Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-19 / 116. szám, szombat

1951 május 20 u j sz

Ö dl izlúoak ivok ( L(LQlJ(JJ£ulÁsĹľ()Ĺ A Csehszlovákiai írószövetség szlovákiai osztálya e hó 15. és 16-ra összehívta Bratislavába az osztály tagjainak teljes ülését, amely a szlovákiai Nemzeti Tanács üléstermében folyt le Az ülést Milán Lajcsiak költő vezette, íésztvettek rajta a CsKP kultúrpropagációs osztályának képviseletében Juraj Spitzer, Ján Kosztra államdíjas költő, Pavol Bojar, a Csehszlovák írószövetség főtitkára, Fraňo Král író, képviselő, dr. Ľudevit Bakoä, az iskola,tudomány- és művészetügyi megbízotti hivatal osztálytanácsosa, a szlovák írói szakosztálynak mintegy 100 tagja és most első ízben fiatalok is, a dolgozók sorából vriló kezdő írók és költők. Az ülés első nap |ának tárgysorozatán Juraj Spitzernek az SzKP kultúrpropagációs osztálya képviselőjének elvi jelentőségű beszámolója szerepelt: „A burzsoa-nacionalizmus és kozmopolitizmus ellen — irodalmunk magasabb eszmeiségéért" címmel, amelyben részletesen elemezte a szlovákiai irodalmi front helyzetét, a Szbvák Kommunista Párt és a csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságainak határozatai után. Rámutatott referátumában a burzsoá-nacionalízmus és a kozmopolitizmus csökevényei megrontó befolyása megszüntésének szükségére irodalmunkban éspedig a kritika és az önkritika következetes alkalmazásával. Fő feladatok, amelyek a szlovák és csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságainak történelmi jelentőségű üléseiből az írókra hárulnak: a lankadatlan harc a burzsoá-nacionalizmus és kozmopolitizmus ellen, továbbá fokozott figyelemmel kísérése a kezdő írók munkásságának, konkrét munkafeladatok kitűzése az írók, irodalmi kritikusok és történészek részére és részletes terv kidolgozása a marxi-lenini irodalom tanulmányozására és írói kádereink rendszeres szakszerű iskolázására. Végezetül Spitzer elvtárs hangsúlyozta, hogy ma az írók helye egyes egyedül a béke, a haladás, a szocializmus mellett van, amelyeket a munkásosztállyal és az egész dolgozó néppel ^ezet fogva segíteniök kell kiépíteni. A délutáni órákban áttértek az előadottak megvitatására. A vitában számos író vett részt. Dr. fván Kussy lörténész a szlovák irodalmi kritika hiányosságairól beszélt, Kriszta Bendová költőnő a gyermekirodalom kérdéséró"

1. Peter Karvas dramaturg a szlovák dránairásíói, Branislav Choma szerkesztő az új szlovák szocialista költészet útjáról, J. Rozner irodalmi kritikus részletesen elemezte a szlovák prózát és Ján Ponicsan költő alapos önkritikái nyilatkozatot tett. Este az ülésezők résztvett k az új szerzők estéjén, amelyet a CsKP alapításának harmincadik évfordulója alkalmából rendeztek. A második ülésnap délelőttjén folytatták a félbeszakított vitát, amelyet végül az elnöklő Milan Lajcsiak költő foglalt össze és értékelt. Délután 16 órakor lefolyt a Csehszlovákiai írószövetség szlovák osztályának választó közgyűlése, amelyen megválasztották az új elnökséget és választmányt. Elnök lett Milan Lajcsiak, választmányi tagok: Fraňo Král, Ján Kostra, Ctibor Stitnicky, Kriszta Bendová, Margita/ Figuli, Andrej Plavka. dr. Karol Rosenbaum, Ján Rozner, Pavol Horov, Pavol Gasparovics Hlbina, Dominik Tatarka, Július Lenko és Andrej Szarvas. A rendkívüli választó gyűlésről üdvözletet küldtek a jubiláló Csehszlovák Kommunista Pártnak. Az újonnan választott választmány a közgyűlés után összeült első munkaülésére. A CSEMADOK központi titkársága új helyiségekbe költözött és elme: Bratisláv;., ul Červt-nej Armády 38 sz. Telefonszám a régi (335—96.) Legyetek hűséges és lelkes mérnökei a magyar léleknek, legyetek a szocialista Magyarországot építő hősök ábrázolói — mondotta Borisz* Pole voj a Magyar írók első kongresszusán — Végre elérkeztünk oda, hogy összehívhattuk és megtarthattuk a Magyar írók 1. kongresszuséit — hangoztatta a Magyar írókongresszus első napján Darvas József beszámolójában. — Soha a múltban nem lehetett volna egy ilyen kongresszust összehívni. Nemcsak azért, mert a hivatalos kultúrpolitika irányító urai ezt tűzzel-vassal megakadályozták volna, hanem azért sem, mert a múltban soha nem volt egy olyan eszmei alap, amelyen meg lehetett volna teremteni a magyar irodalom egységét. Ma már van ilyen alap. íróink többsége helyesli és írói munkásságával is kész támogatni azt a harcot, amelyet a Párt vezetésével vív népünk nemzeti függetlensége védelmében, az építő békéért, a szocializmus felépítéséért, a nemzet szabad, szép jövőjéért. — Néhány héttel ezelőtt ünnepeltük országunk, népünk felszabadulásának hatodik évfordulóját. S mi, magyar írók, úgy hiszem, nem kezdhetjük el első kongresszusunk tanácskozását anélkül, hogy el ne mondanánk a hála és a szeretet szavait a felszabadító hatalmas Szovjetunió ép a népek nagy vezére, Sztáfin felé. Az. amiről költőink, íróink a múltban álmodoztak, ami csak vágyainkban s forró szenvedéllyel megformált szavainkban élt — végre testet öltött. Darvas József beszéde további során kiemelte, hogy — az úttörő munkát a szoy jetirodalom végezte el. amelynek nagyszerű szocialista-realista alkotásai valóban, ahogv mondani szokták: egy csapásra százezres olvasótömegeket hódítottak meg A szovjetirodalom felszabadító és nevelő hatása nagy mértékben hatott magukra az írókra is. — Feladatainkat két főkérdés köré lehet csoportosítani — folytatta beszédét Darvas József, — tovább kell folytatnunk a harcot irodalmi életünkben az irodalmi pártszerűség érvényesítéséért: fokoznunk kell irodalmunk eszmei és művészi színvonalát. — Az irodalmi pártszerűség érvényesítése mindenekelőtt azt jelenti, hogy továbbra is éles harcot kell folytatnunk az ellenséges burzsoá irodalmi irányzatok minden megnyilvánulása ellen. Az irodalom pártszerűségéért folytatott küzdelem másik, nem kevésbbé fontos része az, hogv tovább kell erős

ftenünk prcletár-irodalmunkat. Ennek elsősorban a segítő bírálatban, kommunista íróink fokozott v lágnézeti marxista-leninista nevelésében kell megnyilvánulnia. Ugyanakkor azonban nem hanyagolhatjuk el, sőt fokoznunk kell a pártonkívüli szövetséges és útitárs-írók segítését és nevelését is, hogy ne maradjanak ezek örök útitársak. Pártunk politikája az ország életében: a népfront-politika, a Párt által vezetett nemzeti egvség pol tikája. Nyilván ennek kell érvényesülnie irodalompolitikánkban is. A szocialista realizmus és a békeharc A szocialista realizmus nem köti meg az író kezét, sőt ellenkezőleg, felszabadítja, amilyen szabad még soha nem volt — hangsúlyozta Darvas József. Értékes beszámolójában Darvas József még foglalkozott a fiatal írók nevelésével és az irodalmi kritika hiányosságaival, majd rátért az írók feladatára a világ békeharcában: . — Ha széjieinéziink a világban az egyre szélesebben kibontakozó hatalmas békeharc élén mindenütt ott látjuk a legkiválóbb írókat. A Szovjetunióban: Fagvejev, Ehrenburg, Tyihonov, és a több ek... Franciaországban: Aragon, Eiuard, Amerikában: Howard Fast. És sorolhatnánk tovább a neveket: Pablo Neruda, Jorge Amado és még nagyon sokan. íróink, legjobb íróink feladata megteremteni azt a békeharcos, eleven és gyújtó, leleplező és fellelkesítő irodalmi publicisztikát, amely a hétköznapok harcairól szól és mégis maradandó. A szovjetírodalom úttörő munkája Deve c seri Gábor szervezeti beszámolója után Borisz Polevoj szovjet író emelkedett szólásra, aki többek között a következőket mondotta: t — Abban a reményben jöttünk a ti gyönyörű városotokba nagy Moszkvánkból. hogy 'kongresszusotokon még erősetfbé kovácsoljuk a magyar nép és a szovjet nép barátságát, még jobban megerősítsük a szovjet és a magyar kultúra művelői közötti szoros kapcsolatot. — Drága Barátaim! — folytatta Borisz Polevoj. — Nemrégiben jártam Magyarországon. Jól tudom, milyen nagy az érdeklődés a mi szovjet irodalmunk iránt. Azt is tudom, milyen sok szovjetkönyvet fordítottak már le és olvasnak rendkívüli érdeklődéssel. A mi szovjetirodMmunk művészi formában és gazdag tapasztalaiokkal örökíti meg szovjetnépünk életét. A kommunizmus építésének tapasztalata az új élet iskolája lett a szocializmust építő népek számára is. — Emlékszem, egy alkalommal egy Csongrád melletti mezőgazdasági szövetkezetrőt beszéltek nekem. Ennek a szövetkezetnek a szervezői kissé túlbuzgóak voltak és köztulajdonba vették nemcsak a sertéseket és a juhokat, de még a tyúkokat is. A gyűlésen szót kért egy parasztasszony. Felállt az emelvényre s egy könyvet tartott kezeben. Soiochov regénye, az »Üj barázdát szánt az eke« volt ez a könyv. Magasra emelte és ezt mondotta: »Ebben a könyvben benne van, hogy a Szovjetunióban is voltak forrófejű emberek, akik köztulajdonba akarták venni a tyúkokat. De Sztálin elküldött hozzájuk egy Dávidov nevű munkást és az lehűtötte a gőzös fejűeket.« Ez az érv elég volt ahhoz, hogy a gyűlés elvesse a forrófejű vezetők helytelen határozatát. ' > — Ezt az esetet azért mondtam el — folytatta —, hogy megmutassam, hogyan segíti a Bolsevik Párt tapaszr talátaival felfegyverzett szovjet irodait mttnk a népi demokráciák dolgozóit, a szocializmus felépítéséért folyó harcban saját országukban. Beszéde végén Borisz Polevoj elvtárs ezeket mondotta: — A szovjetírók nevében is kívánjuk nektek, legyetek hűséges, színvonalas és lelkes mérnökei a magyar léleknek, legyetek a szocialista Magyarországot építő hősök ábrázolói. A mi ihletőnk a béke Ä vita során a délamerikai írók nevében Jorge Amado ezeket mondotta: — Nem könnyű a délamerikai íróknak teljesíteniök feladataikat a támadó imperializmus hátországában, örömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy országaink legnemesebb írói inkább választ ják a börtönt, a száműzetést és vele a népükhöz és a békéért való hűséget, irodalmunk nagv hagyományaihoz való hűséget, semhogy az elnyomók előtt meghajoljanak. — Brazilia és a többi latin-amerikai országok igazi írói nevében meg szeretném mondani: A mi munkánk sohsem fogja azokat szolgálni, akik népeinket elnyomják. A mi ihletőnk a béke. Büszke vagyok arra, ho£y a Párt tagfa lehetek A kongersszus második napján több fiatal író felszólalása után Déry Tibor Kossuth-díjas író emelkedett szólásra. — Szeretnék néhány szót szólni a fiatal írókhoz — mondotta. — Közeljárok hatvanadik évemhez és azt hiszem, hogv az élet tudását és tapasztalatait érdemes és lehet átadni. Az első kérdés, amelyet az író, de kiváltképpen a fiatal író minden vizsgálat során felvetni kényszerül, nyilván az: hogy miért is ír? Azért, mert tehetsége van? Az nagy dolog, de nem É elég nagy. Számtalan példáját ismerjük azoknak a tehetséges művészeknek, akik a mesebeli vándorlegény módján a talált aranykincset egy repedt szamárbőrre cserélik be. Mi sem egyszerűbb, mint elherdálni a tehetségünket, s talán csak egy dolog van, ami még könnyebb, rosszul élni vele. Akinek a tehetsége mellett nincs meg • a becsülete is, az csak félkézzel tudja megmarkolni az igazságot, amelyet képvisel, élete nehéz perceiben pedig teljesen ki fogja ereszteni az ujjai közül. Déry Tibor a továbbiakban fgy folytatta: — A tehetséget táplálni kell tudással és tapasztalattal, A világba való helyes tájékozódáshoz a marxizmusleninizmus ismeretére olyan szükségünk van, mint a tüdőnek a levegőre. Nélküle minden más tudás csak félkézzel segíthet rajtunk. De ezenfelül ne hanyagoljuk el személyes tudásvágyunkat sem. amely esetleg valamilyen természettudomány, valamilyen más művészet, valamilyen más tudás megismerésére is ösztökél bennünket. Persze mindig szem előtt tartva, hogy a mi mesterségünk egész embert kíván. Elsősorban — legelsősorban azonban az élet felé forduljunk. Járjuk az országot, ismerkedjünk meg vele! De ne a vendég, hanem a gazda módjára, aki számontartja azt, ami az övé. Inkább írjuk kevesebbet, de azt nagyobb felkészültséggel. Tovább megyek. A m«l magyar művésznek nemcsak ismernie, hanem szenvedélyein szeretnie is kell az életet: csak ez T szeretet adhat neki erőt, a valóság merész és alapos megismerésére. Aki nem szereti ezt a ml mai életünket, az tegye le a tollat. Déry Tibor a következő megrázó vallomásával fejezte be felszólalását: — Szükségét érzem annak, hogv mint egyik legidősebb kommunista írő elmondjam a következőket: Harminckét éve vagyok kommunista, soha nem bántam meg egv percig sem s ma büszke vagyok arra, hogy a Párt tagja lehetek. Harminckét évvel ezelőtt írtam első versemet a Szovjetunióhoz » ma büszke vagyok arra, hogy a táborához tartozhatom. A Szovjetuniónak köszönhetem, hogy ma író vagyok, neki köszönhetem, hogy életben vagyok. A csehszlovák írók üdvözlete Mária Majerová, a csehszlovák írók nevében a következő szavakkal üdvözölte a magyar írók kongresszusát: — Nekünk a fiatal népi demokráciák íróinak növekedésünk során egyforma gyermekbetegségeink vannak, ugyanazok a nehézségek és akadályok állnak jóakaratunk útjába. De azt is tudom, hogy szívünk egy ütemre ver, hogv közös nagv cél áll előttünk: a béke megőrzése és/ nemzeteink kultúrájának felvirágoztatása. Egyre többet tudunk meg az önök munkájáról. A magyar kultúra egyre újabb és újabb képviselőinek nevét ismerik meg nálunk a széles tömegek. — Kívánom, hogv a Magvar Dolgozók Pártja vezetésével Gottwald elnönökünk régi jó barátja, Rákosi Mátyás atyai gondoskodása mellett. — aki ott állott a mi Kommunista Pártunk bölcsőjénél — viruljanak új szépirodalmunk legcsodálatosabb, legvarázslatosabb öirágai. Kívánom, hogy ez a művészet mindnyájunknak örömet szarezzen és hogy békében, derűs munkában hozza meg nemes gyümölcseit: az életet adó sztálini napfényben. Lukács György és Illyés Gyula felszólalása után Martin Andersen N e x ö dán író szólt a kongresszushoz. Többek között ezeket mondotta: — Sok szó esik a szürke nyelvezetről is. Amilyen kevéssé lehet antimuzikális embertől megkövetelni, hogy jó zenét írjon, éppen oly kevéssé lehet megkívánni olyan embertől, aki tárgyával nincs meleg, benső kapcsolatban, hogy jót írjon. Meggyőződésem, hogy az olvasó csak azoknál érzi a nyelvezet szürkeségét, akiknek írásuk tartalmatlan. — Mi az első sorokban küzdünk a békéért mondotta befejezésül a nagy dán író —, mert békében élni és békében örvendeni, ez sok mindennek alapja. A békemozgalom a világ népeinek minden idők óta leghatalmasabb mozgalma. Ha megnyerjük a béke csatáját — mint ahogy megnyerjük — sok mindent elérünk és ez a győzelem közelebb hozza a kapitalizmus végét, a mult eltűnését is. fí Tisztult világnézet és tehetség teszi az írót Ezután Veres Péter szólt hozzá a kongresszus vitájához: Beszédét az irodalmi közvélemény fontosságának kiemelésével kezdte: Ennek az irodalmi közvéleménynek most felemelkedő dolgozó népből kell kialakulnia. A cél az, hogy minden egyes, — társadalmunk életében és fejlődésében jelentős műnek megfelelő visszhangja legyen az olvasókban és így kölcsönhtás alakulhasson az író és a nép között. Ennek megteremtésében igen nagv szerepe van az irodaim: folyóiratoknak. Irodalmi folyóirataink példányszáma igen alacsony. Viszont üzemekben, szövetkezetekben, falvakban ezrei és ezrei vannak azoknak a fiataloknak, akiknek az élő, friss irodalommal kellene mindennapi kapcsolatot tartaniok. Ez az Írószövetség jövőbeli kultúrmunkájának egyik fontos kérdése. Amikor a Szovjetunióban jártunk, láttuk, hogy az autóbusz egy egész csomó ukrán irodalmi újságot vitt magával az egyik gépállomásra. — Az íróknak itt nagv feladatuk van. Ha igaz.i mint ahogyan igaz, hogy a magvar föld, a magyar haza gyáraival, városaival, Dunapentelé jével és Budapestjével már véglegesen és örökre a miénk, akkor ennek a közösségnek, a sokmillió munkásnak és parasztnak erről a hazáról tiszta fogalmat kell alkotnia. Tudnia kell, kik azok a hősök, akik fenntartották nekünk ezt az országot. — Tisztult világnézet és tehetség teszi az írót. Szenvedélyből, az igazság, az ügy és a szép és jó kifejezés szenvedélyéből születik a jó mű. — fejezte be felszólalását Veres Péter. Ahol lázas vágyálom egy ebéd Á magvar írókongresszus harmadik napján Ernst Fischer osztrák író szólalt fel. — A levegő, ahonnan jövök — mondotta — túlsók szénsavat tartalmaz és túlkevés oxigént. Itt önöknél jobb lélegzeni egv teremtő és emberhez méltó demokrácia világos légkörében. Én nem tudom, el tudják-e önök képzelni egy fiatal író életét Ausztriában: Egv villamosjegy luxus számára. Egy ebéd vágyálom. Egy könvv megjelenése maga teljes valószínűtlenség. Bécsben van egy szállóige: Ha a fasiszták azt a szót hallották, hogv kultúra, kinyitották revolverjük závárját, ha az osztrák pénzügyminiszter hallja azt a szót, hogy kultúra, bezárja a kasszát. Fischer elvtárs végül a következő szavakkal fejezte be felszólalását: — Az önök kongresszusa nagy segítségünkre van abban a harcban, melyet a fiatal tehetségek szívéért és öntudatáért folytatunk. Emi Siaoá, a nagy kínai költő a következőket mondotta: — Nagy öröm és boldogság tölt el, hogy a folyók és hegyek ezrein keresztül a Hoangho és a Jankcekiang partjaitól eljöhettem ide a Duna partjaira. Mao-Ce-Tung országából jöttem Rákosi Mátyás országába. Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket, mint rokonaimat, mint Petőfi fiait és lányait. — Mi, kínai írók — folytatta — megfogadtuk Ma-Ce-Tung elvtárs tanítását az irodalomról. A nép közé mentünk, megismerkedtünk a nép életével, a nép művészetével, a népi irodalommal és ezeket a tapasztalatokat felhasználtuk az irodalom színvonalának emelésére. Ha ezt megértjük, akkor megértjük azt is, hogy az igazi művészetet a nép tömegei hozzák létre, az igazi alkotó erő a nép tömegeiben rejlik. Jóllehet, vannak természetesen egyénileg is nagy írók és nagy művészek. — Figyelmünket — mondotta — elsősorban a széles néptömegek felé irányítjuk. Egész Kínaszerte számos népi dalnok, mesemondó, színjátszó van, kis falvakban, eldugott helyeken is. Ezeket nevelnünk kell. Tovább kell képezirünk. Olyan munka ez, amely meghozza a gyümölcsét. Ezt mutatja az is, hogy már eddig is a muruásszínjátszók, a munkásírók egész sora tűnt fel. Falvak és kisvárosok házainak falain versek jelennek meg, amelyeket nem hivatásos költők írtak, katonáink a puskaagyra írják költeményeinket és mi úgy hisszük, jó úton járunk. Egyre világosabbá vált előttünk, milyen gazdagság rejlik a népben, milyen kimeríthetetlen forrás a nép, a művészet, az irodalom számára. Beszédét így fejezte bei — A néppel együtt dolgozzunk, harcoljunk a béke, a demokrácia, a szocializmus ügyéért.