Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-05 / 105. szám, szombat

UJ sz® PÁ&Y1ADAI Sok furcsa teremtménye van a világnak, de a fuicsák közt is az egyik legfurcsább- a „mérmondó" ember. Itt van példának okáért Samu Jáncs. Amúgy, külső formáját tekintve mnes benne semmi kivetnivaló. Nagy, busa szemöldöke alól barátságos, gyermekien-kék tekintet néz ki a világba. Hetenként kétsze- beretválkozik, a bajuszát is rendben tartja Ha szól, hát a szava is kimért, megfontolt. Nem is azzal van a baj, hogy hogyan mondja, hanem azzal, hogy mit mond? Ha valaki beszédbe ereszkedik vele, hallgatja, csak hallgtaja az illetőt, bólogat te hozzá, mikor aztán arra kerülne a sor, hogy ebben, vagy abban a dologban állást foglaljon, hát úgy megb'csakolja magát, hogy négv ökör. rel se lehet a véleményétől eltántorítani. Mondják is' róla: olyan, akár a péterszeg a fában. Azt se fogja se fejsze, se gyalú. Legfeljebb a fűrész. Ha .Ugyan fogja. No, Csupo; Pista, úgyis, mint békebizottsági tag, s úgyis mint a frissen fölállított gépállomás traktorosa éppen ebben fáradozik Ismeri Samu Jánost, hogyne ismerné, hisz alig esztendeje szakadt ki a faulból, hogy íme, mostanára gepész-sipkában, gumicsizmában. megbajszosodva és minden tekintetben inegemberesedve térjen vissza. Mondja is neki Samu János: — Ha lányom lenne, hát hozzád adnám, Pista. Azzal tölt neki s csak úgy a vacsora mellől megkínálja egy pohár borral. Csupor Pista elfogadja, meg is issza a bort s így adja vissza a szívességet: — Ez bizony jólesett. Lemosta a torkomról a port. Samu János te iszik egyet, eltolja maga elől az ételt s azt mondja: — Mi a fenének hajtod úgy azt a masinát? Ha lassabban járatnád, a por se fullaaftztana. Az ördög űz tán, vagy mi? — Az ördög nem, hanem az idői — nyomja meg a szói Csupor Pista 6 mint az ütközetre készülő katona, igazít egyet a derékszíján. Samu János megérti a célzást, de úgy tesz, mintha elengedte volna a fíile mellett Gondolja magában: én ráérek, öcsém. Korábban kelj föl, ha engem akarsz macerálni. S csak akkor mondja, mikor már rágyújtott és a pipa is szépen ereszti a fü-tfSt: — Egyszóval te is a vetés végett kilincselsz? Mi? — Ugy ám! A vetés végett — hagyja rá a legény s nekifohászkodik, hogy szilajon, amúgy jó traktorista módra megrohamozz,! a házigazda makacsságát Samu János azonban leinti: — Hadd el, öcsém, kár a szufláért. Mán a fejem zúg tőle, annyit hallom, hogy így a béke, úgy a tavaszi szántás-vetés. Azzal hátraveti magát a széken. Szemét összetiuriyorííja s kajánkodva lesi lebocsájtott pillái alól Csupor Pista küszködését. Mert küszködik a legénv, keményen küszködik, az tagadhatatlan! Az jut eszébe, hogy valahogy úgy vannak ők ketten ezzel a megátalkodott Samuval, mint a kutya meg a sündisznó. Ahhoz se lehet hozzáférni, hí összegömbölyödik s a világnak csupán a tüskéit mutogatja. S az még csak hagyján, hogy Samu János maka»s, mérmondó ember Mert egyébként becsületes, a tisz'ességéhez szó se férhet. A nagyobbik baj onnan adódik, hogy sokan várják, mit mond, mit csinál s mint a szajkó, ismételgetik kedvelt szavajárását: — „Holnap is ráérünk sietni Az óvatosság sohsem árt." — Hol is kezdiem? Hol is kezdjem? — töpreng hát Csupor Pista, mert a többi békebizott.ságí tag előtt semmiképpen se akar szégyenben maradm. Váltig fogadkozott nekik, hogy majd ő megmutatja, s most tessék! Még utóbb kifog rajta ez a mérmondó Samu János. Hogy időt nyerjen, mosolyt erőltet a szája sarkába s inkább csak úgy vaktában kockáztatja meg: — Nem hiszem én azt, hogy Samu j bátyám ilyen maradi lenne Biztos vaI lamelyik kulák beszélte tele a fejét. j — Azt aztán ne mondd! — hörken I föl Samu. — Akkor lássam őket, mikor a hátam közepét. Legföljebb, ha Süle Jenővel állok szóba. — Miért? Az nem kulák? — Kuláknak kulák — ismeri el Samu János —, de annak olvan fogalma van a gazdasághoz, de olyan ... S hogv nagyobb súlyt adjon a szavának, még az asztalra is ráüt: Cfi-jzkév angyal Irta: J. HUKILUN. 1951 május 5 U J SZÖ Szovjet lapok szovjet kezdeményezésekről A harkovi traktorgyárban dclgozó Kuznyecov mérnők kzedeményezésére meg ndult szerszámtakarékossági mozgalom eredményeként, a gyárban 1950-ben több mint hárommillió rubel értékű szerszámot takarítottak meg. Nagy lendülettel fejlődött ki a gyárban az egyéni n:egtakarítási-számla mozgalom is. 5436 sztahanovistának van megtakarítási számlája. 1950-ben ezek a számlák közel hatrrlllió rubel értékű anyag megtakarítását tüntették fel. Az elmúlt év decemberében a Leninogulj vállalat egyik bányá iában Donbassz-kombájnnal 15.000 tonnás termelési rekordot értek el. Most ugyanazok a kombájn vezetők rrár 20.000 tonna havi termelés eléréséért versenyeznek. A szt?l;ngrádi traktorgyár egyetlen üzemében egy hónap alatt 200 újítási és észszerűsítési javaslatot nyújtottak be a gépek jobb kihasználására. A szverdlovszki területen nagy lendülettel folyik az épülő liatalmas elektromos erőművek megrendeléseinek határidőelőtti teljesítéséért indított szocmlis'a verseny. Az Uralmas-pyár Sztálin-díja; ^ztahanovistájá. Viktor Ponormarjov felajánlotta, hogy ebben az évben 5 év normáját teljesíti. A szovjet dolgozók a verseny fokozásával, teljesítményük növelésével válaszolnak a kormány legutóbbi árleszállľtási határozatára. A bakul olajfinomító egyik dolgozója, M'ra Aga brigádja nevében kötelezettséget vállalt, hogy ebben az évben terven felüi 800 tonna nyersolajat termelnek. A Bugyenijről elnevezett kolhoz ugyancsak ebből ai alkalomból versenyt kezdeményezett, amelynek célja magas terméseredmények elérése és a mezőgazdasági gépek jobb kihasználása. A délnyugati vasútvonal állomásainak dolgozói, vízierőművek építéséhez szükséges beiendezéseket szállító szerelvények továbbításának meggyorsításáért versenyeznek. Igyekeznek lecsökkenteni a szerelvények veszteglésének idejét és ugyanakkor meggyorsítani a kocsifordulót. Az egyes állomásokon komszomosilet őrségek ügyelnek arra, hogy késede'em nélkül továbbítsák a szerelvényeket a kommunizmus építményeihez. A Molotovról elnevezett autógyár dolgozói 6400 újítási javaslatot vezettek be a gépek teljesítőképességének növelésére és jobb kihasználására indított versenyben. A kujbisevi építővállalat dolgozóinak kezdeményezésére számos építőipari vállalat bevezeti a végzett munkák minőségének kölcsönös ellenőrzését. .Ez lehetővé teszi a dolgozók nagy tömegeinek bevonását a kiváló minőségű munkáért indított harcba és ugyanakkor lendületet ad a takarékossági versenynek is. (A moszkvai Acpada című műsorfüzetből) Tom (14 esztendős néger fiú bemászik az ablakon Kley szenátor villájába, telefonhoz szabd és feltárcsáz egy számot;: Halló Miszter Dzsonsz. itt Tom beszél, Tom Beki, a kis néger, a vasárnapi iskolából Miszter Dzsonsz. nagyon kell sietnem, mert rögtön bejöhetnek. Kérem segítsen rajtunk. Reggel óta üldöznek a városban, engem és Jim tienkomot. Tele van az utca felnőtt fehér férfiakkal, mind a nyomunkban vannak, fel akarnak bennünket akasztani. Mi nem vagyunk bűnösök Miszter Dzsonsz, majd mindent elmesélek. Tanár úr segítette meg a néger Cohint is, ezt minden néger tudja Most Kley szenátor villájából beszélek, Jim a kertben rejtőzik, én az ablakon másztam be, jól ismerem a házat, itt nőttem fel. Itt nem találnak ránk és éjszaka, mikor abbahagyják a keresést akkor elmennénk magához Köszönöm tanár úr, az Isten áldja. (Leteszi a kagylót és ki akar mászni az ablakon, de ebben a percbeh a szobába lép Angélia, a szenátor 15 éves leánya.) Tom: Miss Angélia! Angélia: 1 om, hogy kerülsz ide? Tom (hadi-rva): Taft úr, az új gazdám elküldött a farmra. Mr. Léhez, hogy nézze meg azt az új rádiókészüléket, amit meg akart venni. Itt mentem el a ház előtt, gondoltam, beszaladok egy percre. Angéla: De hogy jutottál a szobámbi. ki engedett be? Tom: Senkit 6em láttam, a négerek kinn dolgoznak az ültetvényén, a fehér szolgák meg bizonyára alszanak. De már megyek is Mis Angéla, bocsánat, hogy megzavartam. Angéla: Maradj Tom, meséld el. hogy élsz Tom: Mernem kell. Mr. Taft haragmini fog, hogy ilyen sokáig maradtam. Angéla: Ne ugrálj, maradj nyugodtan, majd én felhívom Mr. Taftot és megmondom, hogy én tartóztattalak. Nekem úgy sem mer ellentmondani. Ha a papa akarja, megveheti az egész Taftot áruházastól tudod. Szóval itt maradsz, úgyis unatkozom. Papa elutazott. a kisasszony meg vásárolni ment. Em'ókszel milyen jókat játszottunk együtt? Tom (idegesen): Igen, de mennem kell. Angéla (csodálkozva): Mi van veled? Tom (zavartan): Veiem? Semmi! Arfgéla: Emlékszel, mennyit játszottunk Taft áruházában? Mennyi tank volt ott, katona, meg fegyver. Hogy szerettem lövöldözni! Még most is megvan a kis pisztolyom (kihúzza a fiókból). Látod, most megcélzóm ezt az almaágat (Az ablakhoz megy.) Tom (ijedten): Ne lőj jön, Miss Angéla! Angéla: Félsz? Gyáva lettél? Tom: Igen félek, kinn összecsődülnének az emberek. Angéla (kis megvetéssel): Te gyáva néger! (Cseng a telefon, felveszi a hallgatót.) Halló, a szenátor úr Miamába utazott a kongresszusra. Itt a leánya beszél. Kivel beszélek? Xorx rendőrfőnökkel? Halló! Igen figyelek, láttam semmiféle négerfiúkat. (Tom odaugrik a készülékhez és lecsapja a kagyló villáját.) Angéla: Tom, mit • csináltál, elment az eszed! Tom: Bocsánat Miss Angéla, megbotlottam a szőnyegbe és... (Ismét cseng a telefon.) Angéla- Igen. széjjelkapcsoltak. (Tom határozott mozdulattal lecsapja készüléket.) Angéla: Tom, megőrültél? (Az ajtóhoz szalad kiabál.) Polly, Jean! Tom (eléjeugrik ós elzárja előle az utat): Álljon meg, Miss Angéla, ne hívjon még senkit, nem őrültem meg, mindent elmesélek, Xorx rendőrfőnök el akarta mondani magának, hogy a város fehér férfia' két néger fiút üldöznek és fel akarják őket akasztani, engem és Jimet. Érti? Meg akarnak minket ölni. Angéla: (rémülten): Ez igaz? Tom: Én az igazat mondom magának és maga nem fogja, elmondani senkinek, hogy mi itt fagyunk. Jim a kertbe rejtőzik. Maga nem akarhatja, hogy minket is felakasszanak a fára, mint azt az öreg négert. Emlékszik? Angéla (eltakarja az arcát): Ne beszélj ilyeneket! Ti mit csináltatok? Tom: Mi semmit sem csináltunk, esküszöm! —Eh, öcsém, ha a lovait láttad volna, mikor annakelőtte a méneskari tisztek paroláztak vele, hát te is kivételt tennél. Elismernéd, hogy hozzáértő valaki. Samu János most már végleg győztesnek érzi magát a párviadalban s dehogy sejti, hogyan is seitené. hogy épp a Süle Jenő íölmagasztalásával adott fegyvert a traktoros markába. Azt kérdi ugyanis erre igen csendesen, igen váratlanul Csupor Pista: — Milyen volt a kukorciája, Samu bátyám? — A kukoricám? Nekem? — hökken meg Samu János, s ugyancsak furcsái ja a kérdést. Az is megfordul a fejében, h py csak pem ártott meg ennek a legénynek az a nyelet bor? De aztán mégis csak megfelel neki, mert a traktoros úgy ül a széken, olyan komolyan, mintha karót nyelt volna. — Hát nem dicsekedhetek vele. Volt már jobb is. Mert hogy mindjárt az elején beíulladt. — Be ám, de be áml — kerekedik fölül Csupor Pista. — Mindjárt az első kapáláskor. A gazba! — Hát ezt meg ki mondta? — Láttam! Azt is tudom, ki híresztelte akkoriban, hogy várjunk emberek azzal az első kapálással. — Ki? Hadd hallom! — Hallhatja is. A maga Süléje. „Akinek olyan fogalma van a gazdasághoz, de olyan ..." — Nem hinném, öcsém — hervad le s esik gondolkodóba Samu János. A töprengésre azonban nincs idő, mert a traktorosból csak úgy árad az igazság ereje: — Pedig elhiheti, ha mondom. Hiába intette a minisztertanácsi határozat, hogy akkor kapáljon, mikor harmadik levelében van a kukorica, maga is utána mondta a Süle Jenőnek: ,,Ráérünk, emberek. Hadd nőjjék, hadd levelesedjék." Aztán mire észbekapott, nagyobb volt a gaz, mint a kukorica. Most Samu Jánoson van az izzadás sora, mert mitagadás, tisztára úgy volt a dolog azzal a bizonyos első kapálással, de tisztára úgy, ahogy a traktoios mondja. S most nvilal belé az eszébe — (a jóreggelét neki, hogy is tudott eddig elfeledkezni róla!) —, hogy előzőleg csakugyan a Süle Jenővel volt beszélgetése. S ő még hogy Angéla: Ha nem csináltatok semmit, akkor nem keresnének. Tom: Ránkfogták, hogy Miszter Taft üzletéből 200 dollárt loptunk. De ez nem igaz! Én nem teszek ilyet és Jim sem! ök is tudják, hogy ez nem igaz, de készakarva terjesztik ezt. Angéla: Ha nem igaz, akkor miért akarnának bántani? Tom: Tudja Miss Angéla, esténkint, mikor Mr. Taft már hazament az áruházból, mi titokban bekapcsoltuk a nagy rádiókészüléket és meghallgattunk egy távoli országot. Egy országot, ahol nincsenek szegények és gazdagok, aho! mindenki egyforma. Angéla (haragosan): Te is azokat az ostobaságokat beszéled, amit a vörösök röpcédulálkon terjesztenek? Tom (makacsul): Ezek nem mesék, sajtá fülemmel hallottam és énekeket is hallottam. Miiyen gyönyörű dalok voltak. Megtanítottam rájuk a többi néger fiút is. Egyszer Mr. Taft megha'lotta, amikoi tanítottam őket és ezt másoknak is elmondta és figyelni kezdtek és ma reggel láttam, hogy az áruház felé jönnek a Ku K'ux K1 n n emberei. Részegen dülöngéltek és mocskos dalokat énekeltek. Mi Jimmel kiszöktünk a hátsó kijáraton és belevetettük magunkat a folyóba, hogy elveszítsék a nyomunkat és átúsztunk erre az oldalra. De meessziről láttuk, hogy mindenütt bennünket keresnek. Eszembe jutott, hogy itt a maguk háza és bemásztam, hogy telefonáljak .. . (Elhallgat.) Angéh: Kinek telefonáltál? Tom (tétovázáan): Dzsonsz tanár úrnak. Megkértem, hogy segitsen rajtunk. Angéla (élesen): Mr. Dzsonsz rossz ember, vörös kommunista. Az iskolából is kivágták, mert négerekkel és munkásokkal barátkozik. Apa szerint szégyen, hogy fehérnek született. Tom (meggyőződéssel): Mr. Dzsonsz jó ember és bátor. Azt mondta, ha alkonyodik, másszunk be hozzá, ő kerít egy autót és átvisz egy másik államba, ahol nem tudják, hogy minket itt fel akarnak akasztani. Éjszaka senki sem keres majd minket és különben is azt hiszik, hogy a másik parton vagyunk. Angéla: És ha mégis eljutnak ide? Tom: Akkor mi gyorsabbak leszünk, mint ők. Angéla: De honnan tudjuk majd meg, hogy ide jutottak? Tom (tanácstalanul): Honnan? Angéla: Megvan! Felhívom a rendőrfőnököt és megtudom, hogy ők most merre keresnek. Tom: De nem lesz ez gyanús neki? megbízott benne! A jóakaratában, a hozzáértésében! Samu János pislog, rá se mer nézni a traktorosra, hátha kiolvassa tekintetéből a továbbiakat. Azt tudniillik, hogy azóta is gyakran szokott lenni Süle Jenővel „beszélgetése". Ilyenkor úgy monjja az a bitang, amit mond, mintha Samu János szájából venné kl a szót. Az eszét dicséri, a józanságát, megfontoltságát magasztalja S lám, mit ér el "ele? Azt, hogy ő, Samu János beugrik neki. Minden kákán csomót keres. Ami jó, még azt Is Az előbb, mikor ideszólt, akkor kétszer bontott a vonal. Nem fogja megtudni, hegy itt vagyunk? Angéla. Én őt jól ismerem, ő soha semmire sem jön rá. Bízol bennem? Tom (szilárdan): Bízom! Angéla (telefonál): Halié Mr. Xorx, iti Kley szenátor lánya beszél! Az előbb széjelkapcsoltak. Igen... Értem ... Rendbe van. A viszontlátásra. Tom (feszüiten figyel): Mit mondott? Angéla: Dühös a keresés miatt, de nem hagyhatja abba, mert az üldözök között igen gazdag és befolyásos emberek vannak, akikkel nem veszhet össze. Azt mondta, felkutatja az egész várost és ha az nem elég, az egész országot is. Tom: Mást nem mondott? Angéla: De igen, azt mondta, ha itt találnak benneteket, az szégyent hozna a házra. Apát nem választanák meg újból szenátornak, ha kiderülne, hogy négereket rejteget és ez kihatna a papa többi iigyeir-í is. Bojkottálnák azt a részvénytársaságot, amelynek az élén áll, senki sem vásárolna tőlük és mi tönkremennénk. Azt mondta, át fogja kutatn; az egész házat és a,z ültetvényt is. Tom: De hiszen senki sem mondta meg, hogy mi itt vagyunk és ő semmit sem talál ki. Éjjelig a kertben maradunk és aztán elmegyünk Mr. Dzsonszhoz Majd gyűjtök pénzt és elutazom a Szovjetunióba, abba az országba, amelyet a rádión hallottam és ott sokat fo-gok tanulni és dolgozni és ott majd megbecsülnek. Angéla (váratlanul): Tom, neked oda kell menned hozzájuk. Tom: Kikhez? Angéla: A fehér emberekhez, akik téged keresnek, meg Jimet. El kell mondanod mindazt, amit nekem mondtál. Azt, hogy nem vetted el Mr. Taft pénzét és megígéred, hogy nem hallgatod többé azt az állomást, mert tudod, hogy az helytélen. Meglátod, senki sem fog bántani. Tom: Azt akarja, hogy megöljenek? Angéla: Senki sem fog bántani, ha bebizonyítod, hogy ártatlan vagy. Tom (kétségbeesetten): Ne mondjon ilvaneket! Hogy tudja egy néger a fehér emberekkel elhitetni, hogy ártatlan? Angéla: Először meghallgatnak, csak utána ítélnek el. Tom: A lincselés nem ítélet, az gyilkosság. Megölnek, mert néger vagyok. Mintha nem lennék éppen olyan ember, mint a fehér. rossznak mond ja ... Ez a szántásvetési határidő is. Meg aztán a béke ügye... S mikor gondolataiban idáig ér Samu lános, fölemeli a tekintetét s mert alapjában véve tisztességes, becsületes ember s csakis azóta lélekzik szabadon, mióta pokolba kergették az urakat. azt mondja a biztatóan mosolygó Csupor Pistának: — Hogy is mondtad, öcsém? Miért is jöttél? Hadd hallom! Hadd tegyem én is a kötelességemet. Urbán Jenő. Angéla (dühösen): Te nem tudod mit beszélsz! Hogy hasonlíthatod a négert a fehér emberhez! Tom: Abban az országban, amiről beszéltem, nincs különbség fehér és néger között. Angéla: Hallgass ezzel a vörös pro« pagandával! Tom: Jó hallgatok, de hozzájuk nem megyek, hanem elmegyünk innen Jimmei és senki sem fogja megtudni, hogy itt jártunk. Angéla: Nem mehettek, már ezen a parton is keresnek. (Tom az ablakhoz rohan.) Angéla (parancsolóan): Itt maradsz! Nem titkolhatom el Mr. Xorx előtt, hogy itt vagytok! ök már úgyis rájöttek. Sose bocsátották volna meg ha letagadom! Tom (dühöngve): Engedjen ki! Angéla (rászegezi a pisztolyt): Alij, vagy lövök. Tom (csendesen): Az én anyám dajkálta magát, együtt nőtünk fel. Es mindig megvédtem, ha valaki bántani akarta... Angéla (befogja a fülét): Hallgass Tom. Tom: En mindig szerettem magát. Fehér angyalnak hívtam. Emlékszik, mikor megmentettem egy mérges kígyótól? Angéla: Nem lehet Tom, mi koldusok lennénk. Nem bocsátanák meg nekünk ... Tom: Helyes! Akkor engedje meg, hogy kimenjek a kertbe és figyelmeztessem Jimet. Jim a barátom és nálunk négereknél ez a szó sokat jelent. Angéla: Hallgass, sehová sem mehetsz. (Tom az ablakfelé szalad, ellök a lányt, Angéla behúnyja a szeméi és meghúzza a ravaszt. Tom élettelent zuhan a földre.) Angéla (a fiúra bámul): Keli föl Tom, ne tetesd magad, nem történt semmi bajod! (föléje hajol, Tom felugrik, kitéoi a lány kezéből a pisztolyt, feléje szegzi). Angéla (térdreborul, könyörög): Tom ne lőjj, bocsáss meg! Tom (ellöki magától dühvel és megvetéssel): Te fehér angyal, egyszer maid feletted is ítélkezni fognak, felet ted és a hozzád hasonlók felett! Ti a halálba akartok küldeni bsnnnünket, d< nem sikerült. Szabadok leszünk majd. sz^bad^k, mint ann.ik a hatalm-'s országnak lakói, honnan a szabadság hangja szól hozzánk. (Kiugrik az ab lakon a kertbe.)