Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

1951 június 28 III SZ® 5 a magyar ifjúságnak éppen úgy ki kell vennie Szlovákia iparosításának művéből a maga vezető részét, mint az egész egvséges csehszlovák dolgozó népnek. Aki tehát a nemzeti érdekek előtérbetolásával akarná szolgálni a magyar ifjúság érdekeit, az elengedhetetlenül a magyar ifjúság kártevőjévé válna, mivel megbontaná a dolgozó nép egységét. Feladatunk tehát az, hogy minden ilyen törekvéssel szembehelyezkedjünk és rajta legyünk, hogy a CSEMADOK mindenütt, ahol nincs, segítsen megalakítani a CsISz helyi szervezeteit és ha már van, azokat minden eszközzel támogassa. A tapasztalat azt mutatja, hogy a CSEMADOK csoportjai ott a legaktívabbak, ahol a CsISz helyi szervezetei is egészséges ténykedést fejtenek ki. Szervezeti féltékenységre a CSEMADOKBAN a CsISz-szel szemben amúgy sincsen ok, mivel a CsISz-ben nagyranőtt ifjak a CSEMADOK lelkes munkatársai lesznek idővel. Az utóbbi időben helytelen elképzelések merültek fel egyes helyi csoportokban a CSEMADOK és a Szokol közötti viszony körül is. Egyes helyeken, többek között Kassán, a CSEMADOK tagjai sportszakosztályt alakítottak a CSEMADOK keretében, söt még bélyegzőt is csináltattak CSEMADOK-Szokol felirattal, és kérvénnyel fordultak a CSEMADOK központjához anyagi támogatás végettA Szokol köztársaságunk egyesített testnevelésének tömegszervezete és kívánatos, hogy mindenütt megalakuljanak a Szokoí helvi szervezetei. De minden olyan helyi szervezet feletti gondoskodás, amely testneveléssel foglalkozik, kizárólag a Szokol központjára, kerületi és járási szerveire venatkozik és ezek a csoportok, mint önálló testnevelési szervezetek, kizárólag a Szokol hatáskörébe tartoznak. Segítsük mindenütt a Szokol ágazatait megalakítani, mert hiszen éppen a sport az a terület, ahol nemzetiségi különbség nélkül tömörülhet minden dolgozó, mivel a\ testnevelésnek igazán — hogy úgy mondjam — nemzetközi nyelvezete van. A CSEMADOK tömeg alapjáért A CSEMADOK tömegalapjainak kiépítésében nem szorítkozhatunk arra, hogy felemeljük a meglévő helyi csoportok taglétszámát. Szlovákiában kb. 600 olyan község van, ahol nagyobb számban élnek magyarajkú dolgozók. Mindössze tehát csak a községeknek kb. felében sikerült eddig helyicsoportot alakítanunk, amelyeknek még hozzá egy bizonyos része passzív. A dolgok természetéből adódik, hogy a CSEMADOK eddigi növekedésében azon községek jártak az élen, amelyek megértették az idők szavát, ahol akadt legalább egy-két öntudatos szocialista, akik kezükbe vették a CSEMADOK ügyét és elsőkként láttak hozzá a szervező munkáhozA tömeges alapok megteremtéséhez — amelyet célunkul tűztünk ki a CSEMADOK fejlődésének jelenlegi fokán — figyelmünket elsősorban azon községekre kell fordítanunk, amelyek még — ahogy mondani szokták, — „alszanak". Nem is helyes az a kifejezés, hogy „alszanak", mert ezekben a községekben is csak épp olyan dolgozók élnek, mint másutt, akik épp úgy keresik a kiútat az elmaradottságból, csak még nem találták meg, mert még nem akadt, aki vezesse és irányítsa őket. Álljon itt tanulságképpen arra, hogy alvó községek nincsenek, Kulcsod esete a nagymegyeri járásban, ahová Patasi kultúrtársunkat helyeztük járási népnevelőnek, alig pár héttel ezelőtt. Mikor Patasi kultúrtáTs érdeklődött Kulcsod felől, mindenünnen a következő választ kapta: „Oda ugyan hiába mész komám, szóba sem állnak veled, nem hozol ott össze még három embert sem, nem hogy CSEMADOK-ot alakítanál. Már 7 és fél hónapig jár oda egy fizetett instruktor és még semmire sem ment velük." Patasi kultúrtársunk azonban — úgv látszik — kíváncsi természetű ember, mert mégis csak elkerült Kulcsod felé és azt tapasztalta, hogy az információban van valami igazság. Görbén néztek rá, akár csak egy adóvégrehajtóra.' Patasi kultúrtársunk azonban úgy látszik, nemcsak kíváncsi természetű, hanem következetes is, amit egyszer elkezd, nem hagvia könnyen abba. Nem volt hét, hogy meg ne látogatta volna a kulcsodiakat és ma már az a helyzet, hogy ha a falu határába ér, maguktól összejönnek az emberek és kérik, hogy beszéljen nekik megint valami újat, mert a múltkor' beszélgetésük — úgy mond — nagyon érdekes voltMondanom sem kell, hogy azóta már megalakult a kulcsodi CSEMADOK helyi csoport előkészítő bizottsága és az EFSz előkészítő bizottsága most van alakulóban. Patasi kultúrtárs akkortájt kezdett gyakorta ellátogatni Kulcsodra, amikoi azok a túlbőséges hideg esők estek. Bizonyára eleredt tőle a náthája, de nemcsak az orra, hanem a Duna is megdagadt úgy, hogy a dunaparton garmadára rakoit gömbfát emelgetni kezdte. A gömbfa áliami köztulajdon volt, tehát nem a község tulajdona. Mit tesz Isten! Az alvó kulcsodi dolgozók Patasi kultúrtárs egy-két jószavára hamarosan megértették, hogy a köztulajdont éppen úgy kell védeni, mint a sajátjukat és ingyenes brigádban, közös erővel, ki lóval, ki tehénnel és sok fáradságos munkával megmentették a gömbfát a Duna árjátólAz első lépést követte a második. — Azóta már a községi út jó egynéhány kilométerét kihordták kaviccsal, szintén ingyenes brigádban. Ez volt az ő vállalásuk a békeszavazás tiszteletére, amelyre mind egy szálig lelkesen adták le szavazatukat. Kulcsod elindult a szocializmus útján, habár késéssel is, de biztosak lehetünk benne, hogy a célnál nem lesz az utolsók között. íme egy példa a sok közül, hogy alvó falu nincs, csak ressz funkcionárius, aki nem tud a nép nyelvén beszélni. Vannak azonban olyan községek is, ahol ugyan megalakult a CSEMADOK helyi csoportja, de annak semmi látszatja nincs, mert a helyi csoport passzív. Itt van pl. a panyidaród helyi csoport. A passzivitást azzal magyarázták, hogy a tagok munkába járnak Losoncra és ezért nincs idejük a kultúrmunkára ós ebbe bele is nyugodtak. No, nem nyugodott ebbe bele Koncz •Béla kultúrtársunk, aki a losonci járás CSEMADOK népnevelője. Egész egyszerűen beszervezte azokat a dolgozókat, akik nem járnak munkába Losancra, hanem otthon dolgoznak. Ma már a panyidaróci helyi csoport anynyira fejlett, hogy kultúrbrigádot alakított és a kékkői járás községeibe jár kuWúrbrigádba, hogy ébresztgesse az u. n. alvó falvakat, munkaerőt toborozzon a pótori bánya számára és bekapcsolja ennek az elmaradt járásnak dolgozóit a szocializmus építésébe. íme, két példa arra, hogy milyen erős fegyver a helyesen folytatott agitáció. Ezek a példák arra tanítanak minket, hogy az agitáció nem egy taggyűlés, egy előadás, vagy ami a Központot illeti, egy többé-kevésfrbé jól fogalmazott körlevél dolga, hanem az állandó személyes, nap-nap melletti felvilágosító, nevelő munka. Bizonyára bírálat illeti a KözportU ténykedését is az agitáció terén, ami. kétségtelenül elégtelen volt a mult-' ban. Ezen a hibán kívántunk segíteni, amikor lépésről-lépésre elkezdtük kjépíteni járási népnevelőink hálózatát. Ugy, ahogy a Központ nem láthatta el instruktorok nélkül a helyi csoportok állandó látogatását, épp^ úgy a járásonkénti egy-egy népnevelő sem elegendő ahhoz, hogy egyidejűleg jelen legyen a járás minden helyicsoportjában akkor, amikor rá otttan szükség van. Főként hivatásos népnevelőinkre vár az a feladat, hogy minden helyi csoportban és minden községben, ahol helyi csoportunk még nincs, öntudatos munkatársakat neveljenek, amelynek legjobb módja az, ha a legöntudaíosabb dolgozókat meggyőzzük, konkrét feladatokat bízunk rájuk és azoknak végrehajtását rend-, szeresen ellenőrizzük. , Az agitáció 'pontossága Nem harígfcúlyozhatjuk eléggé az agitáció és propaganda fontosságát. Sztálin elvtárs kihangsúlyozta* a moszkvai Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában, hogy „A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül a hazugság hálójával befonni a népi tömegeket, becsapni és egy új világháborúba rántani őket." A mi békeharcuakban a jól megszervezett agitációnak és propagandának fő feladata az, hogy leleplezze az imperialisták hazugságait, hogy elnémítsa London és Amerika hangját. Hogy erre mennyire szükség van, bizonyítja azt a nagysallói helyi csoport titkárának jelentése ez év április 12ről, amelyben azt írja: „Sokan vannak még, akik félnek bizonyos következményektől és éppen ezért tartózkodnak a CSEMADOKtól, nehéz őket meggyőzni és felvilágosítani." Márpedig mi megfogjuk őket győzni arról, hogy éppen azáltal, hogy bekapcsalódnak a CSEMADOK-ba és ott aktív munkát fejtenek ki, szabadulnak meg a félénkségtől, mert a szervezeti életben erejük tudatára ébrednek, a közös cél érdekében megszervezett dolgozó nép erejének tudatára, amely egyedül képes biztosítani a tartós békét, vagyis „ha a nép kezébe veszi a béke megőrzésének ügyét és azt mind végig védelmezni fogja.' Es a megszervezett erejének tudatá ban lévő szabadon uralkodó nép nem ismeri a félelmet még a háború vesztével szemben sem, mert kész a békét fegyveres erővel is védelmezni. Az agitáció további feladata, hogy a prole tár-internacionalizmus szellőmében szocialista hazaszeretetre neveljük a dolgozók legszélesebb tömegeit. A dolgozók tömegei támogatják Pártunk és Kormányunk politikáját, mert megértették ugyan, hogy a régit gyűlölni kell, de még nem mindenütt és nem mindenki érti, hogy az újat szenvedélyesen szeretnünk kell. Gottwald köztársasági elnökünk első pontjának, a fokozott békeharc szoglálatába fogjuk állítani agitációs munkánk minden formáját. Ezen formáknak egyike a kultúrbrigádok mozgalma és meg kell állapítanunk, hogy ez a mozgalom az utóbbi időben kezd lábrakapni. A párkányi járásban járárási népnevelőnk, Bábindeli kultúrtárs szorgos munkája eredményeképpen 5 kultúrbrigádunk látogatja a falvakat és dicséretes munkát végeznek ezen a téreh a losonci és lévai helyicsoportjaink is, nem kevésbbé Királyhelmec, Ebben az akcióban újabban segítségünkre jöttek az állami népnevelési szervek is, amelyek a kultúrbrigádok költségleit közpénzekből megtérítik. Fontos formája az agitációs munkának az u. n. agitációs párok működése. Életrevalóságuk és rendkívüli hatékonyságuk bebizonyult a most lezajlott békeszavazás folyamán. Szabályként fogadhatjuk el, hogy -az agitációs kettősöket minden akcióba be fogjuk vetni, mint tömegagitációs munkánk állandó formáját. ES6 működési terep jut helyi csoportjaink agitációspárjainak a sajtó- és könyvterjesztés terén. Ma még ott tartunk, kedves kultúrtársaim, hogy a dolgozók széles tömegei még nem barátkoztak meg eléggé a betűvel, a szocialista sajtóval. Široký elvtárs a szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizotságának. áprilisi ülésén azt a célt tűzte elénk, hogy a pártsajtó olvasóit 300.000-re emeljük. Enneái a feladatnak teljesítéséből becsülettel ki akarjuk venni részünket. Meg fogjuk tanítani a falut olvasni. Mindnyájunknak meg kell érteni^ mit jelent békeharcunk számára az olvasás, a művelődés, úgy ahogyan azt megértette egy 60 éves gépgyári munkás, Gerván József ezeket mondotta: »MegvalIom, hogy hosszú ideig én is azok közé tartoztam, akik még a felszabadulás után sem vettek könyvet a kezükbe. Gyermekeim kérésére kezdtem elolvasni Azsejev könyvét. Este 6 órakor vettem a kezembe s az lett belőle, hogy éjfél után 1 órakor még mindig olvastam. Egy csodálatos új világ tárult elém, eddig nem ismert emberekkel. Azóta rendszeresen olvasok. Olvastam Illés Béla egyik könyvét, legutóbb Petőfi, meg József Attila verseit böngészgettem. Én most úgy érzem, mint akiben a bánat és az öröm egyszerre viaskodik, sajnálom a 60 évet amit elrabolt tőlem a kizsákmányoló rendszer. Mennél többet akarok kapni az új, boldog, szabad élet öröltjeiből. Ezért olvasok sokat. Ahhoz Ijógy eredményesen építsünk, védjük a békét, az is kell, hogy olvassunk, müvelödjünk«. Újságot minden magyar csa}ád asztalára A sajtóterjesztés számunkra nem lehet egyszeri, időben korlátolt kampány, munkánk állandó tartalmává kell lennie. Januárban indítottuk el a »Tartós tekéért, népi demokráciáért hetilapra az előfizetőt oborzást. Eddig 2800 előfizetőt szereztünk és az akció kezdete óta a komáromi járás jár az élen, amelyben Bajkai kultúrtársnak jelentős érdemei vannak. Vannak elmaradott járásaink, amelyek közül a somorjai járás legutóbb szorosan felsorakozott a vezetöjárások mögé — Farkas Kálmán járási népnevelő lelkes munkája nyomán — aki egymaga eddig 250 előfizetőt toborzott. Célul tűztük ki magunk elé, hogy ennek a fontos, 16 nyelven megjele nő hetilapnak előfizetőit itt még ez évben legalább 5000-re emeljük fel. Egyidejűleg ugyanolyan fontosságot fogunk tulajdonítani annak, hogy elsősorban az Ui Szót és a Szabad Földművest kezébe adjuk minden magyar dolgozónak nem feledkezve meg a Szakszervezeti Közlönyről sem, hogy teljesíthessük Pártunk elénk tűzött feladatát: a szocialista sajtó példányszámát még ez évben 300.000-r

e emelni, úgy, ahogyan azt Lőrincz elvtárs is leszögezte. A sajtóterjesztés terén segítségére sietünk a Magyar Könyv-barátok Körének, amely tagjainak évente 4 válogatott irodalmi könyvet juttat mélyen bolti áron alul. A sajtó- és könyvterjesztés terén igen nagy segítségünkre lesznek az olvasókörök és tanulmányi körök, amelyekben megtanítjuk a falu fia tálját és öregjét a betűk szeretetére. A propaganda, vagyis a maradandó hatású felvilágosító munka terén is igen el vagyunk maradva. Itt a fő feladat a Központra hárul. Rendszeres előadássorozatokat fogunk szervezni minden helyicsoportunkban rögtön a termésbetakarítási munkák után, az ősz kezdetén. Művelődnünk kell kultúrtársak, mivel a kisebbségben lévő tőkés-osztálynak, hatalma fenntartásában főfegyvere volt a nagyobb tudása és a dolgozó nép se képes kiépíteni saját uralmát, a szocializmust, tudás és műveltség nélkül. Szlovákia iparosítása fejlett technika nélkül lehetetlen. Pártunk és kormányunk vezetése mellett a munkásosztály ezt a fejlett technikát előteremti és kezünkbe adja, de ez, Sztálin elvtárs szavait iciézem, kedves kultúrtársak — »még nagyon, de nagyon nem elegendő. Ahhoz, hogy a technikát mozgásba hozzuk és maradéktalanul kihasználjuk, olyan emberekre van szükségünk akik elsajátították a technikát. Olyan káderekre, amelyek a technikát teljesen magukévá tudják tenni és annak rendje és módja szerint kihasználni. A technika olyan emberek nélkül, akik azt elsajátították, halott. A technikának olyan emberek kezében, akik azt elsajátították, csodákat lehet és kell is tennie«. A tudás, a technika elsajátítása szintén fontos feladat, kedves kultúrtársak, és a hozzá vezető út nem könnyű. Marx Károlynak, a szocializmus megalapítójának szavai szerint: »A tudatlanság soha, senkinek nem vált még hasznára... A tudomány nem ismer széles országutat s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényeinek megmászása fáradságos«. Előttünk áll a csallóközi vízművek és a keletszlovákiai hatalmas méretű kohókombinát építkezése, mint Szlovákia aranykorának két hatalmas alapköve. Ezen hatalmas műveknek felépítéséhez és üzembentartásához a technikailag képzett, művelt munkásoknak tízezrére van szükség. Tudjátok jól, kultúrtársak, hogy nálunk ma munkaerőhiány van. Honnan vegyük hát a tízezer számra menő újabb munkáskezeket? A falukról, elvtársak, azokról a falukról, amelyek elindultak a szocializmus útján, áttértek a fejlettebb, gépesített, szövetkezeti földművelésre és ahol ezáltal hatalmas munkaerőtartalékok szabadulnak fel. A gépesített földműveléshez is a szakképzett, művelt munkások egész tömege szükséges és ezen, a téren mutatkoznak a mi feladataink, ami Gottwald elvtárs 2. pontját, az 5 éves terv harmadik évének sikeres teljesítését illeti. A CSEMADOK munkája a szocialista termelés fejlesztése terén Mivel segítheti a CSEMADOK, mint kulturális tömegszervezet, szocialista termelésünk fokozását? Azáltal, hogy megérteti a dolgozók széles tömegeivel, hogy a csallóközi vízierőmüveket és a kohókombinátot építeni, avagy szocialista kuitúréletet építeni egy és ugyanazon éremnek két oldala. A falun kallódó munkaerőtartalékokat nem kapcsolhatjuk be a termelésbe szünetlen és szívós népnevelő munka nélkül. Pedig van még bőségesen munkaerőtartalék még ott is, ahol a mezőgazdaság gépesítése még nem fejlett annyira, mint ahogyan azt kívánnánk. Itt van pl. a zselízi járás esete. A sárói helyi csoport kezdeményezésére több helyi csoport vállalta a járás egyes községeiben parlagon heverő földek megművelését. Szép a szándék és a jóakarat, de kibújik belőle a lóláb, ha azt vesszük, hogy az illető községekbon vannak Egységes Földműves Szövetkezetek, csak éppen munkaerő hiányában nem képesek megművelni a parlagon heverő földeket. A szövetkezetnek nincs elegendő munkaereje, ezzel szemben a parlagon heverő földeket kibérlő kultúrtársaknak van elég idejük arra, hogy azokat megműveljék apró parcellákban, ahelyett, hogy a szövetkezet segítségére sietnének, hogy ott a szövetkezeti társas munkával és gépek segítségével, kevesebb munkával többet termeljenek. Van tehát a falvakon bőven munkaerőtartalék csak nem tudjuk azt felszínre hozni és érvényesíteni, mert még mindig nem tudjuk eléggé meggyőzni a falu dolgozóit, hogy hol kell keresniök saját egyéni jólétüket és boldogulásukat. Ebben a meggyőző munkában elsőrendű fontossága van a CSEMADOK felvilágosító munkájának. De nem feledkezhetünk meg a legfontosabbak egyikéről, amellyel a termelés fokozásához hozzájárulhatunk. A nőknek a termelésbe való bekapcsolására gondolok, kedves kultúrtársaim! Említettem már, hogy meg kell küzdenünk azzal a kapitalista előítélettel, amely a nőket a háztáji munkára korlátozza. Fel kell világosítanunk a nőket, hogy a szocializmusban nemcsak a nemzetek egyenjogúak, hanem a nemek is. Ma már szép számban vannak kitüntetett élmunkásnőink, akik azzal, hogy uralják a technikát, sok tekintetben túltesznek a férfiakon is. Segítsünk mindenütt a népi szerveknek bölcsődék és napközi otthonok szervezésében, gondoskodjunk azok mintaszerű berendezéséről és vezetéséfői, hogy a dolgozó anyák örömmel és lelki nyugalommal bízzák ezekre gyermekeik ápolását és hatalmas munkaerőt nyerünk meg ezáltal a szocialista termelés 6zámára. Mit kell tennünk Gottwald elvtárs 3. és 4. pontjának teljesítésére, amelyek kitűzik elénk a közellátás biztosítását és az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdítását? Fel kell világosítanunk a falvak kis- és középparasztjait, hogy minden szemmel, amellyel többet termel és többet ad be a közellátás céljaira, hozzásegíti kormányunkat ahhoz, hogy a városi lakosság ellátására kevesebb gabonát hozzon be külföldről és az így megtakarított gabonabehozatal helyett ipari nyersanyagokat vásároljunk külföldön, — pl. ipari nyersanyagot, — amelyet azután az ipari üzemek feldolgoznak és csereképpen a gabonáért eljuttatják a falu dolgozóinak. Továbbá kell, hogy minden helyi , csoportunk és minden tagunk harcoljon a közellátás kártevői ellen és a népi szervekkel szoros együttmunkálkodásban leleplezze azokat, még akkor is, sőt elsősorban akkor, ha ezek a kártevők a CSEMADOK-tagsága között rejtőznek. Az EFSz-ek megszilárdítása Az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdításához azzal járulunk hozzá legjobban, ha az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat bevonva a CSEMADOK munkájába és szervezeteibe, megértetjük velük, hogy a szövetkezet nem az ő ellenségük, hanem az ő jótevőjük. Mi az, ami sok egyéni gazdálkodót visszatart még a szövetkezettől? Az a tévhit, hogy a szövetkezeti tag már nem a maga gazdája, hanem a szövetkezetnek bérmunkása. Ez pedig nem igaz! A szövetkezet nem nemzeti vállalat és nem is állarpi birtok. A szovetkeziet a szövetkezeti tagok tulajdona és a munkájukhoz való viszonyuk eszerint kell, hogy alakuljon. Hogy miiyen jólétet teremtenek a magok és családjuk számára, ez csjk attól függ, hogy minél kisebb fáradsággal, jól megszervezett munkával minél nagyobb termést érjenek el. Ugy keí gazdálkodniok, mint a sajátjukon éspídig azért, mert tényleg a sajátjukon dolgoznak. Ebben a kérdésben is a meggyőzés, a tudományos földművelés népszerűsítése a Iegsziiksé-" gesebb, amelyben a CSEMADOK-nak élen kell járnia. — Ezt a felvilágosító munkát még csak részben sem végeztük el,-még a CSEMADOK-ba beszervezett szövetkezeti tagok között sem, amit az bizonyít a legjobban — amint már előbb is említettem, — hogy földműves tagjaink jelentős része, mint munkás jelentkezett a CSEMADOK-ba, pedig tudjuk íóluk, hogy a földmüvesék. az Egységes Földműves Szövetkezetek aktív tagjai. Ezek a kultúrtársak azt hiszik, hogy mert havonta rendesen megkapják a végzett munka után nekik keiáró előleget a termésre, oiost már nem gazdák többé, hanem fizetett munkások. Egy további feladata lesz az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdításában a CSEMADOK-nak az, hogy minden eszközzel közreműködik az idei közös aratás megszervezésében, amelynek mai közgyűlésünk — úgy mondhatnám — bevezetője kell, hogy legyen. A CSMADOK-tagságnak már jelentős százaléka tagja az Egységes Földműves Szövetkezeteknek is és könnyen lehet, hogy úgy tekintenek az egyénileg dolgozó gazdákra, mint a szövetkezet ellenségeire. Nem úgy van, kedves kultúrtársak! Senki se lehet ellensége a saját jódolgának. Csak kell, hogy mindenki felismerje, menynyiben van előnyben a szövetkezeti gazdálkodás az egyénivel szemben. Gondoskodjanak a ČSEMADOK-szervezetek arról, hogy a szövetkezetek ne csak a szövetkezeti földek learatását, hanem az egyéni gazdák aratását is megszervezzék közös munkában, hogy az egyéni gazdák lássák azt, hogy a szövetkezet nem az ellenségük, hanem a jótevőjük és akkor már meg is nyertük őket a szövetkezeti munka számára. Ne higyjük azonban, hogy ebben a munkánkban nem ütközünk majd ellenállásba éspedig a saját sorainkban isDe tudnunk kell mindig azt, hogy ahányszor a békeharcban, a termelés fokozásánál, a közellátás kérdésében, vagy a szövetkezetek megszilárdításánál ellenállásba ütközünk, mindenkor az osztályllenséggel van dolgunk. A magyar dolgozó nép, amely a kapitalista múltban öntudatosan és elszántan tudott harcolni kizsákmányolól ellen, mindenkor éberen fogunk ügyelni arra, hogy ne furakodhasson sorai közé és azokat ne bonthassa meg az osztályellenség, a nyugati kardcsörtető imperialisták bérencei. A CSEMADOK, visszautasít minde»