Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-10 / 109. szám, csütörtök

1951 május 10 IfJSZG Vaszilevszkij marsall hadseregparancsa május S-e alkalmából Vaszilevszkij marsall, a Szovjetunió hadügyminisztere 1951 május 9­én ezt a parancsot adta ki: Katona és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! A német fasiszta megszállók elleni Nagy Honvédő' Háború győzel­mes befejezése óta 6 év telt el. A szovjet nép és véderői a Kommu­nista Párt és bölcs vezetőnk, Sztálin elvtárs, a nagy hadvezér vezeté­sével ebben a háborúban történelmi győzelmet aratott az ellenség fe­lett, megvédte szocialista hazánk függetlenségét és megvédte Európa nemzeteit a fasiszta rabszolgaságtól. A német imperializmus felett aratott dicső győzelem 0. évfordulója alkalmából üdvözöllek benneteket és szerencsekívánatomat fejezem ki nektek. A Győzelem Napja megünneplésére elrendelem: Ma, május 9-én 30 ágyúdíszlövés leadását hazánk fővárosában, Mosz­kvában, valamint a szövetségi köztársaságok fővárosaiban és Kalinin­grádban, Lvovban és a hősi városokban: Leningrádban, Sztálingrádban, Szebasztopolban és Odesszában. Éljen a szovjetnép és hős hadserege! Éljen szovjetkormányunk! Élje n Lenin és Sztálin nagy pártja — győzelmeink ihletője és szer­vezője ! Éljen Sztálin elvtárs, szeretett vezérünk, a Szovjetunió generalisszi­musza! Örök dicsőség a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott har­cokban elesett hősöknek! VASZILEVSZKIJ marsall, a Szovjetunió hadügyminisztere. Juimasev tengernagy, a Szovjet­unió haditengerészetügyi minisztere május 9-én a kővetkező parancsot adta ki: Tengerész és katona elvtársak, tisztes és altiszt elvtársak! Tiszt, tengernagy és tábornok elv­társak! Ma ünnepli hazánk a Nagy Hon­védő Háború győzelmes befejezésé­nek 6. évfordulóját. A hős szovjet­nép és véderői a Kommunista Párt és nagy vezére és lángeszű hadve­zére, Sztálin elvtárs vezetésével vi­lágtörténelmi győzelmet aratott a német imperializmus felett, megvéd­te szovjethazánk becsületét és füg­getlenségét és megmentette Európa nemzeteit a fasiszta rabszolgaság alóL A fasiszta Németország felett ara­tott dicső győzelem 6. évfordulója alkalmából üdvözöllek benneteket és szerencsekívánatajimat fejezem ki. Éljen a hős szovjetnép és hős ha­ditengerészete ! Éljen szovjetkormányunk! Éljen Lenin és Sztálin nagy párt­ja, a szovjetnép harcokban edzett előharcosa! Éljen lángeszű vezérünk, tanítónk és hadvezérünk, a Szovjetunió ge­neralisszimusza, Sztálin elvtárs! Örök dicsőség a hazánk szabad­ságáért és függetlenségéért vívott harcokban elesett hősöknek! JUMASEV tengernagy, a Szovjetunió haditengeréanítügyi minisztere. A hitleri fasizmus feletti győzelem évfordulójának ünnepségei Berlinben A Német Demokratikus Köztársaság lakossága május 8-án nagy ün­nepélyes keretek között ünnepelte meg a szovjethadseregnek a hitleri fasiz­mus feletti győzelmét. Ezt a napot a Német Demokratikus Köztársaságban úgy ünneplik, mint a felszabadulás nap ját. Az ünnepségek központja a Berlinben lévő szovjet hősök emlékműve volt. Kilenc órakor megérkezett Vilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztár­saság elnöke a kormány és a diplomá­ciai testület tagjaival, G. M. Puskin­. nal az élén, akik a koszorúk elhelyezé­se után kegyelettel adóztak a szovjet hősök emlékének. A himnuszok eljátszása után a Né­met Demokratikus Köztársaság kormá­nyának nevében Johannes Dieckman beszélt, aki hangoztatta, hogy a felsza­badulás napja a Német Demokratikus Köztársaság megalakításának napja mellett a német nép legnagyobb ünne­pe. Dieckman az egész békeszerető né­met nép nevében köszönetét fejezte ki a Szovjetuniónak azért a segítségért, amelyet a békeszerető Németország új építésénél nyújt. „Ebben az ünnepélyes órában ígér­jük a szovjetnép hőseinek emlékmű­vénél, — jelentette ki, — hogy meg­védjük a világbékét az új imperialis­ta támadás ellen. Ezzel az ígérettel tiszteletünket fejezzük ki a hős szov­jet harcosok milliói előtt, akik minket hat évvel ezelőtt felszabadítottak." Nyugat-Németország népe nem hajlandó tűrni, hogy Helgoland szigetét háborús kiképzési terepül használják fel Nyugat-Németország békevédői mind határozottabban követelik a megszálló hatalmaktól, hogy Helgo­land szigetét, amelyet az angol lé­gierő bombázó gyakorlatok céljára használ, adják vissza a békeszerető népnek. A helgolandi halászok szö­vetsége határozatot hozott, melyben a következő áll: „Helgoland szigetén állandóan ki fognánk kötni és a kikötőt bombá­zás esetén sem hagyjuk el. Követel­jük, hogy a szigetet adják vissza a lakosságnak és a bombázásokat azonnal szüntessék be. Spanyolországban tovább terjed a sztrájkmozgalom Spanyolországban a véres fasiszta­rendszer ellen naponta új sztrájkok kezdődnek, amelyeket a drágaság ál­landó emelkedése, az országnak az amerikaiak által való militarizációja váltanak ki. A Franco-kormány a leg­drasztikusabb eszközökkel sem tudja elnyomni a dolgozók mozgalmát. Vot­toria városban, Avala tartomány fő­városában, még néhány ezer munkás sztrájkolt, amikor a Reuter-sajtóiroda jelentése szerint május 8-án Navarra tartomány fővárosában, Pampeloná­ban, a munkások leállították a munkát. Ez a tiltakozó sztrájk, amelyben né­hánvezer munkás vesz részt, teljesen megbénította a város életét. Az üzle­teket bezárták, a sztrájkolókhoz a szállítómunkások és taxisoffőrök is csatlakoztak. A fallangista rendőrség terrorintézkedései ellenére 4000 sztráj­koló tüntető felvonulást rendezett. A tüntetésben résztvevő asszonyok be­hatoltak a pampeloni élelmezési hiva­tal helyiségébe és követelték a család­juk részére kiutalt élelmiszeradagok felemelését. A véres beavatkozás elle­nére, melyre a parancsot a fasiszta tartományi főnök adta ki, a tüntetők nem hátráltak meg, hanem folytatják sztrájkjukat. Elnökválasztás-előtti csalások Ausztriában A Tagblatt am Montag az osztrák néppárt csalásait közli, melyeket május 1-án az elnökválasztáson követtek el. Ezek szerint Bécs amerikai zónájában, a szavazóhelyiségben az egyik szavazó olyan borítékot kapott, amelyben már a szavazócédula benne volt. A bennlévő cédulán Gleissnernek, az osztrák nép­párt ielöltiének a aeae uolt,. Amikor, g jelenlévők kérésére a többi borítékokat is végignézték, megállapították, hogy már azokban is benn volt Gleissner ne­vével a szavazócédula. Ilyen eszközök­kel igyekeztek az osztrák néppárt ügy­nökei kényszeríteni a szavazókat, hogy az ö jelöltjükre szavazzanak. Florids­dorfban a Schillerstrassei választási A kínai önkéntesek jelentős sikerei Koreában A kínai önkéntesek légelhárító tü­zé.ségének egyik félszakasza Koreában április 16-án lelőtt két rakétarepülőgé­pet és három P—51 jelzésű vadá z repülőgépet, amikor 17 ellenséges re­pülőgép négy csoportban támadást in­tézett a kínai önkéntesek ellen. Mikor az öt rakétarepülőből álló második csoport közeledett, a kínai önkéntesek ütegeiket mind arra a rev pülőgépre irányították, amely egyene­sen állásaik felé tartott. A lelőtt repü­gép lángolva zuhant a földre. Szintetikus kaucsukgyártás Romániában A Román Népköztársaság gumiipa­rának dolgozói szovjet specialisták se­gítségével és a szovjet üzemek tapasz­t '•'tainak és technikájának felhaszná­lásával szintetikus kaucsuk gyártását kezdték meg. Ezzel a kaucsukgyár­tással a román nemzetgazdaság meg­szabadult a kaucsuknak külföldről való beszállításától. Tito „gigantikus álmát" belepi a gaz és az iszap Belgráddal szemben, a szerémségi ol­dalon (a Száva folyó jobb partján), Zi­mony felé húzódva halott kőrengeteg éktelenkedik már évek óta. A belgrádi dolgozók, a gyárakba menet, keserű iróniával mutogatnak erre a »patkány­szigetre«, mintegy a mai uralom jelké­pére. Ez a ma bozótos pusztaság, csa­vargók és tolvajok menedékhelye, pár év előtt még »Tito legmerészebb alko­tása« hangzatos címet viselte. Akkor még megvolt a Tito-féle ötéves tere, ez a vízfejű, álomból és mítoszból ösz­szeszőtt »gigantikum«. Ebben a Tito-féle tervben előkelő he­lyet foglalt el az üj-Belgrád felépí­tése. Azóta Titoék lelepleződtek, mint kalan­dorok, a terv füstbement és a nagy propagandával beharangozott Uj-Bel­grád a vízbe esett. Nem kellett messze esnie, ott folyik a Duna és a Száva és a két folyó elöntötte iszapjával a re­zsim buborékembereinek vágyálmát: az új, mode.i-' fővárost. Üj-Belgrádot a titoisták a nép lelke­sedéséből akarták megteremteni. A munka meg is kezdődött. Milliárd di­nárokat és millió kifizetetlen munka­órákat nyelt el Cj-Belgrád építése. Ás­tak, falakat emeltek, újabb és újabb terveket készítettek, telekürtölték az egész világot, hogy épül a földkerek­ség legmodernebb városa, a technika és építőművészet minden vívmányának felhasználásával. Csodás palotasorok üvegből, betonból, acélból: széles utak, nyílegyenes utcák, kertek, parkok, mo­dern iskolák, intézetek, üj világváros születik... bömbölte Gyilasz propa­gandaminiszter egész apparátusa, hogy elterelje a figyelmet (ez 1948-ban volt) a színfalak mögött folyó hábo­rús készülődésekről. 1948 telén a felhúzott épületek nagy­része összeomlott. Kitűnt, hogy Üj-Belgrádot Titoék ingoványra, a Száva vizenyős, mocsaras árterületé­re akarták építeni. Senki se figyelmeztette erre a diktá­tort? Dehogy is nem. A szakemberek figyelmeztették, de a jugoszláv Cézár önltelten erőszakolta az üj-Belgrádot, mely így az ő nevéhez fűződött volna... Fűződött volna, ha összes nem omlott volna. Tito dührohamot kapott, mikor je­lentették neki a kudarcot. A diktátor bűnbakot keresett és ráuszította az UDB-t a munkásokra. Többszáz építő­munkást, szerelőt, csatornázó és ács­munkást letartóztattak. Rankovics vér­ebei kínvallatásnak vetették őket alá, hogv megtudják, ki szervezte meg a szabotázst. Azt szerették volna kisütni, hogy »A1oszkva keze« van a dologban és azért dőltek össze a paloták. Pedig csak az történt, hogv mocsárra épült Tito városa, mint maga az egész rend­szer és össze kellett omlania. Most porlad és omlik'a halott város. A gaz felveri a képzelt Tito-sugárút gödreit. A téglákat mállasztja az idő és széthordja a tolvajok keze. Á dinármil­liók most ágyúra, repülőgépre, bombá­ra kellenek Titoéknak és Üj-Belgrádból (tehát a lakásmizéria megoldásából) nem lesz semmi. 1949-ben Tito sajtószervei szerénven bejelentették, hogy Uj-Belgrád építésé­től egyelőre el kell tekinteni. Egyelőre fegyverkezni kell. A búborék szétpat­tant. A rombadőlt épületek közt nyomor és a patkányok se^ejtg ygrt i mi mnN tii | 1 mn. i|i niitn» iiii | ii».t»>«i & Amerika! Május 8-án, reggel 7 órakor ötévi bőrtön után kivégezték Mac Gee 37 éves néger munkást, a Mississippi államban lévő Laurel városban. Mac Gee, aki négy gyermek apja és az amerikai hadseregben harcolt a második világháborúban, most villanyszékben fejezte be életét, amelybe hamis vád alapján ültették. Mac Gee ellen a vádat egy fehér nő »megerőszakolása« címén emelte a fajvédő amerikai bíróság. A fel­háborító »törvényes gyilkosságot« a trumani »igazságszolgáltatás« az egész világ haladó közvéleménye tömeges tiltakozásának ellenére követ­te el, annak ellenére, hogy a védelem meggyőző bizonyítékokat szol­gáltatott Mac Gee ártatlanságáról. A haladószellemű polgárságot, amely a bírósági épület előtt Laurel­ben még az utolsó pillanatokban is tüntetett Mac Gee megmentése ér­dekében, durván szétkergették. Azok a fasiszta elemek azonban, akik rendőri segítséggel fajvédő provokációt idéztek elő, akik az ártatlan néger halálhírét cinikusan, gúnyos üvöltéssel fogadták, persze semmi­féle rendőrségi bántalmazásnak nem voltak kitéve. Feleségéhez és négy gyermekéhez intézett búcsúlevelében Mac Gee újból kijelenti, hogy ártatlan és csak azért küldik halálba, mert néger. A fasizált amerikai igazságszolgáltatás, a fajvédő négerellenes ter­rornak ez az engedelmes eszköze, ezzel az újabb gonosztettével ismét fényes bizonyítékát adta, hogyan értelmezi az »igazságosságot« és »az amerikai életmódot«, amiről maga Truman elnök majdnem minden be­szédében oly fellengző üres frázisokat mond. A fajvédő terrornak ez az új megnyilvánulása, amely hamis bírósá­gi ítéletek alapján aljas gyilkosságoktól sem retten vissza, nem más, mint törvényesített gonosztett, amellyel meg akarják félemlíteni a né­gereket a legelemibb emberi jogokért és a békéért folytatott harcos mozgalmuk miatt. Síkan tibeti tartomány lakosainak levele Mao-Ce-Iunghoz Sikan tibeti tartomány lakosai Mao­Ce-Tungnak a Kínai Népi Köztársaság kormányelnökének többek között eze­ket írták: ,,Az Ön neve végíghangzik egész Tibet területén. A múltban mi, akik Kína nyugati kerületeiben élünk, a kuomintang diszkriminációinak és el­nyomásainak voltunk kitéve. Most az önök segítségével országunk urai let­tünk. A népi kormány segítsége révén gazdasági életünk lényegesen javult Nem engedjük, hogy hazánk ismét imperialista támadásnak legyen kitéve. Teljes mértékben támogatjuk a köz­ponti népi kormány politikáját, mely Tibet békés felszabadítására törekszik és hisszük, hogy a tibetiek visszatérhet­nek nagv családjukba és egységben építhetik az új Sikant és az új Tibe­tet." zt a levelet aláírta 'Sans-Rgyas-Je­es Sikan, a tibeti tartomány autonóm népi kormányának tagja és még sok más Sikan tartományi lakos. Panama fasiszta diktátorának hajszája a békevédők ellen Arias,' Panama középamerikai köztársaság diktátora, a haladó és demo­kratikus gondolkodású egyének új széleskörű letartóztatását rendelte el. A fővárosban többek között letartóztatták De La Guardia volt elnököt és a „La Hora" szerkesztőségének tagjait. Arias, aki Göringnek volt a barátja, 1946-ban a fasiszta tisztek és az ame­rikai ügynökök által rendezett puccs után lett elnök. Most Latin-Amerika és az USA külügyminiszterei washingtoni konfe* renciájának határozatát valósítja meg, mely szerint a demokrácia és haladás maradványait teljesen el kell tüntetni; A francia gyarmatosítók durva terrorja az Elefántcsontpart mentén Az afrikai nép bennszülött lakossá­gának demokratikus mozgalma, amely Afrika népeinek szabadságát követeli, és kitartóan harcol a kontinens la­kosságának angol-amerikai és francia imperialisták által való rabszolgasors­ba döntése ellen, a gyarmatosítók ál­landóan növekvő állatias terrorjának van kitéve. Az utóbbi időben a francia gyarmati hivatalok kiéhesztető akciót kezdtek a bennszülött lakosság ellen az Elefántcsontparton, amely fontos stratégiai támaszpont és amelynek megszállására irányul most az ameri­kai imperialisták igyekezete. A L'Hu­manité jelentése szerint a rendőrség­és csendőrség az Elefántcsontpart Umoda és Bonguanu kerületében a falvak egész sorát semmisítette meg, ahol a bennszülött demokraták tilta­koztak a gyarmati terror ellen. A francia imperialisták minden vé­res beavatkozása ellenére is az afTikal hazafiak békeharca tovább tart. Ezek az afrikai hazafiak tudják, hogy az ő harcukkal szemben szolidaritást tanú­sítanak a francia dolgozók. ,, Angol vélemény az imperialista államok politikusairól „Agybetegek a háborúra uszító nyugati nagyhatalmak vezetői..." A Kanadai Magyar Munkás című lap egyik legutolsó számában, amelyet most kapott szerkesztőségünk, Angliá­nak kiszolgáltatottságáról a következő cikket közli: »Aneliában nincs egvetlen férfi vagy nő. aki ne érezné, hogy nemzeti füg­getlenségüket eladták az Egyesült Ál­lamoknak — mondotta dr. Christopher Woodard egy sajtókonferencián, mikor Angliából repülőgépen megérkezett a kanadai Béke Nemzetgyűlésre. A neves angol polgár és konzervatív képviselő, akit kizártak a konzervatív pártból, mert résztvett a Sheffield-Var­sói békekongresszuson, kijelentette, hogy Nagy-Britannia fegyverkezési programmját az Egyesült Államok dik­tálják. »Történelmünkben eddig soha sem esett meg — mondotta —, hogy Angliára rákényszerítettek volna olyan politikát, amely odáig leszorítja az élet­színvonalat, hogy a mai húsadag elfér az ember tenyerében.« Woodard kijelentette, hogy ha a kép­viselőházban »szabad szavazást« ren­deznének, amelytől nem egy választás lyggne, az Attjee-kormái^. a íj^yict­uníóval való egyenes béketárgyalás kérdésén megbukna. A nép lesz az, amelynek a békét meg kell mentenie, — jelentette ki dr. Woo­dard. »Nincs olyan áldozat, ami túl­nagy volna ahhoz, hogy megmentsük a békét, mert ha rosszul választunk a béke és háború között, akkor teljes pusztulásra vagyunk ítélve.« Kanada fiatalságára óriási felelősség" hárul és nagy szerep vár rá a béke­harcban. Anglia ifjúsága ellene van a háborúnak — mondotta dr. Woodard. »Ök látták a háborút a valóságban, a saját országukban és tudják, mennyire végzetes. »A béke mellett kiszolgált katonák csoportjai sorakoznak fel, ame­lyek mind jelentősebb szerepet játsza­nak abban a növekvő békemozgalom­ban, amely nincs politikai korlátok kö­zé szorítva. Dr. Woodardnak, mint sebészorvos­nak, az az érzése, hogy »valamilyen agybetegség« kezd a nyugati hatalmak vezetőire hatni, de a nép egysége és har­cos elhatározása a béke megmentésére meg tudja és meg fogja hozni az egész n^JÉÍ gyógyulása^-*

Next

/
Thumbnails
Contents