Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-10 / 109. szám, csütörtök

1951 május 10 UJSZG A Román Kommunista Párt alapításának 30. évfordulója G. GHEORGHIU-DEJ, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága főtitkárának cikke nyomán Május 8-án volt a Román Kommunista Párt megalapításának harmincadik évfordulója. Azóta, hogy a XIX. század második felének derekán megalakultak az első munkáskörök, a romániai munkásmozgalom egész fejlődése az oroszországi forradalmi mozgalom befolyása alatt állott. Az oroszországi forradalmi mozgalomról Fríedrich Engels már 1882-ben kijelentette, hogy az európai forradalmi mozgalom élcsapata. Az 1893-ban megalakult Román Szocialista Pártban a II. Internacionálé opportunista ideológiája uralkodott. K. Dobrogeanu-Gherea kispolgári teoretikus azt az elméletet hirdette, hogy meg kell várni, amíg kitör a forradalom a nyugati országokban, azt hirdette, hogy a burzsoáziát illeti meg a vezető szerep a parasztkérdés megoldásában, továbbá olyan opportunista és narodnyik elméleteket népszerűsített, amelyeket annadidején Oroszországban Lenin birált meg és zúzott szét. Gherea antimarxista elméletei sokat ártottak a munkásmozgalomnak. Ezeknek az elméleteknek a hatása a későbbiek során, még a Kommunista Párt megalapítása után is, megmutatkozott. A forradalmi munkások elvetették az opportunisták rothadt elméleteit és Stefan Gheorghiu vezetésével támogatták az 1907. évi parasztfölkelést, amely az 1905-ös orosz forradalom hatása alatt hatalmaserejü futótűzként terjedt el a román falvak százaiban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely elszakította a világimperializmus láncát és megnyitotta a proletárforradalmak korszakát, más országokhoz hasonlóan, országunkban is nagy forradalmi föllendülést váltott ki. 1918-tól 1920-ig a Szocialista Párt kebelében működő kommunista csoportok álltak a munkástüntetések és a nagy sztrájkmozgalmak élén. A kommunisták adták meg a forradalmi harci szellemét ennek a mozgalomnak, amelyet az éhínség és a nyomor rendszere, az ostdomállapot, a munkások és parasztok üldözése ellen folytattak és az ellen, hogy az angol, a francia és az amerikai imperialisták gazdaságüag és politikailag leigázzák az országot. 1920-ban általános sztrájk volt, amelyet a jobboldali szociáldemokraták elárultak. E sztrájk tapasztalatai a román proletariátusnak jobban megmutatták, mint valaha annak szükségét, hogy sorai élén egy marxista-leninista forradalmi pártnak kell állnia. Ezek a tapasztalatok a végsőkig kiélezték az ideológiai és politikai válságot a régi szocialista pártban, amelyben a kommunista csoportok megteremtették a talajt a kommunista Internacionáléhoz való csatlakozásra és megsemmisítő csapást mértek a jobboldali szocialista és centrista áramlatok képviselőire. A Román Kommunista Párt a Romániában 1918 és 1920 között kibontakozott osztályharc tüzében született meg, a forradalmi föllendülés tüzében, amelyet országunkban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme váltott ki. A kommunista csoportok kezdeményezésére 1921 májusában összehívták a Szocialista Párt országos kongresszusát, amely megvitatta az opportunizmussal és reformizmussal való szakítás kérdését, a lenini forradalmi irányvonal mellett foglalt állást s túlnyomó többségében a Román Kommunista Párt megalapítása és ennek a III. Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozása mellett döntött. A kongresszus egyik határozatában kifejezte odaadó hűségét a proletár-internacionalizmus ügye iránt. Kijelentette, hogy a hös orosz proletariátusban látja „a világ proletariátusának élcsapatát". Egy másik határozatában, amelynek címe „A békéért, a háború ellen", a kongresszus kijelentette, hogy szakít a Szocialista Párt vezetőségének az imperialista háborúval szemben elfoglalt nacionalistasoviniszta álláspontjával s a béke és háború kérdésében a lenini álláspontra helyezkedik. A határozat a szocializmus hazájának, a Szovjet Köztársaságnak forradalmi védelmére hívta fel a népet. 1917-től kezdve — amikor a katonaruhába öltöztetett román munkások és parasztok nagy számban tevékenyen támogatták az Októberi Szocialista Forradalmat és átálltak a Vörös Hadsereg oldalára, forradalmi román alakulatot létesítettek Odeszszában, Poltavában és Kievben — a Párt fáradhatatlanul harcolt a barátságért a Szovjetunióval, amely a kizsákmányoltak és elnyomottak megbízható támasza az egész . világon. Az ezt követő évtizedek folyamán az események fejlődése bebizonyította, hogy a román munkások és parasztok harcának nagy céljai elválaszthatatlanul összekapcsolódtak és összekapcsolódnak ma is a szocializmus országa, a béke és a népek szabadságának bástyája iránti barátsággal. A kommunista csoportoknak 1920ban megjelent kiáltványa elítélté a burzsoa-földesúri kormány aljas ellenforradalmi beavatkozását a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A kongresszus küldöttei együttérzésüket fejezték ki a Magyar Kommunista Párttál és a magyar proletariátussal. 1924-től 1929-ig, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának időszakában a burzsoázia és a földesurak támadásba menték át a dolgozók ellen. A reformista árulók segítségével sikerült lefékezniök a munkásosztály forradalmi lendületét és egész sor intézkedést léptettek életbe a dolgozók kizsákmányolásának fokozására. A szociáldemokrata vezetők egyre mélyebben süllyedtek az árulás fertőjébe^ A burzsoá szí* guranca irataiban a szociáldemokrata vezetőket „a rend' és a kormány mellett áiló szocialistáknak" nevezték. Á sziguranca helyi szervezeteinek azt ajánlották, hogy létesítsenek személyes kapcsolatokat a szociáldemokrata vezetőkkel, mégpedig „titokban, hogy ne diszkreditálják őket elvtársaik szemében". Ugyanakkor, 1924-ben a Román Kommunista Pártot törvényen kívülállónak nyilvánították, vad terrornak és üldözésnek vetették alá. A kommunisták a legszigorúbb illegalitásba vonultak. Okulva a Bolsevik Párt nagy tapasztalatából, amely párt mesteri módon öszsze tudta kapcsolni az illegális munkát a legálissal, a Párt a szakszervezetek soraiban harcolt és kezdeményezésére nagyszámban létesítették a legális tömegszervezeteket. Pártunk £l£téhé» fordulópont volt a Párt V, kongresszusa, amWy 1982 januárjában folyt le. Ez a kongreszszus a lenini-sztálini tanítás és a bolsevik tapasztalatok fényében meghatározta a Párt szervezeti, ideológiai, stratégiai és taktikai alapelveit. A kongresszus megállapította, hogy Románia az imperialista államok láncrendszerének egyik gyönge láncszeme és ugyanakkor az imperialisták részéről a Szovjetunió ellen előkészített ellenforradalmi háborúnak egyik fontos támaszpontja. A kongresszus ebből kiindulva az osztály erőviszonyok, a forradalom céljai, feladatai és mozgató erői értékelésének alapján elemezte a romániai forradalmi mozgalom kilátásait. A kongresszus elvetette az új jobbágyság burzsoá-liberális elméletét, Dobrogeanu-Gherea hagyatékát, mely elmélet szerint Románia burzsoá-demokratikus forradalom előtt áll és ebben a burzsoázia hivatott játszani a vezetőszerepet. Elvetette a kongresszus azt a „baloldali" szektaszellemü tézist is, hogy Románia közvetlenül a proletárforradalom küszöbén áll. A kongresszus rámutatott arra, hogy Romániában a burzsoá-demokrata forradalom betetőzéséről van szó, hogy a forradalom feladata a burzsoa-földesúri államhatalom erőszakos megdöntése s a proletariátus és ^parasztság forradalmi-demokratikué diktatúrájának bevezetése. Ez a feladat — mutatott rá a kongresszus — a proletariátusra hárul, mint a forradalom vezetöerejére, amely falun a proletár- és félproletárelemekre támaszkodik és magával viszi a szegényparasztságot és a középparasztság alapvető rétegeit. Az V. kongresszus kimondta, hogy a Pártnak egyetlen forradalmi áramlatba kell egyesitenie az elnyomott tömegek munkás, paraszt és nemzeti-fölszabadító mozgalmát és a Párt legfontosabb feladatául a munkások és parasztok harci szövetségének megteremtését tűzte ki. Az V. kongresszus fontos szakaszt jelentett a Román Kommunista Párt politikai, ideológiai és szervezeti megerősödésének útján. Az V. kongresszus útmutatásaival fölvértezett Párt eredményesen alkalmazta az eglségfront alulról fölfelé való kiépítésének taktikáját — mégpedig az áruló szociáldemokrata vezetők megkerülésével, sőt azok ellenére — és sikerrel mozgósította a széles munkástömegeket sztrájkok és tüntetések szervezésére (1929— 1933). A sztrájkok és tüntetések során tiltakoztak az ellen, hogy a kapitalisták és földesurak a' dolgozó tömegek rovására akarnak kilábolni a válságból, hogy az angol, francia és az amerikai kapitalisták gazdaságilag leigázzák az országot, tiltakoztak az igen alacsony munkabérek ellen, az adók és bírságok ellen, az ellen, hogy Romániát egyszerű bábunak használják fel a Szovjetunió elleni háború előkészítésében. A munkásosztálynak a Párt-vezette megmozdulásai ebben az időszakban a vasutasok és olajmunkások 1933 január-februári sztrájkjaiban érték el tetőpontjukat. Ezek a sztrájkok a munkásosztály erejének határozott megnyilatkozásai voltak a fasizmus ellen való küzdelemben. Bár a burzsoázia és a földesurak véres megtorlásokat alkalmaztak, ežek a harcok egy időre föltartóz- j tatták az ország fasizálását és a háborús előkészületeket. Amikor Németországban hatalomra jutott a hitlerizmus, a román és az egész világreakció fokozta a háborús előkészületeket. Pártunk ekkor az Antifasiszta Népfront megszervezését vette tervbe. Noha a Párt tömegbefolyása megnövekedett, mégsem sikerült átfogó népi antifasiszta mozgalmat létrehoznia. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy az úgynevezett „demokratikus" burzsoá pártok a szociáldemokrata párttal egyetemhen cinkostársakként vettek részt az ország fasizálásában, a burzsoa-földbirtokos kormány pedig bátorította és pénzügyileg támogatta a „Vasgárda" fasiszta típusú terrorszervezetét, a sovinizmus és fajelmélet mérgével mételyezték meg a lakosság egy részét, söt a proletariátus elmaradott rétegeit is. Másrészt, az illegális munka nehézségeiben és a Párt belső gyöngeségében rejlik az oka ennek a balsikernek. 1941 június 22-én Antonescu véres fasiszta diktatúrája, amely Mihály királyra, meg a Maniu- és Bratianu-féle burzsoa-fasiszta reakcáó vezetőire támaszkodott. Romániát a hitleri Németország által kirobbantott bűnös szovjetellenes háborúba sodorta. Ekkor is a Kommunista Párt volt az egyetlen párt, amely határozottan fölemelte szavát a nemzet elárulása ellen. Ennek a háborúnak jellegét figyelembevéve, Pártunk felhívta az összes pártokat, demokratikus és hazafias szervezeteket, hogy alakítsák meg a román nép egységfrontját a fasiszta hóditők és Antonescu klikkje ellen. Ilyen körülmények között, amikor Pártunkra súlyos történelmi feladatok hárultak, a Pártba befurakodott áruló elemek egy csoportja, Forissal az élen, kiprovokálta a főbb, vezető káderek bebörtönzését. így akarták elérni, hogy a Pártot megfosszák vezetőitől, hogy aztán kezükbe vegyék irányítását. Ez az ellenséges, ellenforradalmár csoport aljas és bűnös tevékenységet folytatott, amely a pártszervezet szétbomlasztására és megszüntetésére irányult. A sziguranca és a Gestapo kezére adták a Párt vezető kádereit. De a néphez és a hazához hü pártszervezetek, amelyek hívek maradtak Lenin-Sztálin nagy ügyéhez, még ezek között a nehéz körülmények között is szembeszálltak a Gestapo és Antonescu büntetőosztagainak vadállatias terrorjával. Romboló cselekményeket szerveztek a vállalatokban, mozgósították a hazafiakat a hitleri háborús gépezet ellen való küzdelemre, röpiratokat nyomtattak és terjesztettek, amelyek a tömegeket harcra lelkesítették a fasiszta diktatúra és a háború ellen. A börtönökbe és a gyüjtötáborokba zárt vezető pártemberek összehangolták nézeteiket a Párthoz hü és illegalitásban dolgozó központi bizottsági tagok nézeteivel. Ilymódon 1944 április 4-én sikerült eltávolítani a Párt éléről az ellenség ügynökeit. 1944 április 4-e után a" pártvezetőség hozzáfogott Antonescu fasiszta diktatúrájának megdöntéséhez, hogy a fegyvereket a német megszállók ellen fordíthassa. A Szovjet Hadsereg győzelmes előnyomulása a jassi-kisenyevi fronton, döntő tényezőjévé vált a Pártunk által előkészített és 1944 augusztus 23-án végrehajtott hatalomátvételnek. A fölfegyverzett hazafias munkáscsapatok a Párt vezetésével letartóztatták Antonescu kormányának vezetőembereit, hadsereg pedig a német fasiszta megszállók ellen fordította fegyverét. Országunknak a dicső Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása megnyitotta a munkásosztály és a Párt vezette demokratikus erők előtt a burzsoa-demokratikus forradalom betetőzéséhez és a népi demokratikus rendszer megteremtéséhez vezető utat. A dolgozók tömegei a Párt vezetésével szétzúzták a xomáa nép régi ellenségeinek, az amerikaiangol imperialistáknak összeesküvését és meghiúsították a hóhér Radescu és cinkostársai, Mihály király, Maniu és Bratianu által előkészített fasiszta katonai puccsot. Pártunk a munkás- és paraszttömegeket a hatalom megszerzésének, a földbirtokok elkobzásának és felosztásának forradalmi útjára vezette, s ezzel létrehozta a munkások és parasztok harci szövetségét. A kizsákmányoló osztályok utolsó képviselőinek a kormányból való eltávolítása, Mihály király kiűzése és a monarchia megszüntetése azt eredményezte, hogy a népi demokiatikus rendszer formájában megvalósították a proletárdiktatúrát. Az egyes országok forradalmi fejlődésének útjaira vonatkozó elemzésében Sztálin elvtárs már 1928ban kijelentette, hogy: „Azokon az országokon kívül, ahol fejlett a kapitalizmus és a forradalom győzelme azonnal a proletariátus diktatúrájához vezet, vannak még olyan országok, ahol a kapitalizmus kevéssé fejlett, ahol hűbéri csökevények vannak és az antifeudális típusú, speciális agrárkérdés még megoldatlan (Lengyelország, Románia, stb.), ahol a kispolgárságnak, különösen a parasztságnak okvetlenül komoly szerepe lesz a forradalmi kirobbanás esetén és ahol a győzelmes forradalomnak, hogy a proletariátus diktatúrájához vezessen, szüksége lehet és egész biztosan szüksége is lesz nédány olyan közbenső fokra, mint mondjuk a proletariátus és a parasztság diktatúrája." Az 1944 augusztus 23-tól 1947 december 30-ig terjedő időszakban országunkban az események fejlődése teljes mértékben igazolta a lángeszű sztálini előrelátás helyességét. Az a körülmény, hogy a politikai hatalom nálunk a munkásosztály kezében van, hatalmas forradalmi átalakulások alapjávfe vált, amelyeket az ország gazdasági életében Pártunk hajtott végre. A fő iparvállalatoknak, szén- és ércbányáknak, a bankoknak, a szállitóés biztosítóvállalatoknak 1948 júliusában végrehajtott államosítása után Pártunk az ország szocialista iparosításának lenini-sztálini útjára lépett. A tervgazdálkodásra való áttérés után a munkások, a mérnökök és technikusok a Párt irányításával 1949-től 1950-ig megkétszerezték az ipari termelést 1948-hoz képest. Ezeknek a sikereknek elérését főként a Szovjetunió által országunknak nyújtott jelentős gazdasági támogatás biztosította számunkra. A Szovjetunió építésének gazdag tapasztalatain okulva, Pártunk szétzúzta a régi burzsoá államgépezetet és megalkotta az új államot, a népi demokratikus államot, amelyben a helyi hatalom szervei a népi tanácsok. Pártunk bebizonyította, hogy nemcsak le tudja rombolni az elöregedett, korhadt kapitalista rendszert, hanem új rendszert, új szocialista életet is tud teremteni. A Bolsevik Párt története arra tanít bennünket, hogy kérlelhetetlen magatartást kell tanúsítanunk mindenfajta önelégültséggel, a sikerektől való megszédüléssel és elbizakodottsággal szemben. Hatalmas vívmányaink ne csak arra emlékeztessenek bennünket, amit eddig tettünk, hanem arra is, amit a jövőben kell tennünk. Erre még fokozottabb szükség van a mai nemzetközi helyzetben, amikor az amerikai és angol imperialisták — a népszabadság megfőj tód és hóhérai — fegyverkezési hajszát indítottak és fokozzák agresszív tevékenységüket Ázsiában és Európában, amikor legaljasabb ügynöküknek és bérencüknek, Titónak, a fasiszta Júdásnak szolgálatait veszik igénybe ahhoz, hogy országunk határán lángralobbantsák a háborút. A szocializmus gazdasági alapjait megteremtő hatalmas ötéves tervünk megvalósítása során elszántan és erélyesen kell küzdenünk a szocialista vállalatvezetési módszerek meghonosítása, a munkatermelékenység fokozása, a szigorú takarékosság rendszerének bevezetése érdekében, továbbá azért, hogy mind nagyobb mértékben elsajátítsuk a szovjet sztahanovisták tapasztalatait, kineveljük az új értelmiséget, aktívan bevonjuk a munkába a régi műszaki értelmiséget és emeljük a munkásosztály műszaki színvonalát. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdítása és kiszélesítése érdekében, amely a jelen pillanatban a népi demokrácia legfontosabb feladata, a Pártnak következetesen meg kell tartania a KözcoiUi Bizottság által megadott irányvonalat. E lenini-sztálini irányvonal értelmében a szegényparasztra kell támaszkodnunk, megteremtenünk a középparaszttal való szilárd szövetséget, s egy pillanatra sem szabad szüneteltetni a harcot a kulák ellen. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszUárdítása és a falu szocialista átalakítása érdekében még nagyobb műszaki és gazdasági támogatásban kell részesítenünk a szegény- és a középparasztokat, hogy ezúton minél magasabb terméseredményeket biztosítsunk, szervezetileg és gazdaságilag meg kell erősítenünk a kollektív gazdaságokat a falvakban, hogy valóban mintaszerű kollektív gazdaságokká tehessük őket, hogy azok a parasztság tömegei számára a szocialista mezőgazdaság előnyeinek élő példaképei legyenek; folytatnunk kell a mezőgazdaság gépesítését; türelmes felvilágosító munkát kell végeznünk a dolgozó parasztság körében, folytatnunk kell a kulák ság korlátozásának és politikai elszigetelésének politikáját. Pártunk feladata, hogy tartós alaalapokon kiépítse a város és a falu közti árucserét. Ezért az a feladatunk, hogy erősítsük a szövetkezeteket, növeljük a falvakba irányuló árucikkek mennyiségét, jobban szervezzük meg a mezőgazdasági termékeknek a szövetkezetek útján történő értékesítését s megjavítsuk az állami kereskedelmi hálózat munkáját. A Párt fennállásának harmincadik évfordulója tiszteletére az ország vállalatainak munkásai, mérnökei és technikusai által elindított szocialista munkaverseny lendülete, az a kiváló hazafias kezdeményezés, amely többmüliárd lei megtakarítását eredményezte a szocialista felhalmozás számára, élő bizonyítéka annak, hogy népünk bizalommal és és hűséggel követi a Román Munkáspárt kipróbált vezetőit a békéért és a szocializmusért vívott harcban. A Pártunk előtt álló feladatok győzelmes teljesítésének biztosítéka: a Párt szakadatlan erősödése, a pártfegyelem megszilárdulása, a pártszervezetek szerepének megerősödése, a tömegekkel való kapcsolatuk megszilárdulása és a párttagok politikai és ideológiai színvonalának emelkedése. A vezető pártszervezeteknek éppen most folyamatban lévő megválasztása nem eredményezhet mást, mint a pártonbelüli demokrácia kifejlődését, a kritikának és önkritikának a pártszervezetek életében való mind szélesebbkörü meghonosodását, az elhajlásokkal, hibákkal, az opportunista és nacionalista megnyilvánulásokkal szemben tanúsított harckészség és forradalmi éberség növeke. dését, az egész pártmunka színvonalának az SzK(b)P és Pártunk saját tapasztalatai alapján való föl. emelését. A Párt minduntalan figyelmezteti a kommunistákat és a dolgozókat arra, hogy egész fennál. lása során Marx—Engels—Lenin—• Sztálin eszméihez való tántoríthatatlan hűsége volt erejének kimeríthetetlen forrása. A Párt felvilágosítja tagjait arról is, hogy csak úgy tudott megerősödni és hozzákezdeni a szocializmus építéséhez, hogy szétzúzta a reformizmust és az opportunizmust, megteremtette a Párt politikai, szervezeti és ideológiai egységét, megtisztitota a Pártot a jobboldali szociáldemokratáktól; a párttagoknak tudniok k^ll: a Párt úgy edződött meg, hogy leküzdötte a soraiban mutatkozó ellenséges áramlatokat, elejét vette a frakcióharcoknak és a szektárius áramlatoknak, kiűzte soraiból az opportunistákat és a nacionalistákat; a Párt arra is figyelmezteti tagjait, hogy a legnagyobb forradalmi éberségre van szükség annak a megakadályozásához, hogy az osztályellenség ideológiai befolyása megfertőzze a Pártot. A Párt megmagyarázza a dolgozóknak, hogy egyetlen gazdasági és politikai sikerünket sem biztosíthattuk volna a nagy Szovjetunió sokoldalú segítsége és támogatása nélkül. A Párt kijelenti a kommunisták és pártonkívüli dolgozók előtt, hogy saját erejébe és a munkásosztály ügyének győzelmébe vetett hitét Sztálin elvtárs lángeszű tanításából és gyakorlati forradalmi tevékenységéből merítette s ezért állott ki minden próbát és őrizte meg harci zászlaját, még a harc legsúlyosabb pillanataiban is. Továbbra is ezen az úton haladva előre. Pártunk sikeresen fogja végrehajtani történelmi feladatait. (A Tartós Békéért, Népi Demo. Tsráciájírt lesntűhhi í*3áüaá.hÁl_>