Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

1951 Jfinius 24 misíteni, halálos csapást mérni a magyar burzsoanacionalizmusra. Kell, hogy hazánkban a burzsoanacionalizmus megsemmisítése, a nemzetiségi politika új, sztálini rendezése, a csehszlovákiai magyar dolgozók munkájában és Köztársaságunkhoz való viszonyában hatalmas változást hozzon. Ez az év kell, hogy a fordulat éve legyen a csehszlovákiai magyar dolgozók életében. Nem szabad, hogy akadjon sorainkban egyetlen magyar dolgozó is, aki előtt országunk sorsa közömbös. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik legfőbb feladata a szocialista hazafiság szellemének megteremtése, a hazaszeretet és az itt élő nemzetekhez fűződő testvéri viszony megteremtése, táplálása. Tudatosítanunk kell a magyar dolgozókban, hogy magyarnak és hazafinak lenni Csehszlovákiában nem jelent ellentmondást, sőt ellenkezőleg, büszkék vagyunk és jogosan büszkék lehetünk Loksa Lászlóra, a kiváló traktoristára, aki Gottwald elvtárstól Csehszlovákia legkiválóbb munkásai között a Köztársaság érdemrendjét kapta. A hazafiság, a szocialista hazafiság új formát, igazi tartalmat csak most kapott, amikor, ahogy Révai elvtárs mondotta: „hazafinak lenni: ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés szocialista építő munkánk lehetőségét". Ezt Révai elvtárs Magyarországon mondotta a magyarországi dolgozóknak. De teljes mértékben áll a mi viszonyainkra is, mind a csehszlovákiai magyar dolgozók, mind a cseh, szlovák, ukrán, lengyel és hazánk más nemzetiségű dolgozóinak viszonyára. Igenis, célunk és hazafias kötelességünk lesz a jövőben minél több Loksához hasonló hazafit nevelni a csehszlovákiai magyar dolgozók között. Kell, hogy élmunkásaink, kiváló traktorosaink, szövetkezeti vezetőink Köztársaságunk büszkeségei legyenek, akárcsak a cseh Szvoboda, Doutnács vagy a szlovák Szlabej. Felemelt ötéves tervünk fokozott teljesítményt követel tőlünk Szlovákia aranykorának, boldog jövőjének zálogául és nincs szebb kötelesség, mint saját és gyermekeink boldog országát, szebb jövőjét építeni. A múltban ismertük az éhségkísérte munkanélküliség elleni harcot. Most szabad és fejlődő hazánkban megismertük az ellenkezőjét, a munkaerőhiányt. Ha tudtunk harcolni a munkanélküliség és annak okozója, a kapitalista társadalmi rend ellen, amelyet 30 éves Pártunk harcával, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának forradalmi tapasztalataival, a dicső Szovjet Hadsereg segítségével megdöntöttünk és letörtünk, akkor meg tudunk küzdeni ugyancsak Pártunk és a Szovjetunió tapasztalatainak segítségével a sokkal kellemesebb „ellenséggel", a munkaerőhiánnyal. Felemelt ötéves tervünk teljesítéséhez elkerülhetetlenül szükségünk lesz elsősorban a szovjet sztahanovisták újító tapasztalatainak, módszereinek elsajátítására. Szükségünk lesz a szocialista verseny kiszélesítésére, népszerűsítésére, új munkamódszerek bevezetésére, mezőgazdaságunk gépesítésére, a szovjet kolhozisták tapasztalatainak elsajátítására, hogy leküzdhessük a munkaerőhiány okozta zökkenőket, hogy biztosíthassuk felemelt ötéves tervünk meggyorsított ütemét. Minden erőnkkel az építés szolgálatában Csehszlovákia magyar dolgozóinak többsége mezőgazdasággal foglalkozik. Mezőgazdaságunk gépesítése hatalmas munkaerőtartalékokat szabadít fel hatalmas ütemben fejlődő iparunk számára. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata meggyőzni, megnyerni a falusi dolgozók eme rétegét arról, hogy saját és országa érdeke hívja őt új, fejlettebb, magasabbfokú munkakörbe, meg kell győznünk őt arról, hogy földje és hazánk iparának igazi gazdája akkor lesz, ha elősegíti Szlovákia iparosítását, ha bekapcsolódik üzemeink, gyáraink, bányáink munkájába, vagy mezőgazdaságunk fellendítésébe, földműves szövetkezeteink magasabb, fejlettebb fokán. Ugyancsak hathatósabb munkát kell kifejtenünk, hogy a magyar dolgozó nőkét, asszonyokat felszabadítsuk az alacsonyabbrendű háztartási munka alól és a nők egyenrangúságának jogán bevonjuk őket a szocializmust, a békét építő termelési munkába. Ez természetesen magával hozza a család színvonalának, keresetének és ezzel együtt fogyasztásának emelkedését is, ami abban is megnyilvánult, hogy húsfogyasztásunk a szabadpiac területén az utolsó időben 400 százalékkal emelkedett. Tudjuk, hogy ez a hatalmas fogyasztási többlet, valamint a beszolgáltatás csökkenése az utolsó időben jelentékeny zavarokat okozott közellátásunkban. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének éppen a délvidéki járásokban, amelyek az állat, a sertéstenyésztés, a hústermelés egyik leggazdagabb forrása, először is fokozottabb éberséggel kell figyelni a szabotálok, a zsírosparasztok tervteljesítését, másodszor meg kell tanítani a közös állattenyésztés, a sertéshizlaldák kezelésének új módszereire, hasznosságára szövetkezeti parasztságunkat, meg kell nyernünk a közös állattenyésztés ügyének az egyénileg gazdálkodó kisés középparasztságot. Csehszlovákia magyar dolgozói szeretettel és hálával tekintenek a felszabadító, szabadságunkat és függetlenségünket biztosító hatalmas Szovjetunióra, ÖISHJ a Szovjetunió népére. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének éppen ezért egyik fontos feladata az legyen, hogy a magyar dolgozók szeretetét, odaadását a szovjetnép és a nagy Sztálin iránt fejlessze és egyetértésben a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségével, a Szovjetunió és a szovjetnép megismertetésével gyümölcsöztesse. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete kell, hogy a jövőben szorosabbra fűzze kapcsolatát, együttműködését a Szlovákiai Nemzeti Arcvonal valamennyi tömegszervezetével, elsősorban a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségével, kell, hogy kultúrmunkájával fokozottabb mértékben támogassa dolgozóinkat magába foglaló Forradalmi Szakszervezetet. Kell, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben, mint eddig, támogassa a Csehszlovákiai Ifjú sági Szövetséget, hangsúlyozva és megvalósítva a Csemadoknak már régen kiadott jelszavát, hogy minden magyar ifjúnak a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségben van a helye, ugyanúgy, ahogy a csehszlovákiai magyar nőknek is fokozottabb mértékben kell résztvenniök a Csehszlovákiai Nőszövetség, a „Živena" munkájában, valamint ahogy minden csehszlovákiai magyar dolgozónak erősíteni kell a Béke Híveinek táborát. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének szerepe és hivatása lényegében megegyezik a többi tömegszervezetünk programmjával, hivatásával. Azonban ki kell hangsúlyoznunk azt, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének mindezeken a kötelességeken kivül van egy lényegbevágóan eltérő küldetése is. Azt hiszem, elég bőségesen foglalkoztam eddig azokkal a gátló körülményekkel, amelyek megnehezítették a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének munkáját, azokkal a felmérhetetlen károkkal, amiket a csehszlovákiai magyar dolgozók feljődésében okoztak a burzsoá-nacionalisták tevékenységei és a felszabadulásunk óta eltelt jónéhány esztendő kényszerpaszszivitása, de ma és a jövőben semilyen akadályra nem hivatkozhatunk és kötelességünk behozni mindazt, ami a magyar dolgozók kultúrális felemelkedésében eddig elmaradt. Ez az a kötelesség, ami a többi tömegszervezet kötelességén kivül és hivatásán túl a Csemadokra vár. Mivel tudjuk ezt elérni? Elsősorban folytatnunk kell az új népnevelők, a Csemadok oktatók iskoláztatását, hogy megfelelő számú oktatónk, népnevelőnk, szervezőnk legyen, mert ez elkerülhetetlen előfeltétele annak, hogy a fokozott feladatok előtt álló, eddig semmi körülmények között nem elégséges tagságú egyesületet hatalmas, a magyar dolgozók minden területén való mozgósítására alkalmas tömegszervezetté'építhessük iri. Kell; hogy ez az év, ahogy már említetem, a fordulat éve legyen a magyar nép, a magyar dolgozók közötti munkánkban. Kell, hogy ebben az évben a magyar dolgozókat Csehszlovákiában mozgósítani tudjuk s hogy minden magyar dolgozóban tudatosítsuk népi demokráciánknak azt az elvét, hogy dolgozó népünk ura és gazdája lett hazájának s így a magyar dolgozók is kell, hogy azt teljes mértékben érezzék, tudatosítsák önmagukban és ennek megfelelő öntudattal és odaadással építsék szabad hazánkat, a Népi Demokratikus Csehszlovák Köztársaságot. Kell, hogy ebben az évben már bátran és boldogan szívják a magyar dolgozók a szabadság levegőjét, mint ahogy Bacílek elvtárs a Párt nyitrai kerületének konferenciáján mondotta. A sajtó terjesztése Csehszlovákia magyar dolgozói nem torpanhatnak meg semilyen akadály előtt, ha kellő öntudatra tesznek szert, ha tökéletesen elsajátítják és megismerik a Nemzeti Arcvonal vezető pártja, a Csehszlovákiai Kommunista Párt ideológiáját és irányvonalát, ha megismerik kormányunk célkitűzéseit, amelynek vezetése a magyar dolgozók teljes bizalmát élvező kiváló kormányosunk, Gottwald elvtárs kezében van. Široký elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ezévi áprilisi ülésén behatóan foglalkozott a sajtó kérdésével, ami szorosan összefügg dolgozóink nevelésével, ön tudatosításával, ideológiai színvonalának emelésével, elmélyítésével. Široký elvtárs a legkomolyabb hiánynak minősítette, hogy sajtónk nincs eléggé elterjedve. Ha mi az elmulasztott évek hiányait ezen a téren be akarjuk hozni, ha pótolni akarjuk és akarnunk is kell, akkor ránk fokozott mértékben vonatkozik ez a megállapítás, mert sajtónk, különösen az Üj Szó, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja mindössze a napi 25—26 ezres átlagot éri el. Jellemzésül kiemelek néhány példát járásaink és egyes helységeink, falvaink adataiból. A galántai járásnak például 39.073 lakosa van. Ebben a járásban elfogy 681 Uj Szó, a szenei járásban 29 ezer lakosnak mindössze 190 Üj Szó jár. A 28.645 lakosú somorjai járásba mindössze 326 Üj Szó jár. A csallóközi Csicsó község 1320 lakosa közül 8-an vásárolják az Üj Szót. Alsószelinek, a híres aratósztrájkok falvának 2951 lakosa számára 5 Üj Szó jár. Diószegnek 4782 lakosa van. Itt valamikor egyetlen ujságterjesztő, Józsa elvtárs egyedül a Magyar Napból 550 példányt adott el és járt ide azonkívül a régi Csehszlovákiában a Prágai Magyar Hírlap, Magyar üjság, Híradó, Esti Újság, ma pedig összesen 110 Üj Szót olvas az egész község. A 46.308 lakost számláló lévai járásban 537, az 55.315 lakosú érsekújvári járásban 1034 Üj Szó jár. A fontos bányavi5 dék, a rozsnyoi járás 42.216 lakosa 451 Üj Szót vásárol csupán, néni is említve a többi kelet-szlovákiai járásokat, helységeket, ahol felemelt ötéves tervünk, az iparosított Szlovákia jövője épül. Szinte kiáltó ellentétként kell említeni Füleket. Ez az új járási központ 5950 lakosával 1733 Üj Szót rendel naponta. Volna még néhány jó példa, így Komárom, de megközelítőleg sem olyan kielégítő arányszámmal, mint Fülek. Fülek követendő példaként állhat a délvidéki magyar dolgozók előtt. S ez megmutatkozik nemcsak a sajtó olvasásában, hanem a füleki zománcgyár munkásosztályának öntudatában, a szocialista verseny fejlődésében. Ez a néhány példa világosan mutatja, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók nagyon kis százaléka olvassa sajtónkat. Ugyanakkor ma, amikor fokozott jelentőséget tulajdonítunk a békeharcnak, a béketábor legfontosabb újságját, a ,,Tartós békéért — népi demokráciáért" című hetilapot, a békefront egyik legerősebb szervező eszközét, a nemzetközi békemozgalom kimerítő tájékoztató lapját, amely 16 nyelven jelenik meg, a 16 közt magyarul is, negyon kevesen rendelik meg. A Csemadok külön akciót szervezett a „Tartós békéért — népi demokráciáért" című lap előfizetésére, nem minden eredmény nélkül, mert eddig több, mint 2700 új előfizetőt szereztek a Csemadok tagjai. De ennek az akciónak nem szabad itt megállnia és indítványoznám, hogy a közgyűlés tegye magáévá, hogy amikor új formák, új munkamódszerek, új kultúrmunka bevezetésével megindul kultúregyesületünk fokozott kiszélesítése és komoly tömegszervezetté való kiépítése útjára, egyben tegye magáévá Široký elvtársnak a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának a sajtó terjesztésére vonatkozó javaslatát s az Üj Szó példányszámát az év végéig emelje legalább a duplájára, valamint fokozott figyelmet szenteljen a „Tartós békéért — népi demokráciáért" című hetilap előfizetőinek gyűjtésére. Ugyancsak nem lehet közömbös a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete számára a Pártélet, Szabad Földműves, Szakszervezeti Közlöny, valamint a magyar könyv terjesztése. Ha nem elégedhetünk meg sajtónk eddigi elterjedtségével, hangsúlyoznunk kell azt is, hogy sajtónk, elsősorban az Üj Szó tartalmával sem lehetünk megelégedve abban a formában, ahogy ezt eddig csináltuk. Ezért a felelősséget elsősorban én viselem. És teljes mértékben elismerem Široký elvtárs kritikáját, amit sajtónkról mondott, hogy „sajtónk nem segít még elégségesen a kritika és önkritika kifejlesztésében. Előttünk a szovjet sajtó példája áll, amely szemléltetően mutatja nekünk, mily hathatós és jelentős fegyver a kritika és az önkritika a pártsajtó hasábjain. Ebben a szellemben kell megírni főleg a vezércikkeket, amelyeknek a Pártunk egyes szakaszán szerzett tapasztalatokat kell alátámasztaniok. Ebben a szelemben sajtónk jelentősen hozzájárulhat az új munkamódszerek fejlesztésében, a szocialista munkaverseny fejlesztéséhez, a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséhez, stb." Mindez teljes mértékben áll az Üj Szóra is és kell mindent követnünk, hogy Široký elvtárs kritikája nyomán a csehszlovákiai magyar dolgozók sajtóját is megjavítsuk. Egyik fő feltétele lesz ennek is, hogy dolgozóink fokozott mértékben olvassák, terjesszék sajtónkat. Könyveket a dolgozók kezébe A sajtón kívül nagyobb súlyt kell fektetnünk a magyar könyvkiadásra, a marxista tudomány, a szovjet irodalom, a cseh, a szlovák, a magyar és a többi haladó szellemű irodalom megismertetésére és nem utolsó sorban az új csehszlovákiai magyar irodalom elterjesztésére, könyvtárak, olvasókörök, működő Micsurin-körök létesítésére. Nagy és szép feladatok állnak előttünk és ezt nem végezetjük el akkor, ha a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét meghagyjuk abban a formájában, amelyben eddig élt. Nem lehet, hogy műkedvelő színtársulati színvonalon mozogjon a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, nem érhetjük be ennyivel a jövőben még akkor sem, ha pozitív eredményként is kell elkönyvelnünk azt, hogy a Csemadok helyi csoportjainak sikerült az álnemzeti magyar nép szellemével, szociális érdekeivel semmiképpen össze nem egyeztethető hazug népszínműveket szocialista tartalmú új és értékesebb színművekkel, színdarabokkal felváltani. Nem maradhatunk meg tovább azon a kultúrszínvonalon, azok között a szűk keretek között, amelyek között eddig éltünk, mikor hazánk szocialista felemelkedése rohamos léptekkel halad előre. Nem maradhatunk le erről a rohamos feljődésről, de ha a Csemadok nem vezet be újabb munkamódszereket a kultúrmunkában, ha nem vezeti be a népművelési munka új formáit, ha a magyar dolgozók legkiválóbbjainak bevonásával nem változtat a tömegekkel eddig fenntartott nem kielégítő, talán akkor sem túlzok, ha azt mondom, laza kapcsolatával, semmiképpen sem tarthatja meg a szükséges rohamlépést. Éppen ezért szükségesnek tartom és indítványozom a közgyűlésnek, hogy a tömegekkel való szorosabb kapcsolat érdekében fogadja el azt az ajánlatomat, hogy a Csemadok eddigi alapszabályainak megváltoztatását hajtsa végre az új központi bizottság, még pedig abban az értelemben, hogy az egyesület szervezeti formája a teljes demokrácia elvén épüljön, abban a szellemben, hogy olyan járási és kerületi szervek létesüljenek, melyeket járási és kerületi konferenciák