Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-26 / 122. szám, szombat

kádermunkánkra. Ne keressünk a fontos helyekre „kész" embereket, s hanem jó CsISz-tagokat, akik teljesen odaadok a Párt és a munkásosztály iránt. A Smena szerkesztőségének feladata, hogy megsza­baduljon a rossz burzsoá tradicló utolsó maradvá­nyaitól is, főleg az individualizmustól és a kispolgári anarchizmustól. Hogy miként kell tovább haladnunk, arra vonatkozóan Široký elvtársnak a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának májusi ülésén elmondott referátuma egész sor irányelvet adott. A mi központi lapunkra is vonatkoznak túlnyomó többségben a megadott irányelvek. Annyit kell ezekhez pusztán hozzátenni: többet kell írni a marx-leninizmusról, a Komszomol­ról, a csehországi CsISz-tagokról, Szlovákia iparo­sításáról és többet kell írni a tudományról és tech­nikáról! Gyorsított ütemben ki kell építeni a szer­kesztőségben az olvasók leveleinek rovatát és min­den egyes hangra, amely a dolgozók köréből jön — a Komszomol Pravda példája szerint — a legna­gyobb gondot kell fordítani. Mivel a Smena mostani példányszáma igen ala­csony, ezért a kongresszus után fokozni kell az elő­fizetőszerzési kampányt. Nagy példányszámot ért el Pionír-újságunk. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pioní­rok, akiknek sajtójukhoz való viszonyuk sokkal jobb, mint a CsISz-tagoké, újságukkal meg lenné­nek elégedve. Az ő követelményük szerkesztőségük­től: többet kell tanulni a szovjet „Pionír Pravdá"­tól és többet foglalkozni velük, a pionírokkal. Viszonylag jelentősen emelkedett a funkcionáriu­sok számára megjelenő szervezeti hetilapunknak, a „Pracovný program"-nak példányszáma (12.061). A lap vonalát és elnevezését azonban már meg kell változtatni. Gondoskodni kell trról, hogy ez a lap nem pusztán a szervezési osztály hetilapja legyen, gon­doskodni kell arról, hogy valamennyi funkcionárius­kádereink, aktivistáink politikai és nevelő lapja le­gyen. A CsISz szlovákiai Központi Bizottságának kell átvennie e lap kiadását és a lap szerkesztésével a szövetség politikailag legfejlettebb és legtapasz­taltabb funkcionáriusait kell megbízni. Többi lapjaink közül meg kell említeni a Mladá Tvorbát, mégpedig azzal, hogy ez nem pusztán a gimnazisták lapja, hanem a harmadfokú iskolások havi lapja is. Ezenkívül a Mladá Tvorbá na k a leg­gyorsabb ütemben fel kell hagynia azzal, hogy el­szigetelje magát a munkás- és földművesifjúságtól. Gyorsan nő a Smena könyvkiadója is. Nem egész két év alatt 82 könyvet adott ki 562.000 példány­ban. Közülük 44-et gyermekek számára és 38-at if­júság számára. 1949-ben 10 könyv jelent meg, 1950­ben 40, ebben az esztendőben pedig 4 hónap lefor­gása alatt 32 könyv jelent meg 254.500 példány­számban, tehát nagyobb példányszámbán, mint ta­valy az egész év folyamán. Most az a fontos, hogy a Smena a könyv minősé­gére helyezze a fősúlyt. A választékosságra, a nyelvi kifejezés tökéletességére és főleg az illusztrációra. Ezekben a napokban Gajdar Iskola című könyvének illusztrációjáért Ilecsko akadémiai festő az államdí­jat kapta meg. Pionírjaink és tanulóifjúságunk ezt a jutalmazást bizonyára helyeselni fogják. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy pionírjaink és iskolásaink a festőművészetben a szocialista rea­lizmus pártján állnak. Határozottan ellene vannak, hogy a művészek őket gyengeelméjű arcokkal, gör­be lábakkal és olyképpen ábrázolják, mint az gya­korta megtörténik az állami nyomda kiadásában megjelenő Ohnyikban. Ha szükségesnek mutatkozik e tekintetben gyermekszavazást rendezni, megszer­vezhetjük. De előre tudjuk az eredményt, a szocia­lista realizmus fog győzedelmeskedni. Ha a könyvekről beszélünk, meg kell említenünk, hogy Milán Lajcsiák, a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának tagja mellett új, fiatal íróink jelent­keznek. írók, CsISz-tagok, akik őszintén szeretik a Pártot és hazájukat, akik művészi módon mutatják be a büszke és harcos gottwalia szlovákiai fiatal nemzedéket. A Csehszlovákiai írók Szövetségének szlovákiai tagozata ebben a hónapban 16 új fiatal szerzőt vett fel a Szövetség tagjelöltjei sorába. A legközelebbi időben a könyvpiacon megjelennek első könyveik. Az írók Szövetségének a Szlovákiai Köz­ponti Bizotsággal közösen megrendezett nagy iro­dalmi pályázatára már eddig több, mint 100 mű ér­kezett be. Főleg olyan új szerzőktől valók ezek, akik egyes CSM-csoportjaink köréből nőnek ki. (Svit, Zó­lyom, Nyitra, stb.) Egy bástyát még nem vettünk be. És ez a művészeti kritika, amely világosan meg­mutatná, mit kell a múltból átvennünk és amely ki­söpörne minden rosszat, korhadtat és művészetünk számára biztosítaná világosan a szocialista utat. Kultúréletiinknek nagy szüksége van arra, hogy akadjanak bátor fiatalok, akik ezt a bástyát beven­nék. A testnevelést és a sportűzést minden CsISz-cso­portban lényegesen javítani kell. A fiatal nemzedék szocialista nevelésének egyik legkomolyabb eszköze a testnevelés. A testnevelés feladata megszilárdítani az ifjúság egészségét, elő­készitenf azt a munkára és a népi demokratikus ha­za védelmére. A CsISz Szlovákiában mindig szívó­sa nharcolt az egységes testnevelésért, tömegszerű­ségéért, szocialista jellegéért, harcolt azok ellen a burzsoá elemek ellen, amelyek minden eszközzel ar­ra törekedtek, hogy a testnevelési szervezeteket el­szigeteljék % dolgozó tömegektől, * haladó ifjúság­tól. E küzdelemnek eredménye az lett, hogy a CsISz­nek a Szokolban való' jelentősége ma állandóas nő, a két szövetség közötti kapcsolat mind szorosabb és mind gyakoribb akció-egységük. A Szokolnak az utóbbi időben felmutatott sikereit elsősorban ez az együttmunkálkodás" hozta meg. A Szokolnak a leg­utóbbi év során felmutatott legnagyobb sikere két­ségkívül az a tömegsport-akció, amelynek tradíció­ját Szlovákiában az a hatalmas staféta alkotta meg, amelyet a Szlovákiai Kommunista Párt történelmi IX. kongresszusának tiszteletére rendeztek, amely stafétában 90.000 sportoló vett részt. Ezeknek két­harmada CsISz-tag volt. Az ifjú emberek tízezrei aktivizálták és aktivizálják a sportjátékokat. Nagy jelentőséggel bírt a Békemenet. Csak természetes, hogy az ilyen akciók befolyása alatt a Szokol állan­dóan növekedőben van. Tagjainak száma Szlovákiá­ban 1951 április elsejével 260.875, ezek közül kb. 160.000 CsISz-tag. A TOZ-nak (Tyrs jelvényszerző verseny) Szlovákiában 13.509 résztvevője van, a becslések szerint ezek közül 7000 CsISz-tag, 3200 pionír. Mennyiben részesedik a CsISz Szlovákiában a Szokolnak ezen sikereiből? Az elmúlt félév során a CsISz keretén belül ezer új Szokol-csoportot léte­sítettünk, amelyeknek feladata, hogy testnevelést folytassanak ott, ahol még nincsen meg annak élő­feltétele, hogy Szokol alakuljon, további célja pedig, hogy előkészítse erre a talajt. ČSM Szokol-kör. Szlo­vákiában mai napig 2055 működik. Van már olyan járás (Komárom), ahol a mi érdemünkből minden faluban van Szokol vagy legalábbis CsISz Szokol­csoport. A CsISz-tagoknak nem kis érdeme az, hogy a legutóbbi öt. hónap során 588 új Szokol egyesületi csoport alakult. Ugyanezen idő alatt a Szokolba 164.097 új tagot vettek fel, akiknek több mint 50 százaléka CsISz-tag. A vágújhelyi járási CsISz-bi­zottság toborzó hetet szervezett és ez alatt az idő alatt több mint ezer CsISz-tag lépett be a Szokol­ba. Sok helyen a CsISz Szokol-körök a testnevelés további fejlődésének, valamint a sportnak élcsapata lettek. Önkéntes munkabrigádot a CsISz első kon­gresszusának tiszteletére több mint 500 sport-objek­tumot építettek ki és a Szokol harmadik országos konferenciájára további 341-et. A CsISz szlovákiai kongresszusának tiszteletére szervezett kötelezett­ségi kampányban további sportjátékterek építését végezték el. Nagyon aktív ténykedést fejtettek ki egyes iskolai Szokol-csoportok. A bratislavai elek­trotechnikai iskola Szokol-csoportja a tornaterem teljes átalakítását kezdeményezte és az iskola udva­rában valóságos stadiont épített. Számtalan olyan Szokol egyesületi csoport van, amelynek gerincét ép­pen a CsISz-tagok alkotják. Ilyen például a radvá­nyi, ahol az összes CsISz-tagok egyúttal a Szokol tagjai is. Szokol-csoport működik a losonci Timrava gimnáziumban is, ahol 361 CsISz-tag közül 163 nyerte el a Tyrs-jelvényt. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség első kongresszusának tiszteletére rende­zett Smena-stafétában 40.000 CsISz kerékpáros tag vett. részt és a csoportok 3945 üdvözlőszalagot küld­tek. A Békemenetben magában Bratislavában 30 ezer CsISz-tag és pionír vett részt. Klobusice község kis falu, összesen e00 lakosa van. A CSM Szokol­csoportjától szervezett Békemenetben résztvett mind a 405 lakosával. A Békemenetben résztvett a 77 esztendős Kuna Márton is és a békemenet továb­bi 7 résztvevőjének életkora meghaladta a 60 esz­tendőt. A Gyömbér tövében fekvő Myto község CsISz—Szokol-csoportja ugyancsak Békemenetet szervezett és az 1060 lakosú községből 826-an vet­tek részt a Békemenetben. Nagy sikereket értünk el a testnevelés és a sport terén az Ifjúsági Építkezé­seken. Ezeken minden hónapban tömegsport rende­zések vannak. Nem volna helyes azonban ezeket a sikereket túlbecsülni. A testnevelés terén működé­sünk igen komoly hiányokkal küzdött. Mindenek­előtt fel kell tenni a kérdést, hogy a CsISz-tagok fele miért nem foglalkozott testneveléssel. Fel kell tenni a kérdést, mi van az ifjúság többi részével. Figyelembe kell venni azt is, hogy sok Szokol-cso­portunk teljesen passzív magatartást tanúsít. Igy a zsolnai kerületben 115 csoport teljesen passzív. Csak nagyon kisszámú iskola mellett működik Szo­kol-csoport. Az iskolákban, a pionírmozgalomban a legutóbbi időkig a testnevelés (és sokhelyütt még ma is) alacsony színvonalon van, sőt mondhatni visszaesőben. A felelősség ezért az iskolák igazga­tóit, a. tanítótestületet és a CsISz iskolai csoportját terheli, — sőt ami talán paradoxonként fog hang­zani, — a tornatanárokat. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozni kell, hogy komoly pedagógiai hibára vall, ha az igazgató, a tanító nem tartja a testneve­lést az ifjúság szocialista nevelése oszthatatlan ré­szének. Azzal a kívánsággal fordulunk a bratislavai állami testnevelő intézethez, hogy a kádernevelésre sokkal nagyobb súlyt fektessen. Azt kívánjuk ennek az intézetnek végzett növendékeitől, hogy tanulmá­nyaik befejezte után ne hivatalba lépjenek, hanem az iskolákba. Ezen intézet növendékeinek hivatásuk iránt tanúsított közömbössége, mely hivatásra a dolgozó nép pénzén keresztül négy éven keresztül készültek, azt bizonyítja, hogy a káderbizottságra ezen a főiskolán sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítani. Egyszersmind kötelességünk, hogy az egy­éves főiskolai tanfolyamokra, amelyek a jövő isko­laévben megnyílnak, a legjobb CsISz-tagokat küld­jük, akik a munkás- és földművesifjúság soraiból a sportjátékokban kitűntek. Ezek a tanfolyam elvég­zése után testnevelést fognak tanítani a másod- és harmadfokú iskolákon. A progagációs és szervezési munka nagy hiányá­ról tesz tanúságot mind szövetségünkben, mind a Szokolban az Ifjúsági Sportjátékok eddigi lefolyása. Vonatkozik ez főleg a falusi ifjúság sportjátékai­nak szektorára. A falusi ifjúság gyakorta tanácsta­lan és nagyon sok esetben sem felvilágosítást, sem segítséget nem kap. Ez aztán azt eredményezi, hogy az egyes járási CsISz-szervezetek vagy járási Szo­kol-szervezetek az ifjúság sportjátékairól nem gon­doskodnak és az ezzel kapcsolatos kérdéseket nem vitatják meg. Igy például a füleki kerületi falusi if­júság számára megrendezett sportjátékokra össze­sen 5 1 versenyző jelentkezett. A CsISa kezdeménye­zésével meg kell javítani a mai helyzetet és a ska­licai gimnazisták példája nyomán sokkal fokozot­tabb mértékben kell a falusi ifjúságot támogatni. Az itt említettekből, úgy vélem, világosan meg­mutatkozik, hogy testnevelésünkben hol vannak a gyenge oldalak, amelyeken segítenie kell Szövetsé­günknek. Az első gyenge oldal az, hogy a CsISz­tagok és az ifjúság a Szokolban nem vesz részt tö­megesen. A CsISz-tagok fele nem vesz részt a tö­megtornában, nem sportol, a szlovákiai ifjúság két­harmada nem tanúsít érdeklődést a testnevelés iránt. Elsősorban a leányok. A Szokol-tagság sorai­ban nagyon kicsi a lányok és asszonyok száma. A második gyenge oldal a falu. A sport a falusi ifjúság életét sokkal örömtelibbé tesjji. Azon kell lennünk, hogy mihamarább megadjuk a falu ifjúsá­ságának azt, amitől a kapitalista rendszer megfosz­totta. A Szokolnak nyújtót segítségünk, a gyenge olda­lak megszüntetése csak abban az esetben lesz hat­hatós, ha mindannyian megtanuljuk a testnevelés fontosságát a fiatal nemzedék nevelésének szocia­lista szempontjából értékelni. Ezt így kell értékelni az elvtársaknak, kezdve a központtól, le az alapcso­portokig. Sőt, gondoskodni kell arról, hogy a leg­alacsonyabb szervezési csoportban is, minden mun­kacsoportban egyes CsISz-tagok megbízást kapja­nak arra, hogy gondoskodjanak a testnevelésről éa a sportról. Segítségünk csak akkor lesz hathatós, ha a Szokolba legjobb testnevelési munkatársainkat küldjük, hogy ott következetesen harcoljanak a bur­zsoá szokások ellen, harcoljanak a testnevelés szo­cialista jellegéért. Testnevelésünknek a legszoro­sabb egységben kell fejlődnie szocialista építésünk­kel és ezért nincs helye semmiféle formában mutat­kozó politikátlanságnak. A politikátlanság jellemzi még mindig a Szokol egyes vidéki funkcionáriusait, ez azonban olyan köpönyeg, amely mögött a régi burzsoa-ideológia, a régi burzsoá szokások bújnak meg. Ez ellen az ideológiai, ez ellen az elavult for­ma ellen állandóan és szívósan kell harcolni. És­pedig azért, mert a testnevelésben ezek teremtik meg a bürokráciát, az adminisztrálást, ami meggá­tolja a sikeres fejlődést, mert ezek lehetővé teszik, hogy tovább fenntartsák, sőt, — ha új név alatt is, — de propagálják a régit, a testnevelésnek öncélú értelmezését, ahogy ez az NV Bratislava esetében áll. A Csehszlovákiai Szokol Szövetség IX. kongresz­szusa tiszteletére vállalandó kötelezettségünknek így kellene hangzania: Fiatalos lendülettel fogunk mind a Szövetségünkben, mind a Szokolban a szo­cialista termelésért harcolni annak tudatában, hogy az a fiatalság szocialista nevelésének fontos kellé­ke. (Sykora elvtárs beszámolójának további részét lapunk holnapi, vasárnapi számában közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents