Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

6 U J SZO 1951 jűnhis 24 választanak. A kétévi munka megismertette velünk Csehszlovákia legkiválóbb magyar dolgozóit, élmunkásokat, kiváló bányászokat, a szövetkezeti szervezőket, kultúrmunkásokat, akik a szervezés vagy a kultúrmunka területén és elsősorban hazánk szocialista építésének területén eredményeket tudtak felmutatni, akik odaadóan dolgoztak az egyesület kiépítésén és így szükségtelenné vált a felülről való és nem demokratikus vaiasztási forma. Meg kell, hogy találjuk a módját, hogy ezeket a kiváló magyar dolgozókat fokozottabb mértékben bevonjuk a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének munkájába. Épen ezért a jövőben fokozódó és nagyobbméretű tevékenység, a nagyobb célkitűzések, a kiszélesített tömegszervezet, a tömegekkel való szorosabb kapcsolat megkívánja azt is, hogy a központi bizottságot az alapszabályok módosításának szükséges végrehajtásával kiszélesítsük. Javasolom tehát, hogy a közgyűlés fogadja el azt az indítványomat, hogy az eddigi 24 tagú központi bizottság helyett szélesebbkörű bizottságot válasszon, azaz a bizottság tagjainak számát az arra érdemes tagok soraiból ötvenre emelje. Kedves kultúrtársak, drága elvtársak és elvtársnők! Megpróbáltam vázolni a Csemadok eddigi működését, valamint jövendő feladatait. Nagyok és szépek a mi feladataink és közös erővel, közös akarattal a Nemzeti Arcvonal vezető Pártja, a Csehszlovákiai Kommunista Párt és annak harci osztaga, a Szlovákiai Kommunista Párt útmutatásával és támogatásával meg tudjuk valósítani ezeket ä terveket. Meg tudjuk és meg is kell valósítanunk őket, erősíteni kell, építeni kell hazánkat, a Népi Demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, hogy erős és félelmetes bástyája legyen a békének. Büszkék lehetünk arra, hogy olyan ország állampolgárai vagyunk, amelyre az imperialista háborús úszitók úgy tekintenek, mint a háborús célkitüzésék egyik legveszedelmesebb ellenségére, ami abból is kiviláglik, hogy az ellenséges, hazug háhorús uszítók rádióleadóikban napi 12 órát szentelnek Csehszlovákia bemocskolására. Mi, csehszlovákiai magyarok azok között állunk, akik tanusítjuk a világ előtt, — ahogy ezt a békeszavazás során is tettük, — hogy ez az ország a béke hazája, a szabadság hazája, amelyről leperegnek a rágalmak és álnok hazugságok. Tegnap volt 10 éve, hogy a fasiszta hordák megtámadták a dolgozók hazáját, a szabadság, a szocializmus első otthonát, a Szovjetúniót. Ez volt az imperialisták második háborúja, amit a mi nemzedékünk átszenvedett. Ez volt az imperialisták második háborúja, amit az imperialisták úgy és akkor kezdtek, ahogy az érdekeik megkívánták, de nem tudtak úgy befejezni, mint ahogy elképzelték volna. A Szovjetúnió hős népe egyedül állt ebben a háborús viharban a béke hajóján, a béke árboca mellett és nem engedte ki kezéből a szabadság, a béke vitorláját és a szocializmus hazájában, a győzedelmes Szovjetúnióban ma már a kommunizmust építik. Mi Sztálin elvtárs szavai szerint azok közé akarunk állni, akik a saját kezükbe veszik a béke ügyét azzal, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét erős tömegszervezette építjük ki, hogy mozgósítjuk Csehszlovákia magyar dolgozóit a béke megvédésére, a gottwaldi ötéves terv sikeres megvalósítására, hogy így mindenkor, minden eshetőségre elkészülve Gottwald elvtárs vezetésével Pártunk irányítása mellett necsak utasai legyünk a Szovjetúnió vezette békehajónak, hanem mint aktív matrózai, tartsuk a béke vitorláját örök időkre a nagy Sztálinnal, a dicső szovjet néppel. Éljen Csehszlovákia nemzeteinek törhetetlen egysége! Éljen a cseh, a szlovák és magyar dolgozók harci szövetsége! Éljen Szlovákia iparosításának nagy ügye és annak első harcosa, Široký elvtárs! Éljen hazánk bölcs kormányosa, a béke és szocializmus első munkása, Gottwald elvtárs! Éljen a haladó emberiség, a béke apostola, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetúnió és a nemzetközi mukásmozgalom vezére és tanítója, a nagy Sztálin. Fellegi István főtitkári jelentése az évi közgyűlésen Tisztelt Közgyűlés, Kedves Kultúr, társak! Elnökünk, Lörincz Gyula, beszámolójában kitűzte elénk azt az irányvonalat, amelyet további munkásságainkban követnünk kell, hogy eleget tehessünk hivatásunknak, hogy a CEMADOK azzá váljék, amely képes arra, hogy a magyar munkásság, dolgozó parasztság és dolgozó értelmiség legszélesebb rétegeit, a kulturális nevelés eszközével, maradék nélkül bekapcsolja a szocializmus építésébe hazánkban, a szocialista Csehszlovákiában. Annak, hogy egy ilyen tömegszervezetté váljunk, többé semmi akadálya nincs és nem lehet, mint ahogyan azt Lörincz elvtárs beszámolójában világosan leszögezte. Most már minden csak a mi munkánktól függ. Miután az irányvonal helyességét a megelőző évek munkájának tapasztalatai megerősítették s miután bebizonyosodott, hogy a dolgozók hajlandók az irányvonalat támogat, ni, akkor már az úgynevezett »objektív« körülmények szierepe, vagyis a tényleges akadályok szerepe a mi inimumra csökken és döntővé válik a szervezetek és vezétőiknek szerepe, mondható, hogy kizárólagos jelentőségűvé válik. Ez pedig azt jelenti, hogy a felelősség munkánk fogyatékosságaiért és esetleges sikertelenségéért ezentúl kilenctized részben nem a tényleges akadályokra, nem az úgynevezett »objektív« körülméinyekre, hanem reánk magunkra, csakis magunkra hárul. Kétségtelen, hogy ma már nehezen találhatunk olyan becsületes dolgozót, aki ne volna tudatában annak, hogy ma jobban és szabadabban él miként valaha is a kapitalizmus alatt és éppen ezért — még ha politikailag egyébként nem eléggé öntudatos is — nem hajlandó felcserélni a népi demokráciát a kapitalizmussal. Következésképpen tehát saját jól felfogott érdekében támogatja Pártunk és kormányunk gaz- i dasági, politikai és kultúrális irány- " vonalát, amelynek helyessége az évek folyamán bebizonyosodott. A most lezajlott békeszavazás ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar dolgozók — úgyanúgy, mint a világ béketáborának minden dolgo. zója —magáévá teszi Pártunknak és kormányunknak, a békés szocialista építésből fakadó következetes békepolitikáját. Többé nem fér kétség ahhoz, hogy a munkások és parasztok készek Pártunk és kormányunk politikáját támogatni, amely máskép elsem képzelhető egy olyan Pártnál, amely egy emberöltön, 30 éven keresztül, következetesen harcolt a dolgozók szabadságáért, amely Pártnak élén olvan vezetők állanak, mint Gottwald és Široký elvtársak. Kétségtelen, hogy lesznek még u. n. »objektív«, vagyis tényleges nehézségeink. Feladatunk azonban az, hogy ezeket az objektív akadályokat, alkotó, népnevelő munkával legyűrjük és hogy ezt elérjük-e vagy sem, azért a felelősség ránk magunkra hárul. Az irányvonal meg van adva és ha meg van adva a helyes irányvonal, minden a szervezeti munkától függ, magának az irányvonalnak sorsa, annak végrehajtása, vagy kudarca is. Mit kell tennünk ahhoz, hogy egy haroos, kultúráiig tömegszerveaettő váljunk ? Törjük szét a szűk egyesületi kereteket! Mindenekelőtt át kell törnünk és túl kell nőnünk a szük egyesületi kereteket. Egy egyesület létezéséhez és működéséhez elegendők a szük, korlátolt keretekben mozgó célkitűzések, mint pl. a műkedvelő színjátszás, amely ugyan szükséges és hasznos, de korántsem elegendő. Ez az egyesületi célkitűzés nem elegendőegy tömegszervezet vérkeringéséhez. A tömegszervezet azáltal válik tömegszervezetté, hogy országos feladatokat tűz maga elé és annak megvalósítására mozgositja a célkitűzésekben érdekeltek széles tömegeit, mint pl. az új szocialista ember nevelése, öntudatos békeharcosok toborzása és a szűk műkedvelő színpadról lelépve, bevinni az igazságot, a tudást — amely békeharcunk és szocialista építésünk legélesebb fegyvere — minden üzembe, minden hajlékba és minden koponyába. A Csehszlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán Kopecky elvtárs, hazánk népnevelési minisztere, beszámolójában ezt a célt tűzte ki a Párt elé: »Feladatunkul tűzzük ki, hogy a Csehszlovák Köztársaság minden lakosát olyanná neveljük, hogy értei- 1 mének és akaratának minden erejével, szívének minden lelkesedésével a szocializmus megvalósítására gondoljon. Hogy át legyen hatva lángoló szeretettel a gyönyörű szociális, ta jövő felé haladó Köztársaságunk iránt, hogy kész legyen azt minden erejével megvédeni, hogy szilárdan állva az imperialistaellenes arcvonalon, kész legyen megvédeni a békét és az államot... Feladatunkul tűzzük ki olyanná nevelni a Csehszlovák Köztársaság minden lakosát, hogy világméretekben széles látóköre legyen, hogy felismerje a szabadság erőit, hogy lássa a szabadságszerető népek mozgalmát az egész földtekén, hogy lássa a gyarmati nemzetek és színes fajok megmozdulását, hogy megértse, hogy a legtávolabb esü nemzetek is, amelyek a szabadságukért harcolnak, ma a mi közvetlen szövetségeseink, hogy a szabad népi Kína, a maga 500 millió lakosával a mérleget azon ügy javára billenti, amelyért ma minden erőnkkel harcolunk a szocializmus javára ... Nem elégedhetünk meg . az eddigi eredményekkel! Feladatunkul tűzzük ki meggyőzni a Csehszlovák Köztársaság minden lakosát arról, hogy ebben a hatalmas és növekvő új világiján nem merülünk el, mivel ez az új világ respektálja minden ország függetlenségét és fenségjogát, minden nemzet szabadságát, úgy a kicsinyekét, mint a nagyokét és minden nemzet teljesen szabad, sajátos életformáid. Dicső Pártunk ezt a célt tűzte elénk és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete teljes egészében magáévá teszi ezt a célkitűzést, mivel igeneljük Pártunk és kormányunk célkitűzéseit úgy politikai. mint gazdasági, valamint kultúrális téren. Megelégedhetünk-e vájjon azzal az eredménnyel, ^.melyet eddig elértünk ennek a magasztos célnak megvalósításában ? Nem elégedhetünk meg, kedves kultúrtársak és ez a bírálat nemcsak a tagságot, és a helyicscportok vezetőségét, hanem a CSEMADOK központi vezetőségét, mondhatnám elsősorban a központi elnökséget illeti. Nem tudtuk ezeket a hatalmas és magasztos feladatokat maradéktalanul megoldani. Ez évi közgyűlésünknek az a feladata, hogy kiinduló pontja legyen minden hiányunk fokozatos felszámolásának. Ami az országépítést illeti, feladataink lényegében azonosak a többi tömegszervezet célkitűzéseivel. Es mégis van egy olyan különleges feladatunk, amely megkülöböztet minket a többi tömegszervezettől és amelynek végrehajtása elsősorban ránk hárul. Reánk hárul az a feladat, hogy eltávolítsuk és végérvényesen felszámoljuk a magyarajkú dolgozók kulturális fejlődésében azt a hézagot, amely 1945—1948 között keletkezett a most végleg leleplezett burzsoanacionalisták káros ténykedése folytán. Ez a programm egy egységes, mindent átfogó programm kell, hogy legyen, mert ma többé már nem részletkérdések vitatásáról, jobb vagy rosszabb megoldásáról van szó, hanem az egészről, arról, hogy minden Csehszlovákiában élő magyar dolgozó érezze és értse, hogy ott, ahol él és dolgozik, ott tényleg az ő hazája van és a népi demokrácia szilárd alapján állva váljék a saját élete irányítójává, a legszorosabb testvéri egységben a szocializmus felé haladó Csehszlovákia minden nemzetével és ezen túlmenően, szükséges ugyan néha vissza is tekintenünk, de ahhoz, hogy építsünk, akár termelő üzemeket, akár kuttúréletet, ahhoz egy, a jövőbe mutató programm szükséges, melyet ha meg akarunk valósítani, előre kell tekintenünk és nem hátra. Gottwald elvtárs hat pontja Még mielőtt részletesen felsorolnám szervezeti beszámolómban azokat a feladatokat, amelyek szervezeti téren várnak ránk, szükségesnek tartom felemlíteni köztársasági elnökünk, Klement Gottwald 6 pontját, amelyet a CKP ez évi februári, történelmi jelentőségű Központi Bizottsági ülésén tűzött hazánk minden polgára elé, akik a béke fenntartásának és a szocializmus építésének kérdésében egyetértenek Pártunk és kormányunk irányvonalával. így szól a 6 pont: 1. Fokozni a harcot a békéért. 2. Sikeresen teljesíteni az 5 éves terv 3. évét. 3. Gyors ütemben leküzdeni a közellátás terén felmerült nehézségeket, 4. Megszilárdítani az Egységes Földműves Szövetkezeteket. 5. Fokozni éberségünket. 6. Mint szemünk fényét védelmezni a Szovjetunióval való barátságunkat és szövetségünket. Ez a 6 pont, kell, hogy legyen világítótornyunk, amely biztonságosan vezet minket szirtek és zátonyok között a legmagasabb célért, a szocializmusért és a békéért folytatott munkánkban. Ennek a legmagasabb célnak kell alávetnünk szervezeti célkitűzéseinket is, mert a helyes szervezeti munka — bár nem teszi ki magát az egész épületet, — de szilárd alapfalakat teremt a magasabb célok megvalósítására. Nézzünk hát előre és vizsgáljuk meg, mit kell tennünk országos feladataink teljesítésére. Hogy a béke megszilárdítását célzó építőmunka öntudatát 'minél szélesebb rétegekbe vihessük be, fel kell számolnunk mindenekelőtt a CSEMADOK szűk egyesületi kereteit és azt a legszélesebb tömegalapokra fektetni. Széles tagtoborzó kampányt kell tehát indítanunk minden meglévő szervezetben. A tagtoborzási kampányt már ez év januárjában megindítottuk. Januártól május hónapig taglétszámunk 6240-nel növekedett és ezzel elérte a 17.252 taglétszámot, a kiállított tagsági igazolványokat véve alapul. Ha ehhez a számhoz hozzászámítjuk a június hó folyamán kiadott igazolványokat és azon belépési nyilatkozatokat, amelyek az egyes helyi csoportoknál, vagy egyebütt fekszenek és mindezzel együtt a taglétszámot a mai nappal kereken 20.000-rel jelöljük meg, akkoris meg kel! állapítanunk, hogy a közel 300-at kitévő helyi csoportunknál ez csak átlagosan 66 tagot tesz ki egy helyi csoportra, ami édeskevés ahhoz, hogy a CSEMADOK-nak megadja a tömegjelleget Jelenlegi tagságunk szociális megosztódása a következő: 48% munkás, 20% ikis- és középparaszt, 4.3% kisiparos, 9.7% értelmiségi és 18% egyéb foglalkozású, főként háztartásban dolgozó nők, diákok, Ugy ezen 18% között, mint a 18%ot kitevő munkás között sok a földműves asszony, illetve az Állami Birtokok föidműves munkásai. Ha ezeket a százalékokat egybevesszük a 20%ot kitevő kimutatott földműves réteggel, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a CSEMADOK eddigi tagsága főként a falusi dolgozók rétegéből adódik. Nemek szerint tagságunk így oszlik meg: Tagságunk 75%-a férfi, 24%-a nő. A korhatár szerint! megoszlás: 57% 18—30 évig, 43% 30 éven felüli. Ezek a számok rámutatnak arra, hogy a munkásság túlsúlyát tagjaink között mint egészséges jelenséget könyvelhetjük el. Ugyancsak örvendetes az, hogy a kimutatott kis- és középparaszt tagságunk túlnyomó része — kb. 60%-a szövetkezeti parasztság soraiból adódik. Ez azonban arról tanúskodik másrészt, hogy nem találtuk meg az elég szoros kapcsolatot a falu még egyénileg gazdálkodó dolgozóival, a kis- és középparasztsággal. Ebből az következik, hogy tagtoborzásunkban — sokkal inkább, mint eddig — az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztságra kell irányt vennünk, őket a CSEMADOK felvilágosító, népnevlő munkáján keresztül meg. kell nyernünk mind nagyobb mértékben a falu szocialista átépítése gondolatának. Másodsorban feltűnő a férfi- és a nőtagok közötti aránytalanság. A férfitagság több mint háromszorosát teszi ki a nőtagságnak. Ebben az arányban mutatkozik meg < falun a kapitalista mult előítélete, amely a nőket a háztartáshoz láncolta és távol tartotta a nyilvános és szervezeti élettől. Ebből az a kötelezettség hárul ránk, hogy következetes harcban ezen előítélettel, a nőket sokkal nagyobb arányban vonjuk be a kulturális, népnevelő munkába, mint eddig. A harmadik számadat szerint a 18 és 30 év közötti tagság aránya meghaladja a 30 éven felüli tagságét. Ennek egyik oka a túlnyomórészt műkedvelő ténykedés, amely természetesen elsősorban a fiataiabb korosztályokat vonzza. Ha megtaláltuk volna a formáját a szélesebbkörű népnevelő munkának, kétségtelen, hogy úgy a nőknek, mint az idősebb korosztályoknak sokkal nagyobb részét tudtuk volna beszervezni tagságunk közé, mint amiről ezek a statisztikai adatok tanúskodnak. És ehhez a munkához éppen a meglévő fiatalabb korosztályok nagyobb mozgékonyságát és lendületét kell tudnunk felhasználni olyképpen, hogy szervezti munkánkban konkrét feladatokat tűzünk eléjük. A tagtoborzás iránya * Ha tagtoborzásunkban figyelmünket kizárólag a fiatalabb korosztályokra fordítanánk, hibát követnénk el, amely megrontaná a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, a CSM-hez való viszonyunkat. Fogadjuk el itt azt a szabályt, hogy a magyar dolgozó ifjúságnak elsősorban Köztársaságunk egységes ifjúsági szervezetében, a CsISz-ben van a helye. A magyar dolgozóknak ott a helyük a Nemzeti Arcvonal összes többi tömegszervezetében, amelyekkel a CSEMADOK mindenkor a legszorosabb együttműködésben fogja kifejteni a ténykedését mivel a CSEMADOK is a Nem-.cti Arcvonalnak egyik egyenrangú 'ömegszervezete. Ez a tény és a proletár internacionalizmus gondolatának bevitele a tömegekbe, szabja meg az összes tömegszervezetekhez való viszonyunkat. Ezen túlmenően azonban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséghez, a CsISz-hez való viszonyunkat külön is kell taglalnunk. A CSEMADOK nem érdekvédelmi, hanem kulturális tömegszervezet. Hivatásunk elsősorban a népnevelés, a tudományok népszerűsítése. Ezzel szemben a CsISz az egységes csehszlovák ifjúság tömegszervezete, amelynek kulturális ténykedése csak egy részét teszi ki azoknak a hatalmas feladatoknak, amelyek az ifpúság nevelésében reá hárulnak. A kulturális ténykedésen kívül széleskörű nevelést nyújt az ifjúságnak a hatalmas méretű ifjúsági építkezéseken, amelyeket Široký elvtárs, Szlovákia most folyó iparosításának első kezdeményezője, a szocializmus főiskolájának nevezett. Az ifjúság építkezésein dolgozó ifjúsági brigádok legjobbjailól kerülnek ki majd a Szlovákia délvidékén épülő nagyarányú iparosítás vezetésére hivatott munkásvezetők. Igen, kultúrtáisaim, Szlovákiában az 5 évés terv keretében megvalósuló iparosítással megkezdődött Szlovákia aranykora, Szlánszký elvtárs nemrég mondott szavaival élve. Aki tehát a magyar ifjúságot vissztartaná a ČSMtől, abból kiindulva, hogy a CSM egy csehszlovák szervezet, míg a CSEMADOK a magyar dolgozók kulturális szervezete, az a magyar ifjúságnak nem barátja, hanem ellensége. Szocialista hazánk" — ellentétben az első köztársaság úri demokráciájával — nem ismer különbséget nemzetiség és nemzetiségi kisebbség vagy nemzetiségi többség között. A népi demokráciával összeegyeztethetetlen, hogy a többségben lévő nemzet gátolja a kisebbségben lévő nemzetet, vagy rákényszerítse arra akaratát. Meg kell tehát szabadulnunk attól az érzéstől, hogv begubózzunk kisebbségi voltunkba, mivel a népi demokrácia kisebbséget ebben az értelembe* nem ismer. Ebből az következik, hogy