Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-22 / 118. szám, kedd

1951 május 23 u j szö 3 Sikeresen folyik a felfegyverzés elleni népszavazás Nyugat-Németországban Nyugat-Németország lakossága egyhangúan állást foglal a fegyverkezés ellen és követeli a békeszerződés megkötését. Dislakenben, az angol megszállási övezetben a „Rhelnfahrt" autó- és motorkerélcpár-klub 60 tagja a fegyverkezés ellen szavazott. A Heidelberg közeiében iévő Wieblingen helységben 100 lakos közül 98-an a békére szavazták. Emdenbe

n az Olympia kerület lakosságának 95 százaléka a fegyverkezés ellen szavazott. A Köln közelében levő Glashüttc helységben 200 lakos közül 190 követelte a békeszerződés megkötését és tiltakozott » fegyverkezési programm ollen. Dortmundban 1675 ember közül 1671 résztvett a fegyverkezés elleni népszavazásban. Gelsenkírchenben 430-an és Rollinghausenben 298-an csatlakoztak a békemozgalomhoz. Oslóban ifjúsági békeharcbizoifság alakult A norvég fővárosban megalakult az ifjak békeharcbizottsága. Az ülésen 350 ifjúsági küldött vett részt a különféle városokból. Az értekezleten elhatározták, hogy aláírják az öthatalmi békepaktum megkötését követelő felhívást és felszólították a norvég ifjúságot, hogy vegyen tevékeny részt a békeharcban. „A katonai paktumokban való részvétellel, a fegyverkezési versennyel és a militarizálással nem lehet biztosítani a békét" a falhívás. hangzik ír és skót főpapok békenvilatkozata Az ír és skót egyházfők tiltakozásukat fejezték ki az angol kormány háborús politikája ellen és felszólították a híveket, hogy minden erejükkel vegyenek részt a békeharcban. Hawlett Johnson felhívása a békeharc megerősítésére A „Daily Worker" Hawlett Johnsonnak, a nemzetközi Sztálin-békedíj koszorúsának cikkét közölte, melyben felhívást intéz valamennyi békevédöhöz, valamennyi szociális, kulturális és vallási szervezethez, hogy erősítsék meg a béke megvédéséért folyó harcot és mindenben támogassák a Világ Béketanács felh'vását az öt nagyhatalom közötti bekeegyezmény megkötésére. — Az angol anyák — írja Johnson — kezdik félteni hazájukat, gyermekeiket. Félelem tölti el őket fiaik miatt, akiket erre vagy arra a frontra küldenek, ahonnan soha többé nem térnek vissza. Nyugtalanságot éreznek amiatt, hogy Anglia amerikai légi bázissá változik. — A nyugati népekből — írja a továbbiakban Johnson mindent kisajtolnak, hogy a lázas fegyverkezést megvalósítsák. Bezárják az iskolákat, elveszik az ifjúságtól a művelődés lehetőségét, a kórházak részére a kiutalást korlátozzák és lehetetlenné teszik a fiataloknak otthon alapítását. Hadseregünkben a vezető helyeket amerikai tábornokok foglalják el, hajóhadunk élén amerikai admirális áll, az amerikaiak diktálnak pénzügyi gazdaságunkban. Johnson cikkében lerántja a lepAz amerikai katonák is élesen elítélik a koreai háborút Á támadó háború, melyet az amerikai imperializmus Koreában folytat, az amerikai katonák között nem nagyon közkedvelt. Ezt a tényt a Newyork Times c. burzsoá lap is beismerte, amely tudósítójának, Finenak számos cikkét közölte, amelyek tele voltak gonddal »az amerikai katonák kedvetlensége* miatt. A koreai helyzet elkedvetleníti az amerikai katonákat, írja Fine. Az ameriakai katonák keserűen nevetnek, amikor azt mondják nekik, hogy az USA koreai támadása csak »rendőri akció«. Az egyik házban, ahol az amerikai járőrök voltak elhelyezve, a tudósító egy negyven katonából álló csoporttal beszélt, akik mind egyetértettek abban, hogy nekik a katonai szolgálatból már elég és haza akarnak menni, mert Koreában semmi jót nem tesznek. Gyakran lehet ilyen kijelentéseket hallani: ^Szeretném tudni, hogy mi ennek a háborúnak a célja«, >miért kell nekünk még mindig a hadseregben szolgálnunk? Ez azért van, mert Truman egy érthetetlen hibát követett el.« Az egyik katona a tudósítónak a következőket mondta: Még nem hallottam értelmes magyarázatot arra, miért kell nekem mindmáig a hadseregben szolgálnom. Semmiképpen sem vágyakozom a háborúban való részvétel után. Minden csak a Wall Street írdekében történik.« Az amerikai propagandának az az igyekezete, hogy meggyőzze a katonákat »a demokrácia védelmének* szükségességéről, mindenütt gúnyos nevetéssel találkozik. »Az amerikai demokrácia — mondta gúnyosan az egyik katona — szép kép, amit a falra akasztanak.* WWWWWIMWtW

WI

WHIHI

HII

HMW

II Szalonikiben nő a munkanélküliség A Proodevtikos Fileledteros című lap jelenti, hogy Szalonikiben a munkanélküliség álladnóan nő. Ez év februárjában a városban 23.279 nyilvántartott munkanélküli volt. Mindmáig a munkanélküliek száma jelentősen növekedett. let azokról a hazugságokról, amelyeket a háborús uszítók a Szovjetunióról terjesztenek, hogy megtévesszék az angol népet és új világháborúba hajszolják. Johnson Hawlett befejezésül a következőket írja: „A népek millióinak követelniük kell az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény azonnali megkötését. A férfiak és nők százmillióinak hangja megakadályozhatja az új háborút." az aláírási kampány sikere Kínában A Béke Világtanács felhívását az öt nagyhatalom között megkötendő békeegyezményre a kínai dolgozók újabb százezrei írják alá. Az utolsó jelentések szerint csak Közép- és Dél-Kína közigazgatási kerületében a felhívást kb. 33 millió lakos írta alá. Ebbe a számba azonban nincsenek beleszámítva az aláírási akció eredményei Kiansi és Kvantun tartományaiban. Nem egész hat hét alatt a Béke Világtanács felhívását a Kínai Népköztársaság lakosságának kb. ötven százaléka írta alá. Kína 7 közigazgatási kerületéből az aláírási kampány legnagyobb sikerrel Északkelet-Kínában folyik, ahol a lakosság 70 százaléka már aláírta, Kína északi kerületében 60 százalék, délnyugati kerületében 50 százalék, Középdél-Kína kerületében 40 százalék. Az aláírási kampány állandóan terjed és a közeljövőben kiterjed Kína legnyugatibb kerületeire is, amelyek az ország gazdasági és kultúrközpontjaitól legmesszebbre esnek. Ezzel egyidejűleg fokozódik Kínában a Japán felfegyverzése elleni népszavazás is. Ebben a kampányban is eddig Kína összes népének kb. 50 százaléka vett részt. A francia fasiszta kormány választási törvényének egyetlen célja a szavazások eredményének meghamisítása Május 28-án kezdődik hivatalosan Franciaországban a választási kampány. A párizsi rádió azonban arról ad hírt, hogy a választási előkészületek máris javában folynak. A reakciós politikusok programrnbeszédeket mondanak. A kormánypártok kongresszusai és a pártok megyei szervezetei terveket dolgoznak ki az összes reakciós pártok tömörítésére a Kommunista Párt ellen. A francia jobboldali lapok megindították a -.rágalomhadjáratot a haladószellétnü politikusok és a békeharcosok ellen. A francia szocialista párt most tartja 43. kongresszusát. Az ülésszakon kitűnt, hogy a párt jobboldali vezetői lázasan készülnek a választásokra. A kongresszus érdeklődésének középpontjában áll a többi reakciós pártokkal való blokk megalakítása. Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára beszédében felszólította a szocialistákat, hogy alakítsanak közös tömböt a többi jobboldali pártokkal, mert mint mondotta, a sz cialista párt egyedül nem fogja tudni kivívni a győzelmet a választásokon. A jobboldali szocialista vezetők nyilatkozataikban ellenzik a gaullsta párttal való megegyezést, attól való félelmükben, hogy elveszítik választóik szavazatát. A kongresszuson azonban el akarják fogadtatni a blokkban való tömörülés elvét, hogy azután minden korlátozás nélkül szövetkezhessenek a gaullistákkal. Ramadier, a szocialista párt egyik vezetője, ezt nyiltan meg is mondotta a kongresszuson. „S" rkség esetén még az ördöggel is szövetkezünk" — mondotta. Jules Moch, a szocialista hadügyminiszter, félreérthetetlenül kijelentette, hogy pártja a választási kampányban programmul tűzi ki a mozgó 'bérskála bevezetéséi Ennek a kijelentésnek képmutató voltát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a parlamenti v'ták során a szocialista miniszterek és képviselők a mozgó bérskála bevezetése ellen szavaztak. A katolikus párt (MRP) nemrégiben Lyonban megtartott kongresszusán megvitatták a reakciós pártok kommunistaellenes blokkjának kérdéseit. A kongresszus után a katolikus párt megyei szervezetei úgynevezett „rokonelvű" reakciós társaságokat létesítettek, amelyekben képviselve vannak a jobboldali szocialisták és De Gaulle fasiszta pártja is. A katolikus párt Tarn, Haute-Marne, Gironde-Nord és Haute-Garonne megyei szervezetei hozzájárultak, hogy az összes jobboldali pártokkal együtt — beleértve a gaullistákat is — közös választási blokkot alakítsanak. Május 14-én már az új koaliciók egész sora alakult a reakciós pártokbó.. A reakció ezeket az új alakulatokat „negyedik erőnek" keresztelte el. A L'Humanité ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy ez a csoport a híd szerepét játsza a hírhedt „harmadik erő" és a fasiszta De Gaulle között. A francia demokratikus lapok megbélyegzik a reakció választási manővereit. A „Liberation" azt írja, hogy a jobboldali pártok egyesülését a reakciós politikusok azért tákolták össze, hogy közös harcot folytassanak a demokratikus erők ellen. A kormánypárti többséghez szólva a lap ezt írja: „Az önök választási törvényének egyetlen célja a szavazások eredményének meghamisítása!" A L'Humanité hangsúlyozza, hogy a munkások és az összes republikánusok egységes akcióval válaszolnak erre a cselszövésre és tömegesen a Kommunista Párt jelöltjeire fognak szavazni. A kiiiiigyminiszterhelyettesek előzetes tárgyalásáról Május 19-én, szombaton, a négy nagyhatalom külűgyminiszterhelyettese< 56-ik ülésüket tartották, amelyen Jessupp, az USA képviselője elnökölt. Az ülésen elsőnek Jessup szólalt fel, aki — úgy, mint az előző üléseken Parodi és Davies — igyekezett csökkenteni a tárgyalási programmban való megegyezéshez vezető új lépés jelentőségét, melyet május 17-én a szovjet delegáció megtett. Amint már ismeretes, a szovjet delegáció, hogy könnyítse a tárgyalási programm kidolgozását, elfogadta a három hhatalom delegációinak javaslatát, hogy a Németország lefegyverzéséről szóló kérdés sorrendje maradjon nyilt kérdés és döntsenek benne a miniszterek. A szovjet delegáció Jessup e kérdésre vonatkozó javaslatát megjegyzés nélkül elfogadta, tlgy látszott tehát, hogv ebben a kérdésben megegyezés jött létre. A három nyugati hhatalom képviselői azonban, akik állandóan nehézségeket gördítenek a megegyezés elé, azt javasolták, hogy a Németország lefegyverzéséről szóló pont a megegyezéssel együtt legyen beiktatva a tárgyalási programm első pontjának azon szövegébe, amely a fegyverkezés és a fegyveres erők* az amerikaiak nyomására kegyetlen népellenes terror folyik Pakisztánt lapok jelentik, hogy több | Az USA karachi megbízottai három tartományban és töbtt városban tö- hónap óta tárgyalnak Pakisztán kormezesen tartóztatják le a haladószelle- | mányával kölcsönös segélynyújtási, kema elemeket. A letartóztatottak között i reskedelmi és hajózási szerződés megvannak a parasztbizottságok aktivistái, haladó szellemű írók, szakszervezeti aktivisták és a Kommunista Párt tagjai. Karachiban őrizetbe vették Mumtaz Husint, a pakisztáni haladó szellemű írók egyesületének titkárát, aki egyben a békebizottság helyi szervezetének titkára is és az »Jmroz« című haladó szellemű lap adminisztrátorát. Laboréban börtönbe került FirozUodin Mansuri, a parasztmozgalom aktivistája, Ahmed Hadimikasmi, a pakisztáni haladó szellemű írók szövetségének főtitkára, Mohamed Mozál, a pakisztáni szakszervezeti szövetség főtitkára és sokan mások. Egy nappal előbb Szind tartományban őrizetbe vették a parasztmozgalom három aktivistáját. Ebben a tartományban a munkásbizottságok tagjainak több mint a felét beböttönözték. A »Doon« című lap arról ad hírt, hogy a letartóztatásokat kiterjesztik a Nyugat-Pundzsab tartományra is. Okara textilipari központban letartóztatták a szövőipari szakszervezet titkárát. _ Az slmage« című lap tudósítója kőz1\, hogy a pakisztáni lakosság felháborodással értesült a törvénytelen letar'ifatfliásokrók kötése ügyében Noha az illetékes körök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a tárgyalásokról szóló Hírek kiszivárgását a sajtóba, megbízható forrásból nyert értesülésekből kitűnik, hogy az USA által előírt feltételek hűbéri sorba süllyesztenék Pakisztánt. A kormánynak nincs bátorsága hozzá, hogy nyilvánosságra hozza a szerződés feltételeit, mert joggal tart attól, hogy ez hatalmas felháborodást vált kí a pakisztáni közvéleményben. A tárgyalásokon Warren, az USA pakisztáni nagykövete, valamint Liaquat Ali Khan. Pakisztán miniszterelnöke és néhány miniszter vesz részt. Az amerikai megbízott minden lehetőt elkövet, hogy minél több előnyt csikarjon ki a pakisztáni kormánytól. Elsősorban rögzíteni akarja a rúpia árfolyamát a dollárral szemben, természetesen az USA javára. Amerikai pénzügyi szakértők azt állítják ugyan, hogy Pakisztánnak nem kell devalválnia pénzegységét, de az amerikai kereskedelmi kapcsolatokban a rúpia árfolyamát 20 százalékkal alacsonyabban akarják megállapítani p hivatalos áfolyamnál. Az amerikaiak meg akarják semmisíteni az angol dominiumok által élvezett összes előnyöket Pakisztánban. Warren különösen ragaszodik ahhoz, hogy Pakisztán kedvezményes vámilletékeket állapítson meg az USA számára, ugyanolyan alapon, mint NagyBritanniának. Hír szerint megegyezés jött létre több jelentéktelen kérdésben. A szerződéstervezet előírja, hogy megszűnik a vízumkényszer az amerikai politikai és katonai megbízottak számára, valamint az amerikai üzleti megbízottak részére a pakisztáni beutazásnál. A tervezet feljogosítja az amerikai légihaderőt, hogy minden korlátozás nélkül közlekedhessen Pakisztánban. Az USA-kormány a szerződés alapján gondoskodni akar a Pakisztánban eszközölt amerikai tőkeberuházások védelméről. Erre nézve a pakisztáni kormánynak megfelelő biztosítékot kell nyújtania az amerikai tulajdont képező értékek elkobzása ellen. A »Delhi Times« című pakisztáni lap tudósítója leszögezi:! »A szerződéstervben megállapított feltételek Pakisztán függetlenségét és területi épségét veszélyeztetik. Ez az oka annak, hogy a kormánv szigorúan titokban tartja a tárgyalásokat, nehogy az erre vonatkozó hírek a sajtó útján nyilvánosságra keriilljessenek.a csökkentését érinti, amelyben meg- 1 úgy fest adolog, hogy a három hatalom egyezésre nem jutottak. Gromiko 1 képviselői ezt a megegyezést egészen szovjet képviselő az előző üléseken már bebizonyította, egy ilyen követelmény teljes alaptalanságát, de Jessup annak ellenére is kitartott mellette. Davies felszólalásában ismételte Jessup agyoncsépelt argumentumait. A továbbiakban Gromiko szovjet küldött emelkedett szólásra. Az Atlanťpaktum és a haditámaszpontok kérdésével foglalkozva, Gromiko azt mondta, hogy a szovjet delegáció fontosnak tartja ezt a kérdést beiktatni a programmba, mint olyan kérdést, amelyben nem jutottak megegyezésre és ezért elő kell terjeszteni a miniszterek tanácsának. Tárgyalja meg a miniszterek tanácsa, — jelentette ki a szovjet képviselő —, ezt a kérdést és a programmba való beiktatását is. A három hatalom képviselői kijelentik, hogy ellene vannak annak, hogy a miniszterek tanácsa ezt a kérdést egyáltalán megtárgyalja. Mi azonban a mellett vagyunk, hogy ezt a kérdést meg kell tárgyalni. Azért, mivel álláspontjaink ilyen különbözők, javasoljuk, hogy ezt a kérdést terjesszük a miniszterek tanácskozása elé. Hol nincs az ilyen álláspontban logika? Kitartunk amellett, hogy ez az álláspont teljesen logikus. Nincs ok szembehelyezkedni azzal, hogy ezt, a szovjetdelegáció által előterjesztett pontot, amely az Atlanti Paktum és az USA haditámaszainak kérdésére vonatkozik, mint olyan pontot, amelyben megegyezésre nem jutottunk, előterjesszük a miniszterek tanácsának. Davies és Parodi, — folytatta Gromiko —, a tárgyalási programm további pontjainak sorrend jéről beszéltek, habár már három nappal ezelőtt megegyeztünk abban, hogv ezt a kérdést akkor fogjuk tárgyalni, amikor meghatározzuk, hogy melyik pontokat kell bevennünk a programmba. Abból a tényből indultunk ki, hogv ebben megegyezésre jutottunk. Most azonban máskép fogják fel. Jessup és Davies, — folytatta Gromiko —, azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a Németország lefegyverzését érintő pont beiktatandó a tárgyalási programm azon pontjába, mely a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentésének kérdését érinti s amelyben megegyezés még nem jött létre. Mindenki előtt világos azonban, hogyha ezt a pontot elfogadnánk, az azt jelentené, hogy nemcsak a fegyverkezés és fegyveres erők kérdésében, hanem Németország lefegyverzésének kérdésében sem jutottunk megyegyezésre. A tárgyalási programm ilyen kétértelmű szövegezését nem engedhetjük meg. Ismétlem azonban, hogy semilyen ok nincs ennek a kérdésnek a tárgyalására, mert Németország lefegyverzése kérdésében már megegyeztünk. Hogy ebben a dologban kölcsönös megértésre jussunk, — folytatta Gromiko —, a szovjet delegáció kész további változtatást javasolni. A Németország lefegyverzéséről szóló pontot besorolhat juk az első pont bevezető mondata után —, ahogy azt a szovjet delegáció javasolja —, és mint mellékletet csatolni lehet a három nyugati hatalom képviselőinek megjegyzését. Ismételhetjük a Németország lefegyverzéséről szóló részletezést is azzal, hogy beiktatjuk a fegyverkezés és fegyveres erők csökkentésének részletezése után, melyben nem jutottunk megegyezésre és mint mellékletet csatoljuk a megváltoztatott megjegyzést. Azért javasolom e kérdés ezen megoldását, — tette hoz^á Gromiko —, hogy átessünk a nehézségeken. Jessup hozzáfűzte, hogy a három ragyhatalom képviselői Gromiko javaslatához a következő ülésen szólnak hozzá. Az ülést befejezték. A következő ülést május 21-én tartják meg. Kapitalista vállalkozók lepénzelik a labourista kormányt, hogy elnyomja a dolgozók sztrájkját Londonban nemrégiben közöltek egy jelentést a brit hadsereg 1949. és 1950. évi kiadásairól. A jelentés feltárja a labourista kormány és a vállalkozók közti egyességet. Amint a Daily Worker írja, a jelentésből kitűnik, hogy a kormány a vállalkozóktól nagy összegeket kap azért, hogy a sztrájkok elnyomására katonaságot alkalmazzon. 1949ben a labourista kormány 81.320 font sterlinget kapott, hogv katonaságot küldjön azokba a kikötőkbe, ahol a munkások sztrájkoltak. A londoni kikötőmunkásoK 1949. évi sztrájkja Idején a vállalkozók 69.630 font sterlinget fizettek a kikötő Igazgatóságának, amiból 44.194 font sterlinget a »munkáskormány« tett zsebra. Avonmouthban a sztrájk ideje alatt a vállalkozók 11.393 font sterlinget fizettek ki, amiből 6753 font sterlinget a kormány, illetve a hadsereg kapott A sztrájktörők állandóan Jobb fizetést kapnak, 1949-ben, egy londoni kikötőmunkások sztrákja ellen harcoló katonáknak naponta 17 shillinget fizettek, 1950-ben ezt az összeget 19 shilling és 6 pennyre emelték