Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-05 / 105. szám, szombat

UJ sz® PÁ&Y1ADAI Sok furcsa teremtménye van a vi­lágnak, de a fuicsák közt is az egyik legfurcsább- a „mérmondó" ember. Itt van példának okáért Samu Jáncs. Amúgy, külső formáját tekintve mnes benne semmi kivetnivaló. Nagy, busa szemöldöke alól barátságos, gyerme­kien-kék tekintet néz ki a világba. Hetenként kétsze- beretválkozik, a ba­juszát is rendben tartja Ha szól, hát a szava is kimért, megfontolt. Nem is azzal van a baj, hogy hogyan mondja, hanem azzal, hogy mit mond? Ha valaki beszédbe ereszkedik vele, hallgatja, csak hallgtaja az illetőt, bó­logat te hozzá, mikor aztán arra ke­rülne a sor, hogy ebben, vagy abban a dologban állást foglaljon, hát úgy megb'csakolja magát, hogy négv ökör. rel se lehet a véleményétől eltántorí­tani. Mondják is' róla: olyan, akár a pé­terszeg a fában. Azt se fogja se fej­sze, se gyalú. Legfeljebb a fűrész. Ha .Ugyan fogja. No, Csupo; Pista, úgyis, mint béke­bizottsági tag, s úgyis mint a frissen fölállított gépállomás traktorosa ép­pen ebben fáradozik Ismeri Samu Já­nost, hogyne ismerné, hisz alig esz­tendeje szakadt ki a faulból, hogy íme, mostanára gepész-sipkában, gumicsiz­mában. megbajszosodva és minden te­kintetben inegemberesedve térjen vissza. Mondja is neki Samu János: — Ha lányom lenne, hát hozzád ad­nám, Pista. Azzal tölt neki s csak úgy a va­csora mellől megkínálja egy pohár borral. Csupor Pista elfogadja, meg is issza a bort s így adja vissza a szívessé­get: — Ez bizony jólesett. Lemosta a torkomról a port. Samu János te iszik egyet, eltolja maga elől az ételt s azt mondja: — Mi a fenének hajtod úgy azt a masinát? Ha lassabban járatnád, a por se fullaaftztana. Az ördög űz tán, vagy mi? — Az ördög nem, hanem az idői — nyomja meg a szói Csupor Pista 6 mint az ütközetre készülő katona, iga­zít egyet a derékszíján. Samu János megérti a célzást, de úgy tesz, mintha elengedte volna a fíile mellett Gondolja magában: én ráérek, öcsém. Korábban kelj föl, ha engem akarsz macerálni. S csak akkor mondja, mikor már rágyújtott és a pipa is szépen ereszti a fü-tfSt: — Egyszóval te is a vetés végett kilincselsz? Mi? — Ugy ám! A vetés végett — hagyja rá a legény s nekifohászkodik, hogy szilajon, amúgy jó traktorista módra megrohamozz,! a házigazda ma­kacsságát Samu János azonban leinti: — Hadd el, öcsém, kár a szufláért. Mán a fejem zúg tőle, annyit hallom, hogy így a béke, úgy a tavaszi szán­tás-vetés. Azzal hátraveti magát a széken. Szemét összetiuriyorííja s kajánkodva lesi lebocsájtott pillái alól Csupor Pista küszködését. Mert küszködik a legénv, keményen küszködik, az tagadhatatlan! Az jut eszébe, hogy valahogy úgy vannak ők ketten ezzel a megátalkodott Samuval, mint a kutya meg a sündisznó. Ahhoz se lehet hozzáférni, hí összegömbölyö­dik s a világnak csupán a tüskéit mu­togatja. S az még csak hagyján, hogy Samu János maka»s, mérmondó ember Mert egyébként becsületes, a tisz'ességéhez szó se férhet. A nagyobbik baj onnan adódik, hogy sokan várják, mit mond, mit csinál s mint a szajkó, ismételge­tik kedvelt szavajárását: — „Holnap is ráérünk sietni Az óvatosság soh­sem árt." — Hol is kezdiem? Hol is kezdjem? — töpreng hát Csupor Pista, mert a többi békebizott.ságí tag előtt semmi­képpen se akar szégyenben maradm. Váltig fogadkozott nekik, hogy majd ő megmutatja, s most tessék! Még utóbb kifog rajta ez a mérmondó Samu János. Hogy időt nyerjen, mosolyt erőltet a szája sarkába s inkább csak úgy vaktában kockáztatja meg: — Nem hiszem én azt, hogy Samu j bátyám ilyen maradi lenne Biztos va­I lamelyik kulák beszélte tele a fejét. j — Azt aztán ne mondd! — hörken I föl Samu. — Akkor lássam őket, mi­kor a hátam közepét. Legföljebb, ha Süle Jenővel állok szóba. — Miért? Az nem kulák? — Kuláknak kulák — ismeri el Sa­mu János —, de annak olvan fogalma van a gazdasághoz, de olyan ... S hogv nagyobb súlyt adjon a sza­vának, még az asztalra is ráüt: Cfi-jzkév angyal Irta: J. HUKILUN. 1951 május 5 U J SZÖ Szovjet lapok szovjet kezdeményezésekről A harkovi traktorgyárban dclgozó Kuznyecov mérnők kzedeményezésére meg ndult szerszámtakarékossági moz­galom eredményeként, a gyárban 1950-ben több mint hárommillió rubel értékű szerszámot takarítottak meg. Nagy lendülettel fejlődött ki a gyárban az egyéni n:egtakarítási-számla moz­galom is. 5436 sztahanovistának van megtakarítási számlája. 1950-ben ezek a számlák közel hatrrlllió rubel értékű anyag megtakarítását tüntették fel. Az elmúlt év decemberében a Leni­nogulj vállalat egyik bányá iában Don­bassz-kombájnnal 15.000 tonnás ter­melési rekordot értek el. Most ugyan­azok a kombájn vezetők rrár 20.000 tonna havi termelés eléréséért verse­nyeznek. A szt?l;ngrádi traktorgyár egyetlen üzemében egy hónap alatt 200 újítási és észszerűsítési javaslatot nyújtottak be a gépek jobb kihasználására. A szverdlovszki területen nagy len­dülettel folyik az épülő liatalmas elek­tromos erőművek megrendeléseinek határidőelőtti teljesítéséért indított szocmlis'a verseny. Az Uralmas-pyár Sztálin-díja; ^ztahanovistájá. Viktor Ponormarjov felajánlotta, hogy ebben az évben 5 év normáját teljesíti. A szovjet dolgozók a verseny foko­zásával, teljesítményük növelésével válaszolnak a kormány legutóbbi ár­leszállľtási határozatára. A bakul olaj­finomító egyik dolgozója, M'ra Aga brigádja nevében kötelezettséget vál­lalt, hogy ebben az évben terven felüi 800 tonna nyersolajat termelnek. A Bugyenijről elnevezett kolhoz ugyan­csak ebből ai alkalomból versenyt kez­deményezett, amelynek célja magas terméseredmények elérése és a mező­gazdasági gépek jobb kihasználása. A délnyugati vasútvonal állomásai­nak dolgozói, vízierőművek építéséhez szükséges beiendezéseket szállító sze­relvények továbbításának meggyorsí­tásáért versenyeznek. Igyekeznek le­csökkenteni a szerelvények veszteglé­sének idejét és ugyanakkor meggyor­sítani a kocsifordulót. Az egyes állo­másokon komszomosilet őrségek ügyelnek arra, hogy késede'em nélkül továbbítsák a szerelvényeket a kom­munizmus építményeihez. A Molotovról elnevezett autógyár dolgozói 6400 újítási javaslatot vezet­tek be a gépek teljesítőképességének növelésére és jobb kihasználására in­dított versenyben. A kujbisevi építővállalat dolgozóinak kezdeményezésére számos építőipari vállalat bevezeti a végzett munkák minőségének kölcsönös ellenőrzését. .Ez lehetővé teszi a dolgozók nagy tö­megeinek bevonását a kiváló minősé­gű munkáért indított harcba és ugyan­akkor lendületet ad a takarékossági versenynek is. (A moszkvai Acpada című műsorfüzetből) Tom (14 esztendős néger fiú be­mászik az ablakon Kley szenátor villá­jába, telefonhoz szabd és feltárcsáz egy számot;: Halló Miszter Dzsonsz. itt Tom beszél, Tom Beki, a kis néger, a vasárnapi iskolából Miszter Dzsonsz. nagyon kell sietnem, mert rögtön be­jöhetnek. Kérem segítsen rajtunk. Reggel óta üldöznek a városban, en­gem és Jim tienkomot. Tele van az utca felnőtt fehér férfiakkal, mind a nyomunkban vannak, fel akarnak ben­nünket akasztani. Mi nem vagyunk bűnösök Miszter Dzsonsz, majd min­dent elmesélek. Tanár úr segítette meg a néger Cohint is, ezt minden néger tudja Most Kley szenátor villá­jából beszélek, Jim a kertben rejtőzik, én az ablakon másztam be, jól isme­rem a házat, itt nőttem fel. Itt nem találnak ránk és éjszaka, mikor ab­bahagyják a keresést akkor elmennénk magához Köszönöm tanár úr, az Isten áldja. (Leteszi a kagylót és ki akar mászni az ablakon, de ebben a perc­beh a szobába lép Angélia, a szenátor 15 éves leánya.) Tom: Miss Angélia! Angélia: 1 om, hogy kerülsz ide? Tom (hadi-rva): Taft úr, az új gaz­dám elküldött a farmra. Mr. Léhez, hogy nézze meg azt az új rádiókészü­léket, amit meg akart venni. Itt men­tem el a ház előtt, gondoltam, besza­ladok egy percre. Angéla: De hogy jutottál a szobám­bi. ki engedett be? Tom: Senkit 6em láttam, a négerek kinn dolgoznak az ültetvényén, a fehér szolgák meg bizonyára alszanak. De már megyek is Mis Angéla, bocsánat, hogy megzavartam. Angéla: Maradj Tom, meséld el. hogy élsz Tom: Mernem kell. Mr. Taft hara­gmini fog, hogy ilyen sokáig marad­tam. Angéla: Ne ugrálj, maradj nyugod­tan, majd én felhívom Mr. Taftot és megmondom, hogy én tartóztattalak. Nekem úgy sem mer ellentmondani. Ha a papa akarja, megveheti az egész Taftot áruházastól tudod. Szóval itt maradsz, úgyis unatkozom. Papa el­utazott. a kisasszony meg vásárolni ment. Em'ókszel milyen jókat játszot­tunk együtt? Tom (idegesen): Igen, de mennem kell. Angéla (csodálkozva): Mi van ve­led? Tom (zavartan): Veiem? Semmi! Arfgéla: Emlékszel, mennyit játszot­tunk Taft áruházában? Mennyi tank volt ott, katona, meg fegyver. Hogy szerettem lövöldözni! Még most is megvan a kis pisztolyom (kihúzza a fiókból). Látod, most megcélzóm ezt az almaágat (Az ablakhoz megy.) Tom (ijedten): Ne lőj jön, Miss An­géla! Angéla: Félsz? Gyáva lettél? Tom: Igen félek, kinn összecsődül­nének az emberek. Angéla (kis megvetéssel): Te gyáva néger! (Cseng a telefon, felveszi a hallgatót.) Halló, a szenátor úr Mia­mába utazott a kongresszusra. Itt a leánya beszél. Kivel beszélek? Xorx rendőrfőnökkel? Halló! Igen figyelek, láttam semmiféle négerfiúkat. (Tom odaugrik a készülékhez és le­csapja a kagyló villáját.) Angéla: Tom, mit • csináltál, elment az eszed! Tom: Bocsánat Miss Angéla, meg­botlottam a szőnyegbe és... (Ismét cseng a telefon.) Angéla- Igen. széjjelkapcsoltak. (Tom határozott mozdulattal lecsap­ja készüléket.) Angéla: Tom, megőrültél? (Az ajtó­hoz szalad kiabál.) Polly, Jean! Tom (eléjeugrik ós elzárja előle az utat): Álljon meg, Miss Angéla, ne hívjon még senkit, nem őrültem meg, mindent elmesélek, Xorx rendőrfőnök el akarta mondani magának, hogy a város fehér férfia' két néger fiút üldöznek és fel akarják őket akasztani, engem és Jimet. Érti? Meg akarnak minket ölni. Angéla: (rémülten): Ez igaz? Tom: Én az igazat mondom magá­nak és maga nem fogja, elmondani senkinek, hogy mi itt fagyunk. Jim a kertbe rejtőzik. Maga nem akarhatja, hogy minket is felakasszanak a fára, mint azt az öreg négert. Emlékszik? Angéla (eltakarja az arcát): Ne be­szélj ilyeneket! Ti mit csináltatok? Tom: Mi semmit sem csináltunk, esküszöm! —Eh, öcsém, ha a lovait láttad vol­na, mikor annakelőtte a méneskari tisztek paroláztak vele, hát te is kivé­telt tennél. Elismernéd, hogy hozzá­értő valaki. Samu János most már végleg győz­tesnek érzi magát a párviadalban s dehogy sejti, hogyan is seitené. hogy épp a Süle Jenő íölmagasztalásával adott fegyvert a traktoros markába. Azt kérdi ugyanis erre igen csende­sen, igen váratlanul Csupor Pista: — Milyen volt a kukorciája, Samu bátyám? — A kukoricám? Nekem? — hökken meg Samu János, s ugyancsak fur­csái ja a kérdést. Az is megfordul a fejében, h py csak pem ártott meg ennek a legénynek az a nyelet bor? De aztán mégis csak megfelel neki, mert a traktoros úgy ül a széken, olyan komolyan, mintha karót nyelt volna. — Hát nem dicsekedhetek vele. Volt már jobb is. Mert hogy mindjárt az elején beíulladt. — Be ám, de be áml — kerekedik fölül Csupor Pista. — Mindjárt az első kapáláskor. A gazba! — Hát ezt meg ki mondta? — Láttam! Azt is tudom, ki híresz­telte akkoriban, hogy várjunk embe­rek azzal az első kapálással. — Ki? Hadd hallom! — Hallhatja is. A maga Süléje. „Akinek olyan fogalma van a gazda­sághoz, de olyan ..." — Nem hinném, öcsém — hervad le s esik gondolkodóba Samu János. A töprengésre azonban nincs idő, mert a traktorosból csak úgy árad az igazság ereje: — Pedig elhiheti, ha mondom. Hiába intette a minisztertanácsi határozat, hogy akkor kapáljon, mikor harmadik levelében van a kukorica, maga is utá­na mondta a Süle Jenőnek: ,,Ráérünk, emberek. Hadd nőjjék, hadd levelesed­jék." Aztán mire észbekapott, nagyobb volt a gaz, mint a kukorica. Most Samu Jánoson van az izzadás sora, mert mitagadás, tisztára úgy volt a dolog azzal a bizonyos első ka­pálással, de tisztára úgy, ahogy a traktoios mondja. S most nvilal belé az eszébe — (a jóreggelét neki, hogy is tudott eddig elfeledkezni róla!) —, hogy előzőleg csakugyan a Süle Jenő­vel volt beszélgetése. S ő még hogy Angéla: Ha nem csináltatok sem­mit, akkor nem keresnének. Tom: Ránkfogták, hogy Miszter Taft üzletéből 200 dollárt loptunk. De ez nem igaz! Én nem teszek ilyet és Jim sem! ök is tudják, hogy ez nem igaz, de készakarva terjesztik ezt. Angéla: Ha nem igaz, akkor miért akarnának bántani? Tom: Tudja Miss Angéla, esténkint, mikor Mr. Taft már hazament az áru­házból, mi titokban bekapcsoltuk a nagy rádiókészüléket és meghallgat­tunk egy távoli országot. Egy orszá­got, ahol nincsenek szegények és gaz­dagok, aho! mindenki egyforma. Angéla (haragosan): Te is azokat az ostobaságokat beszéled, amit a vö­rösök röpcédulálkon terjesztenek? Tom (makacsul): Ezek nem mesék, sajtá fülemmel hallottam és énekeket is hallottam. Miiyen gyönyörű dalok voltak. Megtanítottam rájuk a többi néger fiút is. Egyszer Mr. Taft meg­ha'lotta, amikoi tanítottam őket és ezt másoknak is elmondta és figyelni kezd­tek és ma reggel láttam, hogy az áru­ház felé jönnek a Ku K'ux K1 n n em­berei. Részegen dülöngéltek és mocs­kos dalokat énekeltek. Mi Jimmel ki­szöktünk a hátsó kijáraton és beleve­tettük magunkat a folyóba, hogy el­veszítsék a nyomunkat és átúsztunk erre az oldalra. De meessziről láttuk, hogy mindenütt bennünket keresnek. Eszembe jutott, hogy itt a maguk háza és bemásztam, hogy telefonál­jak .. . (Elhallgat.) Angéh: Kinek telefonáltál? Tom (tétovázáan): Dzsonsz tanár úrnak. Megkértem, hogy segitsen raj­tunk. Angéla (élesen): Mr. Dzsonsz rossz ember, vörös kommunista. Az iskolából is kivágták, mert négerekkel és mun­kásokkal barátkozik. Apa szerint szé­gyen, hogy fehérnek született. Tom (meggyőződéssel): Mr. Dzsonsz jó ember és bátor. Azt mondta, ha al­konyodik, másszunk be hozzá, ő kerít egy autót és átvisz egy másik államba, ahol nem tudják, hogy minket itt fel akarnak akasztani. Éjszaka senki sem keres majd minket és különben is azt hiszik, hogy a másik parton vagyunk. Angéla: És ha mégis eljutnak ide? Tom: Akkor mi gyorsabbak leszünk, mint ők. Angéla: De honnan tudjuk majd meg, hogy ide jutottak? Tom (tanácstalanul): Honnan? Angéla: Megvan! Felhívom a rend­őrfőnököt és megtudom, hogy ők most merre keresnek. Tom: De nem lesz ez gyanús neki? megbízott benne! A jóakaratában, a hozzáértésében! Samu János pislog, rá se mer nézni a traktorosra, hátha kiolvassa tekinte­téből a továbbiakat. Azt tudniillik, hogy azóta is gyakran szokott lenni Süle Jenővel „beszélgetése". Ilyenkor úgy monjja az a bitang, amit mond, mintha Samu János szájából venné kl a szót. Az eszét dicséri, a józanságát, megfontoltságát magasztalja S lám, mit ér el "ele? Azt, hogy ő, Samu János beugrik neki. Minden kákán csomót keres. Ami jó, még azt Is Az előbb, mikor ideszólt, akkor két­szer bontott a vonal. Nem fogja meg­tudni, hegy itt vagyunk? Angéla. Én őt jól ismerem, ő soha semmire sem jön rá. Bízol bennem? Tom (szilárdan): Bízom! Angéla (telefonál): Halié Mr. Xorx, iti Kley szenátor lánya beszél! Az előbb széjelkapcsoltak. Igen... Ér­tem ... Rendbe van. A viszontlátásra. Tom (feszüiten figyel): Mit mon­dott? Angéla: Dühös a keresés miatt, de nem hagyhatja abba, mert az üldözök között igen gazdag és befolyásos em­berek vannak, akikkel nem veszhet össze. Azt mondta, felkutatja az egész várost és ha az nem elég, az egész országot is. Tom: Mást nem mondott? Angéla: De igen, azt mondta, ha itt találnak benneteket, az szégyent hoz­na a házra. Apát nem választanák meg újból szenátornak, ha kiderülne, hogy négereket rejteget és ez kihatna a papa többi iigyeir-í is. Bojkottálnák azt a részvénytársaságot, amelynek az élén áll, senki sem vásárolna tőlük és mi tönkremennénk. Azt mondta, át fogja kutatn; az egész házat és a,z ül­tetvényt is. Tom: De hiszen senki sem mondta meg, hogy mi itt vagyunk és ő sem­mit sem talál ki. Éjjelig a kertben ma­radunk és aztán elmegyünk Mr. Dzsonszhoz Majd gyűjtök pénzt és elutazom a Szovjetunióba, abba az or­szágba, amelyet a rádión hallottam és ott sokat fo-gok tanulni és dolgozni és ott majd megbecsülnek. Angéla (váratlanul): Tom, neked oda kell menned hozzájuk. Tom: Kikhez? Angéla: A fehér emberekhez, akik téged keresnek, meg Jimet. El kell mondanod mindazt, amit nekem mond­tál. Azt, hogy nem vetted el Mr. Taft pénzét és megígéred, hogy nem hallga­tod többé azt az állomást, mert tudod, hogy az helytélen. Meglátod, senki sem fog bántani. Tom: Azt akarja, hogy megöljenek? Angéla: Senki sem fog bántani, ha bebizonyítod, hogy ártatlan vagy. Tom (kétségbeesetten): Ne mondjon ilvaneket! Hogy tudja egy néger a fehér emberekkel elhitetni, hogy ártat­lan? Angéla: Először meghallgatnak, csak utána ítélnek el. Tom: A lincselés nem ítélet, az gyilkosság. Megölnek, mert néger va­gyok. Mintha nem lennék éppen olyan ember, mint a fehér. rossznak mond ja ... Ez a szántás­vetési határidő is. Meg aztán a béke ügye... S mikor gondolataiban idáig ér Samu lános, fölemeli a tekintetét s mert alapjában véve tisztességes, becsületes ember s csakis azóta lélekzik szaba­don, mióta pokolba kergették az ura­kat. azt mondja a biztatóan mosolygó Csupor Pistának: — Hogy is mondtad, öcsém? Miért is jöttél? Hadd hallom! Hadd tegyem én is a kötelességemet. Urbán Jenő. Angéla (dühösen): Te nem tudod mit beszélsz! Hogy hasonlíthatod a négert a fehér emberhez! Tom: Abban az országban, amiről be­széltem, nincs különbség fehér és né­ger között. Angéla: Hallgass ezzel a vörös pro« pagandával! Tom: Jó hallgatok, de hozzájuk nem megyek, hanem elmegyünk innen Jim­mei és senki sem fogja megtudni, hogy itt jártunk. Angéla: Nem mehettek, már ezen a parton is keresnek. (Tom az ablakhoz rohan.) Angéla (parancsolóan): Itt maradsz! Nem titkolhatom el Mr. Xorx előtt, hogy itt vagytok! ök már úgyis rá­jöttek. Sose bocsátották volna meg ha letagadom! Tom (dühöngve): Engedjen ki! Angéla (rászegezi a pisztolyt): Alij, vagy lövök. Tom (csendesen): Az én anyám daj­kálta magát, együtt nőtünk fel. Es mindig megvédtem, ha valaki bántani akarta... Angéla (befogja a fülét): Hallgass Tom. Tom: En mindig szerettem magát. Fehér angyalnak hívtam. Emlékszik, mikor megmentettem egy mérges kí­gyótól? Angéla: Nem lehet Tom, mi koldusok lennénk. Nem bocsátanák meg ne­künk ... Tom: Helyes! Akkor engedje meg, hogy kimenjek a kertbe és figyelmez­tessem Jimet. Jim a barátom és ná­lunk négereknél ez a szó sokat jelent. Angéla: Hallgass, sehová sem me­hetsz. (Tom az ablakfelé szalad, ellök a lányt, Angéla behúnyja a szeméi és meghúzza a ravaszt. Tom élettelent zuhan a földre.) Angéla (a fiúra bámul): Keli föl Tom, ne tetesd magad, nem történt semmi bajod! (föléje hajol, Tom fel­ugrik, kitéoi a lány kezéből a pisztolyt, feléje szegzi). Angéla (térdreborul, könyörög): Tom ne lőjj, bocsáss meg! Tom (ellöki magától dühvel és meg­vetéssel): Te fehér angyal, egyszer maid feletted is ítélkezni fognak, felet ted és a hozzád hasonlók felett! Ti a halálba akartok küldeni bsnnnünket, d< nem sikerült. Szabadok leszünk majd. sz^bad^k, mint ann.ik a hatalm-'s or­szágnak lakói, honnan a szabadság hangja szól hozzánk. (Kiugrik az ab lakon a kertbe.)

Next

/
Thumbnails
Contents