Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-21 / 144. szám, csütörtök

1951 június 28 III S

Z® 5 A mezőgazdaság szocialista újjáépítésének tapasztalatai a Szovjetunióban Elmondta: J. A. Szmirnova a „Szocialista Munka Hőse" A Szovjetunió nemzetgazdaságának építése és további fejlődése a háború utáni időszakban annak a sztálini tervnek a jegyében folyik, amely a szocializmus építésének befejezésére, valamint a szocializmusról a kommunizmusra történő fokoizatos áttérésre irányul. A szocializmus — az új társadalom első szakasza — már tető alá került és megszilárdult. Történelmi győzelmet aratott a német fasizmus és japán imperializmus elleni harcokban. A társadalmi együttélés ígéretes tényezőjévé vált és a szovjetember életének igazi formájává lett. A szovjetemberek most már az új, még szebb jövendő felé, a kommunizmus felé tekintenek. Sztálin elvtárs vezetésével imár több mint húsz esztendeje mély, forradalmi fordulat valósult meg a falvakban. A kis- és középparasztok sokmüliós tömegei az egységes földmüvesszövetkezetek (kolhozok) útjára, a szocializmus útjára léptek. Lenin és Sztálin rámutatott arra, hogy csupán a nagy gazdaságokban lehet gépeket használni, amelyek lehetővé teszik és fokozzák az ember munkájának termelékenységét, kizárólag így lehet a gazdaságot a tudomány követelményei alapján vezetni, így lehet kihasználni a földet, igy lehet célszerűen trágyázni, így lehet minőségi vetőmagvak használatára áttérni és bevezetni mindazokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a mezőgazdasági kultúrák magasabb terméshozamát és az állattenyésztési termelés fokozását. A nagy gazdasági egységek kialakítását a mezőgazdaságban két út segítségével lehetett elérni: As egyik út a kulákgazdaságok kis csoportjának gyarapodásához vezet; ez az út a dolgozó parasztság nagy tömegeit koldusbotra juttatja és rabszolgaságba hajtja, ez a kapitalizmus útja. A Párt és a Szovjetúnió kormánya a leghatározottabban visszautasitotta ezt az utat, mint olyat, amely nem egyeztethető össze a szovjetkor, mány álláspontjával, « a dolgozó parasztságot teljesen új útra, a szocializmus útjára vezette, így teremtve meg a nagy parasztgazdaságokat. Ez volt az az egyetlen helyes út, amely megfelelt a kis. és középpa. rasztok széleskörű es alapvető érdekeinek. A kollektivizálás módszere nem más, mint a mezőgazdaság megszilárdításának szocialista útja a pa. rasztgazdaságok szövetkezeteken történő egységesítésének közvetítésével. Ez az út számol azzal, hogy a kollektivizálás a legszélesebb paraszttömegek legyőzhetetlen tömegmozgalmaként valósul meg és erősödik, még pedig az ország szocialista ipa rositásának alapján, a lenini-sztálini terv végrehajtásának folyamán, a kuláksággal vívott harcban és a falvak mindennapi szervezési, valamint politikai-nevelési és gazdasági munkájának eredményeként. A mezőgazdasági fejlődés kapitalista útjának a parasztság, valamint a belőle származó napszámosok és béresek megsemmisítése eme keserves és hosszadalmas útjának ellenkező sarkpontjaként a kollektivizálás sztálini módszere nem semmisítette meg a parasztságot, hanem hozzásegítette ahhoz, hogy a kis magángazdaságok tízmilliói, amelyek a kapitalizmus létrehozói voltak, a legrövidebb időn belül hatalmas kollektív gazdaságokká változtak át, s a falvakban a szovjetkormány szocialista alapjait képezik. Ez az út országunkban a kapitalizmus utolsó forrásainak megsemmisítéséhez vezetett, s a szovjet társadalom a hatalmas szocialista termelés városi és falusi formái révén egységes gazdasági alaphoz jutott. A kolhozok, ezek az újjászervezett üzemek, átmenetet jelentenek a kis, alacsonytermelékenységü magántulajdonon és egyesek munkáján alapuló, elavult technikai eszközöket használó gazdaságokról a nagy gazdaságokra, amelyeknek magas a termelékenységük, valamint közös tulajdonon és kollektív munkán épültek föl. Ezek a szocialista üzemek lehetővé teszik a legmodernebb technikai és mezőgazdasági tudomány legújabb eredményeinek fölhasználását. A kolhozok, éppenúgy mint a szovhozok is, továbbá az állami gépállomások és ipari vállalatok mind szocialista üzemek a Szovjetúnióban. Ezekben az üzemekben az emberek nem csoportosulnak osztályok szerint. Az alapvető termelési eszközök a közösséget illetik és olyan földön folyik a gazdálkodás, amely az államé. Nos, vannak közöttük különbségek. A szovhozok, állami gépállomások és ipari vállalatok állami segítséggel alakulnak. Minden gépük, berendezésük és nyersanyaguk az államot illeti meg. A kolhoz azonban a dolgozó parasztság önkéntes társadalmi öszeszefogása és maguknak a parasztoknak az erőforrásaiból létesül. A kolhoztulajdon kollektív tulajdont jelent és az egyes kolhozok vagyonát képezi. Ez az alapvető különbség a kolhozok és állami üzemek közt. Ebből következik a kolhozok igazgatásának, a munka jutalmazásának különleges rendszere és az államnak a kolhozvagyonnal, mint társadalmi tulajdonnal szembeni különleges viszonya. Az állam minden lehető módon segíti a dolgozó parasztságot az általuk létesített kollektív gazdaságok építésénél és fejlődésénél. A Szovjetúnióban 1927-be^ olyan döntést hoztak, amely a mezőgazdaság kollektivizálásárak mindenirányú kifejlesztését célozza, Fölvázolták a kolhozok és szovhozok hálózata kiszélesítésének és megszilárdításának tervét. Ennek megvalósításánál föltétlenül szükség volt a kulákság elleni harc kiszélesítésére, valamint olyan intézkedések végrehajtására, amelyek a kapitalizmus fejlődését a falvakban korlátok közé szorították. Ezek az intézkedések vezették a parasztgazdaságot a szocializmus felé. A szocialista ipar növekedése, amely a mezőgazdaság részére megkezdte a traktorok és gépek tömeggyártását, további a kulákság elleni döntő harc, a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kiszélesedése, amely fokozatosan rávezette a parasztságot a kollektív munkára, valamint az első kolhozok és szovhozok jő tapasztalatai, mindez a Szovjetúnióban előkészítette az átment tet a teljes kollektivizáláshoz, ahhoz, hogy egész falvak, járások, kerületek dolgozó parasztsága elkezdte a szövetkezetekhez történő csatlakozást. A kolhozok előnyei már fennállásuk első esztendejében igen láthatóan megmutatkoztak, amikor még tekintet nélkül az alacsony technikai színvonalra és szervezési gyöngeségre, jelentősen kibővültek a vetésterületek, rohamosan emelkedett a munka termelékenysége és fokozódott a piacra szánt termelés. Az állam a kolhozoknak tartós használatra, vagyis örökbe földet ad, amelyet a szövetkezet birtokba vesz és amely általános állami tulajdon. Az állam a kolhozoknak, az állami gépállomások útján, legmodernebb technikai vívmányokat, így összetett mezőgazdasági gépeket és traktorokat bocsát rendelkezésére. A közös gazdálkodás fejlődése érdekében az állam a kolhozoknak az állami bank révén hiteleket nyújt. Segít továbbá a trágya, jómifflöségü vetőmag és tenyészállatok beszerzésénél. Az állam saját erőforrásaiból agronómiai és állattenyésztési szolgálatot biztosít a kolhozoknak. A világ leghaladottabb mezőgazdasági tudománya szolgálja a kolhozokat. A kolhozok az állam nemzetgazdaságának elválaszthatatlan részei; az ipart nyersanyagokkal, a lakosságot élelmiszerekkel látják el. Éppen ezért a kolhozok, éppenúgy ihint az állam többi más üzeme, tevékenységüket egységes nemzetgazdasági terv szerint gyakorolják. A legújabb technikával ellátott szocialista mezőgazdaság megteremtette a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelés többi ága virágzásának nélkülözhetetlen feltételeit, Mindez a termelési eszközök legsikeresebb kihasználása, a szélesen kifejlődött szocialista munkaversenyeken alapuló termelékenység állandó növekedése, valamint a tudományos vívmányok tömegkihasználása és a termelés legjobb dolgozóinak tapasztalataival valósult meg. Ezzel összefüggésben volt elérhető olyan termés, mint amilyet a Lenin-kolhoz ért el a kirovgradi körzetben, ahol 77 hektárnyi területről hektáronként 58'7 métermázsa őszi búzát arattak A kárpátukrajnai Marx-kolhozban Gabovda elvtárs mun kaieaopor-tja átlagosan 203 métermázsa kukoricát ért el egy hektáron. Zachajev elvtárs csoportja a Kuvel-Tu-kolhoSbam, a kuvelordinszki körzetben egy hektáron átlag 162 métermázsa rizst termesztett. Baszkakové. elvtársnő csoportja a voronyezsi körzet Progros-kolhozában öntözetlen területen hektáronként átlag 1152 métenmázsás cukorrépatermést ért eL Tovább sorolhatnánk föl a kolhozok növényi és állattenyésztési termelésének sok legjobb dolgozóját. Eredményeiket azonban közzéteszik és ezekről mindenki értesülhet. Egyre jobban és jobban kiszélesedik a gépállomások tevékenysége s még erösebben megszilárdulnak kapcsolataik a kolhozokkal. Sztálin elvtárs géniusza dolgozta ki a természet átalakításának azt az egyedülálló tervét, amely saját ereje és nagyvonalúsága révén eredményesen teljesül, s amely az egész szovjet földet virágzó országgá alakítja át. Ez a sztálini terv a kommunizmus építkezéseivel, a hatalmas komplex hydrotechnikai építmények megválósításával tovább fejlődik A gigantikus vízierömütelepek építkezése Kujbteev mellett és Sztálingrádnál a Volgán, a kachovki körzetben a Dnyeperen, a türkmén főcsatorna építése, az északkrími csatorna és sok más építkezés megváltoztatja földünk arculatát mesés változásokat valósít meg, amelyek a beköszöntő kommunizmus dolgozóinak jólétét szolgálják. A kommunizmus nagy építkezései kifejező megnyilatkozásai a szovjetkormány békeszerető politikájának és annak az intézményes sztá lini gondoskodásnak, amelynek a haza boldogulása és hatalmassága, a szovjet nép jólétének további emelése a célja, . vj Vasárna-p, június lt-én a kolhozparaszt küldöttség a pöstyéni traktor, állomást látogatta meg. P. A. Pankov, a sevcsenkói traktorátlomés igazgatója a pöstyéni traktorosoktól megkérdi, hogy miért nem használják ki teljesen a traktorok teljesítőképességét. tíét'fön',

njíiMm 'iS'^án" a"1ôälhôzpäŕatett "küldöttség a szuchoradi EFSz-b*. látogatott él. G. A. Krinickij, a ^Micsurin-kolhoza növénytermelési brfa gádvezetöje, a növénytermelési munkacsoportok megszervezéséről be&zél a szövetkezeti tagoknak. G. A. Krinickij, S. X. Korotkov és P. N. Aplajev elmondják tapasztalataikat a szuchoradi szövetkezeti tagoknak. Kôpok a szovj&t kolhozparctszt-k&itr&ft&k szlovákiai látogatásáréi Hétjön, délután a kolhozparaszt küldöttség megtekintette BraUsIavát, -i fU&avákia fővárosát,