Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-16 / 140. szám, szombat

16 U J SZO 1951 június 14 Büszkék vagyunk Kommunista Pártunkra A CsKP megalakításának 30. év forduló ját nálunk is megünnepeltük. Az ünnepségen résztvettek a Nemzeti Arcvonal minden szervének és szer­vezetének tagjai, hogv ezzel is bizonyítsák szeretetüket, hálájukat dicső Kommunista Pártunk iránt. Pártunk hosszú és nehéz harcokban irányította a dolgozók tömegét, Pártunk volt a nép, a munkásosztály jogainak egye­düli gazi védelmező je. Ünnepségünkön a fő beszámolót az SzKP járási titkára mondotta, aki vázolta Pártunk harcait és életét keletkezésétől egészen a győzelmes máig. Ezután kultúrműsor következett. Jóleső érzés tülíött el, hogy nekünk, mun­kásoknak ilyen legyőzhetetlen Pártunk van, amelv minden időben vezetett minket, tanít minket, építi jövőnket. Bcldog életünket a marxi-lenini elvek megvalósítójának, Kommunista Pártun knak köszönhetjük, amely Gottwald és Široký elvtársak vezetésével irányítják békeharcunkat, a szocializmus győzel­méért folyó munkánkat. Büszkék vagvunk a CsKP-ra, büszkék vagyunk harcára, amelyet a világbéke megvédéséért folytat. A mi Pártunk is küzd azért, hogy az egész világ dolgozói szabadon építsék jövőjüket, országai­kat. Az egész világ dolgozóinak béke harcát a legyőzhetetlen Szovjetunió vezeti és hiába az imperialisták minden igyekezete, minden bomlasztó kísér­lete és támadása, mert a béke tábora legyőzhetetlen. Meg fogjuk akadályoz­ni a háborús uszítók minden támadó kísérletét. Megakadályozzuk azért, mert harcunkat bolsevik típusú párt vezeti, mert munkánkkal, a termelékenység fokozásával szilárdítjuk a békét követelő emberek arcvonalát. KURALl JÓZSEF munkáslevelező, Korlát. Átvettük a vándorzászlót A füleki Drevoindustriába a napok­ban érkezett az üzemi igazgatóság két képviselője, hogy átadják üzemünk dolgozóinak a szocialista munkaver­seny vándorzászlaját. Az üzemigazga­tóság küldöttei, Gerő és Porubszky elvtársak rövid beszédjükben rámu­tattak arra, hogy ezt a kitüntetést eredményes munkánknak, teljesítmé­nyünknek köszönhetjük. Nem véletlen az, hogy üzemünk ma a szlovákiai faipari vállalatok közt az első helyen áll. Mi mindannyian tuda­tosítottuk, hogy rendszerünkben sok­kai többet kell termelnünk a társada­lom számára, túl kell szárnyalnunk a multbani kapitalista termelést, hogy biztosítsuk a szocializmus győzelmét. Teljesítményünkkel fejezzük ki szere­tetünket Kommunista Pártunknak, amely megalakításának 30 éves évfor­dulóját ünnepli, fáradhatatlan munká­jáért és a dolgozók jogaiért folytatott harcáért. Ezzel mondunk köszönetet Pártunknak mindazért, amit értünk tett, azért, hogy megszüntette hazánk­ban a kizsákmányolást, győzelemre vitte a dolgozók jogaiért folyó harcot. 1948 februárja óta Pártunk vezetésé­vel a munkásosztály megszilárdította hatalmát és még biztosabban és gyor­sabban haladunk a szebb és boldogabb élet felé. » örömmel vettük át a vándorzászlót. Tudjuk, hogy ez a zászló a béke zász­laja. Tudjuk, hogy annak a munkánk­nak a jelképe, amellyel harcolunk a háború veszélye ellen. További mun­kánkban feladatainkat még jobban fog­juk teljesíteni, a szocialista munka­versenyt elmélyítjük és kiszélesítjük, szélesebb alapokra fektetjük a taka­rékossági mozgalmat. Kis ünnepségünk befejezéseképpen Solymosi elvtárs, az üzemi tanács el­nöke, mindannyiunk akaratát fejezte ki, amikor megfogadta, hogy Pártunk szavára még nagyobb lelkesedéssel és lendülettel veszünk részt a szocializ'­mus építésében. MARCSEK S. munkáslevelező, Fülek. Több figyelmet a községi könyvtárakra! Népi demokratikus rendszerünk min­dent megtesz a kultúra terjesztése ér­dekében. Ezt a célt szolgálja egyre ha­ladóbbszellemű iskolarendszerünk, a sajtó, az egyes szervezetek munkája. Nagv jelentőségű munkát végez kul­túrtéren a Magyar Könyvbarátok Egyesülete is. Ezzel kapcsolatban fel szeretném vetni a községi könyvtárak kérdését. Természetesen szükséges az, hogy a túlnyomó többségben magyar­ajkú községekben is legyenek szlovák könvvek, hogv gvarapíthassuk szlovák nyelvtudásunkat, azonban hangsúlyoz­ni kell annak fontosságát, hogy az ilven községekben rendeződjék a könyvtárakban a magvar könyvek kérdése. Vannak helyek, ahol egyálta­lában nincsenek még magyar könvvek. Tudjuk, hogy egyszerre nem lehet helyrehozni azt, amit a reakció éveken keresztül elszabotált, azonban feltétle­nül szükséges, hogy ezzel a kérdéssel amelv kultúr szempontból fontos, be­hatóan foglalkozzunk. Ez annál szük­ségesebb, mivel minden dolgozónknak állandóan tanulnia kell, hogv m'.nél na­gyobb hasznára váljon társadalmunk­nak. Szükséges az is, hogv minél több könyv kerüljön községeinkbe a ma­gyar ifjúság kezébe éspedig nem akármilyen könyv, hanem olyan, amely előfthaladásunkat a szocializmus fele elősegíti. A kultúrpolitika ezen terén is példát kell vennünk a nagv Szovjet­uniótól, ahol a könyvtárak kérdése az egvik legfontosabb kérdés kultúrpoli­tikai vonalon. LÖSKA LAJOS levelező, Csórna. Vigyázz arra, ami a miénk! A múltban megszoktuk, hogv mind­az, amivel dolgoztunk, nem volt a miénk, hanem a kapitalistáké. tJgy Is bántunk akkor a munkaeszközökkel. Ma azonban a helyzet más. Ma min­den a miénk, a dolgozóké, a munká­soké. De ezt mi nem tudatosítottuk va­lamennyien. Azokhoz szeretnék szólni, akik például az építkezéseknél úgy dobják le a zsák cementet, hogy az szétreped és a cement kárba vész. Ott­hon nagyon jól tudjátok, hogv a ce­mentnek száraz helyen kell lennie, hogy időnként fel kell keverni, meg ne darabosod jék. Gondosan bántok vele, de nem úgv az építkezésen. Hozzátok szólok, akik télen gyakran az épülete­ken értékes faanyagot tüzeltetek el. Es azokhoz is beszélek, akik haza­hordjátok a mindenféle lim-lomot. la­pátokat, vödröket és más munkaeszkö­zöket. Értsétek meg, hogv ezzel mindany­nyiunkat megkárosítjátok, mert tiéd az az épület, amelyen dolgozol, tiéd a cement, a fa, a vas, a tégla és minden más, de nem csak a tiéd. A miénk is. Mindannyiunké. Jól tudod, hogy min­den ilyen szerszám vagv anyag elő­állításához szorgalmas munkáskezek­re volt szükség. Közös munkánk eredménye ez. Ne fele jtsd el, hogy fiad arra lesz büszke, hogy azok között voltál, akik hazánkban lerakták a szo­cializmus alapköveit. Gondolj arra, hogy milyen különb a munkás élete ma, mint a múltban volt. És ezért vi­gyázz arra, ami a miénk, ami mind­annyiunké. Magadat is megkárosítod helytelen viselkedéseddel. AMBLÓCZKY BALTAZAR levelező, Bratislava. Munkával biztosítsuk a szocialista jövőt Lelkesen dolgozunk munkahelyein­ken, ötéves tervünk harmadik terv­évében. Munkánkkal, teljesítményünk­kel biztosítjuk a magasabb életszínvo­nalat, egész dolgozó népünk jobb és szebb életét. Vannak, akik sanda szem­mel nézik előrehaladásunkat, sikerein­ket Az imperialisták és a reakció nem nézik jó szemmel fejlődésünket. Ezért kell még éberebbeknek lennünk, ezért kell még nagyobb lelkesedéssel folytat­nunk munkánkat. Abban a tudatban dolgozunk, hogv nincsenek már ná­lunk kizsákmánvoló kapitalisták, akik eaészen 1945-ig kiszipolyozták a dol­gozó embereket. Ebben a tudatban kö­nyörtelenül leleplezzük mindazokat, akik a fasizmus szolgálatában gátolni akarnák munkánkat. Ma mindannyiunk számára meg van adva a szabad fejlődés lehetősége. Ta­nulhatunk, amit a mult rendszerek megtagadtak tőlünk. Művelődhetünk, szélesíthetjük ismereteinket. Es ml ígérjük, hogv Pártunk oldalán szilárd ellökéltséggel folytatjuk építő mun­kánkat, a szocializmusért folyó harcot. KÉPES JÁNOS levelező, Királyhelmec, ikfjm él a műfa kdé 1943 őszének vége felé, amikor a szovjethadsereg őrmestere voltam, sok más katonával együtt bevonultam Dnyeprodzerzsinszkbe, a hitleristák uralma alól felszabadított ukrajnai vá­rosba. Nagyon fájó volt látni azokat a károkat, amit a város elszenvedett, a Szovjetunió egyik leghatalmasabb ko­hászati üzemének, a dzerzsinszki üzem­nek megsemmisített műhelyeit. Ekkor elhatároztam, hogy a háború után Dnyeprodzerzsinszkben fogok élni, acél­olvasztár leszek és résztveszek az or­szág egyik legjobb üzemének felújítá­sában. Két év múlva vágyam valóra vált. A hadsereg leszerelése után Dnyeprodzer­zsinszkbe jöttem. Kérésemre a ' kohó káderosztálya a Martin-műhelyekbe külődtt, ahol mint segédolvasztár kezdtem dolgozni. Elein­te nehéz volt ez számomra, de segítet­tek nekem, mint a többi munkásoknak is, elsajátítani ezt a komplikált szakmát. Látogattam a szocialista munka mes­tereinek iskoláját, ahol esténként két és fél évig tanultam. Az iskolában el­sajátítottam az elméleti ismereteket és megtanultam őket felhasználni a gya­korlatban. Ebben az irányban az elvtár­sak a műhelyben segítségemre voltak. Az iskolai tanulás ingyenes volt. Mint a szovjetmunkások milliói én is az állam költségére tanultam. Évről évre jobban sajátítottam el szakmámat és megtanultam az acélol­vasztás művészetét. Egyidejűleg nőtt munkám termelékenysége és kezdtem a normákat teljesíteni, sőt állandóan túllépni. Eszerint kezdett emelkedni a kerese­tem is. Az acélolvasztár havi keresete áll 1.200 rubel alapkeresetből, 560—860 rubel jutalmazásból a progresszív rend­szer szerint a termelési normák teljesí­téséért vagy túllépéséért, 200 rubel az éjjeli műszakért, és 240 rubelből mint a terv teljesítésének vagy túllépésének prémiumából. Ezek szerint az én havi keresetem 2.200—2.500 rubel volt. Keresetem untig elég ahhoz, hogy kényelmesen éljek. A háború utá­ni ötéves terv jelentősen emelte a szovjetnépek életszínvonalát. Megkísér­lem ezt bemutatni saját példámon. Családomban rajtam kívül még há­rom ember van. Anyám, feleségem és lányom. Uj házban lakunk, van három szobánk, konyhánk és fürdőszobánk. Városunk teljesen újjá van építve és az építkezés még tovább folyik. Uj lakó­házakat, klubokat, színházakat, gyer­mekotthonokat építenek. A mult évben üzemünk munkásainak, mérnökeinek és alkalmazottainak 1.000 négyzetméter la­kóterületet adtak át. Velem egyidőben új lakásba költöztek Vaszilij Kicsko, a magaskemencék olvasztárja, Melnyik a gázműhely munkása, Matjukin, segéd­acélolvasztár és mások. A lakásért havonta 82 rubelt fizetek. Ebben benne van a lakbér, a világítás és vízdíja. A fűtésért semmit sem fize­tek, mert a kollektív szerződés szerint az üzem munkásait ingyen látja el szénnel. Havonta elköltünk kb. 700 ru­belt különféle tárgyak vásárlására, mint ruha, bútor, háztartási cikkek és kul­túrszükségleteink. Vásárolunk könyve­ket, újságokat, látogatjuk a színházat és a mozit. Keresetemnek átlag 40—50 százalékát költjük élelmiszerekre. Nem fontos, hogy az élelmiszerről résale­tesen beszéljek, elég annyi, hogy egyet­len szovjet család részére sem különö­sebb probléma a hús, füstölt dolgok, halkészítmények, zsír, cukor, kenyér, cukorkészítmények, tejtermékek és egyéb dolgok beszerzése. Családom életszínvonala évről évre emelkedik. Ebben nagyban segít minket a reális bér állandó emelkedése. Az utol­só évek folyamán a szovjetkormány az állami kiskereskedelmi életszükség­leti és iparcikkek árait négy ízben csök­kentette. Az árak csökkentése követ­keztében költségvetésem jelentős meg­takarítást mutat, mert a szükségleti cikkeket és iparcikkeket a csökkentett árakon vásároljuk. Ez a megtakarítás havonta 6—700 rubelt tesz ki. Ehhez még hozzá kell számítani min­den évben az állam által fizetett sza­badságot. Családom tagjai és én díjta­lan orvos ; kezelésben részesülünk. Nem régen fürdőhelyen voltam. Az üzemi szakszervezeti bizottság. egy útlevelet adott nekem, amelyre csak a rendes ár 30 százalékát fizetem. 70 százalékát a szakszervezet az állami szociális biz­tosítási alapból fizetett. Ebből az alap­ból kapok megbetegedésem esetén any­nyi segélyt, amennyi a rendes kerese­tem. Ha beleszámítjuk a szociális és kulturális vívmányok árait, melyeket a szovjetnépnek az állam nyújt, akkor kitűnik, hogy családom jövedelme átlag még egyharmaddal magasabb. Viktor Kanarejkus, acélolvasŕtár Vaszilij Amoszov szovjet martinász útja Vaszilij Amoszov szovjet martinász nevét jól ismeri az egész szovjetnép. Nevét gyakran olvashatjuk a gyors acélolvasztással foglalkozó újsághí­rekben. Vaszilij Amoszov a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a tagja, a szov­jet kohóipari munkások szakszervezete Központi Bizottságának tagja. Részt­vett az SzK(b)P XVIII. kongresszu­sán Is. Vaszilij Amoszov a zlatousztl „Sztá­lin"-gyárban elhódíthatatlanul megsze­rezte a maga számára az élenjáró ol­vasztár dicsőségét. Az ő Martin-ke­mencéje teljesítette elsőnek három év és három hónap alatt a háborúutáni sztálini ötéves terv feladatait. A szov­jetkormánynak a kujbisevi vízierőmű építkezéseire vonatkozó határozatával kapcsolatban Amoszov brigádjára bíz­ták azoknak a megrendeléseknek tel­jesítését, melyek az építkezések szá­mára küészülnek. Vaszilij Amoszov a martinászok megbízásából beszédet tartott a rádióban, melyben kijelen­tette: — A kommunizmus építkezései számára készülő megrendeléseket ha­táridő előtt fogjuk teljesíteni. Erre szavunkat adjuk Ezzel járulunk hozzá a béke megvédésének hatalmas ügyé­hez. Vaszilij Amoszov erősakaratú em­ber, aki soha nem elégszik meg az el­ért sikerekkel Jellemző vonása az új iránti vonzódás. Nagy gyakorlati és elméleti tudásával elérte azt, hogy a többi olvasztái okhoz hasonló körül­mények között másféltonnával több acélt olvaszt a kemence íűtőterületé­nek minden négyzetmétere után. Ez még távolról sem a felső határ — je­lentette ki a termelési műszaki kon­ferencián. — Az országnak nagy­mennyiségű fémre van szüksége, ne­künk tehát többet kell termelnünk. Az ehhez szükséges feltételek meg vannak. A szovjet Martin-kemencéink felve­szik a versenyt a világ legjobb ke­mencéivel, a szovjet martinászok mű­véhm hasonlót pedig nehéz volna ta­lálni. Amoszov egyik újítást a másik után honosítja meg. Megváltoztatja a réte­gek összetételét oxigénbefúvást al­kalmaz, új hőkezelési rendszert vezet be. Mindent a saját kemencéjén pró­bál ki először. A bátor elgondolások megvalósítása ragyogó eredményeket hoz. A termelékenység állandóan nő és a gyár egyre több acélt termel. A csúcséi edmények azonban nem öncélúak Amoszov számára. Eredmé­nyeit közkinccsé teszi és megtanítja a mesterség fogásaira a fiatal munkáso­kat is. Ö egymaga már több mint 200 olvasztárt képezett ki. Ma már az Uraiban, Zaporozsevjban, Szibériában és Kazahsztánban, mnidenfelé dolgoz­A szovjet nagyvárosok gyors forgalma részére építendő utcák A kommunális gazdálkodás akadémiai tudósainak csoportja Andrej Sztramen­tov, a technikai tudományok doktorá­nak vezetésével a gyors forgalom ré­szére utcák tervezetét dolgozta ki. Ezeket az utcákat, amelyeken az autók és a villamosforgalom gyors közleke­dése lesz, több szovjet nagyvárosban felépítik. A gyors szállítás részére külön ko­csikat terveznek, amelyek ezeken az ut­cákon fognak járni, ahol két vagy négy irányú közlekedés lesz. Az autók és villamosok itten 90 km-es óránkénti sebességgel is fognak közlekedni. A gyors közlekedés számára a váro­sokban az utcákat alacsonyabbra vagy magasabbra építik, mint a normális ut­cák szintje, ami megadja a forgalom biztonságát. A normális városrészek­től széles zöld sáv fogja őket elválasz­tani. A szovjet tudósok az autók, autóbu­szok és villamosok különféle típusait szerkesztették meg, e gyors közlekedés részére. E gyors közlekedés előnyét és ké­nyelmességét bebizonyították az egyik kievi utcán rendezett gyors közlekedési kisélettel. A gránit és márvány új lelőhelyei a Szovjetunióban A geológusok egy csoportja, akik a Karel- Finn köztársaságban dolgoz­nak, a Ladoga-tó partján. Sortava város közelében, nagy vörösgránit telepet ta­lált, amely gránitnak nagyon szép ere­zése van. A zsitomiri kerületben az ér­tékes fekete labradorit díszkő gazdag telepét .találták. Eddig az Ural fehérmárványáról volt nevezetes. Most az alsótagili járásban vörösmárványra akadtak. Az új lelőhelyek gránitját és márvá­nyát a lakóházak építésénél és több­emeletes házak, az állomások és a kom­munizmus nagy építkezéseinél használ­jál; fel nak tanítványai, Tudását tovább adja a mérnökök-iek és technikusoknak is. Több előadást tartott a gyár mérnökei és technikusai számára. Előadásaiban kiértékelte a fém önköltségének csök­kentéséért, a nyersanyag és elektro­mos energia megtakarításáért folyta­tott harc gazdag tapasztalatait. Vaszilij Amoszov beszámol az ifjú­ság hatalmas tudásvágyáról. Egyedül, ebben az évben a ziatouszti kohómű 22 ifjúmunkása iratkozott be az or­szág főiskoláira, akik középiskolai végzettségüket termelőmunkájuk köz­ben szerezték A moszkvai „Sztálin"­acélipqri főiskola diákjai között sok ifjút találunk, aki azelőtt Amoszov mellett dolgozott. — Jövőre ugyanerre a főiskolára kerül jelenlegi második segédem, Vla­gyimir fiam is, — mondja Amoszov. — Minden másképpen volt a forra­dalomelőtti időben, amikor nekem és kortásaimnak utat kellett törnöm az életbe. Amoszov mát 8 éves korában béres volt egy kuláknál. Még a kulákgyere­kek iskolába jártak, Vaszilij éhesen, sóvárogva nézte, a könyveket, füzete­ket. — Disznóőrzéshez minek a tudo­mány, — mondogatta neki a kulák. Tizennégyéves korában elhatározta, hogy szerencsét próbál a városban. Igy került Juzovkába (a mai Sztalino), ahol nagy nehézségek árán sikerült a kohómű érc-eiőkészitőjébe bejutnia segédmunkásnak. Napi 10 órai mun­kával alig tudta megkeresni a fekete kenyérre és a hideg levesre valót. — Annak az álomnak éltem, hogy bekerülhetek az acél-olvasztóba. Sze­rencséje volt. Egy év múlva bekerült a Martin-műhelybe, kemence berakó­nak. Bár a munka meghaladta erejét, az a remény éltette, hogy valaha ol­vasztár lehet. Amoszov mégsem lett olvasztár a forradalom előtt. A műve­zetők abban az időben úgy őrizték az acélolvasztás titkát, mint a szemük­világát. Féltek a konkurrenciától. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom megváltoztatta Amoszov életét. A szovjethatalom véget vetett a kizsák­mányolásnak. Amoszov a gyár mun­kásaival együtt résztvett a polgárhá­borúban, hogv megvédje a forradalom vívmányait. A Vörös Gárda, majd a Vörös Hadsereg soraiban harcol a né­met megszálló Denyikin és Petljura bandái ellen. Csak 1924-ben tért vissza a gyárba, de két év múlva már olvasz­tár volt. 1924-ben a Bolsevik Párt tagja lett. Fogadalmat tett, hogy harcolni fog Lenin ügyéért, a kommunizmus teljes győzelméért. Attól a naptól kezdve a kommunista Vaszilij Amoszov meg nem hátrálva halad a dicső lenini úton, melyet Sztá­lin, a világ dolgozóinak bölcs tanítója és vezére világított meg. A Kommu­nista Párt nevelte bele a bátorságot és állhatatosságot, rettenthetetlensé­get a harcban, a nép ügye iránti oda­adást.. A gépek új típusai a Szovjetunióban A szovjet gépészet hatalmas fejlő­dése, amely fől;g a háborúutáni idők­ben virágzik, a szovjetnép békés épí­tőmunkájának győzelme és óriási hozzájáruiása a békeharchoz. Az utóbbi időben a szovjettervezők 80 új géptípust készítettek el. Ezek között vannak a hatalmas univerzális agregátok, amelyeknek falhasználása lehetővé teszi a szovjet mezőgazda­ság további fejlődését. Egy moszkvai gépüzem a hatlövetű automata-revol­ver széria termelését kezdte meg, melynek teljesítőképessége 25 száza­lékai nagyobb, mint a külföldi típu­soké. A Szovjetunió termelésének auto­matikussá tétele gyors tempóban ha­lad. A Szovjetunió gépipara két új automatikus javítókészüléket állított elő a gépkocsik motorjai hengereinek és blokkjainak kijavítására.

Next

/
Thumbnails
Contents