Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

14 UJSZ0 1951 május 1 ELNÖK: A következő tanú! DUSZPIVO: Machuráné! MACHURÄNÉ (a szín mögött): Itt vagyok. (Bejön.) DUSZPIVO (barátságosan): No, jöjjön be, öreganyám !... ELNÖK: Mondja meg nekünk asszonyság, hová msjjt azon a szerdáig február negyedikén? MACHURÁNÉ (határozottan): Duxba, főtanácsos úr! Duxba! A társládához, a férjem utáni nyugdíjért. ELNÖK: Mit látott? Mondja el! MACHURÁNÉ: Semmi szépet, főtanácsos úr! Öldösték ott az embereket! Mint a háborúban! ELNÖK: Szóljon a tárgyhoz és ne ... MACHURÁNÉ: Duxba akartam menni. A kerítés mellett mentem. Ami ott van a futballpálya mellett. Ott van egy olyan utacska ... Boldogult férjem is azon járt! Bányász volt... A Gizellába járt le. Ezt ez a Szucharda is bizonyíthatja! ... Kapok utána havi -negyven korona nyugdíjat!... hát meg lehet ebből élni? ÜGYÉSZ: A tanú egyáltalában nem szól a tárgyhoz! ELNÖK: Minket az érdekel, mi volt a viaduktnál és nem az, hogy mennyi nyugdíjat hagyott magára a férje! MACHURÁNÉ (nyakason): De mikor ez idetartozik, főtanácsos úr! Azt kérdi tőlem, hogy mi volt a viaduktnál és én is, a többiek is a bányászfajzatból vagyunk. ÜGYÉSZ: Kérem, tessék a tanút rendreutasítani! SZEVERIN (élesen): A tanú semmit sem vétett! Ellenkezőleg! Válasza a szociális helyzetet jellemzi ! MACHURÁNÉ (odalép Szeverinhez): Hát kérdezzen maga! SZEVERIN (mosolyogva): Ez az ügyész úr és én vagyok a védő, érti? MACHURÁNÉ: És hát nem lehet? Kár! ELNÖK (gorombán): Hát mért maradt a viaduktnál és várta a menetet? MACHURÁNÉ: Hisz a csendőrök nem engedtek tovább! Rámförmedtek! (Ravaszkodva:) Át akartam csúszni a menettel. ELNÖK (türelmetlenül): Látott valakit a csendőrök közelében? MACHURÄNÉ: Mit? Szörnyű volt ... SZEVERIN (gyorsan): Hány lövést hallott? MACHURÁNÉ: Az aztán volt elég! Boldogult férjem azt mondta volna, hogy ott úgy lőttek, mint Verdunnél! Egyik akkurát mellettem esett le! SZEVERIN: Fenyegető volt a munkanélküliek magatartása, mikor a viadukthoz közeledtek? MACHURÁNÉ: Azt nem mondhatnám. No, de tudja, az embernek nincs nevethetnékje, ha nincs munkája! SZEVERIN: Köszönöm, asszonyság! MACHURÁNÉ (csalódottan): De hisz még meg sem kezdtem. (Szűkhöz fordul:) Ha az én öregem élne, az jobban el tudná mondani, mint én! SZUK: Kedves Machuráné, itt az sem nyomna sokat a latba. DUSZPIVO (kivezeti Machuránét): Ifjabb Szucharda! PRAVOSZLAV: Igen! DUSZPIVO: Kihallgatásra! PRA VOSZLAV (nyugalma csak látszólagos, bizonyos feszültség rejlik alatta): Tessék! ELNÖK: Résztvett a menetben? PRAVOSZLÁV: Résztvettem! ELNÖK: Hányadik sorban ment? PRA VOSZLAV: A másodikban. Szuk szenátor mellett. Amikor a viadukthoz értünk, elénk ugrottak csak úgy, minden ok nélkül a csendőrök. Szuk elvtárs tárgyalni kezdett velük s egyszerre csak megtörtént. ÜGYÉSZ: Volt-e magánál valami tárgy, amit szükség esetén igénybe vehetett volna? PRAVOSZLÁV (határozottan): Nem azért mentünk, hogy gyilkoljunk! Mi tüntetni mentünk, hogy nincsen munkánk! ÜGYÉSZ (ajkába harap): Hm ... SZEVERIN (kis idő múlva): Hány lövés esett? ELNÖK: A kérdést nem engedélyezem! Ez lényegtelen arra nézve, hogy a vádlott bűnös-e vagy ártatlan! SZUK (felugrik): De fontos a csendőrök bűnösségének megállapítására. ELNÖK: Még egy szót, vádlott és kivezettetem a teremből! SZUK (elégedetlenül leül). SZEVERIN (nyomatékkal): Hány lövést hallott? PRAVOSZLÁV: Legkevesebb 15-öt... Sőt többet! SZEVERIN: Szándékukban volt a csendőröket lefegyverezni ? ÜGYÉSZ: Tiltakozom a kérdés ellen! Nem fontos, hogy a tüntetőknek szándéka volt-e a csendőröket lefegyverezni, hanem az, hogy ténylegesen mit tettek! És azt már megtudtuk! SZUK: De kitől? Csendőröktől és a maguk tanúitól! SZEVERIN (erélyesen): A csendőröktől megkérdezték, hogy mi célja volt a menetnek, illetve, hogy volt-e szándéka a csendőröket lefegyverezni. Mivel a kihallgatott tanú résztvett ebben a menetben, az én kérdésem sokkal helyénvalóbb, mint a csendőrökhöz intézett hasonló kérdések. ELNÖK (az első és második szavazó bíróhoz fordul): A kérdést nem engedélyezem! VOJTECH CACH: VIADUKT DRÄMARÉSZLET Fordította:.EGRI VIKTOR PRAVOSZLÁV: Tisztelt bíróság! Szemtanú ja vagyok a duxi eseményeknek, sőt egyenesen résztvevője ... ÜGYÉSZ: Azt még meg fogja bánni! PRAVOSZLÁV (rendületlenül): Nagyon érdekelt engem az a hír, hogy a duxi közigazgatási tanácsost, Láng kerületi főnököt e napokban előléptették főtanácsossá. Néhány héttel a duxi vérengzés után! ÜGYÉSZ: A tanú a bírósági kihallgatást összetéveszti valami szószékkel... PRAVOSZLÁV (emelt hangon): A duxi esetben fegyvert használtak és négy ártatlan ember elesett! És erről van itt szó! Hogy meg lehessen védeni a csendőröket és legfőképpen azokat, akik tulajdonképpen a puskájuk ravaszán tartották az ujjukat! Itt van egy vádlott, aki felkarolta a munkanélkülieket... ÜGYÉSZ (felugrik határtalan izgalommal): A leghatározottabban tiltakozom, hogy a tanú itt olyan következtetéseket vonjon le, amelyekre senki sem jogosította fel! Jelentem a tisztelt tanácsnak, hogy vádindítványomban a védelem számos tanúja ellen, mint olyanok ellen, akik joggal gyanúsíthatok azon büntetendő cselekményben való részvétellel, amelyek miatt a vádlott bíróság előtt áll, hogy ebben a vádindítványban benne van ennek a tanúnak a neve is! SZUCHARDA (izgatottan, a tanúk padjából): Lehetséges ez? Szlavko! SZUK: Ügyész úr, most egyszerre azt állította, amit eddig állhatatosan tagadott. Hogy itt kifejezetten politikai perről van szó! Mert kik a védelem tanúi? Egytől egyig munkanélküliek! ÜGYÉSZ (kijőve sodrából): Arcátlan ember! Ez hallatlan! ELNÖK (az asztalra csap): Egész praxisomban ňem láttam még ilyesmit! SZUK (a hallgatóság felé fordul): Felkérem a jelenlevő külföldi újságírókat, figyeljék meg jól, milyen szellemben vezetik az egész pert! Hogyan léptetik elő az igazi bűnösöket „érdemeikért"! PRA VOSZLAV: Ha nem volna szükséges a lövöldöző csendőröket megvédeni, akkor nem kellene Szuk szenátornak mint vádlottnak itt lennie! ÜGYÉSZ (ordítva): Indítványozom, hogy a tanút vessék vizsgálati fogságba! PRAVOSZLÁV (a hallgatósághoz): És figyeljék meg, mennyi csendőrszurony van itt az épületben és az épület körül! ELNÖK: Vezessék el! FEGYŐR (megragadja Pravoszlávot, az ellenszegül): Ember! Csak rontja a helyzetét! PRA VOSZLAV (kitépi magát a kezéből): Az már egyre megy! SZUCHARDA: Szlavko! Hallgass! Kérlek szépen, hallgass! PRAVOSZLÁV (Szűkhöz): Ha téged elítélnek, szenátor elvtárs, az azt jelenti, hogy veled a kommunista pártot ítélik el! ELNÖK: Kivezetni! Gyorsan! PRAVOSZLÁV (Szuchardához): És te, apa, ne feledkezz meg Frantisekről! Sose feledd el! (Elmegy a fegyőrrel.) (Nyugalom áll be a színen. A folyosóról még behatol a csendőrök, Vlaszta és Solin izgatott hangja.) ELNÖK (ingerülten a visszatérő f egy őrhöz): Azt a Solint! DUSZPIVO (a sietve betolakodó Solinhoz): Nono... a bíróság előtt van! SOLIN: És nem első ízben! (Felháborodottan áU a bírói emelvény elé.) Tessék! ELNÖK (nyugtalanul méri végig Solint a cvikkerje alól): Viselkedjék illedelmesen! SOLIN: Láttam a folyosón, hogy itt mennyire adnak az illedelemre! ELNÖK: Kétszer nem fogom inteni! SOLIN (hüvelykujjával hátra mutat): Es hányszor intette meg azokat a csendőröket? ELNÖK (haragosan): Hány lépésről látta a kordont a viaduktnál? SOLIN: Mennyi lehetett? Hadd gondoljam meg... Legfeljebb tíz!... Ügy el voltak bújva, mint a fináncok a bokor alatt! SZEVERIN: Tanú, mi volt a sortűz után? SOLIN: Csúnya dolog volt! A sebesültek jajgattak. Senkinek sem volt szabad hozzájuk közelíteni! A csendőrök mindenkit puskatussal kergettek el! Én is kaptam egy párat a hátamba! 3ZEVERIN: Ismeri a vádlottat? SOLIN: Már hogyne ismerném! Közbenjárt nálunk a községben. Aztán a járási főnökhöz kellett volna küldöttséget vezetnie. SZEVERIN: Elnök úr, kérem mégegyszer az idősebb Szucharda tanút. ELNÖK: Tanú, lépjen elő! (Solinhoz): Es maga üljön le oda! SZEVERIN (Szuchardához): Az előbb azt mondta, hogy hi^t a munkanélküli probléma békés rendezésében. Látott-e Szuk szenátor közbenjárásában valami reményt a munkanélküliek számára? Egyetértett vele? SZUCHARDA (határozottan): Igen! SZEVERIN: Tudott-e róla előre? SZUCHARDA: Tudtam. Meg is lepett engem! Más párt nem küldi képviselőit a munkanélküliek közé... Legfeljebb... választások előtt... ígéretekkel. ÜGYÉSZ: Ez politikai agitáció és nem tanúvallomás ! SZUCHARDA (vitatkozva): Maguk a kormánylapok írták, hogy veszedelmes dolog, ha a munkanélkülieket magukra hagyják — így olvastam — a kommunista képviselők kénye-kedvére! ÜGYÉSZ: A tanú következtetései telejesen jelentőségnélküliek a mi esetünkre! SZEVERIN: Ellenkezőleg, ügyész úr! Éppen ilyen a mi vádlottunkna kaz esete!... Védte a munkanélküliek érdekeit! És azért ül itt! ELNÖK (gúnyosan): Helyesbítenem kell, doktor úr. A vádlott bűncselekmény gyanúja miatt áll a bírosä^ előtt,,, SZUK: Mi másért? Ha járási főnök volnék, mint a duxi Lang, előléptetnének! SZEVERIN (elnyomja mosolyát): Tanú úr, továbbra is meg volt-e győződve arról, hogy a munkanélküliek érvényesíthették igazságos követeléseiket más módon, mint tüntetéssel? SZUCHARDA: Akkor úgy hittem! SZEVERIN (kis idő múlva): És megváltoztatta ezt 3. nézetét ? SZUCHARDA: Meg kellett változtatnom! Amíg alkalmazásban voltam, segítettem megölt fiam családját és a másikat otthon eltartottam. Ma nekem sincs munkám. Százezren vagyunk ilyenek! ELNÖK: Ez a bíróságot nem érdekli! SZUCHARDA (nehezen uralkodik magán): Ez ax igazság, tanácsos úr!... Idefigyeljen!... mint becsületes határvidéki lakos sokáig azt hittem, hogy minden a mi jobb jövőnk érdekében történik, sőt azt hittem, egzisztenciális áldozatokat is kell hozni. És hova jutottunk! Bezárták a bányát és azok, akik mindig lebeszéltek minket a szénbárók elleni nyilt harcról és vereséggel ijesztgettek, a csávában hagytak! Csak Szuk szenátor és az a párt, amelyik az ő szószólója, álltak harcunk élére! Arra építettünk, hogy az állam élén demokrata elnökünk van. De micsoda demokrácia *ez? ÜGYÉSZ (hevesen): Tessék a tanútól megvonni a szót! SZUK: Azért mert igazat mond? Mert fején találta a szöget? SZUCHARDA (fokozódó izgalommal): Miért fenyegettek engem a mi csendőreink a kihallgatás előtt, hogy vigyázzak a számra? SOLIN (a tanúk padjából): Engem is fenyegettek! ÜGYÉSZ: Elnök úr, csináljon rendet! ELNÖK (nem tudja, mit tegyen előbb. Solinhoz): Hallgasson, ha nem magán a sor! (Szuchardához:) És magától megvonom a szót! SZUCHARDA (növekvő hősi elszántsággal): De én azoktól a maguk csendőreitől nem félek! ÜGYÉSZ: Indítványozom, hogy a tanút tartóztassák le a bírósági teremben elkövetett közcsendháborításért, hamis tanúvallomásért és a köztársaság védelméről szóló törvény szerinti bűncselekmény miatt! SZUCHARDA (fékezhetetlenül): A maguk börtönétől sem félek! Az előbb csukták be a fiamat! A másik fiamat megölték! Mivel akarnak még minket rémíteni? ELNÖK: Vezessék ki a bírósági teremből! DUSZPIVO (határozatlanul): Egyedül vagyok itt, tanácsos úr! ELNÖK (dühösen az asztalra üt): Kivezetni! Mondom! DUSZPIVO (a szín mögé kiált): Hej! Gyertek segíteni ! SZUK: Ezzel, urak, nem törlitek le azt a véres foltot, amit a bányász Duxon ejtettetek! Ezzel nem törlitek ki a munkásosztály történetéből 1931 február 4-ét. (A színre berohan néhány felfegyverzett csendőr és körülfogják Szuchardát.) SZUCHARDA (ellenszegül a csendőröknek): Tudom, hogy mindent megtesznek, hogy magát elítéljék. De a maga igazsága nem kerül a rács mögé!... (Kirántja magát a csendőrök kezéből teljes erejével.) Azok a lövések messze elhallatszanak a viadukttól! (Elhurcolják.) SZUK (az igazi vádló széles, támadó mozdulatával): Es egyszer visszatér a visszhang! Es az még szörnyűbb lesz! Minden csepp kiontott munkásvérért szörnyen meglakoltok! ÜGYÉSZ (felugrik, fékevesztetten kiabál): Elnök úr!... ELNÖK: Vezessék ki a vádlottat! Vezessék ki! Csendőrök! Gyorsan! SZUK: Minket becsukhatnak! Minket nem hallgattathatnak el! Nem rettentenek meg! Nem hagyjuk abba a harcot, amíg el nem söpörjük a ti kizsákmányoló, élősködő, burzsoá uralmatokat! (A csendőrök újra benyomulnak a színre és elhurcolják Szukot.) " " ? sr ö n v.