Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-23 / 146. szám, szombat

1951 jűnhis 23 ÜJ SI 3 !§wIetkfirraá!Fiiak a nyugati hatalmabkaz iitéett " ÜfIÉli 1 Mint a sajtó már közölte, a szovjetkormány ez év június 4-én jegyzéket intézett az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányához. A §zovjetkormány jegyzékében rámutatott, hogy kész haladéktalanul elküldeni képviselőjét a külügyminiszterek Washingtonban tartandó tanácskozására, ha a külügiminiszterhelyettesek párizsi értekezlete pozitívan oldja meg az Atlanti Egyezni anyel é!s az amerikai katonai támaszpontokkal kapcsolatos pont napirendre tűzését. Június 15-én az USA, Nagy-Britannia és Franciaország: képviselői a helyettesek párizsi előkészítő értekezletén azonos szövegű válaszjegyzéket nyújtottak át Gromiko elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesének. A válaszjegyzék rámutatott, hogy a külügyminiszterhelyettesek Párizsban folyó tanácskozásának a június 4-i szovjetjegyzék átadása után tartott ülései megmutatták, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjének megállapítása terén semmiféle haladást sem lehet elérni, mert a Szovjetunió képviselője ragaszkodik ahhoz, hogy az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok kérdését napirendre tűzzék. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya a jegyzékben azzal indokolta meg az emiitett kérdés megtárgyalásának elutasítását, hogy az Atlanti Egyezmény — amelynek a Szovjetunió nem résztvevője — kérdése nem tartozik a Külügyminiszterek Tanácsának hatáskörébe. A jegyzék egyben azt is javasolta, hogy „a négy nagyhatalom külügyminiszterei ' találkozzanak annak a kérdések széles körére kiterjedő megegyezésnek alapján, amelyet a helyettesek már Párizsban elértek, anélkül, hogy a helyettesek tovább kísérleteznének a teljes napirendi megegyezés érdekében". Az említett jegyzék másolatát az USA, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövetsége ugyanazon a napon megküldötte a Szovjetunió külügyminisztériumának. Június 20-án Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője a négy hatalom . külügyminiszterhelyetteseinek értekezletén átnyújtotta az USA képviselőjének a szovjetkormány válaszjegyzékét. A szovjetkormány jegyzékének szövege a következő: „A Szovjetunió kormánya megvizsgálta az Amerikai Egyesült Államok kormányának a Párizsban folyó négyhatalmi tárgyalások kérdésében ez év június 15-én küldött jegyzékét. A szovjetkormány a következőket tartja szükségesnek megállapítani : , A szovjetkormány ez év június 4-1 jegyzékében kijelentett®, hogy kész haladéktalanul elküldeni képviselőjét a külügyminiszterek Washingtonban

t

! tartandó tanácskozására, ha a külügyminiszterhelyettesek párizsi tanácskozása pozitívan oldja meg az Atlanti Egyezményre és az amerikai katonai támaszpontokra vonatkozó pont napirendre tűzésének kérdését. A szovjeikormány szükségesnek tartja, hogy e kérdést (megegyezéssel véglegesen meg nem állapított pontként) a Külügyminiszterek Tanácsának napirendjére tűzzék. A szovjetkormány ezzel kapcsolatosan abból indult ki, hogy először is az amerikai katonai támaszpontok és az Atlanti Egyezmény jelentik az európai feszült helyzet fő okát, másodszor pedig, hogy az USA kormánya — éppúgy,, mint Nagy-Britannia és Franciaország kormánya — szintén elismeri az európai helyzet feszültsége enyhitésének szükségességét. A négy hatalom külügyminiszterhelyettesei párizsi előkészítő tanácskozásának ülései megmutatták, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői teljesen alaptalanul a négy hatalom Külügyminiszterei Tanácsa összehívásának feltételeként tüntetik fel azt, hogy a szovjetkormány mondjon le az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok kérdésének általa javasolt megvitatásáról. Ugyanakkor, amikor a három hatalom képviselői által a miniszterek tanácskozásán megvitatásra javasolt valamennyi kérdést a szovjetkormány teljes beleegyezésével napirendre tűzték, a három hatalom képivseló'i nem hajlandók elfogadni a Szovjetunió képviselőjének azt a javaslatát, hogy az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok kérdését tűzzék napirendre. , A három hatalom ezzel a Szovjetuniót egyenlőtlen helyzetbe juttatja. Teljesen érthető, hogy a szovjetkormány nem nyugodhat bele ebbe az egyenlőtlen helyzetbe, amelybe a három hatalom képviselői kényszeríteni akarják. A szovjetkormányt meglepi, hogy a három hatalom képviselői félnek beleegyezésüket állni ahhoz, hogy az Atlanti Egyezmény kérdését a Külügyminiszterek Tanácsában megvitassák. Mint ismeretes, a szovjetkormánynak kölcsönös segélynyújtási egyezménye van Kínával, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Komániával, Bulgáriával, Finnországgal, végül Franciaországgal és Angliával. A szovjetkormánynak semmiféle ellenvetése sincs azzal szemben, hogy ezen egyezmények bármelyikét a Külügyminiszterek Tanácsában megvitassák, amenynjiben azt a három hatalom kívánja. A szovjetkormány számára éppen ezért érthetetlen, miért nem hajlandó a három nyugati hatalom ugyanerre az útra lépni, miért nem hajlandó napirendre tűzni az Atlanti Egyezmény és a katonai támaszpontok kérdését. Hiszen nem puszta kivánesiságról van itt szó, hanem arról, hogy enyhítsük a helyzet feszültségét és megkönnyítsük a béke fenntartásának ügyét. A szovjetkormány ismét kijelenti hogy az európai feszült helyzetet szülő valamennyi ok őszinte megtárgyalására törekszik. A szovjetkormány szükségesnek tartja, hogy a külügyminiszterhelyettesek folytassák párizsi tanácskozásukat annak érdekében, hogy az egyenjogúság alapján megegyezés jöjjön létre a Külügyminiszterek Tanácsa napirendjének kérdésében, te kintetbe véve ezzel kapcsolatosan az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok (meg egyezéssel véglegesen meg nem ál lapított pontként történő) napirendre tűzését, minthogy ez a kérdés döntó' fontosságú az európai feszült helyzet felszámolása szempontjából 1951. június 19." , Ugyanilyen szövegű jegyzéket nyújtott át Gromiko elvtárs egyide jüleg Nagy-Britannia és Franciaor szág képviselőjének is. ,A szovjetkormány jegyzékének másolatát június 20-án a Szovjetunió külügyminisztériuma eljuttatta az USA, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagykövetségéhez, Szoviet-kj>?ai kereskedelmi egyezmény egyezSzovjet-kínai kereskedelmi ménvt írtak alá MoszkvábanA Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kereskedelmi küldöttsége június 15-én Moszkvában egyezményt írt alá az 1951. évi árucseréről, amely a mult évihez viszonyítva mindkét fél részéről jelentékenyen megnövekedik. Egyidejűleg megegyezést írtak alá a Szov jetunióból a Kínai Népköztársaságba irányuló felszerelési cikkek és nyersanyag szállításáról. A német ifjúság készül a ¥ílágifjúság harmadik fesztiválfára Az egész Német Demokratikus Köztársaság ifjúsága az üzemekben, hivatalokban és az iskolákban a harmadik ifjúsági világbéke fesztivál előkészítésén dolgozik Az annabergi körzet ifjúsági élmunkás csoportjai azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy a júliusi termelési terveket már július 20-ig teljesítik. Az ifjúmunkások így résztvehetnek az ifjúsági világfesztiválon anélkül, hogy távollétükkel hátráltatnák a termelést. A szabad német ifjúság szervezete ebben a körzetben kötelességet vállalt, hogy a fesztiválig kétezer új tagot szerez. A Német Demokratikus Köztársaság bányászai eddig 24.000 márkát bocsátottak a fesztivál előkészítő bizottság rendelkezésére. Ennek az öszszegnek túlnyomó részét a harmadik fesztivál tiszteletére ledolgozott műszakokkal keresték meg. Nyugat-Németországban is nagyban folyik a harmadik ifjúsági világfesztivál propagálása Adenauer rendőrségének minden üldözése és terrorja ellenére. Eddig Nyugat-Németországban 40.000 fiú és leány jelentkezett a fesztiválon való részvételre. 1 SCfnai népköztársaságban megkezelték a mm kongresszus egykehívásínak előkészítését A kínai Népköztársaság valamennyi százezrnél több lakosságú városában a központi népkormány határozatából népkonferenciákat tartanak. A konferenciákon a lakosság valamennyi rétege képviselve lesz és a népj közigazgatás vezetésébe az egész lakosságot beszervezik. A konferenciákon Kína küfi chilei szlrálkok kiszélesednek A La Manyana című lap jelentése szerint a chilei rézbányák munkásai nak sztrájkja további bányákra terjed ki. A Canecotte Copper Corporation társasághoz tartozó rézbányák 8.900 munkása sztrájkba lépett. A kormány fenyegetődzései ellenére a munkások folytatják a béremelésért és a munkafeltételek megjavításáére folytatott harcukat. A sztrájkmozgalmat a rézbányák munkásainak szakszervezeti szövetsége vezeti. lönféle nemzetiségei, a demokratikus szervezetek, politikai pártok, valamint a tengerentúl élő kínaiak is képvisele- J tet nyernek. E konferencián a népkongresszus összehívását fogják előkészíteni. A népkongresszus jogkörébe tartozik majd a helyi népi kormány megválasztása is. A kalkuttai munkások hálás szeretettel üdvözlik a szovjet tengerészeket A „Svadlíínata" című lap jelentése szerint a kalkuttai munkások számos csoportja, valamint közszervezete küldöttségei ellátogattak a Lermontov szovjet kereskedelmi hajóra, hogy — amint a lap írja, — kifejezzék hálájukat a szovjet tengerészeknek, akik az éhező indiai népnek az ukrajnai és kubányi kolhozokból búzát hoztak. A hajón megjelentek a Szovjetbarátok Szövetségének, az összindiai népszínházak egyesületének képviselői is. A látogatók a kapitánynak és a legénység tagjainak élő virágfüzéreket nyújtottak át tiszteletük, barátságuk és szeretetük jeléül. i Jllôiúka Cf eltőd, az anqúl ludieiiaveóuiő Az ímerfkaf imperialisták felújítják a japán militaristák politikai jogait Tokióból érkezett jelentések szerint a japán kormány és az amerikai megszálló hadsereg főparancsnoksága között elvi megegyezés jött létre, mely szerint megszüntetik az agresszió aktív támogatóinak a közéleti tevéközéletben való szereplés jogát, csak rendeletet. Jesida kormánya határozatot hozott, hogy külön bizottságot állít fel, amely felújítja ezen személyek politikai jogait. A mpán sajtó hangsúlyozza, hogy a rendelet felülvizsgálása, amelynek alapján e személyektől megvonták a közéletben való szerplés jogát, csak alaki jellegű lesz. Ridgway főparancsnoksága éppúgy, mint a japán kormány azt a nézetet vallja, hogy a rendelet eltörlését, a lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítani. A főparancsnokság jóváhagyta, hogy a japán hadsereg volt tisztjeinek, beleszámítva a magasrangú tiszteket is, a nacionalista és militarista szervezetek vezetőinek, stb. ismét jogot adjanak a közéletben való szereplésre. A reakciós francia kormány szabadlábra helyezte Pétaint A L'Humanité jelenti, hogy Vincent Auriol köztársasági elnök aláírta a hazaáruló Pétain megkegyelmeztetéséről szóló végzést. Az okiratot még június 8-án aláírta, azonban csak a parlameneti választások után tették közzé, hogy a választási harcokban a reakciónak ez a felháborító tette ne okozhasson hátrányt. Az áruló Pétain szabadonbocsátása a francia nép körében nagy felháborodást keltett. André Tessier az 1939—1945-ös hadikereszt visel >je a L'Humanitéhez intézett levelében azt írja, hogy minden becsületes francia megvetést^ érez a kormány iránt, amely kegyelmet adott Pétainnak, a francia hazafiak gyilkosának. A francia egyetemek szövetsége tiltakozó határozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogv Pétain megkegyelmeztetése a francia nép ellen elkövetett durva sértés. Ag angol burzsoá sajtó már napok óta hatalmas kampányt indított Monika Felton ellen. Anglia főügyésze Monika Felton »ügyét« átadta a vizsgálóbírónak, az angol parlament reakciós tagjai Monika Feltont hazaárulás bűntettével vádolják, miért halálbüntetés jár. Vizsgáljuk meg, hogy mik voltak az okok, amelyek miatt e becsületes békeharcos ellen a reakciósok nagy akciójukat elindították. Monika Felton a filozófiai tudományok jelöltje, a Lábour Party baloldali szárnyának tagja. Monika Felton nemrég a Nemzetközi De. mokratikus Nőszövetség küldött, ségével Koreában volt, hogy a helyszínen ismerkedjék meg az angol-amerikai támadók bűncselekményeivel. A fcoreai háború megindítása óta a burzsoá sajtó minden igyekezetével azon volt, hogy elkendőzze azokat a bűncselekményeket, amelyeket Anglia és Amerika zsoldosai a koreai nép ellen elkövetnek. Monika Felton most aztán saját szemével láthatta mindazt, ami Koreában történik. Hogy hazájába, Angliába v-isszatért, sajtókonferenciákon, Anglia különféle városaiban gyűlésein arról tart előadásokat, hogy hogyan néznek ki ma a még tegnap virágzó koreai városok, hogyan semmisíttették meg az életet az amerikai és angol bombázó gépek, hogyan pusztítják a békés koreai polgári lakossá got a gyilkos fenevadak, hogy pusztulnak és semmisülnek meg a kórházak és az iskolák, miként kiáltanak bosszúért a lemészárolt koreai gyermekek, beszámol az amerikai és li-szin-manista bandák állati kegyetlenkedéséről. a koreai anyák és a koreai nép szabadságért és függetlenségéért vívott csodálatos hősi harcáról. Mély meggyőződésem — jelentette ki Monika Féltőn az egyik Londonban tartott gyűlésen, — ha a koreai igazságot Anglia népe megismeri, nem fogja tovább tűrni, hogy Koreában akár csak egy angol katona maradhasson. A gyűlés résztvevői pedig Felton aszszonnyal együtt követelték a koreai beavatkozás azonnali megszüntetését. A hallgatóság még a gyűlés színhelyén gyűjtést indított a koreai gyermekek és aszSzörnyök megsegítésére. Az egyik angol asszony a pénz mellé egy cédulát is csatolt. Rövid pár sor állt rajta: i>Ezt a pénzt egy angol anya küldi, akinek egyetlen drága fiát Koreában meggyilkolták. A felelősség azonban nem a koreaiakat terheli, hanem az amerikai és az angol kormányt*. Monika Felton békeharcos szavai felnyitották az angol nép szemét mindenütt, ahol csak Koreáról beszélt. A hazug háborús propaganda szappanbuboréka szertefoszlott és az angol hivatalos körök meg a burzsoá sajtó veszélyt érzett. Mi sem volt egyszerit tehát: támadást indítani a bátor asszony ellen, aki az igazságot mutatta meg a népnek. Hallatlan uszító kampányt indítottak ellene. Ebbe az uszító kampányba természetesein bekapcsolódott a munkásáruló Dálton miniszter is. A Labour-párti miniszter nyilatkozata nyomán a parlament is foglalkozni kezdett Monika Felto

n működésével, s a konzervatív párt egyik képviselője azzal a követtelménnyel lépett fel, hogy indítsanak bűnvádi eljárást Monika Felton ellen hazaárulás címén. Anglia főügyésze készségesen sietett a reakciós tábor kívánságának eleget tenni, s megindíttatta ellene hazaárulás bűntettének vádja alapján az eljárást. Anglia dolgozói és a világ békemozgalmának hívei felháborodottan tiltakoznak i.z ellen a gálád merénylet ellen, amellyel most az igazság szavát el akarják nyomni. A Daily Worker június 16-iki számában visszautasítja az angliai reakciósok és háborús uszítók karának dühödt uszítását és Anglia dolgozói nevében követeli az eljárás beszüntetését. S cikkében amelyben Felton asszony hősi kiáltása mel lett száll síkra, a koreai nép harcáról ezeket állapítja meg: ,,Sem a koreaiak, de a kínaiak sem akarják megtámadni, vagy megszállni Angliát. Sem az amerikai, sem a brit katonák nem állíthatják azt, hogy Koreában azért harcolnak, hogy megvédjék hazájukat az invázió vagy a megszállás ellen. A legkisebb jele sincs itt annak, hogy Amerikának vagy Angliának nemzeti védelméről lenne szó. A koreai háború egy nemzet harca, amely fel akar szabadulni a gyarmati elnyomás alól, az amerikai imperializmus béklt/óiból. a koreai földmágnásoknak, az amerikai imperializmus bábjainak zsarnoki kihasználása alól. A koreai nép nemzeti és szociális felszabadító háborúja ez és a nyugati imperialista erők ez ellen a felszabadító mozgalom ellen harcolnak. Amikor Felton asszony az imperialisták e háborúban tanúsított magatartását kritizálja, csak a régi angol tradíciót követi, amelyet a konzervatívok ram szeretnek mert ellenük szól." Észak-Koreában az amerikai imperialisták vezetése alatt olyan pusztító öldöklést végeznek, amelyet a történelem eddig nem ismert. Egyszerűen egy nemzet teljes kiirtását akarják megvalósítani. És az amerikai imperialisták ezt brit szövetségeseikkel olyan nép ellen intéztek, amely soha semmi rosszat nem akart, amely nekünk soha semmi rosszat nem tett és nem is tehetett. Azok a szörnyűségek, amelyek ma Koreában végbemennek, a világ minden becsületes emberét fel kell, hogy háborítsák. A világ minden becsületes emberének arra kell törekednie, hogy végre valóban meginduljon egy tárgyalás, amely véget vet ennek a háborúnak. Felton asszony a becsületes angolok igazságát követelő szavát tolmá'csolta. Ezért kell — fejezi be cikkét a Daily Worker — mindazoknak, akik a becsületesség síkján állnak, őt támogatniok és bátran kiállniok mellette. Es azok, akik e háborúban továbbra is életeket akarnak pusztulásra juttatni, azok csak az angol nép megvetését érdemlik. Az iráni miniszterelnök elrendelte az Angol-Iráni Olajtársaság államosításét Teheránból érkezett jelentések sze rint az angol olajtársasággal folyta-, tott tárgyalások megszakadása után Moszadik miniszterelnök kijelentette, hogy mindig a-kőolaj kérdés békés megoldására törekedett, Hangsúlyozta, hogy az államosításról szóló törvény végrehajtása elengedhetetlen a nép politikai függetlenségének biztosítása és gazdasági helyzetének javítása érdekében. Az államosításról szóló törvény végrehajtására minden seükséges intézkedést megtettek. Amikor az iráni kormány gyakorlatilag hozzálátott az államosítás megvalósításához, a volt Angol-Iráni Olajtársaság kijelentette, hogy javaslatok előterjesztése céljából küldöttséget indít Teheránba. Amikor azonban ismeretessé váltak az angol olajtársaság javaslatai, a kormány meggyőződött arról, hogy nem tud kölcsönös megértésre jutni a társasággal. Ezért a kormány megfelelő határozatokat hozoť az államosítási törvény végrehajtásának megkezdésére. Az olajtársaság — mondotta Moszadik — néhány millió font sterlinget ajánlott fel és végtelen tárgyalásokba akarta fullasztani az államosításról szóló törvény végrehajtását. Az iráni nép ebbe nem egyezik bele. A miniszterelnök felszólította a népet, őrizze meg nyugalmát és hidegvérét, mert csak kitaitással lehet célt érni. Marshall további hatalmas összegeket követel amerikai katonai támaszpontok létesítésére Szerdán, június 20-án, Marshall, az USA védelmi minisztere felhívta a Kongresszust, hogy az 1952-es költségvetési évben további összegeket engedélyezzen amerikai katonai támaszpontok kiépítésére az USA-ban, a tengerentúlon, többek közt Japánban is. Marshall e támaszpontok kiépítésére 6,561,262.000 dollárt követel. Ez az összeg nem fog'Jtatik benne abban a 60 milliárd dollárban, amelyet Truman és a hadügyminisztérium már azelőtt kértek.