Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-20 / 143. szám, szerda

4 U J SZO 1951 jťmiits 20 Tagjelöltek nevelése A Bolsevik Párt sokéves történetének egész ideje alatt sorait állandóan a mukásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség legjobb fiaival egészítette ki. Azokat az élenjárókat fogadja, és fogadta soraiba, akik a Párt és haza érdekeiért minden áldozatra készek. »A mi Pártunk — mondja Sztálin elvtárs, — erődítmény, amelynek kapui csak a kipróbáltak előtt nyílnak meg«. A Párt a munkásosztály, parasztság és értelmiség legjobbjait fogadja magában, ugyanakkor határozottan megtisztítja sorait a törtetőktől, haszonlesőktől, s az ideoológiaüag idegen ellenséges elemektől. A Párt szervezeti szabályzata, amelyet a XVTII. pártkongresszus fogadott el, kimondotta: Mindazok, akik be akarnak lépni, a Pártban tagjelölti próbaidőn mennek át, amely saükséges ahhoz, hogy a jelölt megismerkedjék a Párt programmjával, szervezeti szabályzatával, taktikájával és lehetővé teszi, hogy a pártszervezet megvizsgálja a jelölt személyes tulajdonságait. A szervezeti szabályzatnak ž z a pontja kötelezi a tagjelöltet arra, hogy tagjelóltségének ideje alatt emelje politikai öntudatát, ideológiai képzettségét és aktívan kapcsolódjon be a pártéletbe. A pártszervezetek kötelesek segítséget nyújtani a tagjelölteknek abban, hogy politikai tudásukat fokozzák, hozzászokjanak a társadalmi munkához és felkészüljenek a tagfelvételre. A Szovjetúnióban a párttagok és tagjelöltek részére a pártoktatás óriási hálózatát létesítették. Az egyes tagjelöltek mellé, ha szükséges, elméletileg képzett párttagokat osztanak be, hogy egyénileg foglalkozzanak velük. A tagjelöltek nevelése azonban nem merül ki a pártoktatásban. Nagy jelentősége van annak, hogy bevonják őket az aktiv gyakorlati társadalmi munkába. A pártszerveizetek vezetői éberen ügyelnek arra, hogy valamennyi tagjelöltnek legyen pártmegbizatása és közreműködjék a pártszervezet sokoldalú munkájában. A grozniji »Októberi Olajtröszt* pártszervezetében 49 tagjelölt van Valamennyien végeznek pártmunkát. Egyesek, mint az állandó propagandisták, agitátorok, mint a Fali Újságok szerkesztőségi tagjai dolgoznak, mások egyszerű feladatokat kapnak. FÁBRY ISTVÁN, az SzKP K8zp. Biz. tagjai A spanyol dolgozó nép küzdelmes harca A pártmegbizatás fejleszti a tagjelöltben a felelősségérzetet, fegyelmezőleg hat, kifejleszti a képességet a szervező politikai munkára. A pártszervezetek vezetői állandóan figyelemmel kísérik, hogy a tagjelöl tek feladataikat feltétlenül és pontosan teljesítsék. Nagyon fontos idejében felkarolni a fiatal kommunista kezdeményezést, buzdítani és elismerni, ha megérdemli. A jeravani politechnikai intézet egyik pártszervezetében Szárkiszján tagjelölt azt javasolta, hogy teremtsenek kapcsolatot a fakultás hallga tói és a város egyes vállalatai között a munkamódszerek tökéletesítésének elősegítése érdekében. A pártszervezet megvalósította a javaslatot, s a mechanikai fakultás védnökséget vállalt a villamos-gépgyár és az óragyár egyes műhelyei felett. Ez a védnökség sokat használt a gyáraknak, és még többet az intézet hallgatóinak. A kommunisták, de különösen a tagjelöltek bolsevik nevelésének pótolhatatlan iskolája a pártgyülés. A pártgyüléseket igen jól használja fel a tagjelöltek nevelésére a »Kalinin Selyemgyár« pártszervezete. (Kalinin város). Az egyik pártgyülésen megvitatták a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának szervezeti szabályzatát, az élcsapat szerepét és feladatait. Előzőleg a gyűlés előkészítése Során a vezetőségi tagok beszélgettek a kommunistákkal, megkérdezték tőlük, hogyan valósítják meg az élcsapat tagjainak szerepét a termelésben, a társadalmi munkában, hogyan fejlődnek politikailag, és hogy milyen hiányosságok vannak a nevelőmunkában. A gyűlés elősegítette, hogy a kom. munisták, különösen a tagjelöltek, mélyen elgondolkozzanak szerepükről a termelésben. A pártszervezetben így szemmeláthatóan megerősödött a Párt- és termelési fegyelem, megnőtt a párttagok aktivitása a politikai, társadalmi éa termelő munkában. A párttagok és tagjelöl, tek bolsevik nevelése attól függ, hogy a pártszervezetek szervezői és politikai munkájukat hogyan szervezik A pártszervezetek egész tevékenységükkel elősegítik a párttagok és ! tagjelöltek politikai nevelését, látóI

körük szélesítését, és szervezőképességük növelését. Marxista-leninista elmélet egyéni tanulmányozásának módszere A SzK(b)P-ben a pártoktatás legelterjedtebb formája a párttagok politikai önképzése. Ez az idősebb bolsevik nemzedék tapasztalatai alapján bevált módszer a maixista-leninista elmélet tanulmányozásának a legfőbb módszere lelt. A marxista-leninista elmélet önálló tanulmányozása nem felel meg mindenkinek, mert meghatározott ismereteket, elégséges műveltséget és politikai fejlettséget, az egyéni tanulásban bizonyos gyakorlatot kíván A pártszervezet vezetői még jóval a tanév megkedése előtt személyesen beszélgettek mindazokkal, akik önállóan akarnak tanulni, és így idejekorán megállapítják, megvannak-e az illetőben a szükséges előfeltételek. A tanulmányozás tárgyának meghatározása után (útmutató) minden egyéni tanuló összeállítja saját foglalkozási tervét. A terv feltünteti milyen időpontra dolgoz fel valamilyen témát vrgy müvet, milyen előadásokat, beszámolókat hallgat meg, milyen irodalmi műveket olvas el, stb. Az egyéni tí'nulók tervei nem hasonlítanak egymásra. Ebben nyilvánul meg az önálló tanulás egyik sajátossága, eltérése a szemináriumi foglalkozásoktól. A marxista-leninista elmélettel önállóan foglalkozó kommunisták hangsúlyozzák az egyéni tervek nagy jelentőségét. „A tanulásban, — mondjo Balakin elvtárs Kujbisevből, — nagy segítséget nyújt nekem az egyes müvek tanulmányozására összeállított egvéni tervem, amelyben előírom magamnak hánv órát fordítok egy-egy fejezet elolvasására, melv időpontban olvasom el a kiegészítő irodalmat, készítem el jegyzeteimet. A terv fegyelmezettebbé tesz, fokozza felelősségérzetemet, segít, hogv a kijelölt határidőre befejezzem az anyag tanulmányozását." Tarionov elvtárs a Szovjetunió földművelésügyi minisztériumának dolgozója. ezt mondja: „Az egvéni tanulásnál a legfontosabb a rendszeres foglalkozás. Űgv kell beosztani az időnket, hogy bizonyos részét csak olvasással töltsük. A megfeszítetet üzemi és pártmunka mellett nehéz volt időt találnom a kötelező irodalom olvasására Amikor azonban hozzáfogtam a párttörténet, majd a politikai gazdaságtan szervezeti és komoly tanulásához, az irodalom olvasása mindennapos szükségletemmé vált. Az anyag feldolgozásában segítségemre vannak a meghallgatott előadások jegyzetei. Az ajánlott irodalmat is gondosan ki szoktam jegyzetelni." Az egyéni tanulás módszere szükségessé teszi, hogy a pártszervezetek konkrét segítséget nyújtsanak a tanulóknak. E segítség fontos formái az előadások. Számos pártbizottság előadássorokzatokat tart a párttörténetről, a dalektikus materializmusról, a politikai gazdaságtanról, a Szovjetunió külpolitikájáról, a nemzetközi viszonyokról, Lenin és Sztálin müveiről. A marxismus-leninizmus elméletét önállóan tanulmányozóknak jelentős segítséget nyújtanak a konzultációvezetők, akiket a pártszervezetek a legképzettebb párttagok közül választanak ki. A pártbizottságok a konzultációvezetőkön keresztül kapcsolatot tartanak fenn a tanulókkal, figyelemmel kísérik és ellenőrzik tanulmányaikat. A konzultációvezetők által nyújtott segítség legfőbb formája, az egyéni konzultáció. Tanácsokat adnak, milyen sorrendben tanulmányozzák az irodalmat, hogyan foglalkozzanak a könyvekkel, hogyan jegyzeteljenek, hogyan tartsák be a tervbe kitűzött határidőket. A marxista-leninista egyéni tanulóknak nagy segítséget nyújtanak a körzeti és városi pártbizottságok előadó irodái, melyek rendelkeznek a szükséges irodalommal, szemléltető segédeszzökkel, tájékoztatókkal és egyéb anyagokkal. A Központi köztársasági és területi lapok rendszeresen közölnek cikkeket, elméleti kérdésekről, összefoglalják a propagandamunka tapasztalatait, közlik a propagandisták, a konkonzultáeióvezetők és tanulók tudósításai^ A világsajtó egyre többet foglalkozik napjainkban a spanyolországi eseményekkel. Az egész világ népeinek szeme előtt bontakozik ki az a hatalmas mozgalom, melynek bevezetője a nagy barcelonai sztrájk voit és melyet követően minden jelentősebb spanyol város és főleg az iparvidékek dolgozói tudtára adták az idegen zsoldban lévő véreskezű diktátornak, Francónak és segítőtársainak, a magas egyházi méltóságoknak, a Vatikán ügynökeinek, hogy nem hajlandók, mint áldozati bárányok tűrni reakciós kiéheztető politikájukat. Barcelona és Madrid harcokban megedzett munkásai, Pamplona textilesei, Andalúzia, Estremadura parasztjai és higanybányászai és Aragónia hegylakói is tudtára adták nehéz harcaikkal a világ imperialistáinak, a háborús gyujtogatóknak, hogy gazda nélkül csinálják számításaikat, ha azt gondolják, hogy a spanyol nép hajlandó lesz kötélnek állni rabló, háborús terveik megvalósítására. A spanyol nép már többször megízlelte szabadságának gyümölcsét és egy alkalommal sem a spanyol népen múlott, hogy szabadságát újból és újból vérbe fojtották. A hős spanyol nép történetének minden egyes szakasza arról tanúskodik, hogy harcukat csak a nemzetközi nagytőke segítségével sikerült vérbefojtani, hogy minden alkalommal az amerikai, angol, francia, német és olasz nagytőkések voltak azok, akik hasznuk érdekében, rabló imperialista céljaikért a spanyol nép szabadságharcát letörték, mert uralmukra nagy veszélyt jelentett volna az, ha az ibériai félszigeten olyan állam létesül, mint a Szovjetunió, aiiol a riép ura saját hazájának. Attól féltek, hogy a gazdag természeti kincsek és nyersanyagok kihasználásából eredő busás haszontól elesnek és másrészt a más európai nemzetek leigázása szempontjából oly fontos stratégiai tengeri útak ellenőrzési lehetőségés és katonai támaszpontjaikat elvesztik. Három név: Prino de Rivera, Gill Robbles és Franco, vérrel van feljegyezve a spanyol munkásmozgalom történetében. Mikor 1931 április 14-én a spanyol népnek sikerült végte megszabadulnia Prino de Rivera kegyetlen fasiszta diktatúrájától, a hatálom, sajnos nem a munkásosztály kezébe került, mert még ebben az időben a Spanyol Kommunista Párt kicsi és gyönge párt volt. Ott ültek ugyan az első köztársasági kormányban az opportunista szociáldemokrata miniszterek is, mint Prieto és társai, de sem ők, sem a baloldali republikánusok, sem pedig az anarhisták nem hallgattak a kommunisták figyelmeztetésére, hogy tisztítsák meg a kormányszerveket, közhivatalokat, főleg a hadsereget, rendőrséget és a csendőrséget a reakciós fasiszta elemektől. Megengedték a fasiszta pártok legális működését, nem valósították meg a gyárak munkásellenőrzését, nem oldották meg továbbá egy Spanyolország szempontjából legfontosabb kérdést, a föld szétosztását azok között, akik azt megművelik. Ha mindez benne is volt az első köztársaság program m jában, melyet a széles tömegek követeltek, mégis egyetlen egy fasisztának a hajaszála sem görbül meg, a gyárakban a kegyetlen kizsákmányolás tovább folyt és egyetlen egy szenyomak, vagy egyházi nagy mamut-birtokosnak a földjét sem osztották szét. A CÉDA egyesitett fasiszta alakulat látva a köztársasági kormány habozását, a magas egyházi méltóságok teljes támogatására támaszkodva egyre merészebben lépett fel a munkásosztály, főleg annak vezető pártja, a kommunisták ellen. Merényleteket szerveztek, összetűzéseket provokáltak az olasz és német fasiszták tapasztalatai szerint. Nyiitan készülődtek a köztársaság megdöntésére a külföldi tőkések teljes támogatására számítva, főleg az olasz fegyveres segitségre „ha erre szükség lenne". Francónak a spanyolmaroccoi helyőrségek parancsnokává való kinevezésével megkezdődött az első köztársaság elleni katonai összeesküvés megszervezése, a nyugait imperialista hatalmak teljes támogatásával. 1934 őszén már elérkezettnek látták a fasiszták az időt az általános támadásra. Mindenütt fokozták előkészítő tevékenységüket. A munkások széles tömegei általános sztrájkokkal követelték a reakció felszámolását. A kormány ahelyett, hogy feloszlatta volna a CÉDA- és a Falange-szervezeteket, szemet húnyt e fasiszta alakulatok felfegyverzése felett és megnyugtatta a dolgozókat, hogy a kormány elég erős ahhoz, hogy esetleges támadásaikat vissza tudja verni. A fasiszta felkelés október 6-án kezdődött el. Madrid és Barcelona munkássága hősiesen védelmezte a köztársaságot, de minden képzeletet felülmúlt a hős asztúriai bányászok védekezése, akik nagy veszteségeik ellenére 6 héten keresztül folytatták harcukat, védték a gyárakat, a bányákat az állig felfegyverzett mór és idegenlégiós gyilkos hordák ellen. Az ezután következő másfél év a spanyol történelem legsötétebb szakaszai közé tartozik. Hogy a hős asztúriai dolgozók ellenállását megtörjék, Gill Robbles, Franco és társai megengedték a maroccói éa idegenlégiós hordáknak, hogy az asztúriai városok és falvak lakosait kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák, és kényükkedvük szerint gyilkolják a munkások legjobbjait. ' Am 1936 elején a spanyol dolgozó nép újból erőre kapott, hatalmas megmozdulásával a harcedzett és meggyarapodott spanyol Kommunista Párt vezetésével sok áklozat árán újból kiverekedte az alkofcmányozó nemzetgyűlés összehívását. Az illegális idők alatt a SKP indítványára megalakult az egységfront, mely a választásokon 1936 február 16-án fölényes győzelmet aratott. A szavazatok több mint 70%-át nyerték el. Sajnos, a népfront pártjai — kivéve a Spanyol Kommunista Pártot — nem tanultak az 1934-ben elszenvedett vereségből. Egy-két áthelyezésen kivül maghagyták a magas közhivatalokban a fasiszta tisztviselőket, nem tisz tították meg a rendőrséget és csend őrséget, sem a hadsereget a reakciós fasiszta tisztektől és így azoknak módjukban volt a köztársaság, a nép pénzén készülődniök az újabb felkelésre. Mindjárt a népfrontkormány megalakulása után megkezdték öszszeesküvő tevékenységüket. A fasiszták nyilt provokációk egész sorozatát követték el, többek között pl.: meggyilkolták Jose Castiüot, a politikai "rendőrségnek köztársasági hűségéről ismert vezetőjét. Ahogy a nyár forrósodott, Spanyolországban kiéleződött a helyzet. A merényletek naponta megismétlődtek a népfront egyes vezetői ellen. A kommunisták számtalanszor figyelmeztették a kormányt, vessen véget a fasiszták garázdálkodásainak. A kormány viszont semmi komoly intézkedést nem tett ellenük. A fasiszták pedig kihasználva a kormány tehetetlenségét, gyávaságát, egyre nyíltabban készültek a fegyveres felkelésre. Ki ne emlékeznék Passionária elv társnő azon emlékezetes parlmaenti be szédére, mikor kétségbeesett felhí vással követelte a kormánytól, tegyen azonnali intézkedéseket a fasiszta felkelés megakadályozására. Passionária elvtársnő konkrét adatokkal és számokkal jelölte meg a fasiszták készülődéseinek formáit és azt mondotta: Min denki látja már a felkelés eőlkészületeit, csak éppen ti nem, a kormány." 1936 július 17-re az egész ország ban katonai parádét szerveztek. Ez volt a felkelés kezdete. Franco, Goded, Mola és Quipo de Ljano tábornokok a felkelés szervezői és vezetői ugyan mertek volna-e ilyen kockázatos vállalkozásba fogni, ha erre a német és eriasz fasiszta kormányokon kívül az angol, amerikai és a francia imperialista nagytőkésektől nem kaptak volna elegendő bíztatást? Ennek a kérdésnek igaz voltát legjobban bizonyítja az, hogy Fran cot a felkelés előtti napokban angol repülőgép szállította Maroccóba, a fel kelés központjába, hogy onnan sze mélyesen vezethesse a felkelés hadműveleteit. A felkelés első óráiban német és olasz hajók, repülőgépek állót tak készenlétben, melyek tömegével tették a spanyoj partokra a Maroccóban összevont mór és idegenlégiós csapa kat idegen „szakértők" vezetésével Pár nappal később pedig már az oíasz és német sorkatonaságot is, mint a Flechas-negras, Flechas-rojasz és Fle chas-azur és sok más olasz divíziót és Az SzK(b)P Központi Bizottsága mikor megteremti az egyéni tanulás minden szükséges előfelételeit, megköveteli a pártszervezetektől, hogy állandó ellenőrzést gyakoroljanak a kommunisták marxista-leninista önképzése felett. Ellenőrzés nélkül nem lehet eredményes a tanulás. A párszervezetek igyekeznek biztosítani az önálló tanulás ellenőrzését, felhasználják az ellenőrzés legkülönfélébb formáit. A tanácsadás az elméleti megbeszélések, felolvasások, tanulókörök és értekezletek jól bevált ellenőrzési formák. A SzK(b)P tagjainak és tagjelöltjei nek ezrei sajátítják el önállóan a mar xizmus-leninizmus elméletét, kapcsolják össze az elméleti képzést a Pártban és a termelés területén folytatott aktív gyakorlati munkával. Sztálin elvtársnak azt a megállapítását tartják szem előtt, hogy „mennél magasabb az ál lami és pártmunka bármely területén működő funkcionáriusaink politikai színvonala és marxista-leninista tuda ta, annál magasabbrendűbb és termékenyebb maga ez a munka. a valamennyiünktől nagyon jól isméit, hírhedt német Kondor-légiót is. Az angol, amerikai ós francia imperialisták legalább annyira hozzájárultak a fasiszták győzelméhez Spanyolországban, mint a olasz vagy német fasiszták, mert már az első napokban lehetetlenné tették a népköztársaság védekezését. Mindennemű segítséget megtagadtak a spanyol rrépkormánytói, a „vörösöktől", mely pénzért, legális keretek között, töltik akarta megvásárolni a védekezéshez szükséges hadianyagot, felszerelést és élelmet. A szociáldemokrata Léon Blum által indítványozott „be nem avatkozási politika" csak arra volt jó, hogy a spanyd nép kezét ezzel megkössék a védekezésben és ugyanakkor korlátlan mennyiségben szállíthassák a fasisztáknak a hadianyagot, sorkatonaságot, repülőket, melyek gyilkos bombáikkal a védtelen asszonyok és gyermekek tízezreit pusztították ei otthonaikban. Ebben az aránytakanul egyenlőtlen küzdelemben a spanyol nép hősiesen védelmezte szabadságát az egész világ imperialistái ellen, majdnem hárortl éven át silány fegyverzettel az állig felfegyverzett imperialisták gyilkos hordái ellen. Egyformán a doliármiHiomosok, az iibermensek és a fajvédők zsoldos hordái ellen. A munkásosztály legjobbjai a spanyol nép segítségére siettek, a világ minden részéről. Egyesülve a nemzetközi brigádok alakulataiban segítették a spanyol népet nehéz küzdelmében,. A magyar Lukács tábornok, (Zalka Máté), a szlovák Josko Májek és sokszáz társai vérükkel pecsételték meg a nemzetközi szolidaritásnak ezt a nagy szerű példáját. Am az imperializmus fs elküldte ügynökeit a nemzetközi brigádok soraiba az ötödik hadoszlop segítségére, a Rajkokat, a Popovicsokat, a Siingeket, a Schillereket stb, hogy a nemzetközi brigádok hős alakulataiban bomlasztó munkát végezzenek. Nem gyöngíti, nem homályosítja el a Žiška század, sem a Gottwald üteg, sem a Rákosi zászlóalj dicső múltját az, hogy soraikban akadtak árulók. Ellenkezőleg, még jobban kiemelte dicsőségüket, hiszen mint az utóbbi időben kiderült, egy ellenség helyett még több ellen kellett harcolniok, a minden hájjal megkent belső ellenséggel, az árulók, kémek bandája ellen. Mint láttuk, nem sikerült e gazembereknek a nemzetközi brigádok harci szellemét aláásni, mert a nemzetközi brigádok múltja ma tisztábban ragyog, mint valaha. A nemzetközi szolidaritás ezen spanyol példájából tanulva siet ma a Koreai nép segítségére a hős kínai nép, hogy gátat vessen az imperialista fenevadnak, mielőtt az belemarna Kína testébe. Ezért bélyegzik meg a világ dofcgozói az amerikai és nemzetközi imperialisták hordáinak koreai intervencióját, mert érzik, hogy ez hasonló célt szolgál, mint a német és olasz intet* venciók Spanyolországban 1936—1939» ben. Ma Truman és Churchill hordálj mint annakidején Spanyolországban Hitler és Mussolini hordái, a civilizáció és az emberi jogok hazug, álszent jelszavaival pusztítják a békeszeiető, védtelen koreai lakosok tízezreit. Ma ugyanúgy beavatkozónak minősítik a kínai önkéntesek segítségét Koreában, mint annakidején a nemzetközi brigár dok segítségét a spanyol népnek. A spanyol népet, mint látjuk, nem verték le 1939-ben, csak pillanatnyi visszavonulásra kényszerítették. Ma a spanyol nép újból erőt merít a hős koreai nép harcából, mert látja, hogy 1939 óta nagyot változott a világ. Az erők eltolódása a nemzetközi munkásosztály javára történt. Ma nemcsak a nemzetközi munkásosztály, az, amelynek támogatására számíthat a spanyol nép, hanem a Szovjetunió és a népi demokratikus kormányok is. Éppen a hős koreai példa ad erőt a spanyol népnek harca fokozására, mert tudja, hogy harcát ma már több mint 800 millió ember kíséri szemmel és t§» mogatja. A spanyol nép látja, hogy szabadsága, függetlensége és emberhez méltó élete csak a 800 milliós béketábor oldalán lehet biztos, ahol a kaszárnyák helyett munkáslakásokat, repülőterek helyett utakat, repülőgépek helyett kombájnokat, traktorokat, erődök helyett pedig öntözőcsatornákat építenek. A spanyol nép harcát erősíti az a példa is, hogy míg a.z imperialisták táborában az őrült fegyverkezés és a fokozott kizsákmányolás következtében a dolgozók életszínvonala állandóan csökken, addig a Szovjetunióban és az őt követő, szocializmust építő országokban az életszínvonal állandóan emelkedik. Ezért a Szovjetunió és a népi demokráciák példáját követve, a spanyol nép megdönti a zsarnokság kegyetlen rendszerét hazájában, a világ békeszeiető táborának segítségével.