Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-31 / 126. szám, csütörtök

\ msm 1951 május 31 UJSZÖ ­Az idejében való növényápolás! munkákkal, a takarmány gondos begyűjtésével és az aratás tervszerű előkészítésével az idei bő termésért Az olesnaí iraktorosok új kaszálógépet állítottak össze (b. 1.) A falusi ember, a dolgozó pa- bizonyítja, hogy olyan jó szénatermés, raszt ilyenkor május végén, június ele- mint amilyent idén már az első kaszá­ren a munkák legforróján van. Az a lás is ad, már nagyon régen nem volt. paraszt, aki arra törekszik, hogy min- Éppen ezért ezt a gazdag szénatermést denfele terményből a legjobb termése úgy kell betakarítani, hogy azt a Ieg­legyen, az a dolgozó paraszt, aki a , kisebb veszteség se érje. most egymásra torlódott munkákat mind a maga idejében és úgy akarja el­végezni, hogy ezzel is bitosltsa a kü­szöbön álló jó termést. — hát az ilyen parasztember bizony a legszívesebben az éjszakával is megtoldaná a napot és kevesli a két kezét, mert türelmetlen és A módosított ötéves terv felemelt fel­adatai, mint ahogy népgazdaságunk minden ágára, úgv a mezőgazdaságra is, de ezen belül meg különösen az ál­lattenyésztésre nagy feladatokat rónak. Az állati termékekben való szükségle­teink az egyre emelkedő életszínvonal esetleg helyrehozhatatlan károk kelet­keznek. A mezőgazdasági munkáknak most van a legnagyobb dandárja. Égetően sürgősek a növényápolási munkák, a gyomlálás, a kapálás és ritkítás. Emel­lett azonban le kell kaszálni és be kell gyűjteni rendkívül bő korai takarmány­termésünket is: a herét és lucernát és a rétek szénatermését. Ezeket a mun­kákat pedig úgy kell elvégezni, hogy a növényápolást vagy. a takarmánybe­gySftési munkák se késsenek, de elő­készüljünk az aratásra is. aggódik, hogyha bármelyik munkával következtében olyan rohamosan nőnek, CJ"Lí 8"u ,, PO tL l S. f, ' hogyha ki akarjuk őket elégíteni „ pedig feltétlenül ki kell elégíteni — akkor az állattenyésztés fokozására a legnagyobb figyelmet kell fordítani A fokozottabb állattenyésztést pedig csak úgv tudjuk elérni, ha ennek megfele­lően megteremtjük és biztosítjuk a szükséges takarmánymennyiséget is. Az állattenyésztés fokozásában s így a takarmányszükséglet fokozásában és biztosításában különösen nagy feladat hárul a szövetkezetekre. A mult év no­vemberében kiadott kormányhatározat, amely a szövetkezeti állattenyésztés fellendítését segíti elő hathatós mér­tékben. lerakta az alapjait a követelmé­nyeknek megfelelő szövetkezeti állat­tenyésztésnek. A kormányhatározat megjelenése óta sok szövetkezet szö­vetkezeti istállót létesített, azonban eh­hez most még az is szükséges, hogy a szövetkezeti állatállomány részére elegendő, sőt bőmennyiségű takar­mányt is biztosítsunk. »Természetesen — mondotta Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottságának februári ülé­sén — a közös istállóban lévő jószág nem él a levegőből, hanem etetni kell. Ezért szükséges, hogy az EFSz-eknek, ha a közös istállók megalakításához látnak, egyik legfőbb gondjuk az ele­gendő mennyiségű takarmány biztosí­tása legyen.« A here és a lucernafélék kaszálása általában már mindenütt befejeződött, vagy legalább is folyamatban van, a rétek kaszálását pedig ezen a héten már mindenütt megkezdik. A gyakori esőzé­sek gazdag szénatermést biztosítanak, most már viszont arra kell törekedni, hogy éppen a gyakori esőzések ne te­gyék tönkre szénatermésünket. Igen nagy gondot kell fordítani a széna ki­szárítására. Ha nem ügyelünk a széna és a lucernafélék szakszerű és gyors kiszárítására, akkor bizony éppen a gvakoW esőzések igen nagy kárt tehet­nek takarmánvtermésünkben. A gya­kori esőtől a renden lévő lucerna vagy széna, ha ugyan el nem is pusztul, de tápértékéből igen sokat veszít. A réteket csak akkor kaszál­juk, amikor a fűfélék elvirágzottak — tekintve, hogy akkor adják a legna­gyobb tömeget — s ez az idő most már itt van. Késlekedni a rétek kaszálásá­val most már egy napig sem szabad. A falusi pártszervezetek és a népi köz­igazgatás szem előtt tartva és végre­hajtva a kormány március 15-én ki­adott, a takarmánybegyűjtésről szóló határozatát, úgy szervezzék meg a ta­karmánybegyűjtési munkákat, hogy minden szál takarmány idejében és a legkisebb veszteség nélkül legyen a mezőről betakarítva. A bőséges tavaszi esőzések ugyan­csak sürgőssé tették, sőt meg is szapo­rították a növényápolási munkákat. Az eső hizlalta és nevelte nemcsak a vete­menyeket, hanem a gyomokat is. Az esők hatására a sok téli csapadéktól amúgy is megtömődött föld még jobban megtömődött, az esők után beköszön­tött napsütéses, szeles időktől a föld felszíne megkeményedett és cserepes lett, — ha pedig az ilyen föld nem kap sürgősen kapálást, akkor abban bizony megsárgul és elsatnyul a kukorica vagv a répa vagy bármiféle más ka­pásnövény. Hiába kapott az a föld a mult évi tarlószántástól kezdve egé­szen a vetésig legjobb munkát, mert mit sem ér az idejében végzett jó mély őszi szántás, a trágya és a műtrágya, a nemesített vetőmag és a gondos ta­vaszi talajelőkészítés, ha a kikelt fia­tal. zsenge veteményt most nem ka­roljuk fel és a gondos, idejében való növényápolási munkával meg nem ad­juk a lehetőséget továbbfejlődéséhez. Kövéren keltek ki a kapásnövények, a répa, a kukorica, a mák és a burgo­nya és a többi kapások. Ezeknek a ve­teményeknek az ápolása, a ritkítása és a kapálása azért is nagyon fontos fel­adat, hogy kihasználjuk a kedvező idő­járás adta lehetőségeket és minden­áron biztosítsuk, még gazdagabbá te­gvük az ígérkező bő termést. Mezőgaz­dasági termelésünk egyik leggyengébb pontja éppen az ipari növények és a kapásnövények voltak. Ezekből, a cu­korrépából, kukoricából, lenből és a többi más ipari növényekből és takar­mányfélékből még csak megközelítőleg sem termeltünk annyit, hogy egyre nö­vekvő szükségleteinket kielégíthessük. Ennek kiküszöbölésére pedig nem elég csak az, hogy ezeknek a vetemények­nek a vetési területeit kibővítettük, nem elég az, hogy több cukorrépát vetet­tünk, mint a mult években, mert ez még nem jelent majd több termést is, ha most a növényápolási munkákat nem végezzük el idejében. A. mezőgazdaság mind nagyobb mér­tékben való gépesítése a növényápolá­si munkákat is nagy mértékben meg­könnyítette. Nemcsak a szövetkezetek és az állami birtokok, hanem az egyé­nileg gazdálkodók is sarabolóval vég­zik a kapásnövények sorok közötti ka­pálását. Sok helyen már az egyesített nagy tábla földeken traktorral vonta­tott kapálógépekkel végzik a kapálást; ezekkel pedig csak egv nap alatt is olyan hatalmas teljesítményt lehet el­érni. hogv valóban csak ott késnek meg a kapálással, ahol vagv elhanyagolják ezt a nagvon fontos munkát, vagv pe­dig olvan rosszul szervezték meg a munkákat, hogy tehetetlenül csak egv­helvben topognak és igyekezetüknek semmi eredménye, semmi látszatja nincs. A most folyó mezőgazdasági mun­káknál minden erre a célra felhasz­nálható erőt a növénvápolási munkák, a gyomirtás, kapálás á* a ritkítás mun­káinak a ^lehető le^fxw-Mbb elvégzésé­re kel! fordítani Ki kell használni a kedvező időjárás adta lehetőségeket és minden igyekezetünkkel azon kel! len­ni, hoo-v az ígérkező bő termést necsak biztosítsuk. hanem énnen a növénvánn­lási munkák ideiében való és jó elvég­zésével még johbá tegyük. II. A tavaszi esőzések nemcsak a ga­bonafélék és a kapásnövénvek roha­mos fejlődését segítették elő. hanem rendkívül kedveztek a takarmánytermés­nek is. A korai takarmánvfélék. a here. lucerna és a rétek az utóbbi évek egvik legiobb termékét adják. Idős paraszt­emberek mondják és a valóság is ezt UL Az ősz óta állandóan tartó kedvező időjárás nagyon jó hatással volt a ga­bonavetésekre is. Jól átteleltek az őszi vetések és a koratavaszi vetések is rend­kívül jól fejlődnek. Két méter magas rozsokat látni, a búza is már hányja kalászát és nem egy helyen látni olyan tavaszi árpát, amely már szintén ka­lászba megy. A gabonaféléknek ez a rendkívüli gyors fejlődése arra figyel­meztet, hogv az idén a megszokott idő­nél hamarabb lesz az aratás. Az ígér­kező bő termés és a szokottnál korábbi aratás pedig megköveteli, hogy már most minden előkészületet megtegyünk az aratásra. Az aratási munkákra való előkészü­leteknél különösen nagy feladat hárul az állami traktorállomásokra. Már a mult évben is eddig soha sem használt mennyiségű önkötözőgépet állítottunk be az aratásba, az idén azonban még több önkötöző, főleg még töhb knm­háin végzi maid az aratást. Az állami traktorállomások az elkövetkezendő napokban és hetekben legsürgősebb feladattiknak tartsák, 'iogv az aratás­hoz szüksége^ képeket megjavítsák és előkészítsék Kössenek szerződéseket az EFSz-ekkel, az állami birtokokkal és az e^vénileg gazdálkodókkal, hogv ÍPV a gépek arányához mérten biztosítsák a megfelelő aratási terjiletet. Az eddi­gi munkák tapasztalatai alapján az összes hibákat és nehézségeket ki kell küszöbölni, hogv aztán, ha az aratás idpje elérkezik, akkor minHen téren kel­lően felkészülve indulhassunk meg az idei bő termés betakarítására. Népi demokráciánk az idén még in­kább, mint eddig, segítőkezet nyújt a dolgozó parasztságnak, hogy az felada­tainak eleget tudjon tenni. A Párt és a kormány a mult évi aratás után meg­induló tarlószántástól kezdve a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta a me­zőgazdaságnak, hogy az idei jó termés előfeltételeit biztosítsa. A termés mind a gabonaféléktől, mind az ipari és ka­pásnövényekből, mind pedig a takar­mányfélékből valóban bőnek ígérkezik. Nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók­nak, nemcsak a dolgozó parasztságnak érdeke, hanem egész dolgozó népünké, hogy parasztságunk még fokozottabb mértékben mint eddig, minden erejét latba vesse, hogy ezt a jó termést meg is őrizze és sikeresen be is takarítsa. Traktorállomásaink teljes ütemben készülődnek az aratási és a cséplési munkákra. Megjavítják a gépeket és új agregátokat állítanak össze, hogy az aratási munkákat egyszerűsítsék és meggyorsítsák. A traktor földjeinken már győzött. Fennállt azonbap még az a körülmény, hogy a traktorral nem lehet minden munkát elvégezni. A ka­szálásnál például a földműveseknek először körül kellett kaszálni a földet és így helyet készíteni a traktor számára. Az első pillmatra úgy tűnik, hogy a körülkaszálás csupán kis területen szükséges. A valóságban azonban a körülkaszálandó terület az egész vetési terület 8 százalékát teszi ki. Krňák Zdenek kovács és Pásztor Frigyes javító az olesnai traktorállo­máson összeültek és tervet készítet­tek egy agregátra, amellyel az ön­kötöző előtt körülkaszálják a földe- I zanak. ket. Ezt az agregátot a Skoda 30-as traktor fogja vontatni. A kasza után pléhet erősítenek, amely felett egy övet helyeznek el a leka­szált gabona félrerakására. Mindez emelőkészülékre van szerelve, amely a traktor első tengelyén keresztül *";zet. A szükséges alkatrészeket a fent­említett újítók egy régi rossz kötöző­gépből és autóból vették. Ezzel az agregáttal nemcsak kaszálni lehet, hanem egy kis átalakítással takarmány-kaszá­lásra is használható lesz. Az agregát nagyon könnyen szétszed­hető, úgyhogy a traktort más munkák­ra is lehet használni. Az olesnai trak­torállomás alkalmazottai 14 nap alatt állították össze ezt a gépet. Ajánlatos, hogy ilyen agregát összeállításával többi traktoráHomásaink is foglaikoz­Minden nap késedelem a termés rovására megy Harc a gyom ellen — harcban a jó termésért Ünnep van. Vásárút utcája csendes, rsak néhány kisgyermeket, vagy öreg­asszonyt látni, amint a templomba n ennek. Gondoltam, bemegyek a helyi Nemzeti Bizottság irodájába és ott várom meg míg kijönnek a templom­ból az emberek. A Nemzeti Bizottság irodájában csak a kisbírót találtam, aki az EFSz-nek is tagja. Tőle tudtam meg, hogy a szövetkezeti tagok kint vannak a földeken. Ott van a szövet­kezet elnöke is és a helyi pártszervezet elnökét is csak ott találhatom meg. Nem volt nagy keresésre szükség, hogy megtaláljam őket. mert a nagy­tábla vetések és ültetések elárulták, hogy merre vannak a szövetkezet föld­jei. A szövetkezeti tagok éppen ku­koricát kapáltak vagy negyvenen. A vásárúti szövetkezetnek 30 hek­tár kukoricája van, amely gyönyörűen ki van kelve. A répaegyelést is a legrövidebb időn belül el kell vé­gezni, mert a répa mir elérte azt a magasságot, hogy sürgősen egyelnt kell. A dohánypalánták kiültetését is elvégezték és megkezdték a korább-n kiültetett dohány kapálását. Tóth István, a vásárúti pártszer­vezet elnöke, szintén ott dolgozik az első sorokban. — Minden termésünk nagyon szép mondotta —, de ha nem gondozzuk továbbra is a legszorgalmasabban, akkor esetleg tönkre is mehet. Ezért sfukséges, hogy ünnepen is dolgoz­zunk, mert minden egyes napi kése­delem a termés rovására mehet Ss- a munkát nehezíti meg, ha a gyom el­hatalmasodik a földeken. A közelben dolgozó szövetkezeti ta­gok közül többen odakiáltják: Majd ünnepelhetünk karácsonykor, akkor lesz rá időnk bőven. A szövekezet elnöke is azt mondja, hogyha azt " akarják, hogy eddigi munkájuk eredménye kárba ne vesz­szen, akkor bizony minden percet ki kell használni, hogy a kapálással ide­jében elkészüljenek. — Ha mi az őszi és tavaszi veté­seknél is azt tartottuk volna, hogy ün­nep van — mondja az elnök — és nem dolgozunk, akkor ma nem dicsekedhet­nénk azzal, hogy az egész vásárúti határban a szövetkezetnek vannak a legszebb vetései Valóban, a szövetkezet vetései na­gyon szépek. Az ember örül és bol­dognak érzi magát, mikor ránéz az 5p hektár hullámzó, sötétzöld búza­tengerre. A tavaszi vetések szintén el­érik már az 50—ü0 centiméteres ma­gasságot is. A szövetkezet földiéin tú! az egyénileg gazdálkodók földjei van­nak. Ezek között bizony nagyon silány vetéseket is látni. Megkérdezem a szö­vetkezet elnökét, miért vannak ezek a vetések így tönkremenve? — Azt hiszed elvtárs, — válaszolja az elnök —, ha mi nem szórtunk volna el hektáronként 3.5 mázsa műtrágyát, akkor a mi vetéseink ilyen szépek len­nének? Ha a tavaszi vetés idején, mi­kor egy kis jó idő voltj ki nem hasz­nálunk minden alkalmat, hogy a mag minél hamarább a földba jusson, akkor a mi vetéseink sem lennének különbek azokénál, akik így csinálták. A dohánypalánták kiültetését a szö­vetkezet fiatalsága végezte, Oravec Rozália vezetésével. Oravec Rozália azelőtt is gazdasági munkát végzett a a falu zsírosparasztjainál. Napszámba járt kapálni, vagy pedig harmadában kellett túrnia a kulák földjét, hogy va­lahogyan el tudja tai tani gyermekeit és sajátmagát. Azt mondja most Ora­vec Rozália: — Boldog vagyok, amióta a szövet­kezet megalakult, mert érzem, hogy most már a magam gazdája vagyok. Itt a munkám eredményének nemcsak egynegyed részét kapom meg, mint a zsirosparasztoknál, hanem annyi a jö­vedelmem amennyit dolgozok és aho­gyan gazdálkodunk. Elmondja még azt is, hogy mikor a zsírosparasztoknál napszámba dolgo­zott, a kulákok kora reggeltől késő estig ott állottak felettük, nehogy lop­ják a napot. — Ma nincs szükség rá, hogy vala­ki felettünk álljon — mondja Oravec Rozália — és mégis megy a munka, mert látjuk, hogy érdemes dolgozni. Az nálunk nem fordulhat elő, hogy a répa kapálása közben a sort a felénél abbahagyjuk, mert este van. Bizony nem is nagyon tetszik ez a haladás a falu kulákjainak, Mandrász Endrenek és a többi hasonlószőrű társainak. Nem kap már a faluban munkaerőt, esetleg csak olyanokat, akik még nin­csenek tisztában a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyeivel, de az ilyenek is napról napra mindinkább elpártolnak tőlük és a "kulák társaságnak is meg kell fogni a kapanyelet, ha nem akar éhen halni. A szövetkezet tagjai készülődnek az aratási munkákra. Ugyanúgy, mint eddig minden munkát tervszerűen vé­geztek, az aratást még gondcsabban és tervszerűbben akarják végrehajtani. Felvetődött az a kérdés is, hogy az aratógépekhez a traktorállomástól kér­jenek-e embereket, vagy pedig a saját soraikból tanítsanak-e ki, aratógépke­zelőket. Az utóbbi javaslatot látták­jobbnak, mert ha a traktorállomásról hoznak embereket, ezek, ha a gép nem kötöz is rendesen, nem fordítanak rá nagy gondot, mert a kévéket nem ne­kik kell összeszedni és azzal sem sokat törődnek, hogy mennyi, gabona megy így tönkre. De, ha a szövetkezeti tag­jainkat ültetjük az aratógépekre, akkor azok nem fogják a munkát felületesen venni, azok minden szem gabonára vigyázni fognak, mert egész évi mun­kájuknak gyümölcsét látják benne. A szövetkezet a legelőbérek kiszabá­sában is megtette a kellő intézkedése­ket. A legelők a szövetkezet tulajdonát képezik és ezért a szövetkezeti tagok szabták meg, hogy ki, mennyi legelő­bért fizessen. A legelőbérek 1<iszabása a következőképpen történik. Az EFSz tagjai egy marha után 200 Kčs-t, azok az egyénileg gazdálkodók, akiknek egyáltalán nincs földjük, 400 Kčs-t fizetnek. Az öt hektáron aluliak 600 koronát, 5—10 hektárig 800 koronát, 10—15 hektáiig 1000 koronát, 15 hek­tártól felfelé pedig 1200 koronát. Szarka István. Botkó Mária a cukorrépa egyelésben négy és léi munkaegységet végez naponta A csicsói harmadik típusú és a tanyi I A tanyi EFSz-ben különösen az harmadik típusú EFSz tagjai a szovjet J egyének közötti versenyt szervezték l kollioztágok mintájára a tavaszi mun­kák második időszakában megindítot­ták a szocialista munkaversenyt a cso­portok és az egyének között. A csicsói EFSz-ben minden növény­termelési munkacsoport bekapcsolódott a versenybe. Két munkacsoport a do­hányültetésben, a többi pedig a cukor­répa egyelésben és a kukoricakapálás­ban versenye/. Eddig Jezsó Ferenc csoportja jár az élen, amely a dohány­ültetést végzi. A csoport tagjai min­den nap túlhaladják a normát és napon­ként két munkaegységet is elvégez­nek. ' Jezsó Ferenc munkacsoportja Nagy Dániel csoportjával versenyez a dohánvülietésben. A verseny politikai és gazdasági ki­értékelése iránt a szövetkezeti tagok igen nagy érdeklődést mutatnak. A szövetkezet vezetősége és a munka­csoportok vézetői közös gyűléseket tartanak, ameiyekeu kiemelik a leg­jobban dolgozó csoportokat és egyé­neket. A legjobb dolgozók közül meg kell említeni Német Ilonát, Kolocsics Ilonát és Kolocsics Károlyt, akik most a cukorrépa egyelést végzik. A szövetkezet vezetősége utolsó gyű­lésén elhatározta, hogy a legjobb dol­gozókat a végelszámoláskor emléktár­gyakkal is megjutalmazzák. 1 meg kiválóan. A cukorrépa egyelésnél az egész vetési területet 20 árra, a kukorica kapálásnál pedig íél hektárok­ra osztották. Ha valamelyik szövetke­zeti tag egy darabon elvégzi a munkát, rögtön hozzákezdhet a másik darabon. Ez a módszet lehetővé teszi a munka minőségének és mennyiségének ellen­őrzését és a legjobb dolgozók megál­lapítását. A cukorrépa egyelésben Bolkó Má­ria szövetkezeti asszony különösen szép eredményeket ért el. Normáját állandóan magasan túlhaladja és na­ponta négy és fél munkaegységet is elvégez. Ezért a teljesítményéért csak előlegként azonnal felvehet 360 koro­nát. Meg kell említeni még Skorcó Annát, aki két, két és fél munkaegy­séget vé^ez el a cukorrépa egyelésben, sőt mi tobb emeltet! a háztáji gazdál­kodásra meghagyott földjén is mindent rendben tart. A tanyi EFSz vezetősége is elhatá­rozta, hogy a legjobban dolgozó szö­vetkezeti asszonyokat külön megjutal­mazza, ami bizonyára hozzájárul a többi szövetkezeti tag munkára való buzdításához is. A csoportok és az egyének közötti szocialista munka verseny a csicsói és a tanyi EFSz-ekben jelentősen hozzá­járult a munka megszilárdításához. Ezért mindkét szövetkezetben még jobban kiszélesítik a szocialista munka, versenyt.

Next

/
Thumbnails
Contents