Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-23 / 119. szám, szerda

ujszö Kommunista Pártunk a munkásosztály érdekeinek bátor harcosa 1951 má/jus 23 1920 májas elseje volt X fiatal szovjetköztársaságból érkező sikerek hírei, az 1919-es év véres harcainak emléke, valamint a helyi reakció elleni harc szilárd tömbbé kovácsolta városunk dolgozóit. Egységesen vonultak fel és, ez a felvonulás megreszkettette a reakciósokat, akik gyáván, meghunyászkodva lesték menetünket ablakaik mögül. A dolgozók még jól emlékeztek az 1919. évi harcokra, a többszáz áldozatra. Tudták, hogy ez a reakció művel volt. Bár ekkor még nem volt megalakítva Csehszlovákia Kommunista Pártja, de az események magukkal hozták megalakításának szükségességét, éreztük, hogy nem lehetünk nélküle. 1921-ben általános sztrájk tört ki a városban. Az üzemek leálltak, az üzletek zárva voltak. A sztrájk célja a nyolcórás munkaidő és a fizetett szabadáság törvényesítése volt. Ekkor érkeztek városunkba Hegedűs és Winkler vasmunkás elvtársak. Maguk köré tömörítették a baloldalt, hogy érvényre juttassák a lenini-sztálini irányt. Az ő irányításukkal a szociáldemokrata párt baloldali rftze aktív tevékenységbe kezdett a dolgozók jogainak fokozottabb védelméért. Ekkor történt, hogy az ellentét fokozódott az építőmunkások és az ioartestület akkori elnöke. Boldogi Gyula és a mögötte felsorakozó tőkés nuúzók között. A bérharcban a munkásság élén Winkler és Hegedűs elvtársak álltak. És ezt a harcot a komáromi munkásság győzelemre vitte. Ez volt a szociáldemokrata párt harcos balszárnyának első győzelme városunkban. Kialakulóban volt a Kommunista Kacsó Károly csak ünnepélyes alkalmakkor tűzi mellére a munkaérmet. Most hazaszalad érte, büszkén teszi fel, mert a Béke Világtanács felhívásának aláírására készül az üzem. Kacsó Károly régeni gáteres kitüntetését is a béke arcvonalán elért eredményeiért kapta. Nagy ünnep tehát számára is a békeegyezményt követelő felhívás aláírása. Kacsó Károlynak súlyos élményei vannak a háborúról. — A háborúval úgy ismerkedtem meg — mondja, — hogy Urbán százados, az üzem katonai megbízottja magához hivatott: Nézze Kacsó, maga román leányt vett feleségül ..." A borízű hangra a fiatal munkás hetykén kapta fel fejét: „A mocsok még nem evett meg mellette..." ,,Azt hittük, ;ó magyar ember, — pattogott előtte a szálas tiszt. — Majd gondoskodunk magáról..." Es gondoskodtak is, mit annyi más magyar és nemmagyar dolgozóról: behívtf t katonának. Hadd töltse a lövészárkot, az urakért. Odakint a harctéren az orvos, aki megvizsgálta, kikérdezte családja felől, majd jóindulattal tekintett le reá szemüvege mögül: — Maga alkalmatlan. így jutott haza Kacsó Károly. Csakhogy nem volt benne sok öröme. Az üzemet éppen ürítették. Kacsóék a szomszédos Magyarrégenbe mentek. Itt akarták átvészelni a németek kivonulását. Kacsó szakállat eresztett, hogy öregebbnek tűnjék. Egv napon mégis egy német katona és magyar tábori csendőrök jöttek érte. Letartóztatták és fegyveres kísérettel őt is, másokat is elindították nyugatnak. — Mitévők legyünk, Barta? — Párt. Folvt az agitáció a városi és falusi dolgozók között. Ezt a folyamatot a reakció sem nézte tétlenül és megindította alattomos, brutális támadását a szervezkedés ellen. Kíméletlen osztályharc volt Hogy a munkásság kijátszhassa a rendőrség támadásait és terrorját, kénytelen volt elhagyott helyeken öszszejőnni gyűlésekre. Ezeken ismerkedett meg a nép az el nem ferdített valódi marxi-lenini tanokkal. Ekkor kapcsolódott be a mozgalomba Mező elvtárs, aki mint hajógyári dolgozó munkahelyén széles agitációs és szervező munkát fejtett ki, hogy népszerűsítse a következetes marxi irányt. Természetes, hogy ezzel a reakció esküdt ellenségévé vált. Minden fronton megindították ellenünk a támadást. A >Reggel« című reakciós kormánylap is gyalázta az új mozgalom fejlődését és dühöngött a kommunisták sikerei miatt. 1921-ben megtörtént a legális kettéválás, a szociáldemokrácia baloldala kivált a pártból és megalakította Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervezetét nálunk is. A szocdem párt hovatovább mindjobban a burzsoá kizsákmányolók uszályába került és a nép később nem is nevezte őket másképp, mint szociálfasisztáknak. A kommunisták fiatal táborának szembe kellett tehát szállnia nemcsak a reakcióval, hanem a jobboldali szocdemekkel is szólt a mellette menetelő fogolytársához. — Amig egv szénakazlat, amig egy bokrot lát, addig még van hová bujjunk. Itt r i vagyunk otthon, nem ezek... Itt nekünk adnak szállást a bokrok, bennünket .. — tovább nem folytathatta. Az őr melléjük lépett. Szászlekencén valósággá lett Barta Sándor szava. Szénakazalba bújtak. Reggel keresték foglyaikat a németek. A szénakazal hű rejteke maradt a szabadulni vágyő embereknek. Kacsó Károly gyűlölettel kapcsolja az emlékeket a jelenhez:^ — És ma Nyugat-Németországban ugyanazokat fegyverzik fel ellenünk, akik akkor elhurcolták a mieinket. A szerencsés megmenekülés után itthon még ki sem pihente magát Kacsó, máris jött az új parancs: Az összes férfiak jelentkezzenek Radnótfályán a csendőrségen. Oltyán százados manista bandájának csendőre! gyűjtötték össze a népet. De egy szovjetkatona megállította a menetet. — Ne menjetek emberek, lágerbe akarnak vinni benneteket, hogy könynyebben rabolhassanak, gyilkolhassanak. És a szovjetkatona felágaskodott lován, hogy szabadító szavát meghallja az összegyűlt sokaság... így menekült meg Kacsó a manista gyilkosoktól. Tovább szövi gondolatait és eszébe jut, hogy őt Urbán százados rossz magyarnak nevezte. Most már tudta, hogy Urbán százados volt rossz magyar, mint ahogy rossz román Oltyán százados is. Kacsó Károly, Kovács István és a többiek visszatérésük után keserű szívvel nézték a pusztítást a telepen. Az üzemet kifosztották, a mozdonyt, HOLCZER LÁSZLÓ munkáslevelező, Komárom. és így kellett védelmeznie a munkásság érdekeit. # Számtalan bérharc, népgyűlés és más pártmunka jelezte, hogy városunkban él és dolgozik a Kommunista Párt. Az évek teltek. 1924-ben a reakció fokozta támadását. így pl. a hajógyárban villámszerűén több munkást elbocsátottak és kényszeríteni akarták a dolgozókat az egyórán belüli felmondás aláírására. Csak az újonnon alakult Kommunista Pári felvilágosító munkájának köszönhető, hogy ez nem történt meg. Sem a helybeli vasmunkásszervezet, sem a szakszervezet bratisiavai titkára nem tudta ezt a kérdést megoldani. Csak a mi Kommunista Pártunk. Ilyen jogtalanságok ellen harcolt a Párt teljes erejéből. A Párt minden esetben felemelte tiltakozó szavát és védte a munkások érdekeit. Nem engedte, hogy a munkásság védtelenül álljon a reakció támadásaival szemben. Élére állt a munkásosztálynak. Rengeteg tüntetés, manifesztáció, felvonulás jelezte működését. Jellemző volt ugyanakkor a szocdemek szakszervezeti vasmunkáscsoportjának egyik döntése, amelyet elnökük javaslatára fogadtak el. Arról volt szó, hogy Mező elvtársat kizárják a szakszervezeti csoportból baloldali állásfoglalása miatt. Természetesen Mező elvtársat ez nem ejtette kétségbe. Ellenkezőleg. Kétszeres erővel folytatta munkáját a .vörös szakszervezetek kialakítására és fejlesztésére. Az 1926—28-as években városunkban már körülbelül tizenkét párt volt. A burzsoázia így akarta gyöngíteni a munkásság- erejét és ellenállását. Ekkor került a Párt vezetésébe Steiner elvtárs is és e.-kor kezdődött meg Pártunkban a tisztogatás, a tagság felülvizsgálása. Ennek folyamán a reakció több bérencét zárták ki a Pártból trockista elhajlás miatt. Fokozódott a reakció szemtelensége is. Nem volt egy május elsejei felvonulás, vagy bármely más manifesztáció, amelyen ne lett volna ott « rendőrkordon, ne lett a csilléket a Görény patakába lökték. Csak a telep felső sarkában maradt néhány megbarnult, elázott rönk. A gvár pincéiében meg ócskavasat leltek. — Helyre kell hoznunk mindent,— állapította meg az egyik munkás. — Aztán ki fizet bennünket, ha munkáha állunk? — nézett szét tétován a másik. — Most nem az a kérdés. Meg kell csinálnunk — mondta keményen Kovács István és több szó nem is esett. Nem sokat gondolkodtak, nem osztozkodtak a munkán, hanem nekiláttak. A régi rönköket kézzel faragták oszlopokká, betont is szereztek és helyreállították az első hidat. Az első után a másodikat... Vármezőről gépeket hoztak, hogy az ideiglenesen helyreállított üzemben, a romokból összeszerelt első gyorsjáratú gáteren megkezdhessék a munkát. Kacsó Károly is abbahagyta a rönkök kézi megmunkálását és mint gáteres-segéd állt az első gép mellé. — Milyen boldogság volt, hogy nem kellett csákányolni, nem kellett kézzel dolgozni. — Még mc^st is felcsillan a szeme, amikor az első gépre gondol. A régeni fűrészüzem élete, a régeni munkások élete. Kacsó Károly élete ettől a pillanattól kezdve rohamosan fejlődött. Üjabb gépeket kaptak Marosvásárhelyről. Felsővisóról komoly gőzgépet. Az első szovjet gyalúgép is megérkezett az üzembe. Mindez persze nem ment egész simán. Küzdelemben, harcban edződött hatalmas üzemmé a régeni fűrészgyár. Amikor például az elején a C APS vette át az üzem kezelését, 4 hónapig senki sem kapott fizetést, csak azért, hogy a munkásság elégedetlenkedjék, lázadozzon. De az osztályvolna ütlegelés, a szónokok és a résztvevők bebörtönzése. Számtalan elvtársunk hosszú éveket töltött politikai tevékenysége miatt börtönben. Major, Steiner, Szlán Ede, Mező, Haviar, Szvitok, Fehérvári, Katona, Bucsi, Csiba és sokan mások a mozgalomért áldozták fel szabadságukat. Nem is említve az elszenvedett ütlegeket, a rendőrség állati brutalitását. Soltész rendőrbírö ilyen esetekben kiváló szorgalommal, kedvvel és szigorral büntetett ö ítélkezett a politikai foglyok fölött. De a Párt nem törődött a terrorral, fáklyaként mutatta az utat, élén járt a dolgozóknak a reakció elleni harcban, amely állandóan fokozódott. Lakásokon tartottuk meg a gyűléseket, amelyeket gyakran elárultak a soraink közé férkőzött spiclik. 1930—33-ban többször közös gyűlést tartottunk a szociáldemokrata párt tagjaival, akik vezetőik ellenzése dacára velünk akartak haladni. Ilyenkor a burzsoázia mindig kirendelte ellenünk a rendőrséget és a csendörséget. Sőt előfordult az is, hogy ilyen közös tüntetés letörésére felhasználták a katonaságot. A fasizmus veszélyének fokozódásával Gottwald elvtárs kiadta jelszót az egységfront megalakítására. Szükség volt ezekben az időkben, hogy a munkásság egységesen lépjen fel. Közben a Párt sokat tett ellenség nem ért célt. A munkások kitartóan, hősiesen végezték feladatukat. Nagy erőpróba volt a szárazság okozta kenyérhiány. De jött a szovjet kukorica és a munkások átvészelték ezt a nehézséget is. Az üzem egyre fejlődött. Kacsó Károly élete is hozzászépült az üzem életéhez. Ö, a szakképzetlen munkás, a felszabaduláskor gáteressegéd lett. Az 1949. évi szakmai tanfolyam után szakképzett gáteres. Ma a régeni fűrészüzem egyik legjobb gáterese. Lakásában villany világít és öt gyermeke a rádió szórakoztató, nevelő hangja mellett nő fel. — Mit dolgoztok mind, mint a bolondok, — állította ^eg egy nap Simon Rudi, aki horthysta csendőr volt annak idején. — Olyan nagyra vagytok azzal a 20 százalékkal, amit a norma fölött elértetek, mi hasznotok belőle? — A 20 százalék is része a ml nagy tervünknek, amely jobbá, szebbé teszi életünket. Ebből megyünk fürdőre, ebből lesz iskola gyermekeinknek, akik maholnap gáteresek lesznek. Nem láttad őket a faipari szakiskolában? Mindenük megvan. Kacsó Károly érzi, hogy az övé h az üzem. Egyike azoknak, akik az első gátér megindulásától a vitorlázórepülőgépig, a barakk, a láda-üzem felállításáig minden üzemrész felépítésében résztvettek. Amint mondja, az ejsők között írta alá a békefelhívást. Azért, hogy viszsza ne térjen a fasiszta meghurcoltatás sem német sem titóista formában, hogy téglaként felépített fűrészüzemünkben békésen termeljünk, túlszárnyalva a tervet, hogy a világ annyi millió dolgozója élvezhesse az építés örömét, munkája gyümölcsét, a haladás és a békés fejlődés minden áldását. VAJNOVSZKI KÁZMÉR, 5 az ifjúságért mind kulturális, mind politikai téren és testedzésével is törődött. A munkásság egységbe tömörült, tudatosítva az egységfront szükségességét. Ezt az igyekezetüket a vasmunkások szociálfasiszta vezetői és a többi burzsoá pártok meg akarták akadályozni. A szociálfasiszták támogatták Dérer igazságügyminiszter állásfoglalását, aki az egyik nagy komáromi gyűlésen ezt a kijelentést tette: „Amíg én ezen a helyen leszek, nem lesz egységfront. Nem akarok egységfrontot látni". E szavakkal kimutatta, hogy ellensége a munkásság egységes fellépésének, kimutatta, hogy a köréje felsorakozott szociálfasiszta vezetőkkel együtt ellensége a szocializI mus ügyének. A Párt azonban folytatta a munkásság egységbe tömörítését és számtalan gyűlést hívott egybe, amelyeken a többi pártok vezetőinek fogcsikorgatása és dühe ellenére ezrek gs ezrek jelentkeztek még. A nép követelte az egységfrontot. Érezte nagy szükségét. A hatalmas gazdasági válság,* a munkanélküliség fokozódása, a blokk-rendszer, a népkonyha, a nyomor mindjobban értésére adta minden dolgozónak, hogy az egységben van az erő. Megértették, hogy a reakció aljas terrorját csak így küzdhetik le. A Párt által rendezett gyűlések még harciasabbak lettek, a résztvevő tömeg állandóan nőtt. A párttagság gyarapodott, politikai tekintélye mind nagyobb lett. Vezetőképességét minden politikai harcban bebizonyította. Bebizonyította a nagy gazdasági válság idején is. Napirenden voltak a munkát és kenyeret követelő tüntetések. Ezeken a tüntetéseken a Szovjetuniót, a proletárdiktatúrát, Sztálin elvtársat éltették. A fasizmus az egész világon mindjobban dőretört a többi kapitalista országok segítségével. Pártunk harcolt nálunk a fasizmus veszélye ellen. Még 1938 május elsején hatalmas manifesztáció volt városunkban, majd augusztusban Tornócon, ahol a munkásság tízezrei tüntettek azért, hogy az urak ne árulják el Csehszlovákiát ós hogy a Szovjetunió segítségével védjük meg a békét. Eljött szeptember 24-e, a mozgósítás. Lelkesen és gyorsan vonult be mindenki. Meg akartuk védelmezni az országot a Szovjetunió segítségével a fasiszták ellen. De az urak, a burzsoá kormány visszautasította a Szovjetunió segítségét, elárulta az országot, eladta a náciknak. A Párt tovább folytatta küzdelmét az illegalitásban Nálunk Steiner elvtárs vezette a harcot, amelynek áldozatává vált. Megkezdődött az illegális munka. Titkos gyűléseket tartottak nálunk. A harcnak áldozatai is voltak: bebörtönzöttek, internáltak és halottak is. így pl. 1945 januárjában a fasiszták, a nyilasok agyonverték Pálfi és Fehérvári elvtársakat, akik partizántevékenységet folytattak. A német haláltáborokba kerültek Szlán Ede, Tuba és más elvtársak. Emléküket őrzi városunk munkássága. Visszaemlékezve az áldozatokra, ma éberen őrködünk szabadságunk, függetlenségünk fölött. Éberségünkön megtörik a reakció minden ármánykodása. 1932-ben Mostban tüntettek a bányászok a burzsoá kormány ellen. Ezt a tüntetést sortűzzel verték szét a kapitalisták. c/tz eh ú k kűzúit íľta aiá A mosti csendőrtűz során két elvtársunkat agyonlőttek. Temetésükön több mint 20.000 dolgozó tíett részt. .