Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-10 / 109. szám, csütörtök

1951 május 10 A szövetkezetek legyenek elsők és mutassanak példát a növényápolási munkákban is Az utóbbi napok esőzései és az ezt követő napsütéses me.eg idő hatására mind a gabonafélék, mind a kapások és más egyéb növények erőteljes fej­lődésnek indultak. Ez a májusi eső, ami most a napokban volt, valóban aranyat ért. Annak dacára, hogy több helyen sem ősszel, sem pedig most tavasszal nem kezdték meg idejében a munkákat, későn fogtak hozzá a vetés­hez s így megkésve is végeztek azzal, — mégis a kedvező időjárás, a rendkí­vül enyhe tél, a gyakori esőzések kö­vetkeztében régen nem voltak olyan szép gabonáink, mint amilyenek most május elején van­nak. A rozs már kihányta kalászát, a búzavetések dúsak és jó termést Ígér­nek é" az árpa is már elbokrosodott, nagyon szépen fejlődik. Az esők ha­tására a földekre szórt műtrágyafé­lék is feloldódtak, ezeknek a hatása különösen a tavaszi veteményeken majd csak ezután mutatkozik meg. Nagyon fontos most már, hogy eze­ket a kedvező feltételeket, amelyeket a jó időjárás teremtett, tel­jes mértékben kihasználjuk és ezzel biztosítsuk a bőséges termést. Fontos az, hogy idejében es jól végezzük el a soromévő növényápolási munkákat. Az esők hatására nemcsak a vetések in­dultak rohamos fejlődésnek, hanem a gyom is. A földben feloldódott műtrá­gyák nemcsak a veteményeket táplál­ják, hanem a gyomot is hizlalják. A gyomok elleni harcnak annál is foko­zottabbnak kell lenni, mert az enyhe tél következtében a gyommagvak nem pusztultak el, átteleltek és most a gyom ellepte a földeket. A növényápolási munkában a leg­sürgősebb feladatunk a gyom irtása legyen. A gabonafélékből gyomlalással, a kapásféléknél pedig az idejében való kapálással írtjuk ki a gyomot. A gabo­naféléknél tartsuk szem előtt, hogy a gyomlálást addig végezzük el, míg a gabona szárba nem szökik, mert a szárba indulás után azáltal, hogy a gyomlaláskor a gabona között járunk, a gabonát legyúrjuk és így abban kárt okozunk. A kapásnövényeknél pedig feltétlenül fontos, hogy a kapálást mindenesetben a maga idejében, a leg­megfelelcDb időben végezzük el. Ahol idejében elvetették a répát, ott az már ki elt és annyira fejlődött, hogy ka­pálni lehet, sőt éppen az esőzések, a megtömődött föld, a sok gyom, egye­nesen megköveteli, hogy a répa kapá­lást sürgősen megkezdjék. Legtöbb helyen már kapálják a mákot, — sőt már ritkítják is. A kö.teli napokban sok helyen meg lehet kezdeni a kuko­rica kapálást is. Szóval kezdetét vette a tavaszi munkák második időszaka a növényápolási és az ezzel járó mun­kák. A jó és idejében való nővényápolási munka éppen olyan fontos feladat és éppen úgy kihat a termésre, mint az idejében való vetés. Ha a növényápo­lási munkákkal megkésünk, ha hagyjuk, hogy a gabonában elburjánozzon a gyom, ha a kapásnövények földjét el­lepi a gyom, a répa, a mák és a ku­korica földje megtömődik, megcsere­pesedik, — akkor hiába volt az idejé­ben való vetés, a jó munka, a nemesi­tett vetőmag és a sok műtrágya, mert akkor nemcsak nem lesz jó termésünk, hanem ellenkezőleg a jónak ígérkező termés is teljesen tönkre mehet. A növényápolási munkákban is jelen­tős feladat hárul mezőgazdaságunk szocialista szektorára, az állami birto­kokra és a földműves szövetkezetekre. Nagymértékben ezek munkájától, főleg a szövetkezetek munkájától függ, hogy az egyénileg gazdálkodók hogyan kapcsolódnak bele ebbe a munkába. Bebizonyult már, hogy abban a köz­ségben, ahol a szövetkezet, a munkákat példásan végzi, munkalendületével magával ragadja az egyénileg gazdálkodókat is, még akkor is ha nincs többségben a faluban. Ezenfe­lül a szövetkezetek, de különösen a fa­lusi pártszervezetek feladata, hogy ál­landóan vigyázzanak arra, hogy a föld­művesek, az egyénileg gazdálkodók is minden munkát, — így a növényápolá­si munkákat is — idejében elvégezze­nek. Az EFSz-ek az idei tavaszi munkák­ban valóban példamutató munkát vé­geztek. Mint az Állami Tervhivatal el­ső negyedévi jelentéséből is kitűnik, a tavaszi munkákban az EFSz-ek nem­csak, a7 egyénileg gazdálkodókat, ha­nem az állami birtokokat is meg­előzték. Az EFSz-ek megfogadva Pár­tunk Központi Bizottságának határo­zatait, a munka jó megszervezésével, a munkáknak munkacsoportokba való fel­o ztásával, a terveszerű munkával és az állami traktorállomások hathatós segítsé­gével, az esős időjárás okozta késés ellenére is a tavaszi szántási és vetési munkákat a legrövidebb időn belül el­végezték. Most már a szövetkezetek­nek arra kell törekedniök, hogy ezt az elsőbbséget továbbra is megtartsák és az eddigi munkák alatt szerzett ta­pasztalataikat hasznosítsák a tavaszi munkák második időszakában, a nö­vényápolási munkáknál. A szövetkeze­tekre nemcsak az a feladat hárul, hogy a soron lévő mezei munkáknak Idejé­ben való és jó elvégzésével a jó ter­mést biztosítsák, hanem munkájukkal, gazdálkodásuk eredményeivel, példamu­tatói legyenek a szövetkezeti gazdál­kodásnak. A dolgozó nép állama minden segít­séget megadott a földműveseknek, mind az EFSz-ekfiek és az állami bir­tokoknak, mind pedig az egyénileg gaz­dálkodóknak ahhoz, hogy a tavaszi ve­tési munkákat idejében elvégezzék és hogy minden előfeltételét megteremt­sék a jó termésnek. Most már csak a falu dolgozó parasztságán áll, hogy a maguk és egész dolgozó népünk ér­dekében, a növényápolási munkák ide­jében való elvégzésével az ígérkező jó termést biztosítsa. (b. 1.) Miért van még most is lábon álló kukoricaszár a galántai járásban? Utazásaim alatt több olyan fel­tűnő, sőt kirívó dolgot tapasztal­tam, amelyeket nem szabad elhall­gatnom. Sok helyen, mint pl. a so­morjai járásban lévő Csöllén is, a galántai és a zselizi járásokban és még sok más helyen a műtrágyás papírzsákokat kint hagyták a föl­deken, talán abban a hitben, hogy a súlyos zsákokon is keresztül fog nőni a gabona. Pedig egyáltalán nem fgy van, mert ahol a zsákok fekszenek, ott a gabona teljesen el­tűnik — ez pedig nagy kár. Sok a hibás vetés. Nagypakán a vasúti állomással szemben van egy árpa tábla, amely úgy néz kl, mint­ha harmadában volna bevetve. Ügy látszik, a vetőgépek nem voltak kellőképpen ellenőrizve, mert van­nak olyan helyek, ahol a föld egész hosszában négy-öt sor vetetlen te­rület van. Nincsenek bevetve a for­gók, vagy azok a helyek, ahol a gépekkel megálltak. Mindezek áltat ped.g tekintélyes mennyiségű ga­bonát veszítünk. Egyes táblákon a hibák olyan feltűnőek, mintha aka­rattal okozták volna őket. Egy helyen láttam hármas agre­gáttal vetni, amelyet csak egy em­ber ellenőrzött. Az ilyen munka nem takarékosság a munkaerővel, hanem ellenkezőleg, Ilyen munkával csak hibás és rossz vetést lehet végezni. A munkaerővel való taka­rékosság és a munkaverseny nem azt jelenti, hogy a munkát, külö­nösen pedig az olyan fontos mun­kát is, mint a veté~, hajrázva vé­gezzük el és aztán azzal ne törőd­jünk, hogy a munka jó-e, vagy nem. Sokat foglalkozunk a rétek rend­behozásával, mégis nagyon sok rét még ma is tele van zsombékok­kal amelyek majd akadályozni fog­ják a kaszálást. Ezt látni Szentml­hályfán és Csallóközben és még sok más helyen. Intézkedni kell, hogy ezeket a réteket is a legrövidebb időn belül rendbehozzák. A galántai járásban a vasút men­tén még most is sok a lábonálló kukoricaszár. Nem tud erről a já­rási agronómus? Ez nem tervgaz­dálkozás, hanem a gazdálkodás tervszerű szabotálása. Ezen a téren a galántai járásban sürgősen ren­det kell teremteni. Az illetékeseknek fokozottabban, nagyobb figyelemmel kell ellenőriz­niök a tavaszi munkákat. Azon­felül, hogy az említett esetekből népgazdaságunkat károsodás éri, a reakció röhög a markába és min­den ilyen esetet alaposan kihasznál a maga javára, a népi demokrácia aláásására. Nagyon helyesen jegyezte meg a perbetei EFSz elnöke, hogy az elv­társak, akik a munkákat ellenőrizni járnak és az újságírók is, akik a szövetkezeteket, a falukat látogat­ják, necsak az irodában tájékozód­janak a munkákról, hanem menje­nek ki a földekre, járják végig a határt, kint a földön, a munka köz­ben beszéljenek az emberekkel és akkor mindjárt ott a helyszínen megláthatják a hibákat, közölhetik észrevételeiket és akkor a hibákon nyomban segíteni lehet. (st.) -UJSZÖ A tavaszí munkákban mutatkozó javulás mellett még mindig sok a hiány és hátramaradás az eperjesi kerületben Az eperjesi kerületben a tavaszi munkák befejezés előtt állanak. Az árpa- és a zabvetést az EFSz-ek 99 százalékra, az egyénileg gazdálkodók pedig 97 százalékra végezték el. A legnagyobb nehézség az eperjesi kerületben abban áll, hogy nem volt elég vetőmag. A cukorrépavetést a szövetkezetek 110 százalékra, az egyénileg gazdálkodók pedig 97 szá­zalékra végezték el, A járások intézkedéseket tesznek, hogy a cukorrépavetést is mielőbb be­felezzék. A len- és a kender vetése, valamint a burgonya ültetése teljes iramban folyik. A burgonyaültetésnél megint fordultak elő nehézségek, meit a szövetkezeti tagok néhány esetben nem akartak nemesített burgonyát ül­tetni, merthogy az drága és hogy ne­kik a saját burgonyakészletüket' hiva­talos áron kell eladniok. Ilyen esetek a mezőlaborci járásban fordultak elö. A szövetkezeti tagok között azonban meggyőző tevékenységet folytattak, úgyhogy mégis csak nemesített bur­gonya került a földbe. A kender és a len körül szintén ve­tőmaghiány van, mert egy hektárra eredetileg csak 60 kilogramm vető­magot terveztek. A továbbiakban azonban kitűnt, hogy hektáronként legkevesebb 80—90 kilogramm vető­mag szükséges. Ilyen okokból kifolyólag például a nagykaposi járásban nem tudják be­tartani a len és a kender vetési terü­letét. A népi közigazgatás szervei a veté­si területek ellenőrzésekor az egyes járásokban sok félig megművelt föl­det találtak, mint például a sztiopkői járásban 250 hektárt, a mezőlaborcl­ban 150 hektárt, a stará lubovnyai já­rásban pedig 110 hektárt. A svidnyiki járásban 1948 óta 100 hektár föld volt parlagon. Az állami birtokok ezt a területet most átvet­ték és a tralrtorállomásak már meg is kezd­ték rajta a munkákat. Ma már a ve­tés folyik. Erre a területre a kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osz­tálya utalt ki vetőmagot és műtrágyát. A takarmányféléknél azonban az a baj van, hogy nincs lednekmag. A tavaszi munkák elvégzését az eperjesi kerületben az is hátráltatta, hogy a traktorállomások nem voltak elég­gé felkészülve. Nem volt pontos áttekintésük arról, hogy melyik járásban hány hektár föl­det kell géppel megmüvelniök. Ezen­kívül az agregátok használatára sem volt elég kezdeményező erejük. Itt fő­leg a kerület déli járásaira gondolunk, ahol pedig megvoltak az agregátok használatához szükséges előfeltételek. A munka megszervezése és a szövetkezeti tagok jutalmazása Az eperjesi kerület EFSz-eiben se­holsem szervezték meg a tavaszi mun­kákat állandó munkacsoportokban. Csupán ideiglenes munkacsoportok működtek. Itt abban van a hiba, hogy a tavaszi munkák megkezdése előtt nem magyarázták meg kellő mérték­ben az állandó munkacsoportok je­lentőségét. Mégis a megyovói, a dubovai, mestín­skoszabinovi EFSz-ekben aránylag elég jól megoldották a munka megszerve­zésének kérdését, azonban itt is állan­dó munkacsoportok nélkül. Az elvég­zett munkáról való kimutatások dolgá­ban a helyzet megjavult. Több EFSz­ben azonban még a mai napig sincse­nek nyomtatványok az elvégzett mun­ka kimutatására. A hibát itt azonban másutt kell keresni, mert az Orácsnál már a legtöbb EFSz régen megrendel­te ezeket a nyomtatványokat. Az eperjesi kerületnek már több EFSz-ében megkezdték a ledolgozott munkaegységek után járó előlegek ki­fizetését. Ez jelentős mértékben hoz­zájárul a szövetkezeti tagok munka­erkölcsének megjavításához. Érdekes eset történt a šarišské Boh­danovce-i III. típusú EFSz-ben az eperjesi járásban: Ez egy kicsi szö­vetkezet, csupán 56 hektár földön gaz­dálkodik. Az egész évi termelési terv kidolgozásánál a tagok attól féltek, hogy nem lesz elég kenyerük, ezért a természetbenieket olyan magasan álla­pították meg, hogy egy munkaegy­ségre 10.5 kilogramm búza esik, amt annyit jelent, hogy az a szövetkezeti tag, aki egv év alatt 300 munkaegysé­get ledolgozik, 31.5 mázsa búzát kap természetben. Természetesen ebből ki­folyólag aztán a munkaegység pénz­értéke egy munkaegységre csupán 60 korona. Most az előlegek kifizeté­sénél a szövetkezeti tagok látták, hogy 30 vagy esetleg 40 korona egy kicsit kevés. Munkaerő van elég ebben a szövetkezetben, úgyhogy egy szövet­kezeti tagra évente csupán 60—70 munkaegység ledolgozása esik. Ebben az EFSz-ben már régebben biztosítot­tak közös szövetkezeti istállót, de még máig sincs tele állatokkal. A tagoknak átlag 5 szarvasmarhájuk van és az egész évi termelési terv kidolgozásá­nál még nem gondoltak a közös állat­tenyésztés kiszélesítése céljából köl­csön biztosítására. Ezért az eperjesi kerület 20 millió korona helyett még 12 milliót sem ka­pott az állattenyésztési keret kiszéle­sítésére. A munka megszervezésében érdekes megemlíteni a jablonkai II. típusú EFSz-t a homonnai járásban. A földek tagosítását ebben a szövetkezetben már megvalósították, a mezsgyéket felszántották. A burgonyaföldnek a trágyázását úgy akarták megvalósítani, hogy minden szövetkezeti tag a maga parcelláját a saját istállójából való trágyával fogja megtrágyázni egyé­nileg. Az EFSz vezetősége tette ezt a javaslatot és a járás ezt jóvá ls hagyta. A szövetkezeti taggyűlések Az eperjesi kerületben a szövetke­zeti taggyűlések színvonala elég ala­csony. A taggyűlések megszervezé­sére nem fordítanak elég nagy gon­dot. A nagykaposi járásban Sztropko­vón például igen gyenge a taggyűlé­sek színvonala. Ennek az oka, hogy a kerületi Nemzeti Bizottság nem fordított elegendő figyelmet erre az akcióra. A szabini járásban a giiáltovcei EFSz­ben azért elég jól lefolyt a taggyűlés. A mezőlaborci járásban csak az el­múlt szombaton kezdték meg a tag­gyűléseket. A szabinovi járásban úgy szervezték meg a taggyűléseket, hogy a szövet­A perbenyiki EFSz jelenti: készen vagyunk Perbenyik községben a szocialista gazdálkodást ez év tavaszán széles ala­pokra fektették. A királyhelmeci trak­torállomás gépei és az ország legjobb traktorosa, Loksa László dolgoznak itt. A kiváló traktorosok segítségével a perbenyiki szövetkezeti tagok négy nappal a tervezett időpont előtt befejezték a tavaszi munkákat 421 hektár föld megművelését és be­vetését csakis célszerűen tervezett, jól megszervezett és öntudatos munkával lehetett elvégezni. A perbenyeki szövet­kezeti tagok tudatában vannak annak, hogy az 6 vállaikra nagy feladatok ne­hezülnek és ha teljesítik őket, akkor magas fokra tudják lendíteni mezőgaz­daságukat. A szövetkezet tagjai e fel­adatok teljesítésére és az örömteljes jövő megvalósítására elég erősnek ér­zik magukat. A tagok munkaerkölcse nagyon jó. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul még az is, hogy egy munkaegységre a természetbe­lieken kívül 116 korona esik, amiből 80 koronát mint előleget évközben kifizetnek. Subái elvtárs azt mondja, hogy 1 még egy húszholdas földművesnek sincs olyan jövedelme, mint ameny­nyit a szövetkezet tagjai játszva megkeresnek. Sőt a különbség annál szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük azt, hogy amíg az egyénileg gazdálkodó 20 holdas pa­rasztnak egészen őszig kell várnia, míg leszedheti munkája gyümölcsét, addig az illető szövetkezeti tag jöve­delmének kétharmadát azonnal a mun­ka elvégzése után megkapja. A perbenyiki szövetkezeti tagok minden héten munkaértekezletet tar­tanak, amelyen megbeszélik az eddi­gi tapasztalatokat és örülnek a sike­resen elvégzett munkának. Már az eddigi eredmények szerint is meg lehet állapítani, hogy a perbenyiki harmadik típusú szövetkezetben a szo­cialista munka kitűnően folyik. Ez an­nak köszönhető, hogy a kis- és közép­földművesek egyszersmindenkorra meg­szabadulva a kapitalista élősködők igájától, örömmel és lelkesedéssel dol­goznak községünkben a szocializmus kiépítéséért és a világbékéért. Kollár Mihály, Perbenyik kezeti tagok minden este összejönnek és megtárgyalják a napi problémákat. Ez nem egészen helyes eljárás. Sokkal értékesebbek a heti taggyűlések, ame­lyeken a szövetkezeti tagok összegez­hetik a hét folyamán elért eredményei­ket. A szövetkezeti tagok létszámának emelése Az eperjesi kerületben a szövetke* zeti tagok létszámának emelésével ko­molyan kezdenek foglalkozni, mert lát­ják, hogy eddig csupán egyházi és konfiskált földeken működnek az EFSz-ek. A Párt karöltve a népi köz­igazgatással, most széleskörű kam­pányt kezdett új szövetkezeti tagok toborzására. A CsISz és a kerületi Szakszervezeti Tanács is nagyon ak­tívan bekapcsolódik ebbe a mozga­lomba. A szövetkezeti állattenyésztés Ezzel a kérdéssel nagyon aktívan kezdenek az eperjesi kerületben fog­lalkozni. A szövetkezeti tagok saj­nálják, hogy még az elmúlt év decem­berében vagy ez év januárjában n m kezdték meg az állatok összpontosítá­sát. Most be akarják hozni azt, amit elmulasztottak, úgyhogy néhány na­pon belül az egész szövetkezeti állat­állományt közös fedél alá akarják el­helyezni. A szövetkezeti tagok azon­ban itt nagy nehézségbe ütköznek, mert nem biztosítottak elég takar­mányt. Az állatok egészségi viszonyai­ról sem gondoskodnak elegendő mér­tékben. A dubovai EFSz tagjai például már két héttel ezelőtt kértek állatorvost, mert 70 sertést akarnak közösen el­helyezni. de az állatorvos még a mai napig sem érkezett meg. A iajüszők Csehországból való át­hozatala is nagyon gyengén folyik, mert maga a kerület sem támogatja elegendő mértékben ezt az akciót. Állí­tólag ezek a fajüszők az eperjesi ke­rületben nem fognak beválni. Pedig a kerület déli részeiben a földművesek' nagyon nagy érdeklődést mutatnak a csehországi fajüszők iránt. Eddig 178 üszőt rendeltek meg. Az anyadisznók megrendelésének ak­ciója az állami birtokokról elég jól fo­lyik. Eddig 242 disznót rendeltek meg. A megrendelések száma napról napra emelkedik. Az eperjesi kerületben 1000 szarvas­marha számára biztosítottak közös is­tállót, azonban az állatokat még nem helyezték el mindenütt ebben az épület­ben. A szövetkezeti tagok sok esetben állataikat eladogatják és nincs nekik mit elhelyezni a közös istállóba. Ez különösen a mezőlaborci, az eperjesi és a homonnai járásokra vonatkozik. Az osztályharc kérdése Sok esetben a kerületi és járási ve­zetők egész diktátori módszerrel valósítják meg az osztályharcot és nem ügyelnek ar­ra, hogy következetesen leleplezzék a kulákok igazi arcát a szövetkezeti tagok előtt. így pl. a chmelovoi II. típusú EFSz-ben Šučko kulák, aki 43 hektáron gazdál­kodik, sokáig tagja volt a szövetkezet­nek. A szövetkezetben oylan ügyesen működött, hogy meg tudta akadályozni a III. típusra való áttérést. A kerületi Nemzeti Bizottság és a Párt kerületi i .kársága látta ezt világosan és azon­nal intézkedett, hogy Šučkot zárják ki az EFSz-ből, — ahelyett, hogy meg­mutatta volna a szövetkezeti tagoknak az illető igazi arcát, hogy megmutatta volna a szövetkezeti tagoknak azt az embert, akinek minden más célja van, csak az nem, hogy a közösség érdekeit, a szövetkezet tovább fejlődését előse­gítse. Ez okból kifolyólag a politikai helyzet ebben az EFSz-ben nem a leg­jobb. A szocialista munkaverseny Ezen á téren az utóbbi időben sem állt be javulás. A szövetkezeti tagok nincsenek tisz­tában a verseny főcéljával és feltéte­leivel, úgyhogy szocialista munkaver­aenyről aligha lehet beszélni, csupán papiros háborúról. A legrosz­szabb helyzet azonban a kerületi Nem­zeti Bizottság mezőgazdasági osztá­lyán van, ahol maga a referens Babej elvtárs gyógykezelésen van, elnök nincs, úgyhogy Lichvár elvtársnak az elnököt és a referenst is helyettesíteni k U. Természetesen ezenkívül saját be­osztásának, a szövetkezeti osztály ve­zetésének is eleget kell tennie. Ezért elkerülhetetlenül fontos, hogy a mező­gazdasági osztályt új káderekkel kiegé­szítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents