Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-20 / 143. szám, szerda

1951 június 28 III SZ® 5 If i §7M Ä szovjet kolhozparaszt-küldöttek a nagyszombati járásban Június 15-én pénteken asovjet vendégeink egy része Jelena Anatoljevna Szmiraova vezetése alatt a nagyszombati járásban lévő Boliuníce községbe látogatott el. A küldöttséget Bohtmice lakossága ünnepélyes fogadtatásban részesítette. Bohunicén még nem alakították meg az EFSz-t, Ezért a földművesek még nagyobb érdeklődéssel várták a szovjet vendégeket, hogy egyenesei töltik tudhassák meg. hogy a szovjet emberek, hogy építették íalvaikon a szocializmust. „Gyakran intéztek hozzánk olyan kérdéseket, — mondotta Szergej Xenofonovlca Korotkov a ^Satálinkolho*" elnöke — hogy van-e kertünk, hogy egy konyhán étkezünk-e, vagy hogy issunk-e sört stb. Nekünk az ilyen kérdések kissé nevetségesek. Elmondom nektek, fcogy építettük nálunk a saocia- lizjriust. Húsa évvel ezelőtt kezdtük megalakítani kolhozainkat, hogy egyszersmind-enkorra kiszabaduljunk a kulÁk járom alól a eiáltai a nyomorból. A kolhoa;termelésben évrőlévre szebb és szebb eredményeket értünk el. Az 1913-as évhez viszonyítva például az évi átlagos termést 5—-7-szeresére araeltük. Muníkánk ntán mindannyian olyan jutalmazásban részesülünk, hogy magasszínvonalú életet élhetünk. írni és olvasni nem tudó nálunk már nincsen. Ellenben sorainkból az agronómusok, aooteohnikusok és művészek egész sora került ki. ' Van színházunk, mozink, középiskolánk, kórházunk, rádiónk és újságunk is. Ilyen haladást a kulák rezsím alatt sehogysem tudtunk volna elérni. A kulákok idejében amennyire az ö életszínvonalúit emelkedett, annyira fokozódott a mi nyomorunk. És most megfelelek még egy kérdésiekre. Igenis, mint a többieknek, nekem is van tehenem, kertem, vannak juhaim, sertéseim és van ötszobás lakásom." Ezután J. A. Szmlrnovova az aszszonyokhoz fordult és elbeszélte nekik, hogy a szovjet nők teljesen egyenrangúak a férfiakkal nemcsak papíron, de valóságban is. A szovjet asszonyok közül sokan orvosok, mérnökök, repülök, tanítónők stb. Mi minden téren megálljuk a helyünket a férfiak mellett. Többezer szovjet asszony a Szovjetúnló Legfelső Szovjetjének a tagja. Ezenkívül nagyon sokan be vannak kapcsolva a kerületi, járási és helyt szovjetokba. A A nők éppen olyan Jutalmazásban részesülnek munkájuk után, mint a férfiak és ha megérdemlik, a legmagasabb kitüntetéseket is elérhetik. Különösen fontos a szerepük a szovjet kolhozasszonyoknak." Ezután Klavdia Ivanovna Majorova a „Krasznyj Putilovec" kolhoz egyik munkaosztagának vezetője egészítette ki Szmirnova beszámolóját. Majorova mégesak 24 éves. Lelkiismeretes munkájával megnyerte a kolhoztagok bizalmát, úgyhogy a munkaosztag vezetőjévé választották. Ezenkívül a járási szovjet képviselőjévé is kinevezték. A szovjet kormány két ízben is kitüntette a Lenin-renddel a lentermelésben elért magas eredményekért. Az elmúlt évben 450 ledolgozott munkaegysége után a 60.000 rubel készpénzen kí vül még 22 mázsa gabona, 30 mázsa burgonya 15 üter lenolaj, és 10 kilogram cukor jutalomban részesült. A baráti eszmecserét Marek Čulen a szlovákiai földműves szövetség elnöke fejezte be, aki rámutatott arra, hogy mezőgazdaságunkban fejlett iparunkhoz viszonyítva hátramaradás észlelhető. Még a mai napon is több mezőgazdasági munkát úgy végzünk, mint öregapáink végezték. A fejlődést azonban a mezőgazdaságban sem lehet megállítani. Ha azt akarjuk, hogy a földműves családok életszínvonala emelkedjék, akkor a mezőgazdasági termelést magasabb fokra kell fejlesztenünk: Ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha követtük a szovjet mezőgazdaság példáját. * A pőstyéni traktorállomás alkal mazottai igen nagy örömmel várták a szovjet vendégeket, akik június 17-én vasárnap meg is érkeztek Pőstyénbe. A szívélyes fogadtatást P. AlexeJevics Pánkov, a szevcsenkói traktorállomás igazgatója köszönte meg, a traktorosoknak, majd a vendégek megtekintették a pőstyénl traktorállomás berendezését. Részletesen megvizsgálták az egyes gépeket és a baleset elleni védekezéseket. Megkérdezték, hogy miért nem teljesiti a pőstyéni traktorállomás 100%ra a tervet és hogy. hogy van az, hogy csupán a becsület táblája «iüés a pőstyéni traktorállomáson ködik és hogy a kritika tábláján semilyen név sem szerepel. Az ATZ 54-es hernyótalpas szovjet traktor megtekintésekor rögtőn azt kérdezte P. A. Pankov, hogy teljes mérték, ben kihasználják-e a traktort és hogy mennyi üzemanyagot használnak fel. P. N. Aplajev pedig az iránt érdeklődött, hogy milyen segítséget nyújt a pőstyéni traktorállomás a Járás EFSz-einek és hozzá járul-e azok megszilárdításához. — „Ha jól akartok dolgozni, mondotta, — fontos, hogy megmagyarázzátok a szövetkezeti tagoknak, hogy mit jelent számukra a traktorállomás" Az állomás megtekintése után a szovjet vendégek összeültek a traktorállomás dolgozóival és az egyes traktoros brigádok dolgozóival és elbeszélgettek arról, hogyan folyik a munka a szovjet traktorállomásokon. P. A. Pankov többek között a következőket mondotta: — „Nálunk az összes munkákat, de főkép a nehezebb munkákat gépesítik. A vetési és a vetés előtti munkákat pédául 90, sőt 100 százalékig géppel Végezzük. Az őszieknek és a napraforgóknak aratását már több év óta kizárólag kombájnokká! végezzük. Nagy segítséget nyújtunk kolhoztagjainknak a kapások megművelésében is, speciális mellékfelszerelések használatával. Traktorosaink magas teljesítményeket érnek el. Az elmúlt évben például az egyik traktoros 15 lóerős traktorral 910 hektáron végezte el a szántást. Ez nagyon szép eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a terv csak 600 hektár felszántását határozta meg. A beszélgetés további folyamán a pőstyéni traktorosok megismerkedtek azzal, hogyan folyik a munka a szovjet traktorállamásokon. A szovjet traktorosok nagyon lelkiismerete, sen dolgoznak, úgyhogy nem fordulhat elő az, hogy a munka a jó termés rovására menjen. E mellett a traktorosok igen nagy gondot fordítanak gépeik karbantartására és az üzemanyag megtakarításra. Természetes mindez világosan megmutatkozik a traktorosok keresetében és a kolhoztagok jövedelmében is. „Traktorosaink gépeikkel csodákat étnek el, — mondja Pankov elvtárs nagyon jól dolgoznak, mert hiányos munka esetében a kolhoznak joga van kárpótlást kérni a traktorállomástól, Mindez szerződésileg van leszögez, ve. Ezek a szerződések a kolhozok és a traktorállomások együttműködésében törvényként szerepelnek. Nálunk — hangsúlyozta P. A. Pankov — a traktorállomás igazgatója évente háromszor Ismerteti a kolhoztagokkal azt, hogyan teljesíti a traktorállomás a szerződést. A továbbiakban aa iránt érdeklődtek a pőstyéni traktorosok, hogy mit tesznek a Szovjetúnióban, ha valamelyik traktoros rosszul dolgozik. A szovjet traktorállomásokon ilyen esetek annyira ritkák, hogy szinte em. lítést sem érdemelnek. A múltban h

a előfordult az, hogy valamelyik traktoros például rosszul szántott, akkor azt a földet mégegyszer fel kellett szántania* természetesen jutalom nélkül. Végül a pőstyéni traktorállomás traktorosai é3 alkalmazottal megígérték a szovjet vendégeknek, hogy úgy fognak dolgozni, hogy az 6 traktorállomásuk rövid időn belül a bratislavai kerület legjobb trak. torállomásai közé tartozzon. Népi demokráciánk vigyáz dolgozóink egészségére A „Sanitas" szemvizsgálatot tartott Tőrén Hora elvtárs, a Sanitas nemzeti vállalat igazgatója, újító javaslatát próbálja most megvalósítani. Az újító iavaslat kimutatható forrása Pártunk irányvonala, amely a munkásosztály támaszát és szövetségesét, a falu parasztságát akarja segíteni és megerősíteni. Arról van szó, hogy a Sanitas nemzeti vállalat egv hatalmas optikai felszereléssel berendezett kocsival járja azokat a falvakat, ahol példás Egységes Földműves Szövetkezetek működnek, a falu dolgozóit szemüveggel látja el, azonkívül a kocsival járó szemorvos gyógykezelésben részesíti mindazokat a dolgozókat, akik rászorulnak. Ennek az újító javaslatnak kettős hatása van: Egyrészt elejét ves7.i i komoly szembajoknak, másrészt elősegíti a kultúrális nevelést, mert lehetővé teszi azoknak a falusi dolgozóknak az olvasást, akiknek Iátó6zerve meggyengült attól a lobottó!, melyet íolytatniok kellett „látástól-vakulásig" a régi érában mind a földbirtokosnál, mind a kulákoknál. Állításunk valóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Nagytőrén arra a hírre, hogy szemvizsgálat lesz, összegyűlt a falu népe, — köztük nagyon sok olyan férfi és aszszony, akik alig haladták túl a 40 esztendőt — és hunyorgó szemmel várták az iskolateremben, amíg sorra kerülnek a szemvizsgálatban. Miután az újító javaslattal most kísérleteznek első ízben, filmesek is érkeztek Nagytőrére. A filmezés technikai felszerelésének « beállítása bizony időt vett igénybe, s a szövetkezeti tagok ezért türelmetlenkedtek. Füri István, a szövetkezet egyik munkacsoportjának vezetője kifejezést is adott türelmetlenségének. Ráncos homlokkal, hunyorgó szemmel tekintett kifelé, ahol gyéren sütött a nap, s ingerülten sürgette a vizsgálat megkezdését. Füri azt mondotta, hogy minden percért kár. Annyi esőzés után most végre kisütött a nap, e a takarmányt sürgősen be kell takarítani, különben ezresekre rúghat a kár. Már pedig a szövetkezetet még a filmezés sem károsíthatja meg. Hangjából aggodalom érzett és ezt az aggodalmat a többi szövetkezeti tag magatartása még jobban kidomborította. Közben a filmezés megindult. Dudást, a volt cselédet, gulyást, aki a szövetkezet egyik alapító tagja, most filmezik. Dudás oly magától értetődőn áll a felvevőgép elé, mintha gyerekkorától kezdve filmezett volna. Vidám, derűs arccal ül a szemorvosnő előtt, aki műszerekkel vizsgálgatja a szemét, majd biztos, könnyed mozdulatokkal elégedetten bólingatva próbálgatja szemüvegét. Dudás, aki eddig az életben mindig csak cselédet, mellékszerepet játszott, ma elsőrangúan alakítja a főszerepet. Élvezet őt nézni, s valószínűnek tartjuk, hogv a tőrei szövetkezet tagjainak bármelyikével ma főszerepet lehetne megjátszatni. Mert Tőrén ma nincs többé mellékszereplő Nincs többé sem cseléd, sem szolga. A szövetkezet valamennyi tagja népi demokráciánk jóvoltából mind főszereplő. Mindegyik kivétel nélkül fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be munkájával a szövetkezetben. Dudás épúgy, mint Füri, Laktis, épúgy mint Rasko. Bizonyítja ezt a féltő gond, a heves aggodalom, amellyel őrzik és védik a tőreiek szövetkezetük vagyonát* Am ne higyje senki, hogy Nagytőrén. ahol az ország egyik legnagyobb szövetkezete működik, már egyetlen dolgozd sincs, aki munkájával ne támogatná a közös munka eredményét. Dehogy nincs. A reakció itt is felüti a fejét, mint a gaz és bizony meg kell állapítani, hogy itt it vannak olyan asszonyok, akik távol tartják magukat a szövetkezettől. Ezek az asszonyok, akik tavaly a haszonbérbe vett földeken és a magángazdálkodásban törték magukat reggeltől esti? a mezei munkában, attól a pillanattól kezdve, hogy tavaly nyáron elvégezték a közös aratást, a kisujjukat 6em mozgatják meg a közös munka sikere érdekében. Ezeknek az asszonyoknak felsorolhatnék a nevét és csak azért nem tesszük, mert a tőrei dolgozó asszonyok megígérték, hogv meggyőző felvilágosítással valamennyi tőrei asszonyt bevonnak a nagymama vagyok, tehát nem vagyok többé fiatal, de engem minden érdekel. Otthon lányom szokta esténként hangosan felolvasni az Üj Szót, hogy én is halljam, mert a szemem már nagyon elgyöngült. Most azonban már egyedül 1* olvashatom a lapot és ez rengeteg munkamegtakarítást jelent, mert nem kell egyszerre mindkettőnknek tétlenül ülni. — Itt Nagytőrén, — folytatja, — nagyon is szükségünk van minden munkaerőre. A szövetkezet nagykiterjedésű birtoka a község minden lakóját foglalkoztatja. cngemis. Én én szívesen dolgozom a szövetkezetnek, mert bízom a közös munka erejében és mert látom, hogy a közös munka biztosítja minden dolgozónak a megélhetését és jövőjét. Bevallom, tavaly még hasíanbérbe vett földeken dolgoztunk, törtük magunkat reggeltől estig, állandó gondokkal vívódtunk és végül az évvégi elszámolásnál, miután kifizettük a haszonbért, levontuk mindazt, amŕt befektettünk, k'derült. Dudás József szövetkezeti tag szemét vizsgálják különféle orvosi műszerekkel. szövetkezeti munkába és kiküszöbölik ezeket a hibákat. Természetesen azt is meg kell ál' lapítanunk, hogy ezek az asszonyok csak elenyészően kis számban vannak Nagytőrén és a község zöme, fiatal és felnőtt egyaiánt büszke a szövetkezetre, büszke a közös munka sikerére, büszke arra, hogv a környező falvak kis- és középparaszt fai mint követendő példára tekintenek erre a községre. Egy asszonyt állítunk meg az úton, Csonto Erzsébetnek hívják. 62 esztendős, nagy sietve igazítja meg kendőiét a fejéri és siet az autó felé, hogy megvizsgálják a szemét és szemüveget kapjon. — Nagyon jó az, hogy szemüveget kapunk, — mondja Csonto Erzsébet — és még jobb, hogy annyira törődnek velünk, hogy valósággal házhoz szállítják. Olyan dolgozó asszonynak, mint én vagyok, aiig jut ideje arra, hogy a városban futkosson szemüvegért. Már pedig olvasni csak kell manapság az embernek, ha tudni akarja, hogyon fejlődik a mi országunk és ha tudni akarja, hogy mi történik körülöttünk a világban. Mert szerintem mindenkinek tudnia kell azt is, hogyan áll tulajdonképpen a béke ügve, amelyért mi dolgozók meggyőződéssel harcolunk, Én bizony már hogy alig marad nekünk valami az egészévi munka után. Ma azonban gondtalanul végezzük munkánkat. De ez nemcsak a mi családunkra érvényes. hanem kivétel nélkül Tőre valamennyi dolgozójára. Csak figyeld meg elvtárs, hogyan vásárolnak ma a szülők iskolásgyermekeiknek napvédő szemüvegeket. Nézd, az én unokám is kap egyet. 60 koronába kerül, de habozás nélkül megvásároljuk neki. Soha ezelőtt ilyesmi nem fordulhatott elő, egy tőrei parasztgyereknek még csak eszébe sem jutott, hogy neki ilyen luxusszemüveg kell. — De ezek csak apróságok, — folytatja Csont-ó nagymama, — azonban fel lehet mérni velük Nagytőre dolgozóinak egyre növekvő életszínvonalát. Aztán vannak mar olyan új vívmányaink is, hogy mindenki elcsodálkozik, ha látja őket Csak meg kell nézni a mi szülőotthonunkat. Maga a szemorvosnő is nagyon meg volt itt lepve, amikor meglátta. Azt mondta, hogy úgy van berendezve, s olyan ragyogó tiszta, mint egy kórház és mégis azzal az előnnyel rendelkezik, hogy az otthon légkörét árasztja. Aztán most hozzuk tető alá napközi gyermekotthonunkat. Az is szép, világos, kellemes otthon lesz gyerekeink szárnál a. Ki hitte volna, hogy gyerekeinkről valaha is ennyi gondoskodás történik. Ezenkívül most épül a kultúrotthonunk és e hetekben fejeznek be tíz lakást azon szövetkezeti tagjaink számára, akik munkájukkal elősegítették szövetkezetünk fejlődé-' sét. Itt van mindjárt az egyik szövetkezeti tag, Rosko Andrásnak hívják, akire 12 tehén gondozása, etetése és fejése van rábízva. És mert munkáját példásan végzi, a közeli napokban rflár behurcolkodik az új szövetkezeti házak egyikébe. — Már alig várjuk az új lakást, —* mondja Rosko mosolyogva, — új világot építünk, tehát illik, hogy egy új házba hurcolkodjam. Az embernek le kell vetnie magáról mindazt, ami rossz, ami a múlthoz fűzi. Az áj lakásba úi bútort is vásárolok. A szövetkeze* közös munkája mindezt lehetővé tette számomra. <T Tavaly rádiót és áj konyhaberendezést vettem, most pedig új bútort vásárolok Az évvégi elszámolásnál 22.400 koronát kaptam. Ilyen kereset mellett az embernek módjában van változtatni a régi helyzetén. — És mindez ezért, — folytatja meggyőződéssel, — meít mi tőrei kis- és középparasztok összefogtunk és követtük Pártunk irányvonalát Az összefogásból, a falu dolgozóinak együttműködéséből született meg valamennyiünk számára a béke áldása, Aki csak egy cseppet gondolkozik, láthatja, hogy milyen ragyogó jövőért harcolunk mi szövetkezeti tagok. Jövőnk a tartós béke és ezért érdemes minden erőnket megfeszítenünk. Naponta olvasom az Uj Szót, Izgalommal figyelem üzemeink munkaversenyét, figyelem hazánk szövetkezeteinek fejlődését, s ahányszor a jobb- és többtermelésről olvasok, ahányszor az újító javaslatokról hírt kapok, szivem mindig boldogan és büszkén dohog az örömtől. Szép és bátor küzdelem az a békéért való harc. Arra a kérdésre, hogy milyen békekötelezettségeket vállalt magára a szövetkezet, Dudás elvtárs válaszol, aki most a takarmány betakarításánál dolgozik és aki az évvégi elszámolásnál saját munkájáért 27 ezer korona, fia és lánya munkájáért 12 ezer korona jutalékot kapott, tehát a család összesen 39 ezer korona osztalékhoz jutott a közös haszonból, ami az összjövedelemnek 50%-át teszi ki. — A szövetkezeti tagok — mondja Dudás elvtárs — a helyi pártszervezettel együttműködve úgy döntöttek, hogy a beszolgáltatáson kívül 4 vagón búzát és 4 vagon árpát szolgáltatnak be a béke védelmének érdekében. — Ennek a vállalásnak ped'g az volt a hatása, — folytatja Furinda elvtárs, — hogy a zsel£zi pártaktíván a környező falvak ugyancsak hasonló kötelezettségeket vállaltak. Többek •között Salió egy vagon gabonát, Mikula 5 mázsát, Endréd pedig egy fél vagont. Mielőtt a beszélgetést befejezzük, még megkérdezzük Dudástól, hogy mit fog előszci olvasni a most kapott új szemüveggel Dudás igen talpraesetten azt válaszolja, hogy először azt a beszámolót olvassa majd, amit most írunk a tőrei dolgozókról, a tőrei szövetkezettől. SZABÓ BÉLA.