Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-29 / 124. szám, kedd

III SZO 1951 május 29 Az SzKCEQP tapasztalataiból Lenin és Sztálin pártja — győzelmeink lelkesítője és szervezője A történelem fényesen igazolta Lenin és Sztálin tanításait. Lenin és Sztálin rámutattak arra, hogy az imperializmu^ megdöntése és a proletárdiktatúra kivívása csakis akkor lehetséges, ha a nép új életért vívott harcát a munkásosztály forradalmi pártja vezeti, mely elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcbavigye a hatalomért, elég tapasztalt, hogy a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között eligazodjék és elég hajlékony, hogy a céljához vezető úton minden zátonyt elkerüljön. Lenin és Sztálin ilyen pártot hoztak létre. A Bolsevik Pártot, a munkásosztály élcsapatát, szoros eltéphetetlen kötelékek fűzik a dolgozók széles tömegeihez. Politikájában a nép érdekeit, vágyait és reményeit juttatja kifejezésre és a nép legkiválóbb képviselőit egyesíti soraiban. > A Bolsevik Párt lényeges ereje a tömegek közötti megingathatatlan tekintélye, s az a határtalan szeretet és támogatás, me yben a szovjetnép a Párt politikáját részesíti. Ezt a tekintélyt a Bolsevik Párt a nép boldogságáért folytatott hosszú évtizedes hősi küzdelemmel vívta ki. A Bolsevik Párt nagy győzelmeket aratott és arat ma is, mert fel van vértezve a marxizmus-leninizmus hatalmas fegyverével, s annak birtokában szétzúzta a nép ellenségeit. A Párt öntudatos életre serkentette a társadalomnak a kapitalista rendszerben legelnyomottabb rétegeit és felemelte őket a történelmi alkotás csúcsaira. Az élet megmutatta, hogy mekkora energia, s az alkotásnak milyen kimeríthetetlen forrásai rejlenek a kapitalizmus bilincseitői megszabadított népben. A Párt, Lenin zászlaja alatt, Sztálin elvtárs vezetésével rövid idö alatt biztosította az ország iparosítását, s a mezőgazdaság kollektivizálását. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban a Bolsevik Párt, LeninSztálin pirtjának világtörténelmi győzelme. A nagy Sztálin zseniális vezetésével a szovjetországban olyan hatalmas mozgatóerők alakultak és fejlődtek ki, mint a szovjettársadalom erkölcsi és politikai egysége, a Szovjetunió népeinek barátsága, a szovjet hazafiság. A szovjettársadalom vezető és irányító ereje Lenin és Sztálin hatalmas pártja, melynek politikája a szovjetrendszer létalapja. A Nagy Honvédő Háború éveiben a nagy Sztálin kezébe vette az ország fegyveres erőinek vezetését. Sztálin nevével mentek harcba a Szovjet Hadsereg katonái. Sztálin nevével vitték végbe munkahőstetteiket a hátország dolgozói és Sztálin nevével győzött a Szovjetunió. Az imperialisták abban reménykedtek, hogy a Szovjetunió a második világháború következtében legyengül. Roszszitl számítottak. A szovjetnép a háborúból még erősebben, még edzettebben került ki, s Sztálin elvtárs vezetésével a szovjet népgazdaság soha nem látott magaslatokat ér el. A háborúutáni ötéves terv első évében a szovjetdolgozók elhatározták, hogy az ötéves tervet határidő előtt fogják teljesíteni. Ez az elhatározás harci programmá vált. Ma a harct programmot nemcsak teljesítette a szovjefnép, hanem magasan túl i» szárnyalta. A Szovjetunió történetét a szovjetemberek megszámlálhatatlan hazafias cselekedete gazdagítja. De soha még oiyafi nagy nem volt a milliós tömegek munkalendülete, mint a háborúutáni ötéves terv éveiben. Munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek a szocialista verseny soha nem látott lendületével, újabb és újabb eredményeket értek el. Nagy cél áll a szovjetnép előtt. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban. A nagy célhoz Lenin—Sztálin pártja vezeti a szov jetnépet. A Szovjetunió dolgozói a Párt vezetésével sikeresen küzdenek le minden nehézséget a gazdasági és kultúrális építőmunkában, s egyre újabb eredményeket érnek el a Szovjetunió erejének megszilárdításában. A Szovjetunió népgazdaságának állandó és egyre rohamosabb növekedése olyan időben megy végbe, amikor a kapitalista államokban egyre növekszik a válság, egyre csökken a termelés, amikor az imperializmus eszeveszett agressziós politikájával új háború kírobbantásán fáradozik, s a legaljasabb agressziót hajtja végre a békés koreai nép ellen. A Bolsevik Párt az egész világ kommunistáinak, kommunista és munkáspártjainak példaképévé vált és az öszszes országok dolgozói napról napra mindjobban meggyőződnek arról, hogy az emberiség szabadságához vezető egyetlen út az, amelyet Lenin és Sztálin Pártja mutat. (Szovjet cikk nyomán.) A kommunista nevelés hatalmas eszköze A könyv — az ismeretek forrása, barát és tanácsadó 16 A szovfetforradalom nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem anyagi javakat, a müveit étet lehetőségét is. A szovjetemberek megismerték a szab ad élet boldogságát, megismerték a szocialista kultúra jótékony befolyását. A szovjet szocialista rendszer egyik vívmánya az, hogy a néptömegek hozzászoktak a nyomtatott betűhöz. A könyv, az újság, a folyóirat az egész nép tulajdonává lett, hatalmas eszközzé vált a tömegek kommunista nevelésében. A párttagok és a pártonkívüliek — a munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek — milliói behatóan tanulmányozzák Marx, Engels, Lenin, Sztálin alkotásait. A szovjetemberek figyelmesen követik minden irodalmi újdonság megjelenését, a tudományok és ismeretek valamennyi ágában. Egyetlen más országban sincs olyan hatalmas és aktív olvasótábor, mint a Szovjetunióban. A szocialista társadalomban alapvető módon megváltozott az olvasók és írók közötti viszony. Régóta levéltárba került a régi elv: az író irogat, az olvasó olvasgat. A szovjetolvasó úgy tekint a könyvre, mint az ismeretek forrására, mint barátiára és mint tanácsadójára. A szovjetkönyv megtanítja az embereket élni és dolgozni, harcolni és győzni. Segítségükre van az élet gyakorlati kérdéseinek megoldásában, a kommunista társadalom építésében. A szovietember saját, közvetlen ügyének tekinti az irodalmat. Maga is személyesen érdekelt állandó tökéletesedésében és javulásában. Éppen ez a magyarázata annak, hogy az ismeretek bármely ágával foglalkozó minden értékes könyv, minden új szépirodalmi alkotás meleg visszaliangra talál az olvasóknál. A szovjetnép szellemi igényeinek teljes és minden kívánalmat figyelembevevő kielégítése — rendkívüli fontosságú feladat. Országunkban minden szükséges előfeltétel adva van a nép számára szükséges jó könyvek kibocsátására és terjesztésére. A Szovjetunióban a könyvkiadás páratlan méreteket öltött. Az, irodalmi alkotások a Szovjetunió valamennyi népének nyelvén mégjelennek, minden köztársaságnak saját könyvkiadóik vannak. A szovjetolvasók minden évben többtízezer könyvet kapnak, mintegy 600—700 milliós példányszámban. A Szovjetunióban kiépült a könyvtárak és könyvüzletek j szerteágazó hálózata. De nem elég csak jó könyvet kiadni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy el is jusson az olvasókhoz. Az országban a könyvkereskedelem fontos politikai ügy. A helyi pártszervezeteknek nap mint nap ellenőrizniök kell a könyvkereskedelmi hálózat munkáját. Ott, ahol valóban számolnak a dolgozók igényeivel, a könyvkereskedelem megszervezése mintaszerű. A pártszervezetek és a társadalmi szervezetek kötelessége az is, hogy állandóan gondoskodjanak könyvtárakról és az olvasók között végzett tömegmunkáról. Nagy figyelmet kell szentelni a könyvtárosok nevelésére. A szovjetkönyv nagy szolgálatokat tesz a népnek az új, kommunista társadalom építésében. Segítségére van a Pártnak és a szovjetállamnak a dolgozók kommunista nevelésében, hatalmas bolsevik fegyver a bomlófélben lévő burzsoá-ideológia elleni harcban. A pártszervezetek, a tanácsok, a szakszervezetek és a Komszomol-szervezetek, a kulturális arcvonal valamennyi munkásának kötelessége, hogy bolsevikhoz méltó módop gondoskodjanak a szovjetolvasók szükségleteiről és igényeiről, hogy állhatatosan propagálják a legjobb könyveket és eljuttassák az irodalmat a tömegekhez. (Szovjetcikk nyomán.) cfcgitáejási munka a miíhelgbesi Gyárunkban már évek óta működik az agitátoriskola. Az iskola tanterve sok időt szán az agitációs tömegmunka módszertanának tanulmányozására. Ez feltétlenül szükséges is/ mert a jól képzett, sokat tudó ember is rossz népnevelő, ha nem tudja elvinni hallgatóihoz a bolsevik igazság forró, lelkesítő szavát. Érteni kell ahhoz, hogy közelebb jussunk hallgatóinkhoz és megtaláljuk a nekik érthető nyelvet. egyáltalában nem korlátozza az agitátátorok kezdeményezését. Az agitátor legyen figyelmes szemlélője a közösség életének. Az agitátornak tudnia kell, hogy a bolsevik igazi dísze a szerénység és kerülnie kell minden nagyképűséget, vagy éppen a parancsolgató hangnemet. j Mindig vissza kell emlékeznie arra, hogy a tömegektől tanulnia kell a kommunistáknak Saját tapasztalatunkból meggyőződtünk arról, hogy legjobb a műhelyagitációra megbízni a népnevelőket ott, ahol maguk is dolgoznak, közelről ismerik az embereket, színvonalukat, érdeklődésüket és igényeiket. Az ilyen agitátoroknak mindenkor friss, időszerű helyi anyag áll a rendelkezésükre, ami nélkül nem is lehet szó eredményes agitációs munkáról. Nagy súlyt helyezünk az erSelosztásra is. Minden agitátor saját műszaka dolgozóival foglalkozik. Egy-egy nénnevelőliöz 8—10. legfeljebb 12 fő tartozik. Az agitációs munka az ebédszünetben s a munkahelyen folyik. Ha az agitátor a termelés kérdéseiről beszél, íel kell, hogy hívja a figyelmet a környezetre, rámutathat például a hanyag munkás mupkahelyén uralkodó rendetlenségre, a rosszul karbantartott szerszámokra, az anyagpazarlásra. A népnevelők a lényeges témákat megtalálják a pártbizottság által öszszeáltított tervbea Ez a terv. azon h a a Minden kérdést a Párt és az állam szempontjából kell megvizsgálnia ' és levonnia belőle a következtetéseket. Ugyanilyen szellemben kell nevelnie a tömegeket Is. Ha a népnevelő a selejt kérdéséről beszél, nevezze meg és szégyenítse meg a selejtszaporítókat. Azokat a dolgozókat pedig, akik hozzá nem értés folytán termelned selejtesen, vezesse rá, hogyan fokozhatják szakmai tudásukat. Rá kell mutatnia, hogy a selejtes termék más üzemek vagy gyárak dolgozóinak kezébe jutva, azok munkáját is akadályozza és ez visszatükröződik az állami tervek teljesítésén ls. Igen fontos követelmény, hogy az agitátor értsen a szemléltető segédeszközök alkalmazásához. Ha a népi demokratikus országokról, a koreai eseményekről beszél, elevenebb a munkája, ha térképet és fényképeket használ és rámutat az illető ország helyzetére, sajátosságaira. A segédeszközöket nein nehéz megszerezni. A »Kaucsuk«-gyárbnn minden agitátornak rendelkezésére állnak az eredménytáblák, kimutatások, »sztahanovista-naptárak«, fényképek és térképek, amelyek tartalmazzák a szükséges adatokat. A isztahanovista-naptár« — a szemléltető agitáció egyik formája. Nagy tábla, amelyen a hónap folyamán napról napra feltüntetik az elért eredményeket. Ha a népnevelő a munkaverseny kérdésével foglalkozik, olyan módon kell felvetnie a kérdéseket, hogy maguk a munkások tegyenek javaslatot versenykihívásra, a kihívás megfogalmazására, a feladat határidő előtti teljesítésére. Az agitátornak mindenkor kötelessége, hogy az' élenjáró fejlődő ember a tömegek vezetője legyen, akinek tekintélye van, s aki elvtársait harcba vezetheti a munka termelékenységének emelésére, mert maga is élenjár a termelésben. Az az agitátor, aki az önkritikáról, a szocialista társadalom haHarc a békéért írta: KONSZTANTIN FEGYIN, Sstálin-díjas író A bilincs, az ütlegelés és kínzás a reakció állandó fegyverei a béke védelmezőivel szemben. Ezt a módszert nem csupán az utcákon és a tereken alkalmazzák: ma már bejutott a parlamentekbe is. A mult év tavaszán a párizsi Bourbon-kastélyban a francia csendőrök behatoltak a Nemzetgyűlés termeibe s ökölharcot vívtak a parlamenti ellenzékkel. Ütlegelték a kommunista képviselőket, akik a szóláshoz való jogukat védelmezték. Marie-Claude VaUlant-Couturier képviselőnőt lábbal taposták a csendörök. Eletem végéig sem fogom eltelejteni, hogy müyen nemes és büszke méltósággal tárta bizonyítékait MarieClaude Vaillant-Coutuier a Nemzetközi Törvényszék elé. A háború alatt a hitleristák a mauthauseni osztrák koncentrációs táborba hurcolták, Jiol embertelen kínzásokat élt át. s miközben mint ember, mint nő s rnint francia egyaránt vádolta a vádlottak padján ülő fasisztákat, nem, ő nem a saját szenvedéseiről beszélt, hanem azoknak a szerencsétlen áldozatoknak a kínjairól, akik a kőbánya meredek lépcsőin váltak meg életüktől, melynek fenekéről emberfelettien súlyos köveket kellett a vállukon felcipelniök, s eközben mintha csak ő maga is fokról fokra feljebb emelkedett volna a fasizmus áldozataival együtt ezeken a vérrel öntözött lépcsőkön, mígnem elérte a legfelsőbb lépcsőfokot s belépett a háborús főbűnösök felett ítélkező bíróság termébe, ahol az igazságért vértanúhalált szenvedett valamennyi társa nevében magasztos lelkének legmélyéből mondta ki a maga Ítéletét: „Igen, bűnösök valamenynyien." Most pedig a hitleri erkölcsök új örökösei csendőröket uszítanak erre a nőre, hogy csizmájuk sarkával tapossanak rá a parlamentben, amelynek feladata állítólag valamiféle „demokrácia" megvédése. Nem, a nép képviselőivel, magával a néppel szemben tanúsított önkény sohasem érdemli meg a demokrácia nevet A népek békemozgalmával való leszámolás rendőri módszerel, bárhol is — akár az utcán, akár a parlamentben alkalmazzák ezeket, csupán arra valók, hogy leleplezzék a háDOrús uszítók gonoszságát, tehetetlenségét s fasiszta jellegét. A Szovjetunió óriási szerepet játszik világszerte a béke eszméjének elterjesztésében. Népünk — annak munkásosztálya, kolhozparasztsága és értelmisége a maga egészében teljesíti ezt a feladatot. Fontos feladat hárul ránk, írókra is a népek békeharcában. V'lelmeznünk kell s mi meg is akarjuk és meg is fogjuk védelmezni a békét egész tehetségünkkel és minden képességünkkel A béke ügye mindennél fontosabb és értékesebb az egész emberiség jövőjének szempontjából. A történelmi valóság azt bizonyítja, hogy az események méretei ma sokkal nagyobbak, mint valaha is voltak, sokkal gyorsabban is folynak az események, mint bármikor eddig és soha nem idéztek elő még akkora feszültséget az egymást követő események, mint ma. Látjuk azonban, hogy a béke és a háború egymással szemben álló erői nem egyenlőek. Világosan látjuk, hogy a béke erői sokkal energikusabban és sokkal nagyobb ütemben növekednek. Éppen ezért a béke táborát érő megpróbáltatások ellenére is bátran és bizosan vetjük tekintetünket a jövő felé. Lenin-Sztálin kora országunkat az emberiségnek a hanyatlástól és a kihalástól való megmentésére mozgósította. Csak azt mondhatjuk a háborús uszítóknak: Lehet urak, hogy önöknek sikerül még több háborús tűzfészket is lángralobbantani. Mi azonban mindannyiszor hamarosan elfojtjuk azokat A háború lángjai mindenfelé ellenállásba ütköznek majd — a népek nem engedik, hogy a háború tűzveszélye átterjedjen az egész földre. Az emberiség nem a háború tüzével, hanem a világbéke hajnalának tiszta levegőjével fogja köszönteni történelmének holnapjátl (Részlet az írónak a Literatúrnaja Gazetában megjelent cikkéből.) D. Zaszlavszkij: KÉTFAJTA SAJTÓ Nemrégen Belgiumban, Brüsszelben jártam. Belgium gazdag, kapitalista ország és sok nagy burzsoá újság van ott. Meglátogattam az egyiknek, a „Le Soir"-nak szerkesztőségét. És meglátó, gattam egy kommunista újság, a „Drapeau Rouge" szerkesztőségét. Zaszlavszkij elvtárs ezután részletesen leírja a „Le Soir" fényes, márvánnyal kirakott falú székházát és a laptulajdoiios pompás szobáját. Elmondja azt is, hogy ezekben a fényes termekben senki sem ír, itt csupán hirdetéseket vesznek fel, kereskednek az újsággal, mivel ennek az újságnak lényege, jövedelmének forrása a hirdetés. A kereskedelmi hirdetések foglalják el az újság hasábjainak nagyobb részét. Ismerteti a „Tje Soir" jellemző történetét is. Az újság megalapítója egy kupec, kereskedelmi hirdetésekkel foglalkozó ügynök volt, aki rájött, hogy többet kereshet, ha nem más lapjai számára gyűjti a hirdetéseket, hanem maga indít egy újsirgot. Semmi köze nem volt sem a néphez, sem valamiféle mozgalomhoz, politikai párthoz. Lapja hirdetések közlésére szolgált és csak mellékesen kaptak benne he. lyet cikkek éš egyéb írások is. De minthogy a burzsoá újságoknak is van valami politikai jellegük — vannak kimondottan reakciós és vannak liberális újságok —, meg kellett állapítani, milyen lesz az új újság iránya. A tulajdonos maga reakciós volt, de úgy látta, jövedelmezőbb irányzat a liberális'és ezért lett az újság is liberális irányzatú. Amikor ott voltam •— folytatja Zaszlavszkij elvtárs —, észrevettem, •hogy a munkatársak között bizonyos félelem uralkodott. Az újság régi gazdája meghalt, az újságot két leánya örökölte. Az egyik férjnél volt, a másik még nem. Es az újságírókat nagyon nyugtalanította, kihez is fog férjhezmenni a másik leány. Amennyiben klerikális világnézetű, reakciós lesz a férje, úgy az újság is klerikálisreakciós irányzatúvá változna. Es a félelem azonban nem volt túlságosan nagy, mert az újságírók úgy gondolkoztak, hogy ha aa újság liberáfo, ak kor liberális módon írnak benne, te pedig klerikális-reakcióssá válik, akkor majd klerikális-reakciós módon írnak. Ezután a tulajdonképpeni szerkesztőségben tett látogatásáról számol be Zaszlavszkij elvtárs s elmondja, hogy a hirdetési osztály pompája helyett itt mocskos, csűrhöz hasonló hodályt talált, amelyben 40—50 ember dolgozott. Mintha valami gyár lett volna, amelyben újságszavak készülnek. Igy lest tehát ez a nagy burzsoá újság. Igy fest ez a hely, ahol a rágalmakat, hazugságokat gyártják a Kommunisták ellen, a Szovjetunió ellen, a népi demokráciák ellen. Ugyanezek a jelenségek jellemzőek az egész burzsoá sajtóra, különösen az amerikai sajtóraTele tüdővel lélekzettem fel — folytatja Zaszlavszkij elvtárs —, amikor aztán meglátogattam a belga kommunista újság, a „Drapeau Rouge" szerkesztőségét. Nem nagy újság és szegény újság ez. Egy kis épületben van a (szerkesztősége. Brüsszel külvárosában. Hirdetési irodájuk egyáltalán nincs, mert ők nem foglalkoznak hirdetésekkel. A „Drapeau Rouge" igen nehéz anyagi körülmények között, idegen nyomdában készül, majd a kommunista újság munkatársainak életéről számolt be. Talán nem is kel arról beszélni, hogy az újság munkatársai keveset keresnek, alig annyit, amennyi elegendő életfenntartásukig. De igen kellemes és boldog érzés volt együtt lenni ezekben a szűk, kis helyiségekben a kommunista újságírókkal. Nem könnyű a munkájuk, nap mint nap a rágalmak és a támadások egész özönét árasztja rájuk a belga kapitalista sajtó, de valamennyien vidáman és lelkesen dolgoznak, mivel a meggyőződésüknek megfelelően írnak, a maguk gondoíatait, a maguk szándékait írják meg és mivel tudják, hogy tiszta, nagy és nemes ügyet szolgálnak. Ezért újságjuk éles, bátor és merész és az olvasók nagy szeretettel és érdeklődéssel olvassák. lóerejéről beszél ugyan, de a valóságban letompítja a kritika élét és rwm tudja niagát rászánni, hogy a fogyatékosságokról megemlékezzen, nem részesülhet tiszteletben. A népnevelőnek, ha valamilyen feladatot kitűzött maga elé, azt meg is kell valósítania. Ha nem sikerül az első alkalommal, új utakat, új módszereket, iÁi kiinduló pontot kell találnia. Az agitátor legyen a munkaszeretet, a teremtő kezdeményezés és fegyelem mintaképe. Mutasson példát minden állampolgári kötelesség teljesítésében és öntudatosan, kommunista módon viszonyuljon a munkához. Gracseva, a >Kaucsuk«-gyár pártirodájának vezetője.