Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-23 / 119. szám, szerda

ujszo 1951 május 23 Az Orosz Szövetségi Szocialista Szovjet Köztársaság A Szovjetunió tizenhat szoros baráti szövetségbe egyesült szövetséges köztársaságból áll. A Szovjetunió valamennyi népe, valamennyi köztársasága teljesen egyenjogú. Van a Szovjetuniónak azonban olyan köztársasága, melyet a szovjetnép sok szeretettel elsőnek nevez az egyenlők között — és ez az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság. Az OSzSzSzK a Szovjetunió óriási tei ületének mintegy háromnegyed részét foglalja el — terüiete körülbelül 17 millió négyzetkilométer. Ez az Egyesült Államok területének kétszerese és harmincszorosa Franciaország területének, amely pedig Nyugat-Európa legnagyobb állania. A "szüvjetné pazonban nemcsak azért tekinti az OSzSzSzK-t elsőnek az egyenjogú szovjetköztársaságok között, hanem lakosságának lélekszáma és főleg annak politikai, állami jeléntősége miatt. Az OSzSzSzK területén több mint százmillió ember — a Szovjetunió lakosságának nagyobbik-.fele él. A köztársaság területét az oroszokon kívül számos nép is lakja. A lakosság négyötödét azonban az oroszok teszik ki. Az orosz nép történelme folyamán 6aját országot alapított, kivívta és megszilárdította nemzeti függetlenségét, nagyszerű kultúrát teremtett és legkiválóbbjai felbecsülhetetlen értékű alkotásokkal járultak hozzá a világ tudományának, irodalmának és művészetének fejlődéséhez. Elég megemlíteni az írók közül Puskint, Tolsztojt, Gorkijt, Csehovot, Majakovszkijt, Glinkát és Csajkovszkijt, a zeneszerzőt, Rjepint és Szurikovoe a festőművészek, Szecsenovot és Pavlovot a tudósok, Bjelinszkijt és Csernisevszkijt a filozófusok közül.' Az orosz nép adta az emberi kultúra, a nemzetközi forradalmi mozgalom legnagyobb lángelméjét, — Lenint. Lenin és nagv munkatársa, Sztálin továbbfejlesztette és előbbrevitte Marx és Engels tanait. A Lenin és Sztálin által irányított harc nyitotta meg az emberiség előtt a boldog élet csodálatos távlatait. Oroszország népei a Lenin és Sztálin áltat megteremtett Bolsevik Párt vezeiésévei hajtották végre a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és a Szovjetunió népeivel együtt építették fel a Szovjetunióban a szocializmust. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az OSzSzSzK alakult meg elsőnek és az.Orosz Szövetségi Köztársaság mintaképévé vált a népek egymásközti testvén kapcsolatainak. Egy újtípusú, soknemzetiségű szocialista államnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének magvát képezte. Az orosz nép maga köré tömörítette a Szovjetunió többi népeit, testvériesen segítséget nyújtva nekik gazdasági és kulturális életük építésében. Az orosz nép vezette harcra a Szovjetunió népeit a szocializmus győzelméért és vezeti a kommunizmus jelépítéséért. Az OSzSzSzK kiemelkedő szerepet töltött (be a szocialista haza védelmében a Nagy Honvédő Háború idején. Az OSzSzSzK az élenjáró szocialista ipar országa, amely a háborút közvetlenül megelőző időben a Szovjetunió ipari termelésének mintegy háromnegyedrészét szolgáltatta. Különösen gép-, fém-, textil-, fa- és kémiai ipara igen fejlett. Moszkva a Nagy Honvédő Háború előtt két és félszer több terméket állított elő, mint 1913-ban egész Oroszország. Az OSzSzSzK területén van Leningrád is, a fejlett ipari város és az orosz köztársasághoz tartozik az ásványokban gazdag Ural is, ahol a sztálini ötéves tervek idején hatalmas kohászati üzemek és géugyárak nőttek ki. Az orosz köztársasághoz tartoznak Baszkiria olajkútjai, a Kuznyeck-medence gigantikus bányái és olvasztókemencéi, a Volgamellék hatalmas gépgyárai is. Az OSzSzSzK kolhoz- és szovhozgazdasaga, az egész szovjet mezőgazdasághoz hasonlóan, a világ legnagyobb és legjobban gépesített mezőgazdasága. A háború előtt az OSzSz SzK szolgáltatta a mezőgazdasági termékek és az állatállomány jelentős részét. Az ipar és a mezőgazdaság, főleg a nvusrati körzetekben a Nagy Honvédő Háború alatt igen komoly károkat szenvedett. De az elszenvedett veszteségeket azóta nemcsak pótolták, hanem új korszerű technika alkalmazásával jelentősen ki is szélesítették a háborúelőtti termelést. Igv például a moszkvai szénmedence, amelyet a hitleristák »pusztasággá« változtattak, jelenleg háromszorta több szenet termel, mint a háború előtt. Szüntelenül fejlődnek a nagu Sztálin kezdeményezésére megteremtett uráli és szibériai szénioari és kohászati gócpontok. A keleti, körzetek kohászati üzemei ma két és félszer több hengerelt acélt adnak az országnak. mint a háhon'i előtt. A háború után az OS?S?S?K területén úi szén- és otaitelőhelueket tártak fel és a hatalmas ntiárak. üzemek érté-.? sorát létesítették A hnkeszerpf.ň orosz néo a többi szoviefnénekbpf karöltve a Párt és a nagu Sztálin vezetésivel hatalmas er'vel fntľtntia hnrrnt hoay g leprňvidľbb történelmi Mfiszak alatt biztosítja a kommunizmus győzelmét a Szovjetunióban. „AZ IPAR KENYERE A SZEN" Lenin elvtárs mondását jól megértették a szovjet bányászok. Sztálin elvtárs útmutatása szerint hatalmas mértékben fokozták a széntermelést. Amióta Sztahánov vájár a Dpnyecmedencei Centralnája Irmino akrában megtízszerezte egynapi termelését, a szovjet bányászok teljesítményeinek növekvése alig ismer határokat. Ma már szinte természetesnek találjuk, hogy a Szovjetunió széntermelése évi 260 millió tonna. Amíg azonban a Szovjetunió idáig eljutott, hoszszú és nehéz utat kellett megtennie. A cári Oroszország annak ellenére, bogy területén feküdt a világ összes szénkészleteinek egyötöd része, lemaradt a kapitalista országok versenyében. Előtte járt nemcsak az USA, hanem Anglia, Franciaország, Németország, még Ausztria-Magyarország is. A cári Oroszország mintegy anynyi szenet termelt hatalmas területén, mint amennyit a mi ötéves tervünk Irányoz elő a kis Magyarországon. A föld mélyében lévő hatalmas szénkincseket. sem ismerték. Fogalmuk sem volt arról, hogy Kelet- és NyugatSzibéria határán a világ legnagyobb és legvastagabb szénrétege húzódik el, a Kuznyeck-medence. Nem is álmodták, hogy a középázsiai sivatag közepén, Karaganda mellett a Donyec-medencéhez és a Kuznyeck-medencéhez hasonlóan szintén hatalmas szénrétegek fekszenek a sivatag homokja alatt. Valószínűleg jóízűen kacagtak volna, ha valaki azt jósolta volna, hogy az Északi Sarkkörön, a Pecsora folyó mellett alakul ki két-három évtized múlva a Szovjetunió egyik legnagyobb szénbányavídéke, amely méltán vetekszik a Donyeccel, a KuznyeckmeÜencévei, vagy a középázsiai szénbányavidékkeL Mindezeket a szénbányaterületeket a szovjet hatalom idején tárták fel. A Kuznyeck-medencét ismerték ugyan előbb is, de a szénvagyon valódi nagyságáról nem tudtak. A Kuznyeck-medence szenét csupán a szibériai vasút mozdonyainak fűtésére használták. A szovjet hatalom egyidejűleg szervezte meg az állami közigazgatással a tudósok hatalmas kutatómunkáját, biztosította az új tárnák feltárását, a szénbányászat teljes, maradéktalan gépesítését. A szovjet geológusok nem kevesebb, mint 80 szénmedencét fedeztek fel, amelyek nagyrészét ma már ki is aknázzák, de még mindig vannak olyan hatalmas szénterületek, amelyek kiaknázását meg sem kezdték. A szénbányászat a Szovjetunóban legalább olyan mértékben átalakult, mint a mezőgazdaság. Amint a háború utáni, negyedik ötéves tervről szóló jelentés mondja: „ ... befejeződött a réselés, a fejtés és a szállítás gépesítése, úgyszintén a szén földalatti szállításának és a vasúti kocsikba való berakodásnak gépesítése. Uj gépeket gyártottak és rendszeresítették a szén halombarakásának gégépesítését a fejtési munkahelyeken, úgyszintén a szén és a kőzetek berakását az elővájási bányatérben. Megkezdődtek a munkálatok a szénbányák komplex gépesítésére való átállításához és rendszeresítik a gépek és készülékek munkájának távolsági és automatikus irányítását..." Azaz a Szovjetunóban a szénbányászok is egyre fokozottabban, majdnem teljesen mentesülnek a nehéz testi munka alól. Igy vált lehetségessé, hogy a Szovjetunió széntermelése az 1940. évi 138.5 millió tonnával szemben ma mintegy évi 260 millió tonnát termeljen. Igy érthető, hogy a közeljövőben minden bizonnyal valóra válik Sztálin elvtárs célkitűzése s a Szovjetunió a világ első széntermelője lesz. A béke hatalmas építkezései (SAJTÓSZEMLE) A kommunizmus nagyszerű épít kezései, a lenyűgöző békeművek jelentik ma a legérdekesebb témát az agitátorok beszélgetéseiben, a propagandisták előadásaiban és az újságok hasábjain. A szov jeteinberek milliói rendkívüli érdeklődéssel figyelik, mi történik most ott, ahol a lángeszű Stálin-terv alapján az életadó csator nák vonulnak, ahol rövidesen hatalmas új villanytelepek emelkednek, ahol szemmel láthatóan alakul át a természet. KIRJUHIN VILLANYSZERELŐ BRIGÁDJA. ... Napról-napra gyorsul a munka üteme a kujbisevi villanyerőmű építkezésén. Amint a „Volzsszka ja Kommuna" című lap írja, a jövendő „Kujbisevi tenger" partja már kezdi megváltoztatni arculatát. „Az évszázados fenyőfák között már szemünkbe ötlik a kész épületek első csoport ja ... Ez lesz a kikötőváros ... A kikötővároson túl ... a szocialista város építkezései folynak. Nemrég rakták le az első emeletes kőépületek alapjait". Sokezer munkás számára építenek lakóházakat. Segédüzemeket építenek, ezárnyvasutat vezetnek az építkezésekhez. * A „Volzsszkaja Kommuna" hasábjain nyilatkoznak a nagy építkezés résztvevői — munkások, mérnökök, kolhozparasztok. — Egyszerű, lelkeshangú leveleik az építők gondolatait és érzéseit tükrözik, akik minél gyorsabban és minél jobban akarják teljesíteni a sztálini feladatot. Az építők között nagy hírnévnek örvend. Minden termelési tervét határidő előtt teliesíti. Kirhujin így ír: „Valahányszor munkához fogok, mindig a nagy és szeretett Sztálinra gondolok, ö vezetett el bennünket, egyszerű embereket, a boldog és örömteli élethez és fáradhatatlanul gondoskodik a nép javáról. Ez a hatalmas építkezés kifejezi a szovjetnép békeszeretetét és erejét, ameivet Sztálin elvtársnak köszönhetünk." Vagy itt van például Szirkin kovács levele. Amikor a kolhozból az építkezéshez iött, Szirkin eleinte egy műszak alatt két normáját teljesítette. Teljesítményét később három normára emelte. „Ezek az eredmények nem elégítenek ki engem, — írja Szirkin. — A kujbisevi .állami vízierőmü építkezése a legnagyobb lépés a kommunista társadalomhoz vezető úton. Valamennyiünk szent kötelessége az, hogy fáradtságot nem ismerve dolgozzunk hazánk javára." Belepillantunk egy másik újságba, amely a sztálingrádi területen jelenik meg, ott, ahol a hős város közvetlen közelében SZERELIK A MÁSODIK NAGYSZERŰ VOLGAI VIZIERÖMÜVET. A ,,Sztálingradszkaja Pravda" hasábjai a vízierőmű építőinek hazafias lelkesedését tükrözik. A lap „A nagy építkezés első szakaszain" című cikke színes képet nyújt a kutatók önfeláldozó munkájáról. „A tél a kutatók számára a legkedvezőtlenebb időszak volt. A viharos szelek, a hóviharok, a jégvonulás a Volgán, zavarták a munkát, de a fáradhatatlan kutatókat semmisem állította meg". A brigádok a geológusokkal együtt munkában állnak a Káspi öntözőcsatorna egész hosszában, mintegy 600 kilométeren. E terület sivár, lakatlan pusztaság. A szovjetemberek azonban mindezeket a nehézségeket legyőzik. Jóllehet csak most kezdődik a csatorna-rendszer építése, a kolhozparasztok máris minden tervüket erre építik fel. A „Sztálingradszkaja Pravda" közölte azt az érdekes beszélgetést, amel yetGalkon agitátor folytatott a kolhozparasztokkal a novoannyeni körzet Filonovszkaja falujában. Peter íilemnický munkássága Szlovákia átépítésében Peter Jilemnický irodaimi munkás hullássának aiapos ismerőjeként muta séget jelentett a dotgozó nép tömege tásában az »!sfí kapitalista köztársaság iparosításáért folytatott politikájának, út politikájának helyességét is gazolja okokra, amelyek a szlovákiai élet for Ji'emnický a „Töretlen föld" -című regényében filmsz3lagként pereg • le előttünk a kysucai szlovák ember kizsákmányolásának törtenete, akinek köves, keskeny töldecskéjén csak krumpli terem. Ezt a vidéket, amelyen egyenesen lehetetlen sikeres mezőgazdasági ermelést folytatni, az első köztársaság alatt megfosztották úgyszólván minden iparától. Jilemnický a „Töretlen föld"-ben felveti a kivándorlás, az alkoholizmus, a betegségek kérdését is. Magát jegyző alakiában például a kapzsi embert rajzolja meg, aki csalással szerzi meg a kivándorlók földjét. Megmutatja, hogy a munkaalkalom nélküli, szervezetlen és közös munkaszövetségbe nem tömörült emberek mennyire ki vannak szolgáltatva a legkülönfélébb zsarolásnak és kizsákmányolásnak: a kocsmáknak, ügynököknek, csaló ügyvédeknek, a klérusnak. Jilemnický azonban nem elégszik meg a nyomor feltárásával. Meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy Kysuca nyomorát a kapitalisták okozzák és ezt a nyomort meg lehet szüntetni. Ezt ismeri fel a regényben Pavel Huscsava, amikor az oszttavai vasművekbe megy dolgozni. Jilemnický Huscsava alakjában, aki a szervezett munkások ipari környezetébe került, a falusi ember átalakulását, fokozódó öntudatra ébredését ábrázolja. A „Töretlen föld" 1932-ben jelent meg, a válság, a munkásosztálynak és a Kommunista Pártnak a dolgozók egységéért folytatott harca idején. Ebben a harcban a kultúra terén mélyenszántó munkát végzett Jilemnický. A falu szegénységének megmutatta a földművesek és munkások egységének és a Kommunista Párt által vezetett szervezett harc szükségességének példáját. Jilemnický a „Töretlen föld"-ben azonban még tovább megy. Regénye főhősében. a fokozatosan öntudatra ébredő P. Huscsavában állandóan felmerül a kérdés, hogyan lehetne megjavítani a viszonyokat szülőföldjén, hogyan lehetne megszüntetni Kysuca nyomorát. És nem mostani és jövőbeli szocialista napjainkat megvilágító távlat az, amelyet Jilemnický jövőbe látó szemmel a Töretlen földben Zsiarszky kommunista szavaival elénk tár? Mert mi a mai tényleges állapot Kysuca vidékén ? Működik a csadcai textilgyár és működnek más kisebb csadcai üzemek is. Kysucké Nové Mestoban dolgozik a Vi liam Siroky-üzem, amely kezdettől fogva segíti az újonnan megalakított Egységes Földműves Szövetke zetet. Az EFSz-ek száma a Kysuca vidékén egyre nő és néhány helyen már előkészítik a nagykiterjedésű legelő-szövetkezeteket. Kysuca vidékén bevezették a villanyt, mozikat létesítették és megkezdik a burkolattal ellátott utak és országutak építését. A kysucai iskolák száma is nőtt és a jövőben még jobban nö. Azon a vidéken, ahol egy karéj kenyér csemege volt, ahol a gyerme kek az iskolába száraz, zsírtalan lángost és málét vittek, ahol, amint Jilemnický oly találóan írja, „a ky sucai krumpli-isten" uralkodott, ele gendö áru van és elegendő a pénz is az áru megvásárlására. Kysuca vidékén megszűnik a látástól-vakulásig tartó robot, a kysucai dolgozó ember megismeri, mily bámulatraméltó, gyönyörű dolog a nyolcórai munkaidő. Bár Jilemnický a „Töretlen föld"-ben csak a Kysuca vidékének nyomorát tárja fel és az ottani áldatlan viszonyokat bírálja, mondanivalója túlnő ezen a kereten és eszmei tartalmával egész Szlovákiára általános érvényűvé válik. Ez a távlat is, amelyet a Kysucavidék szociális és gazdasági átalakításáról vázol, érvényes egész Szlovákia viszonyaira. A „Töretlen föld"-ben a kysucai viszonyok ecsetelése melett megtaláljuk az akkori osztravai ipari munkásság helyzetének komoly elemzését is. Jellemző, hogy itt Jilemnický a harc legfontosabb szakawüval, a Kommunista Pártnak a reformistákkal vívott harcával foglalkozik. A könyvnek azok az oldalai, amelyek a reformisták által elárult sztrájkról beszélnek, abban az idöbein az osztályharonak fegyvere voltak és mindmáig azok maradtak. A „Töretlen föld"-ben a kommunista hősök Osztravának — amely ma oly jelentős szerepet visz a szoclaságában a kapitalista társadalom széttkozik bc. Egé.sz életműve nagy segítinek aktívvá íéteíében és öntudatosíiiíején. Munkássága a Párt Szlovákia mint dolgozó ember jólétéhez vezető és közvetlenül rámutat azokra az radalmi átalakításához vezettek. liamusért vívott harcban — történelmi múltját elevenítik fel. Az „Egy darab cukor" cimü regényében Jilemnický egyrészt feltárja a kapitalista életmód romlottságát, másrészt lefesti a nagybirtok elnyomott, egyszerű béreseinek és földmunkásainak öntudatra ébredését és érinti a haladó értelmiség ön tudatosítását is. Az „Egy darab cukor"-ban annak az időnek folytatását láthatjuk, amelyet Antonín Zápotocký „Uj harcosok sorakozója" című regényében rögzített meg. Zápotocký regénye a szocialista gondolatok ki csírázását ábrázolta a népben, amelyet a kapitalisták kizsákmányoltak és a klérus elbutított. Jilemnický könyve a földmunkások első lépéseiről ir a nagybirtokok jószágigazgatói és a cukorgyár ellen. Itt, az „Egy darab cukor"ban már jelen van a Kommunista Párt és a földművesek és a béresek a Párt vezetésével, a cukorgyári munkásokkal szövetkezve veszik fel a harcot a kapitalisták ellen. Az „Egy darab cukor"-ban Jilemnický érinti a szlovák értelmiség kérdését is. Világosan megmutatja a középiskolások példáján, akik az érettségi után protekció híján állás nélkül tengődték, hogy milyen helyzete volt az értelmiségnek a kapitalizmus alatt. Feltárja, hogy különösen a tanítói értelmiség volt a legjobban elnyomva a kapitalizmus alatt. Jilemnický müve hatalmas, mert alapgondolata az ember felszabadítása az elnyomás alóL Ennek a gondolatnak konkrét megvalósítása Szlovákia iparosítása és Szlovákia mezőgazdaságának magasabb termelékenységi fokra való emelése. Mindnyájan láthatjuk, hogy az egykét év óta fennálló üzemek hogyan tesznek eleget azoknak a feltételeknek, amelyek céljából felépültek. Az ötéves terv eredményeiről szóló jelentések nyomán megállapíthatjuk, hogy ma egész vidékek hihetetlenül rövid idő alatt elérik némely csehországi vidék színvonalát, amelyeknek ipara már félszázados, vagy még régebbi múltra tekint vissza. Ez elképzelhetetlen volna kapitalista köztársaságban, kapitalista nemzetgazdasági programmokkal. A munkásagyaknak és kezeknek mily roppant bámulatraméltó erejét nyomorították meg és pusztították el itt éveken keresztül, a kapitalisták. Jilemnický ezt szemléltetően bemutatta az első köztársaság idején lejátszódó „Interhelpo" cimü elbeszélésében és az „Életünk iránytűje" című regényében. A Szovjetunióban Frunze kirgiz város szomszédságában cseh, szlovák, magyar és német munkások és iparosok, akik Csehszlovákiából jöttek, ipari várost építettek fel. Házakat, kerteket, vízvezetékeket tudtak építeni, megtermékenyítették a sztyeppét, meg tudták változtatni a mostoha természetet. Miért? Azért, mert szabadon dolgozhattak, mert munkájuknak célja volt, mert a szocialista ország felépítéséről volt szó. Nehéz feltételek mellett nehéz volt a kezdet, de abban az országban építettek, ahol a munkások és a földművesek uralkodtak. És egy évtized alatt, 1925— 1935-ig fel tudtak építeni gyárakat és olyan méretű termelést folytattak, hogy Karakirgizia egyik első termelő központjává váltak. Erre volt képes a munkások keze, erre volt képes a Szovjetunió egésísséges, szocialista légköre, erre volt képes a Kommunista Párt. Ha a szocialista munkaverseny mai sikereit nézzük, ha érvelőt keresünk az élmunkásmozgalom még nagyobb kiszélesítésére és megszilárdítására. megtalálhatjuk őket Peter Jilemnický müveiből is. Ez az életmű a dolgozó ember problematikájával foglalkozik, amelytől ma a szocializmushoz vezető útunk sikere függ. Jilemnický müvével segíti neveléseiket, öntudatosításukat. A „Töretlen föld" perspektíváinak megvalósítására buzdít nemcsak Kysucában, hanem az egész Köztársaságban is. A szocialista felépítés megsegítője Jilemnický életműve, az ifjúságot az ötéves terv feladatainak teljesítésére, a szocializmus felé vezető határozottabb útra lelkesíti ós ihleti. I