Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-10 / 109. szám, csütörtök

6 Munkámat mint téglát helyezem el a béketábor megszilárdítására Az okolicsnéi állami gazdaságon Janek János mint sertésetetö dolgozik. Becsületes, példás munkájával a szocializmus legjobb építői közé tartozik. Janek János már 1949 óta foglalkozik sertésetetéssel. ^Azelőtt a növénytermelésben dolgozott. Mint a munkásosztály öntudatos fia és mint a Kommunista Párt régi harcos tagja, nagy megértést tanúsít a gazdálkodás szocialista módszerei iránt. UJSZ0 1951 május 10 Janek sertésetetö munkáját elég nehéz körülmények között végzi. A burgonyát 50 méter távolságban főzheti csak meg a sertések számára és a vizet is mintegt/ 80 méter távolságból hordja. Az istállóban nem volt berendezve a csatornarendszer. Mindez azonban nem vette el kedvét a munkától, hanem éppen ellenkezőleg, annál szorgalmasabban dolgozott. Amikor 1951 februárjában a bolesovói állami birtok versenyre hívta a zsolnai kerület összes birtokain lévő sertésetetöket, Janek János volt az első, aki ezt a versenykihívást elfogadta és egyszersmind szocialista munkafelajánlást írt alá, hogy hat hónppon keresztül 280 sertés ellátásáról fog gondoskodni. Kötelezte magát, hogy darabonként 55 kg-os sült/gyarapodást ér el és az átlagos súlyt, a 80 kg-ot megtartja, sőt túlhaladja. Janek János ezt a kötelezettségvállalását becsületesen teljesíti. Már március első felében túlhaladta a 80 kg-os átlagos súlyt, vagyis normáját ezáltal már addig 70 százalékra teljesítette. A munkában mindenki előtt példaként szerepel. Munkakötelezettség vállalása alkalmával megnyerte Budkai Bozsena etetönöt a szocialista verseny gondolatának, aki felajánlotta, hogy normáját szintén túlhaladja 25 százalékkal. Janek János 1896 februárjában született. Kisparaszt családban hét gyermek közül ő volt a legidősebb. Eleinte alkalmi munkákat végzett, mint munkás. Aztán mint vasúti munkás dolgozott. 1945 óta pedig az okolicsnéi állami birtokon dolgozik. Munkáját becsületesen végzi, mert meg van győződve arról, hogy csakis a jól végzett munka hasznos. Munkalelkesedésével többi társait is megnyeri a munkateljesítmény emelésére és a szocialista versenure. — Szívesen dolgozom — mondia Janek elvtárs — munkám közben gondolkodom. Amikor elfogadtam a versenykihívást, jól megfontoltam, mit és hol lehetne javítani és hogyan könnyíthetném munkámat, hogy a versenyben jó eredményeket tudjak elérni. A sertések súlygyarapodását pontos etetéssel és a takarmányadagok pontos betartásával tudom elérni. Állandóan szem előtt tartom az elvet, hogy a sertéseket sem túletetni, sem pedig kevés takarmányban részesíteni nem szabad. Munkám eredményei szépek és arra törekszem, hogy becsületes munkánknak mindanynyian örülni tudjunk. Munkámat mint egy téglát helyezem a béketábor megszilárdítására, amelyért egész életemen keresztül harcolni akarok. Gyűlölöm azokat, akik új háborút akarnak, mert tudom, hogy azok az én feleségem és gyermekeim szerencsétlenségére és nyomorára törekszenek. Szeretném a békefelhívást az egész világ szeme láttára aláírni, hogy tássák meg. hogy a mi népünk hogy vápyik a béke után és mennyire gyűlöli a háborút. fl sőregi dolgozóparasztoK kérdezik: Az új könyvelési rend hozzájárul az EFSz-ek belső megszilárdulásához A jó szövetkezeti gazdálkodás egyik legfontosabb előfeltétele a pontos és helyes könyvelés. Minden szövetkezeti tagnak tudnia kell, hogy az EFSz-ben munkája után igazságos jutalomban részesül. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha minden szövetkezeti tagnak megvan a maga munkakimutatást lapja, amelybe a munkacsoport-vezető minden nap feljegyzi a ledolgozott munkaegységek szániát és aztán rendszeresen tájékoztatja a ledolgozott munkaegységek számáról a szövetkezet könyvelőjét is. Jól tudják ezt a felbári szövetkezeti tagok is. Még az elmúlt év őszén az egyik fiatal társukat könyvelői tanfolyamra küldték Holicsba. Ez év elején pedig a felbári szövetkezeti tagok bevezették az új könyvelési rendet és ezáltal biztosították a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlődését és a tagok igazságos jutalmazását. Az új könyvelési rend szerint könynyebben lehet elvégezni a könyvelést és a könyvelő minden hónap első napjaiban elő tudja terjeszteni a szövetkezet vezetőségének a mult hónap mérlegét. Ezáltal pedig lehetővé válik, hogy a tagok késedelem nélkül átvehessék a ledolgozott munkaegységekért járó előleget. Az eddigi eredmények szerint az új könyvelési renddel a felbári szövetkezeti tagok nagyon meg vannak elégedve. Mindannyian tudják, hogy melyikük milyen munkát végez és hogy milyen jutalmat kap munkája után. A márciusban végzett munkaegységek után kifizetett előlegek átlaga 2500—3500 korona között mozog. A legnagyobb jövedelmük azonban az állattenyésztésben dolgozó munkacsoport tagjainak van 7. teljesen érthető is, mert a növény. ermelési munkacsoportok márciusban még nem dolgoztak állandóan. Változott a helyzet azonban már áprilisban, amikor is a növénytermelési csoportok már teljes iramban bekapcsolódtak a munkába és naponta öt munkaegységet is le tudnak dolgozni, mint pl. Czétényi József, vagy Podlocky István, akik kézzel végezték a műtrágyaszórást és utána még az állomáson a takarmány kirakásában is segítettek. Egy ilyen napra 315.— korona előleget kaptak. A felbári szövetkezetben az előlegeket havonta fizetik ki. Április hónapban több szövetkezeti tag az 5000 koronás előleget is elérte, — természetesen a természetbenieken kívül. Azelőtt bármennyit is robotoltak, messziről sem tudtak megközelíteni ilyen összeget. Ma már a robotolástól megszabadította őket a dunaszerdahelyi traktorállomás. A felbári szövetkezetben az új könyvelési rend biztosítja a tagok igazságos jutalmazását s így a szövetkezet belső megszilárdulását. A köbőikúti traktorállomás legjobb brigádja A köbölkúti állami traktorállomás dolgozói május 5-én üzemi gyűlést tartottak. A gyűlés megnyitása után Keszeli elvtárs politikai megbízott tájékoztatott bennünket, hogy traktorállomásunk a tavaszi munkák tervét eddig 111 százalékra teljesítette. A tavaszi munkák versenyében a legjobb brigádunk a búcsi CsISz brigád volt, amely Kaskó Zoltán traktoros vezetése alatt 263 százalékos teljesítményt ért el. A fiatal CsISz-tagok munkájukkal bebizonyították, hogy méltó követői akarnak lenni a hős Komszomolnak és a Szovjetunió kiváló traktorosainak. A járási vándorzászlót is a köbölkúti CsISz-tagok nyerték el. VALASEK LASZLO üzemi kovács, Köbölkút. A kassai kerületben a legjobb traktoros és legjobb traktorosbrigád címéért versenyeznek Az utóbbi napokig a kassai kerületben csupán a szepsi állami traktorállomás teljesítette a tavaszi mi nkák tervét és eddig 111 százaíékos tervleljesítést ért el. A szepsi traktorosok annak köszönhetik sikerület, hogy a munkát jól megszervezték és szervezetten kapcsolódtak be a versenybe. Babincsák József brigádja a legjobb traktorosbrigádokért folyó kerületi versenyben eddig az első helyen áll. Ez a brigád 796 hektár földet müveit meg. A második helyre Leska Imre brigádja került a barci traktorállomásról, amely 738 h. végezte el a tavaszi munkákat. A legjobb traktorosért folyó versenyt a kassai kerületben eddig Helmeci Zoltán királyhelmeci traktoros nyerte meg, aki április végéig 311 hektár földet művelt meg. A kerület másik legjobb traktorosa pedik helyen Cápák János barci traktohektáros teljesítményt ért el. A harmadik helyen Csapák János barci traktoros áll, 143.5 hektáros teljesítménnyel Meddig fogja még Nagy József kulák árendába kiadni a földiéit? Erdővel és hegyekkel körülvett völgyben fekszik a 760 lakosú Sőreg község. A felkelő nap bearanyozza a házak tetejét. Lassan ébredezni kezd a falu. A kutak hengere nyikorog, amint egyikmásik helyen vizet húznak. Kocsizörgés hajlatszik — falu dolgozó parasztjai mennek ki a határba, a még hátralévő munkákat elvégezni. Aki már végzett a tavaszi vetéssel, az sem pihenteti otthon a lovait. Kölcsönadja azoknak, akik elmaradtak a munkákkal, ő pedig megyen az utat csinálni. Sőreg községben ezelőtt olyan nagy volt a sár, hogyha az ember végig akart menni a falun, hát akkor legjobb volt, ha a cipője talpát előre felkötötte, nehogy a sár azt levegye. A község hiába fordult bárhová, hogy segítséget kapjon az út megjavításához, kérelmük mindig süket fülekre talált. A község lakosai látták, hogy a felszabadulás után minden falu épül, ezért újból megpróbálkoztak az út megjavításának ügyével. Legnagyobb örömükre azonnal meg is történt az intézkedés. A korláti kőbánya kötelezte magát, hogy a szükséges kőmennyiséget biztosítja. A feledi traktorállomás pedig két traktort küldött ki a kő elszállítására. A tavaszi munkák elvégzése után a falu lakossága brigádmunkával hozzáfogott a három kilométer hosszú út megjavításához. A munkákban élenjárt a pártszervezet és a helyi Nemzeti Bizottság. A helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Líbiák János azt mondja: »Tudom nagyon jól, hogy községünk lakossága mindezideig még bizonytalan volt. Ingadoztunk. Nem voltunk kellően felvilágosítva a szocializmus építéséről. Sokszor lehetett hallani az emberektől, hogy eleget becsaptak már minket, nem hiszünk már senkinek sem. Most már azonban világos az egész község előtt, hogy a becsapás csak a régi kapitalista rendszerben volt szokás, mikor a dolgozó parasztságot mindenféle ígérgetésekkel hitegették, hogy aztán annál hamarább koldusbotra juttassák.« Munkaközben sok mindenről folyik a szó, de állandóon visszatérnek az örök témához, a földműves szövetkezethez. Az EFSz Sőregen még a tavasszal megalakult, de csak papíron. A község lakosai úgy határoztak, hogy mivel az elmúlt évben még mindenki egyénileg vetett, ebben az évben mindenki még egyénileg is fog dolgozni, de az őszi vetést majd már közösen végzik el. Abban, hogy az EFSz Sőregen ilyen sokáig nem alakult meg, a helyi pártszervezet is hibás. Nem világosították fel kellőképpen a falu dolgozó parasztjait a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Az is hiba, hogy néhányan a falu vezetői közül a hibákat nem abban keresik,, hogy mi az akadálya annak, hogy a sőregi parasztok mindezideig miért nem tértek még át a szövetkezeti gazdálkodás útjára, hanem a cinkotai it.-.e sorsa fáj nekik, vagyis azt kifogásolják, hogy a féldecis miért akkora, mint amekkora és miért nem legalább akkora, mint egý félliteres. Pedig hát az ilyesmivel nem lehet jó példát mutatni. Nem szabad annak sem megtörténni, ami megtörtént Sőregen, hogy zsíros parasztok abból a krumpliból, ami a község számára volt kiutalva, 10—13 mázsát vittek haza, egy munkásember pedig, aki egész nap dolgozott, egyáltalán nem jutott krumplihoz. A község lakosai között sokszor hallani a szót: >Meddig fogja még Nagy József kulák árendába kiadni a földjeit?* Nagy József éppen úgy, mint a kapitalista világban, még ma is bérbe adja földjeit. Annyi a földje, hogy megművelni nem tudja és így »kénytelen« bérbeadni. Ugylátszik, a sőregi dolgozó parasztok nehezen ébrednek öntudatra és sokáig jut el hozzájuk népi demokráciánk szava: a föld azé, aki megműveli. Az már csak a sőregi parasztokon áll, hogy ezt valóra is váltsák. (sz. i.) Hogyan működnek a nyitrai kerületben a népi kutató-klubok Mezőgazdasági termelésünk fellendítésének kérdésével a nyitrai kerület földművesei nagyon behatóan foglalkoznak. Ez abból is kitűnik, hogy igen nagy érdeklődést mutatnak a szovjet agrobiológia ismeretei iránt. Azokban a községekben, ahol magasabb típusú EFSz-ek működnek, népi kutató-klubokat alapítanak, amelynek tevékenysége a magasabb termés és a magasabb tejhozam elérésére irányul. A nyitrai kerületben eddig 54 ilyen klub működik. Az ógyallai kutató-klub paprika, gyapot, bormogyoró, stb., keresztezésével foglalkozik. Hasonlóképpen különféle meleget kedvelő növényekkel is kísérleteznek. Nagyon érdekesek a bolgár dohánnyal való kísérletezések. Az ógyallai kutatóklub vezetője Ing. Baxa nagyon értékes segítséget nyújt a kör tagjainak. Szakelőadásokat tart a szovjet agrobiológia tapasztalatairól. Az ógyallai járásban 9 népi kutató-klub működik, és ezekben a szövetkezeti tagok nagyobbrészt az árpa keresztezésével foglalkoznak. Gútán a kutató-klub tagjai cukornádI dal kísérleteznek. Szaksegítségért egyenesen az Állami Kutató Intézethez fordultak. A privigyei járásban a népi kutatás főleg a gyümölcstermelésre és a méhészetre vonatkozik. Ebben a járásban megalakítottak egy gyümölcsészeti szakiskolát, amelyben különféle gyümölcsfákkal kísérleteznek. Másutt pedig a műtrágya használatával való kísérletezéssel foglalkoznak. Több helyen a gyom és a kártév.őrovarok irtására specializálják magukat népi kutatóink. A földművesek nyomora Franco Spanyolországában A spanyol mezőgazdaság válsága mindenekelőtt a spanyol földmüvestömegek nyomorában nyilvánul meg. Ez pedig annak a következménye, hogy minden nehézséget és terhet a szegényparasztok viselnek, míg a nagybirtokosok és a kulákok szabadon tömik pénzeszsákjaikat. Spanyolországban a földet csaknem kizárólag a nagybirtokosok és a kulákok bírják. A mezőgazdaság elmaradott és a mezőgazdasági technika csaknem teljesen negatív. A megművelésre alkalmas földeknek a fele parlagon hever, annak dacára, hogy Spanyolország lakosságának 50 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Ennek háromnegyed része azonban földnélküli mezőgazdasági munkás, akik a nagybirtokosok földjein dolgoznak, hogy valahogy tengetni tudják nyomorult életüket. 1930-ban a spanyol köztársasági kormány a Kommunista Párt kezdeményezéséből földreformot valósított meg. Franco kormánya, amely a nagybirtokosokat, az egyházat, a hazai és az idegen kapitalistákat támogatja, hatalomra jutása percében azonnal eltörölte ezt a földreformot és több mint 5 millió hektár földet visszaadott a nagybirtokosoknak. Ezáltal a spanyol falu megint a régi feudális rendszerhez tért vissza, amely még a mai napig is érvényben van. A mai helyzet szerint a megművelt föld egyharmada Spanyolországban az egyház birtokát képezi, mert amint tudjuk, az egyház jelentős erkölcsi támogatást nyújt Franco fasiszta rendszerének. A termékeny föld további 60 százaléka a nagybirtokosok kezében van. Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy 75 legnagyobb födbirtokos összesen 1.125.000 hektár földdel bír, míg 4.7 millió mezőgazdasági munkásnak nincs egy tenyérnyi földje sem. Hivatalos közlések szerint Franco rendszere alatt a földnélküli parasztok száma 1936-tól 1949-ig 2.5 millióról 3.6 millióra emelkedett. Franco népellenes politikájával Spanyolországot teljes nyomorba dönti. A munkás és a földműves egyaránt koldusbotra kerül. A földadó ma négyszer, sőt ötször magasabb, mint 1936-ban volt. Elég csak megemlíteni az úgynevezett »ajtó adót«, amely szerint minden földművesnek, illetve munkásnak a házán lévő ajtók után Is kell adót fizetnie. Hogy ez a véreskezű kormány még jobban uralhassa a helyzetet és még jobban tönkre tehesse a falusi lakosságot, különféle fasiszta szervezeteket létesített, mint például a >szántóvetők testvériséget, stb. Ilyen szervezetek mellett vannak még a tipikus kizsákmányoló jellegű szervezetek, mint például a »rekviráló bizottság«, »a búza nemzeti szövetséges, stb. Az utóbbi tzervezet 1948 februárjában például azt a rendeletet adta ki, hogy a földműveseknek nem szabad semennyi gabonát sem meghagyniok sgját szükségletükre és ezt a rendeletet J>következetesen végre is hajtották«. A földművesek minden szem gabonájukat beszolgáltatták az államnak. De még ez sem elég. Hogy a fasiszta kormány teljes mértékben biztosítsa magának a gabonatermelés ellenőrzését és hogy a nagytőkések számára a malomiparban biztosítva legyenek a hatalmas nyereségek, becsukták a kis malmokat, úgyhogy a földművesek csakis a fasiszta nagytőkések kezében lévő malmokban őröltethetnek rendkívül magas dijakért. A galíciai tartományban például 1947-ben 13.800 kis malmot zártak be. A mezőgazdasági termények felvásárlási ára Spanyolországban . rendkívül alacsony. Emellett azonban a napi szükségleti cikkek, a textil, a termelési eszközök és az igavonó állatok ára 1936 óta a nyolcszorosára emelkedett. A nagybirtokosok 100.000 hektárokat hagynak parlagon, csakhogy az árak ne csökkenjenek tovább. Ennek következtében Franco Spanyolországában a mezőgazdasági termelés összehasonlítva a Spanyol Köztársaság időszakával, a burgonya és a narancs termelésben 50 százalékkal, a borsó termelésben 59 százalékkal, a gabona termelésben pedig 61 százalékkal csökkent. Összegezve megállapíthatjuk, hogy Spanyolországban a mezőgazdasági termelés az 1900-as évi színvonalra csökkent viszsza. A különbség azonban abban van, hogy 1900-ban Spanyolországnak csuoán 18 millió lakosa volt, ma pedig 28 millió ember él Spanyolországban. Hogy ki lehessen elégíteni a legminimálisabb kenyérsziikségletet, nagymennyiségű gabonát kell külföldről behozni. Hogy még jobban láthassuk, hogy hogyan gazdálkodik Franco véres rendszere, meg kell még említeni, hogy Spanyolországban az ekéknek a 65 százaléka még fából készült, hogy a cséplést kézigépekkel végzik és hogy 2143 hektár fődre csak 1 traktor esik. A francai statisztika számításai szerint minimális mennyiségű műtrágyát használnak csak el évente. 1948 és 1949-ben csak 750 tonna műtrágyát használtak el, habár csak évente 2400 tonna műtrágyára lenne szükség. Vagy pedig egy másik jellegzetes tény, amely a spanyol mezőgazdaság elmaradottságáról tanúskodik, az, hogy 1936-tól 1949ig a szarvasmarhák száma több mint 15 százalékkal csökkent. Franco azért mindent megtesz, hogy megszilárdítsa véres fasiszta rendszerét. Bevezette a földművesek állami kölcsönéről szóló törvényt. Ez nem más, mint további kizsákmányoló módezer a parasztok ellen a nagybirtokď sok és az állam részéről. A földművesek vagyonuknak egyharmadát kitevő összeget vehetnek fel kölcsön. Ezután évente rendesen fizetniök kell a járadékokat és még ehhez 5 százalékos kamatot. Ha valamelyik földműves a járadékot nem tudja megfizetni, akkor az állam kisajátítja vagyonát. Ilyen körülmények között pedig a földművesek nem nagyon tudják rendesen fizetni a járadékokat. Ennek következtében nagymennyiségű föld száll át az államra, amely aztán hű bérenceit részesíti belőle jutalomban. A nagy nyomorban élő földművesek egyre jobban szaporítják a munkanélküliek hatalmas seregét. Ma a 3.6 millió spanyol mezőgazdasági munkás, földnélküli közül csupán félmillió van állásban a nagybirtokokon. A többiek csak alkalmilag dolgoznak, átlagosan70—80 napot évente. A mezőgazdasági munkások napi bére 16 pezeta. Egy kilogramm kenyér ára pedig 12 pezeta. A Franco-törvény szerint a nők egy és ugyanazért a munkáért 30 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint a férfiak. Spanyolországban a földművesek nyomora még soha sem volt olyan nagy, mint ma. Franco kegyetlen rendőrrendszeri igáját már-már alig bírja elviselni a spanyol nép. A lezáratások és büntetések mindennaposak. Az úgynevezett polgári gárdák vagy máskép rendőrbanditák, a legkülönbözőbb okok miatt összefogdossák a földműveseket, csakhogy elszedhessék tőlük utolsó vagyonkájukat. A spanyol földművesek erre a Franco-akcióra úgy felelnek, hogy eltűnnek a hegyekbe, ahol a hős spanyol partizánok és a Spanyol Kommunista Párt vezMése alatt harcolnak a fasiszta rendszer ellen. U üst harcuk a • Franco-klikket hisztérikus félelemmel tölti el. A fasiszta gazemberek, akik a spanyol népet nyomorba döntötték és Spanyolország nemzeti függetlenségét eladták ďz amerikai kapitalistáknak, jól tudják, hogy sem a terror, sem az éhség, sem bárminemű provokáció nem tudja megtörni a spanyol nép elszántságát, amellyel Franco véres rendszere ellen harcol. A nemrégen lefolyt hatalmas sztrájkok világosan tanúskodnak a spanyol dolgozók harcos elszántságáról és biztosítékot jelentenek a spanyol nép győzelmére.