Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

1951 május 1 UJSZ

0 15 Víchr Idoáa,: ^Ű&qátcís a, Sz&itétöeg úw^tocUa^ A borsai régi Rákóczi-kastély udvarán félkörben áll 250 ifjú. Lányok és fiúk Mindegyiken kék munkaruha

s mindegyik ajkán felcsendül a dal. „A béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út. Lassan, méltóságteljesen felröppen a zászlórúdra a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kékszínű lobogója. A hajnali szélben lobognak a kék ingek, és a napsugaras ég visszanevet a munkába induló fiatalokra. Epül a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti új vasútvonal, amely a két nép barátságának és széttéphetetlen egységenek szimbóluma. Ezek a fiatalok tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek a Szovjetuniónak, hogy szabad és boldog életünk a szovjetnép áldodzatkész segítségével alakult olyanná, amilyenné eddig formálták. , Borsától kezdve végig, egészen a csernői átrakodó állomásig mindenütt ifjúsági táborok deszkabarakjai emelkednek. Mindenütt a táborokban hajnalban felröppen a kék lobogó, hogy hirdesse az ifjúság építő akaratát és hirdesse a szebb jöv^e vetett törhetetlen hitét. És a fiatal, lelkes munkáskezek munkája nyomán épül a vasút, épül a szövetségi, a testvériség jelképe, a szövetségi vasútvonal. A táborokba minden hónapban újabb és újabb csoportok érkeznek, csákánnyal, lapáttal, hogy folytassák az előző brigádosok munkáját. Az első csoportok mégcsak a barakkokat építették fel a téli hidegben, amikor ruhájukon átsüvített az északi szél, amikor valóban megindították a pionírmunkat. Ma már a táborok felépültek. Es vidám énekszó mellett gyorsan épül, szépül csinosodik a pionírok tábora. A brigádos lányok épúgy mint fiúk, naponta hat órát dolgoznak és két műszak váltja egymást batóránként. Délután kerül sor a sportoktatásra, majd pedig a kultúrmunkára és a politikai előadásra. « Szentpéteri Pál, a borsai egyes tá borban azon fáradozott, hogy össze hozza a táborban lévő magyarokat kultúrmunkára. Egyenként elment magyar brigádosokhoz és elmondta ne* kik, milyen fontos az, hogy ittlétük egy hónapja alatt tevékeny kultúrmunkát végezzenek. Hosszas meggyőzi) munkával sikerült neki mintegy harminc embert a magyar brigádosok kö zül összegyűjteni és ma már ott tarta nak, hogy versenyre hívták ki a szlo vák kultúrcsoportok tagjait szavalásban, táncban és énekben egyaránt. Ez talán igen apró ügynek látszik, de ha mélyére nézünk a dolognak, meggyőződhetünk róla, milyen jelentősége van a magyar kultúrcsoport megalakulásának. Amíg Szentpéteri elvtárs nem kezdett azzal foglalkozni, hogy a csoportot • megalakítsa, senkinek a tábor vezetői közül nem jutott eszébe, hogy szükség volna ilyen csoportra is. Míg a szlovák brigádosoknak minden délután volt kultúrösszejövetelük, addig a magyar csoport tagjai dolgoztak, így érthető, hogy Szentpéteri elvtárs kezdeményezését a magyar kultúrcsoport tagjai igen nagy lelkesedéssel fogadták és ma már minden délután lelkesen csendül fel ajkukról a dal: „A béketábor legyőzhetetlen, a béke útja biztos út." Ugyancsak Szentpéteri elvtárs elmondotta azt is, hogy tervbe vették a magyar kultúrcsoportok politikai oktatását, politikai körök alakítását, amelyre mindeddig nem került sor. Nem került sor azért, mert nem állt rendelkezésükre megfelelő könyvanyag. A politikai és kulturális előadások keretében meg akarják ismertetni a brigádosokat a Jilemnicky-jelvény elnyerésének módozataival. Meg akarják kezdeni az olvaskörök felállítását is, de mindehhez magyar kultúrfelelősre és magyar politikai oktatókra lenne szükség, akikkel mindezideig a Szövetségi Vasútvonalon nem rendelkeznek. A ČSM magyar osztályának kétségtelenül nagyobb súlyt kellene fektetni arra, hogy az ifjúsági építkezésre több oktató, több könyv és több kultúra jusson, mert csak így lehetséges az, hogy a brigádos egy hónap után megváltozott,, átalakult emberként kerüljön haza. A politikai előadóknak foglakozniok kellene az Egységes Földműves Szövetkezetek jelentőségével és feladataival, foglalkozni kellene az új szocialista ember kialakításával. Mindez azonban a magyar vonalon még nagyon kevéssé történik meg. Látogatás a mihalani táborban A Szövetségi Vasútvonalon egyik nap meglátogattuk a mihalanai tábort is. Itt Kosztolányi elvtárs, az egyik munkacsoport vezetője, aki csoportjával már eddig 179 százalékos eredményt ért el, fogad bennünket. A brigádban, amelyet ő vezet, vannak szerdahelyi, nagyabonyi brigádosok. Ebben a táborban is az a sajnálata, tény állapítható meg, hogy a magyar kultúrcsoport nem képes jól működni, mert nem áll rendelkezésükre elegendő magyar könyv. A tábor vezetője egy főiskolás, aki egy igen terjedelmes éš egy igen sokoldalú tervet mutatott, amelyben fel van sorolva mindazoknak áz 1 .őadásoknak pontos jegyzéke, amelyeket már megtartottak, vagy meg szándékoznak tartani. De amikor az egyik szlovák elvtársat megkérdeztem, ki is volt Jilemniczky, egyálta Iában nem tudott rá felelni. Amikor megkérdeztem, hogy mi a jelentősége a Jilemnicky-jelvénynek, amelynek megszerzése kell, hogy egyik fő törekvése legyen minden érett brigádosnak, akkor erre a kérdésemre sem tudtak megfelelni. így festenek hát egyes esetekben a brigádosok átnevelésére irányuló erőfeszítések. Ahogy a brigádosok körülülnek engem, egyiket masikat megszólítom és kérdezősködöm életükről, vágyaikról, örömeikről. Az első, akivel beszélgetek, Potács Emil dunaszerdahelyi tanítójelölt. Munkásszülők gyermeke és minden vágya az, hogy az új nemzedéket jól és szocialista szellemben nevelje. Dunaszerdahelyen a dolgozók felső iskolájába jár. -»- Számomra népi demokratikus rendszerünk meghozta azt, hogy munkásember gyermekeként tanulhatok, képezhetem magam, amire a régi rendszerben soha sem lett volna alkalmam. Ezt a lehetőséget azzal igyekszem meghálálni, hogy mindig hű maradok répi demokráciánk u z és éberen őrködöm azon, hogy kártévők és háborús gyújtogatok meg ne zavarhassák építőmunkánkat. Majláth Erzsébet nagygabonyi brigádosnővel a brigádmunkáról beszélgettünk. — Számomra nagy jelentősége van ennek a brigádmunkának azért, mert ez kifejleszti a közösségi élet iránti szeretetet. Mi, nők úgyis oly sokáig el voltunk zárva az élettől és mindig azt mondták, hogy nem vagyunk egyenrangúak a férfiakkal. Most bebizonyosodott az, hogy munkánk egyforma értékű a férfiakéval és ugyanolyan normákat teljesítünk, mint ők. Majláth Erzsébet elmondotta még, hogy ő a nagyabonyi EFSz-ben dolgozik és jó munkája jutalmául az EFSz küldötte ide a Szövetségi Vasút építéséhez. Csölle Jolán kutniki brigádoanő, aki az ottani húskombinátnál dolgozik, a nehézségekről beszél. — A szüleim nagyon nehezen akartak elengedni erre a brigádmunkára és a faluból is sokan jöttek hozzánk, hogy szüleimet lebeszéljék. Még az utolsó nap is tiltakoztak az ellen, hogy eljöhessek. Tudom, hogy a faluban még nagyon sok elmaradott gondolkodású ember van, de én azon leszek, hogy az elmaradottságból meggyőzés sel kineveljem a falubelieket. Mit mondanak a brigádosok Ilko elvtárs, a gazdasági osztály egyik vezetője, elmondotta, hogy a brigádosok legújabban az állami katalógus szerint dolgoznak és a hónap leteltével megkapják a nekik járó bért Ezenkívül teljes ellátásban, lakásban részesülnek és ruhát kapnak. Ha az illető brigádosnak a teljesítményéért járó összeg nem teszi ki azt, amennyit az eredeti munkahelyén keresett, akkor a különbözetet a munkahelyén fizetik ki. Nem igaz az a hazug propaganda sem, hogy az itt dolgozókat visszatartanák attól, hogy templomba járjanak. Vasárnap mindenki tetszése szerint mehet templomba. Blicsa Jaroszláv, a tábor eszmei irányításának vezetője, a tábor májusra vállalt kötelezettségeiről beszél. A májusi kötelezettségek kőié tartozik az, hogy a kultúrmunkát lehetőleg megjavítjuk és kiegészítjük. Május elseje tiszteletére az e^yes kultúrcsoportok között verseny indult meg, amelyet bizonyít a magyar kultúrcsoport versenyfelhívása is. Több apró kötelezettségvállalás az udvar és a lakószobák tisztántartása is szerepel a kötelezettségvállalások között. Az egyes csoportok eszmei nevelésére is nagyon nagy figyelmet fordítunk — mondotta Blicsa Jaroszláv. Az előadásokon szóba kerül a Szovjetunióval való szövetség fontossága, szóba kerül az is, hogy építjük a Szövetségi Vasútvonalat, szóba kerül a Jilemnicky-jelvény megszerzésének módozata. Igen fontos volt az első napokban, amikor a brigádosok idejöttek, hogy a normák kérdésével megismerkedjenek, ami sokak előtt teljesen ismeretlen volt. Majdnem egy teljes hétig tartott, amíg a normákkal meg tudtuk a brigádosokat barátkoztatni és meg tudtuk magyarázni, hogy tulajdonképpen milyen előnye van számukra a normázásnak. Célunk a brigádosokból új káderek kiképzése is. Rimesová elvtársnő, aki Trnaván dolgozik hivatalban, elmondotta, hogy magától jelentkezett brigádmunkára, hogy megismerje a közösségi élet szépségét. Tőle kérdeztem meg, mi a jelentősége a Szövetségi Vasútvonalnak. — Mint a nevében is benne van, ez a vasútvonal a Szovjetúnióval való szövetségünk egyik bizonyítéka. Ezzel bizonyítjuk be azt, hogy az ifjú ság tudatában van annak, hogy mindent a Szovjetuniónak köszönhet, hogy szabadsága, boldog élete csak a szovjetnép oldalán van biztosítva Ezért fontos, hogy ki legyen építve ez a vasútvonal, amely a két nép kö zötti kereskedelmi szállítás kimélyí tését szolgálja. Szmolen Erzsébet lelkesen magyarázta, hogy őt sem akarták elengedni a szülei otthonról és mégis az EFSz-en keresztül 7 társnőjével együtt jelentkezett a munkára. Most nagyon jól érzi magát a táborban és nem akar még egy hónap elteltével sem hazamenni. A brigádosok nyilatkozataiból, melyeket itt leközöltünk és a többi nyilatkozatokból kitűnt, hogy a fiatalok nagy lelkesedéssel jönnek a Szövetségi Vasútvonal építkezésére, csak az a baj, hogy a vezetőség részéről kissé, nehezen indul meg az átnevelési munka. Azt hisszük, hogy mind a szlovák, mind a magyar brigádosok számára jó oktatókat kell küldeni, akik ez alatt az egy hónap alatt is a napi egyórás politikai előadásokon át tudják nevelni az ifjságot azzá az ifjúsággá, amelynek példaképe a Lenini Komszomol. ^Szerellek Ita zam Megváltozott ország köszönti a MájustI Űj gyárak, virágzó szövetkezetek. Ki eddig félreállt, a Pártba nbizik és ezt mondja hittel: Veletek megyek! Igaz útunk Gottwald elvtársunk útja, ezt mondja az egyszerű ember szava, májusra készülve vidáman felnéz a gyárra. És rámosolyog az új haza. A gyárkémény úgy magaslik a völgyben, mint kék hegyek büszke orma. Ezernyi ablakkal a gyár hív téged és hirdeti: megszűnt az ember gondjai Üzemek ormán az ötágú csillag, sugárzó boldog jövő fénye* képe. Falvak népe büszkén tekint fel rá és hálás ajakkal suttogja: Béke! JJem áU kérve munkás az utca sarkán 4 s otthon nem várja többé éhes család. Nem, botprkál a bányász pótműszakra, traktor szántja a kitáruló határt. Áldja e hazát a fiatal, kinek sose álmodott boldogságot adott, és évek robotjától elcsigázva az öreg már nem rettegi a holnapot. Van ízes fehér kenyér mindenkinek, van jól fizetett munka bőven elég. Ki bátor szívvel és hálás hűséggel nyújtja segítségre dolgos tenyerét. A puska nálunk a munkás kezében . építést véd és tavaszi vetést. Nem fordítja testvéreire gazul • néphadsereg, büszke kezét. Ezért halad a májusi menetben felnőtt és gyermek milliós tömege, ezért száll a dal égő hévvel, hittel, a hazaszeretet s szabadság éneke. Ezért visszük ajkunkra minduntalan a boldogság jelképét, Sztálin nevét, mint öröm forrását, ezért köszöntjük a Munka s Tiéke májusi ünnepét! Horváth László. Németh István és Szlovák Jáoos 900 méteres vágási sebességének rövid története A komáromi Skoda-művek egyik legjobb gyorsvágója, Németh István, ak' vidám, derűs, fiatal arcávai, biztos fellépésével mintaképe annak a munkásnak, aki nem riad vissza a nehézségektől, és tisztában van azzal, hogy nem elégedhetik meg azzal a tudással, amivel eddig rendelkezik. Mint maga elmondotta, nagyon' bántotja őt, hogy még nem tudta elérni Szloboda és Szlabej elvtársak kimagasló eredményeit a gyorsvágás terén. Minden erejét a tanulásra, a továbbképzésre fordította, hogy ő is elérhesse sízaktársai eredményeit. De beszéljen Németh István, mondja el ő, hogyan jutott el idáig. — A gyors vágás új módszereiről részben újságokból, részben pedig szakkönyvekből értesültem és mi, a komáromi Skoda-művek dolgozói, elhatároztuk, hogy ami Szloboda és Szlabej elvtársaknak sikerült, azzal mi is megpróbálkozunk. Szlovák János esztergályos szaktársammal m^gbeszeltük, hogy az új módszert mi is kJ* próbáljuk^ A minus hat fokra köszörült kés igen jól bevált és mindjárt elértünk 250 másodperces vágást. Ami kezdetnek igen szép eredmény volt. Azonban akkor már azt olvastuk az újságokból, hogy Szlabej elvtárs 350 méteres, Szloboda elvtárs pedig 650 méteres sebességgel dolgozik már. így mi sem elégedhettünk meg az eddigi eredményekkel. Üjra hozzáfogtunk és rövid idő múlva már mi is 370 mé^ teres sebességet értünk el. És milyenek voltak a kések, —' kérdezem Németh István gyorsvágód — Az általam köszörült kemény fémbetétes kés jól bírta a munkát, így az esztergapad fordulatszámát még növeltük és a mult hónapban mi is elér* tűk a 650 méteres vágási sebességet. Közben Szlovák János gyorsvágót az üzem kiküldte a vágbeszterce! gyorsvágó konferenciára, hogy ott közvetlenül megismerkedhessen SZÍOJ boda és Szlabej elvtárs munkamódszereivel. Németh Istvánt pedig kiküldték a komáromi körzeti műhelybe, hogy tapasztalatait átadja az ottani esztergályosoknak. Mint ismeretes, a körzeti műhelyben régi típusú gépen is sikerült a gyorsvágás, mivel Németh elvtárs eredménye ott is 800 százalékkal nagyobb volt, mint az általuk használt módszer. Mikor aztán Szlovák elvtárs vissza* jött a vágbesztercei konferenciáról, Németh Istvánnal újra nekiláttak a kísérletezésnek és a napokban már eN élték a 900 méteres vágási sebességet. , — Ez az eredmény ugyan igen ff1 gyelsmreméltó, — monja Németh István, — de ezzel még mindig nem elégszünk meg. Szeretnénk elérni olyan eredményt, amely a legjobb gyorsvágók közé emel bennünket a KöztársaJ ságban. A beszélgetésbe most belekapcsolódik Szlovák János gyorsvágó is. Amikor meggyőződtem Szlabej és Szloboda elvtársak gyorsvágási módszerének helyességéről, mindjárt az első alkalommal hozzákezdtem kísérletezni, de amikor a 650 méteres sebességet elértem, megállt a tudományom^ erre Németh István szaktársammal összedugtuk a fejünket és tovább kísérleteztünk, aminek meg is lett az eredménye s így értük el a 900 m-es vágási sebességet. De ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a kísérletezést abba hagyjuk és azon leszünk, hogy üzemünkben a gyorsvágási módszert n* né! több szaktársunknak átadjuk. Azokat a szakkönyveket, amelyeket az Üj Szó szerkesztősége küldött, állandóan tanulmányozzuk és az eddigi elért eredményeinkben 1s nagy segítségünkre voltak. (Az Üj Szó szerkesztősége annak dején Gorelik: A Sztálin-díjas címfl könyvét elküldte a komáromi Skodásoknak, amely a kiváló sztahanovista Bortkievics gyorsvágó életéről szól. A szovjetkönyv így segíti a komáromi dolgozókat is a munka magasabb termelékenységében*. KERTÉSZ IMRE,