Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-31 / 126. szám, csütörtök

1951 május 26 UJSZ

Ö 429 A, Az „ötszázas" Sz káka la mozdonyán a bratislava-kassai vonalon Lzon a pénteken gyönyörű napfényes reggel volt. A fűtőházban már öt órakor nagy élénkség uralkodott. Itt állandó a nagy forgalom. Vonatok közlekednek, mozdonyok érkeznek és távoznak, mozdonyokat javítanak és szerelnek. Szemünkkel azokat kerestük, akikkel rövid időn belül megkezdjük a nagy utat. F.s ott kissé oldalt észrevettük őket. Egy gyönyörű nagy mozdonyon, a 498-son, Skoda üzemeink gyárt mányán ott fönt a szellőztető nyílásnál állt Palo Chovanec, lent a kerekeknél az >öreg« Mravík olajat önt a csap áffvakba és a gépvezető fülkéjéből Emil Szkákala elvtárs szalutál felénk, két ujját sapkájához emelve. — Kenünk, hogy jól guruljunk. Mielőtt útra kelnénk, nagy gonddal látjuk el a gépet, mert ez a siker első feltétele A gépet rendesen meg kell vizsgálni megolajozni, a legkisebb hibát is el kell távolítani, hogv útközben ne legyen nagvobb hiba és mindent szépen ki kell tisztítani. Hogy ne szégyenkezzenek miattunk! Előre, a lámpák elé, minkét oldalon kis piros-fehér-kék színű szélfogókat szereltek, amelyek az úton szélmalomként forogtak. Az út folyamán azután a vasutasok sokszor rámutattak erre a forgóra: Mire van az ott? — Hogy gyorsabban menjünk — nyugtatta meg a kíváncsiakat mosolyogva Szkákala elvtárs. De ne térjünk el a tárgytól! — A gépet felülvizsgálták, felszerelték. A göz foka normális. Még van egv kis időnk — hogy közelebbről megismerkedjünk. i A csapat legöregebbje a fűtő, Mra» vík elvtárs, 49 évea. Ebből 25 évet mozdonyon töltött. »Már öregember vagyok, de nagyon boldog. És nem bánnám, ha mint ötszázasok egészen Moszkvába utaznánk.® — Emil Szákala mozdonyvezető egy évvel fiatalabb nála. Hatalmas termetű ember. Már szintén beutazott néhány százezer kilométert. »És baleset nélkül, Szkákala elvtárs?* — »Hát persze. És nem is szabad, hogy legyen! Adna nekem az aszszony!« — A legfiatalabb közülük Palo Chovanec, nvolc éve van a mozdonynál Öt küldik sörért. De • semmiben sem mar'a'd el idősebb elvtársaitól. Igy ezek négyen — ők természetesen fctaguk közé számítják a mozdonyt is '— az utasok ezreit szállítják a gyárakba, hivatalokba, szüleikhez, kedvesükhöz, útjuk céljához. Szeretettel éa megbízhatóan szállítják őket. Hisz ez az előfeltétele a jó ötszázas csoportnak. Fontos, hogy politikailag öntudatos, lelkiismeretes és megbízható, figyelmes, óvatos legyen, hogv a csoport minden tagja szeresse munkáját, gépét, szeresse a nagy ügyet, amelynek építésében résztvesz. K, Jmentünk a peronra. Ä kocsisorhoz hozzákapcsolták a mozdonyt. Máder apó beállította a hangfelvevőkészüléket a szolgálati kocsiba, elhelyezkedett, behúzta a kábeleket a tenderen át a mozdonyba és bekapcsolta a telefont. Még egyszer megtapogattam zsebemben a mozdonyra való felszállás engedélyét és felkapaszkodtam a szűk lépcsőkön. A gép fujtat, a gőz néhányszor felemeli a szellőztető nyílást — .várjuk az indulást. Végre — fütty — és nyolcperces késéssel elindulunk a bratislavai főpályaudvarról az ötszázasokkal a vonalon... A vonat mozgása gyorsul, elhalad a virágba borult bratislavai kertek mellett és Trnava felé veszi az irányt... Valószínűleg tudják magukról, hogy milv kíváncsiság húzza az embert, ha véletlenül megáll előttünk a peronon egy mozdony. Az ember igyekszik betekinteni belsejébe, hogv legalább kissé megismerkedjék azokkal a különféle emeltyűkkel, fogantyúkkal és csapokkal. amelyek a vonatot mozgásba hozzák és megállítják Először én is ígv figyeltem —

1 bámészkodtam — természetesen egy kissé közvetlenebb közelségből. Néztem a különféle órák mutatóit, hallgattam Mravík elvtársat, amikor arról beszélt, hogy hogyan veszi észre a légnyomásos fékek mutatóján, ha valaki meghúzza a vészféket és arról, mennyire kell fel Ha beszélgetnénk, biztosan sokan feltennék közületek a kérdést: és kik azok az öt, százasok? — Legrövidebb felelet: sztahanovisták. Vasutaink sztahanovistái. Azok, akik a mozdonyok teljesítményét úgy fokozzák, hogy a gép 2Jf óra alatt ötszáz kilométert fusson be. Az ötszázasok mozgalma 19^9. év elején született meg, amikor a rosszosi fűtőház szovjet mozdonyvezetőjének egy csoportja, Fomenko, Bulsin és mások, a Délkeleti Vasútvonalon azzal a javaslattal állottak elő, hogy áttérnek a mozdonyok eddigi átlagos útjának kétszeresére — 2If óra alatt 500 kilométert tesznek meg. — Azóta az ötszázas mozgalom tökéletesedett, kimélyült és nagyon élterjedt. Nemcsak a Szovjetunióban. Megfosztotta ,,nyugodt álmuktól" a mi mozdonyvezetőinket és fűtőinket is. — 1950 tavaszán a vrsovicei fűtőházakban is megkezdték az élvtársak az ötszázas mozgalmat, később csatlakoztak hozzájuk az osztravai, česká trebovai, plzeni mozdonyvezetők és nálunk a szlovákiai fűtőházak dolgozói is. A bratislavai fűtőház ötszázasainak egyik első csapatával, Szkákala csapatával nemrégiben végigutaztunk a bratislava—kassai útvonalon a SOJf. és 307. számú gyorsiái — ugyanazzal a mozdonnyal — nem egészen 2Jf óra alatt. lödnek, úgyhogy mindegyiküknek »igazságosan« kijut. Én is megpróbáltam néhány lapát szenet a tűzre rakni éa már tanoncnak toboroztak engem. Igy hát ketten a vonalat figyelik, a harmadik fűt — én mindhármukat figyeltem. A gép zakatolását néha átharsogia Chovanec hangja: szabad! — Ezzel a mozdonyvezetőt figyelmezteti, aki a kanyarnál bal oldalon nem lát De ne térjünk el a tárgytól. Nem akartam az elvtársakat munkájukban zavarni — és ezért felhasználtuk az egyes állomásokon tartott hosszabb szüneteket és akkor beszélgettünk ötszázasaink munkájáról. Ta'án még azt kellene megemlíteni: az állomásra érkezésünk után az egész csoport szalad a gépet átvizsgálni, ola. józni, kipróbálják, hogy nem forrósodtak-e meg nagyon a csapágyak, stb... Csak azután lehetett velük beszélni. Szkákala kezdte; Az éttzázasok a békére szavaznak előre, hogy a szemafo' szabadot mutat, vonal szabad. — Hosszabb nyaktekerés után végül felfedeztem a sebességmérőt is, — kíváncsi voltam milyen gyorsasággal megyünk, mert úgy tűnt nekem, hogy repülünk, mint a sárkány. És valóban szépen mentünk. Erről meggyőződtem Lipótváron, hogy a bratislavai 8 perces késést Szkákala behozta a sík területen való gyorsabb utazással, úgyhogy pontos időben érkeztünk. Hogy is ne, — szinte hihetetlen a kocsiban az ember észre sem veszi, — a legnagyobb megengedett sebességgel repültünk, — óránként 110 kilométeres sebességgel. Ezért hagytuk a Tátraplánokat magunk mögött. Ha a mozdonyvezető behozza a késést, azt mondják, „rövidít". Megemlítettek egy példát, hogy Pongrácz elvtárs, szintén ötszázas, emelni az emeltvűt a gőz megeresztésé-_. rövi

d;

te

tt Igló és Lipótvár közötti nól li rt rvi r N « TS-\ rí nl nmmnlofocon TtlCCOfl __ . » i n . I . nél, hogy a vonat egyenletesen fusson és ne ficánkoljon, mint a hal a horgon. Az öreg Szkákala szemére húzott ellenzős sapkájával jobb könyökével a fülke ablakán kikönyökölve feszülten előre tekint, a másik oldalon pedig Choirai.ec elvtárs tekint ki az ablakon. MfavTI< és Chovanec a fűtésben váltják egymást. Az egyik Trencsénteplicig fűt, a másik Ruttka után, azután Igló ut in Mravík van soron A vissza(eié vr tő úton a szakaszok felcseré90 perces késésen, úgy, hogy Bratislavába pontosan érkezett. A visszafelé vezető úton Szkákala Igló és Trencsénteplic között 55 perces késést „rövidített", úgyhogy Teplicre pontosan érkeztünk. Gyönyörű munka ez ..» Annyit lehetne írni az fit élményeiről. ... „Már 1947-ben törtük a fejünket azon, hogyan fokozzuk a mozdonyokteljesítményét, mert nagy hiány volt mozdonyokban. Akkoriban javasoltam, hogy egyenesen Kassára menjünk gyorssal, ezt a javaslatot azonban csak két év múlva valósították meg. Eredetileg a gyors úgy közlekedett Kassára, hogy Zsolnán kicserélték a legénységet és a mozdonyt is. A zsolnai mozdonyvezetők saját gépükkel mentek Kassára. Azalatt az idő alatt, mi Zsolnán pihentünk és ott pihent gépünk is. Igy a gép nem volt jól kihasználva. Igy aztán elkezdtünk egyenesen Kassára utazni. Ezzel elértük azt, hogy a havi átlagos kétezer kilométer helyett a gép már 12.000 kilométert tett meg, — azonban ez*még nem volt az igazi ötszázas mozgalom, még azt sem tudtuk pontosan, hogyan szervezik meg azt szovjet mozdonyvezető elvtársaink. De mindenesetre haladás volt. Hosszú túra volt és fárasztó ... Tökéletesíteni kelleti. A CsKP Központi Bizottságának •-februári ülése után Gerec elvtárs vezetőnk azzal a javaslattal jött hozzánk, hogy csak Iglóig utazzunk. Onnan átvennék a gépe! a szepesi mozdonyvew zetők, Kassán felszerelik, visszahozzák és azután megint mi folytatjuk az úlat Bratislavába. Ezt eleinte nehéz volt keresztülvinni. A mozdonyvezetőkben szeretet fejlődik ki az iránt a gép iránt, amellyel utaznak és nem szívesen adják ki kezükből Ötszázasak! tái... Vasutaink sitahanovisI gló. Néhány tonnával* kevesebb a szén, néhány száz liter ví* elpárolgott, de egyébként minden rendben van. Percnyi pontosságú érkezés, bárom perces megállás és a mozdonyra már felkapaszkodtak a szepesi mozdonyvezetők. Szkákala átadta a gépet és folytatjuk az útat... Egy darabon a Testvériség Vasútvonala mellett, ahol éppen befejezték a kétvágányú vonal egy további szakaszát, azután a csobogó Hernád mellett — egészen Kassáig. Itt összecsomagoltunk, az elvtársak a fűtőházba mentek és 21.10 órakor jelentkeztünk a visszavezető útra. Ugy, ahogy már fentebb beszéltünk erről. Ez valóban nagy túra volt. Különösen számunkra! Huszonl.áro.n óra alatt 900 kilométert megtenni a mozdonyon — a rázás szokatlan volt (jobban fog emészteni a gyomrunk, vigasztaltak a mozdonyvezetők) — de megérte. Ciyönvörű munkát láttunk, embereket és gépét, láttuk az emberek nagy szeretetét hivatásuk iránt, láttuk hogyan teljesítik a kommunisták a szülőpártjuk által kitűzött feladatokat Ĺs határozatokat. másnak. Gerfec elvtárs javaslata *azonban észszerű volt, és éppen tőlünk kommunistáktól függőt, hogy komolyan foglalkozzunk vele és a többieket is meggyőzzük helyességéről. Először én kezdtem, azután Biberle, Vás elvtársak folytatták. Azok azután meggyőzték a többieket is és ma már úgy közlekedünk, ahogy Gerec elvtárs javasolta. — És úgy repülünk, mint a nyíl — vág közbe Mravík elvtárs. — Csak lassan, foglaljunk össze mindent szépen: — Reggel 8.45 órakor indultunk Bratislavából. Ez a 304-es számú gyors. Gépeteket egész Iglóig vezetitek ... — És ott — folytatja Szkákala — feí_ váltanak a szepesiek. Átadjuk nekik gépünket és ők folytatják az útat Kassára. Mi azalalt az idő alatt, — hat órán keresztül — Iglóban pihenünk, ami elegendő, hogy ismét biztosan, kipihenten folytathassuk a hazafelé vezető útat. A 304-es gyors 18.37-kor érkezik Kassái a. Ott a gépet felszerelik, szénnel, vízzel ellátják, kitisztítják a kazánt, átvizsgálják a mozdonyt kívülről és belülről és 21 05-kor a 307-es gyorssal, de a mi mozdonyunkkal indulnak Vissza. Iglóban ismét mi váltjuk ,

r"."

s

z.

a

K' - . .- . . fel őket és reggej félnyolckor Brtlisla- to

!' kuloílo

s*

n a nehe

z tehervonatokM ár több ilyen ötszázasunk van, Szkákala, Biberle és csoportja, Vas, Pongrácz, Valásek, Matejovics és mások. Es kétségtelenül — csatlakoznak hozzájuk mások is. A csehszlovák vasutak új sztahanovistái. Még jobban ki kell bővíteni és tökéletesíteni ezt a mozgalmat, —• ugy mint a Szovjetunióban —, ki kell terjeszteni az összes vonatokra, különösen a teherszállításra, de termelésünk bármely ágazatának termelése csak akkor fog sikerrel járni építésünk számára, ha a termékek idejében érkeznek rendelkezési helyükre. — Még sok mindent kell elvégezni: nem szabad félni a megállapított műszaki gyorsaság túltrljesitésévában vagyunk. B ratislavától Kassáig 450 kilométer. A mozdony tehát nem egészen 24 óra alatt 900 kilométert fut. A moz

: dony átlagos havi teljesítménye így az eredeti 7000 kilométerről 16.000 kilométerre emelkedik! — S ez még nem az utolsó szó. Mert az új turnusban a menetrend megváltoztatása óta az elv. társak úgy közlekednek Prágába és vissza. — hogy a gép teljesítménye havi 17.600 kilométerre emelkedik. „Ez a feleletünk a közlekedésbeli kommunisták aktívájának, amelyben Gireth megbízott elvtárs a közlekedés fokozott feladatairól beszélt nekünk, amelyek Szlovákia nagy iparosítása következtében napról napra növekednek " — mbndja Szkákala elvtárs ... Tekintetünk e három pompás emberről, akik oly nagy szeretettel végzik munkájukat átsiklik a gépre, erre a fémtömegre, amely felfelé kapaszkodik a hegyen Csorba-felé — és tisztelet tölt el bennünket. Tisztelet mind négyük iránt és teljesítményük iránt. nál. A vonatok mozgásának és a mozdonyok fordulatainak grafikonjait az új követelmények szerint kell módosítani. Állandó figyelmet kell szentelni a mozdonyok jó fűtésének és ellátásának. E mozgalom iránt mindenkiben érdeklődést kell kelleni,, akinek csak köze van a közlekedéshez, fel kell kelteni a vonatvezetők, pályamesterek, forgalmisták, állomási hivatalnokok, fütőházi munkások, pályafelvigyázók —

v egyszóval mindazok érdeklődését, akik becsülettel akarják teljesíteni a vasutasok feladatait hazánk felépítésében. A. nagy harc megkezdődött. Vannak úttörőink, akik megmutatják az útat. — a szocialista munka és erkölcs példáját. Minél több követőjük lesz, annál nagyobb lesz a vasutasok sikere, annál nagyobb értéket jelent ez társadalm' k számára, a szeretet és hála nagy megnyilvánulása lesz ez Csehszlovákia harmincéves Kommunista Pártja iránt. TRANGEL EMIL, • bratislavai rádió riportere. Békeaktíva Rimaszombatban Rimaszombatban az elmúlt napokban kultúraktívát rendeztek, amelyen részt vettek a községek küldöttei. Az aktíva a békeharc jegyében folyt le. Résztvevői kifejezték békeakaratukat és a felszólalók is rámutattak arra, hogy milyen szükség van a békeharcra a nyugati imperialistáK aljas terveivel szemben. Laciák elvtárs kihangsúlyozta a szocialista gazdasági rendszer fölényét a kapitalista rendszeré fölött és rámutatott arra, hogy a nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg a fejlődést az új élet felé. Köztársaságunkban rendszerünk a gazdasági fejlődésnek olyan ütemét biztosítja, amelyet a kapitalizmus nem tudott megvalósítani. A földművelés terén is hatalmas ütemben haladunk a nagyüzemi gazdálkodás felé, EFSz-eink elért eredményei bizonyítják, hogy a. szövetkezeti gazdálkodás sokkal jobb, mini az egyéni gazdálkodás. Laciák elvtárs beszéde további során a békeharcosok példaképéül állította oda Július Fučikot az „Üzenet az élőknek" című könyv íróját. Ezt az igaz embert, igaz kommunistát. Célunk ma — mondotta, — építeni a szocializmust, erősíteni a béketábort és minden igyekezetünkkel meg kell fékezni Nyugat-Németország és Japán felfegyverzését az imperialisták által, követelnünk kell az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötését. Az ünnepi beszéd után kultúrszámok következtek, majd felszólalt Holécl ílvtárs, ?ki töbHrt között rámutatott arra, hogy harcolni ke.l a reakció ellen, le kell lepleznünk minden ellenségünket. Sling, Svermová, Clemntis, Husák, Novomeský és társaik aljas felforgató munkáia fokozott éberségre tanít bennünket. Az ünnepség az Internacionálé eléneklésevel fejeződött be. Szabadi István munkásieveleziv Sirkovce, /