Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-16 / 140. szám, szombat

1951 június 16 U J SZO M // •• egy a gazos

/ megy a gazos A mult hosszú, harcos éveire viszszatekintve, úgy tűnik fel első találkozásom Major elvtárssal, mintha ma történt volna. Kedves, elvtár«i szeretettel fogadta 1932-ben a Magyarországról Csehszlovákiába áttelepült elvtársakat és megpecsételte már akkor a két nemzet proletárjainak közös harcát és barátságát. Major elvtárs ott volt velünk minden harcunkban és nekünk minden perc öröm volt, amit a nép vezetőivel tölthettünk. Ott voltak a mi május elsejei ünnepségeinken, a szilveszteri mulatságainkon Široký, Steiner, Major elvtársak. Velünk örültek, amikor látták a munkások nagy tömegét, ami bizonysága volt annak, hogy tanítóink jól vezetik harcunkat a kapitalisták ellen. Bizony még a kiküldött rendőrségi spiclik is irigykedve nézték mulatságainkat és csodálkoztak rajta, hogy a képviselők a munkások közé vegyülnek. Talán mégis a legszebb élményünk volt az első Csehszlovák Köztársaságban a tornóci aratóünnepség, amely a legnagyobb nyilvános gyűlésünknek volt mondható. Vörös zászlóerdőben vonultunk fel a Vág partján. Feledhetetlen ez a nap azért is. mert akkor még ott volt az a sok jó elvtárs, akik a tornóci ünnepség után rövidesen elpusztultak a fasizmus borzalmai következtében. Ezek között volt Haber Zoltán elvtárs, aki az ünnepi színdarab rendezője volt. A hatalmas népgyűlésre az ország minden tájáról eljöttek az elvtársak kocsin, vonaton, gyalog vagy kerékpáron. Mi, feldíszített vonaton utaztunk, vígan énekelve. Nagy dolog volt akkor, a-vonatot feldíszítem vörös színekkel, sok munka és harc eredménye volt ez. Harsogott az ének: „Megy a gőzös, rregy a gőzös Tornocára, tornocai, tornocai állomásra, benne ül a Major Pista, ki a népnek, szegény népnek megbízottja." Major elvtárs akkor csak szerényen mosolygott a nótán. De később az éjféli leadásokban nem mosolyogva, hanem a gyűlölet kemény hangján beszélt Moszkvából a fasiszták szörnyű gaztetteiről és ismertette a világ dolgozóival a szovjetnép és a-dicső Vörös Hadsereg áldozatos harcait és azokat a szenvedéseket, amelyeket a szovjetnép hozott szabadságáért. Hitet öntött belénk, biztosította a világ dolgozóit a szovjetnép győzelméről, aminek biztosítéka volt a szovjetember bátorsága és a Vörös Hadse'eg verhetetlen ereje. Bár a háború borzalmaitól és a sok munkától mi is szenvedtünk és már ki voltunk merülve, azért minden éjfélkor meghallgattuk Major elvtárs szavait Moszkvából. Az ő hangja és az ő biztatása erőt adott a további harcra, mintegy magunk között ereztük a szovjetkatonákat, akiket annyira vártunk és akik el is jöttek és kikergették a fasiszta banditákat. A felszabadulás után ismét közénk jött Major elvtárs és most is örömmel hallgattuk, ha alkalmunk volt rá, egyegy beszámolóját. Mi tagadás, egy kis i szívfájdalommal vettük tudomásul, hogy elhagy minket, magasabb feladatok teljesítésére küldték Magyarországra, viszont úgy gondoljuk, hogy ez úton tolmácsoljuk mindnyájunk szerencsakívánatait Major elvtársnak Csehszlovákia magyarországi követévé való kinevezéséhez. Szóljon most még egyszer a nóta: Megy a gőzös, megy a gőzös Budapestre, benne ül a Major elvtárs, ki a népnek, boldog népnek lett követe. Mert valóság lett a szabadságunk, amit ő Moszkvából a rádión kersztül ígért nekünk, eljöttek a szovjetkatonák Bratlslavába is. ígérjük a mi jó tanítónknak, nagy harcaink idején hűséges vezetőnknek, kitartunk továbbra is Pártunk mellett az ő tanítása nyomán, építjük hazánkat és még boldogabb és szebb életét gyermekeinknek. Maior elvtársnak jó egészséget, még sok-sok éven át tartó dolgos és boldog életet kívánunk. Kopacsek Irén Ünnepélyes külsőségek között íolyt le a rimaszombati másodfokú magyar iskola záróvizsgája Folyó hó 8-án reggel "a szülők jelenlétében valóban ünnepélyes keretek között kezdődött meg a rima-, szombati másodfokú magyar iskola záróvizsgája. A vizsgán résztvettek a vizsgáztató bizottság és a többi magyar iskolák növendékei. A növendékekből alakított énekkar elénekelte a himnuszokat, majd Holéci Miklós iskolaigazgató meleg szavakkal üdvözölte az egybegyűlteket és a tanulókat. A vizsgát Wagner tanfelügyelő, a vizsgáztató bizottság elnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott arra, hogy milyen nehéz viszonyejt között tanult az ifjúság a kapitalista rendszerben, amikor a továbbtanulásra csak a gazdag azülök gyermekeinek volt lehetősége. Ezzel szemben ma népi demokratikus kormányunk legnagyobb gondja a gyermekek helyes és szocialista nevelése, a gyermekek szociális jóléte. Kuziner elvtárs a CSEMADOK nevében üdvözölte a tanulókat és a hozzátartozókat és beszédében többek között ezeket mondotta: — Negyvennyolc évvel ezelőtt magam is ebben az épületben, ebben a helyiségben jelentem meg vizsgázni, de teljesen más iskolai viszonyok között és teljesen más tanulási és érvényesülési lehetőségek álltak előttem. Évről évre több és több tanulótársunk maradt ki az iskolából, de nem azért, mert nem volt tehetsége a tanuláshoz, hanem aiért, mert szüléi a következő évben már nem tudták fizetni a tandijat és nem tudtak gyermekeiknek könyveket venni, Ilyen .gondja ma a népi demokratikus államban nincsenek a szülőknek, sem a tanulóknak. Bátran tekinthet minden gyermek a jövöbe, képességének megfelelően szabadon választhat pályát. Mint ahogy az ipari munkások szerszámmal a kézben és dolgozó parasztságunk áldozatos munkával veszik ki részüket a szocializmus építéséből, úgy ti, drága tanulóifjúság, tollal és ceruzával kezetekben, szorgalmas tanulással építitek a saját -szebb és boldogab jövőtöket. A pionírok értékes kultúrszámokkal járultak hozzá a záróünnepséghez. A szülők boldogan és megelégedetten, azzal a tudattal távoztak, hogy gyermekük jövőjével törődik népi demokratikus kormányrendszerünk ég dicső Kommunista Pártunk. A másodfokú magyar Í9kola növendékei vidáman, büszke érzéssel ültek padjaikban, hogy vizsgájukkal bebizonyítsák, hogy úgy akarnak tovább tanulni, hogy hűséges és odaadó polgárai lehessenek hazánknak. SZABADI, járási oktató, Rimaszombat SZERGEJ MIHALKOV: f3odri Csettintett a Tculcs A sárban. Bodri kutyát Jól bezártam. A kiskutyánk Búsan ül, Otthon hagytuk Egyedül. Búsult Bodri baja felett, Hiányzott A felügyelet, Unta árván a világot, Ezért mindent összerágott. A babákat megtalálta, 8 összetépte valahol, Papucsomat kicibálta A fehér kiságy alól. Cicánk Agy alá bebújt —a Farka nincs, hiába fajt. Csupa szén a, konyha sarka — Kormos Bodri füle.farka. Ellopott egy kanalat, — Kannába bujt — Felborult, Feje majdnem beszorult, Végül is az ágy alatt Elaludt... Mikor aztán megtaláltuk, Alaposan megsikáltuk. Sose hagyom ezután Egyedül a kiskutyám! Fordította: Kapuvári Béla. A tölgy és a boróka (Kalmük népmese) Az ősz szórta aranyát telt zsákjaiból a hegytetőről le a völgybe, az új tavaszra készülődő fák lombjaira. A vihart álló hatalmas tölgy kapott belőle legelőször és a legtöbbet — s terebélyes, évszázados koronája alatt malacok híztak a kövér makkon. Agai között olykor a szirti sas is megpihent, olha'ához fiatal szarvasok dörgölték bőrthullató agancsaikat. Ott állt jelzőfaként a hegyormon, emberöltőkre hirdetve a dolgozó nép életerejét, a munka diadalát. Körülötte merészen törtek az ég felé gyermekei, a fiatal Tölgyek s apjukhoz hasonlóan erősek és haszonhajtók voltak. Lejjebb, a hegy oldalán már régen megirigyelte a hatalmas Tölgyet a törpe Boróka, de hiába törte rajta a fejét, mi a titka a Tölgy erejének és hatalmának. Csak nem tudott rájönni. Pedig a tölgy is, csak úgy mint ő, apró magocskából bújt elő a napra, de öt év alatt, amíg ,ő csak néhány centimétert nőtt, a Tölgy már toronymagasságból tekintgetett le rája. Egy szép napon csak felkúszott a hegyoldalon a Tölgy lábáihoz. Es sóvár szemekkel nyújtogatta nyakát, hogy csak a lega.só ágait érné el és kezet foghatna vele. De minden erőlködése hiábavaló volt, mert méternél magasabbra nem tudott ágaskodni. Ráköszöntött a vendéglátó Tölgy: — Mi járatban vagy errefelé, törpe Boróka? — Tanulni jöttem hozzád, erdők tanítómestere. Vajh, ha el is árulnád titkodat: hogyan tudtál ekkorára megnőni? Az öreg tölgy megsimogatta lombszakállát s jóságos hangon bátorította az elcsüggedt Borókát. — Nincs annak semmi titka. De mielőtt mégis válaszolnék kérdésedre, felelj meg arra, amit én fogok kérdezni, Nos, hajtottál-e valami hasznot életedben az erdő állatvilágának. A Boróka vállát vonogatta. — Hát... hát... nemigen ... — Na látod. Most azt kérdezem, adtál-e ágaidból az elnyomatás alatt a kizsákmányolt szegény népnek, tüzelőre, hogy meg ne fagyjanak? A Boróka elszégyelte magát s csak nagvnehezen makogta ki a feleletet. — En ... arra ... nem is gondoltam ... De mit is adtam volna én. mikor egymagamban se lennék elég egy pásztortűzhöz sem ... — Na látod. Sok mindent elmulasztottál. De arra csak meg tudsz felelni, hogy miért sebzed fel az ember és állat bőrét, ha sovány bogyóidra éheznek? Felelj hát. Miért hallgatsz. Én mindennap terített asztallal várom a makkoló disznónyájat. És egyiket se bántom ... A Boróka lehajtotta fejét s még jobban elszomorodott. — Belátom, hogy hibás voltam és sokat mulasztottam a múltban. De mulasztásomat be szeretném hozni. Ha má én törpe maradtam, nem szeretném, ha a gyermekeim is kövessék apjuk példáját. Azt szeretném, hí olyan erősek és magasak lennének, mint te és a te gyermekeid. Pedig- mindent elkövettem, hogy így legyen és nem sikerült. Az öreg tölgy e'mosolyodott, intő szóra emelte fel egyik karját s így oktaita a Bo ókát. — Hiába minden törtetésed. Ha valaki azt szeretné, hogy a gyermekei tölgyek legyenek, először neki, magának kell tölggyé lennie. (Koncz) A feledi magyar középiskola kultúrbrlgádjának nagysikerű munkája Egy éve áll fenn a feledi magyar középiskola. Egyike annak a sokszáz magyar iskolának, amelyeket a dicsőséges Szovjetunió útmutatását követve, a sztálini nemzetiségi politika irányvonalán haladva, a mult év folyamán országunk magyarlakta vidékein népi demokratikus kormányunk életre hívott. A kezdeti nehézségek és különböző más kérdések sikeres megoldása után az iskola tágas, szép épületében, az iskolai előadásokon kívül, a kötelező évi tananyag elvégzésén kívül, nagyértékű kultúrmunka is folyik. Jól működő énekkar, a legszebb reményekre feljogosító színiegyüttes, meglepően jó mozgású táncosok tanuliák műsorszámaikat a tanítók fáradhatatlan vezetése mellett. A kultúrbrlgád legelőször Sirkovce községben szerepelt, ahol két haladó színdarabbal, több orosz és magyar népi tánccal és néhány népdallal a közönség legnagyobb megelégedését nyerték el. Ügy játszottak ezek a gyermekek, mint fővárosi színészek, — mondotta több serkei dolgozó nő az előadás után. Vájjon eszükbe jut-e ezeknek a lelkes bírálóknak, hogy miért volt egészen más az előadás, mint a régi rendszer kényszeredett, csetlóbotló színdarabjai? Egyrészt a tartalom közelebb férkőzik a gyermek szívéhez, hiszen a valóságos életüket viszik színpadra a darabban és nem holmi kávéházi költők „népszínműveit", másrészt a m"i iskola csak a tehetségeseket válogatja össze a színdarab sze replőinek, nem úgy, mint régen, amikor a kulákok gyermekeinek akkor is szerepelniök kellett, ha ügyetlenek és tehetségtelenek voltak is. A szegény munkás- vagy béresgyerek akkor sem szerepelhetett, ha a legtehetségesebb volt is. A mai iskola nemcsak a bizonyítványt, de a szerepet, a kitüntetést, a megbízást Is érdem 6zerint osztja. A forró siker felvillanyozta a gyermek'gárdát, és június 11-én Balogfala dolgozói előtt mutatták be nívós programm jukat, amely időkőzben több értékes számmal bővült. A balogfalai közönség nagy érdeklődéssel figyelte és lelkes tapssal jutalmazta a fiúk és leányok nagysikerű játékát. Láthatták, hogy a mai iskola nem pofonnal és bottal neveli bizalmatlanságra és lázadásra a gyerekeket, hanem a tanító úgy bánik a gyermekekkel, mint öntudatos lényekkel és igyekszik, hogy a diákok szórakozva tanuljanak, és tanulással szórakozzanak. A balogfa'.al kultúrestét sokáig fogják emlegetni a i szereplők, rendezők és a hálás közönség. Megkérdeztük az iskola igazgatóját, Balázsné elvtársnőt, mit szól a kultúrbrigád egyre fokozódó sikereihez? Nem a sikernek örülök, felelte Balázsné, — aki az ország egyik legfiatalabb igazgatója, — hanem annak, hogy kikerült bekapcsolni az ifjúságot a kultúrmunkába, és felkelteni a felelősségérzetét a falu kultúrszínvonalának emeléséért és a dolgozók szórakoztatásáért. örülök, hogy a tantestület és a gyermekek közös nevezőre jutottak, mert mindenki közös szívügyének tekinti a kultúrbrigádot. Bár nem anyagi eredményekért igyekeztünk minél jdbban és szebben szerepelni, de mégis örülünk, hogy szép jövedelmünk volt mindkét helyen és a befolyt öszszeggel hozzáfoghatunk hiányos felszerelésünk kiegészítéséhez. Még e hét folyamán az iskola székhelyén, Feleden lépünk fel, — folytatja Balázsné, — azután Konrádovce meghívásának teszünk eleget. Nagyon örülünk az érdeklődésnek, és úgy érezzük, hogy kultúrbrigádunkkal is a béke ügyét szolgáljuk. Születésemnél és kultúrámnál fogva, szlovák vagyok, de örülök, hogy a megszálás keserű évei alatt a magyar nyelvet annyira elsajátítottam, hogy most a magyar ifjúságot taníthatom és dolgozhatom a szlovák és magvar nép közös együtt-: munkálkodásának elősegítésén. Minden erőmmel és tehetségemmel a békéé"t harcolok, mert szeretem a gyermekeket és azt akarom, hogy szemükben ne a halál félelme tükröződjék, hanem az élet öröme ragyogjon. Második magyar női politikai iskola Harmónián Csoportokban érkeztek Szlovákia különféle részeiből az asszonytestvérek a Harmónia politikai iskolájába. Az iskola a legkellemesebb környezetben, a Csehszlovákiai Nőszövetség üdülőjében van elhelyezve, ahol az asszonyok tanulás közben egyszersmind üdülnek is, élvezik a természet minden szépségét. Az aszszonyok és leányok tanúságot tettek arról, hogy semmi sem tudja őket megakadályozni abban, hogyha tanulni akarnak. 48-an jöttek el Kassáról, Rimaszombatról, Tornaijáról, Fülekről, Galántáról, DunaszerdaJielyröl, Királyhelmecről és sok más helyről és amint különféle helyekről jöttek, úgy különféle foglalkozási ágakat is képviselnek. Vannak szövetkezeti tagok, vannak élmunkások üzemekből, értelmiségi dolgozók, élelmezési előadó, hámasszonyok, anyák, fiatalok és idősebbek egyaránt. Már az első előadásnál tanújelét adták a legnagyobb érdeklődésnek, megmutatkozott, hogy ebben a .csoportban olyan nök vannak, akiknek szívügyük falujuk vagy községük vagy üzemük dolga. Nagy figyelemmel hallgatták az előadást, élénken részt vettek a vitában és már az első benyomás az volt, hogy ezek a nők gondos követői lesznek a tanultaknak és igyekezni fognak ezt otthon mukahelytikön és egész környezetükben érvényesíteni. Az első előadást dr. Sass Andor egyetemi tanár elvtárs tartotta. Témája az emberi társadalom fejlődése volt. Világos, könnyed előadásban ismertette ezt a tárgyat, amelyről a tanfolyam hallgatói közül eddig még kevesen hallottak és úgy adta elö, hogy mindenki megértette. Éles. tisztánlátó marxista elméletével világosan rámutatott a helyes útra, amelyen minden dolgozónak haladnia kell, ha boldog, megelégedett életet akar élni. Utána nagyon élénk vita volt. Sass tanár elvtárs még az ebédidő közben is elbeszélgetett az asszonytársakkal és szívesen felelt a feltett kérdésekre. Az asszonytársak tudják, hogy csakis a politikai fejlődés és tudás által érhetjük el azt, hogy többet és jobbat termeljünk és azért is kell fejleszteni tudásunkat, hogy ne csak a munka, hanem a kultúra területén is a magasabb színvonalnak megfelelően tudjunk élni. Ilyesmire a múltban nem volt alkalma a dolgozónak, hogy az állam költségén ingyen fejleszthesse tudását. Ellenkezőleg, a dolgozók előtt minden lehetőség el volt zárva a tanuláshoz, nehogy a szegény ember gyermeke is magasabb hivatalba vagy vezető állásba kerülhessen. Ma közös érdek, hogy mindenhova a nép fiai kerüljenek, hogy a nép fiai foglalják el a vezető helyeket. Kedves asszonytársak, továbbra is így tanuljatok, mert ez a mag, amelyet itt elhintenek, bőséges gyümölcsöt fog hozni a munka minden területén. Láthatjátok, hogy kinek milyen a tudása, a szerint vannak lehetőségei minden pályán egyaránt. A mult héten vettem észre először, hogy már a villamosvezetönö is dolgozik, biztos kézzel fékezett a Stúr-utcai megállónál. Megható látvány volt a féknél álló kis aszszonytársam kedves alakja és arra gondoltam, hogy ma már az aszszony nemcsak anya és feleség, hanem munkában ls segítőtársa a férjének. A hös szovjetkatonáit vérével felszabadult hazánk földje és ezáltal szabad élethez jutottunk, tehát dolgozzatok, erősítsétek a béketábort hogy többé ne kelljen véráldozat, hanem nyugodtan élvezhessük szabad életünket. K. I.