Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-22 / 118. szám, kedd

1951 május 23 u j szö 3 Sikeresen folyik a felfegyverzés elleni népszavazás Nyugat-Németországban Nyugat-Németország lakossága egyhangúan állást foglal a fegyver­kezés ellen és követeli a békeszerző­dés megkötését. Dislakenben, az angol megszállási övezetben a „Rhelnfahrt" autó- és motorkerélcpár-klub 60 tagja a fegy­verkezés ellen szavazott. A Heidel­berg közeiében iévő Wieblingen hely­ségben 100 lakos közül 98-an a bé­kére szavazták. Emdenbe n az Olym­pia kerület lakosságának 95 százalé­ka a fegyverkezés ellen szavazott. A Köln közelében levő Glashüttc helységben 200 lakos közül 190 kö­vetelte a békeszerződés megkötését és tiltakozott » fegyverkezési pro­gramm ollen. Dortmundban 1675 em­ber közül 1671 résztvett a fegyver­kezés elleni népszavazásban. Gelsen­kírchenben 430-an és Rollinghausen­ben 298-an csatlakoztak a békemoz­galomhoz. Oslóban ifjúsági békeharcbizoifság alakult A norvég fővárosban megalakult az ifjak békeharcbizottsága. Az ülé­sen 350 ifjúsági küldött vett részt a különféle városokból. Az értekezle­ten elhatározták, hogy aláírják az öthatalmi békepaktum megkötését követelő felhívást és felszólították a norvég ifjúságot, hogy vegyen te­vékeny részt a békeharcban. „A katonai paktumokban való részvétellel, a fegyverkezési ver­sennyel és a militarizálással nem le­het biztosítani a békét" a falhívás. hangzik ír és skót főpapok békenvilatkozata Az ír és skót egyházfők tiltako­zásukat fejezték ki az angol kor­mány háborús politikája ellen és felszólították a híveket, hogy min­den erejükkel vegyenek részt a bé­keharcban. Hawlett Johnson felhívása a békeharc megerősítésére A „Daily Worker" Hawlett John­sonnak, a nemzetközi Sztálin-béke­díj koszorúsának cikkét közölte, melyben felhívást intéz valamennyi békevédöhöz, valamennyi szociális, kulturális és vallási szervezethez, hogy erősítsék meg a béke megvé­déséért folyó harcot és mindenben támogassák a Világ Béketanács fel­h'vását az öt nagyhatalom közötti bekeegyezmény megkötésére. — Az angol anyák — írja John­son — kezdik félteni hazájukat, gyermekeiket. Félelem tölti el őket fiaik miatt, akiket erre vagy arra a frontra küldenek, ahonnan soha többé nem térnek vissza. Nyugta­lanságot éreznek amiatt, hogy Anglia amerikai légi bázissá válto­zik. — A nyugati népekből — írja a továbbiakban Johnson mindent kisajtolnak, hogy a lázas fegyver­kezést megvalósítsák. Bezárják az iskolákat, elveszik az ifjúságtól a művelődés lehetőségét, a kórházak részére a kiutalást korlátozzák és lehetetlenné teszik a fiataloknak ott­hon alapítását. Hadseregünkben a vezető helyeket amerikai tábornokok foglalják el, hajóhadunk élén ame­rikai admirális áll, az amerikaiak diktálnak pénzügyi gazdaságunkban. Johnson cikkében lerántja a lep­Az amerikai katonák is élesen elítélik a koreai háborút Á támadó háború, melyet az ameri­kai imperializmus Koreában folytat, az amerikai katonák között nem nagyon közkedvelt. Ezt a tényt a Newyork Times c. burzsoá lap is beismerte, amely tudósítójának, Finenak számos cikkét közölte, amelyek tele voltak gonddal »az amerikai katonák kedvet­lensége* miatt. A koreai helyzet elkedvetleníti az amerikai katonákat, írja Fine. Az ame­riakai katonák keserűen nevetnek, ami­kor azt mondják nekik, hogy az USA koreai támadása csak »rendőri akció«. Az egyik házban, ahol az amerikai jár­őrök voltak elhelyezve, a tudósító egy negyven katonából álló csoporttal be­szélt, akik mind egyetértettek abban, hogy nekik a katonai szolgálatból már elég és haza akarnak menni, mert Ko­reában semmi jót nem tesznek. Gyakran lehet ilyen kijelentéseket hallani: ^Szeretném tudni, hogy mi en­nek a háborúnak a célja«, >miért kell nekünk még mindig a hadseregben szolgálnunk? Ez azért van, mert Tru­man egy érthetetlen hibát követett el.« Az egyik katona a tudósítónak a kö­vetkezőket mondta: Még nem hallot­tam értelmes magyarázatot arra, miért kell nekem mindmáig a hadseregben szolgálnom. Semmiképpen sem vágya­kozom a háborúban való részvétel után. Minden csak a Wall Street írdekében történik.« Az amerikai propagandának az az igyekezete, hogy meggyőzze a kato­nákat »a demokrácia védelmének* szükségességéről, mindenütt gúnyos nevetéssel találkozik. »Az amerikai de­mokrácia — mondta gúnyosan az egyik katona — szép kép, amit a falra akasz­tanak.* WWWWWIMWtW WI WHIHI HII HMW II Szalonikiben nő a munkanélküliség A Proodevtikos Fileledteros című lap jelenti, hogy Szalonikiben a munkanél­küliség álladnóan nő. Ez év februárjá­ban a városban 23.279 nyilvántartott munkanélküli volt. Mindmáig a mun­kanélküliek száma jelentősen növeke­dett. let azokról a hazugságokról, ame­lyeket a háborús uszítók a Szovjet­unióról terjesztenek, hogy megté­vesszék az angol népet és új világ­háborúba hajszolják. Johnson Hawlett befejezésül a következőket írja: „A népek milliói­nak követelniük kell az öt nagyha­talom közötti békeegyezmény azon­nali megkötését. A férfiak és nők százmillióinak hangja megakadályoz­hatja az új háborút." az aláírási kampány sikere Kínában A Béke Világtanács felhívását az öt nagyhatalom között megkötendő békeegyezményre a kínai dolgozók újabb százezrei írják alá. Az utolsó jelentések szerint csak Közép- és Dél-Kína közigazgatási kerületében a felhívást kb. 33 millió lakos írta alá. Ebbe a számba azonban nincse­nek beleszámítva az aláírási akció eredményei Kiansi és Kvantun tarto­mányaiban. Nem egész hat hét alatt a Béke Világtanács felhívását a Kínai Nép­köztársaság lakosságának kb. ötven százaléka írta alá. Kína 7 közigaz­gatási kerületéből az aláírási kam­pány legnagyobb sikerrel Északke­let-Kínában folyik, ahol a lakosság 70 százaléka már aláírta, Kína észa­ki kerületében 60 százalék, délnyu­gati kerületében 50 százalék, Közép­dél-Kína kerületében 40 százalék. Az aláírási kampány állandóan ter­jed és a közeljövőben kiterjed Kína legnyugatibb kerületeire is, amelyek az ország gazdasági és kultúrköz­pontjaitól legmesszebbre esnek. Ezzel egyidejűleg fokozódik Kíná­ban a Japán felfegyverzése elleni népszavazás is. Ebben a kampány­ban is eddig Kína összes népének kb. 50 százaléka vett részt. A francia fasiszta kormány választási törvényének egyetlen célja a szavazások eredményének meghamisítása Május 28-án kezdődik hivatalosan Franciaországban a választási kam­pány. A párizsi rádió azonban arról ad hírt, hogy a választási előkészületek máris javában folynak. A reakciós po­litikusok programrnbeszédeket monda­nak. A kormánypártok kongresszusai és a pártok megyei szervezetei terve­ket dolgoznak ki az összes reakciós pártok tömörítésére a Kommunista Párt ellen. A francia jobboldali lapok megindították a -.rágalomhadjáratot a haladószellétnü politikusok és a béke­harcosok ellen. A francia szocialista párt most tart­ja 43. kongresszusát. Az ülésszakon kitűnt, hogy a párt jobboldali vezetői lázasan készülnek a választásokra. A kongresszus érdeklődésének középpont­jában áll a többi reakciós pártokkal va­ló blokk megalakítása. Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára beszédében felszólította a szocialistákat, hogy ala­kítsanak közös tömböt a többi jobbol­dali pártokkal, mert mint mondotta, a sz cialista párt egyedül nem fogja tud­ni kivívni a győzelmet a választásokon. A jobboldali szocialista vezetők nyi­latkozataikban ellenzik a gaullsta párt­tal való megegyezést, attól való félel­mükben, hogy elveszítik választóik szavazatát. A kongresszuson azonban el akarják fogadtatni a blokkban való tömörülés elvét, hogy azután minden korlátozás nélkül szövetkezhessenek a gaullistákkal. Ramadier, a szocialista párt egyik vezetője, ezt nyiltan meg is mondotta a kongresszuson. „S" rkség esetén még az ördöggel is szövetkezünk" — mondotta. Jules Moch, a szocialista hadügymi­niszter, félreérthetetlenül kijelentette, hogy pártja a választási kampányban programmul tűzi ki a mozgó 'bérskála bevezetéséi Ennek a kijelentésnek képmutató voltát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a parlamenti v'ták során a szocialista miniszterek és képviselők a mozgó bérskála beve­zetése ellen szavaztak. A katolikus párt (MRP) nemrégiben Lyonban megtartott kongresszusán megvitatták a reakciós pártok kommu­nistaellenes blokkjának kérdéseit. A kongresszus után a katolikus párt megyei szervezetei úgynevezett „ro­konelvű" reakciós társaságokat léte­sítettek, amelyekben képviselve vannak a jobboldali szocialisták és De Gaulle fasiszta pártja is. A katolikus párt Tarn, Haute-Marne, Gironde-Nord és Haute-Garonne megyei szervezetei hoz­zájárultak, hogy az összes jobboldali pártokkal együtt — beleértve a gaullis­tákat is — közös választási blokkot alakítsanak. Május 14-én már az új koaliciók egész sora alakult a reakciós pártokbó.. A reakció ezeket az új alakulatokat „negyedik erőnek" keresztelte el. A L'Humanité ezzel kapcsolatban meg­állapítja, hogy ez a csoport a híd sze­repét játsza a hírhedt „harmadik erő" és a fasiszta De Gaulle között. A francia demokratikus lapok meg­bélyegzik a reakció választási manő­vereit. A „Liberation" azt írja, hogy a jobboldali pártok egyesülését a reak­ciós politikusok azért tákolták össze, hogy közös harcot folytassanak a de­mokratikus erők ellen. A kormánypárti többséghez szólva a lap ezt írja: „Az önök választási törvényének egyetlen célja a szavazások eredmé­nyének meghamisítása!" A L'Humanité hangsúlyozza, hogy a munkások és az összes republikánusok egységes akcióval válaszolnak erre a cselszövésre és tömegesen a Kommu­nista Párt jelöltjeire fognak szavazni. A kiiiiigyminiszterhelyettesek előzetes tárgyalásáról Május 19-én, szombaton, a négy nagyhatalom külűgyminiszterhelyette­se< 56-ik ülésüket tartották, amelyen Jessupp, az USA képviselője elnökölt. Az ülésen elsőnek Jessup szólalt fel, aki — úgy, mint az előző üléseken Parodi és Davies — igyekezett csök­kenteni a tárgyalási programmban való megegyezéshez vezető új lépés jelen­tőségét, melyet május 17-én a szovjet delegáció megtett. Amint már ismere­tes, a szovjet delegáció, hogy könnyít­se a tárgyalási programm kidolgozá­sát, elfogadta a három hhatalom dele­gációinak javaslatát, hogy a Német­ország lefegyverzéséről szóló kér­dés sorrendje maradjon nyilt kér­dés és döntsenek benne a minisz­terek. A szovjet delegáció Jessup e kérdésre vonatkozó javaslatát meg­jegyzés nélkül elfogadta, tlgy látszott tehát, hogv ebben a kérdésben meg­egyezés jött létre. A három nyugati hhatalom képviselői azonban, akik ál­landóan nehézségeket gördítenek a meg­egyezés elé, azt javasolták, hogy a Németország lefegyverzéséről szó­ló pont a megegyezéssel együtt le­gyen beiktatva a tárgyalási programm első pontjának azon szövegébe, amely a fegyverkezés és a fegyveres erők* az amerikaiak nyomására kegyetlen népellenes terror folyik Pakisztánt lapok jelentik, hogy több | Az USA karachi megbízottai három tartományban és töbtt városban tö- hónap óta tárgyalnak Pakisztán kor­mezesen tartóztatják le a haladószelle- | mányával kölcsönös segélynyújtási, ke­ma elemeket. A letartóztatottak között i reskedelmi és hajózási szerződés meg­vannak a parasztbizottságok aktivistái, haladó szellemű írók, szakszervezeti ak­tivisták és a Kommunista Párt tagjai. Karachiban őrizetbe vették Mumtaz Husint, a pakisztáni haladó szellemű írók egyesületének titkárát, aki egyben a békebizottság helyi szervezetének tit­kára is és az »Jmroz« című haladó szel­lemű lap adminisztrátorát. Laboréban börtönbe került Firoz­Uodin Mansuri, a parasztmozgalom ak­tivistája, Ahmed Hadimikasmi, a pa­kisztáni haladó szellemű írók szövet­ségének főtitkára, Mohamed Mozál, a pakisztáni szakszervezeti szövetség fő­titkára és sokan mások. Egy nappal előbb Szind tartomány­ban őrizetbe vették a parasztmozgalom három aktivistáját. Ebben a tartomány­ban a munkásbizottságok tagjainak több mint a felét beböttönözték. A »Doon« című lap arról ad hírt, hogy a letartóztatásokat kiterjesztik a Nyugat-Pundzsab tartományra is. Oka­ra textilipari központban letartóztatták a szövőipari szakszervezet titkárát. _ Az slmage« című lap tudósítója kőz­1\, hogy a pakisztáni lakosság felhábo­rodással értesült a törvénytelen letar­'ifatfliásokrók kötése ügyében Noha az illetékes körök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a tárgyalásokról szóló Hírek kiszivárgá­sát a sajtóba, megbízható forrásból nyert értesülésekből kitűnik, hogy az USA által előírt feltételek hűbéri sorba süllyesztenék Pakisztánt. A kormány­nak nincs bátorsága hozzá, hogy nyil­vánosságra hozza a szerződés feltéte­leit, mert joggal tart attól, hogy ez ha­talmas felháborodást vált kí a pakisz­táni közvéleményben. A tárgyalásokon Warren, az USA pakisztáni nagykövete, valamint Lia­quat Ali Khan. Pakisztán miniszterel­nöke és néhány miniszter vesz részt. Az amerikai megbízott minden lehetőt el­követ, hogy minél több előnyt csikar­jon ki a pakisztáni kormánytól. Első­sorban rögzíteni akarja a rúpia árfolya­mát a dollárral szemben, természetesen az USA javára. Amerikai pénzügyi szakértők azt állítják ugyan, hogy Pa­kisztánnak nem kell devalválnia pénz­egységét, de az amerikai kereskedelmi kapcsolatokban a rúpia árfolyamát 20 százalékkal alacsonyabban akarják megállapítani p hivatalos áfolyamnál. Az amerikaiak meg akarják semmi­síteni az angol dominiumok által élve­zett összes előnyöket Pakisztánban. Warren különösen ragaszodik ahhoz, hogy Pakisztán kedvezményes vám­illetékeket állapítson meg az USA szá­mára, ugyanolyan alapon, mint Nagy­Britanniának. Hír szerint megegyezés jött létre több jelentéktelen kérdésben. A szerző­déstervezet előírja, hogy megszűnik a vízumkényszer az amerikai politikai és katonai megbízottak számára, vala­mint az amerikai üzleti megbízottak részére a pakisztáni beutazásnál. A tervezet feljogosítja az amerikai légihaderőt, hogy minden korlátozás nélkül közlekedhessen Pakisztánban. Az USA-kormány a szerződés alap­ján gondoskodni akar a Pakisztánban eszközölt amerikai tőkeberuházások védelméről. Erre nézve a pakisztáni kormánynak megfelelő biztosítékot kell nyújtania az amerikai tulajdont képező értékek elkobzása ellen. A »Delhi Times« című pakisztáni lap tudósítója leszögezi:! »A szerződéstervben megállapított feltételek Pakisztán függetlenségét és területi épségét veszélyeztetik. Ez az oka annak, hogy a kormánv szigorúan titokban tartja a tárgyalásokat, nehogy az erre vonatkozó hírek a sajtó útján nyilvánosságra keriilljessenek.a csökkentését érinti, amelyben meg- 1 úgy fest adolog, hogy a három hatalom egyezésre nem jutottak. Gromiko 1 képviselői ezt a megegyezést egészen szovjet képviselő az előző üléseken már bebizonyította, egy ilyen követel­mény teljes alaptalanságát, de Jessup annak ellenére is kitartott mellette. Davies felszólalásában ismételte Jes­sup agyoncsépelt argumentumait. A továbbiakban Gromiko szovjet küldött emelkedett szólásra. Az Atlanťpaktum és a haditámasz­pontok kérdésével foglalkozva, Gromiko azt mondta, hogy a szovjet delegáció fontosnak tartja ezt a kérdést beiktat­ni a programmba, mint olyan kérdést, amelyben nem jutottak megegyezésre és ezért elő kell terjeszteni a minisz­terek tanácsának. Tárgyalja meg a miniszterek tanácsa, — jelentette ki a szovjet képviselő —, ezt a kérdést és a programmba való beiktatását is. A három hatalom képviselői kijelentik, hogy ellene vannak annak, hogy a mi­niszterek tanácsa ezt a kérdést egyál­talán megtárgyalja. Mi azonban a mellett vagyunk, hogy ezt a kérdést meg kell tárgyalni. Azért, mivel ál­láspontjaink ilyen különbözők, javasol­juk, hogy ezt a kérdést terjesszük a miniszterek tanácskozása elé. Hol nincs az ilyen álláspontban logika? Ki­tartunk amellett, hogy ez az álláspont teljesen logikus. Nincs ok szembehe­lyezkedni azzal, hogy ezt, a szovjetdele­gáció által előterjesztett pontot, amely az Atlanti Paktum és az USA haditá­maszainak kérdésére vonatkozik, mint olyan pontot, amelyben megegyezésre nem jutottunk, előterjesszük a minisz­terek tanácsának. Davies és Parodi, — folytatta Gro­miko —, a tárgyalási programm to­vábbi pontjainak sorrend jéről beszéltek, habár már három nappal ezelőtt meg­egyeztünk abban, hogv ezt a kérdést akkor fogjuk tárgyalni, amikor meg­határozzuk, hogy melyik pontokat kell bevennünk a programmba. Abból a tényből indultunk ki, hogv ebben meg­egyezésre jutottunk. Most azonban máskép fogják fel. Jessup és Davies, — folytatta Gro­miko —, azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a Németország lefegyverzé­sét érintő pont beiktatandó a tárgyalási programm azon pontjá­ba, mely a fegyverkezés és a fegyve­res erők csökkentésének kérdését érin­ti s amelyben megegyezés még nem jött létre. Mindenki előtt világos azonban, hogyha ezt a pontot elfo­gadnánk, az azt jelentené, hogy nem­csak a fegyverkezés és fegyveres erők kérdésében, hanem Németország le­fegyverzésének kérdésében sem ju­tottunk megyegyezésre. A tárgyalási programm ilyen kétértelmű szövege­zését nem engedhetjük meg. Ismétlem azonban, hogy semilyen ok nincs en­nek a kérdésnek a tárgyalására, mert Németország lefegyverzése kérdésé­ben már megegyeztünk. Hogy ebben a dologban kölcsönös megértésre jus­sunk, — folytatta Gromiko —, a szov­jet delegáció kész további változtatást javasolni. A Németország lefegyver­zéséről szóló pontot besorolhat juk az első pont bevezető mondata után —, ahogy azt a szovjet delegáció javasol­ja —, és mint mellékletet csatolni le­het a három nyugati hatalom képvise­lőinek megjegyzését. Ismételhetjük a Németország lefegyverzéséről szóló részletezést is azzal, hogy beiktatjuk a fegyverkezés és fegyveres erők csök­kentésének részletezése után, mely­ben nem jutottunk megegyezésre és mint mellékletet csatoljuk a megvál­toztatott megjegyzést. Azért javasolom e kérdés ezen meg­oldását, — tette hoz^á Gromiko —, hogy átessünk a nehézségeken. Jessup hozzáfűzte, hogy a három ragyhatalom képviselői Gromiko ja­vaslatához a következő ülésen szólnak hozzá. Az ülést befejezték. A következő ülést május 21-én tartják meg. Kapitalista vállalkozók lepénzelik a labourista kormányt, hogy elnyomja a dolgozók sztrájkját Londonban nemrégiben közöltek egy jelentést a brit hadsereg 1949. és 1950. évi kiadásairól. A jelentés feltárja a la­bourista kormány és a vállalkozók köz­ti egyességet. Amint a Daily Worker írja, a jelentésből kitűnik, hogy a kor­mány a vállalkozóktól nagy összege­ket kap azért, hogy a sztrájkok elnyo­mására katonaságot alkalmazzon. 1949­ben a labourista kormány 81.320 font sterlinget kapott, hogv katonaságot küldjön azokba a kikötőkbe, ahol a munkások sztrájkoltak. A londoni kikötőmunkásoK 1949. évi sztrájkja Idején a vállalkozók 69.630 font sterlinget fizettek a kikötő Igazga­tóságának, amiból 44.194 font sterlin­get a »munkáskormány« tett zsebra. Avonmouthban a sztrájk ideje alatt a vállalkozók 11.393 font sterlinget fi­zettek ki, amiből 6753 font sterlinget a kormány, illetve a hadsereg kapott A sztrájktörők állandóan Jobb fize­tést kapnak, 1949-ben, egy londoni kikötőmunkások sztrákja ellen harcoló katonáknak naponta 17 shillinget fi­zettek, 1950-ben ezt az összeget 19 shilling és 6 pennyre emelték

Next

/
Thumbnails
Contents