Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-22 / 118. szám, kedd

ÜJSIÖ TMjeLyzetk-éfL <Hoz$ttyóhántyáváL 1951 május 23 u j szö 3 Ahogy Rozsnyóbányatelep felé megyünk, már messziről halljuk a csillék zörgését, amint a drótkötélen futnak. Ahogy egymásután fordulnak be a csillék a pörkölő katlanába, eszünkbe jut, hány gép, hány fúró és kalapács készül a vasércből, ami megkönnyíti a dolgozók munkáját, szebbé teszi életét. Pártunk legmesszebbmenő godossága Rozsnyóbányán is lehetővé tette, hegy a munkásság elégedett életet élhessen. A tisztogatások után itt is megindulhatott az a munka, amelyre a rozsnyói bányászok sem gondolkodnak úgy, mint régen, amikor tele voltak panasszal és sérelemmel. Ha valahol hiba van, azt már, maguk is igyek znek kiküszöbölni. Ezt láthatjuk abból is, hogy azokat, akik minden ok nélkül kimaradnak a bányából, az egész munkásság előtt magukat leplezik le. Az ilyen munkás nem méltó arra, hogy a munkásság bizalmát élvezze, mert a munkából kimaradozó, hanyag munkások hátráltatják többi munkatársaik munkáját a terv teljesítésében. — Vannak olyan munkások — mondjak a bányászok közül többen, — akik három-négy napot dolgoznak egy héten, azután bejönnek a fizetésért s mennek is vissza. A jövőben ezt és az ehhez hasonlókat az üzem vezetőségének komolyan kel vennie és nem szabad átsiklani a dolgok felett. Nézzük csak meg, hogyan dolgozik Zelinka József brigádmunkás, aki magatartásával felháborítja munkatársait. Zelinka többször elhagyta munkahelyét, a kocsmába ment inni s munkahelyére nem is tért vissza. És ha megtörtént, hogy visszatért a kocsmából munkahelyére, ott más becsületes, dolgozó munkatársait illetlen szavakkal ócsárolta. Gondoljuk csak el, milyen kárt okoz az ilyen ember dolgozó népünk, nek, aki nem tudja elvégezni munkatervét és aki a többi munkatársát nem hagyja dolgozni, ha a kocsmából nem egészen józan fejjel jön vissza. Az ilyen kárt okoz az államnak, de a családjának is, mert hiszen a kocsmázást a gyermekei is megérzik. Az ilyen embernek amegnevelése vagy eltávolítása a rozsnyói bányászokra hárul. Tudjuk, hogy Rozsnyón sok öntudatos bányász van, akik ilyesmit nem fognak megtűrni és tiltakozni fognak az ilyen munkáshoz nem méltó viselkedés ellen. Ismerjük a rozsnyói bányászokat, kemény öklük le tud sújtani és el tudják érni, hogy az ilyen emberek ne gátolják őket munkájukban. A Szadlovszky-bánya várótermébe érünk. Már sokan vannak ott, várják a váltást, hogy megkezdhessék munkájukat. Ahogy nézzük a bányászarcokat, valami változást kell észrevennünk rajtuk. Ha már mosolyt látni az arcokon, a bányászok jókedvükben tréfákat mondanak egymásnak, jobb kedvvel dolgoznak, mert érzik, hogy a Párt gondoskodik róluk. A bányatelepen péküzlet, Vesna-elárusító van, a bányászok lakisát kijavíttatja a bánya vezetősége és minden hozzávaló anyaggal segítségére siet a bányászoknak. Váltás előtt névsorolvasás van és megkapják a munkabeosztást. Van még egy kevés időnk, elbeszélgetünk Zetyák István bányásszal. Zetyák elmondja, hogy a múltban régi módszerrel 130 százalékot értek el, ma pedig 170 azázalékot elérnek. — Szaiagrendszerrel dolgozunk, — mondja, — nálunk az új asztal jól bevált és így tudtuk elérni, hogy míg a múltban három ember tizenöt csillét rakott meg, ma ezt elvégzi két ember. Igy emelkedik a termelékenység és egyúttal a fizetés is. Ketten dolgozunk, én és Livák Ferenc. Zetyák István a múltra emlékezve, ezeket mondja: — Míg a kapitalistáknak dolgoztam, semmit sem tudtam magamnak venni, 1 voltunk rongyolódva. Ha ma eljönnél hozzánk, meglátnád, mit vettem a felszabadulás után. Uj konyhabútorom van, beruházkodtunk és gyermekeim ma már rendes ruhákban járnak. Nem kell félnem a munkanélküliségtől és ha többet termelek, tudom, hogy miért dolgozom. Amennyit termelek, annyi után kapom a fizetésemet. Kezet szorítottunk és Zetyák már siet le a bányamélyre, hogy ne veszítsen egy percet sem a munkaidejéből. A lakatosműhely felé indulunk és felkeressük CsISz üzemi szervezetének elnökét. Ahogy belépünk a műhelybe, látjuk, hogy kék munkaruhában éppen valami munkán dolgozik. Kérdéseinkre szívesen felel és úgy ömlik a szó, a panasz belőle, hogy alig győzzük jegyezni. — Először is — mondja Holencsák HMaAufcv? Május 15-én Rozsnyón jártam. A rozsnyói vasútállomáson felháborított engem az a rendetlenség és piszok, amit ott a váróteremben láttam. Gondoltam, hogy ez nem állandó jelenség, de csalódtam. Május 17-én ugyanis utam újra Rozsnyón keresztül vezetett és a vasútállomáson nagy megrökönyödésemre meg kellett állapítanom, hogy a rendeüenség és tisztátalanság még nagyobb, mint pár nappal előbb volt. A váróterem kályhája mögött gármadával állt a szemét, az ételhulladékok, papír, stb. Mivel egészségügyi szempontból ez a jelenség elítélésre méltó és megengedhetetlen, kérdezzük, kí a felelős a rozsnyói vasútállomás várótermében uralkodó rendetlenségért ? K. B. Lajos —, az üzemben dolgozó fiatalokat, akik más helyi alapszervezetben vannak, az üzembe szeretnénk beszervezni, hogy itt is megindulhasson a munka. Eddig még nem tudtunk elérni semmit. Semmiféle munkába nem lehetett bevonni az ifjúságot. Az átszervezést a járási CsISz-szervezet segítségével kellett volna megcsinálni, de nem segítettek. Ezért nem lehet az ifjúságot semmiféle munkába bevonni. Az üzemi pártszervezet nem segít, hiába kérjük és értesítjük a pártszervezetet és az üzemi bizottságot, soha senki nem jön a gyűléseinkre. Jegyzőkönyvet írunk róla, elküldjük nekik, s arra sem válaszolnak. Pedig nagy szükségünk lenne a pártszervezet és az üzemi bizottság segítségére. Igy veszik el a fiatalság kedvét a munkától. Csak akkor jönnek hozzánk, ha valahol brigádmunkát kell végezni. Vállaljuk, mert érezzük, hogy ezzel ml is hozzájárulunk a szocializmus építéséhez. De ha látnánk, hogy segítségünkre jönnek, mi is jobb kedvvel dolgoznánk. Reméljük, hogy az új üzemi bizottság elnöke meg fogja hallgatni az ifjúság kérését és helyrehozza azt, amit eddig elmulasztottak és reméljük, hogy a pártszervezet is hozzájárul ahhoz, hogy Rozsnyóbányán megindulhasson a CsISz-üzemszervezet munkája. Belőlük, a CsISz tagjaiból kell kinevelni a jó párttagokat, akik becsületesen kitartanak a Párt mellett és segítik munkájukkal. Rozsnyóbányatelepen azért gyönge az üzemi pártszervezet, mert nem szervezi be a Pártba a munkásokat. Ha beszerveznék a munkások legjobbjait, akkor nem történhetne meg az, hogy három-négy ember dönt minden fontosabb dologban, akiknek befolyása erős és elnyomja a vezetőség többi tagjának hangját. A munkásoknak meg kell érteniök, hogy Rozsnyóbányatelepen akkor lesz erős és egységes a pártszervezet, ha nem egy-két igazgató és vezető lesz benne a döntő, hanem a munkások többsége. Meg kell értenlök a rozsnyói munkásoknak, hogy a Pártot nem lehet különválasztani a munkásoktól, mert á munkások és bányászok a Párt, Az a pártszervezet szilárd, amelyet nem' befolyásolhat semilyen igazgató. Ezért kell Rozsnyón az üzemi pártszervezetet erősíteni, harcolni a Párton belül és meg kell kezdeni a tisztogatást, mert a Pártban a bányászok munkájára nagy szükség van. Ezt megköveteli a szocializmus építése, hogy biztosan haladhassunk előre azon az úton, amelyet Gottwald elvtárs kijelölt számunkra. KELEMEN BÉLA. Qlagii Qózsejf úmmtája... Nagy József a régi elvtársak közül való. Ma 51 éves, de éppen olyan fürge és gyors felfogóképességű, mint akármelvik mai fiatal. Szemében fiatalos tűz lobog és örökké mosolygó arcával már eleve bizalmat kelt, amikor népnevelői munkáját végzi. Most Štúrovón dolgozik a párttitkárságon és ezzel évtizedes harcai nem voltak hiábavalók. Mmt ő mond ja: — Ha a kapitalista rendszerben tudtunk a tőkések ellen harcolni, akkoi most tudhunk kell a népi demokratikus rendszerben építeni is. Ezt elfelejti némely idősebb elvtárs, amikor félreáll. és valahogy nem tud haladni a mai időkkel. Na«y József elvtárs élete nem volt mindig ilyen békés, mint most, amikor a demokrácia jóvoltából és régi harcos múltjának jutalmaképpen b^tos állása van és végre nyugodtan szentelheti magát a nép szolgálatának. Emlékezzünk csak a múltra: — Már 10 éves koromban dolgoznem kellett — mondja —. Otthon öten voltunk testvérek, a csenkei erdészetben dolgoztam és nehezen kellett megkeresnem a kenyeremet. 1917-ben a nánai káptalan birtokán aratásokon vettem részt, amolyan alkalmi munka volt ez s. A háború után egy korona nélkül családot alapítottam és ide-oda hányódtam, hogy valahogy munkát találjak. Ez nem volt olyan egyszerű dolog, mint manapság. A fiatalok fel sem tudják fogni, mit jelent ez, hogy demokráciánk biztosította mindenkinek I a munkát. Aztán az oroszkai cukori gyárban, majd a nánai uradalomban dolgoztam. Hogy milyen állapotok voltak akkor, arra jellemző, hogy ilyen mezőgazdasági munkánál 8 korona volt a napibér és ugyanakkor ezért kb. 1 kiló cukrot lehetett kapni. Ebből mindenki világosan elképzelheti, hogyan is éltünk mi akkor. — De ez volt a jobbik eset, — folytatja Nagy József elvtárs. — Mikor 1930-ban munkanélküli lettem, akkor kezdődött csak az igazi nyomorúság. Muzslán, mert odavalósi vagyok, nagyobb gazdákhoz jártam aratni. El lehet képzelni, hogyan zsákmányolták kt ezek a kulákok a szegényeket. Kutat ástam, falat raktam, minden elképzelhető munkát elvállaltam csak azért, hogy családommal együtt meg tudjak élni. Már akkor felismertem, hol a helyem, de velem együtt a muzslai proletárok nagy része is felismerte. 1924ben alakult meg muzslán a kommunista párt helyi szervezete, melynek tagja voltam fennállásáig, 1938-ig. Ugyancsak tagja voltam a vörös szikszervezetnek is. — Mi volt ezeknek az időknek legjelentősebb eseménye azon a vidéken? — kérdem. — Kétségtelenül a csenkei bérharcok, melyben én is részt vettem. Hogy miről volt itt szó? Csenkén a munkásság a szöllőmunkáknál a 8 koronás napibér helyett 10 koronás bért követelt. Mikor ezt nem akarták megadni az ottani primáši birtokon, akkor a I munkásság többnapos sztrájkot Szervezett, majd annak befejeztével a munkások megint munkába akartak állni. De a birtok igazgatója két autóbuszon csendőröket hozatott és az éhes prolikat nem engedték dolgozni, sőt, a szomszédos falukból sztrájktörőket hoztak és ezeket a csendőrök őrizték, minket meg 8—10 napra le Is csuktak a sztrájkban való részvétel miatt. Igy bánt el a burzoázia akkor a munkásokkal, ha magasabb béreket mert követelni. — Az alacsony bérek, a munkanélküliség, a magas adók miatt a falu dolgozói egységesek voltak a tőkések és a birtokosok ellen folytatott harcban. De Muzsla ma sem tagadta meg a régi elveket, hiszen nálunk harmadik típusú szövetkezet van és egvre többen lesznek a szövetkezetnek tagjai. Mikor mint instruktor jártam a falvakat, mindig a néppel való beszélgetés, a meggyőzés volt az eszközöm. Minden földművesnek, kis- és középparasztnak meg lehet magyarázni, hogy valójában hol a helye, csak meg kell érteni az ő gondolkodását és a sajátos paraszti gondolkodás és észjárás szerint kell beszélni vele. — Nekem a múltból, a szenvedések, a munkanélküliség és elnyomás éveiből az a tapasztalatom lett, hogy a dolgozók egyedüli támasza a Kommunista Párt volt és az is marad örökre, mert csak ez a párt védte igazán a munkásokat és parasztokat a kizsákmányolástól, csak ez a párt az, melynek vezetésével harcolhatunk a még mindig meghúzódó ellenségek, a munkásság és dolgozó parasztság ellenségei ellen. VIDOR ISTVÁN. A losonci pártpolitikai iskolából jelentjük Még április végén nagy örömhírt kaptunk. Értesítettek, hogy május 2-án jelenjünk meg Losoncon, hogy résztvegyünk a pártpolitikai iskola tanfolyamán. Ezt a hírt azért fogadtuk oly nagy örömmel, mert tudatában vagyunk annak, mit jelent számunkra az iskolázás. Szükség van az új, képzett káderekre. A tanfolyam kéthetes volt és huszonötén vettünk rajta részt szlovákok, magyarok vegyesen. Elbeszélgettem itt Mozer Rudolffal, a füleki Drevoindustria dolgozójával a pártpolitikai iskola jelentőségéről. Ő mint régi párttag rámutatott arra, hogy bár a kapitalizmus idején a Párt harcai megedzették a tagokat, elengedhetetlen, hogy most tovább tanuljanak. Feladataink ma mások. mint azelőtt voltak. Ma a szocializmust építjük hazánkban. Mell Gyula dolgozó szintén hangsúlyozta az iskola fontosságát. Csank László, a várgedei helyi pártszervezet küldötte pedig örömét fejezte ki, hogy az iskolában elsajátíthatja a marx-leninizmus alapismereteit és az itt tanultakat felhasználhatja majd munkájában otthon, községében. Megmagyarázza a dolgozóknak, hogy milyen előnyöket, milyen vívmányokat jelent a szocializmus a munkásosztály számára. Mi, a füleki Kovosmaltból kiküldött dolgozók, Végit Mátyás, Koleszár János, Együd Elemér és Štefánik József sokra értékeljük, hogy alkalmunk nyílott a tanulásra, amit nem tett lehetővé nekünk az elnyomó kapitalista uralom. Ezen a kéthetes tanfolyamon megtanultuk « marx-leninizmus alapismereteit, de tudjuk, hogy ez még kevés, hogy ismereteinket továbbra is bővítenünk kell. Nagy feladatok állnak előttünk a szocializmus építésében és csak tudásunk bővítésével vehetjük ki kellőképpen részünket a békeharcból. A korláti kőbánya dolgozói, Házas Sándor, Rák Róbert és Pankina József kőfaragók szintén arról beszéltek, hogy milyen fontos számunkra a tanulás, a a politikai ismeretek megszerzése. Varga Gyula elvtárs, a füleki vasútállomás dolgozója, rámutatott a különbségre a kapitalista mult és a szocialista jelen közölt. Mi, a tanfolyam hallgatói, mindanynyian tudatosítottuk, hogy a szocializmus építésével a világbékét erősítjük, azt a békét, amelyet az imperialisták és a hazai reakció megbolygatni szeretnének. De mi aljas munkájukat meghiúsítjuk. FERENCZ ISTVÁN munkáslevezelő, Fülek, Drevoindustria. A nevelő és építő munka közti szoros kapcsolatért harcolunk A füleki járás új tanácstermében ülünk. Az épület többi részéből még kalapácsütések hallatszanak, folyik a munka. Benn Gyurinka tanfelügyelő elvtárs vezeti a tanítók értekezletét. A középiskolák évzáró vizsgáiról tárgyalnak. Gyurinka elvtárs hangsúlyozta, hogy minden egyes tanulónál meg kell állapítani mire van tehetsége, melyik munkahelyen érvényesülhet a legjobban. A szocialista társadalom számára fontos, hogy ezzel a tanítóság tisztában legyen. Erre a munkára hívta fel a megjelent szervezetek kiküldötteit és élmunkásokat. Mi mindannyian tudatosítottuk, hogy csak a nevelő és az építő munka közti szoros kapcsolat megvalósítása és fejlesztése jelenti számunkra is a helyes utat. PRINCZ ERNŐ, levelező, Csákányháza. Béke-váltóíutás Komáromban Érdekes körülmények között folyt le Komáromban a béke-váltófutás. Körülbelül 2000 ifjúsági, felnőtt és katona vett részt ezen a béke-váltófutáson. A váltó minden egyes tagja 400—800 métert futott le. A résztvevők között ott láttuk a gimnáziumok, tanonciskolák diákjait, a CsISz, a Szokol tagjait, az üzemek munkásságát és néphadseregrünk katonáit. Meg kell dicsérnünk az Akció Bizottság és a ROH rendezését, amely biztosította, hogy ez az akció is kifejezze városunk dolgozóinak törhetetlen akaratát a békéért való harcra, a béke megtartására. Holczer László munkáslevelező, Komárom. A népszavazásra készülünk A rimaszombati CŠEMADOK-csoport május 17-én kultúrműsorral egybekötött békeestét rendezett. Ezen az estén köülbelül 500 főnyi közönség jelent meg. A megnyitás után Koziner Imre elvtárs szólalt fel. Beszédében értékelte a Béke Hívei világmozgalmának eddigi eredményeit, a stockholmi határozatot és a második varsói világbékekongresszus határozatainak történelmi jelentőségét. Majd többek között ezeket mondotta: — Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyilatkozata a moszkvai Pravda munkatársának, a Világbéketanács berlini ülésének határozata az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötésével kapcsolatban, a történelmi jelentőségű munkásértekezlet határozata, mely kötelességévé teszi az egész világ dolgozóinak a kíméletlen harcot Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, az új München előkészítése ellen, mindez megdönthetetlen újabb bizonyítéka annak, hogy a nagy Sztálin vezette hatalmas béketábor ereje napról napra nő, hogy a nyugati agresszorok minden támadását vissza fogja verni és a világ dolgozói számára biztosítani fogja a békét. Beszéde további részében Koziner elvtrás boncolgatta a mai- feszült nemzetközi helyzetet, rámutatott a nyugati imperialisták aljas háborús készülődéseire, majd ezt mondotta: — Csehszlovákia dolgozó népe igazi népszavazásra készül a közeli napokban, hogy érvényt szerezzen a Béke Világtanácsa legutolsó felhívásának, mert jól tudja, hogy az öt nagyhatalom között megkötendő békeegyezmény megakadályozhatja egy újabb imperialista német hadsereg feltámasztását Csehszlovákia dolgozó népe tudatában van annak, hogy egy újabb világháború az egész ország függetlenségének, nagy áldozatokkal kivívott szabadságának megtartását veszélyeztetné. — Ezért ne legyen sem a városunkban, sem falvainkban, sem járásunkban egyetlen polgár, akí a Világbéketanács felhívását alá ne írná. Mert számunkra a béke kérdése nem közömbös ügy, minden aláírás egy újabb tiltakozás lesz a nyugati imperialisták háborús készülődései ellen. — Népünk ennek a jelszónak jegyében fogja aláírni a Világbéketanács felhívását: Sztálinnal a világbékéért, Gottwalddal a hazáért, a szocializmusért. Koziner elvtárs beszéde után színvonalas kultúrműsor következett. SZABADI ISTVÁN levelező, Sirkovce. Kedves elvtársak! F.n a horne-obdokovei aggházban vagyok, olvasom az Uj Szót s közölni akarom ezen az úton minden dolgozóval, hogy milyen a sorom. Míg az első köztársaságban, a kapitalizmus ideje alatt senki sem törődött velünk, míg az első háborúban megrokkant katonák — mint a fiain is — koldulni mehettek, addig most nagyot fordult a világ kereke. Sztálin elvtárs vezeti a világ népeit a boldogság és jólét felé. A mi népünket Sztálin elvtárs hű tanítványa, Gottwald elvtárs vezeti a szocializmus felé. Mi tudjuk, hogy Gottwald elvtársnak, Pártunknak és rendszerünknek köszönhetjük mi is azt, hogy egy volt bárói kastély parkettás szobáiban élhetjük le öregedő napjainkat. Van mozink, az ebédlőnkben szól a rádió, külön orvos áll rendelkezésünkre. Az ellátás is igen jó, hetenként háromszor van hús, reggel kávé és sütemény. Házunkat park és erdő veszi körül, ahova sétálni járunk. Boldogan és megelégedetten élünk itt és köszönetet mondunk azért, hogy a régi burzsuj világ letűnt. Harcoljatok azért, hogy soha többé vissza ne térjen. Mi-sem akarjuk azt a világot, mi sem akarunk háborút. Jól megismertük minden borzalmát. Harcojatok a békéért. ALTÉR JÓZSEF, Horné-Odbokovce.