Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-24 / 147. szám, vasárnap

Meghúzták a lélekharangot a kalondai kulákok felett Tóth Erzsébet gazdálkodó kulákasszonyt félesztendei szabadságvesztéssel, 20,000 Kčs pénbírsággal és 60 hektárnyi ingatlanának elkobzásával sújtotta a népbírák büntető bizottsága sorozatos szanálásáért (nj) Losonctői délre, Tcöevetleniil a magyar határ mellett fekszik Kalonda község. Közel 700 lélekre tehető a falu lakosságának száma s határa 857 hektárnyi földterületet ölel fel. Ezt a viszonylag nagy ki­terjedésű gazdag, jó termő vidéket túlnyomó többségében kulákok bito­rolták és tartják még ma is tíz körmükkel markukban. Mert Kalon­dán, bármily furcsán is hangzik, 1951-ben még a kulákság dominál, ök fiarancsolgatnak, irányítanak, övék a döntő szó, az ő szájuk ize szerint viselkedik a falu kis és középparasztságának javarésze. Csak egy napot kell tölteni Kalondán s az ember a legszemléltetőbb \képet kapja arról, mily sötétségben, elmaradottságban éltünk még pár évvel ezelőtt, mielőtt a dicső szovjet hadsereg hazánk dolgozóit felsza. badította. Ebben a kis faliúbwn ugyanis az óra mutatója mintha megállt volna, mintha a haladásra fittyet hányt volna. Mintfia titokzatos erők a szo­cializmus építését a falun erőszakosan visszatartották volna. Nem kell több időt a faluban tölteni, csak röpke pár órát s az em­ber tiszta képet nyer, hogy a dolgozó parasztság, és a munkásosz­tály dühödt ellensége, a falusi reakció, a zsíros parasztság miként gá­tolja a dolgozó nép legtermészetesebb követelményének, a kizsákmá­nyolástól mentes életnek megvalósítását. Kulákeldorádó volt eddig Kalonda Nem nyílt lazítással igyekeznek a kalondai kulákok ujjat húzni népi közigazgatásunkkal. Ehhez csak a végső esetben folyamodriak. Sokkal rafináltabba® vetnek akadályokat a fjlődése útjába. Simon János, Tóth Bence Lajos, Tóth Ján 0sné, Tóth Erzsébet, Tóth Géci Jó­zsef, Csikány Imre, Megyeri György, Tóth Miklós, ha nem is ro­konok, ha nincsenek is komaságban, egyben rokonlelkek és az édestest­vérséget túlszárnyaló összhangban vannak: a kizsákmányolásban. De mint említettem, sokkal raffináltab­bak ma már, amióta maguk is rá­jöttek, hogy »úri« szövetségeseik már nem székelnek sem a községházán, sem bent Losoncon, a járási szék­helyen. Egyszerűen túllicitálnak mindenben. Amikor munkaerőre van szükséglik, mondjuk a körmükre égett a rét kaszálása, nosza szalad egyik is, meg másik is Jánoshoz, Pistához, Jóskához: Édes lelkem, jő fiam, nincs szükséged egy kis szénára, heré­re. Ott a rétem, csak le kelt ka­szálni! Betakaríthatod a magad portájárat. Napszámba, ha ember kell, meg­fizetik a 200-at is, közben ugyan szivják a fogukat, fájlalják a pénzt, de nagyon jól tudják, kitanították őket, hogy így harcoljanak, ilyen al­jas eszközökkel a faluban müködö állami birtok ellen, így harcoljanak a szövetkezeti mozgalom ellen, mert úgy aztán a vasárnapi templomba­járásnál mise előtt, meg mise végén foghegyről könnyen vethetik a szót: a konkolyt. Talajba talál az. A fe! nem világosított, a politikailag még nem érett kis- és középparasztság, bedől a hazugságnak: »Látjátok, ez a szocializmus, ök bezzeg nem fizetnek annyit, ameny­myit én adok néktek. A szövetkezet­ben nem tudnátok ennyi keresetre találnia. Tudatosam mérgezik az állami birtokon dolgozó munkásság mun­kaerkölcsét. Tudatosan arra tö­rekszenek, hogy ezzel a magatar­tásukkal fertőzzemek, romboljanak, mert hisz ahogy az Amerika hang­ja ígérgeti nekik, nincs messze a nagy nap, amikor újból meg­kezdhetik a munkásember könyör­telen kizsákmányolását.. A bíró­ságok eddigi ítéletei is nekik ked­veztek. A kalondai kulákoknak. Mert akármi aljasságot követtek el, csak nem jött olyan ítélet, amely elvet­te volna a gusztusukat szemérmet­len szabotázsakciók folytatásától. A régi demokrata pártiak, akik a ka­londai kulákság fötámogatói voltak, a dicsőséges február után még itt is, 0tt is, meghúzódva bár, ott állot­tak a hivatalokban s vagy elsülyesz­tették, vagy kedvező vágányra terel­gették a kulákság radikális meg­büntetését követelő panaszokat. Ilyen volt a helyzet 1951 június 20-ig. Nem félt bíz a kalondai zsírospa­raszt sem a helyi pártszervezettől, sem a helyi Nemzeti Bizottságtól, de még az őrsparancsnoktól sem, aki ugyan rendet akart teremteni a faluban, de ott, ahol le kellett vol­na sújtania a bíróságnak, hogy be­lenyekken jen a kulák, 5000 koronás pénzbírsággal elrendezték az ügyet. A 60 hektár 0s Tóthné vagy a ku­lák Rubinték a ládafiából, d e akár a lajbi zsebéből könnyen kivágták a büntetés összegét, s aztán jót rö­högtek a markukba. Megtanítják a dölyfös kulák­asszonyt kesztyűbe dudálni Igen, ilyen volt a helyzet 1951 június 20-ig. Erre a napra tűzte kí a járási büntető bizottság 6 ku­lák közellátási szabotálása ügyé­ben a tárgyalást. A Párt és a munkásosztály pedig a büntetőbi­zottságba három dolgozóját küld­te ki, hogy nyilvános tárgyaláson gátat vessen a kalondai kulákok helykeségének. Feig elvtársat, Ba­dacz Barbarát, az apátfalvi tex­tilmunkásnöt és Kovács János kis­parasztot. Ezért kerültem én is Kalondára, hogy szemtanuja lehessek ennek a tárgyalásnak. Reggel kilenc órakor kezdődött a nyilvános tárgyalás a kalondai szövetkezeti bolt udvarán. Elsőnek a 63 hektáros özv. Tóth Erzsébet ügyére került a sor. Mint maga a megtestesült ártat­lanság ül a vádlottak padján ez az 50 év körüli kulákasszony. Sötét szemeit lesüti s csak amikor azt hi­szi, hogy senki sem figyel rá, akkor meresztgeti ravaszan jobbra is, balra is, méregeti a szembenülő büntető­bizottság tagjait, Ahogy magával szemben hár 0m munkást lát, egy percre megszeppen. Érzi. hogy most az egyszer nem fog olyan könnyen kimászni a csávából. 63 hektáros Tóthné 5788 liter tej helyett 723 litert adott be A bizottság elnöke ismerteti a vá­dat. Januárban 1389 liter tejet kel­lett volna beszolgáltatnia, beszol­gáltatott 69 litert, mondd és írd hatvankilenc litert. De a követke­ző hónapokban sem erőltette meg magát. Sőt azon volt, hogy men­től több tejet elvonjon a városi munkások gyermekei elöl. Feb­ruárban 1099 liter helyett 2^5 li­tert, áprilisban 1500 liter helyett 137 litert, májusban 1000 liter he­lyett 132 litert. 5788 liter tej helyet mindössze 723 litert szolgáltatott be. Egykedvűen hallgatja, ahogy a büntetöbizottság elnöke sorolja a be­szolgáltatási hiányokat. Aztán per­gő nyelvvel darálni kezd. A régi mesét, amellyel mindezidáig sikerrel járt. Még csak bűnösnek sem érzi magát. — Nincsen munkaerőm, aki meg­dolgozza a földet, — vágja oda hety­kén Badacz Barbara népbírónak. — Nem volt munkaerője? — csat­tan máris rendreutasitóan az elnök, kérdése, — mert hisz az iratok azt bizonyítják, hogy igenis volt. Ezt is, amazt is el-elcsábítgatta magá­hoz. Sőt, két állandó munkaerője van Oravec József és az öreg 70 éves Murár bácsi. Amikor a népbíró fölteszi a kér­dést, hogy mennyit fizetett Oravec­nek, — ö biz 0ny nem tudja. S nagy dölyfösen hozzáteszi: — Annyit bi­zonnyal, mint az állami birtok. — Majd kibök egy összeget. Napszá­mért nyolcvanat. Amikor pedig lát­ja, hogy a népbirák furcsa tekintet­tel fogadják ezt az összeget, gyor­san licitálni kezd. — Meg természet­benit is kao .. . lakást is kap. — Es biztosítva is volt az Oravec? Ez kellemetlen kérdés volt! Látszik rajta rögtön. Egyhelyben kezd topog­ni. Már nem olyan hetykén, mint az előbb, de szemét meregetve ártatla­nul kérdez vissza. — Biztosítva? Hát ki tudja azt, hogy .biztosítani is köll? „Hát ki dolgozzon, ha nem a cseléd!" A továbbiak során kisül, hogy mi­vel Tóthnének a terv szerint cukor­répát is kellett termelnie és ez a cukorrépája rettenetesen elhanyagolt állapotban volt s félő, hogy a termés teljesen tönkre megy, a helyi Nemzeti Bizottság úgy döntött. 30 brigádost ad a cukorrépa tábla egyelésére, meg­kapálására Persze a cukorrépa meg­művelésén kívül Tóth Erzsébet másra is felhasználta a brigádot. A zöldsé­gesbe is elküldte őket dolgozni mind­addig, amíg ez az államvédelmi őrs­parancsnoknak tudomásáia nem ju­tott, s megakadályozta ezt a vissza­élést. — Mondja, Tóthné, — hangzik az elnök kérdése, — h )gy képzelte maga ennek a 60 hektár földnek a megmű­velését, hisz magái ak nem igen ízlett a munka és a gyerekeit sem gen erőltette meg Hugy gondolta, ki dol­gozzon ezen a földön, hogy biztosítani tudja a beszolgáltatási kötelezettsé­geit? — Ki dolgozzon? — kérdezi csodál­kozva a kulákasszony. — Hát ki dol­gozzon. ha nem a cseléd! — Miért nem ddgoztatta a 17 éves f át is a földeken? Azt persze gimná­ziumba küldte. A fiát gimnáziumba kiildi, idehaza meg a fcHet másokkal akarja megműveltetni, ugye? , — Igen, rneit nem akarom, hogy a fiam olvan buta paraszt legyen, mint itt a fal iban a több; nép. Igen, özvegy Tóth Erzsébet s vele együtt a többi itteni kulák, buta pa­rasztnak tartja Kalonda drl^os népét. De Badacz Barbara népbírónő szaval éles ostorcsapásként ütnek le az ágas­kodó és a bíróság előtt is gyalázkodó kulákasszonyra. — Buta parasztnak csak a nép el­lensége nevezte a dolgozó falusi né­pet, maguk, falusi kulákok és a váro­si k'zsákmányclók. Mi. a munkásnép bebizonyítottuk, hogy magasabb élet és kultúrszínvonalat akarunk biztosí­tani a dolgozó parasztságnak. Murár bácsinak a hasa sosem dagadt meg a kulákasszony kosztjától A tárgyalás színhelyére közben megérkezett kapávaj a vállán Murár bácsi, a 70 éves süketnéma „cseléd", ahogy róla Tóthné beszélt. Rongyo­sa, toprongyosan Kézmozdulatokkal igyekszik magát megértetni. Tóthné az előbb még hencegve beszélt arról, hogy annyit mindig ,ad a cselédjeinek, mint amennyit az állami birtok fizet. Hát most kisül, hogy fizeti ő a ,.cse­lédjeit", Murár bácsit, aki sohase gondolta volna, hogy panaszával ő, a kizsákmányolt süketnéma falusi koldus magasabb fórumhoz is eljuthat majd egy szép napon A kérdésre, hogy mi­lyen ruhát kapott, amire olyan büsz­kén hivatkozott Tóthné, rámutatott rongyos vackaira, ócska gumitalpas papucsára. íme a felelet. A koszt is ilyen lehetett, mert hasát ütögetve mutogatta, hogy az sohasem dagadt meg az ételtől. De kisült Tóthné to­vábbi hazugsága is, azt mondta vasár­naponként 200 koronát is szokott adni Murár bácsinak. Egy vasat sem ka­pott Murár András. Hasonlóan bánt 5 Oravec Józseffel is. Ugyan ővele már írásban kötött alkut. Gépírásos meg­állapodást még hozzá, hogy Oravec komolyabbnak vegye az írást. A fizetést azonban nem igen állta, mert Oravec József most panaszt emelt, hogy január 1-től még nem kapta meg a havi járandóságát. Januártól! Hat hónapon át nem ka­pott Oravec fizetést. S nem mert szólni, nem mert senki­nél sem panaszt emelni, mert attól tartott, hogy a dolgot a kulákasszony büntetlenül megússza, őt pedig kiker­geti a lakásból. Gyerekei vannak, csa­ládja, mondja mentegetőzve, mert most már maga is szégyelli," hogy ilyen bátortalan, meghunyászkodó em­ber volt, aki nem csapott az asztalra. A bíróság felfüggeszti a tárgyalást. Tanácskozásra vonul vissza, majd visszatérve ítéletet hirdet. Tóth Erzsébet 50 éves kalondai ku­lákasszonyt a terhére rótt vádakban bűnösnek mondotta kl, ezért félesz­tendei szabadságvesztéssel sújtja, 20 ezer korona pénzbírsággal és 60 hek­tár ingatlanának elkobzásával. Bíróság előtt az egész díszes társaság özvegy Tóth Erzsébet, most már nem olyan büszke, dacos, vagyonának tudatában álló kulákasszony. A dolgo­zó nép bírósága a szabotáló kulák­asszonyra súlyos csapást mért. Kivet­te kezéből a földet, amellyel a kalon­dai kis- és középparasztokat még ma is sarokba tudta szorítani. Gonosz, dühödt pillantásokkal méri végig a bíróság tagjait. Ameiika Hangjára gondolt, amely azzal áltatta napról napra, hogy rövidesen megjelenik a messiás a „jó" Eisenhower, valami tü­zes ostorrai a kezében, hogy közös erővel kiverjék ebből a világból a kittnmunistákat, akik nem engedik, hogy úgy basáskodjanak a kisemberek fö­lött, amint azt eddig tették. Tóth Er­zsébet a hírhedt kalondai kulákasz­szony rádöbbent arra. hogy az ígér­getés csak ígérgetés maradt, a ter­minusok csak jöttek, de velük az ígér­getés nem teljesült be. Most itt áll társaival a nép bírósága előtt, amely keményen sújtott le rá, s utána to­vábbi 5 kulák vádlott társára is. Mert a büntetöbizottság most az egyszer nem hallgatott már a különféle ki­fogásokra. A közel harm nc hektáros, Tóth Géczi Józsefnek, Csikányi Imre 23 hektáros kuláknak, Bojos Kis La­josnak, mindnek egytől egyig felelnie kell a szabotázsért. Nem számítottak ma a körmönfont kifogások, nem szá­mítottak a régi mesék és a sógorság­komaság sem. „Bizony, a vádnak igaza van" — ismeri el Tóth Béla A büntetöbizottság utóisónak szólí­totta maga elé Tóth Bélát. Nála is a tejbeszolgáltatás nem teljesítése a vád Tóth Bela az 'ngadozó, kétkedő középparaszt típusa, akit a falu kulák­ságának befolyása ro-,sz útra csábí­tott. Négy hektár szántóföldje és in­gatlanja az erdővel és legelővel 12 hektárt tesz ki. Feig elvtárs neki is elmagyarázza, mivel van vádolva. Ré­gi bűnök ezek, még a mult év bűnei. Tóth Béla csöndben, alig hallható hangon kezdi ei mondókáját. Elismeri „Bizony a vádnak igaza van", a helyi Nemzeti Bizottság az 1950-es évre 400 liter tejbeszolgáltatásra kötött megállapodást vele és év végéig bár ilyen alacsony volt a kontingense, mégis csak kb. 250 litert szolgálta­tott be. — Nagyon nagy hibát követtem el, hogy elmulasztottam vállalt kötele­zettségeimnek teljesítését. De nem­csak én magam voltam a hibás, ha­nem a körülmények is úgy hozták, mert az egyik tehenem előhasi volt. Még 1950 december utolsó napján megfogadtan. a közellátási előadónak, hogy a mulasztottakat behozom. — Majd védelmére felhozza, hogy ezen ígéretnek eleget is tett. Idén a tejbeszolgáltatást, bár az elmúlt év­hez viszonyítva felemelték, nemcsak, hogy teljesíti, hanem eddig túl is lép­te. Behozta a tavalyi elmaradását. A dolgozó nép bírósága figyelem- I mel Is volt az (télét meghozatalnál Tóth Béra középparaszt beismerő val­lomására, őszinte megbánására, továb­bi enyhítő körülménynek tudta be, hogy az idei időszaki tervet nemcsak, hogy teljesítette, de azt túllépte és így a tavalyi elmaradását behozta. Bár bűnösnek mondotta ki Tóth Béla középparasztot, mégsem sújtotta bün­tetéssel, mert ahogy az Indoklásban hangsúlyozta, Tóth Béla középparaszt nemcsak, hogy megbánta tettét, de azon volt, hogy azt helyrehozza és nem forogtak fent azok a súlyos kö­rülmények, mint a kulákok esetében, akik tudatosai: és készakarva szabo­tálták a tejbeszolgáltatást. A népbírókból álló büntetőbizottság bizonyságát adta annak, hogy bünte­tőrendszeriink és népbíráink ott. ahol kell és szükséges, lesújtanak. A ku­lákság elleni harcban kíméletlen kö­vetkezetességgel büntetik a nép ellen­ségeinek szabotálásait. A népbírák ugyanakkor bizonyságát adták annak is, hogy a munkásosztály még a ku­lákság befolyás; alá került és az at­tól megszabaduld aka.ó középparaszt­ságnak is módot ad arra, hogy be­csületes útra térve szolgálhassa népi demokratikus Köztársaságunkat és élvezhesse a közös munkából fakadó örömteli, szép életet A késő délutáni órákban hagytam el Kalondát. Mielőtt búcsút mond'aim volna ennek a jöbb jövőre érdemes falunak, Guoth Pál a helyi NB elnöke jött felém botjára támaszkodva. Ak­kor jutott eszembe, milyen jó volna, ha elhajítaná ezt a botot és Rubint Imrével, az SzKP hely ; szervezetének elnökével együtt hatalmas seprűt kapnának kezükbe s kisepernék mind­azt a szennyet, ami itt a kulákok mes­terkedése folytán összegyűlt Elvtársak nagytakarítást kell csinálni Kalondánl Ki a szeméttel! Beengedni a friss és tiszta levegőt s meglátjátok a szö­vetkezet is erőre kap, a CslSz is _ jut majd kultúrhelyiséghez. a napközi is megvalósulhat és rájöttök majd arra i6, mennyire fontos, munkát fog vé­gezni a Kalondán ma még nem létező CSEMADOK. A gyümölcs felvásárlási árai n. A földmüvelésügyi miniszter leg­utóbb kiadott rendeletével megálla­pította a gyümölcs felvásárlási árait. Az egyes gyümölcsfajták felvásárlá­si ára métermázsánként a követke­ző: » ALMA: legmagasabb ár Válogatott . , . . b . » . • 1800 Kčs I. osztályú 1400 Kčs II. osztályú 900 Kčs III. osztályú 300 Kčs KÖRTE: Válogatott télikörte I. osztályú . . . II. osztályú . . . III. osztályú . . • I. osztályú II. osztályú III. osztályú I. osztályú II. osztályú III. osztályú .... 1500 Kčs . , , , 900 Kčs . , , , 500 Kčs , , , , 200 Kčs SZILVA: , , . . 800 Kčs . , « , 600 Kčs . , . , 400 Kčs RINGLÔ-SZILVA: „ . „ , 700 Kčs , „ . , 550 Kčs , , , , 300 Kčs legalacsonyabb ár 1400 Kčs 800 Kčs 400 Kčs 150 Kčs 900 Kčs 500 Kčs 350 Kčs 60 Kčs BARACK: I. osztályú 3500 Kčs II. osztályú 1500 Kčs ŐSZIBARACK: I. osztályú II. osztályú Fekete ribizli . . Éretlen, zöld egres . 2500 Kčs 2000 Kčs 2000 Kčs 900 Kčs 550 Kčs 400 Kčs 100 Kčs 500 Kčs 300 Kčs 100 Kčs 1200 Kčs 800 Kčs 2000 Kčs 1200 Kčs ÉRETT EGRES: I. osztályú II. osztályú I. osztályú II. osztályú I. osztályú II. osztályú I. osztályú II. osztályú 600 Kčs 500 Kčs MÄLNA: • • • • 1800 Kčs 1400 Kčs SZÖLÖ: 3000 Kčs 2000 Kčs DIÖ: 7000 Kčs 5000 Kčs 1500 Kčs 1000 Kčs 5000 Kčs 3000 Kčs A földmüvelésügyi miniszter ren­delete szerint a legmagasabb és a legalacsonyabb ájrak között a helyi viszonyoknak megfelelő árakat ese­tenként a helyi Nemzeti Bizottság állapítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents