alapvető feltételek, hogy az egységek minden gyakorlatozása politikailag biztosítva legyen. Ma vi­lágos előttünk, hogy a politikai mun­kás helye a katonák közöt van. Csak ott tudja meg, hogy mi történik az egységekben, csak ott tanulja meg megoldani a katonák nevelésében, a harci s politikai felkészültség kérdé­seinek megoldását. Természetes, hogy a politikai mun­kás egyedül nem tudná biztosítani politi­kailag az egységes kiképzést. Szükséges hogy funkciójának teljesítésében tá­maszkodjék a kommunisták, a CsISz­tagok és a pártonkívüliek széles aktí­vájára. A pártszervezetek feladata az, hogy megszervezzék maguk körül a pártonkívüliek szilárd aktíváját. Sztá­lin elvtárs erre tanít minket: „Az ak­tíva nélkül Pártunk fejlesztése lehe­tetlen volna. Pártunk akkor növekszik és fejlődik, ha körülötte a pártonkí­PLINTOVICS DUSÁN. vüli aktíva szilárd rétege növekszik és fejlődik." Tehát minden politikai munkás fel­adata, már csak sikeres politikai mun­kája érdekében, hogy gondoskodjék arról, hogy minden pártszervezet ma­ga körül megalkossa a pártonkívüliek szilárd aktíváját, erre állandóan tá­maszkodjék és ennek segítségével ne­veljen. Ebben rejlik annak az igyeke­zetnek sikere, hogy a katonák tömegei sajátítsák el a katonai tudományokat, tudatosítsák felelősségüket minden kötelesség teljesítésénél és minden igyekezetüket arra fordítsák, hogy gyorsabban és jobban fokozzák harci és politikai felkészültségüket. Egységeinkben már megtalálhatjuk a kiképzés mintaszerű politikai bizto­sításának példáit. Ez annak bizonyíté­ka, hogy a századparancsnokok mel­lett működő politikai munkások, vala­mint a Párt és Ifjúsági szervezetek gondoskodnak az egységek harci fel­készültségének politikai biztosításáról, arról, hogy a katonai kiképzőtáborok­ban az egységek fokozzák harckész­ségüket. Az a század, amelynek pa­rancsnoka K. tiszt, éleslövészetre ké­szül. A századparancsnok politikai he­lyettese erről a fontos akcióról először a kommunistákkal és a CsISz-tagok­kal beszél. A Párt és az ifjúsági szer­vezetek bizottságai figyelmüket az éleslövészet előkészítésére összpon­tosították, Az éleslövészet konkrét feladatait a századparancsnok jelenlé­tében megtárgyalták az egész század legénységével. A politikai nevelő köz­pontban vitát szerveztek, amelyen fel­szólaltak a példás lövészek és beszá­moltak tapasztalataikról. Külön fali új­ságokat és röpcédulákat adtak ki. A fali újságokban és a röpcédulákon le­írták a sikeres lövészgyakorlat elvi jelentőségű kérdéseit. A példás kato­nák a villámújságokban a következő jelszó alatt: „A munkaigyekezetre és az ötéves terv eredményeire katonai ismereteink fokozásával felelünk" sok új gyakorlati tanácsot hoztak fel, ho­gyan lehet a legjobban teljesíteni az éleslövészet feladatait. Természetes hogy a kiképzés e részének ilven po litikai biztosítása sikert jelentett az egész század számára. A katonai kiképzőtáborokban azon ban fel kell használnunk a politikai biztosítás minden formáját a politikai információkat, a politikai iskolázást, a fali újságokat, a villámhíreket, a gyü­j léseket, vitaestéket, a rádióautót és ha | sonlókat. Emellett gondoskodni kell a kiképzés politikai biztosítása tervének kidolgozásáról és idejében való végre­hajtásáról. Az eddig szerzett tapasztalatok meggyőznek minket, hogy a katonai kiképzotáborok politikai biztosának kérdése nemcsak a politikai és párt szervek feladata. Téves nézet volna az, ha a parancsnokok azt gondolnák hogy feladatuk csak a kiképzés irá­nyítása és a politikai munkában telje­sen rábíznák magukat a politikai mun­kásokra, a pártszervezetekre és az ifjúság alakulati szervezeteire. A pa­rancsnokok feladata az Is, hogy szer vezzék a katonák nevelését, nagyérté­kű erkölcsi tulajdonsággal rendelkező katonákat neveljenek és egybehan­golják a harci és politikai kiképzést A parancsnok feladata az, hogy kato­náinál még jobban kinevelje és meg­szilárdítsa mindazokat a képességeket és tulajdonságokat, amelyek szüksé­gesek ahhoz, hogy minden katona is­merje feladatát és kötelességeit áldo­zatkészen teljesítse. A katonai kiképzőtáborokban lévő egységeinek meg van minden előfelté­telük ahhoz, hogy a tényleges harcot megközelítő feltételek között tökéle­tesítsék harci tudásukat, hogy az el méletet átvigyék a gyakorlatba és azo­kat a fegyvereket, amelyet népünk gyártott számukra, felhasználják harci tudásuk növelésére. Ezeket a lehető­ségeket annál jobban kihasználják, minél jobban biztosítjuk a katonai ki­képzotáborok harci gyakorlatainak po­litikai előkészítését. (Az Obrana Ľudu vezércikke nyomán.) A Szovjet Hadsereg dicső leílei UU &mdmÍMSfe£ felderítés Koleszov százados gyors léptekkel sietett a parancsnokságra. _ — Ezredes elvtárs — jelentette örömtől sugárzó arccal — teljes egé­szében sikerült felderítenünk a fasisz­ta ütegek, a páncélos és gyalogos egységek pontos elhelyezkedését. Az ezredes fel-alá járkált a szobá­ban, majd megállt és áthatóan nézett rá. — Rendben van, Koleszov elvtárs, — mondotta — jól dolgoztak... De most azt kell megtudni, hogy ponto­san mikorra tervezik a támadást. Érti? Rendkívül fontos ez! Nagyon sok függ ettől... Ha másképpen nem megy, kerítsenek foglyot. Vagy ahogy szoktuk mondani: „nyelvet" ... — Igenis, ezredes elvtárs. Éjszaka volt. Az égen viharfelhők gyülekeztek, esőszagot hozott a forró, júliusi szél. A senkiföldjén óvatosan kúszott a négy szovjetkatona. Néha­néha rakéták futottak fel a sötét ég felé, szétlobbantak és megvilágították a környéket. Ilyenkor a négy harcos mozdulatlanná merevedett és meg­várta míg újra sötétség borul a senki­földjére. Andrej Ivanov őrmester érezte, hogy forróság lepi eJ. Géppisztolya hideg csövét tüzelő arcához szorítot­ta. Jólesett. Erezte, hogy nagy fele­lősség van rajtuk, azért ennyire nyug­talan. „Csak sikerüljön nyelvet sze­rezni" — gondolta. Alig értek a magaslat közelébe, pár lépésnyire előttük öt fasisztát vettek észre. Andrej Ivanov megmar­kolta géppisztolyát..: A mellette kúszó hadnagy, Iván Milecsnyikov megfogta a kezét és erősen megszo­rította. Andrej ránézett... Értett pa­rancsnoka szemvillanásából és roham­kését vette elő .,. A fasisztákat annyira váratlanul ér­te a támadás, hogy még meglepődni sem volt idejük, máris leteperték őket a szovjetkatonák. Az ötödikkel azon­ban baj volt. Milecsnyikov hadnagy birkózott vele, úgy látszott, hogy a náci kerekedik felül. Hangtalanul viaskodtak egymással. Ebben a pillanatban Ivanov őrmes­ter a hadnagy mellett termett, lerán­totta róla a fasisztát és „szibériai módra': egyetlen ütéssel elnémította a nácit. — Van már „nyelv" — suttogta Milecsnyikovnak. Az ájult fasiszta csak a táborban tért magához. A parancsnokságon be­vallója, hogy egy műszaki egység parancsnoka. Feladata a senkiföldjén letelepített aknamezők hatástalanítása volt, hogy átjárót biztosítson a tan­kok számára, amelyek reggel 7-kor indulnak támadásra. Kiderült, hogy a fasiszták 5 órakor kezdik meg a tü­zérségi előkészitést. (Andrej Ivanov őrmester elbe­szélése nyomán.) A felkelő nap első sugarai már bele­hasítottak a reggeli szürkületbe. Túl, a magaslat másik oldalán rohamra gyülekeztek a fasiszták. A tankok és mögöttük a gyalogság már készülő­dött, az ütegek kezelőszemélyzete is elfoglalta helyét. Az ágyúk csövei né­mán meredtek még a szovjetállások felé. Tíz perc hiányzott még az öt órához.. .­Ebben a pillanatban, mintha ég­föld megmozdult volna, megdördültek a szovjetütegek. Minden lövésük ha­lálos pontosan talált. Az orel-kurszki arcvonalon 1943 július 5-én, 10 perccel a fasiszták tá­madása előtt, megindult a szovjet­csapatok váratlan, hatalmas erejű ro­hama. Az alsószeli béke-ku! túrest A napokban befejezett békenépsza­vazásban résztvett Alsószeli dolgozó népe Is. Nem volt egyetlenegy ház sem, ahol ne várták volna örömmel az agitpárokat, hogy kezük aláírásá­val erősftsék a dolgozók legnagyobb vágyát, a békét. Ez alkalommal az alsószeli CSEMA­DOK-csoport kultúrestet rendezett, amely ennek a békéakciónak jegyében zajlott le. Bevezetésképpen értékelték a CSEMADOK-csoport ez évi munká­ját, majd több egyfelvonásos színda­rabot játszott el a kultúrgárda. Ezen az estén a közönség nemcsak szóra­kozott, hanem tanult is. Ilyen kultúr­esték egyben teljesítik ismeretterjesz­tő hivatásukat is, nevelik az új szocia­lista embert. Az est során Almási Mária tanítónő beszámolt a Szovjetunió kultúrájáról, példának állította a szovjetemberek kullúrmunkásságát mindannyiunk elé. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunió tapasztalatai alapján kultúránkat gyors ütemben fejlesztjük. A békeest befejeztével a dolgozók azzal az akarattal téitek otthonaikba, hogy még aktívabb tagjai lesznek a dolgozók társadalmának. Csandal István, munkáslevelező, Alsószeli. Balázs János így harcol a békéért A békenépszavazás akciója során beszélgettem Balázs János élmun­kásal, aki a losonci téglagyárban dol­gozik. Balázs elvtárs a következőket mondta nekem: — Apám cseléd volt egy uradalom­ban, ahol éhbérért dolgozott. Tizen­hároméves koromban már nekem is dolgoznom kellett, hogy pár fillér ke­resetemmel hozzájáruljak testvéreim eltartásához. A Szovjet Hadsereg általi felszaba­dítás után beléptem a Pártba, mert tudtam, hogy a Kommunista Párt a helyes útat mutatja a dolgozóknak. Becsületesen végzem a rám bízott feladatokat. Jelenleg a losonci tégla­gyárban normámat 130%-ra teljest­! tem és mint élmunkást az üzem ki­küldött a szliácsi pol tikai iskolába, hogy tanulhassak, örömmel tanulok, mert tudatában vagyok annak, hogy felelősségteljes feladatok várnak rám, ha az iskolát elvégzem. Tudom, hogy mit köszönhetek a Szovjetuniónak és Kommunista Pártunknak és ezért örömmel írtam alá a békeszavazólapot. Nem akarom, hogy a nyugati impe­rial'sták megsemmisítsék azt, amit építettünk és épfteni fogunk magunk­nak és gyermekeinknek. Azt akarom, hogy családom békés, nyugodt életet éljen és ezért dolgozom, ezért tanulok. Kalas István munkáslevelező, Siiács. Minden szem gabona a béke ügyét szolgálja A somorjai járás községeiben is nagy sikerrel fejeződött be a nép­szavazási akció Ez a tömegszerveze­tek sikeres munkájának köszönhető. Falvaink dolgozó népe egyöntetűen elítéli a háborús uszítók aljas mester­kedéseit, egy emberként sorakozik fel a béke szent ügyének védelmében, a béketábor rendíthetetlen arcvonalá­ban. A dolgozók kötelezettségvállalá­sokkal támasztották alá aláírásaikat, mert tudják, hogy a békéért harcolni kell. Ma pedig a munka frontján tud­juk megmutatni legjobban erőnket és elszántságunkat, mert minden _ új üzem, gyár és szövetkezeti mezőgaz­daságunk szilárdítása a szocializmus, a béke ügyét szolgálja. Szövetkeze­teink dolgozói előtt most a legnagyobb feladat az idei aratás sikeres keresz­tülvitele. Tudatosítanunk kell, hogy minden szem gabona a béke ügyét szolgálja. A békeharc során sok dolgozónak kinyílt a szeme és rájött arra, hogy aoz imperialisták felől fenyegető ve­szélyt csak akkor hárítjuk el, ha Szív­vel-lélekkel kiállunk a béke, a szocia­lizmus ügye mellett, ha Sztálin elv­társ útmutatását követve kezünkbe vesszük a béke megőrzésének ügyét és emellett ki is tartunk. Farkas Kálmán munkáslevelező, Nagylég. Á népszavazás nemzeteket összefogó ereje A Csehszlovákiai Építkezési üzemek bratisiavai központi műhelyében dol­gozom. Itt javítjuk az építéshez szük­séges gépeket, autókat. A minap is komoly felelősségteljes munkával vol­tunk elfoglalva, amikor az üzemi bi­zottság az üzemi hangszórón keresz­tül néhány társammal fontos gyűlésre hívott. A békeszavazási akció keresz­tülvitelérő! volt szó. Agitációs páro­kat alakítottunk és így jártuk végig műhelyünk minden dolgozóját. A dol­gozók mindannyian örömmel írták alá a békeíveket. Műhelyünkben három nemzetiségű dolgozók vannak: szlová­kok, magyarok és németek. És ennél az akciónál bizonyult be nálunk is a béke nemzetközi jellege, az összes nemzetek összefogó ereje. A béke ügye a mi üzemünkben épúgy, mint az egész világ dolgozói között, min­denki ügye. Pathó Gyula, munkáslevelező, Bratislava, CSSZ, központi műhelyj Győzelemre visszük a béke ügyét Mi, a bratisiavai HKD dolgozói, til­takozásunkat fejezzük ki az imperia­listák háborús mesterkedései ellen. Nem engedjük, hogy valóra váltsák aljas terveiket és a Szovjetunió veze­tésével minden erőnkkel kiállunk a bé­ke ügye mellett. A békenépszavazás I akciója során valamennyien aláírtuk a szavazólapokat. Békeharcunkban nem állunk meg, Gottwald elvtárs és Pár­tunk vezetésévei, a nagy Szovjetunió oldalán győzelemre visszük. Uhercsik Sándor munkáslevelező, Bratislava. Gyűlöljük a háborús uszítókat Tardoskedden is befejeződött a nép­szavazás. A falu dolgozói között egy sem akadt, aki nem írta volna alá a békeívet. Hisz mindannyian tudjuk, hogy mi a háború, még jól emlék­szünk a mult világháború borzalmaira. Gyűlöljük a háborút, a nyugati hábo­rús uszítókat, Trumant és társait és marshalizátt lakájaikat. A békéért har­colunk Sztálin evtársnak szavai sze­rint, aki kitűzte elénk azt az útat, ame­lyen haladva a világ összes becsületes dolgozója a legyőzhetetlen Szovjetunió vezetésével kiharcolja a békét. Bugyik Károly munkáslevelező, Tardoskedd. Üzemünk élmunkás-üzem lesz A rimaszombati Konzervgyárban az új idény előtt állunk. El akarjuk érni, hogy üzemünk élmunkásüzemmé vál­jon. El akarjuk ezt érni annál is in­kább, mert tudjuk, hogy' becsületes munkánkkal békénket szilárdítjuk. Ezért dolgozunk üzemünkben. A kompótkészítő teremben fiatal munkásnők dolgoznak. A teremben pédás tisztaságnak kell lennie, ami­kor megérkeznek a gyümölcsszállít­mányok. Itt, ebben a fehérségtől ra­gyogó, tiszta teremben becsületes munka folyik. A terem büszkesége a zárógép. Minden munkásnő büszke arra, ha a gép mellett dolgozhat. Kö­rülötte ott vannak a duplikátorok, a futószalag két oldalán keskeny asztal­lal és a többi gép. A gépek a legjobb barátaink'. Zúgásuk örömet jelent 'szá­munkra. Nemsokára tefljes ütemben fognak dolgozni. Megindul a munka­verseny az egyes csoportok között és úgy, mint tavaly Pokorágyi, Sza­bó és Hagater elvtársnő vezetésével harcolni fognak a normák túlteljesítés séért. A békéért fognak harcolni. Azért a békéért, amelyért a rimaszom­bati konzervgyár dolgozói a békesza­vazólapok aláírásával tüntettek. És ez alkalomból azt üzenik a háborús uszí­tóknak, a belföldi reakciónak, hogy a mi fehérszárnyú békegalambunk, a mi munkánk erősebb hatalom, mint az ő fenyegetéseik, uszításaik. Fancsal H. levelező, Rimaszombat, RISO. i

Next

/
Thumbnails
Contents