Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-10 / 109. szám, csütörtök

UJSZ0 1951 május 10 A világ leghatalmasabb vízierőműve Honnan nyerik a munkaerőket a kujbisevi vízierőmű építkezéséhez A Volgán egyre teljesebb iramban folyik a nagyszerű kujbisevi vízierömű felépítése. Ez a világ leghatalmasabb vízierőmüve lesz. Kapacitása kétmillió kilowatt lesz. A kujbisevi vízierőmű nyolcszorta hatalmasabb lesz, mint Latin-Amerika Braziliában felépített leghatalmasabb vízierőműve. A kujbisevi vízierömű egy év alatt több villanyáramot szolgáltat majd, mint amennyit egy félév alatt Latin-Amerika húsz országának összes vUlanytelepe szolgáltat. A kujbisevi vízierömű építkezéséhez óriási mennyiségű anyagra és pénzes.zklzökre van szükség és roppant munkamennyiség elvégzésére. 150 millió köbméter föld kiemeléséről van itt szó. Ha ezt a földmennyiséget vonatszerelvényekre raknák, akkor ezek a szerelvények majdnem háromszot körülérnek a Szovjetunió hatalmas országtei ületének határait. Mégis a kujbisevi vízierőmüvet öt esztendő alatt felépítik. Ily hatalmas méretű építkezés ily rövid idő alatti elvégzése szinte hihetetlenül hangzik. Latin-Amerika legnagyobb vízierőművének építését 1932ben kezdték és még a mai napig sincs ez a villanytelep a kapacitásának megfelelő teljes energia kifejtésre beállítva. Pedig azóta már húsz esztendő mult el. Ahhoz, hogy ily rövid idő alatt oly hatalmas villanytelepet építsenek, mint amilyenre a kujbisevi vízierőmű van tervezve, tökéletes technikára és ezer és ezer munkaerőre van szükség. A kujbisevi építkezési munkálatoknál magasszlnvonalú gépesítést alkalmaztak. A legkorszerűbb, legmagasabb teljesítményű gépeket állították itt munkába, amelyeket a Szovjetunióban gyártottak. A legkülönfélébb munkálatok nagyszerű gépes'tésén, az itt alkalmazott tökéletes technikán kfvül még rengeteg munkaerőre van szükség ennél az építkezésnél. A Szovjetunió az az ország, aha! nncs egyetlen munkanélküli sem. Felvetődik az a kérdés, hogy akkor hogyan szerveznek megfelelő számú munkaerőt a kujbisevi vízierőmű építésére. A munkaerőszükséglet fedezésének első kútforrása — az Ifjúság. A nemzetgazdaságban dolgozók sorába napról napra száz és ezer ifjú munkás lép, akik evégezték vagy a szakiskolát, vagy pedig a munkaügyi minisztériumnak külön szakképzésre felállított iskoláit. Ezek mind igazi fiatal szakemberek, akik magasabbfokú szakképzésben részesültek megfelelő munkatéren. Egyedül a munkaügyi minisztériumnak szakiskoláiból a legutolsó öt év folyamán 3,400.000 ifjúmunkás lépett a nemzetgazdaságba. Csupán 1950-ben a magasabb technikai szakképzettséggel rendelkező munkások száma, akik a nemzetgazdaságban nyertek alkalmazást, 9 szájalékkai emelkedett és az 1940-es esztendővel összehasonlítva, 83 százalékkal. A szakiskolákból kikerülő ifjúmunkásokat egyéni kívánságuk szerint osztják be. Maguk választják meg munkahelyüket azok közül az üzemek és vállalatok közül, ahol éppen szakemberekre van szükség. A fiatal szakmunkások és az ifjúmunkások leglelkesebben és a legszívesebben a kommunizmus nagy építkezéseihez jelentkeznek, tehát a kujbisevi vízierőműhöz is. A kujbsevi építkezésre rengeteg levél érkezik az ifjúságtól. Ennek az óriási vízierőműnek méretei és távlatai lelkesítik és magukkal ragadják az fjúságot, amely kéri, hogy résztvehessen a kommunzmus építményeinek munkásai sorában. „Az iskola elvégeztével szeretnénk a kujbisevi vízierőmű építkezésén dolgozni, — írja a szakiskola utolsó évfolyamának egyik tanuló csoportja, — hogy fgy minden erőnkkel és tudásunkkal hozzájáruljunk a sztálini ötéves tervek megvalósításához, a kommunizmus építményének valóraváltásához é* így a lehető legnagyobb segítséget nyujtsunk hazánknak." A gépszerelők és az építészeti szakIskola tanulói fgy írnak: „Tanulásunk befejeztével kérjük sorozzanak be bennünket a világ leghatalmasabb vízierömCve építőinek sorába, a kujbisevi gigantikus vízierőmű építéséhez." A második munkaerőforrás • mezőgazdaságban rejlő munkaerőtartalék. A Szovjetunióban a mezőgazdaság következetes gépesítése és villamosítása feltartózhatatlanul emeli a munka termelékenységét mezőgazdasági téren. A mezőgazdasági munkálatok legnagyobb részét már gépesítették. A Szovjetunióban hivatalos statisztikai jelentések alapján a 900 alapvető mezőgazdasági munkafajtákból körülbelül 700-t gépesítettek. A legutolsó két év alatt a szocialista mezőgazdaság az ipartól több mint 4 millió különféle gépet kapott. Gépeket és gépszerelvényeket egyre szélesebb méretekben alkalmaznak és ez lehetővé teszi a kolhozoknak, hogy a gazdaság hátránya nélkül kevesebb munkaerővel dolgozzanak. Epúgy, mint a Szovjetunió összes dolgozói, a parasztok is leghőbben arra vágynak, hogy munkájukkal hozzájárulhassanak a nagy sztálini korszak hatalmas építkezéseihez. A harmadik munkaerőforrás — a hadsereg és a tengerészet kötelékéből leszerelő katonák, akik leszolgálták a kötelező katonai éveket. Ezek az emberek rendszerint már szakképzettek, amikor bevonulnak a katonasághoz. Ha azonban a bevonulásuk előtt nem szereztek semmiféle különleges szakképzettséget, akkor szolgálati éveik alatt szerzik ezt meg. A katonai szolgálat alatt szerzett speciális technikai szakképzettséggel rendelkező leszerelt katonák leghőbb vágya, hogy ők is résztvehessenek e nagy kor építményeinek munkálataiban. A kujbisevi vízierőmű vezetőségéhez rengeteg levél érkezik ezektől a leszerelt katonáktól, akik kérésükkel hozzájuk fordulnak. A kujbisevi vízletőmű vezetősége örömmel fogadja ezeket a leveleket és a jelentkezőket. Ilyenek Is igen sokan vannak. A negyedik munkaerőforrás azok az egyének, akik különféle hivatalokból és vállalatoktól a kujbisevi és más hatalmas építkezésekhez óhajtanak menni. A kujbisevi vízierömű vezetőségébe áradatként érkeznek az ilyen jelentkezőktől a levelek. Ezeket mérnökök, különféle szakmában dolgozó munkások írják. Mindezeknek egyetlen óhajuk, törekvésük, hogy résztvehessenek a kommunizmus nagy építkezéseiben. Hogy a kujbisevi vízierömű hatalmas alkotó munkájából, mennyien szeretnék kivenni a részüket, megállapíthatjuk abból, hogy az építkezés kezdete óta eltelt aránylag rövid időszak alatt, — tehát 1950 szeptemberétől 1951 februárjáig — egy félév alatt a vízierőmű építkezésének vezetőségéhez a Szovjetunió minden részéből több mint 17.000 levél érkezett. Végül az ötödik munkaerőforrás a háztartásban dolgozó nők bevonása a termelésbe. A kujbisevi vízierőmű építésénél éppen úgy, mint az egész Szovjetunióban igen nagy gondot fordítanak az asszonyokra, azok létfeltételeire. Bölcsődéket és gyermekotthonokat építenek és rendeznek be, ahol •a gyermekek tapasztalt nevelő vezetése alatt töltik egész napjukat, mosódákat nyitnak, különféle javítóműhelyeket, étkezdéket, stb. Mindez megkönnyíti az asszonyok munkáját, felszabadítja őket a házimunka nagy részétől és megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy résztvehessenek a termelésben. Tehetségük szerint képezik magukat különféle szakmákban és a különféle tanfolyamokon és iskolákban lehetővé van téve számukra az ingyenes tanulás. Ilyen szakiskolákat és tanfolyamokat közvetlenül a kujbisevi vízierömű mellet! is állítottak fel. Ez a nagy cé! egy nagy vágyat ls szül: aktívan bekapcsolódni a világon eddig soha nem látott méretű építkezésekbe. A munkások száma napról napra növekszik a kujbisevi vízierömű építésén. Minden eszközt megadnak arra, hogy a családos emberek családtagjaikkal együtt átköltözhessenek. Biztosítják számukra a lakást és az ellátást. Igy nőnek ki a kujbisevi építkezéseknél egyre újabb és újabb munkáskáderek. J. KaszimovszkiJ. ,,\^\emen\ (2)oíhoald ifjúsága" 300.000 példányban jelent meg Fr. Nečašek könyve Ezekben a napokban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Mladá Fronta kiadóvállalata 300.000-es pédányban kiadta Fr. Nečasek „Klement Gottwald ifjúsága" című könyvét. A Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakításának harminc éves évfordulója alkalmából kiadott könyv része annak a könyvsorozatnak, mely szükséges a Fucsík-jelvény megszerzésére. Nečasek ebben a könyvben megismerteti az olvasóval, milyen helyzetben nőtt fel Klement Gottwald és foglalkozik azzal a harccal, melyet a dolgozók jobb életéért folytatott. A 159-es úttörő csoport fiataljai a kiadóvállalatnak levelet küldtek, melyben többek között ezeket Írják: „Nagyon örülünk Nečasek könyvének ós úgy gondoljuk, hogy ezt a könyvet minden úttörőnek el kellene olvasnia. Sokat hallunk köztársasági elnökünkről, a születésé- i röl, az ünnepségeken és a februári eseményekben való részvételéről. Olvasókönyveink mindezekkel röviden foglalkoznak. A „Klement Gottwald ifjúsága" cimü könyv mindezekről bővebben számol be." A levél befejező részében a pardubicl 159-es úttörő csoport felszólítja egész Köztársaságunk úttörőit, hogy csoportosan olvassák Nečasek könyvét. Felhívásukra válaszolt a radotini középiskola Václav Kopeckyröl elnevezett úttörő csoportja. A rado. tini úttörők tudják, mit jelent számukra Klement Gottwald köztársasági elnök. Ezért az összes úttörőkkel ismertetni fogják Klement Gottwald köztársasági elnökünk életét és müveit. Kötelezték magukat, hogy május végéig 150 brosúrát adnak el. Az úttörők továbbá közlik, hogy olvasókörökben fognak beszélgetni arról, mit nyújt nekik a könyv életútjukon. ^Benm exiid kmdfa Alexandr Gitovics és Borisz Burszov leningrádi írók öthónapos utazást tettek Észak-Koreában. Tapasztalataikról és élményeikről >A 38-ik szélességi fok* című könyvükben számolnak be. Alább közöljük az érdekes könyv egy részletét: * A koreai nép szabadságharcának íratlan története (írott még nincs) megszámlálhatatlan legendát foglal magában. Ezek a legendák színes szálként szövődnek a történelmi események tarka szövetébe. Kan-Djin-Gen meséli, hogy 1919-ben a március elsejei felkelés tragikus leverése után néhány, a portizánkülönítményböl megmaradt bajtársával a mandzsúriai hegyek erdőiben rejtőzködtek. A különítménnyel szemben nagy japán katonai csapattest állomásozott és végül is, hogy elkerüljék az összeütközést a túlerőben lévő ellenséggel, a partizánok orosz területre vonultak i vissza. Itt. a hófödte Primoriában, a koreaiak vállvetve harcoltak a fiatal Vörös Hadsereg katonáival a japánok ellen. A koreaiak jól és vitézül harcoltak. Csak a borzalmas orosz fagyok okoztak nehézségeket és tették őket kemény próbára. Néhánv koreainak — köztük Kan-Djin-Gen egyik barátjának megfagyott a lába és ezeket a közeli város — Blagovescsenszk — kórházába szállították. És most következik az elbeszélés lényege. A japánok Primoriából való kiűzése után a koreai osztag parancsnokát, Han-Pon-dot meghívták Moszkvába az egész világ dolgozóinak vezéréhez — Leninhez. Lenin a Kremlben lévé lakásénak tornácán fogadta őt, megölelte és bevezette dolgozószobájába. Ott sokáig beszélgettek Korea sorsáról. Mikor Lenin elbúcsúzott a partizánparancsnoktól, átadott neki egy ezüst kardot és igy szólt: — Ez a kard emlékeztesse mindig önt és barátait arra, hogy a szabad Szovjetunió és a még leigázott koreai nép közti testvéri szövetséget nem papíron kötöttük, hanem a csatatéren. Az ilyen szövetség, amelyet katonáinknak a szabadságért hullatott vére pecsétel meg — feltétlenül győzedelmeskedik! És most mindenki látja — fejezte be elbeszélését Kan-Djin-Gen —, hogy Lenin prófétai szavai beteljesültek. Az igazság soha nem hal meg. A jóság soha nem megy feledésbe. Amíg a koreai nép él, emlékezni fog Lenin szavaira és az ezüst kardra, amelyet parancsnokuknak adott. Oroszból fordította Ynfk Vem BETELJESÜLT ALOM (Riport a kínai földreformról) Kelet-Kínában Csecan tartomány saocinii kerületének Clnsan községében tanúi voltunk annak a nagy eseménynek, amikor a földesurak átadták földjük tulajdonjogát igazoló okiratokat a parasztszövetségnek. Cinsan nagyközség, amelyhez még hat kis falu tartozik. Összesen 847 család él itt, beleszámítva 23 földbirtokos családot, összesen 4280 ember. Korrán reggel, egy órával a parasztok gyűlésének kezdete előtt érkeztünk Cinsanba. Az utat Sauszinból, a csato.nán egy kis falusi dzsunkán (csónak) tesszük meg. Megérkezésünkkor már több mint kétezer paraszt álija körül a rizsföldön felállított vízhatlan ponyvával bevont hatalmas e ..elvényt, amelyet zászlók s Mao Ce Tung óriási arcképei díszítenek. A gyűlés színhelyén egymással szemben két faasztal áll. Rajtuk a következő igen kifejező feliratok: „Itt lajstromozzák a parasztokat" és „Itt lajstiomozzák a a földesurakat". A parasztok sorba leülnek a földre, minden falu külön-külön. Sok asszony karján tartja kisgyermeket. A földesurak külön csoportban állnak. Sokan más községből is eljöttek, hogy lássák, mi történik a gyűlésen. A történelmi jelentőségű eseményre való tekintettel ma nincs tanítás az iskolában. Az iskolások rendezett csoportban az emelvény egyik oldalán helyezkednek el, a másik oldalán a községi zenekar áll. A gyűlés megkezdése előtt sikerül néhány szót váltanom Sza A Lan fiatal napszámossal, az egyik falu parasztszövetségének elnökével. Megkérdeztem tőle, mi jelenleg a szövetség főfeladata. Sza A Lan így válaszol: A mi falunk parasztjai — a kulákokat kivéve — tagjai a szövetségnek. Parasztszövetségünk dönő feladata ma: ügyelni a földesurakra, nehogy megszökjenek, vagy valami gazságot kövessenek el. A mai gyűlés után sok munkánk lesz azzal, hogy megállapítsuk, ki a földesúr, ki a kulák és ki paraszt. Az ilyen gyűlések Idején a lakosság egyharmad része felváltva otthon marad, mert gyakran történnek gyújtogatások és banditatámadások a tahiban. A népi önvédelem parasztosztagai a gyűlések alkalmával őrségeket állítalak fel a falvakban és a hidaknál, hogy megvédjék azokat a földesurak kártevésétől. Kezdődik a gyűlés. Ennek jeléül ósdi, középkori mozsarakból néhány üdvlövést adnak le és rakétákat ere ztenek fel. Az emelvényen elhelyezkednek a falvak parasztszövetségeinek elnökei és a földreformbizottságok tagjai. A legidősebb elnök, egy öreg napszámos mondja el a bevezető szavakat. Sötétbarnára égett arcán ezernyi ránc van. Meglepő tömören beszél: — A nyomorult paraszt ma „fan*enla" — Ez a külföldi nyelvre lefordíthatatlan kínai kifejezés annyit jelent: „megfordult", „arccal az ég felé fordult", vagyis feltámadt, talpraállt, újjászületett. Következő mondatát dübörgő taps fogadja: — Köszönet Mao elnöknekl — Igy nevezik a kínaiak Mao Ce Tungot. A tapsvihar végre elcsendesedik, s ö hozzáteszi: — A földesuraktól pedig ne féljetek! Min Szan Zsen, Cinsan község egyesített parasztszövetségének elnöke egymásután kiszólítja a földesurakat, Az ör g Ce Ja Din földesúr megjelenése a felháborodás viharát váltja ki. Újságpapírba csavarva egy köteg okiratit ad le. Meghajol a tömeg íelé, s a következőket mondja: — Minden iratot leadtam. Minden vagyonomat elvehetitek és szétoszthatjátok magatok között. Kiáltások hangzanak fel, hogy az öreg földesúr a gazdasági eszközöket és bútorait a folyóba dobta, s vagyona egy részét éjjel átszállította Hancsuba. Az elnök rendet teremt. Előlép egy paraszt és igy szók — Ce Ja Din, te gonosz földesúr vagy, mindig acsarkodsz a parasztokra, mint a láncos kutya! Most meg be akarsz csapni bennünket, 80 mu földed van és csak 30 múról adtad le az iratokat. Újból lárma támad: „Nem csapsz be bennünket", „Térdre vén hazug!", „Térdre!" Az elnök végrehajtja az ülés követelését, s ráparancsol a földesúrra, hogy térdeljen le. — Nincs szükségünk a holmidra — mondja a következő paraszt —. de a földed mind nekünk adod. Nem sajnálunk. Emlékezz vissza Ce Ja Din, sajnáltál-e engem, amikor mint bérlőd hatralékban voltam? Könyörögtem, adj haladékot a következő termésig, te meg rendőröket hoztál, elvitted minden holmimat. Még a gyűrűt is lehúztad a feleségem újjáról. Ezután egy olyan napszámos lép elő, aki gyermekkorától fogva ennél a földesúrnál dolgozott. Elmondja, milyen keserű volt hosszú éveken át a sorsa. — Mindent oda kell adnod, a földet, a bivalyokat, a gazdasági eszközöket, egész vagyonodat. Nem munkából szerezted, úgy raboltad össze. S a tömeg egy emberként zúgja: „Ugy van! Add oda minden földedet!* Szólítják a következőt. Egy középkorú asszony lép elő és leadja iratait. — Nagyapám és apám földesurak voltak — mondja. — Elismerem, hogy jogosan nevezték el nagyapámat kegyetlenségéért „dühös kutyának". A császárság idején a tartományi kormány titkára volt. Ahol csak tehette, megvesztegetést fogadott el, s végül földesúr lett. Én magam azonban és családom több tagja... mi sohasem voltunk földesurak. Igaz, hogy kétszer vagy háromszor én magam is szedtem bért, de egyébként a városban éltem. Nagy lárma tör ki: „Hazudik!" „Gonosz földbirtokosnő!" Egy parasztbérlő lép elő. Vörös papírszalag övezi a mellét. Ez azt jelenti, hogy fia a népi felszabadító hadsereg katonája. A bérlő leleplezi a földbirtokosnő hazugságait: — Már hosszú évek óta bérelek tőletek földet, s mindig nektek kellett adnom a termés kétharmadát. Nemcsak a nagyapád, az apád is bűnös volt és te magad is az vagy. Mást sem tettetek, csak kiraboltátok a parasztokat! Két másik földesúr helyett úgynevezett „meghatalmazottak" adják le az iratokat. Elfogadják tőlük, de beszélni nem hagyják őket, s megüzenik földesuraiknak, hogy jelenjenek meg majd a parasztszövetségnél.A tömeg kineveti, kicsúfolja őket: „Földesurak cselédjei* „Mennyit fizettek nektek?" Ebédszünet alatt néhány szót váltok Min Szan Zsen-nel, Cinsan község egyesített parasztszövetségének elnökével. Elmondja, hogy 23 olyan földesurat és 16 olyan kulákot találtak a körzetben, akik földjük egy részét bérbeadták a parasztoknak. A szántóföld 80 százaléka a földesurak tulajdonában van. A legnagyobb földbirtokosnak, aki ismeretlen helyre menekült, 2000 mu földje van. A kulákok átlag 20—25 mu földdel rendelkeznek. A parasztbirtokok átlagos nagysága körülbelül 0.3 mu. A földosztás során a napszámo

cok és parasztok fejenként átlag 1.1—1.3 mu földet kapnak. Ennyi földet hagynak meg a földesuraknak is. A gyűlés délután öt óráig tart. A „meghatalmazottakat* nem számítva 11 földesúr jelent meg a gyűlésen. A parasztok szemeláttára foszlott le róluk régi nagyságuk glóriája. Véget ért a földesurak politikai ée gazdasági uralma a falun. A parasztok a maguk gazdái leitek. A gyűlés után a földesurakat hazaengedték. A parasztok vidáman térnek haza falujukba. Még hosszú ideig hallatszik a gongok hangja, a dobpergés, a rakéták sistergése, a parasztok elégedettek. Végre eljött a rég áhított földosztás ideje. Visszafelé utaztunkban a dzsunka öreg evezőse így szól: — Hát el lehet képzelni, hogy a paraszt önként visszaadja a földesuraknak azt a földet, amelyet a népi kormány adott neki? Nemi Bármely pillanatban és bárki ellen kész harcolni ezért a földért, s a népi kormányért. ,(V. Rogovnak az Izvesztljában megjelent riportjából.)