Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-18 / 115. szám, péntek

Ui SZÖ 1951 május 18 A Kábel-gyárban az üzemi taggyűlés az egész üzem életét visszatükrözi Ha résztveszek egy-egy üzemi taggyűlésen, az az érzé­sem, mintha az üzem fő ütőerére tapintanék. Benne lüktet az egész üzem termelésének üteme, az egész pártszervezet munkájának üteme. Egy helyesen vezetett, helyesen Irányí­tott üzemi taggyűlésen, amelyen a diktátori szellemnek nyoma sincs, ahol a kritika és önkritika jegyében folyik Irányítása és a felszólalások is a kritika és önkritika elvéhez igazódnak, tiszta képet nyerünk az üzemi szervezet párt­bizottságának és az üzem párttagság ának tevékenységéről. A Kabló-gyárban a má jus 16-án m egtartott taggyűlés az egészséges épí­tő kritika szellemébén folyt le. Progra mm ja Wőlelte az üzemi pártélet és az egész üzem legégetőbb problémáit, úg yszlntén feltárta a termelés leglénye­gesebb kérdéseit is. NEM AKARUNK SELEJTTEL DOLGOZNI. A taggyűlést Adamovics elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke nyitotta meg. Adamovics elvtárs azok közé a bolsevik típusú régi elvtársak közé tartozik, akik bátran és határozottan irányítják a vezetésük alatt álló párt­szervezetet és a Párt vonalán haladva, nyúlnak a problémák megoldásához. A jegyzőkönyv felolvasása után » legutolsó taggyűlésen hozott határoza­tok ellenőrzése volt. A határozatokat teljesítették. Ezután, az újító javas­latok körül indult meg a tárgyilagos vita. Cibulka elvtárs, a Kábel-gyár egyik újítója magyarázatot adott ar­ról, hogy az észszerűsítő bizottság miért utasította el Trinda, Meliska és Valachovics ^elvtársak újító javaslatát. Ez az újítójaaslat azt célozta, hogy a Kábel-gyárban mutatkozó igen magas százalékú selejt ne vesszen kárba. Az említett három elvtárs újítási tervet dolgozott kí a selejt feldolgozására. Cibulka elvtárs az észszerűsítő bizott­ság visszautasító álláspontját azzal indokolta, hogy a Kábel-gyárban a se>­lejt százaléka egyre csökken, úgyhogy egyáltalán nincs értelme a selejt fel­dolgozására irányuló javaslat megvaló­sításának. A selejt /feldolgozásával kapcsolatos berendezés ugyanis ren­geteg pénzbe kerülne. Cibulka elvtárs felszólalását Szlabe] eivtárs egészítette kl. ö is rámutatott atra, hogy a selejt százalékszáma a mult évvel szemben felére csökkent. Míg a mult esztendőben 14 százalékot tett ki, idén már csak 7 százalék. Es ebből a 7 százalékból a számítások alapján legfeljebb 2 százalék kerülhet­ne további feldolgozásra. — Nekünk minden törekvésünk az, hogy a selejtet csökkentsük. Vannak egyes osztályaink, ahol ezen a téren már olyan eredményeket értek el, hogy csak „természetesen következő selejt" keletkezik, de még ezt az úgy­nevezett természetesen bekövetkező selejtett is csönkenteni akarják. Szlabej elvtárs megállapította, hogy .az észszerűsítő bizottság állásfoglalása ezzel az újító javaslattal kapcsolatban helyes volt. Ezután Stancer elvtárs be­számolt arról, hogy az újítómozgalom a Kábel-gyárban komoly eredményeket hozott és hoz. — A negatív szög alkalmazása az esztergáknál nálunk átvett módszer. De most Szloboda elvtárs kidolgozza és már a marásnál is alkalmazza az új módszerét. A taggyűlés további folyamán az elnök felolvasta a három elvtárs ne­vét, akiknek felülvizsgálását a kerület nem fogadta el. A taggyűlés ebben a három esetben épúgy, mint Vrablec elvtárs esetében, a Párt szabályzati rendje szerint járt el. Pilát elvtárs a felülvizsgálással kapcsolatban idézte a Párt Központi Bizottságának határo­zatát. Sámutatotf arra, hog; az első esetben egy bizottság veszi kezébe az í^gy kivizsgálását, a második esetben, ahol arról van szó, hogy Vrablec elv­társ az EFSz-ből, ahol eddig dolgozott, jó kádervéleményt kapott, de nem volt az ottani pártszervezetben felülvizs­gálva, — Pilát elvtárs azt javasolja, hogy Vrablec elvtársat először is a felülvízsgálási rend alapján a tízescso­portban kell átigazolni. PARTUNK ÜJ KÁDEREKKEL ERŐSÖDIK. Adamovics elvtárs felolvasta azok­nak az üzemi élmunkásoknak nevét. akiket a Pártba való felvételre javasol­tak. Első Bartek Ilona élmunkásnő valt, aki 140 százalékra teljesíti nor­máját és akiről az elvtársak a legjob­bakat mondották. Utána a Kábel-gyár további élenjáró legjobb ifjúmunkásai sorakoztak fel, akik felszólalásaikkal és életrajzuk elmondásával igazolták, hogy Pártunknak méltó és hűséges tagjai lesznek és a pártszervezet ál­taluk felfrissül. Holý Etelka élmunkás­nő, aki szintén új pártjelölt, 160 szá­zalékra teljesíti normáját, öntudatos, fejlett elvtársnő. Résztvett a szakszer­vezet központi iskoláján, amelyet a legjobb eredménnyel végzett' el és a tanulásban is példát mutatott az iskola többi résztvevőinek. Felszólalásában bátran szállt síkra a béke védelme mellett: — Munkával védem a békét — mondotta — és ha összefogunk mind­annyian a munkában, meg is védel­mezzük. Rovenszký Alfréd és Slezák József !s boldog büszkeséggel léptek a párt­tagok sorába. A pártszervezet tagjai egyhangúlag megszavazták a jelent­kező élmunkások fölvételét. ÉBEREKNEK KELL LENNÜNK!... Adamovics- elvtárs Gottwald elv­társ Szavait idézve rámutatott arra, hogy az éberség minden kommu­nistának elsőrendű kötelessége és minden kommunistának elsőrendű feladata vigyázni a Párt sorainak tisztaságára is. «— Nálunk élőfordult az az eset, hogy Miakts és Rakicky elvtársak segítségével, — akiknek kizárásáról már a mult taggyűlésen döntöttünk, — befurakodott pártszervezetünkbe egy Mlkvi nevü ember, akiről meg­állapítottuk, hogy nálunk nem is dolgozik és aki az említett két elv­társ segítségével szerzett magának igazolványt és a tagdíj fizetését bi­zonyító bélyegeket. A taggyűlés egyhangúlag kizárta Mlkvy elvtársat is a Kablo-gyár üzemi pártszervezetének sorából és az egyik felszólaló a következő he­lyes megjegyzést tette: — Mlkvy esetéből kitűnik, hogy kerülő utakat keresett, hogy befura­kodjon a Pártba. Ezért helyénvaló lesz, elvtársak, ha felhívjuk annak az üzemi pártszervezetnek figyelmét Mlkvyra, amely jelenlegi munkahe­lyén működik. Az ilyen elem nem tartozhat sorainkba. NEM TELJESÍTETTÜK KÖTELESSÉGÜNKET A PART­OKTATAS ÉVE LEFOLYTATÁ­SÁBAN Hevier elvtárs számolt be arról, hogyan folyik a Kábelgyárban a pártoktatás éve. Rámutatott arra, hogy a pártoktatás terén hiányok mutatkoznak. Nem vették át az egyes témákat és a résztvevők szá­ma körülbelül 60 százalékot tesz ki, tehát 40 százalékos az abszencia. — Ezen a téren azonnali javulást akarunk elérni. Fejlett elvtársakra van szükségünk és amint azt a Köz­ponti Bizottság határozata elénk tű­zi, a pártoktatás éve a legfőbb esz­köz a tagság ideológiai és politikai színvonalának emelésére, öntudatosí­tására. Mi minden nappal, minden héttel előbbre akarunk haladni. A kommunistának példát kell adnia és hogyan adjon példát a termelés te­rén Is, ha például nem érti meg, mit jelent a mi gazdasági tervünk ós mily óriási különbség van az Im­perialisták úgynevezett „tervei" kö­zött és a mi terveink között, ök terveikkel egy új háborút akarnak lángralobbantani, mi pedig terveink megvalósításával a békét szilárdít­juk. — Elvtársak, ez csak egy példa. Tartsa mindenki kötelességének, hogy a pártoktatás terén résztvesz a látogatás százalékos megjavításá­ban és az oktatás és főleg a vita színvonalának emelésében. Véget ért a csehszlovák filmfesztivál a Szovjetunióban Moszkvában és a Szovjetunió to­vábbi 11 városában kedden, május 15­én ért véget a kilencnapos csehszlovák, filmfesztivál. A szovjetnézők a film­fesztivál alkalmával megismerték az „Uj harcosok születnek", a „Néma ba­rikád", „1848. forradalmi év", „A ke­lepce" című csehszlovák filmeket. A fesztivál folyamán számos mozi­ban kisebb kiállításokat rendeztek, ame­lyeken bemutatták a csehszlovák Köz­társaság gazdasági és kultúrális fejlő­dését. A szovjet nézők vitaüléseken ös-zejöttek a csehszlovák filmművészet munkatársaival és filmszínészeivel. A csehszlovák fümkü'.döttség egyik tagja, dr. František Dvorák a következő­képpen nyilatkozott a TASzSz levele­zőjének: — A csehszlovák filmfesztivál újabb világos bizonyítékát adja a Csehsz^O' vákia és a Szovjetunió nemzetei közti felbonthatatlan szövetségnek, örömün­ket növeli az a" körülmény, hogy a fesztivál azokban a napokban folyt le, amikor népünk felszabadulásának és szabadságának, amelyet a dicsőséges szovjethadseregnek köszönhet, hato­dik évfordulóját ünnepelte. Hat év telt el a felszabadulás óta és ez a hat év nagy sikereket hozott Csehszlovákia népének gazdasági és kulturális fejlő­désében. A csehszlovák íróknak, művé­szeknek és a filmművészet munkatár­sainak munkássága egybeforr a nép életével és problémáival. — Büszkék vagyunk arra, — mon­dotta Dvorák, — hogy filmművészetünk a szovjet filmművészet példájából ta­nul, amelyet magas színvonalú esz­meiség és hatalmas művészi szaksze­rűség jellemez. Nyilatkozata befejezésében Dvorák örömmel mutatott rá arra a nagy fi­gyelemre, amellyel a szovjetkőzvé'.e­mény a csehszlovák filmfesztivált kí­sérte. Adamovics elvtárs ehhez még hozzátette: — Siroky elvtárs a mostani vá­rosi konferenciánkon azt mondta, hogy nem tudja elképzelni, hogy egy párttagnak, egy kommunistának ne legyen ideje átvenni a pártoktatás anyagát és elmenni a tanórákra. A vita során felszólaló Barlok kultúrpropagációs előadó elvtárs rá­mutatott arra, hogy valóban javulást kell elérni a pártoktatás terén és a nem megfelelő színvonal, a 40 szá­zalékos abszencia okait a következő négy pontban foglalta össze: 1. Nem osztották be az egyes csoportokba az elvtársakat a műsza­koknak megfelelően. 2. Vannak olyan oktatók, akik kötelességeik teljesítésében közöm­bösek, névszerint Hrabal elvtárs. 3. A tanórákra idejében kell ösz­azehívni az egyes körök résztvevőit, nem pedig déli 11 órakor bejelente­ni, hogy félkettökor tanulunk. 4. Előre biztosítani kell a "megfe­lelő helyiséget. A taggyűlés határozatot fogadott el, hogy a még hátralevő időszak­ban ezen a téren jő munkát fognak végezni és a pártoktatás évének el­lenőrzésével, a hozott határozat meg­valósításának ellenőrzésével Hevier elvtársat bízta meg. PARTUNK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL és Gottwald elvtárs hat pontjáról számolt be a járásról kiküldött tit­kár. Az elvtársak nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták meg e beszámolót, mert az előadó elvtárs konkréten a Kábelgyár viszonyaival hozta kapcsolatba. OLVASSUK ÉS TERJESSZÜK A PARTSAJTÓT Rövid beszámoló után, amely a sajtó feladatára, a pártsajtó hivatá­sára mutatott rá és arra, hogy Si­roky elvtárs beszámolójában meny­nyire kiemeli a pártsajtó olvasásá­nak és terjesztésének fontosságát, a taggyűlésen határozatot hoztak a pártsajtó terjesztéséről. Kötelezett­séget vállaltak, hogy azon kívül, hogy mindenegyes párttag megren­deli a pársajtót, szerez még egy •elő­fizetőt. Pilát elvtárs ezzel a határozattal kapcsolatban javasolta, hogy a tl­zescsoportok Indítsanak versenyt a sajtó terjesztésében. A tízescsopor­toknak minden egyes tagja tartsa kötelességének, hogy a pártonkívü­lieket is meggyőzze a sajtó olva­sásának és terjesztésének nagy je­lentőségéről és minél több előfizetőt szerezzen. Pilát elvtárs javaslatát elfogadták. A Kábelgyár üzemi taggyűlése ezzel végetért. határozatai éa egész lefolyása kiinduló pontot jelentenek a tízescsoportok és a párttagok to­vábbi munkájához. És mi sok sikert kívánunk ehhez a munkához. (—cs—) AZ „ARANYFÖLD" KINCSEI A Szovjetunió keleti részeinek hatalmas fejlődése a sztálini ötéves tervek időszakában »A z ország iparosítása a jövőben nem támaszkodhatik csupán az egyetlen déli szén- és fémbázisra. A gyors ipa­rosítás életbevágóan szükséges fel­tétele, hogy a Keleten megteremstük a Szovjetunió második alapvető szén­ás fémközpontját, az Ural és Szibéria gazdag szén- és érclelőhelyeinek ki­használása révén.* 1930-ban a Bolsevik Párt Központi Bizottságának határozata így fogal­mazta meg a keleti területek fejleszté­sének hatalmas feladatát. A Párt XVI. kongresszusa, ugyancsak 1930-ban, Sztálin elvtárs javaslatára elfogadta a nagy jelentőségű kezdeményezést és ezzel megkezdődött a Szovjetunió má­sodik szén- és fémbázisának kiépítése. Azóta huszonegy esztendő telt el. A negyedik sztálini ötéves terv sikeres teljesítéséről kiadott jelentés most pompásan bizonyítja, hogv a Bolsevik Párt bölcs vezetése, Sztálin elvtárs zse­niális elgondolása a fejlődésnek milyen hatalmas lehetőségeit nyitotta meg a kétszázmilliós szovjetnép — s így a ke­leti területek népe — előtt is. Az ötéves tervek idejében felépült a hatalmas ural-kuznyecki fémbázis, feltárták a kuznyecki és karagandai szénmedencét és a »második Bakut*, a Szovjetunió hatalmas új, keleti kőolajmedencéjét. A hagyomány szerint az »ur* szó föl­det, az »al* pedig aranyat jelent. Az Ural tehát annyit jelent: Aranyföld. Ezen az Aranyföidön elindult a kutatás a föld méhében rejlő kincsek után, azért, hogy ezeket a kincseket a szocia­lizmus országa, a boldog jövőt építő szovjetnép szolgálatába állítsák. A szovjetemberek akarata, a szovjetmun­kások önfeláldozó szorgalma, a tudó­sok és szakemberek találékonysága, de mindenekelőtt a Párt és Sztálin elvtárs irányítása nagyszerű eredményekhez vezetett. Az Aranyföld és a mögötte fekvő te­rületek a kincsek hatalmas tárházát nyújtották a szovjetdolgozóknak. A kuznyecki szénmedencében olyan óriá­si szénleletekre bukkantak, amelyek minden várakozást felülmultak. A kuz­nyecki medence méhében lévő szén — a mai szénfogyasztást alapulvéve — 300 esztendőre elegendő lenne az egész világ számára. És hasonlóan gazdag az Urálon innen fekvő smásodik Baku«, a keleti rész hatalmas olajtárháza, amelynek feltá­rását 1932-ben kezdték meg, A »má­sodik Baku* olaja nemcsak mennyisé­gileg jelentős, hanem minőségileg is rendkívül értékes. Baskiria olajvidé­kein ugyanis sokkal »öregebb« olajat találtak, mint a Szovjetunió első olaj­központjában, Baku környékén. A »má­sodik Baku* olaja több mint 350 mil­lió éves. Huszonegy évvel ezelőtt, 1930-ban, indult meg a Szovjetunió második nagy ipari központjának kiépítése. Felépült a sztálini ötéves tervek egyik büszke­sége: Magnyitogorszk, a hatalmas ipar­város. A szovjetdolgozók lelkesedése, akarata és tudása olyan eredményeket szült, amelyeket Nyugaton csak a >cso­da« jelzővel tudnak kifejezni. Pedig nem csoda történt, csak az emberi aka­rat diadalmaskodott. A szocializmust felépítő és a kommunizmus felé haladó szovjetdolgozók megmutatták, mire ké­pes a szocialista gazdasági rend. Fel­épült Magnyitogorszk és már a máso- ' dik világháború elején több vasat és acélt gvártott, mint az Ural valameny­nyi többi gyára együttvéve. Magnyito­gorszkban öntötték az acélt azokhoz az ágyúkhoz, amelyekkel a dicsőséges Szovjet Hadsereg diadalmaskodott a fasizmus felett. Es alig tizenöt eszten­dős volt a nagy iparváros, amikor már kiderült, hogy »szűkre szabták* Az egyre jobban fejlődő ipari központot ki kellett szélesíteni és — a háború utáni első ötéves terv idején — megkezdték az új város, Nagy-Magnyitogorszk építését. Magnyitogorszk hatalmas fejlődésé­hez jelentékeny mértékben hozzájárult a karagandai szénmedence bekapcso­lása. Kezdetben a kuznyecki meden­céből kapta Magnyitogorszk a nyers­anyagot. A szovjet tudósok azonban megállapították, hogy a karagandai medencében, amelynek a kuznyeckihez viszonyítva addig csak jelentéktelen volt a termelése, hatalmas kincs rej­lik. S amellett csak fele olyan távol­ságra van, mint a kuznvecki-meden­ce. Ma már karagandai nyersanyag­gal dolgozik a magnyitogorszki Sztá­lin-kombinát. A sztálini ötéves tervek Időszakában épült a keleti vidék sok hatalmas nagy iparüzeme. A kuznyecki területen pél­dául felépült Sztálínszk, a kohászat vá­rosa, Kemerovo, amelynek hatalmas vegyészeti üzemei és erőművei vannak. A Nígv Honvédő Háború éveiben e;ek az iparvidékek a gvözelmes harc szi­lárd gazdasági bázisai voltak s hatal­mas mértékben tovább növekedtek. A háború utáni sztálini ötéves tervben az uráli Cseljabinszkbna és Nyizsnyij-Ta­gilhan páldául új gigászi vas- és acél­gyárak épültek. Az Aranyföld, az Ural és a keleti ré­szek többi hatalmas nyersanvágkincsé­nek nagvszerű kihasználásáról tanús­kodik a háborúutáni ötéves terv telje­sítéséről szóló jelentés. Az Ural nvers­vastermelése 1950-ben 1940-hez viszo­nyítva 2.6-szeresére, acéltermelése 2.7­szeresére és a hengerelt ár terme­lése 2.8-szeresére növekedett. Szibériá* ban a nyersvastermelés növekedése 1.2-szeres, az acéltermelésé pedig 1.7­szeres. A széntermelés az ország keleti részein megkétszereződött. A »második Baku« és a többi keleti olajforrások termelésének növekedése pedig jellem­ző a tervjelentésnek az a része, amely szerint a keleti részek 1940-ben a Szov­jetunió olajtermelésének 12 százalékát szolgáltatták, a negyedik sztálini öt­éves terv végére pedig ez az arány 44 százalékra emelkedett. A szovjet dolgozók csak egv pillanat­ra álltak meg a nagy sikernél, hogy számot vessenek a végzett munkáról. Es nyomban elhatározták, hogy még tovább fejlesztik a nagy sikereket. A kuznyecki medence szénbányászai Sztá­lin elvtárshoz intézett levelükben beje­jelentették, hogy tovább folytatják a már hagyományossá vált Kuznyeck­Donyec medence versenyt. A kuznyecki bánvászok vállalták, hogy ebben az esz­tendőben 250 ezer tonna szenet bá­nyásznak a terven felül, a Kemerovu­gol-kombinát bányászai 150 ezer tonna terven felüli szén bányászására tette ígéretét. A magnyitogorázki Sztálin­kombinát kohászai és olvasztárai szo­cialista munkaversenyre hívták ki a Szovjetunió valamennyi kohászát és olvasztárát. A magnyitogorszki dol­gozók kötelezettséget vállaltak, hogy 1951-ben a terven felül 60 ezer tonna öntöttvasat, 50 ezer tonna acélt, 35 ezer tonna hengerelt vasat termelnek. Igy szolgálják a szovjetdolgozók azt a nagv célt, amelyet a bölcs Sztálin ál­lított az egész szovjetnép elé: a kom­munizmus építését, a tartós béke' bizto­sítását. »Boldogok vagyunk, hogy a nagy sztálini korszakban élünk és az Ön ve­zetése alatt dolgozunk!« — írták a kuznyecki szénmedence bánvászai Sztá­lin elvtárshoz intézett levelükben. Boldogok, szerencsések ők, a kom­munizmus építői, akiknek példája mu­tat iránvt nekünk, magyar dolgozóknak ötéves tervünk teljesítésében, szocia­lista hazánk építésében.

Next

/
Thumbnails
Contents