Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-26 / 122. szám, szombat

1951 május 26 IIJSZÖ nálunk a dicsőséges 1948 februári események után, hanem az egész világon. Az imperialista ragadozók és haszonlesőik, valamint a világ mindmegannyi burzsuj kullancsa ma akármilyen szent, humánus, nemzeti, világpolgári álarcot is vesz fel, véres kezükről fekete haszonleső lelküket minden oldalról felismerni. A hazugság pókhálója a világ Béke Híveinek többszázmüliós táborának éles látása, elhatározottsága következtében szétszakadozóban van. Sztálin elvtárs dicsőséges felhívása óta pedig napról napra nő a tábor akcióképessége. Ma már a kisgyermekek is nagyon jól tudják, mi is az az „amerikai segítség". Valószínűleg ismeritek mindannyian a becsületes fiatal francia fiúk fényképét, akik a rendőr háta mögött a házak falára nagy betűkkel írják e szót: BÉKE. Elvtársnők, elvtársak, mi az, ami a Béke Hívei vezetőinek megnyilatkozásaiból mind nyugaton, mind a Szovjetunióban és a népi demokráciákban legjobban kidomborodik. Az egyforma beszéd. A közelmúltban újságjainkban a francia Dien levele látott napvilágot. Dévényben beszélni hallottátok Hewlet Johnsont, a cantenbury-i dékánt, olvassátok a világhírű szovjet írónak, Fagyejevnek és az olasz szocialista Nenninek nyilatkozatait. Egy dologban tekintet nélkül politikai, vallási, faji vagy más különbségeikre azonosak voltak. Országaikban az emberiség túlnyomó többsége a békét akarja, azt követelve, hogy minden probléma békés úton legyen megoldva. A múltban is így volt ez a földkerekség minden országában, a történelem minden időszakában. A dolgozó nép mindig a békét akarta és mindig is a békét akarja. A Béke Hívei világmozgalmának jelentősége azonban abban rejlik, hogy erről kölcsönösen most meggyőződtek s biztosították egymást, hogy beláthatatlan lehetőségeket fedeztek fel, amelyek éppen ebből a megismerésből fakadnak. A mozgalom elindulásának idejében így volt ez. A Béke Hívei táborának százmilliós tömegei tudatára ébredtek hatalmas erejüknek. Most azonban a második etapban Sztálin elvtárs felhívását követve arról van szó, amit a Világbéke Tanács határozata is megállapít: „A nemzetek béke utáni óhaját legyőzhetetlenné kell tenni". A béketábor hatalmas ereje pedig legyőzhetetlenné válik akkor, ha annak minden egyes tagja a béke harcosa lesz. Ľyen hatalmas világméretű harci feladat az a kampány, amelyet az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötésére vonatkozólag indítottunk el. Hazánkban a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja, a csehszlovákiai békebizottság tegnapelőtt Bratislavában jelentette be a népszavazást a békepaktum megkötéséért. A kongresszus után első és legörömtelibb feladatunk lesz, hogy minden erőnkből segítsünk annak elérésében, hogy nálunk a békeegyezményért megindított népszavazás a csehszlovák nép egyik leghatalmasabb harci megnyilvánulása legyen a világbékéért folytatott küzdelmében. Az ifjúság a világon mindenütt e harc élsorában áll. A népi demokratikus országok ifjúságának hivatása megérteni; hogy számára minden békeakciónak kettős oldala van. Feladatunk, hogy még jobban megerősítsük népi demokratikus hazánkat, mint a világbéke mozgalom egyik bástyáját. Ezért nálunk minden békeakció mellett, mint kísérő jelenség, az építést szolgáló kötelezettségvállalások sorakoznak feL Igen, elvtársnők és elvtársak, mi minden békeakciót, minden újabb békemegmozdulást, újabb és újabb kötelezettségvállalásokkal fogunk kísérni, amelyek az ötéves terv harmadik és további éveinek megrövidítését fogják jelenteni. Erre teszünk kötelező ígéretet a becsületes koreaiak és a kínai önkéntesek tiszteletére, a vietnamiak tiszteletére, a világbékéért küzdő és szenvedő minden harcos tiszteletére! A békeegyezmény megkötéséért indított kampány a legfontosabb határkő meg nem szűnő békeakciónk sorában a harmadik Ifjúsági Vüágfesztivál megkezdéséig, amelyet ebben az évben augusztus hóban fognak megtartani. A fesztivál egy olyan ország fővárosában valósul meg, amely országból az amerikai támadók hatalomra vágyó terveik számára katonai bázist akarnak kiépíteni. Már ez a tény utal arra, hogy a fesztivál milyen jelleggel bírjon. E fesztiválnak a legharciasabbnak kell lennie, hogy így a leghatékonyabban támogassa a német népnek az ország felfegyverzése elleni küzdelmét. Berlinben majd az új, a demokratikus német ifjúsággal találkozunk és nemcsak a szabad népi demokratikus Németország ifjúságával, de a nyugatnémetországival is, noha Németország nyugati része imperialista megszállás alatt szenved. Ez a haladószellemű ifjúság, amely ma az Ifjú németek millióit tömöríti egységbe, gyűlölettel eltelve tekint a nyugati imperialistákra, s legjobb bizonyítékul szolgál arra, hogy új Németország van szüietendőben. De hogy ez a fesztivál valóban harci jellegű legyen, az előkészületeknek is ilyen természetűeknek kell lenni. Klement Gottw ald elvtárs, a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága februári ülésén hangsúlyozta, arra kell törekednünk, hogy a háborús úszítás elleni harcra megnyerjük minden polgártársunkat. Számunkra ebből az-a nagy eredmény származik, hogy a békemozgalom aktív harcosaiul elsősorban megnyerjük az egész szlovákiai ifjúságot Először arra kell törekednünk, hogy a békeegyezményért folyó népszavazással kapcsolatosan érdekeltté tegyük, megnyerjük és meggyőzzük őket S utána, vagy pedig már ezzel egyidejűleg, a harmadik fesztivál folyamán akcióra toborozzák őket. Minden üzemi, építkezési, falusi, iskolai, hivatali vagy más csoportunknak valóban eleven és harcos, élcsoporttá kell átalakulnia, amely csoportban minden egyes tag a békeegyezményért és a sikeres fesztiválért folytatott küzdelem valóságos hősi harcosai lesznek. És nem is lehet kételkedni abban, hogy e kongresszus után a béke ügyét még elszántabban vesszük kezünkbe és a világbéke mozgalom oly lángoló, lelkes agitátorai és propagálói leszünk, hogy bennünk találja meg a Béke Hívei Szlovákiai Bizottsága legszilárdabb támaszát És még egy dologra akarom, elvtársnők és elvtársak, figyelmeteket felhívni, amely dolgot hangsúlyoznunk kell á békéért folytatott harcunkkal kapcsolatban. Azzal, hogy a békéért harcolunk, nem gyöngeségünkre, hanem az erőnkre mutatunk rá. Elismerjük, minden vágyunk az, hogy ifjú életünket örömteli alkotó munkában tölthessük el. De ez még nem jelenti, hogy jöttment Eisenhowerektől és megvert nácisták fenyegetéseitől megijedünk. Hisz erős, harcképes hadseregünk van, amely ifjú generációnk büszkesége és jövőnk szemefénye. A mi oldalunkon áll a Szovjetunió s a nagy Sztálin, valamint a Béke Hívei hatalmas világmozgalma. Van ennél nagyobb erő "a világon? Nem, nem létezik. És éppen ezért a békét megőrizzük. Miként valósítottuk meg Gottwald elvtárs kongresszusi irányelveit? Miképpen valósítottuk meg feladatainkat az első CsISz kongresszus óta. Ebben az időszakban fő feladatunk az volt, hogy teljesítsük azokat az irányelveket, amelyeket Gottwald elvtárs a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség kongresszusán részünkre kitűzött. Hogyan teljesítettük ezeket az irányelveket? Gottwald elvtárs fő feladatunkul jelölte ki: „Az új tagok százezreit lelkes, öntudatos, önfeláldozó hazafiakká nevelni, a szocializmus igazi építőivé, az egész fiatal generációt hazafias építő lángolással eltölteni." Gottwald elvtárs megállapítása szerint e feladatnak kettős oldala van: politikai, ideológiai, erkölcsi és építő. A fiatal szocialista nemzedék nevelése Gottwald elvtárs szó szerint ezeket mondotta: „Nagyarányú öntudatósító munkát kell végezni, hogy a szocializmus eszméi minden fiatal ember számára érthetővé váljanak, a szocializmus saját ügye legyen s szívük lángoljon azért, hogy a győzelem érdekében a lehető legtöbbet tegyen." Mennyiben segítettünk, hogy ifjúságunk a szocializmus eszméjének győzelméért lelkesedjen. Ez irányban milyen sikereket értünk el? Milyen módszerekkel értük ezt el? Milyenek a sikereink s miben mutatkoznak elégtelenségek? A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség I. kongresszusának idején 324.580 tagunk volt. Egy év leforgása alatt, 1949—1950-ben a Szövetség kétszázezer új taggal szaporodott. Az új szervezetek százai, sőt ezrei létesültek. A régi szervezetek megnagyobbodtak, egy csoport átlagos létszáma 70 tag. Ugyanakkor a feladatok megnőttek, összetettebbek lettek. Ilyen helyzet közepette a politikai nevelés, a művelődés, a kulturális tömegmunka hatalmas jelentőséggel bír. Lenin elvtárs mondása -— tanulni, tanulni, tanulni, — ebben az időben különösen nagy fontossággal bírt. És valóban, ahol tanultak, ott az ifjúság teljes mértékben megváltozott, a Párt aktív, jó segítőtársa lett, ott az ifjúság mint valódi politikai, építő és szervező erő jelentkezett. A legpasszivabb szervezeteink egyszerre hozzáláttak a munkához. Sok járásban, sok szervezetben így volt ez, de sok szervezetben még nem történt semmi. Nem kezdték még meg a valódi ifjúsági életet. Nagy jelentőséggel bírt a kongresszus utáni időben a tömeges politikai iskolázás. A nekiindulás jó volt. Az első tárgykör tárgyalásán („Milyen feladatokat tűzött ki a kongresszus?") 139.401 CsISz-tag vett részt. A másik, harmadik, negyedik témánál az eredmény azonban már igen gyönge volt (33.645, 75.339, 47.242). Nem az érdeklődés csökkent, a szervezés gyöngesége volt ebben hibás és az, högy funkcionáriusaink, kezdve a járásiakon és végezve a központiakon, vagy fordítva, nem tulajdonítottak kellő fontosságot a tömeges iskolázásnak. Egészbenvéve a tömeges iskolázás, ha csupán kezdeti sikert mutatott fel, mégis nagy lépést jelentett előre mozgalmunkban, mert alapjában emelkedett az érdeklődés a politikai műveltség iránt. A politikai művelődés jelentős segítőtársai voltak a politikai körök. Ezekből az első kongresszus idején 816 működött, ma már 2.391. A második pártoktatási évben a tanulókörök hét témát vesznek át. Itt is a szervezés tekintetében mutatkozó gyengeségek akadályozzák a körök nagyobb sikerét. Olvasóköreink a CsISz-tagokat a Jilemnicky-jelvény megszerzésére előírt vizsgákra készítik elő. Ezidőszerint 36.480 CsISz-tag készül erre a vizsgára. Az Ifjúsági Alkotóverseny mozgalmunkba mély gyökereket eresztett, az elmúlt esztendő során 67.000 ifjú ember jelentkezett részvételre. Ebben az évben, éspedig csak egynéhány nappal ezelőtt, különlegesen nagy megtiszteltetés ért* bennünket: Lucsnica népi tánc-» és énekegyüttesünk az állami díj második fokozatának laureátusa lett. Csoportjaink helyesen értelmezik az Ifjúsági Alkotóverseny hivatását és az építéssel összefüggő feladatokkal hozzák szoros összefüggésbe, főleg az egységes földműves szövetkezeti mozgalom építésé-vei és további elmélyítésével. Az Ifjúsági Alkotó^, verseny fogyatékosságául kell megállapítanom az üzemi együttesek kis számát, valamint azt a tényt, hogy a járási bizottságok az agitációs munkában nem használják ki eléggé ezeket az együtteseket Az agitációs munkával kapcsolatosan hangsúlyozni kívánom, hogy az még nagyon kezdetleges mozgalmunkban. Azaz hogy: magában a mozgalomban megvan, de sok funkcionáriusunk fejében a rendszeres politikai meggyőző munka helyett csak rohammunka formájában, rutinírozottságban, formális, adminisztratív vagy diktatórikus formában jelentkezik. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak a politikai iskolákban is. Központi iskolánkból, amely ezidősze-i rint egy háromhónapos és két hathetes tanfolyamból áll, eddig ezer CsISz-tag került ki. Ezek közül több mint 90 százalék a szövetségi apparátusban kap alkalmazást. Három kerületi iskolánk van meglehetősen jó tanító-káderekkel és anyagilag is jól biztosítva. Ezek az iskolák 2011 funkcionáriust képeznek ki. Az erősebb járások szórványosan internátusi iskolázást is rendeznek, a járások többségében kétnapos iskolázások folytak. Az a tény, hogy központi és kerületi iskoláink eddig több mint 3000 funkcionáriust adtak mozgalmunknak, mégsem látszik meg kellő mértékben mozgalmunkban. Megdöbbentően nagy azoknak a funkcionáriusoknak száma (főleg a járásokban), akik a központi iskola elvégzése után is úgy dolgoznak, mint valami egyesületiek, saját szakállukra, járási bizottságok nélkül, amivel a mozgalomnak beláthatatlan károkat okoznak. Másrészt teljesen abbahagyják a tanulást. Mit jelent ez? Ez azt mutatja, hogy központi iskoláink nem vezetik a diákokat úgy, hogy a marx-lenini tudományhoz helyes viszonyuk alakuljon ki. Azt mutatja, hogy a központi iskolák tanító-káderei nem ismerik a szövetségi életet a gyakorlatban és így aztán természetesen tapasztalataikat nem tudják elméletileg feldolgozni. Végül azt igazolja, hogy bár tanító kádereink előadásokat tartanak a Komszomolról, mégsem oktatnak a Komszomol tapasztalataira. Ez teszi szükségessé, hogy a legközelebbi idő; ben iskoláinkat alapos és minden tekintetben kritikai vizsgálat tárgyává tegyük. A tanterveket, a határozatokat, a tanítás tartalmát, a tanítási és nevelőmódszereket iskoláinkban alapos revízió alá kefi venni. Minden t§kintetbeni segítséget kell nyújtani iskoláink tanító-kádereinek, gondoskodni kell, hogy képzettségüket kiegészíthessék, hogy politikailag állandóan fejlődhessenek, valamint, hogy szisztéma? tikusan megismerkedhessenek a gyakorlati szövetségi élettel. Végül szükségesnek mutatkozik, hogy a legrövidebb időn belül legalább egy hathónapos központi tanfolyamot létesítsünk. Mindezeken felül propagációs, agitációs és nevelőmunkánk leggyöngébb szektora a legutóbbi időkig és jelenleg is még nagy mértékben a sajtó. A sajtó a legfontosabb kollektív szervezője és propagátora mozgalmunknak. A legérzékenyebb kapocsnak kellene lennie a szövetség szervei és a tagság széles rétegei, a szövetség és az ifjúságnak a szövetségen kívül álló tömegei között. A SUV decemberben rámutatott arra, hogy központi lapunk, a Smena teljesen rosszul teljesíti feladatát. Akkor megállapítást nyert, hogy a Smena csak 11.926 rendes előfizetővel rendelkezik, tehát a CsISz-tagok 3-7 százalékával. Ez év május 13-ig az előfizetők száma (a főiskolai Smenával együtt) 23.952-re, teljes példányszáma 31.044-re emelkedett Ez annyit jelent, hogy a tagság 7.2 százaléka fizet most elő a Smenára. Decemberben határozatot hoztunk, hogy az előfizetők számát 40.000-re emeljük. Ahogy a beérkezett jelentések igazolják, az előfizetők száma ez év május 23-ig 36.338-ra emelkedett Leszögezendő, hogy központi lapunk példányszáma igen alacsony. A legutóbbi időkig egyenesen katasztrofális volt. Ez annyit jelent, hogy a Smena tagságunknak csak igen csekély részét befolyásolta és egyáltalán nem volt hatással a szövetségen kívül álló ifjúsági tömegekre. A Smena színvonalának javulása és a lap iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés azt igazolja, hogy a CsISz szlovákiai Központi Bizottsága gyakori kritikája a múltban helyes volt A Smenát a CsISz-tagok azért nem olvasták, mert nem szerették. Hiányzott belőle a frisseség, nagyon messze állt az élettől, a tagok érdekeitől és vágyaitól. Hogy miért volt ilyen és miért tartott a Smena krízise oly hosszú ideig? Azért, mert a káderpolitikában alapvető tévedést követtünk el. Azt hittük, hogy újságot kizárólag csak az úgynevezett tapasztalt újságírók tudnak írni. „Tapasztalt" újságíróink jellemző sajátsága volt az újsághoz való burzsoá viszony,' de nemcsak az újsághoz, hanem a munkához is; távol álltak a mozgalomtól s rossz volt a viszonyuk a SÜV-hoz. Amikor a dolog kiéleződött, beismerték a „tapasztaltak", hogy sohasem éreztek közösséget a CsISz-szel és pusztán „újságírók" voltak. Amikor helyükbe fiatal munkáskádereket helyeztünk, egyszerre csak megváltozott a helyzet. Az újságot kezdték olvasni. E tapasztalat tanulságul kell, hogy szolgáljon egész