Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-04 / 104. szám, péntek

1951 május 4 A feszült nemzetközi kapcsolatok főokai Az Izvesztija cikkében leleplezi az imperialisták párizsi taktikáját A szovjetsajtó behatóan foglalkozik a feszült nemzetközi helyzettel Az Izvesztija című lap többek között a következőket írja: A szovjetküldöttség a kűlügyminlszterhelyettesek előzetes tanácskozásain már március végén javaslatot terjesztett elő, hogy a miniszterek tanácsánák programmjára tűzzék az atlanti egyezmény kérdését, valamint az amerikai katonai támaszpontok építésének kérdését Angliában, Norvégiában, Izlandon és Európa és a Közel-Kelet más országaiban. A szovjetküldőttség e javaslat benyújtásakor abból indult ki, hogy az adott kérdés közvetlen kapcsolatban áll a fennálló nemzetközi feszültséggel és a négy nagyhatalom közötti kapcsolatok megjavításának problémájával. Az agresszív Atlanti Szövetség és a számos amerikai katcnal támaszpont létesítése a világ különféle országa:* ban, beleszámítva azokat a vidékeket, amelyek a Szovjetunió határainak mentén terülnek el, érthetően nem szolgálhatják a nagyhatalmak közötti kapcsolatok megjavítását és kölcsönös megértésüket Ennek ellenére a három nyugati hatalom képviselői, az előzetes tanácskozásokon nem akarnak beleegyezni e kérdésnek a külügyminiszterek tanácskozási programmjába való felvételébe. Különálló, e kérdéssel öszsze nem függő megjegyzésekre szorítkoznak és mindenmódon kitérnek a szovjetjavaslat megtárgyalása elől azzal a hazug és nevetséges örüggyel, hogy az Atlanti Egyezménynek és az amerikai katonai támaszpontok idegen országok területén való létesítésének „védelmi" jellege van. Azonban a nyugat? nagyhatalmak képviselőinek semmi olyan kísérlete, amelyekkel az Atlanti Egyezmény kérdéseinek megtárgyalása alól akarnak k'térnl, nem leplezheti azt az általánosan ismert tényt, hogy az Atlanti Egyezmény összes katonai szerveivel együtt az államok egy szűk csoportja agresszív szándékainak konkrét kifejezője, melyeknek élén az USA áll. Ezeknek az államoknak kormányai „békeszeretetükről" hangoztatott hamis állításaik mögé bújva már régen elhagyták a nemzetközi együttműködés politikáját. Természetesen nem véletlen az, hogy az Atlanti Egyezményhez tartozó államok már most békés helyzetben is fokozzák katonai költségvetésüket, fegyverkezésüket, hadi nyersanyagok készleteit halmozzák fel, erős fegyveres erőket alakítanak, katonai támaszpontokat létesítenek. Az Observer című angol jap adatai szerint az európai államok csupán az utóbbi két év alatt majdnem megkétszerezték katonai kiadásaikat. Az Egyesült Államok katonai költségvetésüket több mint háromszorosára emelték. Ebben az évben az agresszív szövetségben résztvevő államok a háborús előkészületekre 57.900 millió dollárt szavaztak meg, ami az 1949-es évi katonai kiadásokat háromszorosan haladja felül. A mult év decemberében ezek az országok 4.5 millió dollárt fektettek fegyverekbe és 2.7 millió embertartalékuk volt. Minden egészségesen gondolkodó ember előtt világos, hogy ezeknek a messzemenő katonai intézkedéseknek sehogy sem lehet „védelmi" jellegük, ahogy azt megKisérlIk a nyugati államok küldöttségei feltüntetni a párizsi ülésezéseken. Jessup, az USA képviselője pl. oly messzire ment, hogy megkísérelte letagadni, hogy amerikai katonai támaszpontok léteznek más államok területén. Rá kell mutatni azokra a tényekre, amelyek az ehhez hasonló állításokat megcáfolják. Ismeretes, hogy a második világháború végén az USA-nak a Csendes Oceán körzetében 256 katonai támaszpontja volt és az Atlanti Oceán környékén 228 támaszpontja. A háború utáni években az Egyesült Államok ezeket a katonai támaszpontokat nemcsak továbbra fenntartották, hanem agresszív terveiket megvalósítva folytatják az új katonai, tengerészeti és repülőtámaszpontok hálózatának kiépítését. Amerikai tábornokok, tengernagyok és diplomaták beutazzák az összes kapitalista országokat és megkísérlik, hogy megvesztegetéssel, megfélemlítéssel és fondorlatokkal kibővítsék a régi katonai támaszpontokat és újakat építsenek kl. Nem titkolják, hogy ezeket a támaszpontokat agresszív céljaik szolgálatába akarják állítani. Az USA szenátusában felszólal Bradley tábornok és kijelenti, hogy az ő véleménye szerint az amerikai repülőgépeknek Észak-Afrikából, Franciaországból és Norvégiából kell felszállniok és nem Floridából, Michiganból és Massachusetsből. A katonai támaszpontok láncolatában, amelyekkel az amerikai imperialisták az egész földgömböt körül akarják övezni, a brit szigetekre jut az egyik legfontosabb láncszem feladata. Angliát, amint ismeretes, már régóta az amerikai repülő katonai erők támaszpontjául használják. A sajtó jelentései szerint most Angliában húsz amerikai katonai támaszpont van, amelyeknek többsége az ország keleti részeiben fekszik. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok repülőterek hálózatát építik kl Franciaországban, Nyugat-Németországban, Olaszországban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Az amerikai agresszorok óriási érdeklődést nyilvánítanak a Földközi Tenger szigetei iránt Is. Az United States News című hetilap úgy jellemzi a Baleári szigeteket, Korzikát, Szardiniát, Kréta, Rhodos és Cyprus szigetét és a Földközi Tenger más szigetelt, hogy ezek a szigetek „elsiilyeszthetetlen anyahajók." Az Egyesült Államok most új repülőtámaszpontok létesítéséről tárgyalnak Izlandon, Grönlandon, Törökországban, Szaúdi Arábiában, Tripoliszban és Francia-Marokkóban. Amint a sajtó jelenti a francia kormánnyal már megegyezés jött létre hét amerikai katonai repülő támaszpont létesítéséről Francia-Marokkóban. Mindezek után állíthatják-e még, hogy mindezek a széleskörű intézkedések „védelmi" jellegűek és „békés" célokat szolgálnak? A "nyugati államoknak és elsősorban az Amerikai Egyesült Államoknak ez a tevékenysége az egész haladó emberiség körében mély nyugtalanságot kelt, a béke sorsát ille. tőleg. Ez a tevékenység kell, hogy feszültséget okozzon a nemzetközi kapcsolatokban. Ezért a szovjetküldőttség az összes békeszerető emberek érdekében és a béke és a biztonság megszilárdításának érdekében javaslatot terjesztett elő, hogy a miniszterek tanácsának programmjába vegyék fel az Atlanti Egyezmény és az amerikai katonai támaszpontok létesítésének kérdését. Mexiko kommunista pártjának tiltakozó nyilatkozata az ország fegyverkezési programjával kapcsolatosan Mexiko kommunista pártja nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen elítéli a kormány militarista politikáját és a mexikói küldöttség állásfoglalását a latinamerikai államok és az USA washingtoni külügyminiszterei koníerenciáján. „A washingtoni konferencia — írja alá a háború és rabszolgaság politikáa nyilatkozat — leálcázta az amerikai imperialisták rabló és bandita céljainak durvaságát és gonosztetteit Latinamerika államainak kormányai alávetették magukat a háborö és rabigába döntés imperialista terveinek, amelyeket az Egyesült Államok kényszerítenek rájuk. A konferencián a nép és ai állam legfelsőbb érdekeit árulták el. A kormányok szolgaisága és a nép szabadságszeretete azonban két különbőz? dolog. Népünk sohasem, veti magát jának, amelyet az amerikai imperializ mus folytat és minden erőfeszítésével arra törekszik, hogy meghiúsítsa « washingtoni konferencián kidolgozott gonosztevő 'erveket. — Mexiko népe előtt nagy feladat áll: A békéért, a demokráciáért és Mexiko függetlenségéért harcolni. Mexiko népe sohaseiw egyezik bele — írja a nyilatkozat —, hogy az imperialisták rabszolgájává és ágyútöltelékévé legyen, UJS70 1 Az angol dolgozók mind erőteljesebben követelik az öthatalmi békeszerződés megkötését A brit sajtó a békeharccal foglalkozva Ralph Palme Dutt cikkét közli, amelyben a következőket írja: »Bevan és Wilson urak lemondása a kormánv fegyverkezési programmja miatt előállt ellentétek következtében a Labour Party és a brit nép elé az alternatív politika szükségességét állította, amely a békéhez vezetne. Hasonlóképpen, mint a Truman—Mac Arthur közötti ellentétek az USA-ban. az Attle—-Bevan ellentétek is kimélyítik a válságot az amerikai hábórús táborban. Nem elegendő azonban a fegyverkezés következményeivel szembeszállni és egy egész más politikát elfogadni. Szükseges, pozitív békepolitikát folytatni, ámelv lehetővé tenné a fegyverkezés csökkentését a mostani fegyverkezési nrogramm helyett. Ilyen politika az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötésének javaslata. Az ilyen egyezmény megkötésének követelése nem korlátozódik a kommunistákra vagy csupán a világbéke mozgalmára. A mult napokban az unitárius és a szabad keresztény egyházak közgyűlése határozatot fogadott el, amely az öthatalmi békeegyezmény megkötését követeli.* A brit egyházak tanácsa békés kiegyezést követelt a nyugati hatalmak, a Szovjetunió és Kína között. Sőt az olasz kormánv a nép nyomására közeledik Togliatti javaslatához, hogy Olaszországot szabadítsák fel az Atlanti Egyezmény alól és az atlanti hatalmak kössenek megnemtámadási szerződést a Szovjetunióval. Ez az emberek békevágyának erejét bizonyítja. Miért kulcsa ma az öthatalmi békeegyezmény a világbékének? Amikor öt évvel ezelőtt javasolták az Egyesült Nemzetek Chartáját, elismerték, hogy a világon öt nagyhatalom van, amelyek közösen tartják kezükben a háború vagy a béke kérdésében a döntést. Ez az öt nagyhatalom — a lakosság száma szeA koreai csata Meddig fog tartani ez az értelmetlen őrültség? A Daily Worker egyik számában a koreai háborúról a következőket írja: Az az óriási csata, amelyet ma Koreában vívnak, kell, hogy újból hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ennek a háborúnak véget vessenek. Az utóbbi hetekben az amerikaiak, akik alig tértek magukhoz a mult év decemberének ijedtségeiből, nagy csalódást éltek át és megrendült bizalmuk oly nagyra tartott háborús gépezetükben. Azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy hadseregük és repülőik a koreaikra és kínaiakra borzasztó csapásokat mérnek és emellett nekik maguknak csak csekély veszteségeik voltak. Nem véve figyelembe szövetségeseiknek majdnem egyhangú véleményét, az amerikaiak másodszor is átlépték a 38-ik szélességi kört Most az amerikaiakat és szövetségeseiket súlyos veszteségekkel visszaszorítják. Meddig fog tartani ez az értelmetlen őrültség? Ez év januárjában a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság héttagú bizottság felállítását javasolta, amely Nagy-Britannia, Amerika, a Szovjetunió, Kína, Franciaország, Egyiptom és India képviselőiből állana és amely az ellenségeskedés megszüntetéséről és az összes idegen csapatoknak Koreából való viszavonásáról tárgyalna és a Távol Kelet valamennyi alapvető problémájának megoldására törekedne. Ha ezeket a javaslatokat elfogadták volna, ma a Távol Keleten már béke lehetne. Xz amerikaiak azonban e favaslatokkal szemben foglaltak állást és kényszerítették összes „szövetségeseiket" és csatlósaikat, hogy támogassák az ENSz elé terjesztett határozati javaslatokat, amely szerint Kínát támadónak minősítik. Nemrégiben még világgá kiáltották, hogy az amerikaiak vannak fölényben Koreában és hogy a koreaiak és kínaiak nemsokára könyörögni fognak a békéért. A brit nép most láthat ja, hogy ez csak illúzió volt és hogy fiai feleslegesen esnek el ebben a végeláthatatlan háborúban. Nem a demokráciáért harcolnak, amit világosan megmutatnak a Li-Szin-Man rezsim nemrégen elkövetett kegyetlenségei. Azért harcolnak, hogv Koreát megtartsák háborús támaszpontként, ahonnan az amerikaiak megtámadhatnák Mandzsúriát, Kína legiparibb vidékét. Ez azért van így, mert az amerikai tábornokok és politikusok többsége általános háborút akar Kína ellen. Mac Arthur és Truman között az egyetlen véleményeltérés az, hogy ezt a háborút megkezdjék azonnal, vagv hogv Amerika egyelőre megelégedjék Korea és Tajvan elfoglalásával, amely támaszpontokról ezt a háborút a közeljövőben majd folytathatnák. A brit népnek a legerőteljesebben követelnie kell, hogv kormánya ne áldozza fel továbbra is a brit emberek étetét az amerikai imperialisták ilyen piszkos és őrült kalandjainak. Meg kelt kezdeni azonnal a béketárgyalásokat — fejezi be a londoni Daily Worker. A nyugatnémetországi békeharcos ifjak ismét megszállták Helgoland szigetét Az ifjú német békeharcosok eso- I portja május elsején ismét megszállta Helgoland szigetét és kitűzte a békemozgalom kék zászlaját. Az ifjú Béke Hívek Helgoland szigetén való tartózkodásukkal megakadályozzák a gyakorlatozó brit repülőket, hogy a sziget ellen bombatámadásokat végezzenek. A német ifjúsági szövetségnek 24 tagú csoportja partra szállt Helgoland szigetén, annak ellenére, hogy már három csoportot, amelyek az utóbbi időben Helgoland szigetén partra szállottak a brit bíróságok elítéltek és a britek Helgolandot rendőrséggel őriztetik és az Ifjú Béke Hívekre súlyos büntetés vár.. A francia nemzetgyűlés ugyan bizalmat szavazott Queuille kormányának, de nem a dolgozó népmilliók A francia nemzegyülés Queuille kormányának 339 szavazattal 251 szavazattal szemben bizalmat szavazott Quille feltette a bizalmi kérdést az úgynevezett választási reform javaslatának megtárgyalásánál. A Ce Soii című lap az elfogadott javaslatot „csaló javaslatként" jellemzi, amelyet alkotmányellenesen fogadtak el. A javaslatot ismét előterjesztik a köztársasági tanács elé, amely a francia parlament második kamarája. A köztársaság tanácsa a javaslatot május 2-ár tárgyalta. Budapesten végetért a Magyar írók I. Kongresszusa Hétfőn végetért a Magyar írók első országos kongresszusa, amely április 27-én nyilt meg Budapesten. A kongresszuson 298 író vett részt, akik közül 39 az irodalmi díj nyertese. A kongresszus elfogadta a Magyal írószövetség új alapszabályait, amelyekben többek között a következők vannak: ^Magyarország felszabadítása a tui domány fejlődésének, a művészetnek " az irodalomnak messzire nyúló perspektíváit nyitotta meg és lehetővé tette a Magyar írók számára magas ideológiai és művészeti színvonalú művek alkotását." A kongresszuson a Magyar írószövetség új vezetőséget is választott Elnöke Darvas József lett. rint — Kína, a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország. Az Egyesült Nemzetek Chartája megállapította, hogy ez az öt nagyhatalom az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagja legyen és együU tesen viselje a felelősséget a világbéke fenntartásáért és semilven nemzetközi határozatot nem szabad hozni az öt nagyhatalom beleegyezése nélkül. Az utolsó hat évben a nyugati nagyhatalmak háborús tömb létesítésének útját választották, ami a nyugati unióban és az Atlanti Egyezményben jutott kifejezésre. Charles Spofford úr, az Északatlanti Egyezmény képviselői tanácsának elnöke jelentése szerint az elmúlt 12 hónap alatt az atlanti nagyhatalmak fegyverkezése majdnem háromszorosára emelkedett. Az Északatlanti Egyezmény 12 országának összes fegyverkezesi költségvetése a Korea előtti időszak évi 7.5 milliárd font sterlingjéről a mostani 20 milliárd font sterlingre emelkedett. Ugyanezen idő alatt a Szovjetunió fegyverj^ési kiadásait az 1950. évi 20 százalékról 1951-ben 21 s-ázalékra emelte. Howard Fast az amerikai május elsejéről A moszkvai Pravda május elsején Howard Fast, a kiváló amerikai író cikkét közölte „A nemzetek a békéért harcolnak" címmel. „Az egységes szakszervezeti és nemzeti május elsejét előkészítő bizottság" nevébén Fast üdvözli és testvéri kézfogását adja az egész világ dolgozóinak, akik ezen a napon a béke és szabadság zászlaja alatt menetelnek. Nálunk, Amerikában, — írja az amerikai békeharcos, —. május elsején a férfiak és a nők, fehérek és feketék zárt sorokban harcolunk a békéért, feketék és fehérek egyenjogúságáért egy olyan világért, ahol a népek szabadon élhetnek és tisztelettel élhetnek jogaikkal. Nagyon jól tudjuk azt, — jegyzi meg Howard Fast, — hogy a világreakció középpontjában harcolunk. Tudatában vagyunk annak, hogv milyen uralkodó osztályunk hatalma és dühe, de ugyanakkor tudjuk azt is, hogy miiven erőt jelentünk mi és kivált ma, május elsején. Nem a számok a fontosak. Nálunk voltak és lesznek még nagv tüntetések. Sokkal több függ meggyőződésünktől és attól, hogv tudjuk, mily nagv felelősséggel tartozunk népünk és az egész világ békeszerető népe irányában. Ezért rendezünk ma is, május elsején békemanifesztációt Itt Newyorkban a dolgozók és szövetségeseik erősítik soraikat és békefelhívásokat és hasonló jelszavakat hallatnak a Koreán folyó háború befejezésére, a gyilkosság és intervenció megszüntetésére. A mi május elsejénk mindenekelőtt a béke szemléje. Már beszéltünk a munkások ezreivel és megmagyaráztuk nekik a béke ügvét. Sohasem láttunk még munkásokat úgy érdeklődni és a közeledő veszéllyel szemben oly felelősségérzetet tanúsítani, mint most. ök a békéért fnIvó harcban akarnak résztvenni. Ott harcolnak a tüntetéseken, a négerek egyenjogúságáért, hogy többet sohase fordulhasson elő négerlincselés, hogv a négerek ne legyenek elnyomottak. A négerek ezrei pedig velünk jönnek a békeharcba, mert ez a ml harcunk az ő ügyük is. Nagyon sok fog függni ettől a május elsejétől. Mindenféle ijesztgetésekkel, fenyegetésekkel akarják megtörni elhatározásunkat, hogy így a népet elűzzék sorainkból. Most, am'kor ezeket írom, i kormány bejelentette koncentrációs táborok létesítését. A munkásosztály renegátjai a dolgozók soraiban szakadást idéztek előMegcsalták őket aljas hazugságokkal. Dubinskí és Greenek minden szégyenérzet nélkül eladták magukat és elárulta'- a munkásokat. A nép legjobb vezetőit bíróság és fogház fenyegeti. Mindezek ellenére azonban a tüntetéseken résztvesznek. Ez bizonyít |a akár kevesen, akár sokan vagyunk, hogy miiven erőt képezünk. A mi erőnk, az amerikaiak millióinak az ereje, akikben mind erősebbé válik a béke és szabadság utáni vágy. A munkások gyakran harcolnak már árulóik ellen is. Ezt bizonyítják a vasutasok, a textilmunkások és a húsipari alkalmazottak nagv sztrájkjai. Nemcsak Newyorkban, de az egész országban május elseje az amerikai nép békeés biztonsági szimbóluma. A mi harcunk mégcsak a kezdet. A mi végleges győzelmünk azonban kétségtelen. I