Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-17 / 114. szám, csütörtök

A mezőgazdaságban elindultunk a szocializmushoz vezető úton Ez az az út, amelyet Lenin és Sztálin mutattak meg nekünk SLámky, 57 fillér a földmunkás órabére (Tarrioskeddi földmunkáslevelezőnktől.) Itt a falvakon a helyet olyan kibírhatatlan, hogy a munkásság a végsőkig et van keseredve. Még 1930-ban az uradalmak napi 15 koronát fizettek s mire beköszöntött a tél, már senkinek sem volt munkája. Fiatal, erőteljes munkásembereknek koldulni kellett menni. Ekkor a zsíros parasztok azt mondották, hogy amíg a fiatal, erős munkások koldulni mennek, addig nem kell a néptől félni. Mi megértettük ezeknek a szavaknak a jelentőségét. A tardoskeddi proletariátus tudatára ébredt annak, hogy nem koldulni, hanem harcolni kell a munkáért és kenyérért, mert a mostani éhségrend alatt élni nem lehet. Megalakult a pártszervezet. Tavaly 15 korona napibér volt és télre mégis koldulás maradt. Ez évben pedig már csak 7 korona 50 fillér napibért fizetnek a munkásnyúzó figurák. Mi lesz az idei keresetből a jövő télre? Hogyan lehet ebből már most megélni? S ezért az éhbérért reggel félhattól este 7-ig, sőt van rá eset, hogy félnyolcig kell dolgozni. Tizenhárom óra hosszat 7.50-értl 57 fillér jut egy órára! Ebbe nem tud belenézni a szocdem ngazságügyminiszter« úr! Ez a kereset még a napi kosztra sem elég. Egy kiló kenyér 2 Kčs 10 fillér, a kenyér mellé való reggel 80 fillér, ebéd 80 fillér, uzsonna 80 fillér. A vacsora, vízben burgonya 1 korona. Főzelékre és dohányra 2 korona. Tekintse meg ezt az étkezést a szocdem közélelmezési miniszter. Bizonyára már csak a látásától is jobban fog pislogni, mint a miskolci kocsonyában a béka. — Eddig és ne tovább! — mondtuk ki mi tardoskeddi proletárok. Késhegyig menő harcot fogunk folytatni e rend ellen. Nem vesszük be azt a papi maszlagot, hogy ha éhezünk is, csak imádkozzunk. A tömeg éhezik és az urak mégsem intézkednek. Azaz, dehogy nem. Majd kifelejtettem: Az elmúlt héten benyitottak hozzám este kilenc órakor a csendőrök. A parancsnok azt kérdezte, hogy hova járok dolgozni. — Sehová, mert nincs munkám — mondottam. — No és családja van? — kérdezte. — Igen, három — mondottam én. — No és hogy lehet így élni? — kérdezte csodálkozva a csendőr úr. Megmondtam neki. Hogy már csak leves és semmi más. Ez már nem is 'élet. A csendőrök szó nélkül elmentek. A tardoskeddi proletárok tömegesen jönnek a Kommunsta Pártba. S ettől félnek az urak és a népbutítók, akiknek addig jó, amíg mi némán tűrünk. (A »Munkás« 1931 május 31-i számából.) A falu kisgazdái, város dolgozói egységbe Irta: Steiner Gábor A téli hónapok alatt volt idő a gondolkozásra. Miért kell a dolgozó parasztságnak családjával együtt végzett nehéz, verejtékes munkája után gondokkal küzdeni, szenvedni, súlyos nyomorban sínylődni? Ki és mi az oka annak, hogy a dolgozó parasztság ilyen helyzetbe került? Ezekre a kérdésekre keresi a feleletet jelenéért és jövőjéért aggódó sok százezer zsellér, kis- és középgazda. Töprengő kérdéseire hull a válasz az úri-osztály minden rétegétől: „Válság van, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Nyugodtan, béketűréssel kell viselnünk ezt a csapást. Hiszen mindannyian egyformán szenvedünk. Egyetértésben kell az áldozatokat meghozni, hogy közös erővel háríthassuk el ezt a csapást fejünk felett. A válságot, egyrészt az orosz bolsevikek hozták ránk, akik olcsó gabonájukkal elárasztották a világot és leverték a mi gabonánk árát, másrészt a munkások, különösen a városi munkád sok, akik csak munkanélküli segélyből élve, nem akarnak dolgozni, vagy ha dolgoznak, napi 8 órai munkaidő mellett, magas munkabéreket követelnek. Ezért keli aztán nekünk olcsón eladni és az ipari cikkeket drágán megvásárolni. Ezek miatt szenvedünk, ezek a mi ellenségeink, ezek ellen kell közös erővel harcolnunk." így válaszolnak a feltett kérdésekre a földbirtokosok, bérlők, gazdagparasztok, gyárosok és bankárok és ezek agrár-. Hlinka-, Szentiványi-, Szüllő-pártok megvásárolt ügynökei. A tolvajok tolvaj után kiáltoznak, hogy meg ne csípjék őket. A dolgozó parasztság által feltett kérdésekre igaz és világos feleleteket adnak a tények. A földbirtokosok, bérlők, maradékbirtokosok azok, akik traktorokkal, szántó-vető gépekkel, munkásaiknak fizetett 6—8—10 korona napi éhbérekkel olcsón tudnak termelni. A kevés földdel rendelkező, magas haszonbérrel, nagy adókkal megterhelt dolgozó parasztság ezekkel a nagybirtokokkal nem bírja a versenyt. Nem az orosz gabona ŕamelyből eddig egyetlen szemet sem szállítottak Csehszlovákiaába), hanem a racionalizált és iparosított •agybirtok, továbbá a városi és falusi dolgozók nagy kizsákmányolása következtében a vásárló képességnek a csökkenése az okozója a gabonaárak esésének. Az ipari cikkek magas árát pedig a kartellekbe, trösztökbe tömörült agrár- és pénztőke diktálja. A dolgozó parasztságtól ezek rabolták el a földeket, ezek vetik ki a magas haszonbéreket és szedik az uzsorakamatokat, ezek sújtják elviselhetetlen adóterhekkel, vámokkal, ezek küldik a végrehajtókat a dolgozó parasztság nyakára. A földbirtokosok, gazdag parasztok, gyárosok, bankárok nem érzik a válságot, ma is élik here fényűző életüket, vagyonukat állandóan szaporítják, a város és falu dolgozóinak még nagyobb kizsákmányolása révén. Azért beszélnek közös áldozathozatalról, hogy annál könnyebben tudják a válságot a dolgozók terhére megoldani. A válságot a tőkések kielégíthetetlen profitéhsége idézte elő és következményeit egyedül a zsellérek, kis- és középgazdák, a falusi és városi munkások viselik. A dolgozó parasztságnak nem szabad felülni az úriosztály munkások elleni izgatásának. Miért izgatnak a munkások ellen? Mert ezzel akarják megakadályozni a dolgozók egységének létrejöttét. így akarják a dolgozókat egymással szembe állítani, mert csak a dolgozók széttagoltsága, egyrészének az úriosztály rablópolitikájának támogatása teszi lehetővé a mai kizsákmányoló, elnyomó uralmuk fenntartását. A falun, a majorokbán élő munkások életét, helyzetét közelről ismeri a dolgozó parasztság. Ezek, a földbirtokosok, bérlők, gazdag parasztok legkegyetlenebb kizsákmányolása alatt sínylődnek. A városi munkások, a falusi munkásokkal együtt százezres tömegekben vannak munka- és kenyér nélkül. Munkanélküli segély helyett csak egy részük könyöradományban részesül. Akik dolgoznak, olyan alacsony munkabért kapnak, hogy ez családjukkal együtt csak az éhenhalástól menti meg őket. Millióra tehető azoknak száma, akik csak félmunkaidőt dolgoznak, munkabérüknek felére való leszállítása mellett. Ezek lennének a ti ellenségeitek? Nem! Ezek a ti egyetlen szövetségeseitek a közös ellenség, a földbirtokosok, gyárosok, bankárok, egységes támadó frontja ellen. A dolgozó parasztok és munkások egymásra vannak utalva, közös a sorsuk közös az ellenségük. Csak a munkások és dolgozó parasztok, a falu és város dolgozóinak egységes harci frontja veheti fel eredményesen a küzdelmet a kizsákmányolók úriosztálya ellen. Szilárd, egységes frontba tömörülve, harcok tüzében megacélosodva találják meg a mai nyomorúságból a kivezető utat. Azt az utat, amelyet az orosz munkások és parasztok példaképpen mutattak. Nem igaz, hogy az egész világon válság van. Csak a tőkések országában van válság. A Szovjetszövetségben, ahol a munkások és parasztok közösen uralkodnak és kormányoznak, nincs válság, nincs munkanélküliség, ellenkezőleg, hatalmas fejlődés úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságok kollektivizálása után a dolgozó parasztok nap-nap után jobb helyzetbe kerülnek. Ezért uszítanak ez ellen az állam ellen. A tőkés államok válságukat a dolgozók széles tömegeinek éhségbe és rabszolgasorsba taszítás sán kívül, a munkások és parasztok állama elleni rablóháborúval akarják megoldani. Elérkeztünk a cseleitvés idejéhez. Döntsétek le a gátakat, melyeket az úriosztály mesterségesen állított közétek. Teremtsétek meg a munkások és parasztok osztályharcos egységét! (A „Munkás" 1931. május l-i számából.) Hogyan kell segíteni a kisgazdákon? A Csehszlovákiai Kommunista Párt terve a földmunkások, törpebirtokosok és kisgazdák felsegítésére A falvak dolgozó népe — a földmunkások, a törpebirtokosok, a kisés középgazdák és a kisiparosok — nehéz időket élnek. A földmunkások legnagyobb része munkanélkül van, vagy pedig évenként csak néhány hetet dolgoznak és akkor is, látástól vakulásig, éhbérekért. A törpebirtokosok, kiknek kicsiny földjük nem nyújt megélhetést és munkába is kénytelenek menni, nagyrészt szintén munkanélkül van. A kis- és középgazdák sokszor ja z egész termésért sem kapnak annyit, hogy megfizethessék az adókat és a kamatokat, sőt azokon a vidékeken, ahol ezidén rossz termés volt, még annyijuk sincsen, hogy újból vethessenek. A falusi kisiparosok már nem tudnak mihez fogni. A végrehajtó mindennapi vendég lett a falun. Kétségtelen, hogy az urak katasztrófába kergetik a népet. Azok az urak, akik emberemlékezet óta a városi és falusi szegények izzadságos munkájából éltek. Azok az urak, akiknek a pártjai az ígéretek újabb tárházával jönnek a választások előtt, hogy a választások után annál szorgalmasabban folytathassák nyomor-poUtikájukat. A Csehszlovákiai Kommunista Párt a dolgozó nép egyetlen pártja, a következő tervet dolgozta ki és tűzi ki a falu dolgozó népének, a földmunkásoknak, törpebirtokosoknak, kis- és középgazdáknak felsegítésére. ' • es ..'Síi'.-' >

V» ,ÍSí ÍSíHííií íijrh: : a Az » U » • ' < { . < t a i .!.-<»> <• Jé, • < itÍMS faliíziuL A jr--/s.í>ofe i'-n&A a »foíi ľií Wtűors * iiliÄiÄ lill M Í| 3«?w>« k, Mii 4 II m í fi m§ 11"' fiw M, Vsife \t ľ • ii4sk k & saíát o

r«iv Mss,-SKEťiát ika ŕiví

• i í'Svi efc k.; -> !-'4 r* vjvabb, Jíp; h -jry Mi tiSf- mivé- ji cmk isBeatak? fa-vstsijak. ifii^H'tí'WÄ í > »<>«• hfikxáik we m- éyi J £090 fc«r»aát> Jte K-eMrnuJí evío" f«í , kfi.roÄ i.iltíi ton.^ U-fr Ü il-f' ; i ŕ • -ÄÄ - mm • $x öntés sék mtm t» adéi&t, s|ÉffífsÉfí fc í . . Az adóterhek, amelyek .5SŔlyos«s .twhaeňtó a jurf ? h fsí». Mi- nžpéi^k váSte-s, äi'snd&n nóvákedá^k. t#ít*-ž>«m .<•*£?.. WfťSérw 1'<J kmvíía. f»l»ta ao » .„ <r '«V >.L<> 'IV, 1 m&í T?Ô karasa, >• ; ., „ , ' , ova a n;áť Xói>h aii íSs) fi&fcá fcííÄs ;s:ik. />réssltzx » -cšak 13 miBJárá kcsteiát ?iss«tt«k arr» 8:ts®w, íi.íÄífaždált, -t-iirpefcirí^osok és kímjmrmox m<«- mn-gft&t.Uék • vagyftftáéžšmájakat, va^y ve^rt^ o« tžl- m* &z mak .|1B2&. év vágélp; môg 2 wSSšárd kvum® x m*? m ;í

««jjávál i&rtmtak, * Míľ a f( tar vJi»!, olyaa níkálí as > , xr i amikor v. j ť í* í< M k

k i - < t>'íáť i . iť < eaggíittk « m adrjJ ť V>1

, íkfiá r. ftifyúl fel?, m s 5 Mp«; r-sí k&maát -t Változtassák meg a községek pénzügyi politikáját A községekben ma ugyanolyan pénzügyi politika folyik, mint az államban: A gazdagok pótadóit leszálUtják, a szegényekét felemelik. Az urak meg is szavaztak egy törvényt, amely a községeknek egyenesen megtiltja, hogy felemeljék a gazdagok pótadóit és a járásfőnököknek korlátlan jogot adnak arra, hogy a községeknek parancsolgathassanak, anélkül, hogy a választók akaratát figyelembe vennék. Ezért követeljük: Helyezzenek hatályon kívül minden oiyaR törvényt, amely korlátozza a községek pénzügyi gazdálkodását és tiltsák be az állami hivatalok beavatkozását a községi ügyekbe. A községeknek legyen korlátlan joguk az összes gazdagok megadóztatására és legyen kötelességük a szegénységet felmenteni a pótadók fizetése alól. Törölni a kisgazdák jelzálogadósságait és megszüntetni a kamatokat a középgazdáknál A kisgazdák többsége a feje búbjáig el van adósodva a bankoknál, uzsorásoknál és különböző pénzintézeteknél. Amit nem nyeltek el az adók, az elúszik az uzsorakamatokra. A kisgazdának a jövedelme ma oly kicsi, hogy állandóan újabb adósságokba keveredik, csakhogy megfizesse régi adósságának a kamatjait. A falun a jelzálogadósságok óriási összegeket tesznek ki és egyedül kamatok címén évente milliárdokkal lopják meg a kisgazdákat a gazdag pénzeszsákok. Ezért követeljük : Töröljétek a telekkönyvekből mindazokat a törpebirtokosoknak és kisgazdáknak a jelzálogkölcsöneit, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a 16.000 koronát. Szüntessék meg a kamatszedést azoknál a középgazdáknál, akiknek jövedelme 16.000 koronától 24.000 koronáig terjed. Mondják ki, hogy a középgazdák jelzálogI hitelei föl nem mondhatók. Beszűntetni a haszonbér fizetését az egyházi földesúri nagybirtokokon A földreform csak adósságokat hozott a kisgazdáknak, de nem elégítette ki földéhségüket. Ugyanúgy szenvednek a földhiány miatt, mint azelőtt, kénytelenek haszonbérbe venni földet, amelyért rendkívül magas haszonbért fizetnek, úgyhogy az sokszor felemészti az egész termést és a kisgazda tulajdonképpen hiába dolgozott. Amit a tőkepénzesek és államok nem Visznek el a kisgazdától adóban, uzsorakamatokkal és az uzsoraárakkal, azt az egyházi és földesúri nagybirtokok szedik el tőlük magas haszonbérekkel. Ezért követeljük: Azoknak a kisgazdáknak, akiknek évi jövedelme nem haladja meg a 16.000 koronát, ne kelljen haszonbért fizetni az egyházi és földesúri nagybirtokokon és ne mondhassák föl nekik a haszonbért. Szlovenszkón szűntessék meg az úrbéri rendszert Szlovenszkón érvényes még a régi időkből fennmaradt úrbéri rendszer. Az úrbéri vagyonnál az a helyzet, hogy az valamikor a kisgazdáké és törpebirtokosoké volt, ma azonban a leggazdagabb nagygazdák kezén van. Ezért követeljük: Megszüntetni az úrbéri vagyont és az úrbéri földet osszák ki ingyenes használatra a nincstelenek, törpebirtokosok és kisgazdák között. Segítséget a munkanélküli szegénységnek Dacára annak, hogy a falun ugyanúgy dühöng a munkanélküliség, mint a városokban, — a falusi munkanélküliek egyáltalában nem kapnak segélyt. A munkanélküli földmunkások, törpebirtosok, akik sehol sem tudnak munkát kapni, a kisgazdák fiai és leányai, afrikét a munkanélküliség visszakerget a városból a falura, mindnyájan fillér nélkül állanak. Ezért követeljük: Nyújtsanak segélyt a munkanélküli földmunkásoknak, törpebirtokosoknak és mindazoknak a kisgazdáknak, akik mellékkeresetre vannak szorulva. A segély legalább napi 15 koronát tegyen ki és fizessék a gazdagok és az állam. Honnan kell venni a pént? A kommunisták a községi, járási és országos képviselőtestületben, valamint a parlamentben már nagyon sokszor nyújtottak be javaslatokat a kisgazdák támogatására. Az agrárok, a magyar nemzeti párt, és ker. szoc. párt, valamint a szodemek mindig azzal a képmutató kifogással vetették el ezeket a javaslatokat, hogy „nincs pénz", hogy „takarékoskodni kell". Mikor azonban a népellenes vámokra dobálták ki a pénzt, mikor százmilliós ajándékokat nyújtottak a gazdagoknak, akkor mindig volt elég pénz. A kommunisták mindig pontosan megmutatták, honnan lehet pénzt venni az általuk benyújtott javaslatok megvalósítására. Ezt most is megteszik. Takarékoskodjanak úgy, ahogy azt a kommunisták javasolják és máris lesz 16.870 millió korona. Már abban a tervben, amelyet a kommunisták dolgoztak ki munka és kenyér szerzésére, rámutattak egész sor lehetőségre, hol lehet pénzt megtakarítani és egész sor forrásra, ahonnan pénzt lehet venni, így javasoljuk: Hajtsák be a gazdagok hátralékos adóját, amivel 4.000 millió koronát lehet nyerni. Kötelezzék a csődbejutott bankokat, hogy adják vissza a nekik nyújtott támogatást, amivel 500 millió koronát lehet nyerni. Szüntessék be az államadósságok részleteinek és kamatjainak fizetését, amivel évenként 2.000 millió k- onát lehet megtakarítani. Hagyják abba a fegyverkezést, amivel évente több mint 1.700 millió koronát lehet megtakarítani. Szüntessék be a gazdagoknak nyújtott segélyeket, ami évente 200 millió korona megtakarítást jelent. Foglalják le az építkezési telkekkel üzérkedő uzsoranyereségeket, amivel legkevesebb 1000 millió koronát lehet nyerni. Vezessenek be külön adót a milliomosok vagyonaira, amivel 3.000 millió koronát lehet nyerni. Vezessenek be külön adót a bankrészvényekre és az 50.000 koronán felüli jövedelmekre amivel 2.000 millió koronát lehet nyerni. Akadályozák meg, hogy a gazdagok kibújjanak az adófizetés alól, amivel évente vagy 1.000 millió koronát lehet nyerni. Ezért követeljük: A fentemlített takarékossági intézkedések végrehajtását, amivel egyszeribe 8.500 millió koronát lehet nyerni és azután minden éven 8.370 millió koronát. („Hogyan kell segíteni a kisgazdákon?" című brosúráljól.)