Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-22 / 118. szám, kedd

11 J SZO 1951 május 22 A Szovjetunióval örök időkön át A Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetségének járási koníerencíája Vasárnap, május 20-an tartották Bra­tisiavajan a íiárom bratislavai járás, Szovjetoarát Szövetségének járási kon­ferenciáját. A Bratislava I. járás konferenciáján, amelyet a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében tartottak, részt­vettek A. Horák posta ügyi megbízott, A. P. Bajdanov, a Szovjetunió bratisla­vai vicekonzula és a brnoi Szovjetbará­tok Szövetsége városi bizottságának küldöttsége, amely annak a szövetség­nek és barátságnak jegyében jött el a bratislavai járási értekezletre, amelyet a brnoi és a bratislavai kerület a Szov­jetbarátok Szövetsége keretében kö­tött egymással. A Bratislava I. járási konferenciáján 302 küldött képviselte azt a száz alap­szervezetet, amelyek összesen 18.300 ta­got számlálnak. Az értekezletet dr. J. Sujan, a Szovjetbarátok Szövetsége, járási bizottságának elnöke nyitotta meg és vezette. A Szovjetunió bratislavai főkonzulá- J tusa nevében A. P Bajdanov vicekon­zul üdvözölte az értekezletet. Üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a béke vé­delme a legfontosabb és elsőrendű fel­adata mindazoknak, akik az egész világ nemzeteinek jobb jövőjéért dolgoznak. A konferenciát a Kameňolom élmun­kásüzem küldöttsége üdvözölte. L. Král. a küldöttség vezetője bejelentette, hogy a Kameňolom élmunkásüzem a Szov­jetbarátok Szövetsége járási konferen­ciájának tiszteletére kötelezettséget vállalt: június hónapban az üzem él­munkásműszakokban dolgozik, az üzem munkásai 4 tonna ócskavasat gyűjtenek és a munkaversenybe az egész üzem­ben a Szovjetbarátok Szövetségének minden egyes tagja bekapcsolódik. To­vábbá kötelezték magukat, hogy az öt­éves terv harmadik évét úgy a terme­lési terv teljesítésében, mint a kő el­szállítása terén az üzem dolgozói száz százalékra teljesítik ez év október 28-ig. Dr. A. Horák postaügyi megbízott ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy az új életet a béke győzelméért folytatott határozott harc jellemzi. A Szovjetunió példát mutat nekünk, ho­gyan kell haladnunk a szocializmus fe­lé vezető úton. Ez a Szovjetbarátok Szövetsége tevékenységének célja, átül­tetni a mi talajunkba a szovjet módsze­reket — mondotta dr. Horák megbízott. — A Szovjetunió tanasztalatainak átül­tetését és a Szovjetunióval való ba­rátság elmélyítését segítik a néni orosz nyelvtanfolyamok is. Meg kell tanul­nunk legjobb barátunk nvelvét. Hiszen az orosz nyelv — mondotta dr. Horák megbízott — számunkra Lenin és Sztá­lin nyelve, a lenini tudomány nyelveze­te, az orosz nvelv, a béketábor nemzet­közi nyelve. Dr. A. Horák megbízott beszede befejező részében felhívta a Szovjetbarátok Szövetségét, hogy mint nagy tümegszervezet és mint a Nem­zeti Arcvonal értékes tényezője, kap­csolódjon be a legaktívabban tagjaival az öthatalmi békeegyezmény megköté­séért és Nyugat-Németország újrafel­fegyverzése ellen indított népszavazás lefolytatásába. Ezután a megbízott kiemelte, hogy Bratislava I. járásban a Szovjetbarátok Szövetségének járási szervezete a leg­példásabb járás és így a bratislavai ke­rületben a Szovjetbarátok Szövetsége keretén belül folyó versenyben az első helyre került. Dr. Sujan, a Csehszlovák Szovjetbarátok Szövetségének Bratis­lava 1. járási szervezetének elnöke vet­te át a győztes vándorzászlót. Az értekezlet kultúrműsora keretében a bratislavai szociális felsőbb iskola CsISz-csoportjának énekkara és zene­kara szerepelt. ' Az értekezletről üdvözlőtáviratokat kiildtek Klement Gottwald köztársasági elnöknek, A. Zápotockv kormányelnök­nek, V. Sirokv helyettes kormányel­nöknek, dr. Zd. Nejedlý miniszternek, a Szovjetbarátok Szövetsége országos elnökének. Karol Bacileknek, a Megbí­'.ottak Testülete elnökének és a Szov­'"etbarátok Szövetsége szlovákiai bizott­sága elnökének, továbbá a Szovjetunió bratislavai főkonzulátusának. Oila egy épülő ház előli Erre a csodára, amely közvetlenül a szemünk előtt játszódik le, egy erös, kidolgozottkezü katona hívta fel a figyelmemet. Ott állt az esti órákban a néhai „Plzenský Dvor" előtt, ahol most folynak a Pravda új épületének alapmunkálatai, ame­lyeknél egy kotrógép játssza egye­lőre a főszerepet. A katona elisme­réssel és csodálattal telt hangon a következőket mondotta társának, aki hátratett kézzel, fiejét kissé hátravetve, tűnődve figyelte a kot­rógép működését. — Nézd azt a kotrógépet. Olyan, mint valami őskori állat. Kora reg. géltől az esti órákig állandóan falja a rögöt és nem tud betelni vele ... Te, ez egy csodaállat — fejezte be elragadtatással, szeme csillogott, a lelkesedés fényében ragyogott. — Biztosítlak — válaszolta a má­sik katona némi fölénnyel, de hatá­rozott izgalommal —, hogy a Szov­jetunióban az ilyen kotrógép ócska­vasiak számít. Ott már a kommuniz­musnál tartanak és az építkezések irama jóval nagyobb teljesítményt követel, mint nálunk. Ott a kotró­gépek biztosan tízszer akkora ered­ményt érnek el, mint ez itt. Az első katona, aki a felfedező rajongásával dicsérte a kotrógépet, bosszankodott kissé és amikor újra megszólalt, hangjában határozottan észrevehető volt a sértődésnek bi­zonyos árnyalata. Azt mondta: — Azért mégis itt állsz és bámu­lod ezt az „ócskavasat". Igenis, állsz, a lábad gyökeret ver és nem tudsz, nem bírsz megmozdulni az ámulattól. Nem kell restelned ma­gad. Nézd, nem vagy egyedül, egy csomó ember áll körülöttünk és mind meg van babonázva. És valóban, ezekben az esti órák­ban, amikor Bratislava dolgozói de­rűs, elégedett arccal sétálgattak az utcákon és élvezték a tavasz illatos levegőjét, egy csomó járókelő, fiatal és öreg, anya és gyermek megbabo­názva állnak a Pravda épülő háza eiött és néma áhítattal figyelték a kotrógép fáradhatatlan működését. Figyelték ormmnyát, a mint a ke­mény talajba fúrja, aztán tele száj­jal, hosszú zsiráfnyakával egy fél fordulót ír le és szája terhét a te­hergépkocsiba hányja. A kotrógép minden erőlködés nélkül végezte ezt a munkát néhány perc alatt, amit legalábbis tíz munkaerőnek kellett volna elvégezni. A gép mozdulatai pontos-.k voltak, a nyak félköreit könnye-lén írta le ... Valóban cso­dálatos látvány voit, ezt senki sem tagadhatta. Nem is tagadom — válaszolt a másik. — Csodálattal nézem, de csak azért, mert el tudom képzelni, hogy a Szovjetunióban milyen lehet egy valódi kotrógép. Ez a masina itt, kérlek, csupán mértékegység, olyan, mint egy centiméter a méter­hez viszonyítva. Érted ugy-e, mire gondolok ? — Hogyne érteném, úgy visel­kedsz, mintha tökkelütött hülye len­nék, úgy viselkedsz, mintha te fe­dezted volna fel a Szovjetuniót. — Te pedig úgy, mintha a kotró­gépet fedezted volna fel. Nem tehetek róla, ha szeretem a gépeket. — Már pedig én határozottan te­hetek róla, hogy szeretem a Szovjet­uniót. Sőt, mindent elkövetek, hogy még jobban szeressem. — Én még emlékszem arra, hogy egészen másképp nyilatkoztál a Szovjetunióról. — Ostobaságokat beszélsz. Ami volt, az volt. Arról neiji beszél az ember. Ilyesmi tapintatlanság. Ki be­szél ma arról, hogy valaha pelenka volt az egyenruhád? Mondd, hát nem nevetséges ez?... Az ember­nek egy nagy utat kell megtennie, amíg megszabadul a pelenkáktól és annak szagától. És ugyanolyan fej­lődésen kell keresztül mennie, amíg megszabadul mindazoktól a szennyes rágalmaktól, amelyekkel elhalmoz­ták a Szovjetuniót. Ezekkel tömtek bennünket áz iskolában, a munka­helyünkön, a színházban, a moziban és általában mindenütt, ahol a ka­pitalizmus gyakorolhatta hatalmát. A kettő között tisztán az a "különb­ség, hogy míg pelenkás korodban az anyád gondozott, addig ma a Párt gondoskodik arról, hogy megtisztít­sa szellemedet és öntudatra ébresz­szen mindannyiunkat. Ezért most e helyen igenis, beszélhetünk a Szov­jetunió vívmányairól, mert ez az épülő ház a Pravdának, a Párt köz­ponti lapjának saékhelye lesz, amely arra van hivatva, hogy mindannyi­unkat előbbre vigye a szocializmus útján. Azt pedig te is tudod, hogy mindez, ami ma népi demokráciánk­ban történik, a Szovjetunió felszaba­dító hadseregének köszönhetjük. Megérted most már az összefüggést, hogy mért kellett gondolnom e he­lyen a Szovjetunióra ? A vitát a két katona között nem követhettem tovább, azt Bem merem állítani, hogy a két katona között pontosan, szó szerint így zajlott volna le a párbeszéd, ahogy leírtam, mert szlovákul folyt köztük a szó... A vita lényegét mégis tökéletesen megértettem. A két ismeretlen ka­tona szenvedélyes hangja, a járóke­lők viselkedés^ akik programmon kívül megálltak az épülő ház előtt, hogy tisztelettel adózzanak hazánk építömunkájának, arról világosított fel, hogy valóban a szocializmus út­ján. haladunk. Az a katona, aki lelkesedett a kotrógépért, öntudatlanul kifejezte csodálatát népi demokráciánk iránt, amely a gépeket a munkásosztály segítő szerszámaivá avatta azzal, hogy ft munkaszerszámokat a mun­kásság birtokába helyezte. Tehát érthető, hogy ma a munkás felfede­zi a gép erejét, felfedezi a technika csodáját, mert hisz annak segítségé­vel építi hazáját és eszébe sem jut, hogy ellenségesen tejqntsen a gép teljesítményére, mint régebben, ami­kor egy újfajta gép százezrek szá­jából vette ki a falat kenyeret. Sőt, ellenkezőleg. A technika cso­dája ma felszabadítja a munkásosz­tály szellemét, amit a másik katona magatartása bizonyít, aki már nem elégszik meg a meglévő eredmények­kel, mert pontosan tudja, hogy a Szovjetunió a technikát is forradal­masította. Ez a katona már a mun­kásosztály öntudatos rétegéhez tar­tozik, azok közé, akik gyárainkban és üzemeinkben naponta újítőjavas­latokkal járulnak hozzá a termelés fokozásához. Ez az utóbbi már meg­értette Gottwald és Široký elvtár­saknak a Központi Bizottságokon elhangzott beszédeit, amelyekben az ötéves terv munkateljesítményeinek fokozásában jelölték meg Pártunk irányvonalát. Ám ugyanakkor, amikor a katona a kotrógép előtt világosan és érthe­tően megmagyarázta építömunkánk­nak a Szovjetunióval való szerves összefüggését, engem is rávezetett arra, hogy felfedezzem Pártunk új­ságja épülő palotájának jelentőségét és fontosságát. Abban a pillanatban ugyanis úgy éreztem, hogy mi, új­ságírók, a sajtó képviselői adósai maradtunk valamivel a munkásság­nak. Határozott hiányérzetem tá­mad. Rájöttem arra, hogy ebben a döntő évben, amikor Pártunk har­mincesztendős évfordulóját ünnepel­jük, amikor Siroky elvtárs három­százezres példányszámban jelölte meg pártsajtónk növekedését, mi, a sajtó képviselői még nem fordí­tottunk kellő gondot arra, hogy ér­demben besámoljunk annak a ház­nak az építéséről, amellyel Pártunk megajándékozza sajtóját. Holott kézenfekvő, hogy a sajtó­ház építésénél valamennyien megmu­tathatjuk, mit tudunk, megmutat­hatjuk, hogy szervező és felvilágo­sító munkával milyen teljesítmé­nyekre tudjuk ösztönözni és serken­teni a munkásságot. Ugy vélem, e ház építésének minden mozzanatát pontosan számontarthatnánk és ver­seny indulhatna meg valamennyiünk között, hogy ki tud szebb és színe­sebb beszámolót írni az építkezési munkáról. Ki tudja közülünk a leg­hatásosabban érzékeltetni az építő­munka forró és lüktető légkörét a szocializmus, a tartós béke terem­tő hevében. Nagyszerű alkalom nyí­lik mindannyiunk számára, hogy ki­bontsuk a saj bő színes és eleven zászlaját és páratlan alkalom nyí­lik ugyanakkor arra is, hogy kiépít­sük az építömunkássággal a szoros kajposolatot, mert ebben a sajtóver­senyben az építőmunkásság lenne a bíró, a munkásság döntené el, hogy kié legyen a győzelem. E saj tó ver­senyben az építőipar munkáslevele­zöi beszámolóikkal előrelendíthetik a verseny iramát. Ez jutott eszembe a vita során, amit véletlenül ellestem és nem ké­telkedem benne, hogy ha mi, újság­írók képességeink teljes latbavetésé­vel nekigyürközünk e munkának, példás eredményeket érhetnénk el nemcsak a Pravda épülő házánál, hanem országos viszonylatban, álta­lában az építőiparnál. Ajánlatommal kapcsolatosan iz­galommal várom a további fejlemé­nyeket, várom a jelentkezőket a versenyre. Eddig még egyetlen építö­mukással sem beszélgettem a sajtó­ház építkezésénél. Szándékosan nyit­va hagytam az utat, nem akartam előnyöket szerezni. Azt akartam, hogy minden újságíró, aki ebbe a versenybe bekapcsolódik, egyforma esélyekkel induljon. Jól tudom, hogy ezzel a felhívással súlyos felelőssé­get vállaltam magamra, de nem ké­telkedem benne, hogy újságíró tár­saim segítségemre lesznek a verseny sikeres kibontakozásában. Egyetlen -HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL—, A gépkezelő bányászok a technika jobb kihasználásáért harcolnak A szovjet bányászok előtt új fele­lősségteljes feladatok állnak. A roha­mosan fejlődő népgazdaságnak egyre több fűtőanyagra van szüksége. Es a bányák minden eddigi siker mellett is óriási tartalékokkal redelkeznek. A bányászoknak van kitől tanulniok, van kitől átvenni a munkamódszereket. A Donyec—Kuznyec medencében, a Moszkva-környéki Karagandi szénme­dencében a vállalatok tucatjai hasz­nálják fel helyesen a technika vívmá­nyait. yajjon miben rejlik e bányák­sikerének titka? Legelsősorban abban, hogy a ciklusos munkaütemterv alap­ján átszervezték a termelést. Ezekben a bányákban az ütemterv megbontha­tatlan törvény. Továbbá a bányászok ezrei veszik át szocialista megőrzésre gépeiket és ez hatalmas eredményekre vezet. Pjotr Moginenkonak „Szahían­tracit" sztahanovistájának réselőgépe 13 hónapja működik javítás nélkül ki­fogástalanul. Mogilen-ko emellett két­szeresére növelte termelékenységét is. E módszer bevezetésével csupán a „Rosztov-Ugolj" kombinátban 3 millió rubel megtakarítást érnek el. E kombinát gépkezelői felhívást intéz­tek az ország valamennyi gépkezelőjé­hez, hogy indítsanak a technika jobb kihasználásáért a mult évben elért eredmények túlszárnyalásáért szocialis­ta munkaversenyt. „Meg vagyunk győ­ződve, — írják a Rosztov-Ügolj gép­kezelői —, hogy az egész szénipar vala­mennyi gépkezelője támogat bennün­ket és minden gép mellett dolgozó bá­nyász bekapcsolódik a gépek teljes ki­használására indított munkaverseny­be." A felhívás valamennyi bányában nagy támogatásra talált, hiszen a szov­jet bányászok minden erejüket megfe­szítik, hogy növeljék szovjet hazájuk erejét és minél nagyobb mértékben hozzájáruljanak a kommunizmus épí­tésének nagy ügyéhez. A Turkmén-főcsatorna útvonala mentén A Turkmén-főcsatorna építési útvo­nala men-tén az Üzbég Köztársaság tu­dományos akadémiájának több komp­lex expedíciója végez kutatómunkát. Alapvető feladatuk pontosan meghatá­rozni azokat a földterületeket, amelyek alkalmasak az öntözésre és földműve­lésre. Az expedíció első kimutatott eredményei érdekes gyakorlati követ­keztetésre adnak alkalmat. Az expedíció kuna-darini csoportja két ősi földmííveskultúrának nyomait fedezt fel a Kara-Kalpak nyugati ré­szében és Turkméniától északra. A Darjaliktól délre, a Daudanig olyan földterületet fedeztek fel, amelyen a választó csatornák és főcsatornák még ma is épek. Egyedül a Darjalik men­tén a Turkmén főcsatorna öntöző öve­zetébe körülbelül 200.000 hektárnyi termőföldet lehet besorozni. A Daudan mentén is 100.000 hektárnyi földterü­let van. Turkménia délnyugati részén 250.000 hektárnyi termékeny földterületet von­tak be az öntözési rendszerbe. Ha ez a talaj megefelelő nedvességet kap, al­kalmas lesz kertek, szőlők és gyapot­ültetvények számára. A tehervonatok százai szállítanak a kommunizmus nagy építkezései számára A moszkvai pályaudvarokról napon­ta indulnak megrakott tehervonatok a Volgához, a Donhoz, az Amudarjához és a Dnyeperhez. Moszkvai üzemek­ben készült gépeket, bonyolult felsze­reléseket, elektromos eszközöket stb. szállítanak a kommunizmus nagy épít­kezései számára. A Kalininről elnevezett szivattyú­üzem hatalmas szivattyúkat, köztük földszivattyúkat szállít a nagy építke­zések számára. Igen érdekes, hogy egy ilyen földszivattyú óránként 1.000 köbméter földet emel ki. Egy nap alatt mintegy 1000 vasúti teherkocsi rako­mányának megfelelő földet emel ki és visz át töltések számára. Ahol nemrég még őserdő zúgott.. Nikolajevszktől. amely az Amur partján terül el, 300 kilométernyire az Amgun folyó mentén, amely az ős­erdőt szeli át, terül el az „Üj élet" kol­koz. Hat évvel ezelőtt az áthatolhatat­szinte teljesen elzárt Garpu. A telepü­lés volt a kolhoz helyén, a világtól szinte teljesen lzárt Garpu. A telepü­lésen hat család élt. Ma már szinte fel sem lehet ismerni az ,,Üj élet" kolhozban ennek a kis településnek a nyomait. A kolhoz te­rületén 30 új ház és elemi iskola épült, ott látjuk a helyi tanácsépületét, kultúrházat, üzletet, egészségügyi köz­pontot. kolhozban ma már a rádió sem újság. A kolhoz az itteni lakossá­got e gazdálkodás üj ágazataira taní­totta meg: az állattenyésztésre, a föld­müvelés magasabb színvonalára és a kertészetre is. A kolhozban a kollék­tív gazdálkodás évei során már új ká­derek nőttek ki. A faluban nincs egyetlen egy ház sem, ahova ne járna napilap vagy folyóirat. Esténként az agitátorok az olvasókörökben külön­féle témakörből olvasnak fel vagy tar­tanak előadásokat. Az ,,Üj élet" kol­hozban valóban új élet folyik. Egymillió rubelt fordítanak iskolás könyvtárakra A fasiszta megszállás alatt a stavro- I már ezer és t»er új könyvvel rendel­poli kerület iskoláinak és gyermekott­honainak könyvtárait teljesen tönkre­tették és felégették. A háború utáni évek folyamán a népnevelés szervei nagy munkát végeztek az iskolai könyvtárak újjászervezése terén. Ma kezíiek az iskolák könyvtárai. A könyvtárak könyvalapjának kiterjesz­tésére egyedül ebben az esztendőben egymillió rubel összeget irányoztak elő. Új kultúrpalota épült Karagandában Karaganda déli részén új hatalmas kultúrpalotát építettek a bányászok szá­mára. Építészeti szempontból és gaz­dag művészi kivitelezés szempontjából éppúgy, mint belső berendezés és fel­szerelés szempontjából is, ez Kazah­sztán egyik legszebb kutúrpalotája. Ez az új kultúrpalota a bányászoknak üdülést, szórakozást és művelődési le­hetőséget jelent. Új teaültetvények Azerbejdzsánban Az Azerbejdzsán Köztársaság Tu­dományos Akadémiájának munkatársai egyre nagyobb figyelmet szentelnek a teaültetvények számára alkalmas új területek tanulmányozásának. A len­korai és zakatalji kerületekben tea­ültetvények számára alkalmas oly ki­terjedésű földterületeket fedeztek fel, amelyeknek terjedelme az eddigi tea­ültetvények területét jó néhányszor felülmúlja. OJ SZO. a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8-10. sz. Telefqn: szerkesztőség 352-10 és 347-16, kiadóhivatal 262-77 Fő­és felelősszerkesztő Lőrincz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bra­tislava II Nyomja és kiadja a Prav­ia Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza Előfize­tés I évre 540.—, '/a évre 270.—, V* évre 135.—, I hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése I évre 150—, '/ 2 évre 75.—, '/< évre 40 - Kčs. A KEPESKÖNYV előfizetése egv évre NEPNAPTAR-ral együtt 100 Kčs. kívánságom van csupán, hogy lelke­sedésem, amit hazánk építömunká­jánál érzek, párosuljon azzal a tu­dással, melyet Pártunk a sajtó kép­viselőitől megkövetel. Befejezésül még ki kell hangsú­lyoznom, hogy ezzel a javaslattal fiatal katonák ajándékoztak meg bennünket, katonák a népből, rkik helytállnak mind hazánk építőmun­kájában, mind munkánk védelmében a népi hadseregben. Ezt az ajándé­kot pedig kamatostól kell visszafi­zetnünk, mert csakis ily módon lehe­tünk a sajtóban méltó szószólói a munkásosztály előretörésének a szo­cializmus útján. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents