Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-19 / 116. szám, szombat

-f-4arminc éoe harcol JDárlunk az opportunisták és a munkásosztály árulói elleni Meghozta gyümölcseit az üldöztetés és megaláztatás egész szenvedésteljes útja a München elleni, a meg­szállás elleni harc egészen 1945. dicsőséges májusáig, — mindaz, ahogyan megalkottuk, Összekovácsoltuk, szerveztük és vezettük a Pártot." (Taps.) • Pártunk megalapításának harmincadik évfordu­lóját ünnepelve, a párttagság tanulni fog azokból a harcokból, amelyeken a Párt átment, hogy még ha­tékonyabban teljesíthesse mai nagy feladatait. Pártunk harmincéves harca mindenekelőtt arra ta­nít bennünket, hogy a Párt csak azért tudott bolse­vik módon kifejlődni, mert tanácsokat, és segítséget kapott a nemzetközi munkásmozgalom tanítómeste­rétől, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista (bolse­vik) Pártjától. (Taps. A jelenlévők felállnak és azt kiáltják: „Éljen az SzK(b)P! Hurrá!) Lenin és Sztálin elvtársaknak köszönheti Pártunk azt, hogy létezésének első éveiben legyőzhette a leg­nagyobb nehézségeket. Sztálin elvtárs nekünk azután sokszor nyújtott ér­tékes tanácsot Pártunk további fejlődésének minden fontos szakaszán. Csehszlovákia kommunistái azért tudták a dolgozó népet győzelemre vezetni, mert Moszkvába jártak megtanulni azt, „hogyan lehet kitekerni a burzsoázia nyakát", mint ahogyan azt 1929-ben híres parlamen­ti beszédében mondotta Gottwald elvtárs. (Viharos taps.) A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történelme továbbra is kimeríthetetlen kútforrás ma­rad, amelyből folyton folyvást tanulságokat kell me­rítenünk a szocializmushoz vivő további útunkon. Nem vezet más út a szocializmus felé, mint az, amelyet a bolsevikok dicső pártja és a nagy Sztálin jelölt ki a nemzetközi munkásmozgalomnak. (Lelkes taps, a jelenlévők felállnak és ezt kiáltják: Éljen Sztálin elvtárs! Hurrá!) Minden más út zsákutcába vezet, az árulás fertőjébe, az imperialisták ölébe, oda, ahová Jugoszláviát vezette az ügynökök és gyilko­sok Tito-bandája. A történelem igazolta Sztálin szavainak helyessé­gét arról, hogy a szocializmus kiépítése a Szovjet­unióban az imperializmus további szétbomlásának mozgató ereje lesz. Az imperialisták uralmának el­söprése a világ további hatalma^ területein, Közép­Európában ,és Kínában a Szovjetunió létezésével és segítségével vált lehetővé. Pártunk múltja arra tanítja népünket, hogy a kommunisták nemzeteink legéletbevágóbb érdekei­ért harcoltak akkor, amikor kiálltak a Szovjetunióért minden rágalmazója ellen, amikor azt hirdették, hogy csupán a Szovjetunió mellett állva lehet biztosí­tani a Köztársaság függetlenségét. Ezért az igazság­ért a kommunistákat őrjöngve üldözték, kidobálták őket állásukból, bebörtönözték, mert a burzsoázia semmitől sem rettegett annyira, mint a munkások és parasztok első országáról szóló igazságtól. Még ma is a nép minden kártevőjét és ellenségét a Szovjetúnió iránti gyűlöletéről ismerjük fel. A Szovjetunió iránti ellenséges érzület leplezte le az amerikai imperialisták ügynökségét, Tito bandáját, ugyanúgy mint Slinget, Svermánét és Clementist, a gonosztevő összeesküvőket. Ezért annál inkább védjük és szilárdítjuk orszá­gunk barátságát a nagy Szovjetunióval, azt a barát­ságot, amely országunk fenségjogának és független­ségének alapköve. (Lelkes taps.) Pártunk harminc éves harca továbbá arra tanít bennünket, hogy a Kommunista Párt csupán min­den idegen, nem bolsevik, burzsoá világnézet és befo­lyás elleni kérlelhetetlen harcban fejlődhetett és fej­lődik. Gottwald elvtárs harcának bolsevik módja a Jilek, Hais, Guttmann fajtájú likvidátorok ellen arra tanít­ja a párt tagjait, hogy őrizzék meg mindig bátran és következetesen a Párt vonalát, nyomjanak el minden jobboldali és szélsőbaloldali elhajlást ettől a vonaltól, folytassanak harcot az elhajlások hordozói ellen, mert csak így tudjuk leálcázni a burzsoáziának so­rainkba küldött kártevőit, ügynökeit és provokáto­rait, akikbe ma az imperialisták utolsó reményüket helyezik. A kártevők, az alkalmatlan és idegen elemek eltá­volítása a Pártot belsőleg megszilárdítja, növeli iránta a nép széles tömegeinek bizalmát és a Párt tagjait és a dolgozó nép széles rétegeit az osztályellenség elleni forradalmi éberségre tanítja. Sling, Svermáné és Clementis kártevő bandájának leleplezése után Pártunk erősebb lett és a tekintélye a dolgozó nép előtt nőtt. A Párt sikereit annak köszönheti, hogy tevékeny­ségében fnindig Marx, Engels, Lenin és Sztálin taní­tásai vezették. A Párt történelme arra tanítja a kom­munistákat, hogy a marxizmus-leninizmus ismerete felfegyverzi a Párt tagjait arra, hogy következete­sebben védjék és vigyék keresztül a Párt politikáját, hogy gyorsabban valósítsák meg a szocializmust. A marxizmus-leninizmus ismerete nélkül a Párt nem tudna harcolni a burzsoá befolyások ellen. Min­den ellenség, az opportunisták, a likvidátorok, a troc­kisták minden időben arra törekedtek, hogy megha­misítsák a forradalmi elméletet, a Pártot elvonják a munkásosztály érdekeinek védelmétől és aláássák elvszerűségét. Nem véjetlen az, hogy a legutóbbi át­igazolás alkalmából Svermáné megkísérelte a párt­tagok és a pártfunkcionáriusok átigazolásánál a mar­xizmus-leninizmus ismereteinek lebecsülését. A Párt tagjainak világnézeti színvonalát emelni, gondoskodni arról, hogy a marxizmus-leninizmus minden kommunista gyakorlati tevékenységének fegyverévé váljon, annyit jelent, hogy fokozzuk a Párt elvszerűségét, éberségét, harcképességét. A Párt történelme arra tanít bennünket, hogy a Párt hivatását csak oly feltétellel teljesítheti, ha nem idegenedik el a proletár nemzetköziségtől, ha nem süpped a burzsoa-nacionalizmus posványába. A kapitalista Csehszlovákiában, amelyben a bur­zsoázia céltudatosan szította a nemzetiségi uszitást, Pártunk a burzsoa-nacionalizmus elleni harc sok megpróbáltatásán ment keresztül. Az egyetlen párt volt, amely soraiban Csehszlovákia minden nemzetét egyesítette. A történelem igazat adott nekünk ab­ban, amit mindig hangoztattunk, hogy a cseh nép­nek nem ellensége a magyar, a német, a lengyel nép, ellenben az országunkban lakó minden nemzet dol­gozó népének közös ellensége, a tőkés kizsákmányo­ló csehek éppen úgy, mint a német,, magyar vagy lengyel tőkések. A Kruppék, Hindenburgék és Hit­lerék által uralt Németország nemzetünket állandóan háborúval és pusztulással fenyegette. A Német De­mokratikus Köztársaságból, ahonnét kiűzték a gyá­rosokat és nagybirtokosokat, a német nép baráti és testvéri kezet nyújtott nekünk. Nyugat-Németor­szág, ahol az angol-amerikai imperialisták újból életre keltik a német militarizmust, továbbra is ve­szélyt jelent országunkra. A proletár nemzetköziség soha sincs ellentétben az igazi hazafiassággal. A kommunisták, akiket a gottwaldi párt a proletár nemzetköziség szellemében nevelt, hősiesen harcoltak és meghaltak a hazáért, míg a burzsoázia, a „fémjelzett hazafiak" eladták az országot Hitlernek. A burzsoa-nacionalizmus és a nemzetellenes koz­mopolitizmus a két arculata ugyanannak a nemze­tietlen burzsoá árulónak, Zenklnek és Lettrichnek, mint Slingnek és Clementisnek. Az igazi hazafi, aki nemzete felvirágzását és ja­vát akarja, megszilárdítja a nemzetközi szolidari­tást a világ minden haladó erejével. Pártunk történelme továbbá arra tanít bennünket, hogy a Párt legyőzhetetlen ereje a nép legszélesebb rétegeinek bizalmából fakad. Pártunk keletkezése óta a tömegekre támaszkodott. A Párt bolsevizálá­sáért folytatott harc, amelyet Gottwald elvtárs ve­zetett, mindenekelőtt azért volt sikeres, mert a Párt bolsevizálásának ügye nem volt valamiféle szűkkö­rű, pártonbelüli ügy, hanem egyszersmind harc volt a nép legszélesebb rétegeinek megnyeréséért a bur­zsoáziával folytatott forradalmi küzdelemre. Pártunknak, a gottwaldi pártnak büszkesége min­dig az volt, hogy a Párt tagjai naponta agitáltak, meggyőzték az embereket, állandóan szilárdították a tömegeknek a Pártba vetett bizalmát. Ezt kell felemlítenünk ma, amikor néhány kommunista azt hiszi, hogy mivel uralkodó párttá váltunk, már nincs szükség a tömegek között végzett kitartó munkára. Éppen ellenkezőleg. Ma, a szocializmus építésében még jobban szilárdítsuk meg és terjesszük ki a tö­megekkel való kapcsolatot, mert az új társadalmi rendet csupán a dolgozók millióinak aktív alkotó tá­mogatásával építhetjük fel. A dolgozó népet vezetni nem jelent parancsolgatást és rendelkezést, hanem meggyőzést és megnyerést, a tömegek között na­ponta végzett politikai agitációs munkát. Végezetül Pártunk dicsőséges múltja kötelessé­günkké teszi azt, hogy mindig emlékezetünkben tartsuk, mit jelent a Kommunista Párt a munkás­osztály, az egész dolgozó nép, nemzeteink számára. Pártunk más párt, mint voltak a polgári és kis­polgári pártok, amelyek félrevezették az embereket, éket vertek közéjük és egymásra uszították őket, nem takarékoskodtak a demagóg ígéretekkel, vi­szálykodtak egymás között, de mindahányan össze­tartva eladták a dolgozó nép érdekeit kapitalista kenyéradóiknak. Nem volt még nálunk olyan párt, mint a Kommu­nista Párt, amely a népnek mindig igazat mond, amely a népet egyesíti és neveli, amely csupán a nép érdekeit szolgálja. Ezért örvend a Kommunista Párt akkora tekin­télynek, ezért vált korszakunk „eszévé, becsületévé és lelkiismeretévé". • A Párt nélkül nem volna mai győzelmünk, nem volna a szocializmus örömteli építése. A húszas években azért nem győzött a munkás­osztály, mert nem volt meg a harcokban kipróbált és megacélosodott forradalmi vezérkara, a Kommu­nista Párt, mert élén még nem állt még bolsevik kormányos, Gottwald elvtárs. A dicsőséges évfordulót ünnepelve tudatában va­gyunk annak, hogy a szocializmusért folytatott 30 éves harc főparancsa: megvédeni és megszilárdítani a Párt egységét, harcképességét és a tömegekkel való kapcsolatát. Pártunk harminc éve tanúbizonysága annak, hogy helyes úton haladtunk, hogy a fejlődés igazat adott nekünk. Még csak hat éve építjük Köztársaságunkat, de mennyit változott már népünk élete, mekkorát for­dult országunk helyzete. A csehszlovák burzsoázia 20 évig volt hatalmon. Mit adott népünknek? Az ipar lerombolását, éhbé­reket, millió munkanélkülit, kivándorlást, sortüzet a munkásokra és a parasztokra, a leghaladóbb em­berek bebörtönzését, más nemzetek elnyomását, köz­tük a testvéri szlovák nemzetét is, a nyugati impe­rialisták parancsainak engedelmes végrehajtását és végül Münchent, az árulást és a megszállást. A csehszlovák burzsoázia, amely a rothadó kapi­talizmus korszakában jutott hatalomra, eszmei ér­telemben is sírásót jelentett. Megfertőzte az orszá­got mindenféle nyugaton összeszedett hanyatló esz­mékkel, azon volt, hogy a népbe beleoltsa nemzete v törpeségének és alsóbbrendűségének eszméjét és ar­ra nevelte, hogy tűrje, hogy minden idegen csizma rajta taposson. A burzsoázia céltudatosan csökkentette népünk öntudatát, hogy bebizonyíthassa azt, hogy mi ma­gunkban semmit sem jelentünk, hogy ki kell szol­gáltatni magunkat a nagyhatalmak kénye­kedvéne 1'­Masaryk 1919 júniusában az amerikai nagykövetet olyan szavakkal fogadta, .hogy népünk örül, ha ame­rikanizálódik. 1922-ben Wilsonhoz intézett sürgö­nyében azzal büszkélkedett, hogy Csehszlovákia —• mint mondta — Wilson országa. München előkészí­tése már akkor kezdődött, mikor a burzsoázia kép­viselői országunkat és gazdaságát eladták a nyugati kapitalistáknak. Hová vezethette volna a nemzetet az a burzsoá­zia, amely hajlandó volt eladni magát bárkinek és amely az utolsó évtizedekben annyi urat szolgált: az osztrák-magyar elnyomókat, a francia tőkéseket, az angol lordokat, az amerikai milliárdosokat és vé­gül a hitleri megszállókat? De Csehszlovákia nem lett Wilson országává, a csehszlovák nép nem hagyta magát amerikanizálni. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével kiűzte az országból az áruló és csődbe jutott burzsoáziát, a maga kezébe vette az államhatalmat és alapjában megváltoztatta nemzeteink életét. Országunk hatalmas gazdasági és kulturális fejlő­dés korszakán megy át. Megszűnt a dolgozó nép éh­sége és nyomora, nincs munkanélküliség, emelkedett a munkások és parasztok életszínvonala, a szlovák nép megszűnt hamupipőke lenni, egyenrangú néppé vált, fiai és leányai nem mennek tengerentúlra mun­kát keresni. Szlovákia, az elmaradt mezőgazdasági ország az óriási kohók, villamosművek és üzemek országává, a gépesített mezőgazdaság földjévé, a szlovák nép boldog otthonává válik. Országunk biztonságát a hatalmas Szovjetunió­val való szövetség biztosítja. A „cseh kisember" ideológia helyébe, amelyet a burzsoázia szült, mi kommunisták zászlainkra a nemzeti erő és büszkeség huszita hagyományait írjuk. A husziták ideje óta első ízben van országunknak olyan hadserege, amely megbízható kezekben van, amely az ország hatalmas védelmezője, amely sihasem fog kapitulálni. (Nagy taps.) Országunk egyre szebb jövő elébe megy, mert a szo­cializmus félé halad. Mindezt Csehszlovákia Kommunista Pártjának köszönhetjük, mindezt Klement Gottwald bölcs veze­tésének köszönjük. (Viharos taps. Űjra és újra kiált­ják: Éljen Gottwald elvtárs és a Párt, hurrá!) • Elért sikereink ne tegyenek önteltekké és elbiza­kodottakká bennünket. Munkánk mérlege nemcsak azt mutatja, amit tettünk, hanem azt is, mennyi fel­adat, akadály és nehézség áll még előttünk. Gyor­sabban haladhatnánk előre, ha jobban tudnók moz­gósítani a termelés nagy tartalékait, ha bátrabban vezetnők be az újítómódszereket, ha legyőznők sok munkatársunk maradiságát. A mezőgazdaságban a falu szocialista átépítésére csupán az első lépéseket tettük meg. Az imperialisták háborús tervei arra buzdítanak bennünket, hogy a szocializmus gyorsabb építésével szilárdítsuk meg a békét. Meg kell teremteni a2r előfeltételeket ahhoz, hogy a Párt sikeresen teljesítse feladatait. Ennek legfon­tosabb eszköze a tagság világnézeti színvonalának állandó emelése, az állandóan és következetesen ér­vényesített kritika és önkritika, a Pártnak még szé­lesebb és szilárdabb összeköttetése a tömegekkel. A harminc dicsőséges esztendő nagy parancsa az, hogy még jobban megszilárdítsuk Pártunk erejét, hogy még szilárdabban tömörüljünk Pártunk és Gottwald elvtársunk köré. (Lelkes taps.) Tudjuk, hogy milyen szerencse volt Pártunkra az, hogy élén 22 éve Klement Gottwald elvtárs áll. Ne­véhez fűződnek munkásosztályunk dicsőséges har­cai, Pártunk átalakulása lenini-sztálini típusú párttá és végül a mai új korszak is nemzeteink történelmé­ben, a szocializmus építésének mai korszaka. Gottwald elvtársat azért tekintjük Lenin és Sztá­lin legjobb hazai tanítványának, mert a marxi-lenini tanítást helyesen és alkotó módon érvényesítette országunk konkrét viszonyai között. g^ (Folytatás a 4. oldalon.) £

Next

/
Thumbnails
Contents