Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-26 / 122. szám, szombat

4 mát, örökre mentesültek az imperialista rabszolgaság alól és megkezdték a szocialista országépítés útját. És így a szovjetemberek érdeméből hat esztendővel ezelőtt eldőlt a szlovákiai ifjú nemzedék sorsa is, hogy szabad lesz, boldogan él és sokoldalúan fejlesztheti képességeit, alkothat a népi demokráciában, a szocialista és kommunista társadalomban, Felszabadulásunk évfordulói alkalmával évrőlévre világosabban és mélyebben látjuk a szovjet hadsereg világtörténelmi jelentőségű győzelmét a nagy Honvédő Háborúban. így történt a többi népi demokráciákban is, de az egész világ dolgozó népénél is. 1924-ben Sztálin elvtárs ezt írta: „ ... A hatalmas szovjet föld, amely a Nyugat és a Kelet között, a világ financiális kizsákmányolása és a gyarmati elnyomás színhelye között terül el... ez a föld puszta létezésével mozgósítja az egész világot." (A leninizmus kérdései 101 oldal.) Es ezt az óriási szovjet földet támadta meg a véres hitleri fasizmus, azzal a céllal, hogy elnyomja és megsemmisítse a demokrácia és a szocializmus erőit az egész világon. A szovjet nép azonban ezt a támadást nemcsak elhárította, hanem dicső győzelmet aratott, amely következményeiben az imperializmus világarcvonálának több helyen való áttörését jelentette. A szovjet hadsereg az emberiség történelmében az első hadsereg volt, amely a leigázott nemzetek igazi felszabadítását hozta meg, mert felszabadított minden dolgozót, a férfiak, nők és gyermekek millióit és lehetőséget adott arra, hogy lerázzák a gyűlölt kizsákmányolók igáját. Ebben az országban ezért tartóznak ma az első emberek közé Svoboda, Tenczer, Slabej, Miszka, Radványi Anna, Doutnács, Jusztin Mária, Loksa elvtársak, mert e földet vérével öntözte a hős szovjet katona. A szovjet katona azért győzött, mert szemei előtt saját tapasztalatai alapján Világosan látta a ma és a holnap valóságát. Ha az amerikai tőkés Csehszlovákiára gondol, üzemeink, gazdaságunk sorsa érdekli, amelyeket szívesen ragadna magához és kímélet nélkül kihasználna. Ha azonban a szovjetember gondol Csehszlovákiára, mindenekelőtt bennünket, dolgozó embereket lát és az érdekli őt, hogyan emelkedik életés kultúrszínvonalunk, milyen gyorsan változik életünk, jobbá, örömtelibbé. Ezért napról napra erősebb és szilárdabb a Szovjetunió és Csehszlovákia barátsága és szövetsége, az a szövetség, amelyet milliók szíve és agya ápol. A szovjet kormányküldöttség és a szovjet sztahanovisták legutóbbi látogatása ezért keltett oly óriási visszhangot. Igen, teljes nemzeti és szociális szabadságunk, gjpelyről dolgozó népünk forradalmi és betyárdalaiban annyit énekelt, amelyről nemzetünk legjobb fiai és lányai álmodtak, elválaszthatatlanul összefügg a felszabadító Szovjetunióval. 1945 május 6-án kezdődött új, örömteli életünk. Ezért mindannyiunk számára szolgáljanak örök tanulságul Siroky elvtárs szavai, amelyet ezekben a napokban mondott az SzKP városi konferenciáján Bratislavában, hogy „a Szovjetunióhoz való szeretet és hűség saját nemzetünk, saját népünk iránti szeretetünk és hűségünk legmegbízhatóbb mértéke". Mivel mi végtelenül szeretjük saját nemzetünket, saját népünket, Szlovákia százezer fia, leánya és gyermeke nevében esküszünk, hogy soha senkitől se engedjük agyunkból és szívünkből kitépni a testvéri, az egész világ ifjúságának boldogságáért harcoló nagy tanító Szovjetunió és a drága Sztálin elvtárs iránti odaadást, hűséget, hálát és szeretetet! Boldogságunk a CsKP vezette kegyetlen osztályharcban született Éppen ezekben a napokban kell hangsúlyoznunk azt, hogyan született meg boldogságunk: a munkásosztálynak az uralkodó csehszlovák burzsoáziával vívott kegyetlen osztályharcában született meg. E küzdelem élén szeretett, dicsőséges Pártunk a CsKP állott, amely már 1921 május 14—17. napjaiban, 30 esztendővel ezelőtt a Nagy Októberi Forradalom gyJce'mes eszméinek zászlai alatt lépett harcba a bv i ,'soázia uralmának megdöntéséért. A CsKP e 30 esztendő alatt nagyszerű proletárhadsereggé kovácsolódott, amely 1945-ben a felszabadulás után és 1948 februárjában a döntő történelmi pillanatban készen állt arra, hogy hatalmas támadással, győzelmesen fejezze be ezt a nagy harcot és bátran lépjen a szocialista országépítés útjára. E harc nélkül, a munkásosztály acélos forradalmi vezérkarának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának felépítése nélkül mai örömteli életünk elképzelhetetlen! Elképzelhetetlenek nagy győzelmeink, kiváló sikereink, további ragyogó távlatunk Gottwald elvtárs nélkül. Tapasztalatainkból tudjuk mindannyian, hogy Pártunknak mennyi szakadékot, mennyi veszélyt kellett leküzdenie a nyugati imperialisták által támogatott osztályellenség elleni küzdelemben a felszabadulás óta. Az örvényeken és veszélyeken kívül itt van a megdöntött burzsoá világnézet befolyása, amely még soká kísért az emberek gondolkodásában és amelyet az imperialisták ügynökeik közvetítésével terjeszteni akarnak, hogy így bomlást idézzenek elő a dolgozó nép soraiban. Előttünk állnak az országépítésnek és államunk átépítésének rendkívül bonyolult kérdései. Végül itt van a határainkon ólálkodó külföldi ellenség, amely kizsákmányoló haszna növeléséért hajlandó bármennyi emberi vért UJSZÖ ontani. A munkásosztályt és az egész dolgozó népet ilyen helyzetben a jólétnek, az élet és kultúrszinvonal állandó növelésének, az egyre szebb és örömtelibb életnek útján vezetni csupán a harcokban kipróbált, megacélosodott, a marxi-lenini forradalmi elmélettel felfegyverzett, a dolgozók millióival megbonthatatlan erkölcsi szövetségbe összeforrott, szilárd és egységes Csehszlovákiai Kommunista Párt tudja. A CsKP, amely népeinket a Szovjetunióval való egyre szilárdabb barátság és szövetség kialakítása felé vezeti és Gottwald dvtárs az egyetlen biztosítéka annak, hogy többé nem tér vissza hozzánk az éhség, a nyomorúság és a munkanélküliség. Más biztosíték nincsen. És semmi sem lehet ennél észszerűbbf Mert ugyan ki lehetne a jólétnek jobb őrzője és növelője, mint, az, aki mindig a nyomornak és okozóinak, a bankároknak, tőkéseknek, gyárosoknak, nagybirtokosoknak és kiszolgálóiknak esküdt ellensége volt? Ugyan ki lehetne türelmesebb építője dolgozó népünk boldogságának, mint az, aki egész életét a munkanélküliség és az éhség elleni harcnak szentelte és bármikor hajlandó volt életét áldozni ezért? A szlovákiai ifjúság legkedveltebb írója, Peter Jilemnicky „Iránytű bennünk" cimű regényét e szavakkal fejezte be: „Hogy az ember felszabaduljon, hogy megtalálja a boldogság felé vezető utat, kell, hogy benne, fejében és szívében iránytű legyen, amely egyik végével azt mutatja, mit jcell gyűlölni, másik végével, mit kell követni". Ilyen, csalhatatlan iránytű volt a csehszlovák nép boldogságához vezető út keresésében Gottwald elvtársunk szívében és agyában. Az utat a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméi és a dicső SzK(b)P világították meg előtte. És Gottwäld elvtárs győzelemre vitte a Pártot és a munkásosztályt. Amikor 1929 februárjában Gottwald elvtárs átvette a Párt vezetését, a kommunisták olyan erővé váltak, amelyet már senki, semmivel meg nem törhetett. Gottwald elvtárs büszkeségre, kitartásra tanította a proletariátust, annak ellenére, hogy lőtték a munkások sorait és a munkanélkülieket és az áruló szociáldemokrata képviselők is csavargóknak nevezték őket. Csehszlovákia munkásosztályának és Csehszlovákia Kommunista Pártjánák ragyogó forradalmi története éppen Gottwald elvtárs beszédeiben és cikkeiben van legkifejezőbben és legmegkapóbban összefoglalva. Mindenki el6tt, aki Klement Gottwald „írásait" olvassa (ezek áttanulmányozása minden szövetségi tagnak természetes kötelessége kellene, hogy legyen), egy dolog teljesen világossá válik: a CsKP Gottwald vezetése alatt eléri a kitűzött célt, a Gottwald vezette CsKP-t senki sem tudja arra kényszeríteni, hogy letérjen a megkezdett útról. Gottwald elvtárs 1929 decemberében mondott dicsőséges parlamenti beszéde a burzsoá hatalom képviselőihez intézett eme szavaival fejeződik be: „a mindennapos harcokban láthatja be dolgozó népünk, hogy le lehet és le is kell teljesen számolni az Önök rendszerével: fegyveres felkeléssel, szocialista forradalommal, a proletariátus diktatúrájával: h<y*y a proletárok kisajátíthassák a bankokat, a gyárosokat és a lánckereskedőket, hogy a mezőgazdasági munkások és parasztjaink kisajátíthassák a nagybirtokosokat, hogy ennek az államnak elnyomott nemzetei megdönthessék elnyomóik uralmát. Elmegy a kedvük a nevetéstől! Harcunkat áldozatokra való tekintet nélkül kitartóan és céltudatosan folytatjuk mindaddig, amíg az Önök uralmát el nem söpörjük." Hasonlítsuk csak össze ezt a befejezést a Központi Bizottság februári ülésén mondott zárószavaival: „Elvtársnők és elvtársak! Ez útunk néhány további szakasza a győzelmes februárutáni negyedik esztendőben. Ez néhány legközelebbi fontos teendő meggyorsított útimkon a szocializmus felé. A Párt sok feladatot elvégzett már. Egységesen és szilárdan a leninizmushoz és a sztálinizmushoz hűen a Párt ezeket a feladatokat is elvégzi." E két beszéd között 22 esztendő telt el, de a szellem ugyanaz, — biztos, szilárd, gottwaldi, bolsevik. És kétségtelen, hogy a Párt, amely elsöpörte a burzsoáziát, teljesíti második történelmi feladatát is: meggyorsítva építi fel Csehszlovákiában a szocializmust! Ilyen csalhatatlan iránytű van a szlovák nemzet, Szlovákia népe boldogságához vezető útjának keresésére, Gottwald elvtárs egyik legközelebbi-munkatársának agyában és szívóben, Viliam Siroky elvtárs, az SzKP elnökében is. Ennek legjobb bizonyítéka nagy beszéde, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának szlovákiai országos konferenciáján mondott el 1937 V. 16-án Besztercebányán, amelyben kifej tette Szlovákia szociális, gazdasági és kultúrális felemelkedésének, Szlovákia iparosításának tervét. Siroky elvtárs ezeket mondotta: „A demokrácia elve nem engedi meg azt, hogy a Köztársaság két része között ekkora különbségek legyenek. Szakítani kell az eddigi hivatalos gazdasági politikával és újat, demokratikusabbat kell kezderi. Milyen gazdasági politika legyen ez? Irányvonala az kell, hogy legyen, hogy szélesen, nagy mértékben támogassa Szlovákia iparát. E politika célja tehát Szlovákia iparosítása kell, hogy legyen. Ez kell a cseh ipar favorizálása helyett. Ezenkívül természetesen támogatni kell Szlovákiában a mezőgazdaságot is úgy, hogy legalább a cseh mezőgazdaság színvonalára jusson." A továbbiakban Siroky elvtárs hangsúlyozta azt, hogy az ipart Szlovákiában támogatni annyit jelent, mint támogatni a bányászatott a kohászatot, tehát a ne1951 május 26 hézipart. Elvtársnők és elvtársak, ma e nagy eszme megvalósulását természetesnek véljük. Szlovákiát iparosítás nélkül el sem tudjuk képzelni. 1937-ben azonban ez csupán merész álom volt. A legmerészebb álom mindazok közül, amelyet a szlovák nép valaha is álmodni merészelt. Két dolgot kell itt hangsúlyozni, két kérdésre kell felelni: ki valósítja meg Szlovákia iparosításának tervét és ki akadályozta ennek megvalósítását. Megvalósítja az iparosítást a szovjet hadsereg által felszabadított népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság, amelynek vezető politikai ereje a munkásosztály élcsapata, a Kommunista Párt. Megvalósítását akadályozta a burzsoá Csehszlovák Köztársaság és a fasiszta úgynevezett szlovák állam. Nagy álmok, nagy tervek csupán ott valósulnak meg, ahol a dolgozó nép kommunista pártja köré tömörülve a maga kezebe veszi a hatalmat. Csupán ott valósulnak meg, ahol az élen olyan emberek állnak, akikben — mint Peter Jilemnicky mondotta — iránytű van, amelynek egyik vége azt mutatja, mit kell gyűlölni és a másik, merre kell menni. Siroky elvtárs nemzetünk fájdalmas és örömteli tapasztalatai alapján tanít bennünket erre: a Szovjetunió, Gottwald elvtárs után kell haladni szeretettel és hűséggel szívünkben. Lelkünk legmélyéből kell gyűlölni az imperialistákat és azok világnézetét, a burzsoa-nacionaliamust, a kozmopolitízmust és annak hordozóit. Igen, elvtársnők és elvtársak, boldogságunk elválaszthatatlanul összefügg a CsKP dicsőséges 30 esztendős harci történetével. Jövőnk még szorosabban összefügg vele. A CsKP végtelen lehetőségek, legmerészebb távlatát tárja fel előttünk, a gyönyörű, teljes, alkotó emberi élet igazi arcát mutatja nekünk, arra tanít bennünket, hogy a munkát úgy tekintsük, mint becsület, dicsőség és hősiesség dolgát, megtanít bennünket az igazi kacagásra, a szív dalára, szívünkbe oltja a szocialista hazafiasság é3 proletár-nemzetköziség gyönyörű érzését, nemzetünk szeretetét, amely elválaszthatatlanul összefügg minden ember sorsáról való gondoskodással az egész világom A Párt a szovjet szocialista embert, a sztálini korszak új emberét állítja elénk mintaképül és annak ragyogó tulajdonságai elsajátítására nevel bennünket. A Párt új embereket kovácsol, akikből egyszer a szocializmus és kommunizmus igazi képviselői lesznek. És mi, egyre mélyebben, áthatóbban érezzük — mindegy, hogy tagjai vagyunk, vagy kívüle állunk, — hogy a Párt nélkül, állandó gondos követése és irányvonalainak megvalósítása nélkül egyedül állnánk, a marxizmus-leninizmus elsajátítása nélkül, elmaradnánk, nem juthatnánk előre. A Párttól eltávolodni annyit jelent, mint elveszíteni a világos irányt, elveszíteni mindennek az értelmét. Mindezt mélyen érezzük szülőpártunk 30. évfordulója alkalmából és ünnepélyesen kötelezzük magunkat: a lenini-sztálini komszomol példája nyomán a Párt legjobb segítőtársai leszünk a fiatal szocialista nemzedék nevelésében. Megfeszítjük minden erőnket, lelkesedésünket és eszünket, hogy meggyorsítsuk hazánkban a szocializmus építését. Még magasabbra emeljük a cseh és szlovák munkásosztály egységének győzelmes gottwaldi zászlaját. Ügy fogunk dolgozni, tanulni és élni, hogy minél több érdemelje ki közülünk a Párt tagjának büszke címét! A békéért folytatott mindennapi hősies harccal biztosítjuk és szilárdítjuk boldogságtokat. Arról beszéltünk, hogy a fiatalok legboldogabb generációja lettünk azt követőleg, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket, boldogságunk a csehszlovák munkásosztály Kommunista Párt vezette harmincéves nehéz küzdelme során teremtődött meg, amelyet az a burzsoázia ellen viselt. De felelni kell arra a kérdésre is, miképpen kell boldogságunkat megszilárdítanunk, biztosítanunk és továbbfejlesztenünk? Egyetlen lehetőség van, amely ezt biztosítja. Minden erőnkkel, minden lelkesedéssel, teljes elszántsággal, odaadással felsorakozni a világbékéért folytatott nagy küzdelemben. Ismeretes, hogy a nyugati imperialisták Nyugat-Németországot újra fel akarják fegyverezni. És az is ismeretes, hogy ez mit jelent. Hogy a roncsaiból újjászervezett náci hadsereg vezető tényezőiül a régi SS-istákat és gestapo embereket választották. Ezek az „übermenschek" vájjon milyen „kultúrát" akarnak terjeszteni? A vérszomjas náci állatiasságot az amerikaival párosítva, nácizmust és amerikai életformát. Mindkettő a maga szörnyűségében ismert. Naponta beszélnek erről a kapitalista világ munkanélkülijeinek milliós tömegei és a Béke Hívei hatalmas világmozgalma. És ezzel az amerikai életformával kívánnának hozzánk betörni a csontig lefogyott szlovák és cseh kapitalisták, a gyárosok és földbirtokosok, a burzsujoknak a legkülönbözőbb stílusú, élősködő siserehada. Adjátok hozzá ehhez csődbe jutott „ideológiájukat", amelynek segítségével a múltban markukban tarthatták a gyárakat a a földbirtokokat, amelynek segítségével a munkát a legsúlyosabb teherré alacsonyították s az emberekből nyomorultakat és éhezőket csináltak. Ez az egész csődbe jutott Letrich, Sidor, Durcsánszky és a különböző más neo-fasiszták, gárdisták, agráriusok, szociálfasiszták, burzsoa-nacionalisták és kozihopoliták csődbe jutott bandája ma együtt van az amerikai gyilkosokkal és német SS-ekkei. A dolgozó nép minden ellensége végre egyforma ruhát öltött magára. A kapitalista álarcosbál végetért.^NemcsaV