Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-16 / 140. szám, szombat

1951 június 16 U J SZO A békepárt győzelme Olaszországban A Rudé Právo pénteki számában az olasz választásokkal foglalkozva eze. ket írja: A mult vasárnapon Olaszországban további 30 tartományban tartottak községi választásokat. Ezek a választási eredmények is világosan mutatják: a béke erői, amelyek Olaszország Kommunista Pártja köré tömörültek, állandóan növekednek és az elamerikásított háborús „kereszténydemokrata" párt erői csökkennek. A mostani választásokon összesen mintegy 16 millió olasz polgár szavazott. Az 1948 áprilisában tartott sza> vazásokkal szemben a kereszténydemokraták két ét fél millió szavazatot vesztettek. Érzékeny veszteségeket szenvedtek a jobboldali szociáldemokraták is. Ezzel szemben a népi, a békeerők mintegy egymillió szavazattal többet kaptak, mint 1948-ban. A népi erők győzelme az olaszországi választásokban súlyos csapást jelent az amerikai háborús gyujtogatókra és olaszországi lakájaikra. Hisz az olasz reakció a Wall Street és a londoni City egyenes és nyílt segítségével a lehető legjobban felkészült a választásokra. Minden eszközt Igénybe vett, hogy rágalmazó, uszító propagandájával becsapja a népet, hogy meggyőzze a háborús uszítók pártjára való szavazás szükségességéről. És az eredmény számukra váratlan volt: a kormánypártok vesztettek és a béke erői nyertek. Az olasz burzsoa-sajtó, amely a választások előtt még az utolsó pillanatban Is dicsekedve az elamerikásított kormánypártok „biztos győzelméről" írt, most zavarban van, hogyan „magyarázza" vereségét. És szemérmetlenül arra törekszik, — Göbbels receptje szerint, — hogy a keresztény demokrata párt világos vereségét „győzelemnek" tüntesse fel. Igy pl, a római rádió idézte az „II Messagero" című burzso-lap cikkét, amelyben azt írja. hogy „a kommunisták egyetlen vigaszukat abban keresik, hogy az úgynevezett baloldali tömb szavazatainak száma néhánnyal megnövekedett." A lap ezután azt magyarázza, hogy tulajdonképpen a kommunisták és szövetségesed „vereségéről" van szó, és hogy a keresztény demokraták „győzelme" abban rejlik, hogy bár néhány milliónyi szavazatot elvesztettek, az új választási rendszer segítségével sokkal több mandátumot nyertek, mint azelőtt. Igen, ilyen az ô „demokráciájuk". A kommunista és a szocialista párt sokkal több szavazatot kapott, mint az 1948-as évben A kereszténydemokrata párt kevesebb szavazatot kapott, mint 1948-ban és a demokrata pártok mégis kevesebb mandátumot kaptak és a kormánypárt töbet kapott, mint 1948-ban A béke pártjai az idén sokkal több szavazatot kaptak, mint a kormánypártok. És mégis — a fasizált választási rendszer következtében a kereszténydemokraták több ülést kaptak a parlamentben, mint a béke pártjai. Igy pl. Milánóban a kereszténydemokraták 238.693 szavazatot kaptak. A béke és a haladás pártjai 289.101 szavazatot, tehát 50.411 szavazattal többet kaptak, mint a kereszténydemokraták. Azonban az elamerikásított „demokrácia" szerint a kereszténydemokraták 31 mandátumot, a béke és haladás pártjai pedig csak 21-et kaptak. És ezt nevezi az olasz burzsoasajtó „győzelemnek". Mi ezt csalásnak, rablásnak, hamisításnak, becstelenségnek nevezzük. És a háborús uszítók még dicsekednek is ezzel. Azonban semllyen Wall Streeti választási aritmetika nem akadályozhatj'a meg a béke erőinek megnövekedését az olaszországi választásokban. A Béke Hívei szavazataival elkövetett üzelmek nem képesek arra, hogy a Béke Híveit a háború követőivé tegyék. Ellenkezőleg — a leleplezett üzelmek, az elamerikásított olasz kormánv leleplezett csalásai a községi választások során további százezrek szemét nyitják kl és megmutatják nekik, hogy a háborús gyuitogatóknak minden eszköz jó: a zsarolás, a csalás, a megvesztegetés, hazugság, rágalom, stb. ú i támadásuk gonosztevő előkészítésében. Azonban " annál erősebbé, annál elszántabbá lesz Olaszországban is a béke védelméért folytatott mindinkább növekedő mozgalom, amelynek élén győztes akció egységben a szilárd munkásosztály álL Az USA-nak és Nagy-Britanniának nincs ioga beavatkozni a n-pi demokratikus országok ügyeibe A négy nagyhatalom kiilügyminiszterhelyeüeseíneli előzetes tanácskozásairól A négy nagyhatalom külügyminiszterhelyettesei kedden tartották 68-ik ülésüket. Az ülésen Jessup, az USA képviselője elnökölt. A nyugati nagyhatalmak képviselői folytatták a tanácskozások megnehezítésére irányuló taktikájukat. Davies Nagy-Britannia képviselője újból megismételte azt a mesét, hogy az Atlanti Egyezmény megalakítása csupán „védelmi" intézkedés volt, jóllehet az egyezmény lám adó jellege világos. Davies újból azt állította, hogy az Atlanti Egyezmény kérdésé „nem képezheti a tárgyalások tárgyát a Szovjetunió részvétele mellett" Ha a nvugati hatalmak — jelentette ki Davies — beleegyeznének az Atlanti Egyezmény kérdésének megtárgyalásába azon az alapon, hogy ez az egyezmény a közöttük és a Szovjetunió közötti kapcsolatok rosszabbodásának fő oka, ezzel köteleznék magukat, hogy ,,ezt az egyezményt vagy megváltoztassák, vagy teljesen érvénytelenítsék". Azonban — tette hozzá Davies — ezt a szerződést nem lehet megváltoztatni, és nem lehet róla tárgyalni a szovjet kormánnyal." Davies igy újból megerősítette, hogy a három nagyhatalom képviselőinek részvétele a rózsamárvány-palota megbeszélésein, valamint e tanácskozáson tett összes kijelentéseik, hogy készek a tárgyalások napirendjére tűzni a béke biztosításának sürgető kérdéseit, csak füstfelhő, amelynek védelme alatt tovább akarják folytatni agresszív politikájukat, amely kifejezésre jutott a támadó Északatlanti tömb megalakításával és más katonai intézkedések megtételével. Parodi beszéde után, aki az unalmasságig ismételte ugyanazt, amiről már megelőzőleg beszélt, GROMIKO, a Szovjetunió képviselője, emelkedett szólásra. Beszédében többek között ezeket mondotta: A nyugati hatalmak nem akarják enyhíteni a nemzetkőzi (észültségét A szovjetküldöttség már számos alkalommal foglalkozott a tanácskozásaink résztvevői között fennálló véleményeltérések lényegének kérdésével. Ezek lényege abban rejlik, hogy a szovjetkormány arra törekszik, hogv a miniszterek tanácsa pozitív eredményekkel járjon, míg a három nagyhatalom kormányai minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy már előre biztosítsák e tanácskozások sikertelenségét. A legszembetűnőbb példa az USA. Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak állásfoglalása az Atlanti Egyezményre és az amerikai hadi támaszpontokra vonatkozó szovjet javaslattal szemben. Amikor nyilvánvaló lett, hogy ebben a kérdésben felfogásunk eltérő, hogv a három nagyhatalom képviselői nem értenek egyet azzal, hogy ezt a pontot a tárgyalások napirendjére tűzzék, akkor mi a megegyezés elérésének érdekében beleegyeztünk abba is, hogv az említett kérdést a tárgyalások napirendjére mint eldöntetlen pontot tűzzük. Kiderült azonban, hogy a három nagyhatalom képviselői e szovjet javaslattal szemben is határozott ellenállást nyilvánítanak, jóllehet álláspontjuk megokolására nem tudnak felhozni semlfyen figyelemreméltó érvet sem. Míg azelőtt csupán kételkedtünk abban, hogy a három nagyhatalom kormányai valóban akarják-e a külügym'niszterek tanácsának ülésein megtárgyalni azokat a kérdéseket, amelyek az európai helyzet megflVítására és a négy nagyhatalom közötti kapcsolatok megjavítására vonatkoznak, most meg vagyunk győződve arról, hogy ezeket a kérdéseket nem akarják megtárgyalni. Tény az, hogy az USA, Franciaország és Nagy-Britannia kormányai szavakkal ugyan azt bizonyítják, hogy készek az európai feszültség okainak kérdéséről tárgyalni és a négy nagyhatalom közötti kapcsolatok megjavítására szolgáló intézkedéseket foganatosítani, a valóságban azonban elutasító álláspontot foglalnak el a szovjetjavaslatnak a tárgyalások napirendjére való tűzése ellen. Ez mutatja, hogy e kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásuk teljesen hamis és álszent és hogy nem is óhajtják az európai feszültség enyhítését, sem pedig a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítását. A három nyugati nagyhatalom agresszív céljaik érdekében az európai feszült helyzetet továbbra is fenn akarja tartani és ebből e célból történt az északatlanti államok csoportjának és az Atlanti Egyezménynek létesítése. Davies rágalmazó koholmányaival foglalkozva a Szovjetunió külpolitikájával kapcsolatban. Gromiko rámutaott arra, hogy ezeket a rágalmakat azért terjesztik, hogy ezzel leplezzék a három nyt gati nagyhatalom támadó intézkedéseit Ami Davies állítását illeti némely keleteurópai ország helyzetével kapcsolatban, Gromiko ezt mondotta: már alkalmunk veit rámutatni arra, hogv miért érdekli annyira a három nyugati hatalom kormányköreit ezeknek az országoknak a helyzete. Ez azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban népi demokratikus rendszert állítottak fel, amelyek az imperialista hatalmak számára előnyös rendszereket félretették. Mindörökre letűntek azok az idők. amikoi ezek az országok még imperialista intrikák és imperialista klzsákmánvolás tárgyal voltak. Ezzel a ténnyel számolni kell, akár kellemes ez Nagy-Britannia kormányának, akár kellemetlen. A brit kormánynak épúgy, mint bármilyen más ország kormányának ninrs joga beavatkozni ez országok belügyeibe vagy Ítélkeznie belügyeik felett. Az USA-nak és Nagy-Britanniának nincsen joga beavatkozni Csehszlovákia belügyeibe] Davies megmondhatta volna, hogy a nagyhatalmak ez országokkal szemben pontos kötelezettségeket vállaltak, főleg a krími konferencián elfogadott, a felszabadított Európáról szóló deklaráció alapján, azonban ezt a deklarációt csak a keleteurópai népi demokratikus országokat Uletően teljesítették. Nem teljesítették azonban némely más országot Uletően, például Görögországot illetően, ahol a hitleri megszállók alól való felszabadítás utáni első napokban a brit katonák az ellenállási mozgalom résztvevőit legyilkolták, hogy újból rákényszerftsék a görög népre a reakciós fasiszta rendszert. Nagy-Britannia kormányának, épúgy, znint az USA kormányának, nincsen semllyen joga sem beavatkozni a csehszlovákiai, a bulgáriai, magyarországi és romániai belügyekbe, épúgy, mint bár- | milyen más állam belügyeibe sem. Nincs semllyen törvényes alapjuk arra, hogy ezeket a kérdéseket érintsék tárgyalásaikon, mert Bulgária, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Albánia belügyei ez országoknak csupán saját ügyét képezik. Mi az Atlanti Egyezmény és az amerikai háborús támaszpontok kérdésének megtárgyalását javasoljuk és nem azt, hogy az USA, Franciaország vagy Anglia belügyeiről tárgyaljunk. Ami a Marshall-tervet illeti, eleinte e terv szerzői arról beszéltek, hogy e terv célja az, hogy gazdasági segítséget nyújtson más országoknak. Ma erről mind kevesebbet beszélnek. Ezt a tervet az Egyesült Államok mindinkább arra használják fel, hogy a nyugateurópai országokat befolyásuk alá kerítsék. Ha némely ország kormánya amerikai hulladékokon akar élni azokból a morzsákból, ami nekik az amerikaiak asztaláról lehull, az az ö dolguk. Ha népük szabadságával és függetlenségével sáfárkodni akarnak, ez az ő dolguk. Mi azonban nem akarjuk követni példájukat. A dolog lényege azonban nem a Marshall-terv gazdasági oldalán, hanem katonai oldalán nyugszik. Hogy mily messzire mentek az USA kormánykörei e tervnek az Északatlanti tömb háborús szükség leteire való alkalmazásában, ezt megmutatja az a néhány legutóbbi intézkedés, amelyeket az USA az utóbbi napokban hajtott végre. Durva nyomást gyakorolnak most azokra az országokra, amelyek terv alapján „segítségben" részesülnek, közöttük Nagy-Britanniára és Franciaországra és valósággal azt követelik tőlük, hogy minden keres kedelmi kapcsolatot szüntessenek be a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Lehet ezt a nagyhatalmak közötti kapcsolatok és együttműködés megjavítására való törekvés bizonyítékának tekin teni, amiről Davies beszélt? Bizo nyára nem. A szovjetkormány azt javasolta, hogy az öt nagyhatalom között szerződést kössenek együtíknüködésük és a béke megszilárdítására. Melyik oldal hozott fel kifogásokat e szovjet javaslattal szemben? Mindenek előtt az USA kormánya a Marshall terv szerzője, Nagy-Britannia Franciaország kormányai, amelyek az USA kormányának nyomdokaiban haladnak. A háború utáni egész időszak folyamán a szovjet kormány ismételten az államok közötti együttmükö dés megszilárdítására vonatkozó javaslatokat terjesztett elö. Ezek javaslatok azonban folyamatosan az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak ellenkezésébe ütköztek. A Szovjetunió szerződései a keleteurópai országokkal • a német militarizmus felújítása ellen Ami a Szovjetuniónak a keleteurópai országok egész sorával kötött szerződéseinek kérdését illeti, jól ismert, hogy ezek a szerződések a német agresszió felújítása, a német militarizmus ellen irányulnak, és hogy teljesen megfelelnek annak a célnak, amely a négy nagyhatalom potsdami egyezményének alapkövét képezi. Daviesnak az az állítása, hogy a Szovjetunió háború utáni politikája nem járul hozzá az államok közötti együttműködéshez, hazug állítás, puszta demagógia, amihez Nagy-Britannia képviselője gyakran folyamodik tárgyalásaink folyamán. A három nagyhatalom képviselőinek kijelentései alapján, amelyeket itt meghallgattunk, nem nehéz felelni arra a kérdésre, hogy mit akarnak a három nagyhatalom kormányai a miniszterek tanácsától elérni, Nyilvánvalóan azt akarják, hogy ezek a tanácskozások már előre Egy kihallgatás, amelytől Eisenhower fejgörcsöt kapott. meghiúsuljanak, hogy azután ezt aa Északatlanti Egyezmény alapján végrehajtandó támadó intézkedéseik, az amerikai háborús támaszpontok létesítésével kapcsolatos, a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok ellen irányuló intézkedéseik leplezésére használják fel. Éppen ebben látjuk az obstrukciós taktika okait, amelyhez tanácskozásaink munkájának utolsó időszakában folyamodtak a három nagyhatalom képviselői az Atlanti Egyezményről és az amerikai haditámaszpontokról szóló szovjet javaslat megtárgyalásával kapcsolatban. A szovjet küldöttség kitart amellett, — mondotta végezetül Gromiko, — hogy az Atlanti Egyezményt és az Európában és a Közel-Keleten létesített amerikai háborús támaszpontok kérdését be kell sorolni a miniszterek tanácsának napirendjébe, legalább is mint eldöntetlen pontot. Aki valóban akarja a három nagyhatalom és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megjavítását és a feszült helyzet megszüntetését Európában, nem helyezkedhetik szembe e szovjet javaslattal. E javaslattal szemben csík azok foglalhatnak állást, ak'knek érdekében áll az európai feszült helyzet fenntartása, a három nagyhatalom és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megjavításához vezető út akadályozása. Ezt nem lehet elleplezni semmiféle olyan demagóg állítással, mintha a Szovjetunió akadályozná az egyezmény megkötését, semmiféle olyan rágalmazó állítással, hogy a Szovjetunió vétkes abban a feszültségben, amely Európában kialakult vagy a négy nagyhatalom közötti kapcsolatok rosszabbodásában. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség küldöttsége Moszkvában Június 14-én, csütörtökön, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség küldöttsége repülőgépen Moszkvába érkezett a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának meghívására. A küldöttséget a CsISz központi bizottsága elnökségi tagja, Martin Macuch képviselő elvtárs vezeti. Koreai hadijelentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege főparancsnokságának június 14-i jelentése: A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel továbbra is sikeresen visszaverik az arcvonal minden szakaszán az ellenség elkeseredett támadásait. Az arcvonal középső és keleti szakaszán a néphadsereg egységei két napig tartó harc folyamán az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. E harcokban az ellenség 6.000 katonát és tisztet vesztett. Harcképtelenné tettek több mint tíz nagykaliberű ágyút, 13 tankot és több mint 2.120 puskát zsákmányoltak. Az USA újabb háborús előkészületei 3.5 mill óra emeli fegyveres erőinek létszámát és meghosszabbítja a katonai szolgálati időt. A TASzSz hírügynökség jelentése szerint az amerikai képviselőház jóváhagyta az által, hadkötelezettségről szóló törvényjavaslatot, amely szerint behívják a 18 éves hadkötelezetteket. A törvényjavaslat biztosítja az általános katonai kötelezettséget a „rendkívüli állapot" időszakának befejezése után is. A törvény, amelyet a szenátus már jóváhagyott s amelyet még az elnöknek kell aláírnia, jóváhagyja továbbá az USA fegyveres erőinek az eddigi 3.5 millió főre való emelését, meghoszszabbítja a szolgálati idő tartamát és csökkenti a sorozásra kerülők fizika! és szellemi egészségi követelményeit. Mezőgazdasági munkások nagy sztrájkja az U A-ban Kalifornia úgynevezett „Császár-völgyében" május 24-ike óta az amerikai mezőgazdasági munkások szakszervezetének mintegy tízezer tagja sztrájkol. Ez a mezőgazdasági munkások eddigi legnagyobb sztrájkja az USA-ban. A sztrájk következtében nagymennyiségű dinnyetermés, cukorrépa és répa, paradicsom és más termékek termése betakarítatlan maradt. A kár néhány millió dollárt tesz ki.